„Most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk” (1 Jn 3,2)

János I. levele 3,1-10

3 1Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. 2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. 3És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.

Szakítás a bűnnel.

4Mindenki, aki vétkezik, megszegi a törvényt, mert épp a törvényszegés a bűn. 5Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn. 6Az, aki benne marad, nem vétkezik. Az, aki vétkezik, nem látta, nem ismerte meg. 7Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy ő is igazságos. 8Aki bűnt követ el, az ördögtől való, hiszen az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög művét romba döntse. 9Azok, akik Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert Istentől születtek. 10Erről ismerhetők fel Isten gyermekei és a sátán fiai.

https://hd.gorogkatolikus.hu/Egy-nem-mindennapi-papi-hivatas-tortenete—interju-Elek-Antal-szombathelyi-szervezolelkesszel-2020-majus-25

„Az alázatosság folyton dolgozik, ahogyan a méhkasban a méh, hiszen enélkül minden hiábavaló”

Részlet Beáta Nővér OCD: Avilai Szent Terézzel a bensőnkbe vezető úton, 17-19.oldal

„A Krisztusra szegezett tekintet nélkül nem haladhatunk előre, mert ezek legyőzhetetlenek számunkra. Teréz minderről misztikus életének csúcsán ír, megértette, hogy egyenlőtlen harcról van szó, a magunk erejéből nem vagyunk képesek helytállni. Újra visszatér a kezdeti kép: Isten képmása vagyunk. Ha önmagam akaraok lenni, ki kell lépnem önmagamból. Minden problémánk abból ered -lelki megközelítésben -, hogy egyrészt szorosan kapcsolódunk önmagunkhoz, másrészt önazonosságunk: Krisztus. Mit jelent lelki életet élni? Nem furcsaságokat, különlegességeket értünk alatta, hanem, hogy Valakit nézek: Ő a békém és igazságom. Vagy Ő gyógyít meg engem vagy senki más. Önmagam biztosan nem.

Folyamatos mozgást észlelünk Isten és az ember között. Az istenkép gyógyulása magával hozza az emberkép helyreállítását is. „Az alázatosság ugyan folyton dolgozik, ahogyan a méhkasban a méh, hiszen enélkül minden hiábavaló; de gondoljunk bele, a méh sem mulasztja el, hogy kirepüljön a virágokról mézet gyűjteni...Higgyen nekem, és repüljön el néha, hogy Isten nagyságán és felségén elmélkedjék. Így jobban felfogja saját alacsonyságát, mint önmagába tekintve, jobban megszabadul a csúszómászóktól, ahol behatoltak az első szobákba, ami az önismeret.”

Teréz leírja néhány pontban, miért fontos Istent nézni: „Én úgy látom, soha nem jutunk el oda, hogy megismerjük magunkat, ha nem törekszünk megismerni Istent. Nagyságát szemlélve felismerjük saját alacsonyságunkat, és alázatosságára tekintve meglátjuk, milyen messze vagyunk attól, ahogy alázatosak legyünk. Két haszna van ennek. Az első az, hogy egy fehér dolog nyílvánvalóan fehérebbnek tűnik a fekete mellett, és fordítva, a fekete a fehér mellett. A másik: értelmünk és akaratunk nemesebbé és minden jóra készebbé válik, ha önmagától elfordulva Istennel foglalkozik…” Ha nem Őt nézzük, akkor magunkat nézzük, egy fényképet, és abból a képből élünk, amit mások alkottak rólunk. „Ezért mondom, leányok, függesszük szemünket javunkra, Krisztusra”:”

„Amilyennek az Úr akar látni. hogy az ő kegyelmének legyen helye és módja benned lakozni.”

Részlet Hészükhaszta József: Az Isten megismeréséről, 34. levél, 151-152.oldal

„Most érzed, hogy a kegyelem újra eljött. Vigyázz, mert később ismét elhagy! Ha pedig távozott, akkor bátorság, türelem, tökéletes engedelmesség, és újra visszatér! Mondtam, hogy karácsonykor készül, hogy eljöjjön. Eljött hozzád, de nem tartott ki, mert nem talált benned buzgóságot. Most eljött, de ismét elhagy, hogy megtisztítson a szenvedélyektől. Ez addig megy így, amíg olyan nem leszel, amilyennek az Úr akar látni, hogy az ő kegyelmének legyen helye és módja benned lakozni. Erőltesd meg magad a küzdelemben! Ne légy rest, ne vesztegesd az időt, mert azt az időt, amit céltalanul és hasztalanul töltesz el, soha nem fogod visszakapni, s egyszer majd számot kell adnod életednek minden napjáról, percéről és pillanatáról. Az embernek nemcsak futnia, hanem számolnia is kell a mérföldeket, és nem szabad lemaradnia, s átadnia magát a hanyagságnak.

Tudd meg, hogy a Krisztus és a Szentséges Szűz iránti szeretettel könnyebben elérheted a józanságot (népszisz) s a szemlélődést, mint bármely más küzdelemmel. Minden más dolog hasznos, ha megfelelő módon végzik, de a szeretet mindenekelőtt való. Amikor hódolsz az ikon előtt, könnyeiddel áztatva úgy csókold meg, mintha élő volna!

„Drága anyám – így kiálts -, Szentséges Szűzanyám, ments meg, mert elveszek, ha magamra hagysz! Uram, Istenem, legtisztább Anyád s minden szentjeid közbenjárására, irgalmazz nekem!”

Amikor mindezeket kimondod, és lángoló szeretetet érzel úgy, hogy legszívesebben folyton csak az ikont csókolnád, ez azt jelenti, hogy a Szentséges Szűz viszonozza a csókodat.”

„A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak.” (Róm 12,11)

Bibliai gondolatok – Istennek tetsző élet.

Szt. Pál apostol: Rómaiakhoz írt leveléből

12 1Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. 2Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes. 3A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyikteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. 4Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, 5sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, 6s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, 7aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, 8aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest. 9Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. 10A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. 11A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. 12A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. 13Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. 14Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. 15Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok. 16Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve. 17Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. 18Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. 19Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr. 20Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. 21Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.

“Munkád apránként halad előre, és te nem csüggedsz el.”

Fiam, mindennap csak annyi munkát végezz, amit fekvő testhelyzetben meg tudsz tenni, így a munkád apránként halad előre, és te nem csüggedsz el.” Amikor a fiatal hallotta ezt a tanácsot, megfogadta, és rövid idő alatt megtisztította és művelésre alkalmassá tette a mezőt. „Tégy így testvérem, tedd apránként a munkádat, és soha nem kedvetlenedsz el.”

Részlet Marco La Loggia -Émilie Pécheul: Ezek ám a terapeuták! A sivatagi atyák lelkivezetése című könyvből

„Az Isten tetteinek kell nyilvánvalóvá válniuk benne” (Jn 9.3)

Az Ötvened hatodik, vakonszületettről elnevezett vasárnapja. – 2020. május 17.

ApCsel 16,16-34

Azon időben történt, hogy amikor az imádságra mentünk, egy jósoló szellemtől megszállott leánnyal találkoztunk, aki jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak. Ez nyomon követte Pált és minket és így kiáltozott: »Ezek az emberek a magasságbeli Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.« És ezt tette több napon át. Pált bántotta ez, azért hátrafordult s azt mondta a léleknek: »Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle.« Ki is ment belőle abban az órában. Mikor azonban a gazdái látták, hogy oda van reményük a bevételre, megragadták Pált és Szilást, s elvitték a piacra az elöljárókhoz. A bírák elé állították őket és azt mondták: »Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban, és olyan életmódot hirdetnek, amelyet nekünk nem szabad elfogadnunk, sem cselekedetben követnünk, mivel rómaiak vagyunk.« A nép is összecsődült ellenük, a bírák pedig letépették a ruháikat és megvesszőztették őket. Sok ütést mértek rájuk, aztán börtönbe vetették őket. Az őrnek pedig megparancsolták, hogy szigorúan őrizze őket. Miután ilyen parancsot kapott, a belső tömlöcbe vitte őket s lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, s a börtön alapjai meginogtak. Egyszerre minden ajtó kinyílt és mindnyájuk bilincsei leoldódtak. Amikor a börtönőr felriadt és azt látta, hogy a börtön ajtajai nyitva vannak, kirántotta a kardját s meg akarta magát ölni abban a hitben, hogy a foglyok megszöktek. Pál azonban fennhangon így kiáltott: »Ne tégy magadban semmi kárt, mert mindannyian itt vagyunk.« Az erre világosságot kért, beljebb ment és remegve borult Pál és Szilás lábához. Azután kivezette őket és így szólt: »Uraim, mit kell tennem, hogy üdvösséget nyerjek?« Azok azt felelték: »Higgy az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz, te és házad népe.« S hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig még abban az éjjeli órában elvitte őket, megmosta sebeiket, és mindjárt megkeresztelkedett ő és övéi mindnyájan. Aztán bevezette őket otthonába, asztalt terített nekik és örvendezett házanépével együtt, hogy híve lett az Istennek.

