„Nehéz próbatétel részesei lettünk”

Kocsis Fülöp: Jobban oda kell figyelnünk az Úristenre, hátha ez a mostani helyzet jobban megtanít minket arra, hogy fölismerjük és értékeljük nekünk küldött ajándékait.

Lázin Miklós András
2020. december 1. kedd. 4:49

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/belfold/20201201-nehez-probatetel-reszesei-lettunk


“Nagy- és dédszüleink ezerszer rosszabb helyzetben éltek – és haltak – a világháborúk és országvesztések idején, mégsem a félelem volt a lelkükben az úr, a bombazáporban is bizalommal tekintettek Istenre – mondta lapunknak Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája.

Az igazi baj az, ha a reményt veszítjük el – hangsúlyozta a görögkatolikus püspök.

– Tavasszal azt mondta nekünk, a járvány Isten üzenete. Ez ügyben számított ilyen hosszú kommunikációra?

– Szerintem nem vagyok egyedül, aki reménykedett abban, hogy nem lesz ennyire hosszan tartó ez az üzenet. Akkor jobban meg voltunk rémülve, és általánosságban abban bíztunk, hogy a sokkon hamar túljutunk. Most meg azt látjuk, hogy a nyakunkon maradt. Minél jobban ráébred az ember a saját esendőségére és kiszolgáltatottságára, annál világosabb lesz számára, hogy függ valakitől. Ezért is volna ez jó lehetőség az Istenhez fordulásra, de úgy tűnik, továbbra is kevesen ébrednek föl.

– Miként látja a hívek megértési és tűrőképességét?

– Szomorú, de szerintem a templomba járó keresztények jó része is még mindig csekélységeken problémázik. Kellemetlen a maszk viselése, belefáradtam a képernyőkapcsolatokba, be vagyok zárva a lakásomba, mi lesz a munkahelyemmel – ilyen kérdésekkel bajlódunk. Tehát nem az Istenre figyelve élünk, hanem a világ dolgai lebegnek a szemünk előtt, ezek állnak figyelmünk középpontjában. Méltatlankodunk, ha nem úgy halad a sorsunk, ahogy mi azt korábban szépen elképzeltük. Pedig a helyzet fordulhat akár sokkal rosszabbra is. De nem ez a baj, hanem az, ha a reményt veszítjük el. Hiszen éppen a remény és a bizalom erősíthet meg minket abban, hogy nincs mitől félni.

– De van mitől félni…

– Sokan azt hiszik. Nagy- és dédszüleink ezerszer rosszabb helyzetben éltek – és haltak – a világháborúk és országvesztések idején, mégsem a félelem volt a lelkükben az úr. Azzal nem jutottak volna előre. A bombazáporban is bizalommal tekintettek Istenre. Ma sok ember gondolkodásában mi az első? Kellemetlen a maszk? Igaz. Sokan meghalnak? Ez is fájdalmas valóság! Az orvosok és az ápolók rettentően leterheltek? Igen, leginkább ők állnak a frontvonalban. De ez még nem a világ vége! Egy nehéz próbatétel részesei lettünk, mi azonban az élet kényelmeihez ragaszkodva még mindig nem merünk Istenre hagyatkozni.

– A vírusidőszak felfogható egyfajta böjtnek?

– Pontosan. A karácsonyi böjti időszak kicsiben ezt jeleníti meg. Önként lemondok a számomra kedves javakról és ételekről, ezáltal még jobban megnyílok Isten felé. Ez a lelki nyitottság, belső szabadság kell ahhoz, hogy lássam, mi a feladatom a világban. Ennek eredménye az is, hogy világosan látom, nincs mitől félnem.

– Ön szerint a jelenlegi válság összerántja vagy szétzilálja a görögkatolikus egyház híveit?

– Azért vagyok, hogy a rám bízott népes nyájat még inkább Istenhez vezessem.

– Elnézést, de ez eléggé dodonai feleletnek tűnik.

