PRÁGAI SZENT ÁGNES +1282.

PRÁGAI SZENT ÁGNES

Június 8.
* Prága, 1205. + Prága, 1282. március 2.

Apja I. Ottokár cseh király, anyja Konstancia, III. Béla királyunk unokája volt. Hatalomra törő apja, aki minden eszközt megengedettnek tartott arra, hogy a német birodalomtól minél függetlenebbé tegye országát, a kis Ágnest afféle sakkfiguraként ide-oda mozgatta jellemtelen politikai játékainak sakktábláján. Először eljegyezte a gyermeket a sziléziai herceg, Henrik egyik fiával. Nagy szerencse és kegyelem volt ez Ágnes számára, mert így elkerülhetett a prágai udvarból. Ágnest jövendő férje édesanyjának, a későbbi Szent Hedvignek gondjaira bízták, aki a trebnitzi cisztercita nővérek kolostorában helyezte el őt. Ez a kolostor volt Hedvig legkedvesebb alapítása, s az a három év, amit Ágnes ezeknél a magasan művelt nővéreknél töltött, döntő hatással volt egész életére.

Amikor Ágnes jegyese egy vadászaton szerencsétlenül járt, a kislányt hazavitték Prágába, és egy időre a premontrei nővérekre bízták Doksonyban. Közben a becsvágyó apa új, politikailag még előnyösebb kapcsolatot keresett. Elígérte Ágnest II. Frigyes császár trónörökösének, a későbbi VII. Henrik királynak, és nevelésének befejezésére Ausztriába küldte a Babenbergek udvarába. Hamarosan azonban ürügyet keresett és talált ennek az eljegyzésnek a fölbontására is, hiszen lányáért most már a hatalmas angol király, III. Henrik, valamint maga — az időközben megözvegyült — II. Frigyes császár versengett. Mit sem törődve immár felnőtt leánya ellenkezésével, aki mindenáron szerzetesnő akart lenni, eljegyezte őt a császárral. Mielőtt azonban az esküvőre sor kerülhetett volna, 1230- ban váratlanul meghalt Ágnes apja, Ottokár, s ekkor a pápa, IX. Gergely segítségével Ágnesnek sikerült rávennie Frigyest, hogy adja vissza szabadságát.

A huszonöt éves hercegnő egy pillanatot sem késlekedett: királyi öltözetét durva darócra cserélte föl, s Prága város peremén, a nyomornegyedben keresett magának egy kis házat. Bizonyára Boldog Hedvig példája nyitotta föl szemét az elkényeztetett királyi gyermeknek, hogy már korán észrevette azt a minden képzeletet fölülmúló társadalmi igazságtalanságot, ami a különböző osztályokat elválasztotta egymástól, s ami arra késztette Assisi Szent Ferencet és Klárát is, hogy elhagyják szüleik előkelő városi otthonát. Őket követte a cseh hercegkisasszony is.

Atyja halála után hamarosan minoriták érkeztek Prágába. Ágnes rávette testvérét, Vencel királyt, hogy építtessen nekik kolostort (és Szent Jakab tiszteletére templomot) közvetlenül a kis ház közelében, ahol lakott. A minorita testvérek között két német is volt. Az egyik Wormsból származott, nevét nem tudjuk, a másik Kuttenbergi Theoderick volt. Ők tanították Ágnest, és beajánlották Szent Klárának, aki csakhamar olyan szívélyes viszonyba került vele, hogy a ,,lelke felének” mondta. Négy, szeretettől sugárzó levél maradt ránk, melyeket Ágneshez intézett. Egy klarissza kolostor alapításáról és megerősítéséről van bennük szó. Szent Jakab temploma mellett létesült a kolostor, s Klára öt nővért küldött közvetlenül maga mellől. 1234- ben Ágnes átvette a kolostor irányítását.

A kolostor körül csakhamar kórházak és árvaházak, menhelyek és lepratelepek egész koszorúja létesült. A gazdagok közül is sok harmadrendi csatlakozott hozzájuk vagyonukkal és munkaerejükkel. Különleges jelentőségű lett egy kórház-alapítása, melyben az ápolói munkát volt keresztes vitézek vették át. Ezek ,,Keresztes Lovagok a Vörös Kereszttel” néven szervezetbe tömörültek, s Ágnes gazdag alapítvánnyal látta el őket. A hercegnő szerény otthonából hamarosan egész városnegyed lett, melyben Ágnes három templomot is építtetett: Szent Ferenc, Mária Magdolna és Borbála tiszteletére.

Ágnes kolostora olyan vonzerőt jelentett, hogy II. Ottokár legidősebb leánya, valamint a legelőkelőbb nemesi családokból 12 leány kérte a fölvételét. Hamarosan újabb és újabb kolostorokat tudtak alapítani. Ezekben a kolostorokban úgy tartották a szegénységet, mint az Assisi melletti San Damianóban Szent Klára körül. A nővérek, akik gyermekkorukat többnyire fényűzésben és bőségben töltötték, új életet kezdtek: kemény vezeklésben és a legteljesebb szegénységben táplálták, ápolták és gondozták a szegényeket, Krisztus legdrágább testvéreit.

Ágnes a családja iránt is megőrizte nagy szeretetét. Ha a szükség úgy kívánta, erélyesen és okosan közbe tudott lépni ügyeiket támogatva. Halála előtt nem sokkal békét szerzett Vencel király és lázadó fia, Ottokár között.

Hetvenhét éves korában, 1282. március 2-án halt meg. 1930-ban a régi Jakab-templomban megtalálták a sírját. Boldoggáavatási perét 1936-ban újrakezdték, miután XI. Pius még könyvtáros korában a milánói Ambrosiana könyvtárban megtalálta az ügyre vonatkozó legfontosabb okmányokat. De mint egykor a huszita háborúk, most a II. világháború akadályozta meg az eljárás befejezését. Ágnes kolostorai egészen 1782- ig, II. József szekularizációs rendeletéig megmaradtak. Szentté avatását II. János Pál pápa végezte el 1989. november 12-én.

Forrás: https://archiv.katolikus.hu/szentek/0608.html

“Az Úristennek van humora!”

Részlet Alexander Schmemann – Oliver Clement: A nagyböjt és a húsvéti titok című könyvéből, 229-230.oldal

Íme a Vőlegény jön éjfélkor, és boldog a szolga, kit virrasztva,

ámde méltatlan, akit lustálkodva talál.

Vigyázz, ó, lelkem, nehogy elnyomjon az álom, nehogy a halálnak átadatva

az Országból is kivettessél, hanem serkenj föl kiáltva:

Szent, szent, szent vagy, Istenünk!

Az Istenszülő kedvéért irgalmazz nekünk!

Éjfél az a pillanat, amikor a régi nap befejeződik, hogy átadja helyét egy új napnak.Így ez az óra a keresztény ember számára annak az időnek a jelképe, amelyben él. Bár az Egyház még ebben a világban van, osztozik gyengeségeiben és tragédiáiban, de igazi léte nem ebből a világból való, mert Krisztus Jegyese, és azt a küldetést kapta, hogy hirdesse és nyílvánítsa ki az Ország eljövetelét és az új napot. Élete állandó virrasztás és várakozás, olyan virrasztás, amelyik ennek az új Napnak a hajnala felé fordul…Tudjuk azonban, hogy milyen makacsul ragaszkodunk a „régi naphoz”, a szenvedélyeivel és bűneivel teli világhoz. Tudjuk, milyen mélységesen „ehhez a világhoz” tartozunk még. Láttuk a világosságot, ismerjük Krisztust, hallottuk beszélni a benne megvalósuló új élet békéjéről és öröméről, mégis szolgaságban tart a világ.”

“Többször elmondtam: jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?” – Olofsson Placid

Placid atya – Aki megjárta a Gulágot

(Filmajánló nehéz időkben!)

“Közhelyszerű igazság, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, és ez mutatkozik meg Placid atya tanúságtevő életében, sőt, elődeinek a sorsában is. Több mint háromszáz évvel ezelőtt XII. Károly svéd király csatát vesztett Bendernél a törökökkel szemben, de sikerült elmenekülnie. 1714-ben legendássá vált hosszú lovaglással – Erdélyen és Magyarországon keresztül – tért vissza országába. Több beszámoló és emlékmű is bizonyítja, hogy Pesten a Váci utca 64-ben szállt meg. Kíséretének egyik katonája, Albert Olofsson belázasodott, nem tudott tovább menni. Végleg Magyarországon ragadt, itt nősült meg. Placid atya édesapja, Olofsson Gusztáv evangélikus vallású volt, de felnőttként katolicizált. A budapesti műegyetem építész karán tanított, életét a tudománynak szentelte, nem gondolt nősülésre. Ám egy súlyos szembetegség miatt csak középiskolában vállalhatott munkát, s ekkor mégis úgy döntött, hogy megházasodik. Harminckilenc éves volt már, amikor nőül vette Reihardt Jusztinát, egy tolnai sváb család leányát. Két gyermekük született, mindketten egyházi pályára léptek: a lány, akit a filmben Placid atya csak „Nővérkém”-nek emleget, Ausztriában lett apáca, a Sacra Coeur rend tagja.

