Az első hat egyetemes zsinat igazhitű atyáinak emléke

2021.07.18. Pünkösd utáni 8. vasárnap – (Emilián vértanú emléke)

Apostoli szakaszok: Tit 3,8-15, 1Kor 1,10-17,

Evangéliumi szakaszok: Mt 14,14-22, Mt 5,14-19

“Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van!” (Mt 5,16)

„A nevelés pedig az istenfélelem”

Ki a nevelő, és miben áll az ő nevelése

„Miután kimutattuk, hogy az Írás nem csupán gyermekeknek hív bennünket mindannyiunkat, hanem allegorizál is gyermekeknek, akik Krisztus követői vagyunk, ugyanakkor a mindenek Atyja tökéletes egyedül – benne ugyanis a Fiú van, és a Fiúban az Atya -, itt az ideje, hogy sorjában haladva szóljunk arról, ki is a mi Nevelőnk. Jézusnak hívják. Van, amikor pásztornak mondja magát, és így szól: „Én vagyok a jó Pásztor” (Jn 10,11); s ez alatt a juhokat terelő pásztorokról vett hasonlat alapján a gyermekeket vezetgető nevelőt érti, aki gondoskodó pásztora a gyermekeknek. A gyermekek ugyanis egyszerűek, és ezért allegorizálja a bárányokat. „És egy akol lesz – úgymond – és egy pásztor” (Jn 10,16). Kétségkívül nevelő hát az Ige, mert bennünket, gyermekeket az üdvösségre vezet. Igencsak világosan mondta magáról az Ige Ozeás által: „De én majd megnevellek mindnyájatokat”” (Oz 5,2). A nevelés pedig az istenfélelem, mely Isten tiszteletének megtanulása, ránevelés az igazság megismerésére, valamint helyes iránymutatás, mely felvezet a mennybe.

Részlet Alexandriai Kelemen: Paidagógosz, A nevelő, Ókeresztény Örökségünk sorozat, 18.kötet, 80-81.o.

“Imádkozzatok, hogy Isten feltárja előttetek a rejtett dolgokat.”

“Ne feledjétek, hogy az ellenség irigy! Az is a felkészülés része, hogy megtanuljátok Isten parancsait megtartani: megtanuljátok szelídséggel elűzni a szenvedélyeket, az ítélkezést, a haragot és a többit. Vagyis ne szálljatok szembe a rosszal, hanem megvetve a szenvedélyt, forduljatok szeretettel Isten felé! Foglalkozzatok a himnuszokkal, a szentek és a mártírok tropárionjaival, illetve Dávid zsoltáraival! Tanulmányozzátok a Szentírást és az egyházatyákat! Így lelketek megenyhül, megszentelődik, átistenül, és készen áll arra, hogy meghallgassa Isten kinyilatkoztatásait.

Szép lassan meglátogat majd a kegyelem. Öröm tölt el benneteket. Békében fogtok élni, és megerősödtök az isteni kegyelem által. Nem lesztek indulatosak, nem lesztek idegesek, nem haragudtok egymásra, nem ítélkeztek majd egymás felett; mindenkit szeretettel fogadtok.Meglesz bennetek, amit Pál apostol mondott: “A szeretet nem kérkedik…. Nem viselkedik bántóan… Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik”. (1 Kor 13,4-8). Az imádság megtisztítja a lelket, és megőrzi az értelmet. A legtökéletesebb mű az ember lelkének szentélyében jön létre, amely hermetikusan zárt, és egyedül csak Isten ismeri. Megrendítő dolog tanúi vagyunk: embereket látunk, akik Isten gyermekeivé lesznek, annak ellenére, hogy az önpusztítás legmélyebb bugyraiba ereszkedtek le. Én nyomorult, bár emberi roncs vagyok, én is erre törekszem. Nem zengek imákat nyíltan, hanem titokban imádkozom. Értitek? Isten kegyelme eljön, s benneteket is beárnyékol. Enyhülést és örömet ad nektek is, mivel együtt lakunk, együtt eszünk, beszélgetünk, imádkozunk, egyszerűen egymás felé fordulunk. Értitek? Csak egy gondolat nélkül, “durva” lélek lehet az, akire az imádság nincs hatással, és érzéketlen marad a kegyelemre. Imádkozzatok, hogy Isten feltárja előttetek a rejtett dolgokat. Sok minden van, amit nem tudunk. Mondjátok ezt Krisztusnak: “Amit te akarsz, amit a te szereteted akar, Uram!” Ő vezet majd benneteket. Őrá tekintsetek!