– Arra céloztam, hogy azt nem tudom, mi lesz, csak azt, hogy mit kell tennem. Nemrég tartottunk egy részben személyes, részben virtuális összejövetelt az egyházmegye papjaival. Öröm volt látni a papjaim lelkesedését, hogy ők is érzik, van feladatunk bőven. Sok szempont alapján összegeztük, mit kell tennünk azért, hogy a ránk bízott evangéliumi üzenet eljusson a hívekhez. Azt remélem, hogy erőteljesebbé váló hangunkat meghallja, ha nem is a tízmillió magyar, de a háromszázezer görögkatolikus mindenképp. Mindent megteszünk azért, hogy ne a szétzilálás, hanem a megerősödés korszaka következzék.

– Többen „járnak” online templomba, mint tavasszal?

– Nehéz ezt számszerűsíteni. Elég sokan követik a szertartásainkat. Ugyanakkor az, hogy egy főpapi üzenetet vagy egy online liturgiát hányan követnek és lájkolnak, nem ugyanaz, mint hogy az otthonokban hányan imádkoznak.

– Mennyire érinti a papságot a fertőzés?

– Sajnos a napokban két idős atya is elhunyt, és az egyházmegyénkben további atyák is érintettek a fertőzéssel. Mivel sok papfeleség iskolában tanít, óhatatlanul hazaviszik a koronavírust, így e pillanatban is többen vannak karanténban. Jelenleg még képesek vagyunk helyettesítéssel vagy az interneten végzett liturgiákkal rendezni a helyzetet. A szabályok ránk is vonatkoznak, be is tartjuk azokat, de nem az az egyetlen célunk, hogy betartsuk és betartassuk az egészségügyi szabályokat.

– Pontosabban?

– Az is rossz, ha elkapjuk a betegséget, de még rosszabb, ha nem kapjuk meg a szentségeket, ha a híveink nem részesülhetnek az Istentől nekünk nyújtott megerősítésekben.

– Mi a helyzet a betegek kenetével? Az személyes kontaktust kíván.

– A pap természetesen nem teheti meg, hogy magára hagyja a beteg embert. Azt mindig tudnunk kell, ha koronavírusos beteghez kell mennünk, de őket is el kell látnunk a megerősítő szentségekkel. Persze ebben is vannak sajátos megoldások. A betegek szentségében a beteg testét szentelt olajjal kell megkenni. Minthogy azonban a fizikai érintést kerülni kell, erre most más megoldást kell találnunk. Volt olyan eset, hogy az intenzív osztályon fekvő betegnél a pap az üvegfal mögött énekelte a szertartást, a szentelt olajjal való megkenést pedig egy pálcára tett vattával az ápolónővér végezte el.

– Többen kérik mostanában a betegek kenetét?

– Év végén lesz statisztikai összesítés, de szerintem nem nőtt lényegesen ez a mutató.

– Gondolkodott már a karácsonyi és adventi szentbeszédek tartalmán?

– A bizalmat és a figyelmet mindenképpen meg fogom említeni. Óriási az arányeltolódás! Hiszen számtalan egyéb dolog is van, nem csak a koronavírus, mégis ez uralja az életünket. Naponta követjük, hogy a járványban hányan hunytak el, de az abortált magzatok hatalmas számát senki sem jegyzi – számomra ez is mutatja, hogy még mindig nem sikerült megragadnunk Istennek a jelenlegi válsághelyzet révén küldött üzenetét. Úgy nem lehet imádkozni, azaz Istenre figyelni, hogy közben az ember agya folyton másfelé kalandozik. Jobban oda kell figyelnünk az Úristenre. Ezt az imádságban gyakorolhatjuk leginkább. Mert ha az imám szétcsúszik, akkor a világ dolgaiban is elveszek. A karácsonyi készület fontos része lesz a figyelem–fegyelem–kegyelem hármassága. Ahhoz, hogy figyelni tudjak Istenre és a világba küldött üzeneteire, fegyelem kell. Ezt az összeszedettségemet áldja meg majd az Isten gazdag kegyelemmel. Karácsonykor sok ajándék van, de valójában maga a karácsony az ajándék. Ingyenes ajándék, mégis sokat kell tennem érte, hogy valóban az enyém lehessen. Hátha ez a mostani, nehéz helyzet jobban megtanít minket arra, hogy fölismerjük és értékeljük Isten nekünk küldött ajándékait.”