Jn 9,1-38

Abban az időben Jézus útközben látott egy születésétől vak embert. Tanítványai pedig megkérdezték tőle: „Rabbi, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell nyilvánvalóvá válniuk benne. Nekem addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” Ezt mondva a földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat pedig a vak szemére kente, és azt mondta neki: „Menj el, mosakodj meg a Siloe tavában”, ami annyit jelent: „küldött”. Elment tehát, megmosdott, és amikor visszatért, már látott. A szomszédok tehát, és akik azelőtt, mint vakot látták őt, megkérdezték: „Nem ez-e az, aki itt ült és koldult?” Némelyek azt állították, hogy ő az, mások pedig, hogy „hasonló hozzá.” Ő pedig azt mondta, hogy „Én vagyok”. Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?” Elmondta nekik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szememet, és azt mondta nekem: Menj a Siloe tavához, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosdottam, és látok.” Erre megkérdezték tőle: „Hol van ő?” Azt felelte: „Nem tudom.” Elvitték a farizeusokhoz azt, aki egykor vak volt. Szombat volt pedig, amikor a sarat csinálta Jézus, és megnyitotta a szemét. Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok, hogyan nyerte vissza a látását. Ő pedig elmondta nekik: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és látok.” Azt mondták erre a farizeusok közül némelyek: „Ez az ember nem Istentől való, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azt mondták: „Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodajelet?” Így szakadás támadt közöttük. Azért hát tovább faggatták a vakot: „Mit tartasz arról, aki megnyitotta a szemedet?” Ő pedig azt felelte, hogy próféta. De a zsidók sehogy se hitték el róla, hogy vak volt, és hogy visszanyerte a szeme világát, amíg oda nem hívták az újra látó ember szüleit, és megkérdezték őket: „Ez-e a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Hogyan lát tehát most?” A szülei ezt válaszolták: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. Azt viszont, hogy most miképpen lát, nem tudjuk. Vagy, hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek meg őt, hisz megvan a kora, beszéljen ő magáról!” A szülők azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis már elhatározták, hogy ha valaki Őt Krisztusnak vallja, ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: „Megvan a kora, őt kérdezzétek.” Másodszor is hívatták tehát azt az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: „Adj dicsőséget az Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Ő ezt felelte tehát nekik: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok.” Erre újra faggatni kezdték: „Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemed?” Ezt válaszolta nekik: „Mondottam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is az ő tanítványai lenni?” Erre becsmérelték, és azt mondták neki: „Te vagy az ő tanítványa! Mi viszont Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de hogy ez honnét való, nem tudjuk.” Az ember így felelt nekik: „Éppen az a csodálatos, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk viszont, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, hanem aki istenfélő és teljesíti akaratát, azt meghallgatja. A világ kezdetétől sem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon születettnek a szemét. Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.” Azt felelték neki: „Mindenestül bűnökben születtél, és te oktatsz ki minket?” És kitaszították őt. Jézus meghallotta, hogy kitaszították, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Isten Fiában?” Ő így felelt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Ezt mondta neki Jézus: „Hiszen láttad is őt, és aki beszél veled, ő az.” Ő pedig így szólt: „Hiszek, Uram!”, és leborult előtte.

A vakonszületett ember nem rendelkezett a látással, ugyanígy mi sem rendelkezünk születésünkkor ezzel a két “látással” (a figyelemmel és a lelki látással sem), amiről Szent Porfíriosz beszél a következő részletekben!

Részlet: Áthoszi Porfíriosz atya tanításai című könyből, a A lelki harcról szóló fejezetből. 94-96.oldal)

Az éberség Isten szenvedélyes szeretete

Mindig gondoljatok Istenre! Így elmétek hajlékonnyá válik. Az elme hajlékonysága az éberségből fakad. Az éberség Isten szenvedélyes szeretete. Azt jelenti, hogy mindig az elmédben és a szívedben tartod Krisztust, még akkor is, ha más dolgokkal foglalkozol. Ehhez Krisztus iránti szerelemre, vágyakozásra van szükség. Az Istenre való szakadatlan emlékezésre a Jézus-ima révén tehetünk szert: „Uram, Jézus Krisztus…”, valamint az egyház imái és himnuszai által, illetve azzal, ha felidézzük Isten műveit és a Szentírás vagy más lelki könyvek különböző helyeit. Természetesen ehhez jó szándék kell; kényszerítéssel nem lehetséges, csakis az isteni kegyelem által. Az isteni kegyelem elnyeréséhez azonban szeretet és alázat szükséges.

Amikor az isteni kegyelemben éltek, nem támad rátok a rossz. Ha nem élitek át az istenit, a rossz bekerít benneteket, eluralkodik rajtatok a hanyagság, és szenvedni fogtok. Ha azt látod, hogy valaki hanyagul él, annak nem egészséges a lelke. Amikor nyugodt, megfontolt és körültekintő embert látunk, sokszor ezt mondjuk: „Nagyon jó ember, szent ember.” De még az ilyen is lehet hanyag. A hanyagok, restek és lusták nem kedvesek Isten előtt. A lustaság nagyon rossz dolog. A hanyagság betegség, a hanyagság bűn. Isten nem akarja, hogy hanyagok legyünk. Naplopóként akartok élni? „Elfelejtettem elvégezni ezt a feladatot, például, hogy becsukjam az ajtót, amikor kijövök a szobából.” Mit jelent az, hogy „elfelejtettem”? Emlékezz! Figyelj! Az erőfeszítés, mozgás, fáradozás és cselekvés viszont erényt jelent. A testi erőfeszítés küzdelem, lelki küzdelem. Minél könnyelműbbek vagytok, annál inkább kinlódtok. Ámde minél istenfélőbbek és figyelmesebbek vagytok, annál boldogabbak lesztek.

A Szent Hegyen a cellámban, az ajtómon volt egy régi kilincs. Ahhoz, hogy valaki kinyissa, le kellett nyomnia, s akkor a zár hangosan csikorgott. Minden alkalommal, amikor valaki odajött és lenyomta, a kilincs „kraak” hangot hallatott. Száz méterre is elhallattszott. Senki sem tudta kinyitni anélkül, hogy az ajtó ne ezt a hangot hallatta volna. Holott könnyű volt csendben kinyitni, meg is mutattam nekik, de amikor legközelebb megpróbálták, az ajtó újra csak nyikorgott.

Ezek a dolgok egyszerűnek tűnnek, mégis egész életünkre kihatással vannak. Minél közelebb vagytok Istenhez, annál figyelmesebbek lesztek mindenben, különösen a lelkiekben, anélkül hogy törekednétek rá. Miközben a lelketekre figyeltek, az isteni kegyelem által egyre éberebbek lesztek. Dolgoztatok valaha szétszórt gondolatok nélkül? Akkor nem hibáztok. Isten kegyelme oltalmaz benneteket.

A keresztény ember nem lehet hanyag, nem aludhat. Bárhová megy, az imádságával és a képzeletével szárnyalnia kell. Valóban, az istenszerető keresztény ember képes szárnyalni a képzeletével. Képes arra, hogy a csillagokban, a végtelenben, a misztériumban, az öröklétben, Istenben szárnyaljon. Hogy „magasröptű” legyen, imádkozzon, s érezze: maga is Istenné válik a kegyelem által.Szárnnyá lesz, és gondolatban repül. S ez a gondolat nem képzelgés. Ha azt mondjuk:”szárnyal”, az nem pusztán kép, hanem maga a valóság, nem pedig álmodozás. A keresztény ember nem a fellegekben jár, ahogy azt mondani szokás. A valóságot ragadja meg, s azt éli meg. Mindazt, amit az evangéliumban és az atyáknál olvas, a szívébe zárja, megéli, mélyére hatol és elmélyül benne, életének részévé teszi. Finom érzékelője lesz Isten jeleinek.”

