„Ne várjuk meg otthon ülve azt, hogy ő lépjen be házunkba, hanem menjünk eléje hálaadással, vagyis dicsőítéssel.”

Részlet Orosz László: Nikolaosz Kabaszilasz Liturgia-Magyarázata című kiadványból, (Nyíregyháza, 1996), 59-60.oldal

A harmadik antifóna magyarázata

„A következő antifóna a már közénk érkező és nálunk megjelenő Úr fogadása, ezért ezt a zsoltárt éppen akkor éneklik, amikor a papság a Krisztust jelképező evangéliummal bevonul és azt felmutatja. Hogy a próféta e zsoltárt éneklésekor Krisztus megjelenését tartotta szemei előtt, az főként a benne rejlő örömről és vidámságról ismerhető fel. Őt magát ez nyilvánvalóan örömmel töltötte el, s ezért ő a többieket is részesíteni akarja ebben: „Jertek, örvendezzünk az Úrnak!” Krisztus eljövetele előtt még nem örvendezhetett igazán az ember, hiszen az örömöt egyedül Krisztus hozta el nekünk. Ha tehát valaki az ő eljövetele előtt örvendezett, akkor csakis az ő titkaiba beavatva örvendezhetett. „Ábrahám azért örült – mondja az Úr -, mert láthatja napomat. Látta és örvendezett”. Maga Dávid is erről szól: „Add vissza nekem üdvözítésed örömét!” Mert azt az örömet, amellyel vétkezése előtt az ember Krisztusban örülhetett, bűne által elveszítette, s épp ennek visszanyeréséért könyörgött Istenhez.

Nyílván ha azt mondta volna:”Jertek, világosodjunk meg”, akkor a világosság eljöveteléről tett volna tanúságot. Most pedig ezekkel a szavaival: „Jertek, örvendezzünk az Úrnak!” – ugyanígy azt teszi nyílvánvalóvá, hogy megjelent az örömet elhozó Úr.

A zsoltáros még Üdvözítőnek is nevezi ezt az Urat. Megváltónak, Szabadítónak és Üdvösségnek viszont épp Krisztust nevezi az Írás. Az isteni személyek közül ugyanis egyedül a Fiú lett üdvösségünk szerzője, aki egymagában vitt végbe mindent, amint Pál is mondja, hogy „magában tisztított meg bűneinktől (Zsid 1,3). Ezt ő maga is nyílvánvalóan kifejezte a jó pásztor példájával, aki nem másokat küldött el az elveszett bárány megkeresésére, hanem maga kereste azt meg, és amikor megtalálta, fölemelte és vállain hozta vissza. Ezért is fogadta el azt a nevet, mely ezt fejezte ki: tudnillik „Jézus”-nak, vagyis „Szabadító”-nak hívták őt.

„Járuljunk orcája elé hálaadással!” „Orcájának” itt az ő megjelenését nevezzük. Tehát ne várjuk meg otthon ülve azt, hogy ő lépjen be házunkba, hanem menjünk eléje hálaadással, vagyis dicsőítéssel. „És zsoltárokban énekeljünk neki!” Istent megillető tiszteletet adjunk neki. Ő elfogadta azt, hogy szolgai alakban jelenjék meg. Mi viszont ismerjük fel benne mindezek ellenére is az Urat! Ne botránkozzunk meg azon, hogy testben él. Ne vezessen félre minket a látszat, nehogy aztán Fölségesről alávaló dolgokat gondoljunk! „Mert nagy Isten az Úr, és nagy Király az egész földön” – tudniillik aki ebben a testben rejtőzik. Aztán még mindehhez sorra hozzáteszi a próféta a többi Istenhez illő dicséretet.

Ezek tehát a prófétai szövegek, és így válik nyílvánvalóvá, hogy igenis megfelelő azok éneklése.”