A dokumentumfilm elején és végén Placid atya beszél egy, a Gulágon raboskodókra emlékező ünnepségen, hangsúlyozva, hogy a közös szenvedés által különleges szeretetkapcsolat fűzte össze őket. Arra pedig egyetlen pillanatra sem szabad gondolni, hogy a földi életüket befejezők megszűntek létezni. Ők nem semmisültek meg, csak átléptek az örökkévalóságba. Egy másik képen zsúfolt templombelsőt látunk, a Placid atya századik születésnapján bemutatott szentmisén rendi elöljárója, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát úgy jellemzi az ünnepeltet, mint aki különlegesen erős a hitben, és olyan isteni kegyelem működik benne, amire mindannyian vágyakozunk.

A csaknem kétórás film többi részében Placid atya mesél. Mintha egy monodrámát látnánk, amelynek minden pillanatát áthatja a derű, a hit, a remény és a szeretet, még olyankor is, amikor szörnyűséges dolgokról van szó. Ez nem jelenti a rettenet bagatellizálását, Placid atyát a hite segítette át a leggyötrelmesebb, legkilátástalanabb helyzetekben is, mindenkor azt kereste, hogy mi Isten üdvözítő akarata, amelyet teljesítenie kell. Már egészen fiatalon úgy érezte, Isten üdvözítő akarata az, hogy ő bencés szerzetes legyen. Amikor 1946-ban a kommunisták letartóztatták, a legrosszabb az volt számára, hogy nem a főapátja tartóztatta le, aki Szent Benedek regulája alapján közvetítette a rendtársak felé az Úr üdvözítő akaratát. A budapesti bencés gimnáziumban tanított, az egyik elsős osztály osztályfőnöke volt. Diákjai szerették, felnéztek rá. Ekkor már doktori címmel rendelkezett, tanárként és tudósként is szép jövő előtt állt. A megbecsültség állapotából zuhant ki a társadalom legszélső perifériájára, oda, ahol az emberi élet a nullánál is kevesebbet ért, fogvatartói nem tekintették embernek, kegyetlenül bántak vele, kiszolgáltatottsága totális volt.

Placid atya azonban úgy emlékezik vissza, hogy a Jóisten ekkor is megmutatta, kifogyhatatlan az ötletekből. Miközben a folyosót mosta fel, magyar nóták dallamára énekelve tudatta a halálkamrákban kivégzésükre váró rabtársaival, hogy tartsanak bűnbánatot, ő pedig megadja nekik a feloldozást: „Ego te absolvo a pecatis tuis – És én téged feloldalak bűneid alól, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” – énekelte. Amikor egy halálraítélt fiatalember, akinek büntetését kegyelemből huszonöt év rabságra ítélték, közölte vele, hogy szavai hatására a halálkamrában raboskodók megbékéltek Istennel, Placid atya rádöbbent: nem a szovjet büntetőtörvénykönyv alapján ítélték őt el és vitték a Gulágra, hanem maga a Jóisten küldte őt oda. Küldetése nem az lesz, hogy bencés diákokat tanítson, hanem hogy erősítse lelkileg a fogolytársait, ne hagyja, hogy eluralkodjon rajtuk a reményvesztettség. Lelki szakmunkás lettem – jellemezte akkori szerepét. A Gulágon töltött tíz esztendő alatt mindvégig ezt tartotta szem előtt, és ennek szellemében fogalmazta meg a túlélés négy szabályát: A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember! Az öröm szükséges a túléléshez, ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat. Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi, hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket. Ez pedig hatalmas erőforrás volt ott, abban az életben – mondta Placid atya, boldog mosollyal az arcán, s ez a szívből fakadó öröm még sokáig megmarad az emlékezetünkben, a film megnézését követően is. S nem csodálkozunk azon, hogy a Gulág-tábor egyik parancsnoka, aki 1952 karácsonyán, amikor Placid atya és fogolytársai a szomorú és kilátástalannak látszó körülmények ellenére is boldogan ünnepelték a karácsonyt, azt mondta nekik: őt ateistának nevelték, de az, hogy ők ilyen siralmas helyzetben is így tudnak örülni, a legnagyobb istenérv számára.

Placid atya nemcsak rabtársainak volt lelki támasza, de a fogságból hazatérve még további hatvan évig hirdette az örömhírt, és adta vissza sokaknak a hitét, reményét. Ha valaki találkozott vele, biztos, hogy jobb emberré vált. Széll Péter dokumentumfilmjében szinte végig Placid atya beszél, Várszegi Asztrik főapát említett szavait leszámítva nincsenek értékelések, méltatások. Nincs is erre szükség, Placid atya visszaemlékezéseihez semmit nem kell hozzáfűzni. Legfeljebb idézni tíz évvel ezelőtt mondott szavait: „Jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?”

Placid atya – Aki megjárta a Gulágot
(Magyar dokumentumfilm, 113 perc, 2005).
Rendező: Széll Péter
Kiadta és forgalmazza: Etalon Film Kft. 

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír” Forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/placid-atya-aki-megjarta-gulagot

“A száraz tönk kihajt” -Virágvasárnap (április 5.)

Bibliai gondolatok – Virágvasárnap

Apostoli szakasz (Fil 4,4-9)

4Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. 5Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. 6Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. 7Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban. 8Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. 9Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene.

Evangéliumi szakasz (Jn 12, 1-18)

A betániai vacsora.

12 1Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. 2Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. 3Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. 4Az egyik tanítvány, az iskarióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: 5„Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” 6De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. 7Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. 8Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” 9Amikor megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. 10Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, 11mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban.

Bevonulás Jeruzsálembe.

12Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. 13Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” 14Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja: 15„Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján.” 16Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. 17S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. 18Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.

Részletek Alexander Schmemann -Oliver Clement: A nagyböjt és a húsvéti titok című könyvéből,

A Nagyhét

A Kereszt előjátéka (Lázár szombatja)

A lelkileg hasznos negyven napot eltöltve kérünk Téged…, hogy szenvedésed szent hetét is megérhessük.

Ezekkel a szavakal fejeződik be a nagyböjt, amit a virágvasárnapot megelőző hét péntek alkonyati istentiszteletén éneklünk, és hozzálátunk, hogy – mint minden évben – megemlékezzünk Krisztus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. Ez pedig Lázár szombatjával kezdődik. Lázár feltámasztásának ünnepét, mely az Úr Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepéhez kapcsolódik, a liturgikus szövegek „a Kereszt előjátéká”-nak nevezik. A nagyhét összefüggésében nagyszerűen kitűnik, hogy mit is jelent ez a kettős ünnep. A két ünnep közös tropárionja így szól: „Az általános feltámadást…bebizonyítva a halottak közül fölkeltetted Lázárt, Krisztus”. Nagyon fontos, hogy így vezet be minket a Kereszt homályába az Egyház tizenkét legnagyobb ünnepének egyike. A fény és az öröm nemcsak ennek a nagyhétnek a végén ragyog fel, hanem már az elején megvilágítja, átragyogja az éjszakai sötétséget, hogy legigazibb jelentését nyilatkoztassa ki.” 215-216.oldal

Hozsanna (Virágvasárnap)

Lázár szombatja liturgikus szempontból virágvasárnap előünnepének tűnik, annak a napnak az előünnepe, amelyen az Úr Jeruzsálembe való bevonulását ünnepeljük. Ennek a két ünnepnek közös a tárgya: a diadal és a győzelem. A szombat megmutatta az Ellenséget, aki a halál, a vasárnap hírül adja a győzelmet, Isten Országának diadalát és azt, hogy a világ Jézus Krisztust fogadja el egyedüli Urának. A szent városba való ünnepélyes bevonulás volt az egyedüli látható diadal Jézus életében. Mindeddig szándékosan visszautasított minden dicsőítést, és csak hat nappal húsvét előtt történt meg, hogy nemcsak szívesen elfogadta, hanem ki is provokálta ezt az eseményt. Amikor betű szerint betöltötte azt, amit Zakariás próféta jövendőlt: „Nézd, közeleg királyod, szamárcsikó hátán” (Zak 9,9) nyilvánvalóan azt akarta, hogy ismerjék el Izrael Messiásának, Királyának és Üdvözítőjének, s ekként is köszöntsék.” 220-221.oldal

A száraz tönk kihajt

Részlet Teresio Bosco: Don Bosco új életrajza című könyvéből, 156-157.oldal

Ebben a pillanatban nem egy angyal jött vigasztalni, hanem egy apró, dadogó ember. Pancrazio Soave. Mosószódát és tisztítószereket gyártott.

  • Igaz, hogy Ön egy laboratóriumnak keres helyet?
  • Nem laboratórium az, hanem Oratórium.
  • Nem tudom, mi különbség van közöttük, de van rá hely. Jöjjön velem és nézze meg! Francesco Pinardi a tulajdonos, aki egy nagyon becsületes ember.

Még mindig Valdocco területén, alig kétszáz méternyi távolságra „egy alig háznak nevezhető emeletes épületet talált, szúette lépcsővel és balkonnal, kert és mező vette körül.” A közelben volt az a „bizonyos ház” is, amit álmában látott. „Föl akartam menni a lépcsőn, de Pinardi úr és Soave is rám szóltak: -Ide ne, az Önnek szánt hely itt hátul van. Az csak egy fészer volt.”

Amikor a zarándokok napjainkban is elhaladnak a Segítő Szűz Mária-bazilika mellett, ott látják a háttérben azt a szerény, sötét kis épületet, amelyből kinőtt Don Bosco óriási műve. Csupa nagybetűkkel írták rá: „Pinardi-kápolna”. Az épületet 1929-ben a szaléziak kápolnává építették át.