Részlet: Áthoszi Porfíriosz atya tanításai című könyből, a lelki éleslátás kegyelméről. 236-238.oldal)

„A Szentírás megvilágosít bennünket, és képesek leszünk a lelkek megkülönböztetésére

Napjainkban sokszor látunk szent embereket, de megtévedt embereket is. Elmész egy remetéhez, egy aszkétához, s amikor meglát, azt mondja: „Isten hozott, fiam! Miért nem voltál óvatosabb, hogyan keveredtél bele ebbe a dologba?” Neveden szólított anélkül, hogy ismert volna, és felfedte egy titkodat. Így szólsz: „Ez egy szent ember! Nevemen szólított, megmondta a titkomat.” Ha azonban egy médiumhoz mégy – tudnotok kell, hogy a világ tele van médiumokkal, szélhámosokkal, akik rajtatok akarnak meggazdagodni-, a médium is megmondja, honnan jössz és hová mégy. Akkor habozni kezdesz, nem tudod, mitévő legyél. Azt kérdezed magadtól: „Mi történik itt? Hol az igazság? Az a szent is igazat mondott, és a médium is. A nevemen szólított…. Hát ez az ember is szent?” Sokan vannak, akik így esnek tévedésbe.

A Szentírás megvilágosít bennünket, és képesek leszünk a lelkek megkülönböztetésére. Ezért kell ismernünk a Szentírást, s ezért kell alaposan elmélyednünk benne. Mást jelent az apostolok isteni kegyelemtől és Szentlélektől származó ihletettsége, más a Korübaszok örjöngése, akiken félreérthetetlenül kiütközik a Sátán lelke. Ami a médiummal történik: az illúzió, lelki hiba. Az ellenség úgy jelenik meg, mint a „világosság angyala” (2Kor 11,14). Ha nem ismered mesterkedéseit, nem tudod megmondani, hogy nem a Szentlélektől származik, és talán félre is vezet, s azt gondolod, ez a lelkesedés jó. Sokan estek már ebbe a csapdába.

Az ilyen helyzetekben két dolog létezik: a jó meg a rossz. A jó és a rossz angyal, vagyis a démon, a gonosz lélek. Ugyanígy bennünk is megtalálható a jó meg a rossz, vagyis az óember és a Krisztus szerint való ember. Az óember az, aki enged régi önmagának. A gonosz lélek befolyása alatt áll, és maga is gonosszá válik. Az egész világot rossz szemmel nézi, mindenkinek rosszat akar, s folyton átkozódik. Olyan, mint Papadiamándisz művében Haduló anyó, aki rengeteg szenvedésen ment keresztül életében, és lelke ezer sebet szerzett.

Ugyanígy, ha valaki a gonosz lélek befolyása alatt áll, például egy médium, folyton káromkodik. Lehet, hogy jövendől, megmondja a jövőt, de mindent csak gonoszságból tesz. Lefelé tart, gonoszul régi énje alantas cselekedeteit teszi. Démoni állapotba, nem pedig a felemelkedés állapotába kerül. S abban az állapotban nincs Isten. Ő mégis azt hangoztatja, hogy Krisztusé. Látszólag talán még az egyházhoz is tartozik, meg van keresztelve, ismeri az evangéliumot. Ámde a gonosz tartja megszállva, s megbetegítette gondolatait, képzeletét, lelkét. Az ilyen ember másokat is illúzióba vezet. Ezt mondja: „Láttam Krisztust, láttam a Szűzanyát. Azt mondta nekem: háború, öldöklés vagy ehhez hasonló történik majd…” És valóban úgy lesz. Úgy lesz, mert az ördög így tervelte ki, éppen ezért tud erről az ilyen ember. Értitek már? Az ilyesmi azonban mindig zavaros. Azt mondja ugyan, hogy látta a Szűzanyát vagy a Szentháromságot, vagy Szent Szerafimot, aki azt mondta neki, hogy így meg úgy lesz, valójában pedig lehet, hogy médium. Értitek már? Földre rogy, eszméletét veszti, habzik a szája és sír. Akkor kiderül, hogy az ilyen ember nem Krisztusé. Lehet, hogy azt gondolja: Krisztus sugalmazza ezeket neki, vagy a Szűzanya, vagy a szentek, csakhogy nem igaz.

Ha egyszer valaki olyan embert keres fel, akit a gonosz lélek tart megszállva, s ezt mondja neki: „Csaló vagy!”, akkor az talán pofon is üti, szidni kezdi, és káromolja az isteni dolgokat. Ördögi állapotban van, amely szép lassan az őrületbe kergeti. Más szóval az olyan állapotok, mint a spiritizmus és más effélék – betegségek.”

Az Ötvened hatodik, vakonszületettről elnevezett vasárnapja. szombat – 2020. május 16.

Alkonyati Istentisztelet

Az Ötvened hatodik, vakonszületettről elnevezett vasárnapja. szombat – 2020. május 16.

Sarti-Masnikov: Örvendjetek emberek – húsvéti motetta (Efrém)

Szokásos kezdet

Áldott a mi Istenünk, öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké!

Amen.

Tropár. 5. hang. Saját dallamon.

Pap: Föltámadt Krisztus halottaiból, / legyőzte halállal a halát, / és a sírban levőknek / életet ajándékozott.

A nép ugyanezt kétszer megismétli. Magyar-görög-ószláv válasz (Efrém)

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk! (Háromszor)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké!

Amen.

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.

Jertek imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek boruljunk le és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!

103. zsoltár

Áldjad, én lelkem, az Urat,

Uram, Istenem, fölöttébb hatalmas vagy!

Dicsőítésbe és fenségbe öltöztél,

köntösként világosságot öltöttél magadra,

kiterjesztvén az eget mint sátortetőt,

vizek borítják annak felső termeit;

ki fellegeket teszel fogatoddá,

ki a szelek szárnyain jársz.

Angyalait szélvésszé teszi,

és szolgáit tűz lángjává.

A földet szilárd alapra helyezted,

nem fog ingadozni örökkön örökké.

Mély víz mint öltözet födte be,

vizek borították a hegyeket.

Feddő szavadra visszahúzódtak,

mennydörgésed hangjától megriadtak.

A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek

ama helyre, melyet nekik kijelöltél.

Határt szabtál, melyet nem fognak áthágni,

s nem térnek vissza a földet elborítani.

Forrásokat fakasztasz a völgyekben,

vizek csörgedeznek a hegyek között.

Iszik azokból minden mezei vad,

azok után sóvárognak szomjasan a vadszamarak.

Azok mellett fészkelnek az égi madarak,

a sziklák közül hallatják hangjukat.

Fönséges hajlékodból megöntözöd a hegyeket,

alkotásod gyümölcsével jól tartod a földet.

Füvet sarjasztasz a jószágnak,

és kalászokat az emberek szolgálatára,

hogy kenyeret termeljenek a földből,

és bor vidámítsa föl az ember szívét,

hogy arcát olajjal derítse föl,

és kenyér adjon erőt az ember szívének.

Teleszívják magukat a mező fái

és a Libanon cédrusai, melyeket ültetett.

Ott raknak fészket a madarak,

tetejükön tanyázik a gólya.

A magas hegy a szarvasok,

a szikla a nyulak menedéke.

A holdat időmértékül teremtette,

a nap ismeri lenyugtának idejét.

Sötétséget támasztottál és éj van.

Leple alatt mind kimennek az erdei vadak,

a prédáért ordító oroszlánkölykök,

kik az Istentől várják étküket.

Fölkel a nap, s ők összegyűlnek,

és tanyáikon szenderegnek.

Kimegy az ember munkájára és dolgára napestig.

Mily nagyszerűek a te műveid, Uram!

Bölcsességedben alkottál mindent,

betöltik a földet teremtményeid.

Ez a nagy és tágas öblű tenger,

hemzseg benne számtalan úszó,

a kicsiny állatok a nagyokkal.

Ott járnak a hajók, s a cethal,

melyet alkottál, hogy játsszék abban.

Mindnyájan tőled várják, hogy eledelt adj nekik idejében.

Te adsz nekik, ők gyűjtenek,

ha megnyitod kezedet, minden betelik jóval.

De ha elfordítod arcodat, megrendülnek,

ha megvonod leheletüket, kimúlnak és a porba visszatérnek.

Ám ha kiárasztod Lelkedet, életre kelnek,

és megújítod a föld színét.

Legyen az Úré a dicsőség mindörökké!

Az Úr örömét leli műveiben,

ki rátekint a földre és megrendíti azt,

a hegyeket megérinti és füstölögnek.

Énekelni fogok az Úrnak életemben,

zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.

Legyen kellemes számára beszédem,

én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.

