„Ne várjuk meg otthon ülve azt, hogy ő lépjen be házunkba, hanem menjünk eléje hálaadással, vagyis dicsőítéssel.”

Részlet Orosz László: Nikolaosz Kabaszilasz Liturgia-Magyarázata című kiadványból, (Nyíregyháza, 1996), 59-60.oldal

A harmadik antifóna magyarázata

„A következő antifóna a már közénk érkező és nálunk megjelenő Úr fogadása, ezért ezt a zsoltárt éppen akkor éneklik, amikor a papság a Krisztust jelképező evangéliummal bevonul és azt felmutatja. Hogy a próféta e zsoltárt éneklésekor Krisztus megjelenését tartotta szemei előtt, az főként a benne rejlő örömről és vidámságról ismerhető fel. Őt magát ez nyilvánvalóan örömmel töltötte el, s ezért ő a többieket is részesíteni akarja ebben: „Jertek, örvendezzünk az Úrnak!” Krisztus eljövetele előtt még nem örvendezhetett igazán az ember, hiszen az örömöt egyedül Krisztus hozta el nekünk. Ha tehát valaki az ő eljövetele előtt örvendezett, akkor csakis az ő titkaiba beavatva örvendezhetett. „Ábrahám azért örült – mondja az Úr -, mert láthatja napomat. Látta és örvendezett”. Maga Dávid is erről szól: „Add vissza nekem üdvözítésed örömét!” Mert azt az örömet, amellyel vétkezése előtt az ember Krisztusban örülhetett, bűne által elveszítette, s épp ennek visszanyeréséért könyörgött Istenhez.

Nyílván ha azt mondta volna:”Jertek, világosodjunk meg”, akkor a világosság eljöveteléről tett volna tanúságot. Most pedig ezekkel a szavaival: „Jertek, örvendezzünk az Úrnak!” – ugyanígy azt teszi nyílvánvalóvá, hogy megjelent az örömet elhozó Úr.

A zsoltáros még Üdvözítőnek is nevezi ezt az Urat. Megváltónak, Szabadítónak és Üdvösségnek viszont épp Krisztust nevezi az Írás. Az isteni személyek közül ugyanis egyedül a Fiú lett üdvösségünk szerzője, aki egymagában vitt végbe mindent, amint Pál is mondja, hogy „magában tisztított meg bűneinktől (Zsid 1,3). Ezt ő maga is nyílvánvalóan kifejezte a jó pásztor példájával, aki nem másokat küldött el az elveszett bárány megkeresésére, hanem maga kereste azt meg, és amikor megtalálta, fölemelte és vállain hozta vissza. Ezért is fogadta el azt a nevet, mely ezt fejezte ki: tudnillik „Jézus”-nak, vagyis „Szabadító”-nak hívták őt.

„Járuljunk orcája elé hálaadással!” „Orcájának” itt az ő megjelenését nevezzük. Tehát ne várjuk meg otthon ülve azt, hogy ő lépjen be házunkba, hanem menjünk eléje hálaadással, vagyis dicsőítéssel. „És zsoltárokban énekeljünk neki!” Istent megillető tiszteletet adjunk neki. Ő elfogadta azt, hogy szolgai alakban jelenjék meg. Mi viszont ismerjük fel benne mindezek ellenére is az Urat! Ne botránkozzunk meg azon, hogy testben él. Ne vezessen félre minket a látszat, nehogy aztán Fölségesről alávaló dolgokat gondoljunk! „Mert nagy Isten az Úr, és nagy Király az egész földön” – tudniillik aki ebben a testben rejtőzik. Aztán még mindehhez sorra hozzáteszi a próféta a többi Istenhez illő dicséretet.

Ezek tehát a prófétai szövegek, és így válik nyílvánvalóvá, hogy igenis megfelelő azok éneklése.”

