„Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek.”

Pünkösd utáni 10. vasárnap: (Mt 17,14-23a)

Azon időben odalépett hozzá egy ember, térdre hullott előtte, s kérte: „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.” Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!” Jézus ráparancsolt, s a gonosz lélek kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult. Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen. Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.” Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják. Megölik, de harmadnap feltámad.”

„A hétköznap megismerésében, ha egyszer az ember megismert valamilyen tárgyat, többnyire egész életére jól ismeri, anélkül hogy ez az ismeret elhomályosulna. A hit dolgában azonban másképpen történik. Egyszer megismertél valamit, érzékelted, érezted, és azt gondolod, mindig ilyen világos, érzékelhető, kedves lesz a lelked számára a hit tárgya. De mégsem…Ezerszer is elhomályosul számodra, eltávolodik, sőt mintha eltünne előled, s amint azelőtt szerettél, amiért éltél-haltál, az iránt időnként teljes közönyt érzel csak; olykor sóhajtásokkal, könnyekkel kell megtisztítanunk az utat a magunk számára, hogy megpillanthassuk, és szívünkkel átöleljük, befogadjuk. Ennek a bűn az oka.

Részlet Kronstadti Szent János: Életem Krisztusban, 81-82.o.



„Úgy kell keresni, kutatni, mint valami teljesen újat”

„Jézus nem ígér sem „boldogulást”, sem „gondtalanságot” emberi értelemben. Hirdeti és megismerteti a „boldogságokat” (Mt 5,3). Ez a szó héberben és görögben magában hordozza az isteni áldás, a természetfölötti öröm fogalmát. Az öröm, amelyről Jézus beszél: a szegényeknek, a tisztáknak, a szomorúaknak ígért öröm. Ez az öröm ellentétes a szokásos emberi örömökkel, és minden megszokott érték fordítottján alapszik. A boldogságok olyan síkon helyezkednek el, amely meghaladja az embert. Ránk vonatkozóan tehát valami egészen „más”; úgy kell keresni, kutatni, mint valami teljesen újat.

Ezek a boldogságok elérhetőek számunkra. Létezik -e láthatóbb, sugárzóbb öröm annál, mint azok nyugodt öröme, akikben ott lakik Jézus?

„..azért, hogy az én örömöm bennetek legyen, és a ti örömötök teljes legyen.” (Jn 15,11) Az én örömöm, a ti örömötök: a két öröm között fontos árnyalati különbség van. Jézus öröme azonos az isteni élettel, tehát abszolút. Mindig létezik és teljes tökéletességben. Nem ismeri a növekedés fogalmát (legalábbis, ami Jézus isteni természetét illeti; emberi természetével más a helyzet.) A tanítvány örömének azonban gyarapodnia, fejlődnie kell. A tanítvány öröme tökéletessé „válik.”

Helyes egyszerűen azt mondani, hogy Jézus beszél? Helyesebb volna azt mondani, hogy amikor beszél, Jézus megmutatkozik. Az Ő szavai túlmennek a szavakon. Mindegyikük feltárja előttünk felülmúlhatatlan és szeretett személyiségét. A szeretett személytől kapott szavakban elsősorban Őt magát kapjuk meg.”

Részlet Egy szerzetes a keleti egyházból: Jézus, az Üdvözítő, egyszerűen nézz Rá!, 52-53.o.

„Az, aki megdicsőül a kegyelem által…”

Az, aki megdicsőül a kegyelem által, mindent megszerez, amit Isten birtokol, anélkül, hogy Vele lényegében azonosulna.” Palamasz Szent Gergely, (Egy éjszaka a Szent Hegy sivatagában című könyvéből, 42.oldal)

Ha a szívben jelen van az alázat, akkor velünk az Isten”. Szárovi Szent Szerafim

“Mit tegyünk, ha eluralkodik rajtunk a szorongás, bánat és a csüggedés?”

Mit tegyünk, ha eluralkodik rajtunk a szorongás, bánat és a csüggedés?