Amikor Don Bosco 1846. április 5-én megérkezett oda, akkor még a Pinardi-ház északi részéhez csatolt sötét, alacsony fészer volt, úgy nézett ki, mint egy barakk. Egy kalaposmester műhelye volt, és mosónők használták raktárnak. A használható felület nem volt nagyobb, mint 15*6 m. Két kis tároló is tartozott hozzá.

Don Bosco nem is akarta elfogadni.

-Túl alacsony, nem tudom használni.

  • Átalakítom tetszése szerint – mondta Pinardi úr. – Lépcsőt csináltatok és kicserélem a padlózatot, de nagyon szeretném, ha itt lenne a laboratórium.
  • Nem laboratórium, hanem Oratórium – ismételte meg Don Bosco -, egy kis templom, ahol a gyerekek imádkoznak.

Pinardi úr félreértését az okozta, hogy abban az időben a környéken tényleg sok laboratórium épült. Csodálkozott egy kicsit, de rögtön folytatta:

  • Az még jobb. Kántor vagyok és tudok segíteni is egy kicsit. Két széket hozok: egyet a feleségemnek és egyet magamnak.

Don Bosco még mindig bizonytalan volt. Később mégis így válaszolt:

  • Ha megígéri, hogy az épületből 50 cm vastagságban kihordja a földet, elfogadom.

Nem akart többé havonta helyet változtatni. A bérleti díj évente háromszáz líra volt, csaknem a fizetésének a fele. Használhatta a fészert és a mellette lévő keskeny kis területet, ahol a gyerekek játszattak.

Visszatért a fiúkhoz és vitte nekik az örömhírt:

  • Hurrá, fiúk! Találtunk Oratóriumot. Lesz templomunk, iskolánk, és udvarunk is, ahol játszani lehet. Vasárnap már ott is leszünk. Ott van! A Pinardi-ház!

Virágvasárnap volt. Egy hét múlva Húsvét lesz, a Feltámadás ünnepe!

Amikor zúgtak a harangok

Francesco Pinardi állta a szavát. A kőművesek megerősítették a falakat és kijavították a tetőzetet. Az asztalosok felújították a padlózatot. Hihetetlen gyorsan dolgoztak, még akkor is, amikor napi tizenkét óra volt a munkaidő. Szombat estére mindennel elkészültek.

Az oltárra Don Bosco gyertyatartókat állított, melléjük egy örökmécsest és egy Szalézi Szent Ferenc-képet helyezett még el.

Április 12. nagy nap volt. Húsvét reggelén a város összes temploma díszbe öltözött és a harangok a nagy ünnepet, a Feltámadást hírdették. A Pinardi-háznak nem volt még harangja. Egyedül Don Bosco atyai hangja hivogatta a fiatalokat.

Sokan jöttek, nem is fért be mindenki a templomba. Százával voltak ott. Don Bosco megáldotta a kápolnát, és utána bemutatta az első szentmisét. Mise végeztével szinte a levegőben kapták el a reggelire kapott puha zsömlét, és utána ellepték a ház körüli mezőt. Örömük határtalan volt, végre lett egy ház, amely „egészen az övék” volt.

„Bosco Szent János, könyörögj érettünk!”

Április 4.

Részlet Lakatos László:Szentek virágoskertje, 291.oldal

Himnuszköltő József atya

József Sziciliában született istenfélő és erényes szülőktől. A gyermeket jó erkölcsben a könyvek ismeretében nevelték. Már gyermekkorában észre lehetett venni, hogy erényekben tökéletes ember válik belőle. Szelíd volt, csendes és alázatos. A szent könyveket sikeresen tanulta. Amikor Sziciliára rátörtek a barbárok, szüleivel Görögországba menekült. Ott a szaloniki kolostorba lépett és szigorú életet kezdett. Amikor kitört a szentképek elleni harc, József a legbuzgóbb védelmezői közé tartozott a szent képeknek. Ezért nemegyszer számkivetésbe küldték. Amikor utoljára visszatért a száműzetésből Konstantinápolyba, Ignác pátriarka pedig az egész konstaninápolyi papság gyóntatójává nevezte ki. Isten emberének és az atyák atyjának nevezte. Isten a lélekbelátás ajándékával tisztelte meg. Látta azokat a bűnöket, amiket az emberek el akartak előle titkolni. József atya csendesen hunyt el 883-ban az április 3-ról, 4-re virradó éjjel. Istentiszteleteink számára közel 300 kánont írt, ezért kapta a „himnuszköltő” címet.

Tanítás: A szentképek a mennyországot juttatják eszünkbe.

Fohász: Szent arcod szemlélése ébresszen bennem vágyat Utánad, Jézusom.

Szent György atya

A hallgatag György atya a malei hegyen Peloponézoszon élte szerzetesi életét. Ezért kapta a „malei” nevet. Tiszta szívvel élt, alázatossággal ékesítette életét, hittől és kegyelemtől ragyogott. A IV. században élt.

Szent Zoszima atya

Zoszima már gyerekkorától érezte magában a vágyat, hogy Istennek szolgáljon. Palesztina földjén, Tíruszban lett szerzetes, tapasztalt szerzetes lett, imádsággal és kézimunkával töltötte el életét. Egyszer olyan gondolatai támadtak, hogy volna-e valahol tökéletesebb ember. Valaki egy kolostorba irányította a Jordán mellé. A kolostori szokás szerint ő is kiment a pusztába a nagybőjtre. Ott a pusztában találkozott a bűnbánó Máriával, akiről 1-jén emlékeztünk meg. További életét a kolostorban töltötte el, meghalt 523-ban, majdnem 100 éves korában.

Szent Ferbuta vértanúnő és társai

Ferbuta szűz testvérével és szolgálójával –Perzsiában szenvedtek vértanúságot 341-ben, vagy 343-ban. A királyi udvarnál szolgálva azzal vádolták meg őket, hogy a királynét meg akarják mérgezni. A varázslók elhitették Szápor királlyal, hogy felesége úgy fog meggyógyulni, ha a keresztény nők szétvagdalt testrészei között mégyen át. Ezért vértanúi halálra ítélték őket.

Tanítás: A babonaság sok embertelenségre képes. Kerüljem.

Fohász: Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy. (Zsoltár 103,1)

“Jézus Krisztus, Isten fia”

Hészükhiosz a Batosz-kolostorból (7 – 8. század)

Hészükhiosz a Tüskebokor-kolostor apátja volt a Sinai félszigeten. Többet nem tudunk róla. Kétszáz bölcs tanítást írt “A lélek józanságáról és az imádságról”.

Részlet a Kis Filokália: A szívbéli imádság könyvéből, 93-97.oldal

A lélek józanságáról és az imádságról

A lelki józanság a lelkiélet művészete, mely Isten és a világosan átgondolt életvitel segítségével megszabadít bennünket a szenvedélyes gondolatoktól, szavaktól és cselekedetektől. Megadja nekünk a megragadhatatlan Isten biztos ismeretét, és megfoghatatlan módon feltárja az elrejtett isteni titkokat. Elvezet bennünket az Ó- és Újszövetség parancsainak teljesítéséhez, és hozzásegít az eljövendő élet javaihoz. Elsősorban a lélek tisztaságát jelenti, ez a legfőbb értéke. Sajnos a mai szerzetesek figyelmetlenségük és hanyagságuk miatt ritkán jutnak el idáig. Pedig Krisztus szerint “Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt 5, 2). Magas jutalmat jelent számunkra ez a boldogság. A lelki józanság a helyes, és Istentől elfogadott útra vezeti azt, aki kitartóan gyakorolja. Megnyitja az Istenben való elmerülés útját. A lélek hármas törekvése szerint megtanít ben-nün-ket arra, hogy hogyan cselekedjünk, hogyan őrködjünk érzékeinken, és hogyan gya-rapodjunk naponta a négy főerényben.

Ügyelj, nehogy gonosz gondolat támadjon szívedben.” (Mt 15, 9). Mózes, a nagy tör­vényhozó, vagy még inkább a Szentlélek, nem olyan bűnös gondolatot ért ez alatt, mely gyűlöletes Isten előtt, s amelyet az Atyák gonosz sugallatnak neveznek. Ha az ördög fülünkbe súgja vagy értelmünkbe oltja, gondolataink követik, s egyesülnek a szenvedéllyel.

A lelki józanság minden erény és minden isteni parancs teljesítésének útja. Az érzelemvilág szenvedélymentes hallgatásban, a minden csalódás ellen felvértezett lélek érzésében áll.

A vakon született nem láthatja a nap fényét. Aki nem él lelki józanságban, az nem tapasztalhatja a leereszkedő kegyelem dicsőséges ragyogását. Aki nem tartja magát távol a bűnös cselekedettől, melyet Isten gyűlöl, a bűnös szavaktól és gondolatoktól, az soha nem szabadul meg az Alvilág fejedelmétől.

A figyelmesség az érzelmek tartós nyugalma, amely nem ismer más gondolatot, mint hogy mindig azt mondja: “Jézus Krisztus, Isten fia”, és ahhoz kiáltson, aki bátran harcol oldalán, s megvallja azt, akinek hatalma van a bűnök megbocsátására. Arra kell törekednie, hogy örömeit és belső harcait egészen eltitkolja az emberek elől. Így az ördög nem talál ajtót, amelyen át gonoszságát a lélekbe csempészhetné, hogy e minden másnál tökéletesebb művet megsemmisítse.

