Miért menjek kirándulni az egyházközségemmel?

Nyugat-dunántúli görögökkel az Őrségben

Egy egyházközségben ((sőt, a miénk még csak nem is egyházközség, ,,csak” szervezőlelkészség) nem a barátaimmal vagyok. Nem a családtagjaimmal vagy a rokonaimmal. Még csak nem is a munkatársaimmal. Nem ismerem őket túl régen. Nem föltétlen egyforma az érdeklődési körünk. Nem oszthatok meg velük szakmai, munkahelyi tapasztalatokat. Akkor miért jó velük lenni? Miért éreztem határtalan összetartozást, sőt meghatottságot, amikor a múlt hétvégén együtt énekeltünk, olvastunk, imádkoztunk, a vecsernyén, utrenyén, együtt ültünk, játszottunk és nevettünk az esti sütögetésnél, tábortűznél. Amikor viccelődtünk, bandukoltunk, gyönyörködtünk az őrségi csodaszép tájban kirándulás közben, a Szala-patak tanösvényen, kóstolgattuk az őrségi dödöllét és rétest a Pityerszeren. Miért éreztem, hogy testvérek között vagyok, a helyemen vagyok, hogy idetartozom?

Szervezőlelkészünk, Elek Antal atya tényleg jól szervező lelkész. Bajánsenyén, a világ végén, az Őrség szívében talált és szervezett nekünk szállást, imádkozó helyet a helyi katolikus templomban. Felesége, Rita szervezte a túrát, Magdi és Julcsi készítette a reggelit, Jancsi rakta a tüzet. Laci sütötte a húst. A gyerekek gondoskodtak a jó hangulatról, Margit néni meg a gyerekekről. Marika néni a szép énekről, Gergő az okos kérdesekről, Márk pedig a fényképezésről. És amikor a tizennyolcéves gimnazista Kitti a tábortűznél hiányolta az egyházi énekeket- éreztem, hogy ez nem átlagos kirándulás. Nem család, nem baráti kör, hanem egy alakuló egyházközség- egyházi közösség.

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy váratlanul, meglepetés-szerűen megérkezett Fülöp érsek atya! Így érseki szertartásokban és közös beszélgetésekben volt részünk vele. Prédikációjából tanultuk a zsinati atyák emlékezetéről, hitünk megünneplésének fontosságáról- mi pedig egymástól is: összetartozást, testvéri szeretetet.

Írta: Kocsis Márta

Közlemény: Szóljanak a harangok!

Június 4-én Kárpát-medence-szerte felzúgnak a harangok, emlékeztetve egy olyan százéves traumára, melyre a hét országba szétszakított Kárpát-medencei magyarság a mai napig nem talált gyógyírt.

Trianon a nemzeti emlékezet olyan fordulópontja, melyben a Nagy Háború utójátékaként minden magyar család ismételten súlyos veszteségeket szenvedett. De tény, hogy egy ilyen trauma feldolgozásához, a gyógyuláshoz hosszú gyászmunka szükséges, melyre ez az évforduló is lehetőséget biztosít számunkra. Nekünk, akik érezzük, hogy a „Hazádnak rendületlenül” határoktól függetlenül a magyarság szívébe van írva. Akik megtapasztaltuk, hogy bár „Áldjon vagy verjen sors keze”, saját erőfeszítéseink nélkül akkor sem lehet a szétszakítottság érzését áthidalni. Akik hisszük, hogy „annyi balszerencse közt, / oly sok viszály után” is Jézus Krisztusban mindannyian összetartozunk. Mert „Még jőni kell, még jőni fog” a kor, amelyben a hit erejével sikerül feldolgozni a trianoni traumát. És tudjuk, hogy száz év sebeit nem vagyunk képesek magunk begyógyítani, ehhez az Isten megújító ereje is kell.