„Aki felvette a szolgaalakot, az nem nézi le a szolgákat”

Részletek a Jeruzsálemi Szent Kürillosz: Tizenötödik katekézis, a megkeresztelendők számára élő szóban Jeruzsálemben megtartva arról: és eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége (175-178.oldalakon)

Ki lehet olyan boldog, mint az, akit akkor Krisztus barátjának találnak? Az ily dicsőséges Király nem nézi le szolgáit, akiknek testőrei az angyalok, aki az Atya tróntársa. Ám nehogy összekeveredjenek a választottak az ellenséggekkel, elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik választottait a négy égtájról. Az, aki még Lótot sem nézte le, bár ő csak egy volt, hogyan nézné le a sok igazat? Akkor azt mondja a felhők kocsiján szállítottaknak és az angyalok által összegyűjtötteknek: Jöjjetek, Atyám áldottai!(Mt 25,34)

Ezt mondhatja valaki a jelenlévők közül: Szegény vagyok, vagy tán éppen akkor ágyban fekvő beteg leszek, vagy úgy ér el, mint a malomban őrölő asszony. Akkor sem fognak átnézni rajtunk? Bízzál ember! A bíró nem személyválogató. Nem látszatra, nem szóbeszéd alapján ítél (Iz11,3). Nem kedvez a művelteknek a képzetlenek kárára, sem a gazdagnak a szegény hátrányára. Mégha a mezőn leszel is, felvesznek az angyalok. Ne gondold, hogy felveszik a birtokosokat, a napszámosokat otthagyják. Lehetsz szolga, szegény, nem kell aggódnod, Aki felvette a szolgaalakot (Fil 2,7), az nem nézi le a szolgákat. Lehetsz ágyat nyomó beteg, meg van írva: Ahol ketten lesznek egy ágyon, az egyiket felveszik, a másikat otthagyják (Lk 17,34). Légy férfi vagy nő, ha a malomban kell ülnöd, nem fog elmenni melletted az, aki bátran kivezette a foglyokat. Aki kihozta Józsfete a börtönből és a királyságig emelte, téged is ki fog váltani szorongattatásaidból a mennyek országába. Csak legyen bizalmad, csak dolgozz, csak küzdj készségesen. Semmi nem megy veszendőbe neked.

Fel van írva minden imádságod és zsoltározásod, fel van írva minden irgalmas cselekedeted, fel van írva minden böjtöd, fel van írva minden szépen és jól megtartott házasság, fel van írva minden Istenért teljesített megtartóztatás. A felírtak közül az első koszorúk a szüzességért és a tisztaságért járnak, és úgy fogsz ragyogni mint az angyal.

Ám ahogy szívesen meghallgatod a kellemes mozzanatokat, neheztelés nélkül hallgasd meg az ellenkezőket is. Fel van írva minden kapzsiság, fel van írva minden paráznaságod, fel van írva minden esküszegésed, káromkodásod, méregkeverésed, lopásod és gyilkosságod. Mindezeket később is felírják, ha most már megkeresztelésed után ugyanezeket elkövetted. Mert az előzőket kitörölték.”

„Félelmetes az ítélet, és rettegést vált ki az, amit hírdettek róla. Kész van számunkra a mennyek országa, és kész az örök tűz. Azt kérdezheti valaki: Hogyan meneküljünk meg a tűztől? És hogyan jussunk be a királyságba? Ezt mondja: Éheztem, és ennem adtatok (Mt 25,35). Tanuld meg az utat. Ez nem képes beszéd, hanem meg kell tenni a mondottakat. Éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, vándor voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és felkerestetek (Mt 25,35-36). Ha mindezeket megteszed, akkor vele fogsz uralkodni, ha nem teszed meg, elítélnek.

Már most fogj hozzá ezek cselekvéséhez és tarts ki a hitben, nehogy a balga szüzek mintájára, mert akkor akarsz olajat vásárolni, kizárjanak (Mt 24,1-13), Ne bízd el magad azért, mert kezedben van lámpásod, hanem égve őrizd meg. Világoskodjanak jócselekedeteitek az emberek előtt (Mt 5,16), hogy miattad ne káromolják a Krisztust. Viseld a romolhatatlanság jócselekedetekből szőtt illő öltözetét, és ami Istentől kapsz, hogy gazdálkodj vele, azzal hasznosan bánj. Javakat bíztak rád? Gazdálkodj vele becsületesen. A tanítás szavát bízták rád? Végezd jól. Képes vagy hallgatóid lelki javának gyarapítására? Tedd szorgalmasan. A jó gazdálkodásának számos kapuja van. Csak közületek egy se kerüljön az elvetésre, hogy bizalommal találkozhassunk örök Királyunkkal, Krisztussal, aki uralkodik mindörökké. Mert mindörökké uralkodik, aki ítél élőket és holtakat, miután meghalt élőkért és holtakért. És így mondja Pál is: Krisztus azért halt meg és támadt életre, hogy uralkodjék holtakon és élőkön (Róm 14,9).

