„Ha valaki haszontalan, értéktelen dolgokkal, bűnökkel táplálkozott egész életében, nem képes Isten dolgait ízlelni.”

„A dolgok, melyek úgy tűnnek, mintha örökké tartanának, önmagukban nem rosszak: megbecsülés, barátok, rokonok, egészség. A lényeg az, hogyan viszonyulunk hozzájuk. Ha beléjük vetjük a reményünket, mintha ezek éltetnének, bálványokká lesznek. Isten szándéka, hogy a jó dolgokat élvezzük: „A megértés azt mondja neki, hogy hagyjon fel azzal, hogy idegen házakhoz jár, amikor az övé annyira tele van javakkal, ha élvezni akarja őket.”

Ezekben a sorokban felismerhetjük a tékozló fiú példabeszédét. A fiú elhagyja otthonát, hogy olyan dolgokat kövessen, melyek örökké tartónak látszanak. De a végén a disznók eledelét eszi.

Két fogalommal találkozunk: állhatatosság és harc. Azokat jellemzi, akik Krisztussal kapcsolatba léptek és imádkoznak.

„Olyanokról van szó, akik már elkezdték az imádkozást és megértették, milyen fontos, hogy ne maradjanak az első lakásokban, de még nincs meg bennük az elszántság, hogy ne időzzenek ott sokszor. Nem kerülik ugyanis az alkalmakat, ami nagyon veszélyes.”

Teréz egy hasonlattal él: korábban süketnémák voltak, most már kezdenek hallani. Ezért többet szenvednek, mert hallanak, de beszélni nem tudnak.

„Ezek így megértik az Úr hozzájuk intézett hívását, mert ahogy közelebb jutnak oda, ahol Ő Felsége van, Ő igen jó szomszédnak mutatkozik, és olyan nagy az Ő irgalma és jósága, még akkor is, amikor szórakozásaink, üzleteink, örömeink és a világ ámításai közepette vagyunk, vagy ha elbukunk, majd újból felkelünk a bűnből, mert ezek a bestiák olyan mérgesek és izgágák, és társaságuk olyan veszélyes, hogy csak csoda folytán kerülhetjük el, hogy beléjük ütközve ne vétkezzünk. Mindezzel együtt oly nagyra tartja ez a mi Urunk, ha szeretjük Őt és törekszünk társaságára, hogy nem mulaszt el újra meg újra szólítani minket, hogy közeledjünk Hozzá. És olyan édes ez a hang…”

Megsejti az ember, hogy az Úr édes, ízlése kezd átalakulni. Egy mai példa: a McDonald’s ételei. Ha valaki egész életében ezeket ette, és egy nap elé tesznek egy igen jól elkészített pecsenyét, fintorog, mert ízlése ahhoz formálódott, amit addig evett. Ha valaki haszontalan, értéktelen dolgokkal, bűnökkel táplálkozott egész életében, nem képes Isten dolgait ízlelni. Amikor egyszer csak elkezd érezni, és közelebb kerül Hozzá, akkor ízlése is átalakul. Megérti , hogy milyen jó a pecsenye! Nagyon fontos az ízlés megváltozása!

Ezeknek az embereknek nehezebb – mondja Teréz-, mert még vonzzák őket a mulandó dolgok. Így fest a második lakás embere. Jó ízlése kezd lenni, értékelni kezdi az ízletes dolgokat. Itt van ugyanis az ízlés iskolája. Isten apránként visszavezeti a helyes ízleléshez, amelyet tőle kapott, hogy élvezhesse a jó dolgokat. Elkezdi élvezni Isten dolgait. – Mi történik ezekkel az emberekkel? Az ördög rájuk támad. „Úgy zuhognak a csapások és a lövések, hogy lehetetlen a léleknek figyelmen kívül hagyni őket… Ó, Jézus, micsoda lármát csapnak itt a démonok!”

Harcolni kell tehát. Miért kell harcolni? Szent anyánk ezt mondja: Ne gondoljátok, hogy már az ötödik lakásban vagytok! Nyugalom! Olykor visszakerülhetsz a másodikba. Miféle harcról van szó? Megjelenik az ördög szarvakkal, mint remete Szent Antalnak? Ez lenne az ördög harca? Nem! Ennél sokkal alattomosabb!

„A gonosz szellemek itt a lélek szeme elé állítják a világi dolgoknak e kígyóit, s szinte örökké tartónak mutatják a világ élvezetét és megbecsülését, a barátokat és a rokonokat, az egészséget a vezeklés dolgában – mert a lélek, aki belép ebbe a lakásba, mindig vágyakozni kezd a vezeklés valamilyen formája után – és az akadályok ezer más formáját…”

Majd így folytatja Teréz: „ De ó Uram és Istenem, az üres dolgok megszokása és az a tapasztalat, hogy az egész világ ezekkel foglalkozik, mindent tönkretesz. Mert olyan halott lesz a hit, hogy jobban akarjuk azt, amit látunk, mintsem azt, amit a hit mond nekünk. S valóban azt látjuk, hogy akik e látható dolgok után járnak, azok mindig nagy szerencsétlenségre jutnak. Ezt okozzák ezek a mérges dolgok, amelyekről beszélünk: hogy amiképp ha valakit megmar egy vipera, azt teljesen átjárja a méreg és felfúvódik, úgy van itt is, ha nem vigyázunk.”