Kántorok lelkigyakorlata ismét a virtuális térben

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/Kantorok-lelkigyakorlata-ismet-a-virtualis-terben-2020-december-01

“A november 27-29-ére tervezett kántori találkozót újfent csak a virtuális térben lehetett megtartani a koronavírus-járvány miatt. A márciusi lelkigyakorlat tapasztalatait kamatoztatva és azt továbbfejlesztve újra a virtuális tér adott otthont a találkozásnak. Idaházi Magdolna írta meg tapasztalatait a rendhagyó eseményről.

Szombaton reggel 8-kor minden résztvevő a Kegytemplomban „találta magát”, ahol közösen végezhettük az utrenyét. Egymástól fizikailag távol voltunk, nem együtt gyakoroltunk, nem is így készültünk rá, nem csiszolhattuk saját és egymás tudását, de ez határokat nem vont közénk. A messenger-üzenetek által jelen voltunk egymásnak. Megbeszéltük a nem közvetített reggelit és a nap további alakulását is.

Az első tanítás ismétléssel kezdődött 11-kor, majd az Uram, irgalmazz éneklésének módjait részletezte Fülöp metropolita atya és vitattuk meg mi a monitorok előtt, hogy hogyan is fog ez a Szent Liturgiákon átmenni a hívők felé. A tanítás a parlando fontosságát hangsúlyozta.

Délben és 3 órakor újra a kegytemplomba vezetett a virtuális út, ahol a VI. és a IX. imaórákat imádkoztuk el Fülöp atyával. Az élő közvetítés segítségével többen vehettünk részt rajta az utazás fáradalmai nélkül.

Fél 4-kor a második tanítást hallgathattuk meg, ahol a temetés szertartásának részleteit magyarázta és énekelte Fülöp metropolita atya, míg lehetőséget kaptunk mi is gyakorolni a képernyők előtt. Itt hallhattunk a zenei munkacsoport megalakulásáról és munkájáról a három egyházmegye területéről. Cél a minél kisebb változtatás, de a dallamvilág tisztogatása, csiszolgatása az indokolt mértékig. A főpásztorral „együtt” énekelhettük végig a szertartás elemeit. Persze a délelőtti tanításban elhangzott Uram, irgalmazz új formáit is gyakorolhattuk.

A tanítások alkalmával újdonság volt, hogy a monitorokon / kijelzőkön most megjelentek a kották és szövegek is, miközben Fülöp atya énekelte és magyarázta a változásokat.

Vacsora előtt még „visszatértünk” a kegytemplomba vecsernyét imádkozni, amit nagy közös zoom-os beszélgetés, ismerkedés zárt le. Most virtuálisan, mégis élőben beszélgethettünk. A már ismert vagy még új arcokhoz hangok és tapasztalatok, élmények is társulhattak. Itt már tényleg megvolt a találkozó hangulata. Ha csak virtuálisan is, de megkaptuk az együtt érzés élményét! Hála és köszönet ezért!

Ezt a szép napot zsolozsmával zártuk a sokunk számára kedves fatemplomban. Útravalóul Fülöp atya elmondta gondolatait az éneklésről. Nem mindegy, hogy ki mit énekelget, mi lakik a lelkében. Ha már gyermekkorban zsolozsmázunk, a felnövekvő nemzedék lelkében ezek a dallamok zúgnak majd, ide térnek vissza, ez zsong majd bennünk felnőttként is.

Mennyire igaz is minden szava, hiszen ebből táplálkozunk, ezt lükteti a bensőnk mind a mai napig. Ezért is ragaszkodunk hitünkhöz, liturgiánkhoz, énekeinkhez ennyire! Ez él bennünk a nap minden szakában. A vasárnap sem kezdődött lustálkodással, hiszen 7.30-kor már a kegytemplomból közvetített utrenyébe kapcsolódtunk be. A szertartás a magasba emelt minket, hogy onnan tovább szárnyalhassunk majd a későbbi Szent Liturgiával és vihessük haza a saját liturgiánkra a megszerzett élményeket.

Természetesen a felkészítés sem maradhatott el. Fülöp atya nem hagyott minket sodródni. Hiteles tanítása nagy hasznunkra vált ismét.