Fogyjanak el a bűnösök a földről,

és a gonoszok úgy, hogy ne is legyenek!

Áldjad én lelkem az Urat!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen

Alleluja, Alleluja, Alleluja, dicsőség néked, Isten. (Kétszer recitálva, harmadszor énekelve)

Békesség ekténia

Békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Ezen szent hajlékért s mindazokért, kik ide hittel, buzgósággal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Szentséges főpásztorunk, Ferenc pápáért, istenszerető Atanáz és Ábel püspökeinkért, a tisztes áldozópapságért, a Krisztus-szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Ezen városért, minden városért, községért és vidékért, s az azokban lakó hívekért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Szeretett magyar hazánkért, országunk vezetőiért és népünkért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

A levegőnek kedvező mérsékletéért, a föld terményeinek bőségéért és békességes időkért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

A hajózókért, utazókért, betegekért, fáradozókért, foglyokért s ezek szabadulásáért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

Uram, irgalmazz!

Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Néked Uram!

Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Amen.

Boldog ember, ószlávul… Archangelskij feldolgozásában (Efrém)

Uram, tehozzád

5. hang

Uram, tehozzád kiáltok, / hallgass meg engem; / figyelmezz imádságom hangjára, / midőn tehozzád kiáltok; /’ hallgass meg engem, Uram!

Igazodjék fel az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé; / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt. /’ Hallgass meg engem, Uram!

A te drága kereszteddel Krisztus, / az ördögöt megszégyenítetted, / és feltámadásoddal a vétek fullánkját megtomtottad, / és megmentettél bennünket a halál kapuitól, /’ azért dicsőítünk téged, Egyszülött.

Ki az emberi nemnek feltámadást ajánkozott, / mint a bárány leöletére vitetik. / Megrémülének a pokol fejedelmei, / s elfoglaltattak tőlük a siralom kapui, / mert azokon Krisztus, a dicsőség kilya vonult be / a bilincsekben levőknek mondván: Távozzatok; / és a sötétségben lévőknek pedig: /’ Vetkezzetek ki az örök homályból!

Nagysze csoda! / A láthatatlan dolgok teremtője / emberszeretetből testileg szenvedett, / és mint halhatatlan föltámadt. / Jertek minden nemzetek szülöttei és imádjuk őt, / mert az ő kegyessége által / a sátán incselkedéseitől megszabadulván, /’ három személyben dicsérünk egy Istent.

Esti imádást hozunk néked, / soha le nem alkonyo világosság! / Ki az idők teljében a világnak testileg felragyogtál / és egész a pokolig leszálltál, / és az ottan található sötétséget szétoszlattad, / és a nemzeteknek a feltámadás fényét megmutattad, /’ kegyelmes Uram, dicsőség néked.

Krisztust, üdvösségünk szerzőjét dicsőítjük, / mert az ő feltámadása által / a világ megszabadult a csalárdságtól. / Örvend az angyali sereg, / fut a démonok incselkedése, / az elesett Ádám fölkelt, /’ az ördög megsemmisült.

Az őrséghez tartozókat a törvényszegők így oktatták ki: / Titkoljátok el Krisztus feltámadását, / vegyétek az erszényeket és mondjátok, / hogy „amíg mi aludtunk, ellopták a sírból a halottat!”. / Ki látott, ki hallott olyat, / hogy halottat loptak volna valamikor, / főként bebalzsamozva és meztelenül, / a sírban hagyva halotti ruháit? / Ne ámítsátok magatokat, ti zsidók, / vizsgáljátok a próféták szózatait, / s értsétek meg, hogy valóban /’ a világ megváltója ő, a mindenható!

Uram, ki a poklot leigáztad, / és a halált megtörted, / drága kereszteddel megvilágosítván a világot, /’ édes Üdvözítőm, könyörüljrajtunk!

2. hang. A vakon született ember / elmélkedvén, maban mondja: / Én talán szüleim vétkei miatt születtem világtalanul, / vagy a nemzetek hitetlensége miatt az ő megfedsükre? / Nem vágyom tudni, mikor van éjszaka és mikor nappal, / lábaim a kövekbe botlanak, / és nem láthatom a sugár Napot, / sem pedig drága Teremtőmet az ő ábzatjában, / azért hozzád fohászkodom, Krisztus Istenem, /’ tekints reám, és könyörülj rajtam.

2. hang. A vakon született ember / elmélkedvén, maban mondja: / Én talán szüleim vétkei miatt születtem világtalanul, / vagy a nemzetek hitetlensége miatt az ő megfedsükre? / Nem vágyom tudni, mikor van éjszaka és mikor nappal, / lábaim a kövekbe botlanak, / és nem láthatom a sugár Napot, / sem pedig drága Teremtőmet az ő ábzatjában, / azért hozzád fohászkodom, Krisztus Istenem, /’ tekints reám, és könyörülj rajtam.

2. hang. Kijövén a templomból Jézus / látott egy vakon született embert, / és könyörülvén rajta / sarat kent annak szemeire, és mon neki: / Eredj és mosdjál meg Siloe tavában, / és megmosdván láss, és dicsőítsd az Istent! / Szomszédjai pedig kérdezték őt: / Miképpen nyíltak meg a te szemeid, / mikor téged a halandók közül senki sem gyógyíthatott meg? / Ő pedig felkiáltott: / Az az ember, ki Jézusnak mondatik, / ő mondá nekem: Menj és mosdjál meg a Siloe tavában, / és most látok. / Ő az valóban, kit Mózes a törvényben Krisztus Megválnak nevez, /’ ő a mi lelkeink üdzítője.

Dicsőség… 5. hang

Átmenvén az úton / vakon született embert találtál Uram, / és kérdezének téged tanítványaid mondván: / Mester, ki vétkezett, / ez-e vagy az ő szülei, hogy vakon született? / Te pedig Üdvözítőm feleléd nekik: / Sem ez nem vétkezett, sem az ő szülei, / hanem hogy kijelentessenek az Isten cselekedetei őbenne! / Nekem szükség annak cselekedeteit munkálnom, / aki engem küldött, / minőket más senki sem tehet. / Miután ezeket mondotta, / a földre köpvén, sarat csinála a nyálból / és a sarat annak szemeire kené, és mondá neki: / Eredj és mosdjál meg Siloe tavában! / Ő pedig megmosdván, mint látó tére vissza, / és hozzád kiáltott: / Hiszek Uram és imádlak téged! / Kivel együtt mi is mondjuk: /’ Uram, könyörülj rajtunk.

Most és… 5. hang

Nagy dogmatikon. A Vörös-tenger hajdan a szeplőtelen ara képét ábzolta, / ottan Mózes a víz ketválasztója, / itt Gábor arkangyal a csoda végrehajtója. / Akkor a mélységen száraz lábbal kelt át Izrael, / mostan mag nélkül szü Krisztust a Szűz, / a tenger Izrael átkelése után járhatatlanná lett, / a Szeplőtelen Szűz Emánuel megszületése után is sértetlen maradt. / A létező és az öröktől fogva létezett Úr, / mint ember jelent meg, /’ ki nyörüljön rajtunk.

BubnóT. feld: Enyhe világossága, magyarul (Efrém)

Bölcsesség igazhívők!

Enyhe világossága, / a szent és boldog, / és halhatatlan / mennyei Atya isteni dicsőségének, / Jézus Krisztus! / Eljövén a Napnak lenyugvásához / és látván az esteli fényt; / áldjuk az Atyát / s a Fiút, és a Szentlélek Istent! / Mert te méltó vagy, / hogy minden időben, / szent hangon énekeljünk tenéked, / Isten fia, / ki éltet adsz a világnak; /’ miért is ez a világ dicsőít téged.

Figyelmezzünk! Békesség † mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Prokimen: Az Úr országol / ékességbe öltözött. (Gospod vocarisja, kijevi többszólamúság, Efrém)

Ekténia

Mondjuk mindnyájan, teljes lelkünkből és teljes elménkből, mondjuk!

Uram, irgalmazz!

Mindenható Urunk, atyáinknak Istene, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Uram, irgalmazz!

