Hónap: 2020 január

Bibliai gondolatok -(Zakeus) vasárnapja, (P.u. 32. vasárnap, 2020.01.26)

január 27, 2020

Evangéliumi szakasz -Zakeus története (Lk 19,1-10)

19 1Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. 2Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. 3Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. 4Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. 5Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” 6Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. 7Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. 8Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” 9Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. 10Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”

Apostoli szakasz (1Tim 4,9-15)

9Ez igaz beszéd, teljesen rá lehet hagyatkozni. 10Hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert bízunk az élő Istenben, aki minden embernek üdvözítője, kivált a hívőnek. 11Ezt tanítsd és hirdesd. 12Senki ne becsüljön le ifjú korod miatt, de légy is a hívek példaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban. 13Amíg odajutok, legyen gondod a felolvasásra, a buzdításra és a tanításra. 14Ne hanyagold el magadban a kegyelmet, amelyet a prófétai szó alapján a presbitérium kézföltételével nyertél. 15Ezeket gyakorold, ezekben tarts ki, hogy előrehaladásodat mindenki lássa.

Zakeus igérete a bűnei jóvátételére:

„Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.”

A mi igéretünk minden egyes Szent Liturgián:

Pap vagy diakónus: „Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az istenszülő és mindenkorszűz Máriát, minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.

A hívek válasza: Néked Uram.” (A “Békesség” ekténiájából)

Részlet a szent öregek könyvéből, Remete szent Antal abba tanítása,37.oldal

„Ő mondta ezt is: „Mindig tartsd szemed előtt az Isten félelmét! Emlékezz arra, aki halálra ad és életre kelt (1Sám 11,6)! Gyűlöljétek a világot és mindent, ami benne van! Gyűlöljétek mindenféle testi nyugalmat! Szakadjatok el ettől az élettől, hogy Istennek éljetek! Emlékezzetek rá, mit igértetek Istennek, mert azt fogja számon kérni tőletek az ítélet napján! Éhezzetek, szomjazzatok, nélkülözzetek, virrasszatok, gyászoljatok, sírjatok és sóhajtsatok szívetekben! Vizsgáljátok meg magatokat: méltók vagytok-e Istenre! Vessétek meg a testet, hogy megmentsétek lelketeket!”“

Híoszi Szent Ánthimosz atya ( 1869-1960) a lelki küzdelemről:

„A lelki küzdelmet éber figyelemmel kell folytatni. Ánthimosz atya mondta: „A buzgóság és a hanyagság két, hathatós eszköz. Az egyik egyesít bennünket Istennel, a másik elválaszt tőle. A buzgóság -áttüzesített vas, a hanyagság – hideg vas: bárhogy üsse is a kovács, nem fog meglágyulni, hogy meg lehessen munkálni. A tüzes vas ellenben könnyen alakítható.””

“A világ a szentek imái által marad fenn.”

január 27, 2020

Január 25.

A szentek között élő Hittudós (teológus) Gergely atyánknak, Konstantinápoly érsekének emléknapja

„Az igaznak emléke dicsérettel jár, az Úr áldása nyugszik fején.” Péld. 10,7

Részlet szimonoszpetraszi Makariosz atya írásából: A szentek tiszteletéről és életírásaik olvasásának fontosságáról (Ortodox szemle)

Forrás: https://ortodoxszemle.org/2013/06/30/a-szentek-tiszteleterol-es-eletirasaik-olvasasanak-fontossagarol/

„Minden keresztény, aki a keresztség által megszületett az új életre, arra hivatott, hogy teljesítse Ádám hivatását: Isten dicsőségének felmutatását a világban. Ezért nincs olyan része a földnek, amely mentes maradhatna a vértanúk vérétől, amelyet ne mosnának az aszkéták könnyei és amelyen nem hirdetnék az evangéliumi örömhírt. Minden időkben és minden helyen hirdették, hirdetik és hirdetni fogják a szentek a világ üdvösségét, mivel, az Egyház atyáinak tanítása szerint, a világ a szentek imái által marad fenn.

„Az egész világ megszentelődik, üdvözül és megváltatik a szentek jelenléte által, akik az egész tésztát felemelő kovászhoz hasonlóan (vö. Mt. 13, 33) készítik fel az emberiséget az Úr Jézus Krisztus utolsó megjelenésére,”

„A szentek a Jézus Krisztusban élnek és bennük Ő él. A szentekben változatlanul megmutatja, újra és újra megmutatja, amíg áll a világ, halálának és Feltámadásának, Megtestesülésének és az ember átistenítésének kimondhatatlan titkát.”