Hálásan köszönjük a lehetőség megteremtőinek szorgos és pontos munkáját! A technikai személyzet ismét kimagasló munkát végzett annak érdekében, hogy ez a találkozó élményekben gazdag legyen számunkra!

Reményeink szerint tavasszal már újra személyesen találkozhatunk!”

„Gondoskodik róla az Isten, hogy családonként legalább egy valakinek legyen hite, jóravalósága, hogy többiek is segítséget nyerjenek!

„Már látom, hogy gondoskodik róla az Isten, hogy családonként legalább egy valakinek legyen hite, jóravalósága, hogy többiek is segítséget nyerjenek! Konitszában ismertem egy családot ahol mindenki érdektelen volt az Egyház iránt. Egy lány kivételével. Amint a harangszót meghallotta, talpra ugrott, mindent munkát abbahagyott és a templomba ment. Még akkor is mikor a németek megszállták a várost és a harangozó azért verte félre a harangot, hogy az emberek elmenekülhessenek otthonról, ő az esti Isten tiszteltre sietett! Nagyon együtt érző is volt, míg szülei zsugoriak. Az apja, étel helyett, egy darab száraz kenyeret mártott vízbe és azt ette. Az anyja is nagyon szűk markú volt! Még ha a gyermekei magas beosztásban voltak is, nagy vagyonnal, ő a parázsba nyúlkált tüzért, hogy a gyufával spóroljon! Kávéfőzőnek egy konzerves dobozt használt! Mikor a Sztomiosz Kolostorban voltam, az anyja tiszteltt engem. Így a lánya, ha valami szegénynek akart adni valamit otthonról és nem tudta titokban elhozni, ezt mondta neki: „Anya, a szerzetes kéri ezt”. „Adjad, adjad neki”, mondta ő. Csak a szerzetesre nem mondott az anyja nemet. De a német megszállás alatt is a lány csenden segített a szegényeknek. Búzát csent ki a raktárukból, hátára vette, elvitte a malomba, megőröltette és szét osztotta szegény családok között. Egyszer rajtakapta az anyja, mit szenvedett szegény! Akkor megfogadta: „Istenem, adjál nekem egy munkát és az egész fizetségemet a szegényeknek fogom adni”.Másnap felvették egy alapítványhoz. Ó, hogy mennyire örült! És megtartotta fogadalmát, még egy pár zoknit se vett a fizetéséből magának, mindet eladományozta. Hányan mondják most: „Istenem add meg, hogy megszentelődjenek még a szüleinek csontjai is!”. Ezért később az Isten gondoskodott az Anyjáról is.”

Részlet Athoszi Jerondasz Paisziosz, Igék, 4.kötet, 160-161.o.

„Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve.”

Bibliai gondolatok a karácsonyi bőjti, bűnbánati időszakra (Jakab levél 3, 1.18)

A nyelv megfékezése.

3 1Testvéreim, ne akarjatok annyian tanítók lenni, hisz tudjátok, hogy ránk annál súlyosabb ítélet vár. 2Mert sokban vétünk mindnyájan. Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni. 3Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor egész testüket irányíthatjuk. 4Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erős szelek hajtják is őket, a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja. 5Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt! 6A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, lángba borítja változékony életünket, maga meg a pokoltól fogott tüzet. 7Mert az összes vadak, madarak, csúszómászók és tengeri állatok természetét meg lehet szelídíteni, s meg is szelídíti az emberi természet, 8de a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni: az nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel. 9Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve. 10Ugyanabból a szájból áldás és átok jön. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie! 11Vajon a forrás esetében ugyanabból a nyílásból édes víz is fakad meg keserű is? 12Testvéreim, teremhet fügefán olajbogyó vagy szőlőn füge? Nem törhet elő sós forrásból édes víz.

A bölcsesség.

13Van köztetek bölcs és értelmes ember? Azt a helyes életmódból fakadó, szelíd bölcsességben végbevitt cselekedetei bizonyítsák. 14Ellenben ha keserű irigység és önzés van szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal ellentétben. 15Ez a bölcsesség ugyanis nem felülről származik, hanem földi, érzéki, sátáni. 16Mert ahol irigység és önzés honol, ott zűrzavar van és mindenféle hitványság. 17A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató. 18Az igazság gyümölcsét békében vetik el azok számára, akik békét teremtenek.