„Aki felvette a szolgaalakot, az nem nézi le a szolgákat”

Részletek a Jeruzsálemi Szent Kürillosz: Tizenötödik katekézis, a megkeresztelendők számára élő szóban Jeruzsálemben megtartva arról: és eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége (175-178.oldalakon)

Ki lehet olyan boldog, mint az, akit akkor Krisztus barátjának találnak? Az ily dicsőséges Király nem nézi le szolgáit, akiknek testőrei az angyalok, aki az Atya tróntársa. Ám nehogy összekeveredjenek a választottak az ellenséggekkel, elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik választottait a négy égtájról. Az, aki még Lótot sem nézte le, bár ő csak egy volt, hogyan nézné le a sok igazat? Akkor azt mondja a felhők kocsiján szállítottaknak és az angyalok által összegyűjtötteknek: Jöjjetek, Atyám áldottai!(Mt 25,34)

Ezt mondhatja valaki a jelenlévők közül: Szegény vagyok, vagy tán éppen akkor ágyban fekvő beteg leszek, vagy úgy ér el, mint a malomban őrölő asszony. Akkor sem fognak átnézni rajtunk? Bízzál ember! A bíró nem személyválogató. Nem látszatra, nem szóbeszéd alapján ítél (Iz11,3). Nem kedvez a művelteknek a képzetlenek kárára, sem a gazdagnak a szegény hátrányára. Mégha a mezőn leszel is, felvesznek az angyalok. Ne gondold, hogy felveszik a birtokosokat, a napszámosokat otthagyják. Lehetsz szolga, szegény, nem kell aggódnod, Aki felvette a szolgaalakot (Fil 2,7), az nem nézi le a szolgákat. Lehetsz ágyat nyomó beteg, meg van írva: Ahol ketten lesznek egy ágyon, az egyiket felveszik, a másikat otthagyják (Lk 17,34). Légy férfi vagy nő, ha a malomban kell ülnöd, nem fog elmenni melletted az, aki bátran kivezette a foglyokat. Aki kihozta Józsfete a börtönből és a királyságig emelte, téged is ki fog váltani szorongattatásaidból a mennyek országába. Csak legyen bizalmad, csak dolgozz, csak küzdj készségesen. Semmi nem megy veszendőbe neked.

Fel van írva minden imádságod és zsoltározásod, fel van írva minden irgalmas cselekedeted, fel van írva minden böjtöd, fel van írva minden szépen és jól megtartott házasság, fel van írva minden Istenért teljesített megtartóztatás. A felírtak közül az első koszorúk a szüzességért és a tisztaságért járnak, és úgy fogsz ragyogni mint az angyal.

Ám ahogy szívesen meghallgatod a kellemes mozzanatokat, neheztelés nélkül hallgasd meg az ellenkezőket is. Fel van írva minden kapzsiság, fel van írva minden paráznaságod, fel van írva minden esküszegésed, káromkodásod, méregkeverésed, lopásod és gyilkosságod. Mindezeket később is felírják, ha most már megkeresztelésed után ugyanezeket elkövetted. Mert az előzőket kitörölték.”

„Félelmetes az ítélet, és rettegést vált ki az, amit hírdettek róla. Kész van számunkra a mennyek országa, és kész az örök tűz. Azt kérdezheti valaki: Hogyan meneküljünk meg a tűztől? És hogyan jussunk be a királyságba? Ezt mondja: Éheztem, és ennem adtatok (Mt 25,35). Tanuld meg az utat. Ez nem képes beszéd, hanem meg kell tenni a mondottakat. Éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, vándor voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és felkerestetek (Mt 25,35-36). Ha mindezeket megteszed, akkor vele fogsz uralkodni, ha nem teszed meg, elítélnek.

Már most fogj hozzá ezek cselekvéséhez és tarts ki a hitben, nehogy a balga szüzek mintájára, mert akkor akarsz olajat vásárolni, kizárjanak (Mt 24,1-13), Ne bízd el magad azért, mert kezedben van lámpásod, hanem égve őrizd meg. Világoskodjanak jócselekedeteitek az emberek előtt (Mt 5,16), hogy miattad ne káromolják a Krisztust. Viseld a romolhatatlanság jócselekedetekből szőtt illő öltözetét, és ami Istentől kapsz, hogy gazdálkodj vele, azzal hasznosan bánj. Javakat bíztak rád? Gazdálkodj vele becsületesen. A tanítás szavát bízták rád? Végezd jól. Képes vagy hallgatóid lelki javának gyarapítására? Tedd szorgalmasan. A jó gazdálkodásának számos kapuja van. Csak közületek egy se kerüljön az elvetésre, hogy bizalommal találkozhassunk örök Királyunkkal, Krisztussal, aki uralkodik mindörökké. Mert mindörökké uralkodik, aki ítél élőket és holtakat, miután meghalt élőkért és holtakért. És így mondja Pál is: Krisztus azért halt meg és támadt életre, hogy uralkodjék holtakon és élőkön (Róm 14,9).