„A freskókon, a vértanúk és szent katonák képmásain világosan látjuk, hogy bármennyire is különbözzenek alakjaik, ruházatuk és más attribútumaik, arcuk mindnyájuknak majdnem azonos, és mindegyikük arcában Krisztus képmását láthatjuk meg. Valóban ilyenek a szentek: hasonlítanak egymásra Krisztusban és végtelenül különbözőek emberi sokféleségükben és azon életkörülmények sokféleségében, amelyben Üdvözítőnk minden szent számára a maga sajátosságában megjelenő küzdelmét követve saját küzdelmüket folytatták.”

„A szentek életírásainak olvasása azokat a gőgösöket csüggeszthetik el, akik csak saját erejükre akarnak támaszkodni, azonban az alázatosaknak lehetőséget ad arra, hogy felismerjék saját gyengeségüket és siratván erőtlenségüket, Istentől kérjenek segítséget .”

„«a szenteknek iránt tanúsított tisztelet a szentek követését jelenti». Mivel gyengék és bűnösök vagyunk, és magunk nem vagyunk képesek követni az ő példájukat, legalább olvassuk az életírásaikat, hogy ne töltsük az időnket üres fecsegéssel. Emellett, olvasván az életírásaikat, valamilyen módon magunkhoz hívjuk őket, hogy védelmezőink és segítőink legyenek ebben az életben, valamint az Úrhoz való távozásunk napján. Ráadásul, tanulmányozván a szentek életét, látjuk szívünkben a saját szenvedélyeinket és lehetőséget kapunk arra, hogy felvegyük velük a harcot, élve azokkal az eszközökkel, amelyekhez az előttünk élt szentek fordultak.”

Előverses sztihirákból:

Dicsőség…

A szent Hittudós * azt tanította, * hogy az Atyát, a Fiút és a Lelket, * a Szentháromságot * körülhatárolhatatlan egy Istennek kell hinnünk.

Most és… Theotokion.

A nagy Hittudós * azt tanította, * hogy téged Isten Anyjának, * s Fiadat Istennek kell hinnünk, * Mária, Szűzanya!

Tropár. 1. hang.

Istent hirdető tanításaid pásztorsípja legyőzte a szónokok harsonáit. * Mert míg a lélek mélységeinek keresőjévé lettél, * a szó művészetének szépségére is eljutottál, Gergely atyánk. * Imádkozzál azért Krisztus Istenünkhöz, * hogy üdvözítse a mi lelkünket!

A hajnali szolgálatból: 5. hang. Minta: Az Atyával…

Éberen őrizted Krisztus igazságának igéjét, * hittanításodban a Szentháromság hatalmát hirdetted, * leverted Áriusz istentelen és gonosz tanítását, * mint nagyszerű élharcosa az igaz hitnek, * és megvilágosítottad a tudatlanság sötétségében levőket, szent főpap.

„ Ha teológus vagy, akkor tisztán imádkozol, ha pedig tisztán imádkozol, teológus vagy”. – Boldog Sztarec mondása, amelyet a filokália egyik művében olvashatunk.

“A cél meghatározásának hiánya egyike a változás legnagyobb akadályainak”

január 23, 2020

Részlet Marco La Loggia -Émilie Pécheul: Ezek ám a terapeuták! A sivatagi atyák lelkivezetése című könyvből, 43-48.oldal

A cél meghatározása

„Egy napon Preszonsz abba alapos leckét kapott. Cellájában tartózkodva imádkozott, amikor valaki bezörgetett ajtaján.

  • Bocsáss meg, abba, meg tudnád nekem mutatni az Aleppóba vezető utat?
  • Nem, de ismerem a paradicsomba vezető utat.
  • Hogyan bízhatnék meg valakiben, aki ismeri egy nagyon messzire vezető utat, de nem ismeri azt, ami a környéken található? – mondta akkor az utazó.”