Könyörülj rajtunk, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még szentséges főpásztorunk, Ferenc pápánkért, istenszerető Atanáz és Ábel püspökeinkért), lelkiatyáinkért s Krisztusban minden atyánkfiáért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még testvéreinkért, a papokért, szerzetesekért és összes Krisztus szerinti közösségünkért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még Isten szolgái, e szentegyház kötelékébe tartozó testvéreink számára irgalomért, életükért, békességükért, egészségükért, üdvösségükért, megsegíté-sükért, s bűneiknek elengedéséért és bocsánatáért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még e szentegyház boldog és örökemlékű alapítóiért, összes eddig elnyugodott atyáinkért, testvéreinkért, s az itt és bárhol nyugvó igazhitű keresztényekért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még azokért, kik e fölötte tiszteletreméltó szent hajlékba ajánlatokat hoznak, vele jótékonyságot gyakorolnak, az itt éneklőkért és szolgálatokat teljesítőkért!

Emlékezzél meg, Urunk, hogy test vagyunk, elenyésző és vissza nem térő lehelet. Esengve kérünk, szüntesd meg a betegséget. Csillapítsd le a gyorsan terjedő járványt, mert nem a holtak dicsérnek téged, Urunk, sem azok, kik a föld alá szállanak, hanem mi, élők dicsőítünk és szívünk keservében sóhajtozva kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Mindenkinél többet vétkeztünk ellened és gonoszul cselekedtünk, urunk, és ha valódi bűnbánatra el nem jutottunk, szándékunkat bűnbánat gyanánt fogadd tőlünk. Légy irgalmas és szabadítsd meg szolgáidat a halálhozó betegségtől és gyötrő fájdalmaktól. Siránkozva kérünk téged, Mindenható, gyorsan hallgass meg minket és könyörülj.

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még az itt jelenlévő s tőled nagy és bő kegyelmeket váró népért, a mi jótevőinkért és minden igazhitű keresztényért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Amen.

Bubnó T. feld. magyarul, Add Urunk (Efrém)

4. hang; dallama: Elcsodálkozott József.

Add Urunk, hogy ez estén / minden bűntől megőrizzük magunkat. / Áldott vagy te, Urunk, atyáinknak Istene; / dicséretes és dicsőséges a te neved mindörökké. Amen. / Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, / amint tebenned bíztunk. / Áldott vagy te, Urunk, / taníts meg minket a te igazságaidra. / Áldott vagy te, Uralkodó, / oktass bennünket a te igazságaidra. / Áldott vagy te, Szent, / világosíts meg minket a te igazságaiddal. / Uram, a te kegyelmed örökké, / kezeid munkáit meg ne vesd. / Téged illet a dicséret, / téged illet az ének. / Téged illet a dicsőség, / Atya és Fiú és Szentlélek, / most és mindenkor /’ és örökkön-örökké. Amen.

Teljesítsük esti könyörgésünket az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

Uram, irgalmazz!

Hogy ezen egész estét tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól!

Add meg, Uram!

A békesség angyalát, a hűséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét kérjük az Úrtól!

Add meg, Uram!

Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól!

Add meg, Uram!

Jókat és hasznosakat lelkünknek és a világnak békességet kérjünk az Úrtól!

Add meg, Uram!

Hogy életünknek hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük, kérjük az Úrtól!

Add meg, Uram!

Hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül végezzük be, s hogy Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az Úrtól!

Add meg, Uram!

Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Néked, Uram!

Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Amen.

Békesség mindnyájatoknak!

És a te lelkednek!

Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak!

Néked, Uram!

Legyen áldott és dicsőített a Te országod hatalma, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké!

Amen.

Előverses sztihirák

5. hang

Téged, megtestesült, / és a mennytől külön nem vált Üdzítő Krisztust / az ének hangjain magasztalunk, / mert emberi nemünkért a keresztet és a halált elfogadtad, / mint emberszerető Urunk, / ledöntvén a pokol kapuit, / harmadnapon fölmadtál, /’ üdvözítve a mi lelkünket.

Húsvéti sztihirák

5. hang. Saját dallam.

Elővers: Keljen fel az Isten, / és széledjenek el az ő ellengei, / és fussanak orja elől, kik őt gyűlölik!

Szentges Pászka lőn ma nekünk kinyilvánítva, / az új és szent Pászka, / titokteljes, legtiszteltebb Pászka, / Pászka a megváltó Krisztus, / szeptelen Pászka, / nagy Pászka, a hívők Pászkája, / a Paradicsom ajtaját megnyi Pászka /’ és minden hívőt megszentelő Pászka.

Elővers: Mint elenyészik a füst, enyésszenek el, / mint elolvad a viasz a tűz színe előtt.

Jöjjetek, / ti, a dicső látványt hirdető asszonyok, / és Sionnak mondjátok: / Halld tőlünk Krisztus föltámadásának örvendetes hírét, / gyönyörködjél, vigadozz és örvendj, Jeruzsálem, / látván Krisztus királyt, /’ mint ékes vőlegényt, kiszállni a sírból!

Elővers: Úgy vesszenek el a bűnösök Isten színe elől, / és az igazak vigadjanak!

A kenetho asszonyok / korán reggel az Életadó sírjához érkezvén, / angyalt találtak a sírvön ülve, / ki szólván hozzájuk, mondá: / Mit keresitek az élőt a holtak között, / mit siratjátok az enyészhetetlent az enyészetben? / Menvén, ezt hirdessétek /’ az ő tanítványainak!

Elővers: Ez a nap, melyet az Úr szerzett; / örvendezzünk és vigadjunk azon!

Szépséges Pászka, / az Úr Pászkája, / Pászka! / Legtisztesebb Pászka / tűnt föl ma nekünk; / Pászka, örömmel egymást öleljük; / ó Pászka, a szomorúság váltsága! / Mert ma a sírból, mint palotából, felragyogott Krisztus, / és az asszonyokat örömmel eltölté, mondván nekik: /’ Ezt hirdessétek az apostoloknak!

Dicsőség… 8. hang. Az igazság lelki napja, Krisztus Isten, / a vakon született embert / legtisztább érintésed által kétszeresen fölvilágosítván / nyisd meg a mi lelki szemeinket is, / tégy bennünket a világosság fiaivá, / hogy hittel kiáltsuk néked: /’ Emberszere, dicsőség néked!

Elővers: Most és mindenkor és örökkön-örökké. Amen.

Feltámadás napja van, / világosodjunk fel ezen ünnepéllyel, / és egymást, mint testvérek, öleljük! / A feltámadás által / gyűlöinknek is / bocsássunk meg, / és így énekeljünk:

Föltámadt Krisztus halottaiból, / legyőzte halállal a halát, / és a sírban vőknek /’ életet ajánkozott. Háromszor.

Bubnó László feld.: Most bocsásd el Uram (Efrém)

Most bocsásd el, Uram, / a te szolgádat / a te igéd szerint békességben, / mert látták szemeim / a tőled küldött Üdvözítőt, / kit rendeltél minden népek színe elé, / világosságul a pogányoknak / megvilágosítására, /’ és dicsőségül a te népednek, Izraelnek.

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk! (Háromszor)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké!

Amen.

Tropárok

Tropár 5. hang

Az Atyával és a Szentlélekkel egy kezdetnélli Igét, / ki a Szűztől a mi üdvözítésünkre született, / énekeljük és imádjuk, ó hívek, / mert önként kegyeskedett a keresztre fölemelkedni, / hol a halált elszenvedte, /’ és a holtakat az ő dicsőséges feltámadása által fölmasztotta!

Dicsőség… most és…

5. hang. Üdvözlégy, Urunknak szeplőtelen Szülője! / Üdvözlégy a hozzád menekülők védfala és oltalma! / Üdvözlégy a tengeren hajózók biztos révpartja! / Üdvözlégy Tisztaságos, ki szülted testileg Teremtődet és Istenedet! / Ne szűnjél meg könyörögni mindazokért, /’ kik dicsőítik és imádják a te szülöttedet.

Elbocsátó

Bölcsesség!

Adj áldást!

Krisztus, a mi Istenünk ki áldott és dicsőített öröktől fogva.

Tedd erőssé, Isten, az igaz katolikus hitet örökkön örökké!

Legszentebb Istenszülő üdvözíts minket!

Tündökölj, tündökölj, mennyei Jeruzsálem, / mert az Úr dicsfénye fölötted fölvirradt! / Örvendj mostan és vigadozz, új Sion-hegy, / és te gyönyörködjél, tiszta Istenszülő, /’ Fiad föltámadásán!

Dicsőség néked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked!

Föltámadt Krisztus halottaiból, / legyőzte halállal a halát, / és a sírban levőknek / életet ajándékozott. Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Adj áldást, uram!

(A pap az elbocsátó imádságot mondja.)

Amen.

Az Úr áldása reátok az ő kegyelmével és emberszeretetével mindig, most és mindenkor és örökkön örökké!