Ez a fajta betegség imádsággal, és a szószátyárságtól való tartózkodással gyógyítható, erőteljes kétkezi munkával, Isten Szavának olvasásával és türelemmel, azért, mert ezt a betegséget a kishitűség, üresség és a locsogás szüli”. (Szárovi Szent Szerafim)

Azokról, akik lusták imádkozni

„Azok az emberek, akik lusták imádkozni, nem ritka, hogy az otthon végzett imáik után fáradtságra panaszkodnak, és ugyanígy a templomi szertartások után is. “Jaj, – mondják ők, – úgy elfáradtam ma, nagy tömeg volt a templomban. Mire jók ezek a hosszú szertartások? Egyszerűen nincs erőm kibírni!”. Így beszélnek ők, és úgy tűnik az ő szemszögükből, hogy ahhoz, hogy eleget tegyünk napi imakötelezettségünknek, bőségesen elég az, ha néhányszor keresztet vetünk, és ezzel a dolognak vége.

Azonban ők nagyon tévednek. Az imára való restség, az ima után érzett fáradtság egyáltalán nem azért jelentkezik náluk, mert az ima vagy a templomi szolgálat nagyon hosszú, hanem azért, mert a lusta emberekben nincs meg az Isten iránti erős szeretet. Nincs bennük ima, nincs velük Isten kegyelme. És ha nincs jelen a kegyelem, akkor nincs alázat sem, és hiányzik az imára való készség is. Ha ezekben az emberekben lenne lángoló szeretet Isten iránt, akkor társulna bennük hozzá az Isten kegyelme, és ezzel együtt megjelenne bennük az alázat és az imádságra való készség is.” (Szárovi Szent Szerafim)

Forrás:https://hodigitria.wordpress.com/category/szarovi-szent-szerafim/page/2/

„Az ördögnek semmi ereje és hatalma nincs a hívő, templomba járó, bűnbánatot tartó és a Szent Adományokhoz járuló ember felett.”

Boldog emlékű Paisziosz sztarec (†1994)

Bűneinkkel jogot adunk az ördögnek, hogy rendelkezzék velünk

“Ma a világban nagyon nagy a megszállottság. Az ördög napjainkban komolyan elszabadult, mert a mai emberek nagyon sok jogot adtak neki önmaguk felett. Számos ember komoly démoni támadásokat szenved el. Egy ember nagyon pontosan elmagyarázta ezt. „Korábban, – mondta, – az ördög foglalkozott az emberekkel, most nem foglalkozik velük. Elvezeti őket a saját útjára és így szól hozzájuk: sok sikert!

Az emberek pedig maguk engedélyt kértek Krisztustól, hogy a disznókba mehessenek, mert a disznók nem adtak jogot az ördögnek maguk felett és neki nincs joga beleegyezésük nélkül megszállni őket. Krisztus engedte ezt meg neki.

Atya, egyesek azt mondják, hogy nincs ördög.

– Igen, nekem is egy ember azt tanácsolta, hogy hagyjam ki „Szentéletű Kappadókiai Arszéniosz”-ról szóló könyv francia fordításából azokat a helyeket, ahol a megszállottakról van szó. Azt mondta: „Az európaiak ezt nem értik meg. Ők nem hisznek abban, hogy létezik az ördög.” Látod? Ők mindent pszichológiával magyaráznak. Ha az evangéliumi megszállottak pszichiáterek kezébe kerültek volna, akkor őket elektrosokkos kezelésnek vetették volna alá. Krisztus megfosztotta az ördögöt attól a jogától, hogy rosszat cselekedjen. Csak akkor teheti ezt meg, ha maga az ember jogosítja fel erre. Ha az ember nem vesz részt az Egyház szentségeiben, ezzel jogod ad a gonosznak önmaga felett és sebezhetővé válik a démoni támadásoktól.

Atya, hogyan adhat még az ember ilyen jogokat az ördögnek?

Logika*, ellenkezés, makacsság, konokság, önfejűség, gőg, akaratosság, engedetlenség, szégyentelenség – mindezek az ördög ismertető jegyei. Az ember olyan mértékben válik sebezhetővé a démoni támadások során, amilyen mértékben személyisége ezeket a vonásokat magán viseli. Azonban amikor az ember lelke megtisztul, akkor belé költözik a Szent Lélek és az ember eltelik Kegyelemmel. Ha az ember halálos bűnökkel szennyezte be magát, akkor tisztátlan lélek költözik belé. Ha azok a bűnök, amelyekkel az ember bepiszkolódott, nem halálos bűnök, akkor a gonosz lelkek kívülről hatnak az emberre.