Hogyan menjünk oda, ahová nem is tudjuk, hogy menni akarunk? A cél meghatározásának hiánya egyike a változás legnagyobb akadályainak, s mégis hányan jönnek terápiára, mert nincs meghatározott céljuk. Nem tudják, hogy ezt a munkát a terapeutájukkal elvégezhetik, és ennek a munkának már önmagában is terápiás hatása van. Azt is tapasztaljuk, hogy sokan menekülnek múltjuk egy eseményétől, de anélkül, hogy tudnák, hova tartanak. Terápiás nyelvhasználatban azt mondhatnánk: a hajó mögötti hullámokat próbálják megfékezni, ahelyett hogy a hajóik előtti hullámokkal foglalkoznának! Ó, a múltbeli sebek bűvölete, a visszapillantóra szegezett tekintet, ami megakadályozza, hogy szemünk az ébredő hajnalt szemlélje!…

Így beszélt erről Theodóra amma:

„Volt egy szerzetes, aki a kísértések sokasága miatt ezt mondta:

  • Elmegyek innen.

Amikor kezdte felhúzni szandálját, meglátott egy embert, aki maga is szandálját készült felvenni, és így szólt: Ugye, énmiattam mész el? Pedig én mindenütt, amerre jársz, előtted megyek.

Preszonsz abba fentebb idézett mondása szintén sokatmondó: hány embernek van közös útiránya, anélkül hogy bármiféle pontosan meghatározott, elérhető céljuk lenne. Olivier Lockert ezt így fogalmazza meg: „A cél meghatározása a személyt olyan energiával tölti el, amit hasonlít egy iránytű magnetikeus erejére.” Hány olyan páciens jön, aki a múltja problémáit akarja elrendezni, de anélkül, hogy életének iránytűjét egy meghatározott irányba állítaná. Itt feltehetjük azt a kérdést: „Meglehet, rendezed problémáidat, de aztán mit akarsz ezekkel csinálni?

Gyakorlati példa:

Egy évek óta étkezési zavarokkal sújtott páciens, Anne-Lise, harmincöt éves, jó húsz éve jár terápiára. Nagyon jól ismeri a terápiákat, számos változatát ki is próbálta; ezek során mindig újra felfedezi problémái gyökerét, egyre mélyebben tárja fel tudatalatti világának mélységeit. Szívesen meséli, hogy kicsi korától kezdve anyja mennyire erőltette az evést. Az anya semmiféle tiszteletet nem tanúsított a kislány iránt, és Anne-Lise ezt úgy élte meg mint személyének „megerőszakolását”. A lánynak bizonyos értelemben igaza van: a gyermekkori sérülések valóban jelen vannak, s a felnőtt nő magatartásában is fájdalmas következményekkel jár. Végül számos terápiás kanyar után, melynek során Anne-Lise a hajója mögötti hullámok megzabolázásához szokott hozzá, talált egy terapeutát, aki azt javasolta neki, hogy határozzon meg egy célt. Igen, Anne-Lise kétségtelenül szenvedett, és ezt lényeges elismerni, de mit akar kezdeni a szenvedésével? A terapeuta Frankl nyomán azt javasolja számára, hogy gondolja át: a koncentrációs táborok borzalmainak megtapasztalása után azok találják meg az élet értelmét, akik kezdeni akarnak valamit a tapasztalatukkal és egy meghatározott célt tűznek ki az életükben. Mától számítva, Ön mennyi időt ad még saját magának? S mit akar kezdeni ezekkel az évekkel? Úgy tekinti-e, hogy az élete már lezárult, vagy pedig vannak még áldások, lehetséges tapasztalatok a jövőben is? Anne-Lise tudatosította: az élete orientációja segítené őt nehéz múltja elgyászolásában, amit tapasztalataival kezd, az adja meg értelmüket. Elhatározta, hogy pszichológusképzésben vesz részt, hogy a nehézségekkel küzdő gyerekeknek segítsen. Ez egy pontosan meghatározott, elérhető, időkeretbe helyezett cél. Megtanulta felmérni azt is, hogy milyen esetleges hátrányok vagy akadályok keletkeznek ebből számára vagy környezete számára, és végül bemérte valódi motiváltságát egy 0-100-ig terjedő skálán.