A lelki józanság a lélek őrszeme, rendíthetetlenül és kitartóan áll az érzelmek kapujában, s minden érkezőt élesen szemügyre vesz, kihallgatja mesterkedéseiket, szavukat. A gonosz lelkeknek ugyanis egyetlen szándéka az, hogy becsapják, s ezáltal összezavarják lelkünket. Ha az éberséget gyakoroljuk, akkor az, amikor csak akarjuk, igen pontos tapasztalatban részesít bennünket a belső harc javára.

A kettős félelem – ti. a belső elhagyatottság és a megpróbáltatás félelme –, melyet Isten nevelő célzattal bocsát ránk, természetesen állandó és alapos éberséget szül lelkünkben, amikor a lélek arra törekszik, hogy a rossz gondolatok és cselekedetek forrását betömje. Az elhagyatottság és az Istentől küldött próbatétel alapja az, hogy megzavart életrendünket helyre akarja állítani, mivel az üdítő béke élvezetében éberségünk hanyaggá vált. A kitartó erőfeszítés szokássá válik, a szokás pedig állandó éberség, amely közvetlen bepillantást enged a belső harcba. Ha a szakadatlan Jézus-ima lépést tart vele, akkor ez megadja nekünk a lélek nyugalmát, mely az önhittségtől mentes, és Jézusnál talál otthonra. A lélek, mely folyvást Jézushoz kiált, és ellenségeitől Hozzá menekül, még ha úgy veszik is körül ellenfelei, mint vadászatkor a kutyák falkája a vadat, mégis férfias bátorsággal áll ellen, hisz erős a fegyverzete. Lesújtja ellenfeleit, mert aljas támadásukat jó előre felismeri. Fegyverzete: kitartó imádság a békét hozó Jézushoz. Így marad sértetlen az ellenségeivel folytatott harcban.

“Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram. Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7, 21). Isten akarata pedig – a 7. zsoltár 11. verse szerint – a gonoszság gyűlölete. A Jézus-imában gyűlöljük a gonosz gondolatokat és teljesítjük Isten akaratát.

Amint a tenger végtelen víztömeget ölel magába, úgy tölti el a lelki józanság a szívet mély és mérhetetlen hallgatással. Csodálatos, ugyanakkor kimondhatatlan örömöt hoz a léleknek, igazságot és szeretetet Jézus Krisztusban. A tiszta és áhítatos Jézus-imát ajándékozza a léleknek. Bár nagy erőfeszítést követel, mégsem ismeri a csüggedést és a csömört.

Árpád-házi Szent Margit szűz

Forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/arpad-hazi-szent-margit-szuz-2020

Szent Margitra, a nagy engesztelőre, IV. Béla király leányára emlékezünk ünnepén, égi születésnapjának 750. évfordulóján. Az Árpád-házi királylány 1270. január 18-án, huszonnyolc éves korában halt meg.

Margit 1242-ben született Spalatóban, Klissza várában (a mai Horvátország területén). Nevét Antióchiai Szent Margit, a középkor egyik legtiszteltebb női szentje után kapta, akinek ereklyéit Margit nagyatyja, II. András a Szentföldről hozta magával. Margit apja IV. Béla király, Szent Erzsébet testvére, anyja Laszkarisz Mária bizánci hercegnő volt. Édesanyja még a szíve alatt hordozta, amikor a tatárok Batu kán vezetésével 1241-ben betörtek Magyarországra. Béla király megkísérelte föltartóztatni őket a Sajónál, de súlyos vereséget szenvedett, és Dalmáciába kellett menekülnie. A szülők a születendő gyermeket Istennek ajánlották, és megtörtént a lehetetlen: messze Belső-Ázsiában meghalt a nagykán, s Batu a Duna–Tisza köze táján meghódított hatalmas területeket hátrahagyva összegyűjtötte lovasait, és sietve távozott kelet felé, hogy le ne maradjon az osztozkodásról.

Béla és Mária nem vonakodott fogadalmát teljesíteni: amikor Margit hároméves lett, a veszprémi domonkos nővérek gondjaira bízták.

A domonkosok rendi családja, amelyben Margit felnövekedett, akkor még csak néhány évtizede létezett. Béla király leánya részére új kolostort építtetett a Duna egyik szigetén (Nyulak szigete, ma Margit-sziget), Buda közelében. Itt tett fogadalmat Margit 1254-ben.

Atyja kétszer is fölkereste Margitot a kolostorban házassági ajánlattal, mindkét alkalommal biztosítva őt arról, hogy a fölmentést Róma minden bizonnyal meg fogja adni, hiszen a kilátásba helyezett házasságok igen nagy politikai előnyökkel járnának. Margit mindkettőt határozottan visszautasította, atyját pedig emlékeztette arra, hogy ő ajánlotta föl egykor Istennek.

A fennmaradt szenttéavatási akták Margit nővér- és kortársainak, élete tanúinak sok értékes és hitelt érdemlő vallomását is tartalmazzák. Ezekből kiderül, hogy Margit számára magától értetődő volt a szabályok szigorú megtartása, a kemény önsanyargatás, s a legnyomorúságosabb, utálatot gerjesztő betegek szolgálatában való hősies kitartás. Nagyon gyorsan és erélyesen leszoktatta nővértársait arról, hogy benne bármi módon is a királylányt tiszteljék. Egy szolgáló, akit csodával határos módon mentett meg a megfulladástól, a szenttéavatási akták szerint így tanúskodott: „Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok.”

Amikor megkérdezte Margittól egy nővér, hogyan kell imádkozni, ő csak elmosolyodott.

A szent királylány életének alapszabálya egészen egyszerűen hangzik, de a négy egyszerű tétel az evangélium egész tökéletességét magában foglalja: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.

Margit 1270. január 18-án, huszonnyolc éves korában halt meg, szeretettől és vezekléstől elemésztve. Halála óráját derűs arccal előre megmondta László király leánya, Szent Piroska ünnepére. Nemzetünk és rendje már kezdettől fogva boldogként tisztelte, sírjához zarándokok érkeztek, és hamarosan csodákat emlegettek. Különös tiszteletben részesült véluma (apácafátyla), mely meggyógyította IV. (Kun) László királyt.

V. István (Margit bátyja) leányának, Magyarországi Máriának (1258 körül – 1323) köszönhetően, aki nápolyi királyné volt, Margit tisztelete gyorsan elterjedt Itáliában. Első ábrázolásai itt születtek. Védőszentje elsősorban a magyar ifjúságnak, a nevelő- és gyógyintézményeknek, és békességszerzőként is tiszteljük.

Boldoggáavatási perét sohasem fejezték be, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték. 1943-ban avatta szentté XII. Piusz pápa.

A magyar nyelvű Margit-legenda forrása egy 1300 körül készült és Marcellusnak, Szent Margit lelkiatyjának tulajdonított latin nyelvű legendaváltozat volt. A fordításra 1300 és 1320 között kerülhetett sor, majd a nehezen érthető szöveget 1360 és 1409 között átdolgozták. A legenda Ráskai Lea 1510-ben készült másolatában maradt fenn.

Istenünk, szüzesség kedvelője és védelmezője, Árpád-házi Szent Margit a te kegyelmedből fonta egybe a szűzi élet szépségét a jó cselekedetek érdemével. Engedd, kérünk, hogy az üdvösséges bűnbánattal visszaszerezzük lelkünk tisztaságát! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen. 

Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon
Mezey László: Árpádházi Szent Margit lelkiségének forrásai (Vigilia, 1971. május)
Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000–1530)

Magyar Kurír
(bh)

Árpád-házi szent Margit szűz, könyörögj érettünk!

„Minden a hit miatt történik,… mindent a hit tart meg”

Részletek a Dionísziosz Tácisz: „Légy elrejtett ember!” című könyvéből,75-78.oldal

A kísértések (IX. fejezet)

Daniíl atya (1846-1929) az áthoszi Katunákiában ezt mondta: „A démon sohasem örül annyira, mint amikor olyan emberekkel elegyedhet szóba, akik önmaguk szolgái, akár teológusok, tudósok vagy éppen nagy küzdők. Ellenben fél a tudásukban alázatosoktól és engedelmesektől.”

Az ördög mindenütt ott van. József atya (1898 -1959) a „küzdők” figyelmébe ajánlotta a következőket: „Az ember meghatározó mindhárom összetevőnél: a léleknél, a testnél és a külvilágnál is ott áll fölfegyverkezve és megerősítve az ellenség. Nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy megpróbálja uralma alá hajtani és hitében kisérteni az embert. A körülményektől függően az ördög hol lerohanja, hol ellene szegül az elhatározásainknak. Fő célja azonban, hogy a hitre mérjen csapást, s az embert árulóként és hitszegőként gúnyolhassa ki. Ha ez sikerül neki, ezzel megszünteti a jóra való készséget és a buzgóságot. Minden a hit miatt történik, ugyanakkor mindent a hit tart meg. Ha a hit meginog, minden megrendül, és a küzdelem arcvonala felbomlik.”