„Arra teremtetett, hogy lássa és megvilágosodjék őáltala”

Részlet Szent Athanasziosz /296-373/ művei (Szt. István Társulat, 1991): Beszéd a hellének ellen, 41-42.oldal

„Vajon milyen lehet ez a harmadik természet? Hogy jó-e vagy rossz-e, az nem világos. Mert képtelenség, hogy egyszerre jó és rossz természetű legyen az a harmadik. Mivel rendszerük ilyen gyengének bizonyul, ezért világosan ki kell fejtenünk az egyház tanításának igazságait, amely szerint a rossz se nem Istentől való, sem Istenben nincs, nem létezik kezdettől fogva, nincs önálló valósága. Az emberek azonban, mivel nem volt elképzelésük már a jóról, olyanokat kezdtek maguknak kitalálni és elgondolni, amik nem léteznek, és ami nekik tetszett. Ahogyan az ember ha becsukná a szemét, amikor a Nap erősen tűz és fényével az egész földet megvilágítja, sötétségben képzelné magát, miközben nincs is sötétség, s ezentúl mintegy sötétségben tévelyegve bolyongana. Gyakran elesne és szakadékba zuhanna, s eközben azt hinné, nincs fény, hanem sötétség, s azt hinné, hogy néz, miközben egyáltalán nem lát semmit. Ugyanígy képzeli el magának a rosszat az emberi lélek is, mert behunyja a szemét, mely megláthatná ugyan Istent. De ebben a rosszban mozogva nem tudja, hogy amikor úgy véli, hogy valamit cselekszik, tulajdonképpen semmit sem tesz, mivel a nem létezőt találta ki magának. Nem marad olyan, amilyennek Isten teremtette, hanem olyannak látszik most, amilyennek bepiszkította magát. Tudniillik arra teremtetett, hogy lássa és megvilágosodjék őáltala, most azonban Isten helyett a romlandóra és a rosszra törekszik, miként az Írás egy helyén a Szentlélek mondja: Isten az embert igaznak teremtette, de az sokféle mesterkedésbe ártotta magát (Préd 7,30). Ez tehát a rossz felfedezése és eszmélye az emberekben kezdettől, ahogyan keletkezett és kifejlődött. Hogyan alacsonyadtak le a bálványok őrültségéhez, ezt még el kell mondanom, mert tudnod kell, hogy a bálványok kiatalálása egyáltalán nem a jótól, hanem a rossztól ered. Aminek ugyanis a kezdete rossz, azt semmilyen szempontból nem lehet jónak ítélni, mert teljesen rossz. „

A papi hivatásról

A papi hivatásról

Részlet Dionísziosz Tácisz: „Légy elrejtett ember!” című könyvéből, XIV. fejezet, A pap és feladata című fejezetből, 103.oldal

„Joíl atya azt tartotta, hogy aki Istennek szenteli magát, abban szent láng van, amit Isten maga gyújt meg:”A vágy, hogy Istennek szenteljük magunkat, annyi áldozatot követel az embertől, hogy ha a láng nem elég erős, hogy elégessen minden testi kívánságot és földi törekvést benne, nem tarthat ki, hanem kialszik. Én nem tudom saját magamnak ezt a lángot felszítani. Senki emberfiának nincs elég hatalma ahhoz, hogy ilyen lángot gyújtson, ami egy húsz-huszonöt évest az ifjúság minden bolondságával arra indítana, hogy megvessen minden testi vágyat, s az aszkézist és a nélkülözést keresse…Ezt a tüzet csakis egyvalaki gyújthatja meg: Isten.””

Interjú: https://hd.gorogkatolikus.hu/Egy-eve-szenteltek-fel-oket-de-mi-tortent-azota-veluk-2020-majus-26

Részlet Hészükhaszta József: Az Isten megismeréséről című könyvéből, 67.oldal

A „gyakorlat” esetében tehát a megtisztító kegyelem működik közre, azaz olyan, amelyik elősegíti a megtisztulást. Ha pedig bűnbánatot gyakorol valaki, a kegyelem az, amely előzőleg bűnbánatra ösztönözte őt. Bármit tesz is ilyenkor az ember, a kegyelemtől van, még ha nem is ismerte fel, aki ennek birtokába került. Mindenképpen a kegyelem táplálja és vezeti. Előrehaladásának mértéke szerint, amelyben részesült, felemelkedik vagy alászáll, de lehet, hogy ugyanabban az állapotban marad. Ha van benne igyekezet, és megtagadja önmagát, eljut a szemlélődésre, amelyet az isteni tudás általi megvilágosítás és a „részleges” szenvedélymentesség követ. Ha az igyekezet és az odaadás alábbhagy, a kegyelem ereje is gyengül.