Részlet Áthoszi Porfíriosz atya tanításai: 68-69.o.

„Az első lépés az elhidegülés felé a felejtés.”

„A lélek három részre osztható: racionális, indulati és vágyakozó részekre -Teológus Szent Gergely tanítása szerint. Így jönnek ezek egymás után a Pidalionban (Kánonok gyűjteménye, egyházi törvénykezések, amelyeket Athos-on írtak össze). Ő pontosan kanonizálja a bűnt a lélek három része szerint.

A lélek racionális részének az első bűne a felejtés. Azután a tudatlanság, majd az igazságtalan számadás, meggondolatlanság, hálátlanság Isten és a felebarát jótéteményei iránt, megkülönböztetés hiánya, torz hit, káromlás, bolondság, eretnekség és a többi. De az első lépés az elhidegülés felé, jegyezd meg, a felejtés.

Mikor elfelejtjük Isten jótéteményeit, mikor megfeletkezünk Isten jelenlétéről, beleesünk az úgynevezett „elsavanyodásba”. Az elsavanyodás a lélek és az elme ellankadása. Az elsavanyodás – egyes Szent Atyák, mint Nagy Szent Vazul is – még a lélek polipjának is nevezik. Mikor lehorgonyoz az ember az elsavanyodásban, az ellankadásban, akkor mindenféle szenvedély és rosszaság támad az ő lelkében.

Részlet Cleopa Atya szól hozzánk című könyvéből, 43-44.o.

“Amikor veled van a kegyelem, minden örömmel történik, fáradság nélkül.”

Az imádság mindent helyre tesz. Csakhogy szeretet és lángolás kell az imádsághoz. Ne legyen benned szorongás, bízzál Isten szeretetében és gondviselésében! A lelki életben minden benne van. Minden megszentelődik, a jó és nehéz dolgok, az anyagiak és a szellemiek is, de bármit tesztek, Isten dicsőségére tegyétek. Hogyan is mondja Pál apostol? „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31). Ha imádkozol, minden úgy történik, amiként kell. Ha például tányérokat mosogatsz, nem törsz el egyet sem, nem okozol semmi kárt. Isten kegyelme tölt el. Amikor veled van a kegyelem, minden örömmel történik, fáradság nélkül.”

Részlet Áthoszi Porfíriosz atya tanításaiból, 78.o.

„Sokkal több minden vonul el elméje előtt, mint amennyit felfogni vélt.”