„Ők még nem értették meg az erejét és az értékét az imádságnak.”

„Jerondasz, az egész családnak együtt kell este imádkozni?

A felnőttek viselkedjenek nemes lelkűen. Ők imádkozzanak, és a kicsinyeknek mondják: „Ha akartok, maradjatok egy kicsit”. Ha már egy kicsit nagyobbak a gyerekek, lehet egy rendszerük, 15 perc a nagyobbaknak, 2 vagy 5 perc a kisebbeknek és utána amennyit akarnak ők. Ha a szülők erőltetnék, hogy a teljes esti imádságon (apodipno) részt vegyenek, rosszul viselnék. Nem kell őket kényszeríteni, mert ők még nem értették meg az erejét és az értékét az imádságnak. A szülők, tegyük fel ehetnek babot és húst, mindenféle nehéz ételt. Amikor azonban a kisgyermek még csak tejet iszik, fogják neki mondani, hogy egyen húst, mert jobban erősít? Lehet hogy jobban erősít, de szegény gyermek nem tudja megemészteni. Ezért eleinte egy kevés húst adnak neki szafttal, hogy akarjon újra enni.

Jerondasz, néha a felnőttek is olyan fáradtak este, hogy még az esti imádságot sem tudják elvégezni. Ha nagyon fáradtak vagy betegek, akkor mondják csak el a fele imát, vagy legalább egy „Mi Atyánkot”. Ne hagyják el teljesen az imádságot. Ahogy a háborúban is, ha egyedül maradsz estére egy magaslaton, ellenségektől körbe zárva, leadsz pár lövést, hogy elijeszd a támadókat, elvéve így kedvüket a rohamtól. Így ők is hadd eresszenek el pár lövést, hogy megijedjen az ördög és elmenjen.

Az imádságnak nagy ereje van a családban. Ismerek két testvért, akik nem csak azt érték el imájukkal, hogy ne váljanak el szüleik, akiknek problémájuk volt egymás közt, hanem még szeretetteljesebbé tették őket. Nekünk az édesapánk ezt mondta:„Nem tudom mit fogtok csinálni, de naponta kétszer jelentkezni kell az Istennél, hogy tudja hol vagytok”. Minden reggel és minden este imádkoztunk az Ikonok előtt együttesen, az apám az édesanyám és a gyermekek és végül leborultunk a Krisztus Ikonja előtt. Amikor pedig valami probléma volt a családban, imádkoztunk, hogy megoldódjon. Emlékszem egyszer, mikor megbetegedett a legkisebb testvérünk, az apám mondta: „Gyertek kérjük meg az Istent, hogy vagy gyógyítsa meg, vagy vegye magához, hogy ne szenvedjen”. Mind imádkoztunk, és megygyógyult. De az asztalnál is mind együtt ültünk. Először imádkoztunk, és utána kezdtünk enni. Ha valaki az asztali áldás előtt kezdett enni, ezt mondtuk: „Ő paráználkodott”. Az önmegtartóztatás hiányát paráznaságnak tartottuk. A család szétbomlását jelenti, ha mindenki akkor ér haza amikor akar, és magába eszik pedig lehetne másképp is.”

Részlet Athoszi Jerondasz Paisziosz, Igék 4. kötet, 164.165.o.

2020. november 20. – Az Istenszülő templombavezetése (Alkonyati Istentisztelet)

Ünnepi sztihirák és olvasmányok

Uram tehozzád sztihirái: 1. hang Mintája: Ó, felséges csoda…

Ma örvendezzünk, ó hívek, / zsoltárokban dicsőítvén az Urat, / és tisztelvén az ő megszentelt hajlékát, / az élő frigyszekrényt, / ki a befogadhatatlan / Igét méhébe fogadta, / ki az Úr elé vezettetik, / mint testileg harmatgyenge leányka, // és Zakariás nagy főpap által / örvendve fogadtatik, /’ mint Istennek lakhelye. Kétszer.