Sajnos korunkban az emberek nem akarnak megszabadulni szenvedélyeiktől, nem akarják visszafogni akaratukat. Ezután szégyentelenül kezdenek beszélni és eltaszítják maguktól Isten Kegyelmét. Majd pedig az ember, bárhogy erőlködjék is, egy lépést sem tud tenni, mert a démoni hatások fogva tartják őt. Az ember ekkor már kifordul önmagából, és kint az ördög parancsol neki. Az ördög nem őbenne van, Isten ments! De még kívülről is tudja irányítani az embert.

A Kegyelem által elhagyott ember rosszabb lesz az ördögnél is. Mert az ördög nem mindent maga tesz, hanem az embereket igyekszik rávenni a rosszra. Például, nem követ el bűncselekményeket, hanem erre készteti az embereket. Ettől válnak az emberek démoniakká.

*A „logika” alatt az atya az élethez való elméleti viszonyulást érti. A bűnbánat megfosztja az ördögöt az ember feletti jogától.

Ha az emberek legalább elmennének a lelkiatyjukhoz és elmondanák bűneiket, akkor eltűnne a démoni hatás az életükből és újra képesek lennének gondolkodni. Hiszen jelenleg a démoni hatás következtében nem képesek gondolkodni a fejükkel. A bűnbánat, a gyónás megfosztja az ördögöt az ember feletti jogtól…

Az ördögnek semmi ereje és hatalma nincs a hívő, templomba járó, bűnbánatot tartó és a Szent Adományokhoz járuló ember felett. Az ördög csak ugathat az ilyen emberre, mint egy fogatlan kutya. Azonban nagy hatalma van a nem hívő ember felett, aki jogot ad neki önmaga felett. Az ilyen embert az ördög meg is haraphatja – és ebben az esetben éles fogai vannak, amelyek keserves kínokat okozhatnak az illető számára. Az ördög azzal összhangban kap hatalmat az ember lelke felett, amilyen jogokat ad neki az ember.

Amikor a rendezett lelkiismeretű ember meghal, akkor a Mennybe távozó lelke robogó vonathoz hasonlít. Az ugató kutyák a vonat után rohannak, fulladozva igyekszenek megelőzni a vonatot, de a vonat csak robog és robog tovább – még el is üt egy pár merészebb ebet. Ha olyan ember hal meg, akinek lelkiismerete lehetett volna jobb állapotban is, akkor lelke olyan vicinálishoz hasonlít, amely alig vánszorog. Nem tud gyorsabban menni, mert rosszak a kerekek. A kutyák beugranak az ajtókon, ablakokon, megharapják az embereket.

Abban az esetben, ha az ördög nagy jogokhoz jutott az ember felett, akkor meg kell keresni a történtek okát, hogy az ördögöt sikerüljön megfosztani ezektől a jogoktól. Ellenkező esetben bármennyit is imádkozzanak ezért az emberért mások, az ellenség nem hagyja el. Megnyomorítja az embert. A papok olvashatják felette a megtisztító imákat*, de végső soron a szerencsétlen még rosszabbul fogja érezni magát, mert az ördög még inkább kínozni fogja, mint eddig. Az embernek bűnbánatot kell tartania, meg kell gyónnia bűneit, meg kell fosztania az ördögöt azoktól a jogoktól, amelyeket felette nyert, amelyeket maga adott neki.

Csak ezután fog az ördög eltávozni, különben az ember tovább kínlódik. Akár napokig, hetekig, hónapokig, évekig is olvashatják felette a megtisztító imákat – az ördög addig nem távozik a szerencsétlentől, amíg az saját maga vissza nem veszi a neki adott jogokat.