Amen.

Simera Christos anesti – görög húsvéti ujjongó népének (Efrém)

„Egyetlen szót kiáltott, de szívből mondta, amíg le nem győzte Isten jóságát”

Az imádság fokozatai

Részlet Cleopa Atya szól hozzánk című könyvből, 65-71.oldal

Egyetlen szót kiáltott, de szívből mondta, amíg le nem győzte Isten jóságát; ahogy Krisztus is megjegyezte: Ó, asszony, nagy a te hited!” (V.ö.: Mt 15,22-28)

Leszállván az elme a szív felé, ő találkozik az első vámmal, a képzelettel. Észrevetted, hogy néha imádkozol, és elcsodálkozol azon, hogy mi minden meg nem jelenik elmédben? Egy képzelet, vagy az, aki megbántott téged, vagy az aki elbolondított egy szenvedéllyel. És akkor a képzelet, az imádság idején a szív felé haladva, megállítja elménket.

Ez az első állomás. Aszkéta Szent Níl, ezt mondja a Filokáliában: Boldog az az elme, amely eljutott oda, hogy Krisztushoz imádkozzon képzelet nélkül! Az Üdvözítő elméjének nem volt képzelete, mondják a szent teológusok. Mert Ő volt az Új Ádám, és azért jött, hogy helyreállítsa a régi Ádámot, ahogyan az, a paradicsomban volt.

Mert Ádám is, amikor Isten megalkotta a mennyben, nem volt képzelete, nem volt elképzelése. A sátán beképzeltsége miatt esett el, mert Istenhez akart hasonló lenni, ahogyan Ézsaiás Próféta mondja: „Azt vetted a fejedbe, hogy: Felmegyek a felhők fölé, az egekben lévő északi hegyek fölé, az ég csillagai fölé teszem trónusomat és a Magasságoshoz leszek hasonló.” (Iz 14,13-15).

Lucifer ezt éppen csak hogy elképzelte, Isten máris levetette az égből, mert azt képzelte el, hogy hasonló lesz hozzá, nem gondolva arra, hogy ő csak teremtmény. Mert Isten csak gondolatával teremtette meg Lucifert, és egy pillanat alatt romba tudja dönteni.

Úgy Ádám is, mikor elesett, gondolat által esett el. Mit mondott neki a sátán? Nem fogsz meghalni, hanem olyan leszel, mint az Isten, ismervén a jót és a rosszat. (Ter 3,4-5) És ahogyan elképzelte Ádám, hogy olyan lesz, mint az Isten, a képzelete által elesett Isten ajándékaitól, és kiűzetett a menyből. Ezért az isteni atyák a képzeletet a démonok hídjának nevezik. Egy bűn sem jut át az elmétől az érzelmekhez (a szívbe), ha először nem képzeli azt el az ember elméjével.

Tehát, az imádság idején semmit sem szabad elképzelned. Sem szent elképzeléseket, sem Krisztus a Szent Kereszten, sem az Ítélő széken. Semmit. Mert minden képzelet a szíven kívül van és ha te ezeknél maradsz, hogy hódolj nekik, akkor nem Krisztushoz fogsz hódolni.

Az elmének a szívbe kell leszállnia, mert a szív az elme szobája. Ez a szoba, amiről azt modja Krisztus: Te, amikor imádkozol, menj be szobádba, és zárd be az ajtót és imádkozz titokban Atyádhoz, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet majd neked. (Mt 6,6) Ti azt hiszitek, hogy a szoba, az, ami fából van, az a ház? Ha így értitek, akkor betű szerint veszitek.

Az isteni Atyák ez alatt teljesen mást értenek: Három ajtót kell bezárnod, amikor imádkozol! A fajtót, az emberek miatt; az ajkak ajtaját, a szavak miatt, hogy ne beszélj senkivel csak Istennel; és a szív ajtaját, a lelkek miatt, hogy leereszkedj elméddel a szív kamrájába. Mert a szív az elme kamrája.

Hallgasd, mit mond az isteni Szíriai Izsák Atya: Ember, ereszkedj le elméddel szíved kamrájába, és akkor eljutsz az égbe. Mert az is az ég kamrája, a Mennyek Országáé. De ki mondta nekünk, hogy a Mennyek Országa szívünkben van? Krisztus. Nem megmondta-e, hogy A Mennyek Országa szívünkben tibennetek van? (Lk17,21) Íme tehát, a Mennyek Országa, a szívünkben van. És amikor eljutunk elménkkel a szívünkbe, a Mennyek Országába érkeztünk meg.

Tehát, midőn leszáll az elme a szív felé az imádság ideje alatt, két vámmal találkozik: először a képzelet vámjával, majd az értelem vámjával a szív kapujában. A bölcs ember, egy szempillantás alatt átjut rajtuk.

Az imádság legrövidebb törvénye az, hogy ne képzelj el semmit, amikor imádkozol. Háromféle képzelgés van: rossz, jó és szent. Ne fogadj el semmilyen képzeletet. Mert ha megállsz a képzeletnél, akkor az elméd nem tud a szívedbe hatolni, az imádság ideje alatt. Viszont itt, az értelem vámjánál, ami a szív kapujánál van, más, rossz lelkekkel találkozol. Mondok egy példát, hogy megértsétek.

Az értelem vámjánál lelkünket, a sötétség teológusai és a pokol filozófusai fogadják, és lelki gondolatokat adnak elménknek. Elménknek, Szent Vazul vallomása szerint, megvan az a sajátossága, hogy örökké, jó vagy rossz gondolatokat fakaszon. Az elmének pedig nem hibája, hogy belőle jó és rossz gondolatok fakadnak. Mert azt őrli meg a malom, amit beleöntünk. Mi határozzuk el, hogy engedünk-e utat a gondolatoknak.

Néha megállsz imádkozni, térdepelve vagy állva, székre vagy lócára ülve, de tudsz imádkozni fekve is, amikor beteg vagy öreg vagy, ahogyan Sínai Szent gergely mondja: „Az öreg és a beteg, le is feküdhet fejét egy párnára téve, ha nem tud megállni a lábán, csak imádkozzon.” Isten nem a testhelyzetedet nézi, hanem az elmédet és a szívedet. Amikor imádkozol, egyszer csak azt veszed észre, hogy a Szent Írás szavai jelennek meg előtted – tehát nem rossz szavak – ahogyan az Üdvözítő is megkisértetett Karantán hegyén. Nem a Szent Írásból lett megkisértetve? Vesd le magad, mert meg van írva: Az Ő angyalainak parancsol Teérted, és kezükkel felemelnek téged, hogy kőbe ne üsd lábadat. (Mt 4,6)

Láttad, hogy az a feladatunk, hogy a Szent Írás által megkísértsenek? Ez történik a mi elménkkel is, amikor az le akar szállni a szívbe az imádság közben. És az értelem vámjánál, amely a szív kapujánál van, például ezek a szavak jutnak eszedbe: Elvetted a tengertől a Te lovaid, sok vizet felkavarva. Vagy: Hiányoztak az eledeltől a juhok, amikor nem lesznek az ökrök a jászol mellett.

Mi ez, hiszen az Írásból való, vagy nem? Kik az ökrök, kik a juhok? Mi ennek az értelme? És elméddel egyből Szent maximosz magyarázataihoz mész: Az értelmi ökrök – mert az ökrök nagyobbak, mint a juhok – az apostolok, püspökök, és papok, a vezető Egyház, vagyis a hierarchia. Mik a juhok? Az engedelmes Egyház, vagyis a vezetett nép. Milyen sokszor nevezte Krisztus a vezetett népet juhoknak? Beszélő juhoknak!

Mi a jelentése a jászolnak, amiből az ökrök is és a juhok is esznek? Krisztus Egyháza. Mert a vezető és az engedelmeskedő Egyház is Legtisztább Titkokkal táplálkoznak, a Szent Atyák tanaival, a Szent Atyák régi és új írásaival, minden dogmával, az Evangéliumoknak a magyarázataival. Mindez honnan van? Ebből a jászolból, ami az Egyház.

De mit mond itt a Szent Lélek? Hiányoztak az eledeltől a juhok, amikor nem lesznek az ökrök a jászol mellett. Azaz, hiányozni fog Krisztus népe az Egyházból, amikor nem lesznek a pásztorok az Egyház mellett, mivel az ökrök jelképezik az Egyház pásztorait. Íme, milyen igaz és magas értelmű gondolat háborgat az imádság idején! De az ellenség ezért nem haragszik meg, amikor azt látja, hogy gondolkodsz. Sőt, örül annak, hogy teologizálgatsz, amikor imádkozol!

