„Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet.”

Jakab levél 2,14-26

14Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? 15Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka, 16és egyiketek így szólna hozzá: „Menj békében, melegedj, és lakjál jól!”, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? 17Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog. 18Azt is mondhatja valaki: „Neked hited van, nekem meg tetteim.” Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet. 19Hiszed, hogy csak egy Isten van, s jól is teszed. Ám ezt a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek. 20Akarod-e tudni, balga ember, hogy a hit tettek nélkül mennyire meddő? 21Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei alapján igazult meg, amikor odatette fiát, Izsákot, áldozatul az oltárra? 22Láthatod, hogy hite működött tetteiben és tettei tették teljessé a hitét. 23Így teljesült az Írás szava: „Ábrahám hitt Istennek, ez megigazulására vált” és: „Isten barátjának” nevezték. 24Látjátok tehát, hogy az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában. 25Ugyanígy a parázna Rácháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor menedéket adott a hírszerzőknek, s aztán más úton engedte őket tovább? 26Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.

„Az ima által ismerjük meg Isten akaratát egy bennünket foglalkoztató kérdésben.”

A démonok kemény harcot viselnek a küzdők ellen. Az imával az ember szembeszáll velük, s azok így fokozatosan tehetetlenekké válnak. Hészükhaszta József atya írta egy fiatal szerzetesnek, aki ilyen harcot vívott: „Te nem látod, hogy minden egyes imával hányan esnek el közülük, hányan fordítanak hátat. Csak azt látod, mennyire sérülsz te magad, pedig őket is érik csapások, ők is szenvednek. Minden egyes alkalommal, amikor kitartunk a türelemben, hanyat-homlok menekülnek, és minden egyes ima mély sebeket ejt rajtuk. Így hát ne várd azt, hogy ha te a csata idején golyókat és nyilakat lősz ki feléjük, ők majd cserébe csokoládéval és egyéb édességgel kedveskednek neked!”” (Hészükhaszta József, Az Isten megismeréséről, 16.levél. 90.oldal)

Az ima által ismerjük meg Isten akaratát egy bennünket foglalkoztató kérdésben. Hészükhaszta József atya mondta: „Ha meg akarjátok ismerni Isten akaratát, teljesen mondjatok le saját akaratotoktól, minden más gondolattal és tervvel együtt, s imádságotokban kérjétek mélységes alázattal Istentől ezt az ismeretet. Azután tegyétek, ami a szívetekben körvonalazódik, vagy hangsúlyossá válik, és az Isten akarata szerint lesz. Akiknek nagyobb bátorságuk vagy jártasságuk van, amikor ennek megismeréséért imádkoznak, tisztábban hallják meg bensőjükben az isteni felvilágosítást, és figyelmesebbé válnak, életükben semmit sem téve az isteni felvilágosítás nélkül.”

„Mit kell kérnünk az imádságban? Paisziosz atya mondta: „Testvérem, semmi egyebet ne kérj az imádban, mint bűnbánatot. A megtérés ugyanis magával hozza az alázatot, az alázat vonzza Isten kegyelmét, és Isten kegyelmében ott rejtőzik mindaz, ami az üdvösségedhez szükséges, s még az is, ami esetleg ahhoz kell, hogy egy másik lelken segíteni tudj.””

Hészükhaszta József atya mondta: „A tiszta imához vezető utunk kezdete a szenvedélyek elleni küzdelem. Lehetetlen a Jézus-imában előrehaladni, amíg a szenvedélyek működnek. Mindazonáltal ez nem akadályozza az ima kegyelmének jelenlétét: elég, ha a lustaságtól és a hiú dicsőségvágytól megszabadulunk.””

Egy sztihira és egy ószövetségi olvásmány az előszenteltek Liturgiájából – Nagyböjt 1. péntek

CSODÁIDNAK ISTENTŐL KAPOTT kegyelmét * mindazokra kiterjesztetted, Tivadar vértanú, * kik hittel fordulnak hozzád. * Ezért magasztalunk téged, * foglyok kiváltója, betegek gyógyítója * nélkülözők gazdagítója, hajózok megőrzője; * ki a háznép hiábavaló szökését megakadályoz­tad, * és a kifosztottak előtt kárukat előre fölfedted. * bajnok, aki a katonákat is megfegyelmezted, * hogy a fosztogatástól tartózkodjanak; * ki a gyermekek kéréseit szívesen teljesíted, * és meleg pártfogója vagy szent emléked tisztelőinek, * kikkel együtt reánk is, vértanúságod magasztalóira, * kérd Krisztustól a nagy kegyelmet!

Példabeszédek könyvének olvasása (3,19-34):

Isten az ő bölcsességével alapozta meg a földet, az egeket pedig értelemmel készítette. Az ő tudtával hasadlak szét a mélységek, és fakasztottak a felhők harmatot. Fiam, ne téveszd hát ezeket szemed elől! Tartsd meg az én tanácsomat és gondolatomat, hogy élhessen a lelked, és kegyelem szálljon a fejedre! Ez majd gyógyulására szolgál a testednek és gondoskodást biztosít csontjaidnak. Békében és biztonsággal járhatsz akkor minden utadon. és meg nem botlik a lábad. Ha leülsz, nincs mitől félned, ha pedig lepihensz, édes lesz az álmod. Ne félj akkor váratlan rémségtől s a gonoszok reád szakadó indulatától, mert az Úr lesz melletted, és megóvja lábadat, hogy tőrbe ne ejtsenek. Ne tagadd meg a jótéttel a rászorulótól, hogyha kezed segíthet neki! Ne mondd azt neki: „Menj el, és holnap gyere vissza, akkor majd adok!” – hogyha tüstént jót lehelnél vele! Mert nem tudhatod, mit hoz majd a holnap. Ne kovácsolj rosszat barátod ellen, amikor az benned bízva tartózkodik nálad! Egy emberrel se veszekedj ok nélkül, nehogy aztán majd veled tegyen rosszat valaki! Ne pályázz az erőszakos emberek szégyenteljes szerencséjére, és ne igyekezz követni azok útjait, mert tisztátalan az Úr színe előtt minden elvetemült, s nem ülhet az igazakkal együtt. Az Úr átka van a gonoszok házán, de áldott az igazak hajléka. Az Úr a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak viszont kegyelmet ad.

Egy sztihira és egy ószövetségi olvásmány az előszenteltek liturgiájából – Nagyböjt 1. szerdája

„AMI ERÉNY, AMI DICSÉRET, * az méltó a szentekhez. * Mert ők pallos alá hajtották fejüket érted, * ki meghajlítottad az egeket és leszállottál: * vérüket ontották teérted, * ki magadat üresítetted ki * és szolgai alakot vettél fel; * ők is mindhalálig megaláztatva * a te szegénysegédet utánozták. * Az ő imádságaik által, * a te irgalmad sokasága szerint * Istenünk, könyörülj rajtunk!