Ma Krisztus Istenünk / szent dicsőségének élő hajléka, / a nők közt egyedül áldott és tisztaságos, / bevezettetik törvényszerűleg a templomba, / hogy a szentélyben éljen; / s lelkileg vele együtt örvend Joákim és Anna, / és a szüzek karai / zsolozsmát zengenek az Úrnak, // zsoltárilag énekelvén /’ és az ő Anyját dicsőítvén.

Te vagy a próféták jövenlése, / apostolok dicsősége, / a vértanúk dicsekvése / és minden földi szülöttek megújulása, / Istennek szűz Anyja, / ki által kiengesztelődtünk az Istennel. / Azért tiszteljük / az Úr házába való bejöveteledet, // és az angyallal énekben / kiáltjuk néked tisztaságos: üdvözlégy, /’ kik a te könyörgéseid által üdzülünk.

4. hang. Mintája: Mint a vértanúk…

A szentek között szent és szeplőtelen / a Szentlélek által vezettetik be, / és angyal által tápláltatik, / lévén ő legszentebb hajléka / a mi Istenünknek, / ki mindeneket megszentel / az ő bepése által, / és malaszttal tölti el /’ az elesett emberi természetet. Kétszer.

A szüzek örvendezve / s gyertyával kezükben / mennek ma a lelki Szövétnek előtt, / és áhítattal bevezetik őt / a szentek szentélyébe, / előhirdetni akarván a bele / kifejezhetetlen módon kisugárzan fényességet, / mellyel a lelki tudatlanság homálya /’ meg fog világíttatni.

Vigadva fogadd el ma, / ó Zakariás, / és lelkesülten dicsérd ma te, Anna, azt, / kit jövendölve hirdettek az istenes próféták, / és vezesd be a szent hajlékba, / hogy szentségben nevelkedU fel, / s hogy legyen a mindenek Királyának isteni trónja, / palotája és nyughelye /’ és tündöklő lakása.

Dicsőség. Most és. 8. hang.

Ifjú fiatalságodban Isten jegyese, Királynőnk, / eljöttél az Úr hajlékába, / hogy mint megszentelt Szűz, / a szentek szentélyében nevelkedjél fel. / Akkor küldetett hozzád, ó tisztaságos, Gábor arkangyal is, / égi eledelt hozvánked. / A mennyeiek elcsodálkoztak, / látván a Szentlelket reád szállani. / Azért ó tisztaságos és szeptelen, / ki a mennyben és a földön dicsőíttetel, /’ üdvözítsd a mi nemünket!

Olvasmányok

Kivonulás könyvének olvasása (40,1-5. 9-10. 16. 32-33):

Szólt az Úr Mózeshez, mondván: az első hónapban, a hó első napján, állítsd fel a bizonyság hajlékát, és helyezd el benne a bizonyság ládáját, és född be azt a függönnyel! Azután vidd be az asztalt és a gyertyatartót, és tedd rá az arany tömjénezőt, hadd füstöljön csak a bizonyság ládája előtt! Tedd fel a leplet is a hajlék bejáratára! Aztán vedd a kenet olaját, és kend fel a hajlékot felszerelésével együtt, hogy szentté legyen, és szenteld meg az oltárt is, és az lesz a szentek szentje. Mózes pedig mindent úgy vitt végbe, amint az Úr parancsolta. Befedte a felhő a bizonyság sátrát, és betöltötte azt az Úr dicsősége. Mózes nem is tudott bemenni a szövetség sátrába, mert a felhő beárnyékolta azt, és a hajlékot az Úr dicsősége töltötte be.

Királyok III. könyvének olvasása (1 Kir 8,1; 3-7; 9-11):

Történt, hogy mikor befejezte Salamon az Úr házának építését, egybegyűjtötte Izrael vénjeit a Sionon, hogy elhozzák az Úr szövetségének ládáját Dávid-városából, vagyis Sionról. Akkor a papok fölvették a ládát és a bizonyság sátorát s a szent hely minden eszközét, amely a sátorban volt. A király és Izrael egész sokasága a láda előtt haladt. Aztán bevitték a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom debir-helyére, a kerubok szárnya alá. A kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyukat a láda fölött, és befödték a ládát és rúdjait fölülről. A ládában nem volt semmi egyéb, mint a két kőtábla, a szövetség táblái, amelyeket Mózes tett bele a Hórebnél, ahol az Úr adta azokat. Történt pedig, hogy mikor a papok kijöttek a szentélyből, a felhő betöltötte az Úr házát, úgy hogy a papok nem állhattak szolgálatba a felhő miatt, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát.