Amikor az ember rabjává válik a szenvedélyeinek, akkor jogot ad önmaga fölött az ördögnek. Vágd szenvedélyeidet az ördög szarvai közé. Ezt akarja Isten is, ez a te érdeked is. A haragot, a konokságot és a többi szenvedélyt fordítsd az ellenség ellen. Vagy másképp mondva: add el a szenvedélyeidet az ördögnek, és a kapott pénzen vegyél macskaköveket és azzal dobáld meg az ördögöt, hogy ne közelítsen feléd. Általában mi emberek figyelmetlenségből vagy gőgös gondolatok miatt engedjük meg az ördögnek, hogy rosszat tegyen nekünk. Az ördög fel tud használni akár egy gondolatot vagy szót is. Emlékszem, volt egyszer egy nagyon barátságos család. Egyszer a férj viccből azt mondta a feleségnek: „eh, elválok tőled!”, a feleség pedig viccből így felelt: „Nem, én bontom fel veled a házasságot!”. Csak úgy mondták, nem komolyan, viccből, de addig vicceltek, míg felhasználta ezt az ördög. Kis nehézségeik támadtak, hirtelen komolyra fordult a helyzet, készek voltak valóban elválni. Nem gondoltak sem a gyerekekre, sem egymásra. Szerencsére találkoztak egy lelkiatyával, és beszéltek vele: „Csak nem ilyen butaság miatt akartok elválni?” – mondta nekik.

Ha az ember elfordul Isten parancsaitól, akkor a szenvedélyek kezdik gyötörni. Ha az ember lehetővé teszi a szenvedélyeknek, hogy gyötörjék őt, ehhez még az ördögre sincs szüksége. A démonoknak is meg van a maga „specializációjuk”. Végigtapogatják az embert, megkeresik a fájó pontokat, és támadást indítanak a beteg helyek ellen. Nagyon oda kell figyelni, az ablakokat és az ajtókat – vagyis érzékeinket – zárva kell tartani. Nem szabad a repedéseket nyitva hagyni a gonosz előtt, nehogy azokon keresztül behatoljon. Ezek a repedések és lyukak a mi gyenge pontjaink. Ha csak egy kis repedést nyitva hagyunk az ellenség előtt, akkor befurakodhat és kárt okozhat a lélekben. Az ördög abba az emberbe hatol be, akinek szíve tisztátlan. A tiszta teremtményhez nem fér hozzá az ördög. Ha az ember szíve megtisztul a szennytől, akkor az ellenség elmenekül és újra visszatér Krisztus. Ahogy a disznó, ha nem talál moslékot, röfög és odébbáll, úgy az ördög sem közelit az olyan szívhez, amely tiszta.

Milyen táplálékot találhatna a tiszta és alázatos szívben? Tehát, ha észrevesszük, hogy házunk, vagyis szívünk, az ellenség táborhelyévé vált, akkor azonnal le kell azt rombolnunk, hogy az ördög, e gonosz bérlő, eltávozzék. Hiszen ha a bűn sokáig él az emberben, akkor természetesen, az ördög egyre nagyobb jogokat szerez felette”.

Forrás: https://adoc.tips/boldog-emlek-paisziosz-sztarec-bneinkkel-jogot-adunk-az-rdgn.html

Mindszenty-zarándoklat Vasvárra-2020.08.15.

Gyülekező: Hosszúpereszteg, Szent István király templom 7.40 Indulás: 8 órakor

Útvonal: Hosszúpereszteg – Csehimindszent – Oszkó – Vasvár (25 km) Csatlakozni

bárhol lehet!

Érkezés: Vasvárra 17.10 órakor

Záró szentmise: 18 órakor Vasvár, Szent Kereszt Felmagasztalása templom

Celebrálja: Barsi Balázs OFM atya

A részvétel előzetes regisztrációhoz kötött! Határidő: augusztus 12. 18 óra

Jelentkezés: 1utonvasvar facebook,

További részletek és felvilágosítás: Drimmer Lászlóné 30/7325-326

Éjszaka Nagyboldogasszonyi búcsú virrasztással folytatódik, melynek keretében 24.00-kor az Istenszülő Akatisztoszt végezzük. A szertartást vezeti Elek Antal szombathelyi görögkatolikus szervezőlelkész. Mindenkit szeretettel várunk!

20 órától 24 óráig a vasvári plébánia imacsoportjai, kisközösségei vezetnek egy-egy imaórát.

“Keleti és nyugati katolikus fiatalok közös táborozása a nyugati végeken” -2020.08.03-12.