A teljes levél itt olvasható: “Legyene a csípőtök felövezve!” http://www.szombathelyigorogkatolikus.hu/?s=legyen+cs%C3%ADp%C5%91t%C3%B6k+fel%C3%B6vezve

„Most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk” (1 Jn 3,2)

János I. levele 3,1-10

3 1Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. 2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. 3És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.

Szakítás a bűnnel.

4Mindenki, aki vétkezik, megszegi a törvényt, mert épp a törvényszegés a bűn. 5Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn. 6Az, aki benne marad, nem vétkezik. Az, aki vétkezik, nem látta, nem ismerte meg. 7Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy ő is igazságos. 8Aki bűnt követ el, az ördögtől való, hiszen az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög művét romba döntse. 9Azok, akik Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert Istentől születtek. 10Erről ismerhetők fel Isten gyermekei és a sátán fiai.

https://hd.gorogkatolikus.hu/Egy-nem-mindennapi-papi-hivatas-tortenete—interju-Elek-Antal-szombathelyi-szervezolelkesszel-2020-majus-25

„Az alázatosság folyton dolgozik, ahogyan a méhkasban a méh, hiszen enélkül minden hiábavaló”

Részlet Beáta Nővér OCD: Avilai Szent Terézzel a bensőnkbe vezető úton, 17-19.oldal

„A Krisztusra szegezett tekintet nélkül nem haladhatunk előre, mert ezek legyőzhetetlenek számunkra. Teréz minderről misztikus életének csúcsán ír, megértette, hogy egyenlőtlen harcról van szó, a magunk erejéből nem vagyunk képesek helytállni. Újra visszatér a kezdeti kép: Isten képmása vagyunk. Ha önmagam akarok lenni, ki kell lépnem önmagamból. Minden problémánk abból ered -lelki megközelítésben -, hogy egyrészt szorosan kapcsolódunk önmagunkhoz, másrészt önazonosságunk: Krisztus. Mit jelent lelki életet élni? Nem furcsaságokat, különlegességeket értünk alatta, hanem, hogy Valakit nézek: Ő a békém és igazságom. Vagy Ő gyógyít meg engem vagy senki más. Önmagam biztosan nem.

Folyamatos mozgást észlelünk Isten és az ember között. Az istenkép gyógyulása magával hozza az emberkép helyreállítását is. „Az alázatosság ugyan folyton dolgozik, ahogyan a méhkasban a méh, hiszen enélkül minden hiábavaló; de gondoljunk bele, a méh sem mulasztja el, hogy kirepüljön a virágokról mézet gyűjteni...Higgyen nekem, és repüljön el néha, hogy Isten nagyságán és felségén elmélkedjék. Így jobban felfogja saját alacsonyságát, mint önmagába tekintve, jobban megszabadul a csúszómászóktól, ahol behatoltak az első szobákba, ami az önismeret.”

Teréz leírja néhány pontban, miért fontos Istent nézni: „Én úgy látom, soha nem jutunk el oda, hogy megismerjük magunkat, ha nem törekszünk megismerni Istent. Nagyságát szemlélve felismerjük saját alacsonyságunkat, és alázatosságára tekintve meglátjuk, milyen messze vagyunk attól, ahogy alázatosak legyünk. Két haszna van ennek. Az első az, hogy egy fehér dolog nyílvánvalóan fehérebbnek tűnik a fekete mellett, és fordítva, a fekete a fehér mellett. A másik: értelmünk és akaratunk nemesebbé és minden jóra készebbé válik, ha önmagától elfordulva Istennel foglalkozik…” Ha nem Őt nézzük, akkor magunkat nézzük, egy fényképet, és abból a képből élünk, amit mások alkottak rólunk. „Ezért mondom, leányok, függesszük szemünket javunkra, Krisztusra”:”