„Arra teremtetett, hogy lássa és megvilágosodjék őáltala”

Részlet Szent Athanasziosz /296-373/ művei (Szt. István Társulat, 1991): Beszéd a hellének ellen, 41-42.oldal

„Vajon milyen lehet ez a harmadik természet? Hogy jó-e vagy rossz-e, az nem világos. Mert képtelenség, hogy egyszerre jó és rossz természetű legyen az a harmadik. Mivel rendszerük ilyen gyengének bizonyul, ezért világosan ki kell fejtenünk az egyház tanításának igazságait, amely szerint a rossz se nem Istentől való, sem Istenben nincs, nem létezik kezdettől fogva, nincs önálló valósága. Az emberek azonban, mivel nem volt elképzelésük már a jóról, olyanokat kezdtek maguknak kitalálni és elgondolni, amik nem léteznek, és ami nekik tetszett. Ahogyan az ember ha becsukná a szemét, amikor a Nap erősen tűz és fényével az egész földet megvilágítja, sötétségben képzelné magát, miközben nincs is sötétség, s ezentúl mintegy sötétségben tévelyegve bolyongana. Gyakran elesne és szakadékba zuhanna, s eközben azt hinné, nincs fény, hanem sötétség, s azt hinné, hogy néz, miközben egyáltalán nem lát semmit. Ugyanígy képzeli el magának a rosszat az emberi lélek is, mert behunyja a szemét, mely megláthatná ugyan Istent. De ebben a rosszban mozogva nem tudja, hogy amikor úgy véli, hogy valamit cselekszik, tulajdonképpen semmit sem tesz, mivel a nem létezőt találta ki magának. Nem marad olyan, amilyennek Isten teremtette, hanem olyannak látszik most, amilyennek bepiszkította magát. Tudniillik arra teremtetett, hogy lássa és megvilágosodjék őáltala, most azonban Isten helyett a romlandóra és a rosszra törekszik, miként az Írás egy helyén a Szentlélek mondja: Isten az embert igaznak teremtette, de az sokféle mesterkedésbe ártotta magát (Préd 7,30). Ez tehát a rossz felfedezése és eszmélye az emberekben kezdettől, ahogyan keletkezett és kifejlődött. Hogyan alacsonyadtak le a bálványok őrültségéhez, ezt még el kell mondanom, mert tudnod kell, hogy a bálványok kiatalálása egyáltalán nem a jótól, hanem a rossztól ered. Aminek ugyanis a kezdete rossz, azt semmilyen szempontból nem lehet jónak ítélni, mert teljesen rossz. „

A papi hivatásról

A papi hivatásról

Részlet Dionísziosz Tácisz: „Légy elrejtett ember!” című könyvéből, XIV. fejezet, A pap és feladata című fejezetből, 103.oldal

„Joíl atya azt tartotta, hogy aki Istennek szenteli magát, abban szent láng van, amit Isten maga gyújt meg:”A vágy, hogy Istennek szenteljük magunkat, annyi áldozatot követel az embertől, hogy ha a láng nem elég erős, hogy elégessen minden testi kívánságot és földi törekvést benne, nem tarthat ki, hanem kialszik. Én nem tudom saját magamnak ezt a lángot felszítani. Senki emberfiának nincs elég hatalma ahhoz, hogy ilyen lángot gyújtson, ami egy húsz-huszonöt évest az ifjúság minden bolondságával arra indítana, hogy megvessen minden testi vágyat, s az aszkézist és a nélkülözést keresse…Ezt a tüzet csakis egyvalaki gyújthatja meg: Isten.””

Interjú: https://hd.gorogkatolikus.hu/Egy-eve-szenteltek-fel-oket-de-mi-tortent-azota-veluk-2020-majus-26

Részlet Hészükhaszta József: Az Isten megismeréséről című könyvéből, 67.oldal

A „gyakorlat” esetében tehát a megtisztító kegyelem működik közre, azaz olyan, amelyik elősegíti a megtisztulást. Ha pedig bűnbánatot gyakorol valaki, a kegyelem az, amely előzőleg bűnbánatra ösztönözte őt. Bármit tesz is ilyenkor az ember, a kegyelemtől van, még ha nem is ismerte fel, aki ennek birtokába került. Mindenképpen a kegyelem táplálja és vezeti. Előrehaladásának mértéke szerint, amelyben részesült, felemelkedik vagy alászáll, de lehet, hogy ugyanabban az állapotban marad. Ha van benne igyekezet, és megtagadja önmagát, eljut a szemlélődésre, amelyet az isteni tudás általi megvilágosítás és a „részleges” szenvedélymentesség követ. Ha az igyekezet és az odaadás alábbhagy, a kegyelem ereje is gyengül.

