„Az alázatosság folyton dolgozik, ahogyan a méhkasban a méh, hiszen enélkül minden hiábavaló”

Részlet Beáta Nővér OCD: Avilai Szent Terézzel a bensőnkbe vezető úton, 17-19.oldal

„A Krisztusra szegezett tekintet nélkül nem haladhatunk előre, mert ezek legyőzhetetlenek számunkra. Teréz minderről misztikus életének csúcsán ír, megértette, hogy egyenlőtlen harcról van szó, a magunk erejéből nem vagyunk képesek helytállni. Újra visszatér a kezdeti kép: Isten képmása vagyunk. Ha önmagam akaraok lenni, ki kell lépnem önmagamból. Minden problémánk abból ered -lelki megközelítésben -, hogy egyrészt szorosan kapcsolódunk önmagunkhoz, másrészt önazonosságunk: Krisztus. Mit jelent lelki életet élni? Nem furcsaságokat, különlegességeket értünk alatta, hanem, hogy Valakit nézek: Ő a békém és igazságom. Vagy Ő gyógyít meg engem vagy senki más. Önmagam biztosan nem.

Folyamatos mozgást észlelünk Isten és az ember között. Az istenkép gyógyulása magával hozza az emberkép helyreállítását is. „Az alázatosság ugyan folyton dolgozik, ahogyan a méhkasban a méh, hiszen enélkül minden hiábavaló; de gondoljunk bele, a méh sem mulasztja el, hogy kirepüljön a virágokról mézet gyűjteni...Higgyen nekem, és repüljön el néha, hogy Isten nagyságán és felségén elmélkedjék. Így jobban felfogja saját alacsonyságát, mint önmagába tekintve, jobban megszabadul a csúszómászóktól, ahol behatoltak az első szobákba, ami az önismeret.”

Teréz leírja néhány pontban, miért fontos Istent nézni: „Én úgy látom, soha nem jutunk el oda, hogy megismerjük magunkat, ha nem törekszünk megismerni Istent. Nagyságát szemlélve felismerjük saját alacsonyságunkat, és alázatosságára tekintve meglátjuk, milyen messze vagyunk attól, ahogy alázatosak legyünk. Két haszna van ennek. Az első az, hogy egy fehér dolog nyílvánvalóan fehérebbnek tűnik a fekete mellett, és fordítva, a fekete a fehér mellett. A másik: értelmünk és akaratunk nemesebbé és minden jóra készebbé válik, ha önmagától elfordulva Istennel foglalkozik…” Ha nem Őt nézzük, akkor magunkat nézzük, egy fényképet, és abból a képből élünk, amit mások alkottak rólunk. „Ezért mondom, leányok, függesszük szemünket javunkra, Krisztusra”:”

“Ha hibázik, ti nem követtek el hibát, ha engedelmeskedtek neki.”

Részletek Fr.Sebastian Vazhakala M.C: Élet Teréz Anyával, című könyvből

4.levél (117.oldal)

Calcutta -1978.június

„Legkedvesebb Sebastian Fivérem!

A Jóisten szeressen valamennyi leveledért. Bocsásd meg hanyagságomat – ha minden levelet megírtam volna, amit meg akartam írni neked, egy halommal kaptál volna. Hála Istennek most már az Ige Fivéreinél vagy végre. Arra vigyázz, mindjárt az elején, hogy a fivéreket a szentté válásban segítsd. Nem létszámra van szükségem, hanem szerzetesekre, akik Jézust szeretik, akik Isten szeretetét és irgalmát hordozzák. Tudod, Jézus már munkatársává fogadott téged, még mielőtt a noviciusok mestere lettél. Hagyd, had tegye ismét, csak ez esetben neked, magadnak kell noviciussá lenned bizonyos értelemben, Tanítsd őket az egymás iránti mélységes szeretetre. Ne zavarjon X levele – efféle ajándékokat és is sokat kapok. Csak mosolyogj és mond, hogy köszönöm – biztos vagyok benne, hogy a papírokkal is hamarosan rendben leszel. Imáimban nagyon közel vagyok hozzád. Engedd, hogy Jézus tegye veled, amit akar!”

Isten áldjon!

Teréz Anya”

„Az imádságom akár milyen csekély is, nagyon közel van hozzátok. Segítsétek egymást, hogy növekedjetek a szentségben. Legyetek szeretetteljes szívvel Sebastian atyához. Ha hibázik, ti nem követtek el hibát, ha engedelmeskedtek neki. Jézus majd beszél hozzátok általa. Szeressétek és engedelmeskedjetek szeretettel. Csak ennyit kérek, mint Anyátok. Imádkozzatok értem, Isten áldjon meg Benneteket.

Teréz Anya” (137.oldal)

Az Istenszülő üzenete

“Gyermekeim, értsétek meg, hogy életetekben a legfontosabb az imádság.”

1983. december 28. Medjugorje