A cél ilyen meghatározásával kapcsolatban ismét az atyák bámulatos emberismeretére hivatkozhatunk, akik ugyan tudták gyakorolni azt, amit a mai terapeuták chunking-nak neveznek. Chunking: valamely esemény kisebb vagy nagyobb egységekre történő tagolása, illetve a rendszerszemlélet szerint valamit egy dolog részeként vagy részek összességeként tekintünk.

Ezzel segítséget lehet adni a páciensnek, hogy a célhoz vezető útját szakaszonként járja végig.

„Fiam, mindennap csak annyi munkát végezz, amit fekvő testhelyzetben meg tudsz tenni, így a munkád apránként halad előre, és te nem csüggedsz el.” Amikor a fiatal hallotta ezt a tanácsot, megfogadta, és rövid idő alatt megtisztította és művelésre alkalmassá tette a mezőt. „Tégy így testvérem, tedd apránként a munkádat, és soha nem kedvetlenedsz el.”

Anselm Grün, kommentálva a most idézett apoftegmát, úgy véli, „ha hibáink, tévedéseink miatt megrettenve meghátrálunk, azt gondolva, hogy soha nem fogunk megjavulni, akkor egyáltalán semmihez sem fogunk hozzákezdeni. Beismerjük vereségünket. Pedig elég lenne csak minden nap egy kicsit visszatérni lelkünk mezejéhez. Így a lélek végül teljes egészében jobbá lesz”. Az új terápiák tehát ezt javasolják annaka személynek, aki, miután meghatározta célját, megtalálta életének jelentését és irányultságát, felosztotta a teljesítendő szakaszokat. Emberi és spirituális bölcsesség ez, mely lehetővé teszi az igazi haladást, a személy kibontakozását, eltávolítva a mozdulatlanság kockázatát, mely a cél hiányából fakad, és legyőzve a befutandó út láttán felmerülő elbátortalanodást.

Bibliai gondolatok – Pünkösd utáni 31. vasárnap (2020.01.19.)

január 20, 2020

Evangéliumi szakasz – A jerikói vak. (Luk 18, 35-43)

„35Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett. 36Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt. 37Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra. 38Erre elkezdett kiabálni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” 39Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” 40Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte: 41„Mit akarsz tőlem, mit tegyek?” Azt válaszolta: „Uram, hogy lássak!” 42Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited megmentett.” 43Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.”

Apostoli szakasz (1Tim15-18)

15Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, s közöttük én vagyok az első. 16De éppen azért nyertem irgalmat, hogy Jézus Krisztus először is rajtam mutassa meg végtelen türelmét, példaképül azoknak, akik a jövőben hisznek majd benne, és így eljutnak az örök életre. 17Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké! Ámen.

Részlet a Kis Filokáliából, a Keleti Egyház szerzetesatyáinak tanításai az imádságról, 133-138.oldal

Simeon, akit tévesen új teológusnak neveznek (13. század)

Az imádság harmaadik foka

Az imádság harmadik foka valóban csodálatos, de rendkívül nehéz megmagyarázni azoknak, akik még nem tapasztalták meg. Egyszerűen lehetetlennek tartják. Azok száma, akik ismerik, nagyon csekély. Azért vannak olyan sokan akik nem ismerik, mert vélemé­nyem szerint nem is ismerik már az engedelmességet.

Az engedelmesség, ha az ember lelkiatyjának tökéletesen teljesíti, megszabadít minden meggondolatlanságtól és mindenféle ragaszkodástól. Mindenkor rábízza az ember gondjait a lelkiatyjára. Ekkor szétszakadnak a kötelékek, amelyek a világ örömeihez kötnek bennünket, bátor harcossá leszünk, és alkalmasak az imádság harmadik fokára. Ha biztos vezetőnk van, akkor biztos támaszra találunk. Ha átadjuk magunkat az Istennek és szilárd alapot vetettünk a lelkiatyához fűződő engedelmességben, úgy, hogy az ember már nem saját életét éli, nem a saját tulajdon akaratát követi, és így meghal minden földi csábítás számára, a tulajdon testének is, milyen gond tudná még nyugtalanítani? Milyen gondja lehetne még? Most tudunk az engedelmességben az imádság harmadik fokához eljutni. Megsemmisül és szétfoszlik minden álnokság és ravaszság, amit az ördög alkalmaz, hogy a lelket sokféle gondolati képe által átfonja. Az ilyen ember lelke most szabad, nyugalmat és békét talált az ördög minden ostroma elől, és bátran elűzi őket. Tiszta érzelemvilággal tud imádkozni az Istenhez. Mindazok, akik nem így kezdik, elpusztulnak anélkül, hogy valami hasznuk lett volna, de akik így kezdenek, egy valóban lelki életet kezdenek el.