„Mert ha valaki látni akarja Istent, aki természeténél fogva láthatatlan, és semmiképpen sem látható, műveiből fogja fel és ismeri meg. Így aki értelmével nem látja Krisztust, legalább testi cselekedeteiből fogja fel őt, és mérlegelje, hogy vajon az Isten vagy ember cselekedetei-e ezek a tettek. Ha emberi tettek, kinevetheti, de ha nem emberieknek, hanem istenieknek bizonyulnak, akkor ne nevesse ki azt, ami nem nevetséges, ellenkezőleg, csodálja őket, hogy az isteni tulajdonságok ily egyszerű dolog által nyilatkoztak meg, és a halál által érkezett el a hallhatatlanság mindenkihez, és az Ige megtestesülése által vált ismertté a mindenkire kiterjedő gonviselés, és az, hogy ennek mestere és teremtője maga Isten Igéje. Ő maga emberré lett, hogy istenivé tegyen bennünket. Önmagát nyilatkoztatta ki a testben, hogy fogalmat alkossunk a láthatatlan Atyáról. Ő vállalta, hogy az emberek gyalázzák, ezáltal a romolhatatlanság örökösei legyünk. Semmi nem vált kárára, mert ment volt a szenvedélyektől, romolhatatlan volt, hisz maga az Ige volt ő, és Isten. A szenvedő embereket saját szenvedéstől való mentességével ruházta fel és üdvözítette, akikért mindezt elviselte. S egyáltalán az Üdvözítőnek az emberré válás által véghezvitt tettei oly hatalmasok és oly számosak, hogy ha valaki el akarná beszélni azokat, hasonlítana azokhoz, akik a tengert bámulják és meg akarják számolni hullámait. Ahogyan a szem sem tud észrevenni minen hullámot, mert megzavarják a számolni készülő érzékszervet a jövő-menő hullámok, úgy az is, aki mindazt, ami Krisztus testében történt, fel akarja fogni, képtelen mind megérteni, mert sokkal több minden vonul el elméje előtt, mint amennyit felfogni vélt. Ez esetben jobb, ha nem az egész szempontjából beszélünk, amelynek még részletét sem lehet elmondani, hanem egy valamit kiemelünk belőle, s hagyjuk, hogy csodálkozz az egészen. Mert mindegyik egyformán csoda, és bárhová tekintsen is valaki, a legnagyobb ámulatba esik, mert az Ige istenségét látja.”

Részlet Szent Athanasziosz művei: Az Ige emberré válásáról és számunkra testben történő megjelenéséről, 158-159.o.

„Bár láttok engem, mégsem hisztek”

Bibliai gondolatok szent Januáriusz vértanú és társai, ill. szent Tivadar vértanú emléknapján (2021.04.21.)

Apostoli szakasz: ApCsel 8,18-25

Azon időben amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel megadják a Szentlelket, pénzt kínált nekik, és azt mondta: »Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, megkapja a Szentlelket.« Péter azonban így szólt hozzá: »Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten ajándékát pénzért lehet megszerezni. Sem részed nincs ebben, sem jussod nincs hozzá, mert a szíved nem igaz az Isten előtt. Térj meg tehát ebből a gonoszságodból: s kérd az Istent, hogy szívednek ez a gondolata bocsánatot nyerjen. Mert azt látom, hogy a keserűség epéjében és a gonoszság kötelékében vagy.« Erre Simon azt felelte: »Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se érjen engem abból, amit mondtatok.« Ők pedig, miután tanúságot tettek és az Úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben a szamaritánusok sok helységének hirdették az evangéliumot.

Evangéliumi szakasz: Jn 6,35-39

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy bár láttok engem, mégsem hisztek. Mindaz, akit nekem ad az Atya, hozzám jön. És aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Atyámnak, aki küldött engem, az az akarata, hogy amit nekem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.”

Szent Január fölszentel vértanú és társai

A közép-itáliai Beneventum püspöke volt, társait pedig a szinaxárionok diakónusokként említik. Diocletianus császár keresztényüldözése idején, valószínűleg 305-ben szent Januáriuszt elfogták, és Timotheus campaniai kormányzó elé vezették. Mivel a püspök keményen kitartott keresztény hite mellett, a kormányzó tüzes kemencébe vettette, azonban a főpap sértetlenül került ki onnan. Amikor ezután a kormányzó parancsára kikötve vas vesszőkel verték, úgy, hogy már a csontjai is kilátszottak, a tömegben jelenlévő egyházi férfiak és a két világi elárulták magukat együttérzésükkel, mire őket is elfogták, s Puteoli város börtönébe vetették, majd a püspökkel együtt a cirkuszban vadállatok elé dobták. Januáriusz és társai onnan is bántatlanul kerültek ki, úgyhogy a kormányzó végül is valamennyiüket lefejeztette.