A kísértés legtöbbször szép és jó dolgok álruhájában érkezik. Mind figyelemre méltó, értékes dolgoknak, örökké tartónak látszanak. Leborulunk előttük, életet kérünk tőlük, azt várjuk, hogy éltessenek minket.”

Részlet Beáta nővér OCD: Avilai Szent terézzel a bensőnkbe vezető úton, 25-28.o.

„Isten azt kérdi majd, megtettünk-e minden tőlünk telhetőt az iránta való szeretetünkben.”

„Ne sütkérezzünk a siker dicsőségében, hanem mélységes hálával tulajdonítsunk mindent Istennek; másfelől viszont ne szegje kedvünket a kudarc, ha megtettünk minden tőlünk telhetőt.

Isten csak a szeretetünket látja. Isten nem kérdi, hogy hány könyvet olvastunk el, hány csodát tettünk, hanem azt kérdi majd, megtettünk-e minden tőlünk telhetőt az iránta való szeretetünkben. Jól játszottunk? Jól aludtunk? Jól ettünk? Isten előtt semmi sem apróság.

Olyan kicsik vagyunk, hogy mindent kicsinek látunk. De Isten, mivel ő a Mindenható, mindent nagynak lát. Ezért elég, ha csupán megírsz egy levelet egy vak ember helyett, vagy csak leülsz és meghallgatod, vagy elhozod a postáját, vagy meglátogatsz valakit, vagy virágot viszel valakinek – kicsiny dolgok-, vagy mosol valakire, vagy takarítas.

Ilyen egyszerű dolgokat kell tennünk. Mert sokan vannak, akik nagy dolgokra képesek. De nagyon kevesen vannak, akik elvégzik a kicsiny dolgokat.”

Részlet Teréz anya: Minden az imával kezdődik című könyvből, 165-166.o.

„Rajtatok áll, hogy valami csoda szépet hoztok-e létre az életetetkben Isten számára…”

Ti elsősorban az Isten országát és az ő igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá!” (Mt 6, 33)

Fiatalok, nyissátok meg szíveteket Isten szeretete előtt! Odaadó gondoskodással szeret benneteket, s nemcsak azért fog adni, hogy nektek legyen, hanem azért is, hogy megosszátok azt. Minél kevesebbet birtokoltok, annál többet tudtok adni. S ha imáitokban kértek, kérjetek hát bátorságot, s adjatok és adjatok, míg csak nem fáj. Az efféle adakozás a cselekvő szeretet.”

„Ti vagytok a családi élet jövője. Ti vagytok az örömteli szeretet jövője. Rajtatok áll, hogy valami csoda szépet hoztok-e létre az életetetkben Isten számára... Csodálatos az, amikor szerettek egy fiút vagy egy lányt, de ne szennyezzétek be, ne tegyétek tönkre! Hadd maradjon makulátlan! Hadd legyen a szívetek tiszta! Hadd legyen szűzies a szeretetetek, hogy a házasságotok napján valami csoda széppel ajándékozhassátok meg egymást…a tiszta szerelem örömével.”

Részlet Carol Kelly-Gangi: Kalkuttai Szent Teréz Anya bölcsességei, 64-65.o.

Apostoli és evangéliumi szakaszok pünkösd utáni 3. vasárnapon:

Róm 5,1-10

Atyámfiai! Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által. Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk. De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete. Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált. Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Most, hogy vére árán igazzá váltunk, még sokkal inkább megment bennünket haragjától. Mert ha Istent Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek voltunk, most, hogy kibékültünk vele, annál inkább megmenekülünk az ő életében.

Mt 6,22-33

Ezt mondta az Úr: „A test lámpása a szem. Ha szemed ép, egész tested világos lesz. De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség? Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek is, a Mammonnak is. Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit egyetek, és mit igyatok, sem testetek miatt, hogy mibe öltözködjetek! Nemde több az élet az eledelnél és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és mennyei Atyátok táplálja őket. Vajon nem többet értek-e ti náluk? Ugyan melyikőtök toldhatja meg aggodalmaskodásával életét akár csak egy könyöknyivel is? Hát a ruházat miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mező füvét, amely ma van, holnap pedig a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, akkor benneteket, kishitűek, nemde sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: »Mit eszünk?«, »Mit iszunk?« vagy »Mibe öltözködünk?« Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és az ő igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá!”