Efszéviosz atya ezt mondta az ördög támadásaival kapcsolatban: „A sátán könnyebben tud bennünket jobbra lökni, és a jobb felől való bukásba taszítani, amely Isten iránti buzgóságnak, erénynek és kötelességteljesítésnek látszik, s amely sokkal veszélyesebb, mint a balra való botlás, amelyről világosan látszik, hogy bűn. Mindig meg kell őrízni a lelki békénket.” Egy másik alkalommal ezt tanácsolta egyik lelki gyermekének: „Ha azt látod, hogy mások szellemisége eltér a te gondolkodásodtól, ne csodálkozz rajta! Tudjuk az Úr tanításából, hogy a gonosz erőteljes befolyást gyakorol az emberek lelkére, s elsötétíti, hogy ne tudják megkülönböztetni, mi a hasznos számukra, és ne hallgassanak az Úr hangjára.”

József atya (1898 -1959) mondta, hogy a sötétség fejedelmei és hatalmasságai ellen „nem édességgel és nyalánkságokkal küzdünk..., hanem könnyek árjával, a lélek fájdalmával mindhalálig, végső alázattal és hatalmas türelemmel, és szüntelen, sajgó imádsággal.

Paisziosz atya (Áthoszi Szent Paisziosz, 1924-1994) mondta, hogy Isten azért engedi meg a kísértést, hogy „leporoljanak bennünket, s így a gyötrelmek és a sírás által megtisztulhasson a lelkünk, s kénytelenek legyünk Istenhez menekülni a szabadulást keresve”.

Előszenteltek Liturgiája Zalaegerszeg-Zalabesenyőn, (2020.04.01.)

Pap: Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön örökké.
Nép: Ámen

Nép: Dicsőség neked Istenünk, dicsőség neked!

Mennyei Király, Vigasztaló, * igazságnak Lelke, * ki mindenütt jelen vagy * és mindeneket betöltesz, * minden jónak kútfeje * és az életnek megadója, * jöjj el és lakozzál mibennünk, * és tisztíts meg minket minden szennytől, * és üdvözítsd, Jóságos, * a mi lelkünket!

Szent Isten, szent Erős, * szent Halhatatlan irgalmazz nekünk! Háromszor.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, * most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.


Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!


Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!


Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.


Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek, és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Ámen.

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!
Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!


Jertek imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!
Jertek imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!
Jertek boruljunk le és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!

103. zsoltár
Áldjad én lelkem az Urat, / Uram Istenem! fölötte fölséges vagy, dicsőségbe és ékességbe öltöztél,
világossággal, mint köntössel körül vagy öltve, / kiterjesztvén az eget, mint sátorfödelet;
ki befödöd vizekkel annak felső részeit, / ki a felhőt szekereddé teszed, ki a szelek szárnyain jársz;
ki angyalaidat szélvésszé teszed, / és szolgáidat égető tűzzé;
ki a földet állandóságra alapítottad, / hogy nem fog ingadozni örökkön-örökké.
A vízmélység öltözet gyanánt födte azt; / a hegyeken vizek állottak.
A te feddésed elől elfutottak; / mennydörgésed szavától megijedtek.
A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak / azon helyre, melyet nekik alapítottál.
Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, / s nem térnek vissza a földet elborítani.
Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, / a hegyek között folynak a vizek.
Iszik azokból minden mezei vad; / azok után lihegnek szomjúságukban a vadszamarak.
Azok mellett lakoznak az égi madarak; / a kősziklák közül szózatot adnak.
Ki megöntözöd a hegyeket onnan felől; / a te műveid gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Ki szénát teremtesz a barmoknak, / és veteményt az emberek szolgálatára,
hogy kenyeret termessz a földből, / és bor vidámítsa föl az ember szívét;
hogy olajjal derítse föl orcáját, / és a kenyér erősítse meg az ember szívét.
Jóllaknak a mező fái, és a Libanon cédrusai; / melyeket ültetett.
Ott fészkelnek a madarak, / a gólya háza fő azok között.
A magas hegy a szarvasok, / a kőszikla a sündisznók menedéke.
A holdat időmértékül teremté; / a nap tudja lenyugvását.
Sötétséget parancsolsz és éj van., / mely alatt mind kimennek az erdei vadak,
az oroszlán ordító kölykei. / hogy ragadozzanak, és az Istentől magoknak eledelt keressenek. 
Fölkel a nap és összegyűlnek, / és hajlékaikba helyezkednek.
Kimegy az ember munkájára / és dolgára napestig.
Mely igen fölségesek a te műveid, Uram! / mindeneket bölcsességgel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod.
Ez a nagy és tágas öblű tenger, ott az úszók, melyeknek száma nincs, / a kicsiny állatok a nagyokkal;
Ott járnak a hajók, / a cethal, melyet alkottál, hogy játsszék abban.
Mindnyájan tőled várják, / hogy eledelt adj nekik idejében.
Te adván nekik, gyűjtenek; / fölnyitván kezedet, minden betelik jóval.
De ha elfordítod arcodat, megrémülnek; / ha elveszed lélekzetöket, elfogynak és a porba visszatérnek.
Beléjök bocsátván leheletedet, fölélednek; / és megújítod a föld színét.
Legyen az Úré a dicsőség mindörökké. / Az Úr örülni fog alkotmányaiban;
ki letekint a földre, és megrendíti azt; / ki a hegyeket megérinti és füstölögnek.
Énekelni fogok az Úrnak életemben, / dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek.
Legyen kellemes neki az én beszédem; / én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.
Fogyjanak el a bűnösök a földről és a gonoszok, úgy, hogy ne legyenek; / áldjad én lelkem az Urat.

Zsoltár után énekelve: Dicsőség… Most és… Alleluja, alleluja, alleluja, dicsőség neked Isten!

Békesség ekténia (Nép ülve válaszol, lásd kotta!)

5.hang: (a hívek felállnak, míg a pap tömjénezi a templomot!)


Uram, tehozzád kiáltok, / hallgass meg engem; / figyelmezz imádságom hangjára, / midőn tehozzád kiáltok; / hallgass meg engem, Uram!

Igazodjék fel az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé; / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt. / Hallgass meg engem, Uram!

Következnek a sztihirák.(A hívek ülve éneklik!)

5. hang

Gazdaggá váltam szenvedélyeim által * a képmutatás csalárd köntösébe burkolóztam, * mértéktelenség bűneiben találva örömömet, * és kifejezhetetlen szívtelenséget tasítva * a bűnbánat küszöbén fekvő elmémre nem hallgatok, * mely kiéhezett minden jóság híján, * és a jóra való restség miatti betegségben szenved. * De te, Uram, tégy engem, mint Lázárt, a bűnökben szegénnyé, * nehogy egykor majd ujja hegyéről kelljen vízcseppet kérnem, * hogyha olthatatlan lángok gyötörnék a nyelvem. * Helyezz el inkább Ábrahám atyánk kebelén, *’ mint Emberszerető! (2x)

Lelketek kiolthatatlan gyában * Krisztust nem tagadtátok meg, szent vértanúk, * hanem a kínzások különféle kínjait eltűrve * még a zsarnokok vakmerőségét is legyőztétek, * s hajlíthatatlanul és rendíthetetlenül tartottátok meg a hitet, * így jutottatok föl a mennybe, * hol az Úr bizalmát elnyerve * hozzá könyörögjetek érettünk, *’ hogy adja nekünk gazdag kegyelmét!

Testben a Jordánon túl tartózkodva * tanítványaidhoz, zus, így szóltál: * Lázár barátunk már meghalt, * és most éppen sírba helyezték. * De én, barátaim, miattatok örülök, * mert így meg fogjátok látni, * hogy mint helyhez nem kötött Isten, tudok mindent, * noha látható emberré lettem. * Menjünk tehát, hogy életre keltsem őt, * hadd érezze meg a halál is a győzelmet, * és hogy teljhatalmát nyilvánvaan megdöntöm, *’ és megadom a világnak a gazdag kegyelmet!

Mártát és Máriát kövessük, hívek * s küldjünk Urunkhoz Istennek tetsző tetteket követként, * hogy hozzánk is eljőve támassza fel halott elménket, * mely gyászosan sírban fekszik, * mert hanyagságunk miatt elalélt, * semmi istenfélelmet nem érez, * életerejének nincsen birtokában, * ezért így kiáltsunk: * Nézz reánk, könyörülő Urunk, * és mint hajdan barátodat, Lázárt * fenséges megjelenéseddel feltámasztottad, * úgy minket is újra kelts életre, *’ s add meg nekünk a nagy irgalmat!

6. hang

Már két napja van Lázár a sírban * s látja a kezdettől fogva elhunytakat. * Ott kell szemlélnie a szörnyűségeket: * az alvilágban lebilincseltek sokaságát. * Nővérei ezért keservesen sírnak, * hogyha meglátják a sírját. * Krisztus pedig már érkezik, * hogy barátját életre keltse, * és mindenki összhangban zenghesse: *’ Áldott vagy, Üdvözítőnk, könyörülj rajtunk!

8. hang. Minta: Ó megdöbbentő csoda…

Istenszerető Titusz atyánk! * Fölvetted keresztedet, * Krisztus nyoba léptél, * minden szenvedélyt alávetettél a leknek, * azért a magasságból kegyelmet nyertél, * hogy a hozzád folyamodók szenvedéseit meggyógyíthasd, * a betegségeket megszüntethesd, * a gonosz lelkeket kiűzhesd, *’ azért magasztalással ünnepeljük a te emlékedet. (2x)

Végtelenül boldog Titusz atyánk! * Önmegtagadás gyakorlásával szentül megtisztultál, * elmédet megvilágosítottad Istennel társalogva, * a papi rend legszentebb kenetét * az isteni Lélek reád szállásával fölvetted, * a földön mint valami angyal jelesen szolgáltál *’ a te Istenednek és Teremtődnek.