Példabeszédek könyvének olvasása (2,1-22):

Fiam, ha befogadod magadba a tőlem hallott parancsolatot, akkor megnyílik füled a bölcsességnek, és szívedet megértésre hajtod, átveszed azt a saját fiad számára is okulásul. Mert ha a bölcsességet hívod segítségül, és értelmesen adsz hangot, s ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és kutatod, mint az elrejtett kincset, akkor megérted az Úr félelmét, és Isten ismeretét megtalálod. Hiszen az Úr adja a bölcsességet, és tőle származik a tudás és az értelem. Ő tartogat kincset az üdvösségre törekvő igazaknak és védelmezi azok lépteit, hogy megmaradjanak az igazságosság ösvényein, és őrködik az igazak útjain. Akkor majd megérted az igazságosságot és a törvény rendelkezesét, és minden jószándék megvalósításához igazodsz. Mert ha bölcsesség tölti be elmédet, és lelkeddel a szépet veszed észre, a jó tanács megőriz, és szent megfontolás tart meg téged. Megment a rossz úttól, és az olyan embertől, aki nem szavahihető. Jaj azoknak, akik elhagyják az egyenes utat, hogy a sötétség ösvényein járjanak! Jaj azoknak, akik a gaztetteknek örülnek és az eltorzult rosszaság láttára ujjonganak, akiknek görbék az ösvényeik és útjaik elvetemültek, akik igyekeznek távol tartani téged az egyenes úttól és elidegeníteni az igazságérzettől. Fiam, ne kerítsen hatalmába a rossz tanács, mely abbahagyatja veled az ifjúkori tanulmányt és elfeledteti Isten szövetségét, mert az ilyennek a halálhoz közeli a lakóhelye, és útjai a halandókkal együtt az alvilágba vezetnek. Azok közül, akik ezen járnak, senki nem tér vissza, és senki nem találja már meg az egyenes ösvényeket, mert az ilyenek már nem tarthatják fenn az életéveiket sem. Pedig ha jó úton járnának könnyen megtalálnák az igazak sima ösvényeit. A jók lesznek majd a föld lakói, és az ártatlanok maradnak meg rajta: a gonoszok útjai pedig kivesznek a földről, és a törvényszegők kipusztulnak onnan.”

Előszenteltek liturgiája a Szombathelyi Szervezőlelkészség területén 2020-ban

Előszenteltek liturgiája

A bizánci egyház sajátos nagyböjti szertartása. Ősi előírás szerint nagyböjtben szombat és vasárnap vagy ünnep kivételével Szent Liturgiát nem végeztek, az egyház hetente kétszer mégis meg akarta áldoztatni a híveket, hogy a böjti harcban el ne csüggedjenek. Ezért jött létre az Előszenteltek liturgiája, mely ünnepélyes áldoztatási szertartásnak tekinthető.

Első része a nagy alkonyati istentisztelet menetét követi, szentírási olvasmányokkal. A sztihirál alatt a pap az előző vasárnapon álváltoztatott szentséget az előkészületi asztalra viszi, majd később ünnepélyes menetben visszahozza az oltárra.

A második rész a kérő ekténiától a Szent Liturgia rendjét követi, szentáldozással. Átlényegülés tehát nincs benne. – Nagybőjt szerdáin, péntekjein és a nagyhét első három napján van előírva a végzése.” (Forrás: Ivancsó István: Görög Katolikus Liturgikus kislexikon, 21.oldal)

Az előszenteltek Liturgiáról Fülöp metropolita atya gondolatait olvashatjuk az egyházmegyei honlapon: https://hd.gorogkatolikus.hu/Az-Eloszenteltek-Liturgiajarol-2020-februar-25

A Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség területén (Szombathelyen, Zalaegerszegen és Sopronban) nem végeztek még előszenteltek liturgiáját, de szeretnénk ezt a speciális nagyböjti szertartást bevezetni és megismertetni. Nehéz úgy bevezetni egy szertartást, ahol a vecsernye (alkonyati zsolozsma) végzése is nehézségekbe ütközik. Külön nehézséget okoz, hogy a „szórványban” a hétköznapi szertartásokon való részvétel sincs gyakorlatban, nehezen megoldható a hívek számára (pl. este mindenki a gyerekeit szedi össze az iskolából és velük kell tanulni, készülni.) Újabb nehézséget okoz számunkra a hétköznap esti időpontok pl. Szombathelyen, ahol saját kápolna hiányában esténként a római katolikus közösség használja a kápolnát. Szerencsére ebben hamarosan lesz változás.

Éppen ezért 2020-ban az első nagyböjti időszakra a következőt tűztük ki célul a közösségeink (szombathelyi, zalaegerszegi és soproni közösségeink) esetében:

Rendszeres felkészülés az előszenteltek liturgiájára énekpróbák formájában (pl. vasárnapi szertartások előtt ill. után), mivel ennek a szertartásnak mind a papi, mind a hívek által énekelt énekei is más dallamokon énekelendők. A sztihirák dallamai is minden alkalommal változnak, ezeket is gyakorolnunk kell.

Sopronban heti rendszerességgel vesznek részt a hívek csütörtökönként az esti liturgiákon, ezért itt csütörtök esténként fogunk végezni előszenteltek liturgiáját. Kivételt csak az első nagybőjti hét csütörtöke (2020.02.27) és a vasvári előszenteltek liturgiája (2020.03.19) miatt lesz csak.

A szombathelyi és a zalaegerszegi közösség számára egy időpont már fix Vasváron, 2020.03.19-én csütörtökön 18 órakor, mivel péntekenként este végeznek római misét a templomban. További időpontokat akkor tudunk megadni, ha a jelenleg zajló „saját” görög kápolna kialakítása a volt Annunciáta kolostor alagsorában elkészül.

Addig is, a friss kántorjelöltjeinkkel és friss 4-6 tagú „kórusunkkal” tanulgatjuk az előszenteltek liturgiájának énekeit, a Bazil liturgia énekeit és a még speciálisabb nagyheti énekeket. Ezen felül a kis csapattal egységesen részt veszünk áprilisban Máriapócson a kántorok lelkigyakorlatán, ahol Fülöp metropolita atya fogja vezetni az előszenteltek liturgiáját.

Kérjük Jézus Krisztust, hogy adjon nekünk türelmet és következetességet ezen céljaink „bevégzésére” is! Tisztában vagyunk azzal, ahogyan a heti rendszerességel történő szertartásokhoz az erőt és a résztvevőket megadta, ezen terveinket is támogatni fogja, még ha nem is lesznek művészileg és más szempontból olyan tökéletesek. Szeretettel ajánljuk fel Istennek ezeket az órákat a szabadidőnkre fordítható időnkból, hogy tovább haladjunk a keleti lelkiség megismerésében az ország nyugati részében is.

Elek Antal szervezőlelkész

„Az ellenség… erőt vesz az akaraton, s a harcképtelen embert fogságba ejti, amelyből az Úr szabadíthatja ki.”

Kronstadti Szent János: A bűn

Az ellenség azért, hogy bűnre késztesse az embert, pokoli homályba borítja a lelket, a szívet pedig illúzióval és édes érzéssel vonja magához; erőt vesz az akaraton, s a harcképtelen embert fogságba ejti, amelyből az Úr szabadíthatja ki.”

Vajon mi okozza, hogy egyetlen rossz szó, egy rágalmazó szó a legkellemetlenebb hatást teszi ránk, lelkünk mélyéig megrendít, miközben – ezzel ellentétben – olykor ezer jó szó, például az Istenről és a világban való működéséről, el sem jut a szívig, hanem elszáll? Jön az ördög, és elragadja a szót, amelyet az emberek szívébe ültettek, elveti s felneveli szívünkben a gonoszság magvait, és nem szalasztja el a legkisebb alkalmat sem arra, hogy a felebarát iránti ellenségeskedést vagy irigységet hintse el bennünk.”