Ezekiel próféta jövendölésének olvasása (43,27–44,4):

Ezeket mondja az Úr: Eme napok elmúltával, a nyolcadik napon és azon túl is készítsék el a papok az oltáron egészen elégő áldozataitokat és békeáldozataitokat: és én kegyes leszek hozzátok, úgymond az Úr Isten. Aztán visszavitt engem a szentély külső kapujának irányában, mely kelet felé nézett: és az zárva volt. És az Úr így szólt hozzám: Emberfia! Ez a kapu zárva marad: ne nyissák ki és senki se menjen rajta be, mert az Úr, Izrael Istene vonul majd be rajta: azért zárva legyen! Csak maga a fejedelem ülhet majd benne, hogy megegye a kenyerét az Úr előtt: a csarnok kapujának irányából vonuljon be, és annak irányában távozzék! Majd elvitt engem az északi kapun keresztül a ház elé, és láttam, hogy íme az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát.

Lítiai sztichirák

1. hang. Bolgár dallam

Örvendezzen ma a magasságos mennyország, / a felhők örömet harmatozzanak, / a mi Istenünk fölötte dicsőséges nagyvolta miatt, / mert íme, a napkelet felé tekintő ajtó, / ki terméketlenségből ígéret folytán született, / és isteni hajlékul ajánltatott föl, / ma szeplőtelen áldozatul az Úr templomába vezettetik. / Hárfát pengetve örvendezzen ma vid, s mondja: / „Utána szüzek vitetnek a Királyhoz, / az ő társai hozzád vitetnek” / az Isten sátraiba, az ő megtisztításának helyére, / hogy annak hajlékában nevelkedjék, / ki az Atyától örök idő előtt sérülés nélkül született, /’ a mi lelkünk üdvösgére.

Dicsőség. Most és. 5. hang.

Örvendetes nap ragyogott föl ma, / mert ma az Úr templomába vezetik be azt, / ki szülés előtt és szülés után is szűz maradt. / Örvendezik az öreg Zakariás, / az Előhírnöknek atyja, / és vígan zengedezi: / A szorongatottak közbenrója, / mint szent, a szent templomhoz közeleg, / a mindenek Királyának sátra megszenteltetik! / Vigadozzon Joákim, az istenős, / Anna örvendezzen, / mert mint hároméves Jerkét, / a szeplőtelen Királynőt áldozzák föl Istennek! / Anyák vigadozzatok, / szüzek ujjongjatok, / magtalanok örvendezzetek, / mert az előre megjövendölt nagy Királynő / a menny ajtajait megnyitotta: /’ Örvendjetek népek és vigadjatok!

Előverses sztichirák

5. hang. Mintája: Üdvözlégy…

Örvend az ég és a föld / a lelki eget látván jönni, / hogy az Úr hajlékában felnevelkedjék, / az egy és szeplőtelen Szüzet, / kihez csodálkozva kiáltott föl Zakariás: / Ó az Úrnak szentélye, / megnyitom előtted a hajlék ajtaját, / örvendve vigadozzál abban, / mert reád ismertem és hiszem, / hogy Izrael megígért szabadulása már zeleg, / s tőled születik az Isten Ige, /’ ki hoz a világnak bőséges kegyelmet.

Elővers: Szüzek vezettetnek a királyhoz, az ő társai hozzád vitetnek.

Az Istent / fé Anna / isteni kegyelmet mutatott, / midőn a kegyelem ajándékát, / a szeplőtelen örök Szüzet / örömmel vezeti az Isten zába, / gyertyákat vivő szüzeket állítván eléje és mondván: / Jer gyermekem, / a téged Alkotónak légy áldozati ajánlata / és jó illatú tömjénje. / Lépj be a szentélybe, / lásd a titkokat és készülj, / hogy Jézus vidám és ékes hajkává légy, /’ ki ad a világnak bőséges kegyelmet.