Szentéletű és isteni ihlesű Titusz! * Lelkedet az igazi hit fényével ragyogó tetted, * a sötét eretnekség homályát eloszlattad, * tündöklő csillagként ragyogtál fel. * Tündöklő csodáiddal mindenkor megvilágosítod a világmindenség véghatárait, *’ azért mindnyájan híven magasztalunk és ünneplünk téged.

Dicsőség… most és… Ugyanarra

Milyen szemmel szemlélhetném szépséges alakodat * én, aki testi szenvedélyekkel szennyeztem be szememet? * Avagy miként csókolhatom meg újra * a te Isten formálta pedet, * mert tisztátalan ajkú, tékozló vagyok? * Vagy hogyan tárhatom ki isteni eredetű kegyelmed felé * beszennyezett kezemet? *’ Nagyasszony, üdvözíts engem!


Sztihirák után Nagyvecsernyén a pap menetet tart a tömjénezővel, hívek felállnak!.

A pap fennhangon: Bölcsesség igazhívők!

A kar és a hívek éneklik az esti hálaéneket állva!


Enyhe világossága, / a szent és boldog, / és halhatatlan / mennyei Atya isteni dicsőségének, / Jézus Krisztus! / Eljövén a Napnak lenyugvásához / és látván az esteli fényt; / áldjuk az Atyát / s a Fiút, és a Szentlélek Istent! / Mert te méltó vagy, / hogy minden időben, / szent hangon énekeljünk tenéked, / Isten fia, / ki éltet adsz a világnak; / miért is ez a világ dicsőít téged.

Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

A kar az előírt prokiment énekli.

Prokimen, 4. hang (114. zsoltár):

Kedvelt leszek * az Úr színe előtt az élők földjén. ’ Az Úr színe előtt az élők földjén.

Elővers: Szeretet tölt el, mert az Úr meghallgatja könyörgésem szavát.

Pap: Bölcsesség!

Felolvasó:Teremtés könyvének olvasása. (43,26-31; 45,1-16)

Teremtés könyvének olvasása. (43,26-31; 45,1-16)

Józsefnek bevitték testvérei az ajándékokat, amelyeket a kezükben hoztak, és földre borultak előtte. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Hogy vagytok?” Majd még hozzátette: „S jól van-e öreg atyátok, akiről beszéltetek nékem? Él-e még?” Ők ezt felelték: „Egészséges a szolgád, a mi atyánk, és él még.” Erre ő azt mondta: „Isten áldja meg azt az embert.” Azok pedig meghajoltak és leborultak előtte. Amikor pedig József felemelte szemét, és meglátta édes testvérét, Benjámint, így szólt: „Ez-e a legifjabb öcsétek, akiről azt mondtatok nékem, hogy elhozzátok ide hozzám?” Aztán így szólt hozzá: „Isten legyen kegyes hozzád, fiam!” József ezzel megrendült, s megindult a szíve az öccse láttán, és ki kellett sírnia magát: bement tehát a belső szobába és ott sírt. Aztán megmosta az arcát és ismét kijött és erőt vett magán. (…) József már nem bírta tovább elviselni a sok körülálló ember jelenlétét, ezért megparancsolta, hogy küldjenek ki mindenkit, így senki idegen sem maradt már Józseffel, amikor felfedte magát testvérei előtt. Aztán hangos sírásra fakadt, amit már meghallottak az egyiptomiak is – ma fáraó egész háza — és megmondta testvéreinek: „Én vagyok József! Él-e még az atyám?” De testvérei annyira zavarba jöttek, hogy még felelni sem tudtak. József viszont így szólt testvéreihez: „Gyertek hát közelebb hozzám!” Erre közelebb húzódtak. Ő pedig megmondta: „Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Ne féljetek, s ne is tűnjön most előttetek kegyetlenségnek az, hogy eladtatok engem ebbe az országba; mert megmentésetekre küldött engem az Isten előttetek Egyiptomba. Két esztendeje ugyanis annak, hogy elkezdődött az éhínség ezen a földön, s még öt olyan esztendő van hátra, amelyben sem szántani, sem aratni nem lehet. Előre küldött tehát engem az Isten, hogy ti életben maradhassatok a földön, s legyen ennivalótok, amivel majd utódaitokat is fölnevelhetitek. Nem ti, hanem Isten küldött engem ide. Ő tett engem szinte a fáraó atyjává s egész házának urává s Egyiptom egész földjének fejedelmévé. Siessetek hát, térjetek. vissza atyámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, József: „Az Úristen engem Egyiptom egész földjének urává tett meg: Gyere le hozzám, ne késlekedj! Gósen földén fogsz majd lakni, s a közelemben lehetsz, te meg a fiaid s fiaidnak fiai, juhaiddal, barmaiddal, s mindazzal együtt, amid van. Én majd ellátlak ott élelemmel, — mert az éhínség még öt esztendeig fog tartani. Nem fogsz tehát nyomorúságra jutni se te, se fiaid, se semmi abból, ami a tied. Saját szemetekkel láthatjátok, s testvéremnek, Benjáminnak szeme is látja, hogy az én szám szól hozzátok. Számoljatok be majd atyámnak minden dicsőségemről, s mindarról, amit itt láttatok, aztán sietve hozzátok el atyámat ide hozzám!” Erre Benjáminnak, az édes öccsének a nyakába borult, és sírt; és ő is sírt a vállán. Majd megcsókolta József a többi testvérét is, és sírt. Erre a testvérei még elbeszélgettek vele. Ennek híre eljutott a fáraó udvarába is, ilyen módon: „Eljöttek József testvérei!” A fáraó és szolgái pedig örültek ennek.

Az olvasmány alatt a hívek ülnek!

Az első olvasmány után nyomban, papi intonálás nélkül:


Prokimen, 4. hang (115. zsoltár):

Amit fogadtam az Úrnak, teljesítem, * egész népének színe előtt. *’ Egész népének színe előtt.

Elővers: Hittem, ezért szólottam, pedig nagyon megalázott lettem.


Rögtön utána a szerpap vagy kántor:

Parancsolj Uram!

Pap: Bölcsesség, igazhívők! Krisztus világossága mindenkinek világoskodik! (hármasgyertyával!)

Felolvasó olvassa a második olvasmány címét.

Példabeszédek könyvének olvasása (21,23-22,4)

Aki vigyáz szájára s nyelvére, megóvja lelkét a szorongatástól. A szemtelenül fennhéjázó kevélyt istencsapásnak hívják. Aki felrója a rosszat, az gonosz indulatában szertelenül dölyfösködik. A lustát megölik a vágyai, mert a keze semmit sem akar dolgozni. Az istentelen ember egész nap csak gonosz vágyakat kíván, az igaz pedig irgalmasságot gyakorol, és fukarság nélkül adakozik. A gonoszok áldozatai utálatosak az Úr előtt, főként, hogyha aljas szándékkal viszik. A hamis tanú elpusztul, az engedelmes ember pedig óvakodva beszél. A gonosz férfiú szemtelen arccal jár, az igaz viszont jól megérti útját. Nincsen bölcsesség, nincsen okosság, nincsen tanács az Úr színe előtt az istentelenekben. Készen áll a ló az ütközet napján, de a segítség az Úrtól érkezik. Kívánatosabb a jó hírnév, mint a nagy gazdagság, mert az aranynál és ezüstnél többet ér a kedves jóság. A gazdag és a szegény szembekerülnek egymással, pedig mindkettőjüket az Úr alkotta. Ha az értelmes ember látja azt, hogy a gonosz bűnhődik, okul belőle, az együgyű pedig tovább megy, és kárt vall. A bölcsesség következménye az Úr félelme, gazdagság, dicsőség és élet.

Pap: Figyelmezzünk!

Következik az olvasmány.
Az olvasmány alatt a hívek ülnek!

A nép letérdel, az olvasó pedig, vagy (ahol csak egy kántor van) a pap az oltárnál, kezdi az éneket:

Igazodjék föl az én imádságom, * mint a tömjénfüst a te színed elé, * kezeimnek fölemelése * esti áldozat gyanánt!

A pap letérdel, a nép föláll és ismétli:

Igazodjék föl…

Pap: Uram, tehozzád kiáltok, hallgass meg engem! Figyelj szavamra, mikor hozzád kiáltok!

Nép: Igazodjék…

Pap: Tégy Uram számra őrizetet és körülvevő ajtókat ajkaimra!

Nép: Igazodjék…

Pap: Ne hagyd szívemet gonosz cselekedetre hajlani, hogy mentegessem bűneimet!

Nép: Igazodjék…

Pap: Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé!

Mindnyájan fölállnak és éneklik:

Kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt.

Következik három teljes leborulás (csak a pap!)

Mondjuk mindnyájan… ekténia után,

Kerub ének helyett:

Most az égi erők láthatatlanul velünk szolgálnak, * mert a dicsőség Királya vonul be. * Ím, a szentelt titkos áldozat angyaloktól körülvétetik. * Élő hittel s szeretettel közeledjünk, hogy az örök élet részesei legyünk. * Alleluja, alleluja, alleluja!

Megjegyzés: Az éneket megszakítás nélkül végig énekeljük. Közben a pap a Szentséggel megtartja a Nagybemenetet. A Szentségnek az oltáron való elhelyezése és az ének befejezése után, három teljes leborulás következik és az ekténia.