A bűn lezárja a szív szemét; a tolvaj, a parázna, a pénzsóvár, a falánk, az iszákos mind azt gondolja, hogy elrejtőzhet a szenvedélyeivel. „Mezítelen vagyok és elrejtőztem” (Ter 3,10). Így beszél a tettei révén valamennyi bűnös, aki elrejtőzik a mindenütt jelen lévő Isten előtt. Isten azonban lát és ítél.”

Bibliai gondolatok – Vajhagyó vasárnap, Keresztelő János próféta fejének I. és II. megtalálása (2020.02.23)

Evangéliumi szakasz: Mt 6, 14-21

14Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. 15De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.

A böjt.

16Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. 17Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, 18hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

A kincsgyűjtés.

19Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! 20A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! 21Ahol a kincsed, ott a szíved is.

Apostoli szakasz:Róm 13,11-14,4

11Ehhez tartsátok magatokat, felismerve az időt. Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból: üdvösségünk közelebb van, mint amikor hívők lettünk. 12Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. 13Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben. 14Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen. Óvás a botránkozástól. 14 1Karoljátok fel a hitben gyengét, anélkül, hogy felfogását elítélnétek. 2Némelyik azt hiszi, hogy mindenfélét ehet, az aggályos azonban csak zöldségfélével táplálkozik. 3Aki eszik, ne nézze le azt, aki nem eszik. Aki meg nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Hiszen Isten azért a magáénak tekinti. 4Ki vagy te, hogy más szolgája fölött bíráskodol? Saját ura előtt áll, vagy bukik. De állni fog, mert elég hatalmas az Isten, hogy fenntartsa.

A tökéletes bánat felindítása (Forrás: Görög katolikus szertartású énekeskönyv)

Jóságos Istenem! Szívem mélyéből bánom minden bűnömet, mert azokkal megbántottalak téged, a legfőbb és szeretetre legméltóbb Jót. Te atyai szeretettel teremtettél, és én rút hálátlansággal fizettem szeretetedért, visszaéltem jóságoddal, újra eltékozoltam szent kegyelmedet. Te öröktől fogva szeretsz engem, én viszont ifjúságomtól kezdve csak szomorítalak. Bocsáss meg Istenem, s könyörületed sokasága szerint töröld el minden gonoszságomat. Szeretlek téged mindenek felett, és soha semmiért meg nem bántalak, soha bűn által nem fordulok el tőled. Irgalmas Jézus, add ehhez szent kegyelmedet. Ámen.

Szentgyónás előtt (Forrás: Görög katolikus szertartású énekeskönyv)

Uralkodó Úristen, ki nem akarod a bűnös halálát, hanem életjobbulását óhajtod; ki minden bűnbánattal eléd boruló bűnöst kegyesen fogadsz: fogadj irgalmadba engem is, ki bánom bűneimet! Adj szívembe töredelmet, s irányítsd lelkiismeretemet, hogy jóságodban bízva, bűneimet félelmetes ítélőszéked előtt megvallhassam, s ezáltal bennem is megdicsőíttessék a te legtiszteltebb, fölséges neved, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Február 24. Szent János fejének I. és II. megtalálása

(Forrás: Lakatos László, Szentek virágoskertje, 2010. 245-246.oldal)

Keresztelő János fejét Heródiás egy tisztességtelen helyen rejtette el. Erről Heródes helytartójának felesége: Johanna tudott, akinek nevét szent Lukács említi. (8,3.) Ő, szánakozva az előhírnök halálán, a fejét titokban eltemette egy edényben az Olajfák hegyén. Később egy nemes ember, Ince, vásárolt magának földet az Olajfák hegyén Heródes birtokán. Kívánva egy kis templomot is építeni, az alapot ásva, megtalálta a próféta fejét és magánál tartotta. Halála előtt azonban, félve, hogy a szent fejét a hitetlenek kigúnyolják, újra a földbe rejtette azon a helyen, ahol megtalálta. Nagy Konstantin császár idején két szerzetes jött Jeruzsálembe, hogy felkeresse a szent helyeket. Egyiküknek megjelent az Előhírnök, és kérte, hogy ássák ki a földből a fejét. Ettől az időtől ünnepelték a szent fej I. magtalálását. A szerzetesek, hazatérve egy fazekassal Emesszából, könnyelműen neki adták csomagjukat a szent fejjel. A fazekas háza erre eltelt mindenféle földi jóval. Halála előtt ő átadta a fejet nővérének őrzésre, aztán az ereklye egyik helyről a másikra vándorolt, amíg egy Euszthát nevű ariánus szerzeteshez jutott. Ő elrejtette a fejet egy barlangba Emessza közelében. Később ezen a helyen kolostor épült, és isteni kinyilatkoztatás folytán Marcell főnök 452-ben másodszor is megtalálta az Előhírnök fejét. Azután a fejet Khalkedonba, majd Konstantinápolyba vitték.

Tanítás: Jézus: Nincs semmi elrejtve, ami ki ne tudódnék. (Mt 10,26)

Keresztelő János bűnbánatot hirdet.

Máté 3 1Abban az időben föllépett Keresztelő János és Júdea pusztájában ezt hirdette: 2„Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa.” 3Ő az , akit Izajás próféta említ, amikor így szól: „A pusztában kiáltónak ez a szava:
Készítsétek elő az Úr útját!

Zalai élménybeszámoló (2020.02.14-15)

Egy zalaegerszegi görögkatolikus élménybeszámolója

Mi, itt Zalaegerszegen és környékén élő görögkatolikusok nap mint nap tapasztaljuk, hogy Nyugat-Magyarországon nagyon kevesen ismerik a keleti rítust, mégis megtörténhetett, hogy a zalaegerszegi Házasság Hete alkalmából meghívták szervezőlelkészünket, Elek Antal atyát a „Kérdezd a papot!”, febr.14-i, péntek délutáni programjába. A házasságról szóló beszélgetésen részt vett még Hodánics Péter zalaegerszegi református lelkész és Kovács József római katolikus káplán a helyi Mária Magdolna Plébániáról.

A többféle témakört körüljáró beszélgetésből (pl. válságban van-e házasság, házastársi és Istenkapcsolat, gyermeknevelés, fiatalok és az internet, rekreáció) egy szó maradt meg bennem a házassággal kapcsolatban: az engedelmesség, ami az élet minden területén kiemelkedően fontos. A házassági fogadalmunk megtartásával Isten parancsának engedelmeskedünk, ezáltal nyerjük el Isten kegyelmét. Mivel két ember szabadon és önként tett fogadalma nagyon erős kötelék, a Kísértő mindent megtesz, hogy ez a kötelék ne maradhasson fenn.

Mindenki jókedvre derült, amikor elhangzott Szent Porfíriosz atya tanítása, amelyet egy olyan embernek mondott, aki félt megházasodni, hátha rossz asszonyt talál:

„Egy rossz asszony jó alkalom lehet számodra arra, hogy elnyerd a Paradicsomot!”

A fórum végén aztán jöttek a kérdések elsősorban a görögkatolikus és a római katolikus vallás hasonlóságairól, különbözőségeiről, köszöntésekről.