Testvéreim, ezeknek nincs mit keresniük az imádság ideje alatt. Aranyszájú Szent János mondja: „Te, amikor imádkozol, ne teologizálj, mert kicsúfolnak a démonok!” Amikor imádkozol, szíved legyen töredelmes és alázatos, ez a szív fájdalma a bűnökért és az alázatért. Ez Isten titka, az értelmes elme forrása az égből és a földön.

Tehát, nem szabad teologizálgatnod az ima ideje alatt. Mivel, ha szóba állunk az ima ideje alatt valamely lelki gondolattal – legyen az akár a Szent Írásból is – nem imádkozunk, hanem teologizálgatunk. Ez azt jelenti, hogy a Szent Írás szavaira gondolunk. Mivel az értelem ezen vámja a szív kapujánál van, nem szabad egy szót sem szólni imádság közben a Szent Írásból. Hanem, az imádság alatt ereszkedj le szívedbe egyetlen gondolattal; azaz csak a mi Urunk, Jézus Krisztus nevére gondolj.

Tehát ezzel a gondolattal ereszkedjünk le szívünkbe, mondván: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, irgalmazz nekem bűnösnek”. Más gondolattal ne foglalkozzál. Ahogyan fentebb már mondottam, a képzelet vámjánál, egyetlen egy képzelet sem – legyen az bármilyen szent is – nem a szívben, hanem a szíven kívül van, és az elmét kihúzza a szívből. Így ezek a gondolatok is.

Mert az ördögnek, akit a sötétség teológusának és a pokol filozófusának neveznek, az a célja, hogy elménknek teológizálgatnivalót adjon. És ő, ha akarod, az egész Szent Írást elhozza neked, imád közben – mivel ő régi teológus – és kívülről ismeri az egész Szent Írást, csak azért, hogy ne imádkozzál! Tudja az ördög, hogy égeti őt az imádság.

Ezért hoz neked szövegeket -imádság közben – az Apostolból, az Evangéliumból, sőt, még a templomban halott prédikációkból is. Te imádkozol és az ördög nagy dolgokat tár eléd, racionális értelemben vett lelki dolgokat. Akkor te, a lelki kevélység éllapotába kerülsz: „Azért jutnak eszembe ilyen magasztos szavak, mert most Istenhez imádkozok”. És az ördög fülig érő szájjal röhög rajtad! Te akkor nem imádkozol, hanem teologizálgatsz. Üdvözítőnk tanítása szerint, így kell imádkoznunk: Ti, amikor imádkoztok, ne beszéljetek sokat, mint a képmutatók, akiknek az az érzésük, hogy sok szó által hallgatja meg őket Isten! (Mt 6,5-7)

Krisztus egyszerű imádságot kér tőlünk, vagyis egy szóval, egy gondolattal imádkozzunk. Ismered a kánaáni asszony történetét? (Mt 15,22-28) Krisztus után ment és csak néhány szót kiáltozott: Jézus, Dávid Fia, irgalmazz! Szívből kiáltott. Nem imádkozott sokat, egyetlen szót kiáltott, de szívből mondta, amíg le nem győzte Isten jóságát; ahogy Krisztus is megjegyezte: Ó, asszony, nagy a te hited!

Így mi is, amikor imádkozunk, főleg a szív imájánál, amikor elménkkel le akarunk ereszkedni szívünkbe, így imádkozzunk, egyetlen egy gondolattal. Mert ha elhagyod a teologizálgatást az imádság idején, Isten segítségével, az elme azonnal a szívbe jut.

Az elme kamrája a szív. Amikor azt hallod az Evangéliumban, hogy te, amikor imádkozol, menj be a te szobádba, tudjad, hogy az elme, szívbe való bejutásáról van szó. Mert ott van Krisztus, megkeresztelésedtől fogva, ott áll és ott egyesül a menyasszony a Vőlegénnyel, azaz szívünkben eggyé válik lelkünkkel Krisztus.

Tehát, mihelyt belépett az elme a szívbe, megjelenik annak természetes jele. Úgy kezdődik, mintha egy tűz felmelegítené a szívet a közepétől fogva. Majd átmelegíti egész szívedet, majd a mellet, a vállakat, a gerinccsigolyákat, az egész testet és nagy erővel verejtékezni kezd, és a szemek, nagy tűzzel, meleg, bűnbánó könnyekket kezdenek önteni. Ezt nevezzük a tűz imájának.

Mi történt ott? Találkozott a Vőlegény a menyasszonnyal. Krisztus a mi lelkünkkel. Ez a lelki egyesülés egy lélekké teszi az embert Istennel. Erről beszél az Apostol: Aki a paráznákhoz ragaszkodik, az egy test vele… és aki az Úrhoz ragaszkodik, az egy lélek vele. (1Kor 6,16-17) Ez a szívbéli egyesülés és Istenhez való ragaszkodás, Jézus Krisztus által, nagy lelki édességet és melegséget okoz.

Azonban, a munkálkodásnak nem alapja, sem az édesség, sem a szívbéli melegség. A munkálkodás alapja a szív megpuhítása, a bánat, a szív fájdalmával a bűn miatt, és a bűnbánat kiontott könnyeivel. Lelkünknek ebben az állapotában olyan nagy a boldogsága, olyannyira megkönnyebbül, annyi lelki melegség és édesség önti el, hogy miután magához tér szívének Jézus Krisztussal való egyesülésének állapotából, három szót sem képes mondani.

Milyen boldog pillanatok, milyen édesség, és milyen öröm volt az ő szívében! És ha ebben az állapotban maradna az imádkozó ember, egy vagy két óráig – a szívbe leereszkedett elmével, tehát szívvel egyesült elmével – amikor magához térne, egy vagy két hétig, egyetlen evilági dolog se jutna be szívébe! Szívének égboltja annyira kitisztulna, hogy szíve légterét teljesen kitöltené a Szent Lélek munkálkodása. Egy boldog szív, mely a bűnbánat könnyeivel táplálkozott és azzal a nagy szeretettel, amely a Jézus Krisztussal való egyesülésből ered. Ez a lelki szeretet, melyet nem lehet szavakkal körülírni!

Tehát ez a szív imája, amiről már beszéltem, amely olyan magas foka az imának, hogy tízezerből alig lesz rá méltó egy ember! Viszont a lelki imádságra, amiről legelőször beszéltem, alig lesz méltóvá egy ember, egy nemzedéken keresztül.

De lehet, hogy megkérdezitek: „De Atyám, mi, világiak, akik nem ismerjük ezt a módszert, és az imádságnak ezt a számunkra magas bölcsességét, mi mit tehetünk? Talán elveszünk?” Nem, de mivel az imádságról beszélünk, meg akartam mutatni, hogy milyen az igazi imádság. Vagyis nem arról van szó, hogy ha én az imának ezt a módját nem gyakorlom, akkor ne is beszéljek róla másnak. Én se imádkoztam még így, mióta az eszemet tudom! Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is tudunk róla, mert a tudatlanság a lélek vaksága.

De tudod, hogy mit mond a gőg és az érzéketlenség ördöge, ha csak egy csepp könnyet is ejtünk imádkozás közben? „Íme, milyen remekül imádkoztál!” Pedig onnan, még milyen hosszú az út a tiszta imáig! Olyan messze van, mint a föld az égtől! Mondtam már, hogy az imának, a maga növekedésében, nincsen határa. Mivel az ima egyesül Istennel, ezért nincsen határa.

a tudatlanság a lélek vaksága.”

„Lelkem szomját enyhítsd, Üdvözítőm, a vallásosság vizeivel”

Bibliai gondolatok – A szamariai asszony vasárnapja (húsvét utáni 4. vasárnap)

„Az ünnepi időszak feléhez érvén / lelkem szomját enyhítsd, Üdvözítőm, a vallásosság vizeivel, / ki magad mondád: / Mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek hozzám és igyatok! /’ Örök életünk forrása, Krisztus Isten, dicsőség néked!” (Tropár, Ötvened közepe)

ApCsel 11,19-30

Azon időben azok, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak a zsidóknak. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust. Az Úr keze velük volt, úgy hogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz. Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, azért elküldték Barnabást Antióchiába. Mikor odaérkezett s meglátta az Isten kegyelmét, megörült és mindnyájukat arra buzdította, hogy maradjanak állhatatosan egy lélekkel egyesülve az Úrban, Ő derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, s mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken s nagy tömeget tanítottak, úgy hogy Antióchiában nevezték legelőször a tanítványokat keresztényeknek. Azokban a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióchiába és azok egyike, névszerint Agabusz, felállt és a Lélek által kijelentette, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében. A tanítványok erre elhatározták, hogy mindnyájan küldeni fognak valamit a Júdeában lakó testvérek segélyezésére, – mindenki tehetsége szerint. Ezt meg is tették és elküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által.