A teljes levél itt olvasható: “Legyene a csípőtök felövezve!” http://www.szombathelyigorogkatolikus.hu/?s=legyen+cs%C3%ADp%C5%91t%C3%B6k+fel%C3%B6vezve

„Most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk” (1 Jn 3,2)

János I. levele 3,1-10

3 1Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. 2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. 3És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.

Szakítás a bűnnel.

4Mindenki, aki vétkezik, megszegi a törvényt, mert épp a törvényszegés a bűn. 5Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn. 6Az, aki benne marad, nem vétkezik. Az, aki vétkezik, nem látta, nem ismerte meg. 7Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy ő is igazságos. 8Aki bűnt követ el, az ördögtől való, hiszen az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög művét romba döntse. 9Azok, akik Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert Istentől születtek. 10Erről ismerhetők fel Isten gyermekei és a sátán fiai.

https://hd.gorogkatolikus.hu/Egy-nem-mindennapi-papi-hivatas-tortenete—interju-Elek-Antal-szombathelyi-szervezolelkesszel-2020-majus-25

„Az alázatosság folyton dolgozik, ahogyan a méhkasban a méh, hiszen enélkül minden hiábavaló”

Részlet Beáta Nővér OCD: Avilai Szent Terézzel a bensőnkbe vezető úton, 17-19.oldal

„A Krisztusra szegezett tekintet nélkül nem haladhatunk előre, mert ezek legyőzhetetlenek számunkra. Teréz minderről misztikus életének csúcsán ír, megértette, hogy egyenlőtlen harcról van szó, a magunk erejéből nem vagyunk képesek helytállni. Újra visszatér a kezdeti kép: Isten képmása vagyunk. Ha önmagam akaraok lenni, ki kell lépnem önmagamból. Minden problémánk abból ered -lelki megközelítésben -, hogy egyrészt szorosan kapcsolódunk önmagunkhoz, másrészt önazonosságunk: Krisztus. Mit jelent lelki életet élni? Nem furcsaságokat, különlegességeket értünk alatta, hanem, hogy Valakit nézek: Ő a békém és igazságom. Vagy Ő gyógyít meg engem vagy senki más. Önmagam biztosan nem.

Folyamatos mozgást észlelünk Isten és az ember között. Az istenkép gyógyulása magával hozza az emberkép helyreállítását is. „Az alázatosság ugyan folyton dolgozik, ahogyan a méhkasban a méh, hiszen enélkül minden hiábavaló; de gondoljunk bele, a méh sem mulasztja el, hogy kirepüljön a virágokról mézet gyűjteni...Higgyen nekem, és repüljön el néha, hogy Isten nagyságán és felségén elmélkedjék. Így jobban felfogja saját alacsonyságát, mint önmagába tekintve, jobban megszabadul a csúszómászóktól, ahol behatoltak az első szobákba, ami az önismeret.”

Teréz leírja néhány pontban, miért fontos Istent nézni: „Én úgy látom, soha nem jutunk el oda, hogy megismerjük magunkat, ha nem törekszünk megismerni Istent. Nagyságát szemlélve felismerjük saját alacsonyságunkat, és alázatosságára tekintve meglátjuk, milyen messze vagyunk attól, ahogy alázatosak legyünk. Két haszna van ennek. Az első az, hogy egy fehér dolog nyílvánvalóan fehérebbnek tűnik a fekete mellett, és fordítva, a fekete a fehér mellett. A másik: értelmünk és akaratunk nemesebbé és minden jóra készebbé válik, ha önmagától elfordulva Istennel foglalkozik…” Ha nem Őt nézzük, akkor magunkat nézzük, egy fényképet, és abból a képből élünk, amit mások alkottak rólunk. „Ezért mondom, leányok, függesszük szemünket javunkra, Krisztusra”:”

„Amilyennek az Úr akar látni, hogy az ő kegyelmének legyen helye és módja benned lakozni.”