„Az alázatosság folyton dolgozik, ahogyan a méhkasban a méh, hiszen enélkül minden hiábavaló”

Részlet Beáta Nővér OCD: Avilai Szent Terézzel a bensőnkbe vezető úton, 17-19.oldal

„A Krisztusra szegezett tekintet nélkül nem haladhatunk előre, mert ezek legyőzhetetlenek számunkra. Teréz minderről misztikus életének csúcsán ír, megértette, hogy egyenlőtlen harcról van szó, a magunk erejéből nem vagyunk képesek helytállni. Újra visszatér a kezdeti kép: Isten képmása vagyunk. Ha önmagam akarok lenni, ki kell lépnem önmagamból. Minden problémánk abból ered -lelki megközelítésben -, hogy egyrészt szorosan kapcsolódunk önmagunkhoz, másrészt önazonosságunk: Krisztus. Mit jelent lelki életet élni? Nem furcsaságokat, különlegességeket értünk alatta, hanem, hogy Valakit nézek: Ő a békém és igazságom. Vagy Ő gyógyít meg engem vagy senki más. Önmagam biztosan nem.

Folyamatos mozgást észlelünk Isten és az ember között. Az istenkép gyógyulása magával hozza az emberkép helyreállítását is. „Az alázatosság ugyan folyton dolgozik, ahogyan a méhkasban a méh, hiszen enélkül minden hiábavaló; de gondoljunk bele, a méh sem mulasztja el, hogy kirepüljön a virágokról mézet gyűjteni...Higgyen nekem, és repüljön el néha, hogy Isten nagyságán és felségén elmélkedjék. Így jobban felfogja saját alacsonyságát, mint önmagába tekintve, jobban megszabadul a csúszómászóktól, ahol behatoltak az első szobákba, ami az önismeret.”

Teréz leírja néhány pontban, miért fontos Istent nézni: „Én úgy látom, soha nem jutunk el oda, hogy megismerjük magunkat, ha nem törekszünk megismerni Istent. Nagyságát szemlélve felismerjük saját alacsonyságunkat, és alázatosságára tekintve meglátjuk, milyen messze vagyunk attól, ahogy alázatosak legyünk. Két haszna van ennek. Az első az, hogy egy fehér dolog nyílvánvalóan fehérebbnek tűnik a fekete mellett, és fordítva, a fekete a fehér mellett. A másik: értelmünk és akaratunk nemesebbé és minden jóra készebbé válik, ha önmagától elfordulva Istennel foglalkozik…” Ha nem Őt nézzük, akkor magunkat nézzük, egy fényképet, és abból a képből élünk, amit mások alkottak rólunk. „Ezért mondom, leányok, függesszük szemünket javunkra, Krisztusra”:”

“Ha hibázik, ti nem követtek el hibát, ha engedelmeskedtek neki.”

Részletek Fr.Sebastian Vazhakala M.C: Élet Teréz Anyával, című könyvből

4.levél (117.oldal)

Calcutta -1978.június

„Legkedvesebb Sebastian Fivérem!

A Jóisten szeressen valamennyi leveledért. Bocsásd meg hanyagságomat – ha minden levelet megírtam volna, amit meg akartam írni neked, egy halommal kaptál volna. Hála Istennek most már az Ige Fivéreinél vagy végre. Arra vigyázz, mindjárt az elején, hogy a fivéreket a szentté válásban segítsd. Nem létszámra van szükségem, hanem szerzetesekre, akik Jézust szeretik, akik Isten szeretetét és irgalmát hordozzák. Tudod, Jézus már munkatársává fogadott téged, még mielőtt a noviciusok mestere lettél. Hagyd, had tegye ismét, csak ez esetben neked, magadnak kell noviciussá lenned bizonyos értelemben, Tanítsd őket az egymás iránti mélységes szeretetre. Ne zavarjon X levele – efféle ajándékokat és is sokat kapok. Csak mosolyogj és mond, hogy köszönöm – biztos vagyok benne, hogy a papírokkal is hamarosan rendben leszel. Imáimban nagyon közel vagyok hozzád. Engedd, hogy Jézus tegye veled, amit akar!”

Isten áldjon!

Teréz Anya”

„Az imádságom akár milyen csekély is, nagyon közel van hozzátok. Segítsétek egymást, hogy növekedjetek a szentségben. Legyetek szeretetteljes szívvel Sebastian atyához. Ha hibázik, ti nem követtek el hibát, ha engedelmeskedtek neki. Jézus majd beszél hozzátok általa. Szeressétek és engedelmeskedjetek szeretettel. Csak ennyit kérek, mint Anyátok. Imádkozzatok értem, Isten áldjon meg Benneteket.

Teréz Anya” (137.oldal)

Az Istenszülő üzenete

“Gyermekeim, értsétek meg, hogy életetekben a legfontosabb az imádság.”

1983. december 28. Medjugorje