A Magyar Falu Program közösségfejlesztés programban a Csörötneki római katolikus plébánia (mint nyertes pályázó) egy 10 napos ifjúsági tábort valósít meg. A táborban keleti és nyugati katolikus fiatalok vesznek részt az ország keleti és nyugati részéről. A Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség segített kiválasztani a kelet-magyarországról érkező fiatalokat, segít lelki programokkal megtölteni a tábort a 10 nap alatt. Vas megyei görögkatolikus fiatalok is bekapcsolódnak a programba.

Szeretnénk megköszönni a lehetőséget Dr.Takács Gyula plébános atyának és Hegyi Lászlónak (a Rönöki Árpád-házi Szent Imre Herceg Templom Alapítvány elnöke), hogy görögkatolikusként ránk gondolt mint partnerre.

A programhoz jó időtöltést és Isten áldását kívánjuk!

Elek Antal gk. szervezőlelkész

A tervezett program, mely az időjárástól függően sorrendjében változhat:

A szállás az Akácfa Kempingben, sátrakban (Vizitúra-kikötő, Csörötnek, https://www.csorotnek.hu/turizmus/akacfa-kemping)

1. nap: 2020. aug. 3. Utazás kisbuszokkal, táborkezdés 18 órakor

2. nap: Tábornyitás, környékbeli túrával,

3. nap: 2020. aug. 5. Tihanyi kirándulás, 11 órakor Szent Liturgia az Árpád-kori Apáti templomban, a Tihanyi apátság megtekintése, fürdés a Balatonban

4. nap: Körmend és Ják nevezetességei
5. nap: A Hársas-tóhoz való biciklitúra, főzés, fürdés

6. nap: Szentgotthárdi csata színhelyének megtekintése, Mariabild, szabadfoglalkozás, sportversenyek

7. nap: vasárnapi római katolikus szent mise látogatás, Szombathelyi Székesegyház, erdei kötélpálya,

8. nap: Kézműves programok,  kisebb túra,
9. nap: Fürdés a körmendi élményfürdőben, szabadprogram kiscsoportokban

10. nap Visszaindulás: aug.12-én.

Diakónusi látogatás Zalabesenyőn -2020.07.25.

2020. július 25-én meglepetés érte a zalaegerszegi görögkatolikus közösséget. Baráti meghívásra vidékünkön járt Haramura Béla görögkatolikus diakónus a családjával. Így a helyi közösségünk vecsernyéjén és szent liturgiáján, a besenyői Szent Katalin templomban szolgált a mi Tóni atyánkkal. A vecsernye és a szent liturgia mindannyiunknak nagyon felemelő volt. A kis templomunk megtelt imádkozó emberekkel, barátokkal, legfőképpen énekhanggal és imával.

Egy kicsit eljátszottam a gondolattal, milyen jó volna Kelet-Magyarországon lakni, ahol a legtöbb görögkatolikus él, és milyen szerencsések az ott élő görögkatolikusok, hogy a saját rítusukban, együtt dicsérhetik az Istent.

A költözés számomra már nem kivitelezhető, de isteni csoda folytán, körülbelül két éve utolért görögkatolikus rítusom, amikor megalakult a Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség.

Igaz, Zalaegerszegen kis létszámú a közösség (mint a mustármag), de hetente van vecsernye és szent liturgia, dicsőség érte a Mindenhatónak.

A diakónusszolgálat által a szertartásokon, azt éreztem, hogy a metropólia kinyújtotta felém a kezét és átölelt. Nagyon éreztem ebben az ölelésben az egybetartozást, sok görögkatolikus testvérem szeretetét.

Írta: Molnár Lajos, Zalabesenyő

Haramura Béla családjával régi barátunk. Meghívtuk őket, hogy nyáron
töltsenek pár napot Zalaegerszegen. Nem titkolt szándékunk volt az is, hogy az
egyik liturgiánkon szerpapként jelen legyen, és szolgálatával Antal atya mellett
emelhetné a szertartás fényét. Kicsiny közösségünk távol van a magyar
görögkatolikus országrésztől, Debrecentől, Máriapócstól, így nagyon ritkán van
lehetőségünk más hívekkel és papokkal találkozni.