Részlet Hészükhaszta József: Az Isten megismeréséről, 34. levél, 151-152.oldal

„Most érzed, hogy a kegyelem újra eljött. Vigyázz, mert később ismét elhagy! Ha pedig távozott, akkor bátorság, türelem, tökéletes engedelmesség, és újra visszatér! Mondtam, hogy karácsonykor készül, hogy eljöjjön. Eljött hozzád, de nem tartott ki, mert nem talált benned buzgóságot. Most eljött, de ismét elhagy, hogy megtisztítson a szenvedélyektől. Ez addig megy így, amíg olyan nem leszel, amilyennek az Úr akar látni, hogy az ő kegyelmének legyen helye és módja benned lakozni. Erőltesd meg magad a küzdelemben! Ne légy rest, ne vesztegesd az időt, mert azt az időt, amit céltalanul és hasztalanul töltesz el, soha nem fogod visszakapni, s egyszer majd számot kell adnod életednek minden napjáról, percéről és pillanatáról. Az embernek nemcsak futnia, hanem számolnia is kell a mérföldeket, és nem szabad lemaradnia, s átadnia magát a hanyagságnak.

Tudd meg, hogy a Krisztus és a Szentséges Szűz iránti szeretettel könnyebben elérheted a józanságot (népszisz) s a szemlélődést, mint bármely más küzdelemmel. Minden más dolog hasznos, ha megfelelő módon végzik, de a szeretet mindenekelőtt való. Amikor hódolsz az ikon előtt, könnyeiddel áztatva úgy csókold meg, mintha élő volna!

„Drága anyám – így kiálts -, Szentséges Szűzanyám, ments meg, mert elveszek, ha magamra hagysz! Uram, Istenem, legtisztább Anyád s minden szentjeid közbenjárására, irgalmazz nekem!”

Amikor mindezeket kimondod, és lángoló szeretetet érzel úgy, hogy legszívesebben folyton csak az ikont csókolnád, ez azt jelenti, hogy a Szentséges Szűz viszonozza a csókodat.”

„A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak.” (Róm 12,11)

Bibliai gondolatok – Istennek tetsző élet.

Szt. Pál apostol: Rómaiakhoz írt leveléből

12 1Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. 2Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes. 3A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyikteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. 4Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, 5sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, 6s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, 7aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, 8aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest. 9Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. 10A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. 11A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. 12A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. 13Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. 14Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. 15Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok. 16Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve. 17Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. 18Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. 19Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr. 20Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. 21Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.

“Munkád apránként halad előre, és te nem csüggedsz el.”

Fiam, mindennap csak annyi munkát végezz, amit fekvő testhelyzetben meg tudsz tenni, így a munkád apránként halad előre, és te nem csüggedsz el.” Amikor a fiatal hallotta ezt a tanácsot, megfogadta, és rövid idő alatt megtisztította és művelésre alkalmassá tette a mezőt. „Tégy így testvérem, tedd apránként a munkádat, és soha nem kedvetlenedsz el.”

Részlet Marco La Loggia -Émilie Pécheul: Ezek ám a terapeuták! A sivatagi atyák lelkivezetése című könyvből

„Az Isten tetteinek kell nyilvánvalóvá válniuk benne” (Jn 9.3)

Az Ötvened hatodik, vakonszületettről elnevezett vasárnapja. – 2020. május 17.

ApCsel 16,16-34

Azon időben történt, hogy amikor az imádságra mentünk, egy jósoló szellemtől megszállott leánnyal találkoztunk, aki jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak. Ez nyomon követte Pált és minket és így kiáltozott: »Ezek az emberek a magasságbeli Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.« És ezt tette több napon át. Pált bántotta ez, azért hátrafordult s azt mondta a léleknek: »Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle.« Ki is ment belőle abban az órában. Mikor azonban a gazdái látták, hogy oda van reményük a bevételre, megragadták Pált és Szilást, s elvitték a piacra az elöljárókhoz. A bírák elé állították őket és azt mondták: »Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban, és olyan életmódot hirdetnek, amelyet nekünk nem szabad elfogadnunk, sem cselekedetben követnünk, mivel rómaiak vagyunk.« A nép is összecsődült ellenük, a bírák pedig letépették a ruháikat és megvesszőztették őket. Sok ütést mértek rájuk, aztán börtönbe vetették őket. Az őrnek pedig megparancsolták, hogy szigorúan őrizze őket. Miután ilyen parancsot kapott, a belső tömlöcbe vitte őket s lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, s a börtön alapjai meginogtak. Egyszerre minden ajtó kinyílt és mindnyájuk bilincsei leoldódtak. Amikor a börtönőr felriadt és azt látta, hogy a börtön ajtajai nyitva vannak, kirántotta a kardját s meg akarta magát ölni abban a hitben, hogy a foglyok megszöktek. Pál azonban fennhangon így kiáltott: »Ne tégy magadban semmi kárt, mert mindannyian itt vagyunk.« Az erre világosságot kért, beljebb ment és remegve borult Pál és Szilás lábához. Azután kivezette őket és így szólt: »Uraim, mit kell tennem, hogy üdvösséget nyerjek?« Azok azt felelték: »Higgy az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz, te és házad népe.« S hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig még abban az éjjeli órában elvitte őket, megmosta sebeiket, és mindjárt megkeresztelkedett ő és övéi mindnyájan. Aztán bevezette őket otthonába, asztalt terített nekik és örvendezett házanépével együtt, hogy híve lett az Istennek.