Az imádság harmadik foka elvileg nem kívánja meg, hogy tekinteted az égre emeld, kitárd a kezed, hogy a gondolatokat a mennyből jövő segítség kérésére irányítsd. Ezek az első imagyakorlatok lényeges vonásai. Az imádság harmadik foka nem azzal kezdődik, mint a második, hogy a lélek figyelmét a külső dolgokra irányítjuk anélkül, hogy a belső ellenséget világosan szemügyre vennénk. Láttuk, hogy sokkal könnyebben fogadjuk a csapást, ha nem tudunk visszaütni. Megsebesülünk anélkül, hogy tudnánk hogyan; fogságba esünk anélkül, hogy ellene tudnánk állni azoknak, akik elhurcolják az embert.

Kedves testvér, ha üdvösségeden akarsz munkálkodni, akkor úgy fogj hozzá, ahogy fent leírtam. Semmire tekintettel nem levő engedelmesség után lelkiismereted szerint kell előrehaladnod. Az engedelmességen kívül azonban nincs világos lelkiismeret. Vigyázz lelkiismeretedre először az Istennel, azután a lelkiatyáddal, végül az emberekkel és a dolgokkal szemben. Az Isten előtt ne csinálj olyat, ami az ő szolgálatával ellentétben van. Lelkiatyád előtt tedd meg mindazt, amit mond neked, és még kívánságát is tedd meg anélkül, hogy valamit belőle elhagynál vagy hozzátennél. Az emberek előtt úgy viselkedj, hogy senkinek se tedd azt, amit nem akarsz, hogy neked tegyenek. Azokban a dolgokban, amelyek testedet érintik, óvakodj minden visszaéléstől – étkezésben, ivásban és öltözködésben. Egyszóval, mindent Isten szeme előtt cselekedj, hogy lelkiismereted ne tehessen szemrehányást neked.

Miután tekintetünket szabaddá tettük az igazi éberség számára, néhány rövid és odaillő szót akarunk mondani lényeges vonásairól. Az éberség és az imádság kétségtelenül a következőkben áll: az imádságban elmerült lélek őrködik érzelemvilága fölött, és benne kimeríthetetlen pihenőhelyet talál. Belső kamráiból irányítja kérését Istenhez. Ha a lélek egyszer megízlelte, hogy milyen édes az Úr, nem hagyja el soha többé érzelmeinek otthonát. Belekapaszkodik ebbe az Igébe: “Jó itt nekünk.” (Mt 17, 4). De éles tekintettel mindig szemmel kell tartania az érzelemvilágot és el kell űznie minden gondolati képet, amelyet az ellenség létrehoz. Mindazok számára, akik még nem gyűjtöttek ezen a területen tapasztalatot és ismeretet, ez a gyakorlat fáradságos és kemény. Biztos, hogy ez a gyakorlat nehéz és egyenesen lélegzetelállító. De akik már érzelemviláguk mélységében ezt az örömöt megízlelték és megszerezték, szent Pállal együtt felkiálthatnak: “Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől?” (Róm 8, 35).

Szent atyáink jól megértették az Úr szavát: “A szívből törnek elő a gonosz gondolatok: a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás” és a másik kijelentését: “Ezek szennyezik be az embert.” (Mt 15, 19-20). Ezért figyelmeztetnek bennünket: “Előbb belül tisztítsd ki a poharat, akkor majd kívül is tiszta lesz.” (Mt 23, 26). Szerintük az erény minden más gyakorlati útjának háttérbe kell szorulnia, hogy egyedül a lélek éberségéért vívjuk harcunkat, mert meggyőződésünk, hogy vele a többi erény is könnyen gyakorolható. Egyes atyák az “érzelemvilág nyugalmának” nevezik vagy “figyelemnek”, “érzelmek őrzésének”, “lelki józanságnak” vagy a “lélek megfigyelésének”. De mindnyájan egyetértő összhangban szívük csatamezején fáradoztak, és így Isten munkáját élvezhették. Érvényes itt is, amit a prédikátor Salamon mond: “Örülj, ifjú ember, ifjúságod idején, …menj, ahová húz a szíved.” (Préd 11, 9). Mi pedig szemrehányás nélkül és nem ítélve el szíved hajlamaitól, mondjuk: “Ha az uralkodó haragja fölgerjed ellened, ne hagyd el helyedet.” (Préd 10, 4). A “hely” szóval a szívre gondol. Urunk mondja: “Ne nyugtalankodjatok.” (Lk 12, 29). Nem kell nekünk, mint egy hulló meteornak, lelkünkkel majd ide, majd oda csapódnunk. Egy másik ige így hangzik: “Boldogok a lélekben szegények.” (Mt 5, 3). Azaz: boldogok azok, akiknek semmiféle kapcsolatuk nincs ezzel a világgal, akik szegények földi gondolatokban.