Tudnánk örülni annak, ha minden héten lenne hasonló alkalom itt Zalaegerszegen!

Másnap délelőtt, febr.15-én szombaton rövid, kb. 8 km-es, görögkatolikus családi kirándulást szerveztünk a város környékére. A zarándoklatra kis csapatunk a zalabesenyői Szent Anna templomtól indult rövid imádság után, majd meredek kaptatókon értünk fel a hegygerincre, a 13 éve épült Szent Péter és Szent Pál kápolnához. Miután a kápolnát megcsodáltuk, elénekeltük a „Mennyei király, vigasztaló” kezdetű Szentlélek-hívó éneket, majd folytattuk utunkat a Luka- és Jánka-hegyen, gyönyörködve a zalaegerszegi panorámában. Napsütéses kirándulásunk során érintettük a jánka-hegyi haranglábat és keresztutat, majd a kedvelt Gyuri Csárdában elköltött bőséges ebéd után a csárda kilátójából beláthattuk az egész várost. Innen lesétálva indultunk vissza Zalabesenyőbe, az Alexandriai Szent Katalin titulusát viselő, XIII. században épült kápolnához, ahol Szent Liturgián vehettünk részt, ezzel koronázva meg a napot és ünnepelve a halottak szombatját.

A hosszú út során volt lehetőség a személyes kapcsolatok építésére, egymás életének, gondjainak megismerésére; tervezgettünk, álmodoztunk a megkezdett görögkatolikus közösségi életünk folytatásáról, a továbbfejlesztés lehetőségeiről is. Talán mind a tizenöt résztvevő nevében mondhatom, hogy ez a nap mindannyiunknak testi és lelki felüdülést nyújtott.

A következő két hónapban három programmal szeretnénk folytatni a hétvégi élményeinket : közös részvétel egy bakonybéli geotúrán, Vasváron előre megszentelt áldozatok liturgiáján, valamint a nagyheti szertartásokra való felkészülési alkalmakon Szombathelyen.

Többször elhangzott a számból ez a kis szlogen: kicsi a bors, de erős! Jó látni, hogy hónapról hónapra erősödik a kis közösségünk! Istennek legyen hála érte!

Írta: Molnár Lajos

Bibliai gondolatok – Húshagyó vasárnap (2020.02.16.)

Apostoli szakasz: 1Kor 8,8-9,2

8Az étel ugyanis nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Ha nem eszünk, azzal nem veszítünk, de ha eszünk, azzal sem nyerünk. 9Arra azonban ügyeljetek, hogy szabadságotokkal az aggályosokat meg ne botránkoztassátok. 10Ha tehát valaki a bálványtemplom asztalánál látja azt, akiben megvan a tudás, mivel lelkiismerete téves, nemde felbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék? 11Így tudásoddal tönkreteszed aggályos testvéredet, akiért Krisztus meghalt. 12Ezért ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. 13Tehát ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább soha nem eszem húst, csak hogy testvéremet meg ne botránkoztassam. 1Vajon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat, Jézust? Nem vagytok-e az én művem az Úrban? 2Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek az vagyok, hiszen apostolságomnak ti vagytok a pecsétje az Úrban.

Evangéliumi szakasz:

Az utolsó ítélet.

31Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. 32Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. 33A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. 34Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! 35Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. 36Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. 37Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? 38Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? 39Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? 40A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. 41Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. 42Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. 43Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. 44Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? 45Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. 46Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”

Börtönben voltam, és fölkerestetek.”

Részletek Cleopa Ilie Atya (1912-1988) szól hozzánk című könyvéből

Az elmének a szívbe kell leszállnia, mert a szív az elme szobája. Ez az a szoba, amiről azt mondja Krisztus: Te, amikor imádkozol, menj be szobádba, és zárd be az ajtót és imádkozz titokban Atyádhoz, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet majd neked. (Mt 6,6) Ti azt hiszitek, hogy a szoba, az, ami fából van, az a ház? Ha így értitek, akkor betű szerint veszitek.

Az isteni Atyák ez alatt teljesen mást értettek: Három ajtót kell bezárnod, amikor imádkozol: a faajtót, az emberek miatt; az ajkak ajtaját, a szavak miatt, hogy ne beszélj senkivel csak az Istennel; és a szív ajtaját, a lelkek miatt, hogy leereszkedj elméddel a szív kamrájába. Mert a szív az elme kamrája.

Hallgasd, mit mond az isteni Szíriai Izsák Atya: Ember, ereszkedj le elméddel szíved kamrájába, és akkor eljutsz az égbe. Mert az is az ég kamrája, a Mennyek Országáé. De ki mondta nekünk, hogy a Mennyek Országa szívünkben van? Krisztus. Nem megmondta-e, hogy A Mennyek Országa tibennetek van? (Lk17,21) Íme tehát, a Mennyek Országa, a szívünkben van. És amikor eljutunk elménkkel a szívünkbe, a Mennyek Országába érkeztünk meg.” (66.oldal)

Szent Simeon, az Új Teológus, mondja: Az elme, sehol sem képes elbújni a teremtmények között! Elmehetsz te a pusztába, vagy a sziklák közé, vagy ahová csak akarsz, nem tudod elrejteni elmédet a teremtmények között. A világon az egyetlen hely, ahová elrejtheted elmédet, az az elme kamrája – a szív!” (75.oldal)

“A KEZDETTŐL FOGVA ELHUNYTAKRÓL, * kik hittel és vallásosan éltek, * név szerint emlékezzünk meg ma, hívek, * és magasztaljuk Üdvözítő Urunkat”

HÚSHAGYÓ PÉNTEKEN ESTE (2020.02.15, Szombat)

(Amikor a kezdettől fogva elhunyt összes igazhitű keresztényre, az örök élet reményében elhunyt atyáinkra és testvéreinkre emlékezünk).

Uram, tehozzád… után:

8. hangú sztihiráját (Minta: A Paradicsom…)

A KEZDETTŐL FOGVA ELHUNYTAKRÓL, * kik hittel és vallásosan éltek, * név szerint emlékezzünk meg ma, hívek, * és magasztaljuk Üdvözítő Urunkat, * állhatatosan imádkozva értük; * hogy az ítélet idején jól adhassanak számot életükről * az egész földet megítélő Istenünknek, * és hogy jobbja felől állhassanak, * örvendezve az igazak osztályrészében, * s elnyerhessék a szentek tündöklő örökségét * és méltók legyenek az ő mennyországára.

KI SAJÁT VÉREDDEL váltottad meg az embereket, * sőt haláloddal a halál keserveiből is megváltottál, * és feltámadásoddal örök életet ajándékoztál nekünk; * nyugtasd meg, üdvözítő Uram, összes elhunyt hívedet, * kik pusztában vagy városokban, * tengeren vagy szárazföldön, * vagy bármi más helyen haltak meg: * a királyokat, papokat és főpapokat, * szerzeteseket és minden más embert, * bármilyen korban is hunytak el, * és méltasd őket a te mennyországodra!