Jn 4,5-42

Abban az időben Jézus Szamaria egyik városához érkezett, melyet Szikarnak mondanak, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus tehát olyan fáradt volt az úttól, hogy leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt. Odajött egy asszony Szamariából vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet vegyenek. A szamariai asszony így válaszolt: „Hogyan kérsz te zsidó létedre inni tőlem, holott szamariai asszony vagyok?” A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal. Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki azt mondja neked: »Adj innom«, te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.” Az asszony így szólt: „Uram, nincs is vödröd, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, és amelyből ivott ő maga, a fiaival és az állataival együtt?” Jézus azt mondta neki feleletül: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet én adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Erre az asszony így szólt: „Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam többé, és ne járjak ide meríteni!” Jézus így felelt: „Menj, hívd el a férjedet, és gyere ide!” Az ezt válaszolta: „Nincs férjem”. Jézus erre azt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem férjed. Ezt helyesen mondtad.” Az asszony ekkor így szólt: „Uram, látom, próféta vagy. Atyáink ezen a hegyen imádkoztak, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol imádkozni kell.” Jézus azt felelte: „Asszony, hidd el nekem, hogy elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. De eljön az óra, és most van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres, akik így imádják őt. Lélek az Isten, és akik imádják őt, Lélekben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony azt felelte rá: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Amikor ő eljön, kijelent mindent nekünk.” Jézus erre megmondta: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Ekkor odaérkeztek tanítványai, és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: „Mit akarsz tőle?” vagy: „Mit beszélsz vele?” Az asszony pedig otthagyta a korsóját, elment a városba, és azt mondta az embereknek: „Gyertek, lássatok egy embert, aki mindent elmondott, amit tettem! Vajon nem ő-e a Krisztus?” Ők kimentek a városból, és odajöttek hozzá. Közben a tanítványok kérték őt: „Rabbi, egyél!” De ő azt felelte: „Van ennivalóm, amiről ti nem tudtok.” A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás között: „Talán csak nem hozott neki valaki enni?” Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött engem, és elvégezzem az ő művét. Ugye azt mondjátok, hogy még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, azt mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert már fehérek, készek az aratásra. Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy a vető együtt örüljön az aratóval. Ebben ugyanis igaz a mondás: Más az, aki vet, és más az, aki arat. Én azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti az ő munkájukba álltatok bele.” Abból a városból sokan hittek benne a szamariaiak közül, az asszony beszéde miatt, aki bizonygatta, hogy „mindent elmondott nekem, amit csak tettem”. Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. És sokkal többen hittek az ő tanítását hallva. Az asszonynak pedig azt mondták: „Most már nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert magunk hallottuk, és megbizonyosodtunk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője, a Krisztus.”

Részlet Lakatos László: Szentek virágoskertje című könyvéből, 274.oldal

Szent Fortina vértanúnő (Emléknapja március 20.)

Ő volt az az asszony, akivel Jézus beszélgetett a kútnál. A történetet megtaláljuk Szent János evangéliumában (4,4-42.). Ezután Fortina az afrikai Kartagéna városában élt fiával együtt. Az elbeszélés szerint meggyógyított egy Sebestyén nevű katonát, akinek az arca megégett, és csúnya betegségben szenvedett. Krisztus hitének terjesztése miatt kútba dobták 66-ban.

A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel.” Pédabeszédek könyve 5,15

„Főpap”, „Húsvét”, „Engesztelés a lelkekért”

Nüsszai Szent Gergely (335-394), görög egyházatya, egyháztanító, teológus, egyházi író. Egyike a 3 kappadókia atyának. Testvérei: Nagy szent Vazul, fiatalabb szent Makrina,

A hívek papságának alapja

Nüssai Gergely a keresztény élethivatás definícióját és megvalósításának útját abban látja, hogy annak, aki a beavató szentségek által Krisztus nevének hordozója lett, életével is meg kell valósítania mindazt, amit Krisztus sokféle neve – vagyis a Szentírásban fellelhető krisztológiai címek mindegyike – magában hordoz. Ez a témája A tökéletességről címet viselő munkájának. A kappadókiai teológus rámutat, hogy Krisztus szentírási megnevezései között ott találjuk a „Főpap”, „Húsvét”, „Engesztelés a lelkekért” meghatározásokat is. Ezért annak, aki a keresztény nevet viseli, mindezeket a tulajdonságokat is meg kell valósítania.

Aki Krisztusra, „az önmagát felajánlóra és feláldozóra (vö. Ef 5,2), a Húsvétra tekint, az önmagát is Istennek ajánlja élő szent és kedves áldozatul, értelmes áldozattá válva (Róm 12,1). Az áldozat módja ez: Ne akarjatok hasonulni e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodásmódotok szellemében, újuljatok meg annak keresésében, ami az Isten akarata, ami jó, kedves és tökéletes” (Róm 12,2)…

Így a saját vérével engesztelő áldozatnak gondolt Krisztus tanítja, hogy az ilyen felfogásuak önmagukban mindannyian engeszteléssé válnak, a tagok halálra adása által szentelve meg a lelket.

Részlet Györök Tibor: A beavató szentségek Nüsszai Szent Gergely írásaiban című könyvéből, 146-147.oldal

„Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza őt” (Jn 6,44)

Szent Jakab apostol (Április 30.)

Zebedeus fia és Szent János evangélista testvére, aki István diakónus után második keresztény vértanúként nyerte el a vértanúság koronáját. Mindketten olyan apostoli buzgóságot tanúsítottak, hogy az Úr „Boanergesz”-nek nevezte őket, ami azt jelenti: „Mennydörgés fiai”. A külön is kiválasztott három apostol közé tartoztak, s Péterrel együtt szemtanúi lehettek Urunk színeváltozásának. Heródes király végeztette ki húsvétkor, valószínűleg 36-ban (Ap.Csel. 12,1-2 beszámolója szerint).

ApCsel 8,26-39

Azon időben az Úr angyala így szólt Fülöphöz: »Kelj föl és menj délre, arra az elhagyatott útra, amely levisz Jeruzsálemből Gázába.« Az fölkelt tehát és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje s minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni, visszatérőben kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: »Menj oda és szegődj ahhoz a kocsihoz.« Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, megszólította: »Azt gondolod, hogy érted, amiket olvasol?« Ez így felelt: »Hogyan tudnám, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?« Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje. Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt: »Úgy vitték a megölésre, mint a juhot s ahogy a bárány megnémul nyírója előtt, úgy nem nyitotta fel száját. Megaláztatásban végződik be rajta az ítélet. Ki számlálja el az ő nemzetségét, mert az ő élete elvétetik a földről«. Erre az udvari tiszt azt kérdezte Fülöptől: »Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, önmagáról vagy más valakiről?« Ekkor Fülöp megnyitotta száját s ebből az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. Ahogy az úton haladtak, odaértek egy vízhez. Erre az udvari tiszt azt mondta: »Íme a víz, mi gátol abban, hogy meg ne keresztelkedjem?« Fülöp azt felelte: »Ha hiszel teljes szívedből, szabad.« Az így szólt: »Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.« Azután megállította a kocsit s mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. Amint feljöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta őt többé, s örvendezve tovább ment az útján.

ApCsel 12,1-11

Azon időben Heródes király felemelte kezét, hogy lesújtson egyesekre az egyházból. Így karddal kivégeztette Jakabot, János bátyját. Mivel pedig látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette és átadta őrizetbe négy, négytagú katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelen könyörögött Istenhez érte. Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette és így szólt: »Kelj föl gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel saruidat.« Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat és kövess engem.« Péter az angyalt követve kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte látomása van. Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától megnyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«

Lk 9,1-6

Abban az időben Jézus összehívta a tizenkét tanítványát, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Ezt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt; két ingetek se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább! Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, hagyjátok el azt a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról bizonyságul ellenük!” Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak.

Jn 6,40-44

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen, és én feltámasszam az utolsó napon.” A zsidók pedig zúgolódtak ellene, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.” Megkérdezték: „Nemde Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?” Jézus azonban válaszul így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza őt. Én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/%C3%A1prilis-30