Tejesítsük esti könyörgésünket… Miatyánk. stb.

Egy a szent… után:

Áldozási vers. Ízleljétek és lássátok, mily jó az Úr! Alleluja.

Pap: Közeledjetek!

Nép: Áldom az Urat minden időben. Alleluja!

A nép áldozása után a pap a Szentséggel áldást ad:

Öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

És énekeljük folytatólag: Hálát adunk néked, Krisztus Istenünk, * mert méltattál minket részesülhetni * a te legtisztább testedben * és a bűnök bocsánatára * az egész világért kiontott drága véredben, * mint üdvözítő gondviselésed szent titkaiban. * Alleluja, alleluja, alleluja!

Igazhívők… ekténia. Békével távozzunk! Amboni ima után:

Nép: Ámen! Áldott legyen az Úr neve mostantól mindörökké. Háromszor.

Következik a 33. zsoltár. (hívekkel együtt recitálva maondjuk!)

33. zsoltár

Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindenkor ajkamon.

Lelkem az Úrban dicsekszik, hallják meg ezt a szelídek, és vigadjanak!

Magasztaljátok az Urat velem, és dicsőítsük nevét mindannyian!

Kerestem az Urat, és meghallgatott, és minden szorongatásomból kiszabadított.

Járuljatok hozzá, és megvilágosodtok, s arcotok meg nem szégyenül!

Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásából megmentette őt.

Az Úr angyala őrködik az őt félők körül, és megszabadítja őket.

Ízleljétek és lássátok, mily jó az Úr, boldog a férfi, ki benne bízik.

Féljétek az Urat, ti, szentjei, mind,mert akik őt félik, azok nem szenvednek hiányt!

Gazdagok elszegényedtek és éheztek, de kik az Urat keresik, semmi jótól nem lesznek megfosztva.

Jöjjetek, gyermekeim, hallgassatok rám,az Úr félelmére tanítlak titeket!

Ki az az ember, ki életet akar, és jó napokat szeret látni?

Tartóztasd nyelvedet, hogy ne szóljon rosszat, és ajkadat, hogy ne beszéljen álnokul!

Fordulj el a rossztól, és cselekedjél jót, keresd a békét és kövesd azt!

Az Úr szeme az igazakon, és füle hallja könyörgésüket.

Az Úr tekintete pedig a gonosztevőkön, hogy még emléküket is kiirtsa a földről.

Az igazak kiáltottak, és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket.

Közel van az Úr a töredelmes szívűekhez, és az alázatos lelkűeket megmenti.

Sok szorongatás éri az igazakat, de mindazokból kiszabadítja őket az Úr.

Az Úr megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el azok közül.

A bűnösök halála szörnyű, és akik gyűlölik az igazat, meglakolnak. Az Úr megváltja szolgái lelkét,

és mindazok, kik benne bíznak, nem vétkeznek.

Utána recitálva:

Valóban méltó dicsérni téged Istenszülő, a boldogságot és szeplőtelent és a mi Istenünknek Anyját.

Pap: Bölcsesség!

Nép: Ki a keruboknál tiszteltebb…

És következik a rendes elbocsátás és áldás.

Április 1.

Április 1.

Lakatos László: Szentek virágoskertje, 287.oldal

Bűnbánó Mária anya

Mária Egyiptomban született. 12 éves korában elhagyta szülei házát és Alexandriában szabados életre adta magát. Sok embernek vált lelki kárává. Ezt 17 évig tette így. Utána a Jeruzsálembe menő zarándokokhoz csatlakozott merő kiváncsiságból. Útközben és Jeruzsálemben is szedte áldozatait bűnös szenvedélye. A szent kereszt ünnepén ő is be akart menni a templomba, a kereszt tiszteletére. Valami láthatatlan erő mindannyiszor visszatartotta. Az előcsarnokban lévő Istenszülő képe felé fordult imádkozva. Megbánta bűneit és életjobbulást fogadott. Így tudott bemenni a templomba. A templomból kijöve hangot hallott, amely a Jordán folyóhoz küldte. Azonnal elindult, a folyó partján lévő templomban meggyónta bűneit, megáldozott és bement a pusztába. Itt is maradt 47 éven át, élete végéig. Sokat küzdött előbbi bűnös életének emlékeivel, 17 év után lelki nyugalomra lelt, így talált rá a közel 100 esztendős Zoszimász szerzetes. Elmondta neki élete történetét. Arra kérte, hogy egy év múlva jöjjön el és áldoztassa meg.. Zoszimász egy év múlva beteg lett, de egyre jobban lett és Máriát fel tudta keresni a Szent Titkokkal. Meggyónt, megáldozott. Jövőre is kérte az atyát, hogy jöjjön el újra. Zoszimász csak a holttestét találta Máriának. Nagy tisztelettel temette el a bűnbánót. Meghalt 431-ben, az előszöri szentáldozása napjá.

Tanítás: A legnagyobb bukásból is lehet kiemelkedni.

Fohász: Bűnbánó anyánk Mária, imádd az Istent érettünk.

Szent Makáriosz atya

Makáriosz a pelikiti kolostor főnöke volt. A szentképek tisztelete miatt börtönbe zárást, és számüzetést szenvedett. Ott halt meg Athusziában Konstantinápoly közelében 830 körül. Istentől a betegek gyógyítására kapott erőt.

Szent Gerontiosz és Bazilida vértanúk

A III. században szenvedtek vértanúságot lefejezés által.

Szent Ácház

Békében hunyt el. Halálának ideje és helye ismeretlen.

A mai zalabesenyői templomi szertartás előtt és a többi szertartás előtt ill. után is gyónási lehetőséget biztosítok a metropóliai rendelkezések szigorú betartása mellett, amelyet a saját érdekemben is teszek.

Elek Antal gk. szervezőlelkész

Bűnbánó anyánk Mária, könyörögj érettünk!

A koronavírus -megbetegedés (német videó)

Porfíriosz atya mondta egyik lelki gyermekének: „Különösen az akédia démonára vigyázz! Ne becsüld le! Ha leigázza a lelket, eltompítja és megbénítja. Ez egy nagy erejű démon, és más démonok sokaságát viszi az emberbe.

Akédia: ez a kifejezés gyakran előfordul az aszkéták írásaiban. A kilenc fő szenvedély egyike; hanyagságot, lustaságot, tétlenséget, unalmat, fáradságot, szomorúságot, csüggedést jelent egyszerre. A lélek elgyöngült, fásult állapota, bénultsága. Olyan kisértés, amely képes a lelki dolgokat a csömörbe juttatni.” http://www.szombathelyigorogkatolikus.hu/wp-admin/post.php?post=473&action=edit

A Rómából származó Szent Kozma és Damján ingyenes orvosok emlékét ünnepeljük július 1-én.

A szent ingyenes orvosok Rómából származó édestestvérek voltak. Keresztény szülőktől származtak, és keresztény nevelésben részesültek. Fiatal korukban kitanulták a gyógyítás tudományát. Istentől hatalmat kapva az embereknél és az állatoknál, előforduló betegségeket is sikeresen gyógyították, közben a keresztény hitet terjesztették. Gyógyításukért pénzt nem fogadtak el senkitől, ezért kapták az ingyenes orvos jelzőt. Gyógyításuk közben a szegényeket is segítették tehetségük szerint, és sok pogányt térítettek meg Krisztus hitére. Irigyeik bevádolták őket a császárnál a hit terjesztése miatt. Ezért Karin császárítélő széke elé hívta őket. Mivel bátran megvallották hitüket és vonakodtak a bálványoknak áldozatot bemutatni, a császár meg akarta őket kínoztatni, de Isten betegséget küldött rá. A két szent imádságára Isten elvette tőle a betegséget, azért mindkettőjüket szabadon engedte. Ők tovább folytatták áldásos tevékenységüket. 284-ben, egykori tanítóik, akik irigykedtek rájuk sikereik miatt az orvoslás terén, agyonkövezték őket.

Részlet Lakatos László: Szentek virágoskertje című összeállításából.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye, https://www.nyirgorkat.hu/?q=hir&id=2135

Bibliai gondolatok -Nagyböjt 5. vasárnapja, Egyiptomi Mária szentéletű anya (2020.03.29.)

Apostoli szakasz (Zsidókhoz írt levél 9,11-14)

Krisztus áldozata tökéletes.

11Krisztus azonban a ránk váró javak főpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való. 12Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. 13Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, 14mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk.

Evangéliumi szakasz (Márk evangéliuma 10,32b-45)

Zebedeus fiainak kérése.

Ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog: 33„Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak. 34Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad.” 35Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: „Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.” 36„Mit tegyek nektek?” – kérdezte. 37„Add meg nekünk – felelték –, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsőségedben.” 38Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?” 39„Készen” – felelték. Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek. 40De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.” 41Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. 42Jézus ezért odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. 43Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, 44és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. 45Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék.” I.Kor. 10,12

Részlet Kronstadti Szent János:Életem Krisztusban című könyvéből, 37-39.oldal

„Akire a gőg átragad, hajlamos megvetést tanúsítani minden iránt, még a szent és istenes dolgok iránt is: a gőg gondolatban megsemmisít vagy beszennyez mindenféle jó gondolatot, szót, cselekedetet, Isten valamennyi alkotását. A sátán halálos lehelete.