A HALÁLBÓL VALÓ FÖLTÁMADÁSOD folytán, Krisztus, * a halál már nem uralkodik * az istenfélelemben elhunytakon. * Azért kitartóan kérünk: * hogy a te szolgáidat nyugtasd meg * a te udvaraidban és ábrahám kebelén, * mindazokat, akik Ádám idejétől mindmáig * néked tisztaságban szolgáltak: * atyáinkat és testvéreinket, * atyánkfiait és összes barátunkat, * minden embert, ki életében híven szolgált, * és hozzád költözött, mindenható Istenünk * s méltasd őket a te mennyországodra.

Dicsőség… 8. hang:

SÍRNOM KELL és zokognom, * ha a halálra gondolok * és látom a koporsókban nyugvó, * isteni képre teremtett szépségünket * elhervadva s dicsőséghagyottan, * emberi alak s ékesség nélkül. * Ó, rejtélyes csoda! * Mily titokzatos dolog történik velünk, * miképp adatunk át az enyészetnek, * hogyan leszünk a halál prédájává? * Az Írás szerint * valóban Isten törvényéből; * ki adjon az elhunytaknak boldog nyugalmat.

Előverses sztihirák:

Dicsőség… 6. hang:

KEZDETEM ÉS KELETKEZÉSEM * a te éltető parancsod volt, * mert te akartál engem * látható és láthatatlan természetből álló élőlénnyé tenni. * Testemet a földből formáltad, * s éltető isteni leheleteddel lelket adtál bele. * Ezért Üdvözítő, nyugtasd meg szolgáidat is * az igazak hajlékában, az élők földjén!

Most és… Ugyanazon a hangon:

SZÜLŐANYÁD IMÁI ÁLTAL, * vértanúidnak és apostolaidnak, * prófétáidnak s főpapjaidnak, * a szentéletűeknek és igazaknak, * és minden szentnek közbenjárására * nyugtasd meg, Krisztus, a te elhunyt szolgáidat!

Tropár 8. hang:

MÉLYSÉGES BÖLCSESSÉGGEL mindeneket intéző egyetlen Teremtőnk, * ki mindnyájunknak azt, ami hasznos, emberszeretőleg megadod, * nyugtasd meg a te elhunyt szolgáidnak lelkét, * mert benned helyezték bizodalmukat, * Alkotó Urunkban és Istenünkben.

Dicsőség… megismételjük az előbbi tropár végét:

Mert benned helyezték bizodalmukat, * Alkotó Urunkban és Istenünkben!

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek).. Ugyanarra a hangra.

TE VAGY VÉDFALUNK * révpartunk és kedves közbenjárónk Istennél, * kit (férfi nélkül) szültél, * Istennek szűz Anyja, hívők üdvössége.

Szinaxárion (részletek a Triódionból):

„Erre a napra isteni ihletésű atyáink a kezdettől fogva vallásosan élt és az örök életre való feltámadás reményében elhunyt minden atyánkról és testvérünkről való megemlékezést írták elő.

Ne emlékezz már az elhunytak vétkezéseire, Ige,

nehogy jóságos irgalmad halottnak látszhasson!

Sokan voltak már olyanok, akik váratlanul idegen földön haltak meg, s közülük is egyesek a tengeren, mások megközelíthetetlen hegyvidéken, némelyek valamilyen sziklán vagy szakadékban lelték halálukat, ismét mások meg éhínség, háború vagy tűzvész alkalmával, s végül is mindenki más és más módon halt meg. Némelyeknek pedig talán épp szegénységük vagy anyagi Ínségük miatt nem lehetett részük az előírt zsoltárokból álló szertartásban és a halált követő megemlékezésekben. Éppen ezért a szent atyák szeretettől indíttatva az apostoli hagyomány szerint így rendelkeztek, hogy most az egész egyetemes egyház végezzen közös megemlékezést minden elhunytért, hogy akik még valami miatt nem részesülhettek a végtisztességben, azok is ezzel a közös megemlékezéssel megkaphassák azt. Ugyanakkor az atyák szándéka szerint ebben is meg kell mutatkoznia annak, hogy amit az elhunytakért végzünk, mindaz mennyire hasznos rájuk nézve. Ily módon tehát Isten egyháza egyszerre emlékezik meg az összes lélekről. Másrészt mivel az atyák a következő napra, vagyis holnapra akarták beiktatni a Krisztus második eljöveteléről szóló evangéliumot, ezzel is összhangba állították az elhunyt lelkekről való mai megemlékezést. Hiszen így valamiképp a rettenetes és megtéveszthetetlen bírót engeszteljük azért, hogy a tőle megszokott együttérzést juttassa kifejezésre irányukban, és helyezze el őket is a megígért gyönyörűség helyén.”

Tehát a szent atyák véleménye szerint Krisztus második eljöveteléig az elhunytakért végzett minden szertartás hasznos, és különösen is segítségükre lehet azoknak, akik valami kis jót tettek is addig, amíg még ebben az életben volt részük. Mert ha van is olyasmi, amit (szükséges dologként) igen sokak okulására hangsúlyoz a Szentírás, Isten emberszeretete a legmesszebbre menőkig diadalmaskodik. Ha ugyanis a jó és a gonosz tettek mérlege egyensúlyban állna, akkor az emberszeretet győz; s hogyha csak egy kicsivel bizonyul súlyosabbnak a rossz tetteket tartalmazó serpenyője, akkor is mindig fölébe kerekedik annak a végtelen jóság.”

“Az ima viszi lelkünkbe a legnagyobb jócselekedetet: az Isten és a felebarát iránti szeretetet” -Cleopa Ilie Atya (1912-1988)

Az imádságról

Az imádság fokozatai (részlet)

Részlet Cleopa Atya szól hozzánk című könyvből, 57-64.oldal

Az imádság, mindenek felett való, a jócselekedet anyja és királynője. De hogyan lehet ő, minden jócselekedet anyja? Ahogyan a nagy Apostol, Pál modja: És most ez a három marad: hit, remény, és szeretet; és mindennél nagyobb, a szeretet. (1Kor 13,13) Íme tehát, nem az ima a legnagyobb jócselekedet, hanem a szeretet. Akkor miért mondták mégis a Szent Atyák, hogy az imádság minden jócselekedet anyja? Azért, mert ő viszi a lelkünkbe a szeretetet is. Az Isten és a felebarát szeretete, nem kerülhet másként a lelkünkbe, csak az ima által!

Például, ha megbántottál valakit, vagy az bántott meg téged, és imáidban megemlékezel róla, azt veszed észre, hogy megszűnik a titeket elválasztó utálat. Az imádság elvágja a köztetetk lévő haragot, rögtön megnyered magadnak felebarátodat és egyességre juttok. Ezért mondja Szent Maximosz: Mikor észreveszed, hogy valaki utál, vagy igazságtalanul bánik veled – akár jogosan, akár jogtalanul – emlékezzél meg róla imáidban. De ne azért imádkozzál, hogy valami csapás érje őt, mert akkor az, amit kívántál neki, téged fog súlytani. Így imádkozzál: „Uram, Jézus Krisztus, irgalmazz nekem bűnösnek, és az én testvéreimnek (itt említsd meg a nevét), mert ő, a bűneim miatt haragudott meg rám. Mert az én testvérem az én tükröm, aki leleplezi lelkem gonoszságait.”