Zúgjanak a harangok, hogy emlékezzünk, imára kulcsoljuk kezünket és előre tekintsünk. Mert soha nem feledve, mindig emlékezve leszünk csak képesek saját magyar közösségünkben a megújulásra, a Kárpát-medencei jövőnk közös tervezésére, ahogy a keresztény ember gyászmunkája is nyugvópontra jut a feltámadás hitében. Az igazságtalanság, a magunkra hagyatottság, a reménytelenség csak akkor uralkodhat tovább rajtunk, ha nélkülözzük hitünk alappilléreit, a Teremtőbe vetett bizalmat, a megbocsátás képességét, az ima erejét. Pedig ezekkel a szekularizált Európa számára is példát tudunk mutatni.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége köszönetet mond mindazoknak, különösen a keresztény egyházaknak, akik a februárban közzétett közös trianoni harangozásra és imára szólító felhívásához csatlakoztak, a kezdeményezést felkarolták és támogatták.

Budapest, 2020. május 28.

a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöksége

A papi hivatásról

A papi hivatásról

Részlet Dionísziosz Tácisz: „Légy elrejtett ember!” című könyvéből, XIV. fejezet, A pap és feladata című fejezetből, 103.oldal

„Joíl atya azt tartotta, hogy aki Istennek szenteli magát, abban szent láng van, amit Isten maga gyújt meg:”A vágy, hogy Istennek szenteljük magunkat, annyi áldozatot követel az embertől, hogy ha a láng nem elég erős, hogy elégessen minden testi kívánságot és földi törekvést benne, nem tarthat ki, hanem kialszik. Én nem tudom saját magamnak ezt a lángot felszítani. Senki emberfiának nincs elég hatalma ahhoz, hogy ilyen lángot gyújtson, ami egy húsz-huszonöt évest az ifjúság minden bolondságával arra indítana, hogy megvessen minden testi vágyat, s az aszkézist és a nélkülözést keresse…Ezt a tüzet csakis egyvalaki gyújthatja meg: Isten.””

Interjú: https://hd.gorogkatolikus.hu/Egy-eve-szenteltek-fel-oket-de-mi-tortent-azota-veluk-2020-majus-26

Részlet Hészükhaszta József: Az Isten megismeréséről című könyvéből, 67.oldal

A „gyakorlat” esetében tehát a megtisztító kegyelem működik közre, azaz olyan, amelyik elősegíti a megtisztulást. Ha pedig bűnbánatot gyakorol valaki, a kegyelem az, amely előzőleg bűnbánatra ösztönözte őt. Bármit tesz is ilyenkor az ember, a kegyelemtől van, még ha nem is ismerte fel, aki ennek birtokába került. Mindenképpen a kegyelem táplálja és vezeti. Előrehaladásának mértéke szerint, amelyben részesült, felemelkedik vagy alászáll, de lehet, hogy ugyanabban az állapotban marad. Ha van benne igyekezet, és megtagadja önmagát, eljut a szemlélődésre, amelyet az isteni tudás általi megvilágosítás és a „részleges” szenvedélymentesség követ. Ha az igyekezet és az odaadás alábbhagy, a kegyelem ereje is gyengül.

A teljes levél itt olvasható: “Legyene a csípőtök felövezve!” http://www.szombathelyigorogkatolikus.hu/?s=legyen+cs%C3%ADp%C5%91t%C3%B6k+fel%C3%B6vezve

„Most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk” (1 Jn 3,2)

János I. levele 3,1-10

3 1Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. 2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. 3És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.

Szakítás a bűnnel.

4Mindenki, aki vétkezik, megszegi a törvényt, mert épp a törvényszegés a bűn. 5Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn. 6Az, aki benne marad, nem vétkezik. Az, aki vétkezik, nem látta, nem ismerte meg. 7Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy ő is igazságos. 8Aki bűnt követ el, az ördögtől való, hiszen az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög művét romba döntse. 9Azok, akik Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert Istentől születtek. 10Erről ismerhetők fel Isten gyermekei és a sátán fiai.

https://hd.gorogkatolikus.hu/Egy-nem-mindennapi-papi-hivatas-tortenete—interju-Elek-Antal-szombathelyi-szervezolelkesszel-2020-majus-25