Jn 9,1-38

Abban az időben Jézus útközben látott egy születésétől vak embert. Tanítványai pedig megkérdezték tőle: „Rabbi, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell nyilvánvalóvá válniuk benne. Nekem addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” Ezt mondva a földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat pedig a vak szemére kente, és azt mondta neki: „Menj el, mosakodj meg a Siloe tavában”, ami annyit jelent: „küldött”. Elment tehát, megmosdott, és amikor visszatért, már látott. A szomszédok tehát, és akik azelőtt, mint vakot látták őt, megkérdezték: „Nem ez-e az, aki itt ült és koldult?” Némelyek azt állították, hogy ő az, mások pedig, hogy „hasonló hozzá.” Ő pedig azt mondta, hogy „Én vagyok”. Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?” Elmondta nekik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szememet, és azt mondta nekem: Menj a Siloe tavához, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosdottam, és látok.” Erre megkérdezték tőle: „Hol van ő?” Azt felelte: „Nem tudom.” Elvitték a farizeusokhoz azt, aki egykor vak volt. Szombat volt pedig, amikor a sarat csinálta Jézus, és megnyitotta a szemét. Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok, hogyan nyerte vissza a látását. Ő pedig elmondta nekik: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és látok.” Azt mondták erre a farizeusok közül némelyek: „Ez az ember nem Istentől való, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azt mondták: „Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodajelet?” Így szakadás támadt közöttük. Azért hát tovább faggatták a vakot: „Mit tartasz arról, aki megnyitotta a szemedet?” Ő pedig azt felelte, hogy próféta. De a zsidók sehogy se hitték el róla, hogy vak volt, és hogy visszanyerte a szeme világát, amíg oda nem hívták az újra látó ember szüleit, és megkérdezték őket: „Ez-e a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Hogyan lát tehát most?” A szülei ezt válaszolták: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. Azt viszont, hogy most miképpen lát, nem tudjuk. Vagy, hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek meg őt, hisz megvan a kora, beszéljen ő magáról!” A szülők azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis már elhatározták, hogy ha valaki Őt Krisztusnak vallja, ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: „Megvan a kora, őt kérdezzétek.” Másodszor is hívatták tehát azt az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: „Adj dicsőséget az Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Ő ezt felelte tehát nekik: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok.” Erre újra faggatni kezdték: „Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemed?” Ezt válaszolta nekik: „Mondottam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is az ő tanítványai lenni?” Erre becsmérelték, és azt mondták neki: „Te vagy az ő tanítványa! Mi viszont Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de hogy ez honnét való, nem tudjuk.” Az ember így felelt nekik: „Éppen az a csodálatos, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk viszont, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, hanem aki istenfélő és teljesíti akaratát, azt meghallgatja. A világ kezdetétől sem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon születettnek a szemét. Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.” Azt felelték neki: „Mindenestül bűnökben születtél, és te oktatsz ki minket?” És kitaszították őt. Jézus meghallotta, hogy kitaszították, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Isten Fiában?” Ő így felelt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Ezt mondta neki Jézus: „Hiszen láttad is őt, és aki beszél veled, ő az.” Ő pedig így szólt: „Hiszek, Uram!”, és leborult előtte.

A vakonszületett ember nem rendelkezett a látással, ugyanígy mi sem rendelkezünk születésünkkor ezzel a két “látással” (a figyelemmel és a lelki látással sem), amiről Szent Porfíriosz beszél a következő részletekben!