Ezt mondja Lépcsős Szent János is: „Ne hibáztasd, és ne kérj bűntetést testvéredre, amikor imádkozol érte”, ahogyan teszik ezt egyesek, ellenségeik nevei listájával. Nem szabad! Még akkor is, ha egyes embereket ellenségeitek közé soroltok, vegyétek figyelembe, hogy hogyan imádkozik az egyház! Az Egyház azért imádkozik ellenségeiért, hogy bölcsekké váljanak, hogy bűneik megbocsáttassanak, hogy eljussanak az igazság ismeretére, hogy megszelidüljenek, hogy jó útra térjenek.

Így imádkozik az Egyház. Az Egyház soha nem akarja, hogy valaki is, bármi rossz érjen. Mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön…(1Tim2,4) Mi viszont, ha megbántott valaki, úgy érezzük, hogy az illető utál bennünket. Az Egyház azonban nem így tesz! Ő nem tesz különbséget. Ő egyformán imádkozik mindenkiért, hogy jók legyenek.

Ezért mondtam azt – a szent imádságról beszélvén -, hogy őt, minden jócselekedet anyjának nevezik, mert az ima viszi lelkünkbe a legnagyobb jócselekedetet: az Isten és a felebarát iránti szeretetet.

Hallgasd, hogy mit mond, az isteni Hitvalló Szent Maximosz Atya – aki a „teológia csúcsa” és az ortodox teológia mérlege” volt a VI.században – a Filokáliában és Kétértelműnek nevezett művében, mellyel gondolataival az „ég madará”-nak nevezett Aeropagita Szent Dénest is felülmúlja: Minden jócselekedet segít az embernek elnyerni Isten szeretetét, de egy sem annyira, mint az imádság. Mert az imát, azért hívják a „jócselekedetek anyjának”, mert ő a legnagyobb jócselekedettel ér fel: a szeretettel.

Minden jócselekedet közelebb viszi az embert Istenhez, de az imádság egyesít Vele. Olyan ez, mint amikor készítesz egy ajtót lemezekből, vagy egy szekrényt, és látod, hogy összeillenek az egybedolgozott részek, de nem ragadnak össze, amíg nem teszel enyvet az illesztésekbe. Mikor viszont megenyvezed a szükséges részeket, összeáll egy egésszé. Így van ez az imádsággal is.

Az imádság nemcsak közelebb viszi az embert Istenhez, hanem Istenhez ragasztja és egy lélekké teszi Ővele. Az történik az emberrel, amit a nagy Pál Apostol mond: Aki a paráznához ragaszkodik, egy testté lesz ővele… és aki az Úrhoz ragaszkodik, egy lélek lesz Ővele. (1Kor 6,16-17) Ez a lelki összeforradás az ember egyesülése Istennel, az imádság útján történik.

De amikor az imádságról hallunk, ne higgyük azt, hogy minden imádságunk imádság. Ha nyelvemmel, vagy szájammal imádkozok, elmém viszont távol jár, saját magamat csapom be, amikor imádkozok. Mert Isten, az imádság ideje alatt, nem csak az ajkakra és a nyelvre tekint le, hanem az elmét és a szívet is vizsgálja.

Az imádság, amelyet szájunkkal és ajkainkkal végzünk, bizonyos mértékben jó, mert ennek is megvan az alapja a Szent Írásban. Mikor hallod Pál Apostolt, hogy modja: Hozzátok el az Úrnak ajkaitok gyümölcsét (Zsid 13, 15), ez az ajakimát jelenti; vagy amikor azt hallod a Zsoltárokban, hogy: Hangommal az Úrhoz kiáltottam, hangommal az Úrhoz imádkoztam (Zsolt 66,17) a nyelvek és a hang imádságára utal. Mikor hallod a prófétát, hogy azt modja: És magasztaltam Őt nyelvemmel, szintén a száj imádságáól beszél; vagy: Uram, halld meg imámat és kiáltásom jusson Eléd (Zsolt102,2), szintén a száj imájáról beszél. Vagy másutt: Hallgasd meg Istenem imámat, és szemeid ne nézzenek el fölötte, szintén a száj imádságáról beszél a Szent Írás.

De tudjátok meg, hogy a száj imája, az ima létrájának a legalsó foka. Az isteni Teológus Szent Gergely Atya tanítása szerint, aki a nagy filozófus, Nagy Szent Vazul testvére. Tudod, amikor felmászol a létrán, először a legalsó fokra teszed a lábad, és utána még sokat kell másznod felfelé!

Hiszen az imádság létrájának nincsen vége. Az imádság növekedésének nincsen határa, mert az ima Istennel egyesül. És miként Isten, határtalan az Ő Szentségében, az Ő tulajdonságai magasztossága által, nincsen vége jóságának és szentségének, úgy az imádság is, a maga lelki növekedésében felemelkedik, és nincsen határa!

És nemcsak az ima határtalan, hanem minden erény is, amelyik Istenből születik, szintén határtalan; éppen azért mert a határtalan istenből születnek. Akár a hit, akár a remény, akár a szeretet, akár az irgalom, mind határtalan, mert ők egy olyan Istenből születnek, Aki határtalan.

Tehát, amikor szájunkkal imádkozunk, tudjátok meg, hogy helyesen cselekszük, mert ezáltal kezd az ember imádkozni tanulni. Először a szájunkkal kezdjük megtanulni az elemi imákat: Mennyei Király, Szent Isten, Szentséges Háromság, Mi Atyánk, Hitvallás, 50.Zsoltár... Ezeket az imákat jó megtanulni kivülről az Imakönyvbőlm az Imaórák Könyvéből és a Zsoltárok Könyvéből.

Mi úgy olvassuk szájunkkal az imákat – és így tanulunk meg imádkozni – mintha az első osztályban lennénk. Az ember szájával elindul ezzel az imádsággal, és addig emelkedik az imádságban, amíg isteni látomásban nem részesül. Most, az imádságról beszélve, az imádság fokozatairól fogunk beszélni, úgy, ahogyan azt a Szent Atyák tanítják.

Amikor nyelvünkkel, szájunkkal és ajkainkkal imádkozunk, az ima legalsó fokán állunk. A nyelvvel és szájjal végzett imáról, át kell térnünk az elme imájára, mert lelkünknek két uralkodó része van, az elme és a szív, ahogyan Damaszkuszi Szent János is tanítja Dogmatikájában.

Az elme folyamatosan gondolatokat fakaszt. Az agy az értelem eszköze, viszont a szív az érzékek eszköze, a lelki érzékek eszköze. Mert hol érzed először örömet, keserűséget, félelmet? Nem a szívedben? Látod, hogy a lélek érzése a szívedben található?

Tehát a következőket szeretném mondani. Mikor szájunkkal imádkozunk, az imának még csak a kezdetén vagyunk. Ha pedig én szájjal mondok egy imát: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, irgalmazz nekem bűnösnek”, vagy „Mi Atyánk”, „Istenszülő Szűz…!” vagy bármelyiket, és ha azt elmémmel is megértem, akkor az már nemcsak a száj imája, hanem átmegy egy másik fokra, nevezetesen az elme imádságára.