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/%C3%A1prilis-21

Szent Januáriosz vér és csont ereklyéje fennmaradt az utókor számára. Az elmúlt egy évben a következő két bejegyzést olvashattuk magyarul róluk:

1.”Ismét cseppfolyóssá vált San Gennaro vére – Megáldották az ereklyével Nápoly városát (2020. május 6.)

Szent Januáriusz († 305) vérereklyéje május 2-án ismét cseppfolyóssá vált Nápolyban, ahol a koronavírus-járvány miatt továbbra sincsenek nyilvános szentmisék. Az esemény arra ösztönözte Crescenzio Sepe bíborost, nápolyi érseket, hogy a vértanú ereklyéjével megáldja a várost.

„Kedves barátaim, nagy bejelentést teszek: az Úr még most, a koronavírus-járvány idején is folyékonnyá tette Szent Januáriusz vérereklyéjét a szent közbenjárására!” Egy interneten élőben közvetített szentmisén jelentette be ezt a nápolyi érsek a Mária mennybemenetele-székesegyházban, majd megáldotta a várost az ereklyével.

„Hányszor járt közben értünk a mi szentünk, hogy megmentsen minket a pestistől, a kolerától. Szent Januáriusz Nápoly igazi lelke” – hangzott el a főpásztor homíliájában.

Szent Januáriusz, vagy ahogy az olaszok mondják: San Gennaro, Nápoly védőszentje a 3. században volt a város püspöke. A Diocletianus-féle keresztényüldözés során szenvedett mártírhalált. Csontját és vérét ereklyeként őrizték meg a székesegyházban.

A vérereklye cseppfolyóssá válása helyileg ismert és elfogadott csoda, bár az Egyház hivatalosan nem ismerte el. A vértanú relikviája a beszámolók szerint évente legalább háromszor cseppfolyóssá válik: szeptember 19-én, a szent emlékünnepén, a május első vasárnapja előtti szombaton és december 6-án, a Vezúv 1631-es kitörésének évfordulóján. A csoda idején a megszáradt, vörös színű vérrög cseppfolyós vérré változik és betölti az üveg tartóedényt. A helyi legenda szerint ha elmarad a vér cseppfolyóssá válása, az háborút, éhínséget, betegséget és más katasztrófát jelez.

Forrás: Magyar Kurir

2. “Rossz előjel” – Szent Januáriusz vére nem vált folyékonnyá, ami sokak szerint baljós eseményeket vetít előre (2020.12.17.)

“Az állítólag Nápoly védőszentjének tartott egykori püspök megszáradt vérét tartalmazó üveget évente háromszor állítják ki a város székesegyházában, miközben az emberek imádkoznak és tanúi lehetnek annak, ahogy folyadékká alakul át.

Az esemény a “nápolyi vércsoda” néven ismert, de ez szerdán nem történt meg annak ellenére, hogy órákon át imádkoztak az emberek és délután különleges szentmisét tartottak.

Ezúttal a megszokottnál kevesebb embert engedtek be a katedrálisba a korlátozások miatt. (1)

Sok ember Nápolyban és általában a babonás Dél-Itáliában megnyugtató jelként tekint a “csodára“.

Az emberek különösen idegessé válnak, ha a vér nem válik cseppfolyóssá a szent ünnepén, szeptember 19-én. Bár rossz jelnek tartják, a másik két alkalommal, december 16-án és a május első vasárnapját megelőző szombaton kevésbé gondolják komolynak.

Néhány korábbi alkalommal, de nem mindig, amikor a vér nem cseppfolyósodott, hamarosan rossz dolgok következtek be Nápolyban és Olaszország többi részén.

1980 szeptemberében a csoda nem történt meg, és két hónappal később a Nápolytól keletre található Irpinia környékét pusztító földrengés sújtotta, amely csaknem 3000 ember halálát okozta”.

Forrás: https://ujvilagtudat.blogspot.com/2020/12/rossz-elojel-szent-januariusz-vere-nem.html