Önszeretetünk és gőgünk különösen a türelmetlenségben és az ingerlékenységben nyílvánul meg, amikor valamelyikünk nem viseli el a legkisebb kellemetlenséget sem, amit mások szándékosan, sőt többnyire szándéktalanul okoznak nekünk, illetve az akadályokat, amelyeket törvényesen vagy törvénytelenül állítanak elénk az emberek s a környező dolgok. Önszeretetünk és gőgünk mindenben a saját akaratát kívánná érvényre juttatni; szeretné, ha körülvennék tisztelettel, a múlékony élet kényelmeivel; azt óhajtaná, ha intésére némán és gyorsan engedelmeskedne valamennyi ember, sőt – mire nem törekszik a gőg! – az egész természet. Aki türelmetlen és ingerlékeny, az nem ismerte meg magát és az embert, s nem méltó arra, hogy kereszténynek nevezzék!

Mindenkinek tudnia és hinnie kell, hogy létezik a szellemi, halált hozó kígyó, amelyet ördögnek vagy sátánnak nevezünk, akit a Teremtő örök kárhozatra ítélt, s aki képes a hitetlen, törvénytelen és a bűnbánatot nem ismerő embereket az örök gyötrelemre ragadni. Ugyancsak mindenkinek tudnia és hinnie kell, hogy Isten küldte a világba az Üdvözítőt azért, hogy megmentse az embereket ennek a kígyónak a halált hozó fullánkjától – a bűntől és az örök haláltól, s ez az Üdvözítő mindnyájunknak megmentő gyógyulást ad a kígyómarás ellen: hitet, imát, bűnbánatot, valamint saját Testének és Vérének szent titkait.”

Bűnbánó anyánk, egyiptomi Mária, könyörögj érettünk!

Vízszentelés -Zalabesenyőn (2020.03.25-én)

Vízszentelés a Makkabeusok napján (A szükséghez képest bármely napon végezhető)

Részlet a Görögkatholikus Egyházi Szerkönyvből (Euchologion) 1964, 192.oldal

Nagy ekténia

Pap: Békességben könyörögjünk az Úrhoz.

Nép: Uram irgalmazz.

A mennyei békéért és lelkünk üdvösséégéért, könyörögjünk az Úrhoz.

Nép: Uram irgalmazz.

Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért…

Istenszerető N. püspökünkért…

Ezen városért (községért) és minden városért…

A levegőnek kedvező mérsékletéért…

A hajózókért, utazókért, betegekért…(Eddig lásd a 172.1.)

Hogy szenteltessék meg ez a víz a Szentlélek ereje, működése és lejövetele által, könyörögjünk az Úrhoz.

Nép: Uram irgalmazz.

Hogy küldessék le reá a megváltás kegyelme és a Jordán áldása, könyörögjünk az Úrhoz.

Nép: Uram irgalmazz.

Hogy ajándékoztassék neki gyógyerő a Szentlélek lejövetele által, könyörögjünk az Úrhoz.

Nép: Uram irgalmazz.

Hogy szolgáljon lelkünk és testünk meggyógyulására és minden ellenséges erő elűzésére, könyörögjünk az Úrhoz.

Nép: Uram irgalmazz.

Hogy legyen ez a víz a romolhatatlanság forrása, a megszentelés és az üdvösség ajándéka, könyörögjünk az Úrhoz.

Nép: Uram irgalmazz.

Mindazokért, kik abból merítenek és ezt hasznukra fordítják, könyörögjünk az Úrhoz.

Nép: Uram irgalmazz.

Hogy legyen a bűnök bocsánatára és a betegségek gyógyítására, könyörögjünk az Úrhoz.

Nép: Uram irgalmazz.

Hogy világosíttassunk fel az egyvalóságú Háromság által az értelem világosságával, könyörögjünk az Úrhoz.

Nép: Uram irgalmazz.

Hogy küldessék le e vízre a minden lény feletti Háromság tisztító működése, könyörögjünk az Úrhoz.

Nép: Uram irgalmazz.

Hogy a mi Urunk Istenünk küldje szívünkbe az ő világosságát és bölcsességét, könyörögjünk az Úrhoz.

Nép: Uram irgalmazz.

Mindazokért, kik Istentől segítséget és oltalmat várnak könyörögjünk az Úrhoz.

Nép: Uram irgalmazz.

Hogy a mi Urunk Istenünk a mi meghintésünk és e vízben való részesülésünk által fogadjon bennünket fiaivá és országának örököseivé, könyörögjünk az Úrhoz.

Nép: Uram irgalmazz.

Imádság

Áldozópap: Úr Istenünk, minden lénynek Alkotója! Ki hatalmas vagy szándékaidban és csodálatos műveidben, ki megőrzöd szövetségedet és fönntartod mindazokat, kik téged szeretnek s parancsolataidat teljesítik s ki a nyomorral küzdők könnyeit letörlöd: te Urunk, a tesnélküli szellemek képében való megjelenés által nem akartál megrettenteni bennünket, hanem hozzánk hasonló emberi alakban jöttél e világra, hogy a mi gyarló testünknek is valódi épséget kölcsönözz és mondjad: „Íme meggyógyultál már, ne vétkezz.” Te a föld sarából életerős szemeket hoztál létre és mosdást parancsolván, igéiddel azokban a látás világát megnyitottad. Te a vétkes indulatok gerjedelmeit lecsillapítod, földi létünk tengerének vészes örvényeit nyugalomra inted és a testi vágyak csapongó kitöréseit megfékezed. Te magad, kegyelmes Király! Ki víz és Lélek által hófehérségű köntösbe öltöztettél bennünket:

(A pap vízbe merített ujakkal kereszt alakban áldva a vizet, mondja:

Megjegyzés: helyette járvány idején itt is a keresztet mártottam be háromszor a vízbe kereszt alakban!)

Küldd le legszentebb, elevenítő és megszentelő Lelked malasztját és szenteld meg ezt a vizet. (3-szor.)

És e vízben való részesülés és a meghintés által add nekünk áldásodat bűneink tisztátalanságának lemosására, a sátáni gonosz cselvetés, kisértések, rémlátások elűzésére, minden jó cselekedetben és törvényed teljesítésében való előmenetelre. Úgy Urunk! Látogasd meg a mi emberi tehetetlenségünket és gyógyítsd meg kegyelmeddel minden testi betegségünket, a mi legtisztább s legáldottabb királynénk, az istenszülő és mindenkor szűz Máriának könyörgései által, a te drága és elevenítő keresztednek erejével, a tiszteletreméltó testnélküli mennyei erőknek oltalma által, a tisztes és dicső próféta, előkövet és keresztelő Jánosnak, a szent atyáink, az egész egyház nagy tanítói és püspökeinek: agy Vazul, Gergely, a hittudós, Aranyszájú Jánosnak, Atanáz és Cyrillnek és a likiabeli mirai főpüspök csodatevő szt. Miklós atyánknak, a jógyőzelmű és dicséretes György és Demeter nagyvértanúknak; a szent, igaz és isteni ősök Joákim és Annának, a szent és dicső csodatevő és ingyenes orvosok: Kozma és Damjánnak, Cyrus és Jánosnak, Pantaleimon és Hermolausnak, Sámson és Diomedesnek, Mokios és Aniketasnak, Thalaleus és Trifonnak, a szent Makkabeus nagyvértanúknak (vagy: N.szentnek), kiknek emlékét a mai napon ünnepeljük és minden szenteidnek közbenjárása által.

És légy irgalommal az itt jelenlevő s neked szolgáló keresztény hívek iránt. Emlékezzél meg Urunk az igazhitű egyház minden püspökéről, kik helyesen hirdetik a te igazságod igéjét és az egész áldozópapi- és szerzetes-rendről s üdvösségükről. Emlékezzél meg Urunk a bennünket gyülölőkről és szeretőkről, a szent szolgálatokat teljesítő testvéreinkről, az igaz okokból távollevőkről és magukat a mi imádságainkba ajánlottakról. Emlékezzél meg Urunk fogságban lévő és veszélyben forgó összes testvéreinkről, könyörülj rajtok a te nagy irgalmasságod szerint, megmentvén őket minden szükségtől; mert te vagy a gyógyulás forrása, Krisztus Istenünk és téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő lelkeddel együtt, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Felelet: Ámen.

Áldozópap: Békesség mindnyájatoknak.

Felelet: És a te lelkeddel.

Áldozópap:Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak.

Felelet: Néked Uram.

Csendes ima

Áldozópap: Urunk! Ki a Jordánban megkereszteltettél és a vizeket megszentelted, hajtsd hozzánk füledet, hallgass meg és áldj meg minket, kik előtted szolgai állapotunkat alázattal bevalljuk; e vízben való részesülésünk által pedig testünk és lelkünk üdvözülésére szentelj meg bennünket.

Fennhang

Mert te vagy a mi megszentelésünk és téged dicsőítünk, imádunk és neked hálát adunk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Felelelt: Ámen.

Az áldozópap a keresztet háromszor kereszt alakban a vízbe meríti, mialatt háromszor énekli:

Tropár 1.hang

Üdvözítsd, Urunk, a te népedet és áldd meg a te örökségedet, adj győzelmet ellenségei felett hazánknak s kereszteddel őrizd meg a te népedet.

Tropár 2. hang

A te ajándékaidra méltass minket istenszülő Szűz, elnézvén vétkezéseinket és meggyógyítván betegségeinket, óh tisztaságos! Kik hittel fogadjuk áldásodat.