Amit a szent atyák az érzelemvilág éberségéről mondanak, azt mind meg fogják ismerni, akik veszik a fáradságot, hogy elolvassák őket. Mindenekelőtt három dolgot kell magadévá tenned, ha nekilátsz e magasztos feladatnak. Először tökéletes gondtalanságra törekedj a megengedett és meg nem engedett dolgok miatt. Éppen ezek számára kell halottnak lenned. Másodszor szerezz magadnak tiszta lelkiismeretet, miközben védekezel szemrehányásaival szemben. Végül, szabadulj meg mindattól a szenvedélytől, amely e jelen világhoz vagy saját testedhez húz. Aztán nincs gondolati kép, képzet, amelyet nem száműz vagy nem semmisít meg Jézus segítségül hívása. A lélek az ördög iránti gyűlöletében haraggal és nagy akaraterővel űzi el lelki ellenségeit. Te Isten segítségével a lélek éberségét fogod megtanulni, mert Jézust őrzöd bensődben. Tedd azt, amit az egyik atya mond: “Ülj le csendesen a celládban, és ez mindenre meg fog tanítani.”

“Életmódoddal a buzgólkodó Illést utánozván”- Remete szent Antal emléknapja (Jan.17.)

január 17, 2020

Születési dátum: i. sz. 251. január 12., Meghalt: i. sz. 356. január 17. Élt: 105 évet

„Antal abba kinyilatkoztatást kapott a pusztaságban: „A Városban él valaki, aki hasonlít hozzád. Hivatására nézve orvos, aki vagyona fölöslegét a nélkülözőknek adja, és egész nap az angyalokkal együtt énekli a Háromszorszent éneket.”” (A szent öregek könyve, 35.oldal)

„Egy szerzetest dicsértek a testvérek Antal abbának. Ő azonban próbára tette, amikor az meglátogatta, vajon elviseli-e a megszégyenülést. És amikor úgy találta, hogy nem viseli el, azt mondta neki: „Olyan faluhoz hasonlítasz, amelyet elölről ugyan feldíszítettek, hátulról azonban fosztogatják a rablók.”” (A szent öregek könyve, 31.oldal)

Részletek a vecsernyéből:

Litia: Saját (bolgár) dallamú sztihirák:

2. hang. (A Sztudiosz monostorban élt szerzetestől.)

Önmegtagadás gyakorló iskoláját szervezted meg a földön, szentéletű Antal, * könnyeid árjával a szenvedélyek mindenféle zabolátlankodását megfékezted, * Isten ihlette életed mindenki előtt mennyekbevivő, * szent és szeplőtelen létraként tűnt fel. * Az istenfélelem gyümölcseit termetted, * és meggyógyítottad a szenvedélyességet azoknál, akik híven kiáltanak hozzád: * Üdvözlégy, Kelet legragyogóbb csillaga, * szerzetesek fényforrása és pásztora! * Üdvözlégy, dicséretreméltó, a puszta legszebb neveltje, * az Egyház megingathatatlan erőssége! * Üdvözlégy, eltévelyedettek nagy útmutatója, * üdvözlégy, a mi büszkeségünk és a földkerekség tündöklő öröme!

Ugyancsak.

Tiszteljük Antalt, ki a földön angyalként élt, * és a mennyben Isten emberének számít, * a világ ékességét, * a javak és erények bőséges birtokosát, * a szerzetesek büszkeségét, * mert elültették az Isten házában, * és kivirágzott, mint a puszta cédrusa, * megsokasította Krisztus nyáját, * a szellemi juhokat, * életszentségben és igazságban.