Részlet: Áthoszi Porfíriosz atya tanításai című könyből, a A lelki harcról szóló fejezetből. 94-96.oldal)

Az éberség Isten szenvedélyes szeretete

Mindig gondoljatok Istenre! Így elmétek hajlékonnyá válik. Az elme hajlékonysága az éberségből fakad. Az éberség Isten szenvedélyes szeretete. Azt jelenti, hogy mindig az elmédben és a szívedben tartod Krisztust, még akkor is, ha más dolgokkal foglalkozol. Ehhez Krisztus iránti szerelemre, vágyakozásra van szükség. Az Istenre való szakadatlan emlékezésre a Jézus-ima révén tehetünk szert: „Uram, Jézus Krisztus…”, valamint az egyház imái és himnuszai által, illetve azzal, ha felidézzük Isten műveit és a Szentírás vagy más lelki könyvek különböző helyeit. Természetesen ehhez jó szándék kell; kényszerítéssel nem lehetséges, csakis az isteni kegyelem által. Az isteni kegyelem elnyeréséhez azonban szeretet és alázat szükséges.

Amikor az isteni kegyelemben éltek, nem támad rátok a rossz. Ha nem élitek át az istenit, a rossz bekerít benneteket, eluralkodik rajtatok a hanyagság, és szenvedni fogtok. Ha azt látod, hogy valaki hanyagul él, annak nem egészséges a lelke. Amikor nyugodt, megfontolt és körültekintő embert látunk, sokszor ezt mondjuk: „Nagyon jó ember, szent ember.” De még az ilyen is lehet hanyag. A hanyagok, restek és lusták nem kedvesek Isten előtt. A lustaság nagyon rossz dolog. A hanyagság betegség, a hanyagság bűn. Isten nem akarja, hogy hanyagok legyünk. Naplopóként akartok élni? „Elfelejtettem elvégezni ezt a feladatot, például, hogy becsukjam az ajtót, amikor kijövök a szobából.” Mit jelent az, hogy „elfelejtettem”? Emlékezz! Figyelj! Az erőfeszítés, mozgás, fáradozás és cselekvés viszont erényt jelent. A testi erőfeszítés küzdelem, lelki küzdelem. Minél könnyelműbbek vagytok, annál inkább kinlódtok. Ámde minél istenfélőbbek és figyelmesebbek vagytok, annál boldogabbak lesztek.

A Szent Hegyen a cellámban, az ajtómon volt egy régi kilincs. Ahhoz, hogy valaki kinyissa, le kellett nyomnia, s akkor a zár hangosan csikorgott. Minden alkalommal, amikor valaki odajött és lenyomta, a kilincs „kraak” hangot hallatott. Száz méterre is elhallattszott. Senki sem tudta kinyitni anélkül, hogy az ajtó ne ezt a hangot hallatta volna. Holott könnyű volt csendben kinyitni, meg is mutattam nekik, de amikor legközelebb megpróbálták, az ajtó újra csak nyikorgott.

Ezek a dolgok egyszerűnek tűnnek, mégis egész életünkre kihatással vannak. Minél közelebb vagytok Istenhez, annál figyelmesebbek lesztek mindenben, különösen a lelkiekben, anélkül hogy törekednétek rá. Miközben a lelketekre figyeltek, az isteni kegyelem által egyre éberebbek lesztek. Dolgoztatok valaha szétszórt gondolatok nélkül? Akkor nem hibáztok. Isten kegyelme oltalmaz benneteket.

A keresztény ember nem lehet hanyag, nem aludhat. Bárhová megy, az imádságával és a képzeletével szárnyalnia kell. Valóban, az istenszerető keresztény ember képes szárnyalni a képzeletével. Képes arra, hogy a csillagokban, a végtelenben, a misztériumban, az öröklétben, Istenben szárnyaljon. Hogy „magasröptű” legyen, imádkozzon, s érezze: maga is Istenné válik a kegyelem által.Szárnnyá lesz, és gondolatban repül. S ez a gondolat nem képzelgés. Ha azt mondjuk:”szárnyal”, az nem pusztán kép, hanem maga a valóság, nem pedig álmodozás. A keresztény ember nem a fellegekben jár, ahogy azt mondani szokás. A valóságot ragadja meg, s azt éli meg. Mindazt, amit az evangéliumban és az atyáknál olvas, a szívébe zárja, megéli, mélyére hatol és elmélyül benne, életének részévé teszi. Finom érzékelője lesz Isten jeleinek.”