Mindig nagy öröm a
liturgián részt venni, de most július 25-én megtapasztalhattuk, milyen az,
amikor többen vannak az oltár körül. Nálunk mindig vecsernye előzi meg a
liturgiát. Béla fia, Máté vállalta a ministráns szerepét, felesége, Mónika és lánya,
Anna pedig kitűntek gyakorlott, szép énekükkel. Nem véletlenül tagjai a
debreceni székesegyház kórusának. Béla atya erőteljes hangja betöltötte a
kicsiny kápolnánkat. Antal atya prédikációjában kihangsúlyozta, a kereszthordozáshoz is a Szentlélek segítsége kell, általa igazán Isten dicsőségére történik.
Közösségünk tagjainak különleges élményben volt része, hálásak vagyunk a
Haramura családnak, hogy elvállalták ezt a szolgálatot, reméljük, máskor is
vendégül láthatjuk őket.

Írta: Megyeri Zoltán Róbert, Zalaegerszeg

„A diakonus az ambonon áll, arccal a királyi ajtó felé. Az ő szerepe az embereket imára hívó angyalé, miközben jobbjának három ujjával tartva magasra emeli a keskeny szalagot (az oráriont), amely az angyal szárnyát jelképezi. Felszólítja az egybegyűlt népet azoknak az imáknak mondására, melyeket az Egyház megszakítás nélkül imádkozik az apostoli idők óta, kezdve a békéért szóló könyörgéssel, amely nélkül nem lehet imádkozni. A hívők keresztet vetnek, és felkészítik szívük hangszerének húrjait, hogy a diakonus minden egyes felhívására megpendüljenek. Lélekben együtt kiáltják az énekesek kórusával:

„Uram, irgalmazz!”

Az ambonon állva a diakonus magasra tartja az oráriont, mely az embereket imára szólító angyal szárnyát jelképezi. Könyörgő imára hív: a fentről való békességért, lelkünk üdvösségéért,, az egész világ békéjéért, Isten szent egyházának további fennmaradásáért, a mindenek egyesüléséért, a szent hajlékért, és azokért, akik abba hittel, áhitattal és isteni félelemmel járnak; az Uralkodókért, a szinódusért, az egyházi és világi elöljárókért, a bírákért, a hadseregért, a városért, a hajlékért, melyben a liturgiát ünnepelik; a levegő kedvező mérsékletéért, a föld gyümölcseinek bőségéért, békességes időkért, a hajózókért, utazókért, a betegekért, szomorkodókért, a foglyokért és az ő szabadulásukért; azért, hogy mentsen meg minden bánattól, haragtól, veszedelemtől és szükségtől. A hívők közössége az énekesekkel együtt ezen kérések mindegyikére – melyek ezzel a mindent felölelő könyörgésláncolattal mindent magukba foglalnak, melyeket nagy ekténiának neveznek-, az énekesek kórusával együtt válaszol:

„Uram, irgalmazz!”

Részlet Gogol: Az isteni liturgiáról, 34-35.o.

TOULOUSE-I SZENT LAJOS +Brignoles, 1297. augusztus 19.

“Anjou Lajos a későbbi nápolyi király, II. Anjou Károly második fia és V. István magyar király unokája volt. 1288-ban két testvérével együtt túszként III. Alfonz aragóniai király udvarába került, s hét évet töltött ott.

Fogsága első évét a moncadai várban töltötte, 1289–93-ig Ciurana várában őrizték. Ezután Castile, Barcelona, majd ismét Ciurana volt a börtöne. Fogságukban két ferences, Francesco Brun (későbbi gaetai püspök) és Pietro Scarier (későbbi rapollai püspök) volt mellettük. Leveleztek Olivi Péter ferencessel, aki vigasztalta és bátorította őket. A fogság alatt Lajosban megérlelődött a papi hivatás, a ferencesekkel való kapcsolat pedig a rend felé irányította. 1294-ben V. Celesztin engedélyével fölvette a tonzúrát, s a pápa októberben rábízta a lyoni érsekséget: ,,annak ellenére, hogy még kiskorú vagy, s hogy túszként ellenségeid fogságában élsz”. E kinevezést 1295 áprilisában VIII. Bonifác semmisnek nyilvánította.

1295-ben meghalt II. Károly elsőszülött fia, Martell Károly, s a trónöröklés Lajosra szállt, ő azonban ez év októberében kiszabadulva a fogságból, Montpellier-ben be akart lépni a ferencesekhez. A rendfőnök, félve a király haragjától, nem engedélyezte a belépést. Lajos tehát Rómába ment, ahol VIII. Bonifác karácsonykor szubdiákonussá szentelte. Ezután Nápolyba ment és lemondott a trónról testvére, Róbert javára. Az érsek május 19-én pappá szentelte.