Szentéletű atya, az erényt gyermekkorod óta szívesen gyakoroltad, * a Szentlélek eszközévé lettél, * s tőle csodatevő erőt nyertél. * Rábeszélted az embereket, hogy mondjanak le az érzéki gyönyörökről, * most pedig az isteni világosságban legtisztábban tündökölsz, * világosítsd meg a mi elménket, Antal atyánk!

3. hang. Anatoliosz költeménye.

Szentéletű atya! * A legkeményebb önmegtagadást buzgó és vidám lélekkel gyakoroltad, * mintha anyagtalan lettél volna. * Lelked a legpusztább vidékekre vonzott. * A démonok tüzes nyilait eltapostad. * Minden erényt hősi fokban gyakoroltál, * s a mennyek országában az angyalokkal együtt kaptál lakást. * Esedezzél Krisztus Istenhez, * hogy üdvözítse a mi lelkünket!

Dicsőség… 5. hang.

Szentéletű atya! * Meghallgattad az Úr evangéliumának szavát. * Elhagytad a világot, semmibe vetted a gazdagságot és a dicsőséget. * Azért mindenkinek ezt mondtad: * Szeressétek Istent, és örök kegyelemre leltek! * Semmit többre ne becsüljetek az ő szereteténél, * hogy midőn eljön az ő fölségében, * minden szent között találjatok nyugalomra. * Az ő könyörgésére, Krisztus, * őrizd meg és üdvözítsd a mi lelkünket!

Most és… Theotokion:

Áldunk téged, Istenszülő Szűz, * s méltóképpen dicsőítünk, mi hívek, * mint rendíthetetlenül erős várat, * megvívhatatlan védőbástyát, * hatalmas szószólónkat * és lelkünk menedékét.

Előverses sztihirák:

Elénekeljük a mintadallamra szóló énekverseket.

5. hang. Minta: Üdvözlégy, jó illatú önmegtagadási cselekedetek…

Üdvözlégy, * önmegtagadók vezetője * s legyőzhetetlen élharcosa! * A szenvedélyek gyökerét kivágtad, * a démonok támadásait férfiasan meghiúsítottad, * gyengeségükön és lelket emésztő félrevezetésükön diadalmaskodtál. * Az Üdvözítő keresztjének erejét és legyőzhetetlen hatalmát nyilvánvalóvá tetted, * önmagadra öltötted, s vele mindazokat legyőzted, * kik Krisztusnak testben való isteni megjelenését * istentelenül tagadták. * Esedezzél hozzá, hogy adja meg lelkünknek a nagy irgalmat!

Elővers: Drága(látos) az Úr színe előtt az ő szentjeinek halála.

Erényekre * alapozott tűzoszlop * és árnyékot vető felhő voltál * a pusztában levők számára, * a földről az égbe vezetted az Istenhez törekvőket, * a kereszt vesszejével a szenvedélyek tengerét kettéválasztottad, * a szellemi Amalekot megfutamítottad, * a fölfelé vezető ösvényre akadály nélkül rátaláltál, * ó Istenben boldog, * és szeplőtelen örökséget nyertél, * a testnélküliekkel örvendezve * Krisztus trónja előtt állsz. * Esedezzél hozzá, hogy adja meg lelkünknek a nagy irgalmat!

Elővers: Boldog férfiú, ki az Urat féli, az ő parancsolataiban igen nagy kedve telik.

Üdvözlégy, * Antal atya, * ki a mennyekben az angyalok karában vagy, * mert a földön is valóban az ő életüket élted, * az erényt gyakorolva, teljesen boldog! * Legtisztább, folt nélküli tükör voltál, * és a Szentlélek ragyogó fénysugarait befogadtad, * így megvilágosítva megláttad a jövendőt, * Krisztus isteni fényáradatából beavatást nyerve mindent előre megmondtál. * Esedezzél hozzá, hogy adja meg lelkünknek a nagy irgalmat!

Dicsőség… 8. hang. A szikeóta szerzetes költeménye.