Viszont ha ezt az imádságot, amelyet szájammal imádkozok és elmémmel megértek, szívem érzéséig elhat – hogy szívem is érzi azt – akkor az már a szív imájává vált, ami egy még magasabb fokozat. Hallgasd csak, mit mond Szent Pál Apostol: Inkább akarok szólni öt szót az egyházban elmémmel, mint tízezer szót nyelvemmel. (1Kor14,19) Hallottátok, hogy mennyivel magasabb az elme imádsága, a nyelv imádságánál? Az Apostol kijelenti, hogy inkább akar öt szót imádkozni elméjével az egyházban, mint tízezer szót a nyelvével; mivel az elme imádsága sokkal magasabb rendű, mint a nyelv imája.

De vajon az elme imádsága, tökéletesnek mondható-e? Nem! Az elme imája sem tökéletes. Az elme imádságát az isteni Szent Atyák, alig nevezik fél imádságnak, vagy egyszárnyú madárnak, vagy egylábú imának, mert az elme imádsága sem tökéletes. Szüksége van még valamire. Ezt az imádságot az elme megértésétől a szív érzéséig kell vezetnünk.

Amikor imádkozunk nyelvünkkel, értjük az elménkkel és szívünkkel érezzük az imát, gömbölyűvé válik, kikerekedik az imádság lelkünk mozgásában. Ez az imádság már sokkal tökéletesebb, és a szív imájának nevezzük.

Most lehet, hogy megkérdezitek: A szív imája a legmagasabb szint? Nem! Ennél vannak sokkal magasabb szintek is. De a szív imádságáról mondja Szíriai Szent Izsák, hogy ahhoz, alig jut el tízezerből egy ember. Viszont arra a fokozatra, amely a szív imája fölött van, alig jut el nemzedékenként egy ember; ennyire magas ez a fokozat, amely túlszárnyalja a szív imáját. Melyek azok a fokozatok, amelyek felette állnak a szív imájának?

Az első, az önmagától működő imádság. Miért hívják így? Miután megerősödött az imádság a szívben – azaz a Jézus-ima – egy bizonyos idő elteltével, a szív akkor is imádkozik, amikor a nyelv hallgat. Erről van szó a Bibliában, az Énekek Énekében: Alszok ugyan, de a szívem virraszt. (Én 5,2) Tudod akkor, hogy milyen a mi imádságunk? Mint amikor felhúzol egy órát, ami aztán magától működik.

Ezen a fokon jutsz el arra a szintre, amelyről a nagy Pál Apostol modja: Szüntelenül imádkozzatok (1Tessz 5,17). Úgy tűnik, hogy itt Pál Apostol valami olyat kíván tőlünk, amely meghaladja erőnket. „Hogyan imádkozzak szüntelenül? Aludnom is kell. Hogyan tudnék imádkozni evés közben? Emberekkel is kell beszélgetnem. Hogyan tudnék eközben imádkozni?” Tudsz imádkozni, ha akarsz!

Az az ember, aki eljutott az önmagától működő imádság szintjére, legyen bárhol is, szíve szüntelenül imádkozik. Legyen akár repülőn, vonaton, gyárban, állomáson, úton, vagy alvás közben, mégis, szíve szüntelenül imádkozik. Amikor az ember imája eléri, hogy az „önmagától működő” legyen, az ember egész élete folytonos imává válik. Végezhet ő bármely tevékenységet, mégis imádkozik szüntelen.

Az apostolok semmi olyat nem tanítottak, ami meghaladná erőnket. Amikor Szent Pál Apostol azt tanítja, hogy szüntelenül imádkozzatok (1Tessz 5,17), akkor az önmagától működő imára gondol. Az ilyen ember, amikor eszik, szíve szüntelenül imádkozik, amikor beszélget az emberekkel, titokban van egy másik szája: a Szent Lélek tüzes szája, az ő szívéből. Ezzel a szájjal beszélget Istennel. Ez a száj, a „Lélek szája”, ahogyan Nagy Szent Vazul nevezi. Egy ilyen ember, aki rendelkezik az „önmagától működő imádsággal”, bármit is tesz, szíve imádkozik. Ez az imádság negyedik foka.

Van egy ennél magasabb fok is, a látó imádság. Melyik is ez? Hallottál Nagy Szent Antalról? Egyiptomban, a Théba hegyéről – ahol élt – elméjében elment egy másik nagy remetéhez, Szent Amóniuszhoz. Amóniosz éppen távozóban volt már ebből az életből, lelkét angyalok vitték az égbe. Erre Szent Antal mélyen meghajolt. Megkérdezték tőle szerzetesei: „Atya, miért hajoltál meg?” Mire ő azt válaszolta: „Testvérünk, Amóniosz, az és és föld nagy oszlopa, most ment fel az égbe, és én hódoltam az ő lelkének”.

Nagy volt a távolság Szent Antal és Szent Amóniosz között, mégis látta Antal Atya, hogy Amóniosz lelkét miként viszik az angyalok a mennybe, amikor lelke távozott testéből. Ezt nevezzük a jövőbe látó, vagy elmével Istent előre meglátó embernek!

Mikor eléri az ember, hogy Istent előre látó legyen, akkor bírja a „látó”-nak nevezett imádságot. Az ilyen ember olyan felemelkedett állapotban van már elméjében, hogy képes meglátni, hogy mennyi démon és angyal van közöttünk. Látja mindegyiket. Azt is látja, aki megtisztította a szívét és látja bármelyikünk gondolatait is. Olyan tisztává válik az ilyen ember elméje, hogy képes megmondani, hogy mit gondol az egyik és mit a másik. Tudja mindenki gondolatait. Ez történt Jézus esetében is: Tudván az írástudók és farizeusok gondolatait, azt mondta: Miért gondoltok rosszat szívetekben? Mit könnyebb mondani? Kelj fel, vedd ágyadat és járj? Vagy pedig: megbocsáttattak bűneid? (Mt 9,4-5) Jézus rájuk tekintett és meglátta az ő gondolataikat.

Tehát erre a szintre az az ember jut el, aki rendelkezik az önmagától látó imádsággal. Ismeri a jelenlevők gondolatait. Látja a rossz lelkeket, látja az angyalokat, és mindazokat, akik gondoskodnak üdvösségünkről.

De még ennél is magasabb szint az imádságban, a hatodik: ima elragadtatásban, vagy ámulatban. Ez által, az ima ideje alatt, az ember elragadtatik elméjével a mennybe, az arca olyan lesz, mint a tűz, kezei és újjai, mint tüzes fáklyák, már nem is a földön van elméjével, hanem a mennyben.

Az utolsó, amely még az elragadtatásnál is magasabb, az a lelki imádság. Ez a hetedik. A lelki imádságot, már nem is imának hívják. Ez az ima – minden isteni Atya szerint – egyenlő a lelki látással és a Mennyek Országával. Hasonlóképpen mondja Szíriai Szent Izsák is.