Már a katalóniai fogság idején föltűnt Lajos egyszerűsége, alázatossága és jámborsága, melyekben szentelése után tovább tökéletesedett. Vágya, hogy ferences lehessen, nem csökkent. Ezért mikor a pápa 1296 decemberében Toulouse püspökévé akarta kinevezni, csak úgy fogadta el, ha ferences lehet. December 24-én tett fogadalmat (a ferences ruhát azonban a pápa parancsára nyilvánosan nem viselhette), 30-án pedig megkapta a püspöki kinevezést. 1297. február 5-én, miután a római Ara Coeli-templomban ünnepélyes misét pontifikált, levetette püspöki ruháit, és nyilvánosan magára öltötte a ferences habitust. Atyja emiatt nagyon megharagudott rá.

1297 májusában érkezett Toulouse-ba, s már júniusban elindult Katalóniába, hogy békét teremtsen II. Jakab és Foix hercege között. Útjáról visszatérőben augusztus folyamán megállt szülővárosában, Brignoles-ban, ahol váratlanul megbetegedett, és augusztus 19-én meghalt. A hagyomány úgy tudja, hogy csak a halál akadályozta meg, hogy lemondjon püspökségéről. A marseilles-i ferences templomban temették el. Testét itt őrizték 1423-ig, amikor V. Alfonz aragóniai király ereklyéit átvitette Valenciába, ahol a katedrálisban helyezték el.

Temetése után a sírjánál csodák történtek. Boldoggá avatását 1300- ban indították el, és 1317-ben avatták szentté. Ünnepét a rendben augusztus 19-én ülik.


Hevenesi Gábor a 17. század végén így ír róla:

Lajos, a szicíliai királynak, Károlynak és V. István leányának, Máriának fia 1274-ben született. Atyját Péter aragóniai király egy tengeri csatában legyőzte, és a 14 éves Lajost atyjáért cserébe túszként Katalóniába vitte. Hét évvel később Lajos, megutálván a földi kincseket, s megtanulván, hogy elméjével és vágyaival többre törekedjék, elhatározta, hogy belép a ferencesek közé. Oly gyorsan haladt a tudományokban, hogy a teológiában való jártasságáért a ,,csodálatos” melléknevet kapta. Rómában szubdiákonussá, Nápolyban diákonussá és pappá szentelték. Bonifác pápa kinevezte Toulouse püspökévé, de a kinevezést csak úgy fogadta el, ha továbbra is megtarthatja a Szent Ferenc szerzetében tett fogadalmakat. Püspökként is megfeledkezve királyi származásáról, minden világi pompát távol tartott házától, de még inkább szeretetétől és érzületétől. A legszükségesebb javain kívül mindent a szegényeknek adott. Hogy szűzi tisztaságban tudhassa gyenge testét, különféle módokon sanyargatta: szigorú böjtöléssel, virrasztásokkal, durva ruhákkal, az Isten kedvéért vállalt gondokkal s fáradozásokkal törte meg testének erejét. Derekán kötelet viselt sok csomóval, hogy testét alávesse a léleknek. E kemény élet megtörte egészségét, és a megtört test utat nyitott a léleknek az ég felé. Míg teste lázban égett, 1299-ben lelke boldogan szárnyalt az ég felé. Szent testét Marseilles-ben, a ferencesek templomában temették el. Sírjánál a sántákkal, vakokkal és süketekkel történt sok csoda mellett a szájából kivirágzott rózsa tanúskodott szentségéről. 1317-ben történt szentté avatása után unokaöccse, Károly, Magyarország királya, Lippán ferences templomot és kolostort épített a tiszteletére.


Istenünk, örök dicsőség királya, aki Szent Lajos püspöködnek megadtad, hogy a földi királyságnál többre tartsa a mennyek országát, szűzi tisztaságban éljen és szeretettel szolgálja a szegényeket, kérünk, segíts minket, hogy példáját követve mindenben a Te országodat keressük, és elnyerjük az élet koronáját! “

Forrás:https://archiv.katolikus.hu/szentek/1113-220.html