Mi, szerzetesek, mindnyájan, * vezérünkként tisztelünk téged, Antal! * Mert a te útmutatásoddal megtanultunk a valóban helyes ösvényen járni. * Boldog vagy, mert Krisztusnak szolgáltál, * és az ellenség erején diadalmaskodtál. * Angyalok társa és thébai Pál szomszédja, * velük együtt könyörögj az Úrhoz, * hogy irgalmazzon a mi lelkünknek!

Most és… Theotokion:

Szeplőtelen Szűz, * ki kimondhatatlan módon testileg fogantad az Urat, * és a magasságbeli Istennek Anyja lettél, * a te szolgáid könyörgéseit fogadd el, ó Tisztaságos, * ki mindenkinek tisztulást szerzel a bűnöktől, * fogadd el a mi imádságunkat is, * imádkozzál mindnyájunk üdvösségéért!

Tropár. 4. hang.

Életmódoddal a buzgólkodó Illést utánozván, * az igazság ösvényein a Keresztelőt követvén, * pusztalakóvá lettél, Antal atyánk, * és imáiddal a földkerekséget megszilárdítottad. * Könyörögj azért Krisztus Istenünkhöz, * hogy üdvözítse lelkünket!

A hajnali szolgálaton (részletek!)

Az első zsoltárcsoport után kathizma:

8. hang. Minta: A Bölcsességet és Igét…

Lelkedet lenyűgözte a Krisztus iránti sóvárgás, * és minden földies dolgot nyilvánvalóan meggyűlöltél, * pusztában és hegyeken tartózkodtál, * a tudás fájának gyümölcsét megízlelted, * s a megközelíthetetlen titkokat, mint beavatott, * angyal módjára világosakká tetted, * dicsőséges szentéletű atya! * Azért a te tested homályán áthatoltál, * és a gonosz lelkek sötétségét eloszlattad, ó boldog! * Szerzetesek vezetője, esedezzél Krisztus Istenhez, * hogy adjon bűnbocsánatot azoknak, * akik buzgón megünneplik a te szent emlékedet!

Elővers: Könyörülj rajtam…

Utána saját dallamú énekvers 6. hangra:

Tiszteletreméltó atya! * Az egész földre elhatott a te erényeid híre, * és ezáltal fáradozásaidnak a mennyekben találtad meg megérdemelt jutalmát. * A démonsereget elűzted * és eljutottál az angyali rendekhez, * kiknek életét szeplőtelenül követted. * S mivel Krisztus Istenünk előtt szavad van, * kérj tőle békét a mi lelkünknek!

Kathizma:

8. hang. Minta: A Bölcsességet és Igét…

Az Úr keresztjét bölcsen fölvetted, és őt mindhalálig követted, * lelkedet nem fordítottad vissza a világba, Isten bölcse, * hanem önmegtagadásod fáradságával a szenvedélyeket megölted, * és önmagadat az Úr templomává készítetted elő. * Viszonzásként kegyelmi ajándékokat nyertél, * hogy meggyógyíthasd a betegségeket * és kiűzhesd a gonosz lelkeket. * Istenhordozó Antal, esedezzél Krisztus Istenhez, * hogy adjon bűnbocsánatot mindazoknak, * akik buzgón ünneplik a te szent emlékedet!

Konták:

2. hang. Minta: A magasságbelieket….

Az élet zaját elhagyván csendben fejezted be életedet, * minden lehetséges módon a Keresztelőt utánozván, ó szentéletű! * Vele együtt téged is dicsőítünk, * Szent Antal, az atyáknak atyja!

Ikosz. Minta: Tedd értelmessé nyelvemet…

Krisztus szavát megfogadtad, parancsait nyomon követted, az életből kivetkőztél, a vagyon és a kincs minden gondját, a rokonok és húgod iránti vonzalmat félretetted, Istent hordozó Antal! A pusztában egyedül csak Istennel társalogtál, s tőle az ismeret legtisztább kegyelmi ajándékát kaptad. Küldd azt el nekem is, aki magasztalni akarlak téged, Szent Antal, az atyáknak atyja!

Szinaxárion:

A hónap tizenhetedik napja. Szentéletű, nagy Antal atyánk emléke.

Vers: Van az égben valami nagyobb is a szellemi lényeknél,Antal, az önmegtagadók fejedelme.Tizenhetedikén szállt az égbe Antal.Az ő szent könyörgésére irgalmazz nekünk, Istenünk, és üdvözíts minket! Ámen!