Tehát a lelki ima, túlmutat az imádság határain. Ez az ima, egy természetűIstennel. Ez az, amit a nagy Pál Apostol is látott: Tudok egy bizonyos embert, aki tizennégy éve, elragadtatott a harmadik égig, és olyan szavakat hallott ott, amelyeket lehetetlen az embernek kiejtenie a száján. Testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom. Isten tudja! (2Kor12,2-4)

Pál nem tudja, hogy hogyan történt, mert ebben a lelki imádságban az ember elméje már nem az ő ereje szerint működik. Hanem elvetik a Szent Lélek ereje által, és a mennyei dicsőségbe vitetik és nem tud azon elmélkedni, amin ő személy szerint akar. Az ember elméje elvitetik nagy felfedezésekre a pokolba, az égbe, ahová éppen akarja őt a Szent Lélek vinni. Ez az ember nagy leleplezéseket visz végbe, és amikor magához tér, nem tudja, hogy mindez testbe-e, vagy testen kívül történt-e meg vele, amint azt Pál Apostol példája is mutatja. Ez a legmagasabb szintű imádság, amiről azt mondja az isteni Szíriai Szent Izsák Atya, hogy „ilyen leleplezésre, alig válik méltóvá nemzedékről nemzedékre egy ember”. Egy nemzedékben, alig találsz egy ilyet.

Miért is beszéltem el nektek, az imádság ezen fokozatait? Az imádságban megvan mindhárom általános fokozat: a száj imádsága, az elméé és a szívé. A többi közbeeső szintek úgy vannak közéjük kötve, mint a létra fokai, amikor felmászol rá. Egy tökéletesen imádkozó ember, az ima mindezen fokain átmegy. Isten kegyelmével. De ezekre a fokokra felmászni, nem az ember erejétől függ, az emberé csak a törekvés. A törekvés pedig abban áll, hogy akarjon imádkozni Istenhez, amennyire csak tőle telik, viszont ennél magasabb szintű imára csak Isten kegyelme képes méltatni az embert.

Tehát ezekben az imákban, az elmének egyesülnie kell a szívvel. Ez az elme imádsága a szívben és egy tiszta szív imája. De tudjátok meg, hogy az elme leszállván a szívbe, két vámon megy keresztül, vagy akadályokon, hogy egyesüljön a szívvel. Melyek ezek a vámok? Először is a képzelet vámja, a második pedig az értelem vámja a szív kapujában.”

Az istentiszteletek szokásos kezdő imái

Mennyei Király, Vigasztaló, * igazságnak Lelke, * ki mindenütt jelen vagy * és mindeneket betöltesz, * minden jónak kútfeje * és az életnek megadója, * jöjj el és lakozzál mibennünk, * és tisztíts meg minket minden szennytől, * és üdvözítsd, Jóságos, * a mi lelkünket!

Szent Isten, szent Erős, * szent Halhatatlan irgalmazz nekünk! (Háromszor.)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, * most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! * Urunk, tisztíts meg bűneinktől! * Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! * Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket * a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, * most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, * szenteltessék meg a te neved, * jöjjön el a te országod, * legyen meg a te akaratod, * amint a mennyben, úgy a földön is. * Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, * és bocsásd meg vétkeinket, * miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; * és ne vigy minket kísértésbe, * de szabadíts meg a gonosztól.

Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Uram, irgalmazz! Tizenkétszer. Dicsőség. Most és.

Jertek, imádjuk * a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, imádjuk Krisztust, * a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, boruljunk le, és imádjuk magát Jézus Krisztust, * a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!

50. zsoltár

Könyörülj rajtam, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, * és könyörületed sokasága szerint töröld el gonoszságomat!

Moss meg engem mindinkább gonoszságomból, * és bűnömből tisztíts meg engem!

Mert elismerem gonoszságomat, * és bűnöm előttem vagyon mindenkoron.

Egyedül neked vétettem, * és gonoszt előtted cselekedtem.

Hogy igaznak találtassál beszédeidben, * és győzelmes légy, midőn ítéltetel.

Mert íme, vétekben fogantattam, * és bűnökben fogant engem anyám.

Mert íme, az igazságot szereted, * a te bölcsességed titkos és elrejtett dolgait kinyilatkoztattad nekem.

Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok, * moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek!

Add, hogy örömöt és vígasságot halljak, * és örvendezzenek megalázott csontjaim!

Fordítsd el orcádat bűneimről, * és töröld el minden gonoszságomat!

Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, * és az igaz lelket újítsd meg benső részeimben!

Ne vess el engem színed elől, * és Szentlelkedet ne vedd el tőlem!

Add vissza nekem üdvözítésed örömét, * és uralkodó lélekkel erősíts meg engem!

Megtanítom utaidra a gonoszokat, * és az istentelenek hozzád térnek.

Szabadíts meg engem a vérbűntől, Isten, üdvösségem Istene, * és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat!

Uram, nyisd meg ajkaimat, * és szám a te dicséretedet fogja hirdetni!

Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna, * de az égő áldozatokban nem gyönyörködöl.

Áldozat Istennek a kesergő lélek, * a töredelmes és alázatos szívet, ó, Isten, nem veted meg!

Cselekedjél, Uram, kegyesen jóakaratodból Sionnal, * hogy épüljenek Jeruzsálem kőfalai!

Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát, * az ajándékokat és égőáldozatokat, * akkor tesznek oltárodra borjakat.

“Aki Istent szereti, gondot fordít a tiszta imára” -Szent Maximos (i.sz.:580-662)

Részletek Hitvalló Szent Maximos: Fejezetek a szeretetről című könyvéből

„Aki az istenismeretre méltónak bizonyult, és a szeretet által eljutott annak világosságára, azt nem fogja megzavarni soha a hiúság démona. Aki ellenben erre az ismeretre még nem bizonyult méltónak, azt a hiúság könnyen elragadhatja. Ha viszont az ilyen ember minden cselekedete során Istenre tekint, és mindent Miatta tesz, akkor Istennel könnyedén elkerülheti azt.” (15.oldal)

Ha az Isten szerinti szeretettől nem akarsz eltérni, ne hagyd testvéredet az általad okozott bántalommal nyugovóra térni, és te se feküdj le megbántottan. Hanem „menj, békülj ki testvéreddel, azután jöjj” (Mt 5,24) és tiszta lelkiismerettel, kitartó imádságban ajánld fel Krisztusnak a szeretet ajándékát.” (17.oldal)

Ha valaki a Lélek összes ajándékának birtokában van, de szeretete nincs, nem használ neki semmit – amint az isteni Apostol mondja. Mekkora buzgóságot kell tehát tanúsítanunk, hogy eljussunk erre a szeretetre!” (17.oldal)

Még nem tökéletes a szeretet abban, aki továbbra is az emberek véleményéhez igazodik, akik egyeseket szeretnek, másokat gyűlölnek ezért vagy azért, vagy ugyanazt a valakit olykor szeretik, máskor gyűlölik ugyanazon okok miatt.” (21.oldal)

„Aki nem veti meg a dicsőséget és a gyönyört és azt, ami ezeket gyarapítja, valamint ami általuk keletkezik: a pénzszeretetet, az képtelen az érző lélekrész indulatait kiírtani. Aki pedig ezeket kiírtani nem képes, nem találhat rá a tökéletes szeretetre.” (23.oldal)

„Aki igazán szereti Istent, az teljesen zavartalanul imádkozik, és aki teljesen zavartalanul imádkozik, az szereti igazán Istent. Tehát nem zavartalan az imája annak, akiek szellemét valamely földi dolgok kötik le.” (31.oldal)

Ha valaki szeret valamit, ahhoz minden körülmények között ragaszkodik és minden akadályt elhárít, ami ettől őt megfoszthatná. Aki pedig Istent szereti, gondot fordít a tiszta imára, és eltávolít magából minden szenvedélyt, mely ebben akadályozhatná.” (33.oldal)