Elővers: Megszenteli hajlékát a Fölges.

Az Isten / hajlékának belsejébe helyeztetik / az Istent befogadó hajlék, / a tisztagos Szűz, / és gyertyavivő szüzek járulnak előtte. / Vigadoz a boldog házaspár, Joákim és Anna, / hogy a Teremtő Nemjét szülték, / ki a szentek szentélyében lakozik, / és angyal által tápláltatik, / mint Krisztusnak anyja, /’ ki ad a világnak gazdag kegyelmet.

Dicsőség. Most és. 6. hang

Ma a hívők gyülekezetei összejöttek, / hogy lelkileg ünnepeljünk, / és az Isten házában bemutatott Istenszülő Szüzet / áhítattal dicsérjük, / ki minden nemzetekből előre kilasztatott / a mindenek Királya, Krisztus Istenlakhelyéül. / Jertek gyertyavi Szüzek, / dicsérjétek az örök Szűznek szármasát. / Anyák, minden gondotfélretéve / kövessétek a jövendő Isten Anyját / és a világ örömének eszközjét. / És mindnyájan az angyallal együtt / „Üdvözlégy” kiáltsuk a Malaszttalteljesnek, /’ ki szüntelenül könyörög a mi lelkünkért.

Forrás:https://hd.gorogkatolikus.hu/A-zsolozsma-az-egyhaz-imadsaga—2020-november-16-22-2020-november-15

„Szerencsétlen bűnösök!”

Bibliai gondolatok-Pünkösd utáni 24. hét csütörtök

2Tessz 2,13-3,5

Atyámfiai! Nekünk mindenkor hálát kell adnunk Istennek értetek, testvérek, akiket Isten szeret, azért, mert Isten kiválasztott titeket első zsengéül az üdvösségre a Lélek megszentelése és az igazság hite által. Meg is hívott erre titeket evangéliumunk által, hogy elnyerjétek Urunknak, Jézus Krisztusnak dicsőségét. Azért tehát, testvérek, legyetek állhatatosak és tartsátok erősen a hagyományokat, amelyeket akár élőszó, akár levelünk útján tanultatok. Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten, a mi Atyánk, aki szeret minket és örök vigasztalást s jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben, buzdítsa és erősítse meg szíveteket minden jótettben és beszédben. Egyébként, testvérek, imádkozzatok értünk, hogy az Úr igéje, amint nálatok is, terjedjen és dicsőségre jusson, s megszabaduljunk az alkalmatlan és gonosz emberektől, mert a hit nem mindenkié. Az Úr azonban hű: ő megerősít titeket és megóv a gonosztól. Ami titeket illet, bizalmunk van az Úrban, hogy megteszitek és meg fogjátok tenni, amit parancsolunk. Az Úr vezesse szíveteket Isten szeretetére és Krisztus béketűrésére.

Lk 13,1-9

Abban az időben Jézushoz jöttek néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. Feleletül Jézus ezt mondta nekik: „Vajon azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel mindezt elszenvedték? Mondom nektek: Nem! De ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanígy elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloéban, és megölte őket, vajon azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.” Aztán ezt a példabeszédet mondta: „Egy embernek volt egy fügefa a szőlejében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Ezért így szólt vincellérjéhez: »Íme, három esztendeje ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt hiába a földet?« Ő azonban feleletül ezt mondta neki: »Uram, hagyd még az idén, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha gyümölcsöt terem. Hogyha mégsem, akkor majd jövőre vágd ki azt!«”

„Mindennapi, legnagyobb bajom: a bűnök, amelyek megsebzik és emésztik a szívemet. Csakhogy ez ellen a baj ellen minden nap ott van a leghatalmasabb Megmentő és Üdvözítő, Jézus Krisztus.Ő minden áldott nap észrevétlenül, kegyesen jót tesz velem. Szerencsétlen bűnösök! Ismerjétek meg ezt az Üdvözítőt, amiként én ismerem kegyelme, adománya által.”

Részlet Kronstadti Szent János, Életem Krisztusban, 43.o.