Részlet: Áthoszi Porfíriosz atya tanításai című könyből, a lelki éleslátás kegyelméről. 236-238.oldal)

„A Szentírás megvilágosít bennünket, és képesek leszünk a lelkek megkülönböztetésére

Napjainkban sokszor látunk szent embereket, de megtévedt embereket is. Elmész egy remetéhez, egy aszkétához, s amikor meglát, azt mondja: „Isten hozott, fiam! Miért nem voltál óvatosabb, hogyan keveredtél bele ebbe a dologba?” Neveden szólított anélkül, hogy ismert volna, és felfedte egy titkodat. Így szólsz: „Ez egy szent ember! Nevemen szólított, megmondta a titkomat.” Ha azonban egy médiumhoz mégy – tudnotok kell, hogy a világ tele van médiumokkal, szélhámosokkal, akik rajtatok akarnak meggazdagodni-, a médium is megmondja, honnan jössz és hová mégy. Akkor habozni kezdesz, nem tudod, mitévő legyél. Azt kérdezed magadtól: „Mi történik itt? Hol az igazság? Az a szent is igazat mondott, és a médium is. A nevemen szólított…. Hát ez az ember is szent?” Sokan vannak, akik így esnek tévedésbe.

A Szentírás megvilágosít bennünket, és képesek leszünk a lelkek megkülönböztetésére. Ezért kell ismernünk a Szentírást, s ezért kell alaposan elmélyednünk benne. Mást jelent az apostolok isteni kegyelemtől és Szentlélektől származó ihletettsége, más a Korübaszok örjöngése, akiken félreérthetetlenül kiütközik a Sátán lelke. Ami a médiummal történik: az illúzió, lelki hiba. Az ellenség úgy jelenik meg, mint a „világosság angyala” (2Kor 11,14). Ha nem ismered mesterkedéseit, nem tudod megmondani, hogy nem a Szentlélektől származik, és talán félre is vezet, s azt gondolod, ez a lelkesedés jó. Sokan estek már ebbe a csapdába.

Az ilyen helyzetekben két dolog létezik: a jó meg a rossz. A jó és a rossz angyal, vagyis a démon, a gonosz lélek. Ugyanígy bennünk is megtalálható a jó meg a rossz, vagyis az óember és a Krisztus szerint való ember. Az óember az, aki enged régi önmagának. A gonosz lélek befolyása alatt áll, és maga is gonosszá válik. Az egész világot rossz szemmel nézi, mindenkinek rosszat akar, s folyton átkozódik. Olyan, mint Papadiamándisz művében Haduló anyó, aki rengeteg szenvedésen ment keresztül életében, és lelke ezer sebet szerzett.

Ugyanígy, ha valaki a gonosz lélek befolyása alatt áll, például egy médium, folyton káromkodik. Lehet, hogy jövendől, megmondja a jövőt, de mindent csak gonoszságból tesz. Lefelé tart, gonoszul régi énje alantas cselekedeteit teszi. Démoni állapotba, nem pedig a felemelkedés állapotába kerül. S abban az állapotban nincs Isten. Ő mégis azt hangoztatja, hogy Krisztusé. Látszólag talán még az egyházhoz is tartozik, meg van keresztelve, ismeri az evangéliumot. Ámde a gonosz tartja megszállva, s megbetegítette gondolatait, képzeletét, lelkét. Az ilyen ember másokat is illúzióba vezet. Ezt mondja: „Láttam Krisztust, láttam a Szűzanyát. Azt mondta nekem: háború, öldöklés vagy ehhez hasonló történik majd…” És valóban úgy lesz. Úgy lesz, mert az ördög így tervelte ki, éppen ezért tud erről az ilyen ember. Értitek már? Az ilyesmi azonban mindig zavaros. Azt mondja ugyan, hogy látta a Szűzanyát vagy a Szentháromságot, vagy Szent Szerafimot, aki azt mondta neki, hogy így meg úgy lesz, valójában pedig lehet, hogy médium. Értitek már? Földre rogy, eszméletét veszti, habzik a szája és sír. Akkor kiderül, hogy az ilyen ember nem Krisztusé. Lehet, hogy azt gondolja: Krisztus sugalmazza ezeket neki, vagy a Szűzanya, vagy a szentek, csakhogy nem igaz.

Ha egyszer valaki olyan embert keres fel, akit a gonosz lélek tart megszállva, s ezt mondja neki: „Csaló vagy!”, akkor az talán pofon is üti, szidni kezdi, és káromolja az isteni dolgokat. Ördögi állapotban van, amely szép lassan az őrületbe kergeti. Más szóval az olyan állapotok, mint a spiritizmus és más effélék – betegségek.”