Hónap: 2020 április

“Ha hibázik, ti nem követtek el hibát, ha engedelmeskedtek neki.”

április 30, 2020

Részletek Fr.Sebastian Vazhakala M.C: Élet Teréz Anyával, című könyvből

4.levél (117.oldal)

Calcutta -1978.június

„Legkedvesebb Sebastian Fivérem!

A Jóisten szeressen valamennyi leveledért. Bocsásd meg hanyagságomat – ha minden levelet megírtam volna, amit meg akartam írni neked, egy halommal kaptál volna. Hála Istennek most már az Ige Fivéreinél vagy végre. Arra vigyázz, mindjárt az elején, hogy a fivéreket a szentté válásban segítsd. Nem létszámra van szükségem, hanem szerzetesekre, akik Jézust szeretik, akik Isten szeretetét és irgalmát hordozzák. Tudod, Jézus már munkatársává fogadott téged, még mielőtt a noviciusok mestere lettél. Hagyd, had tegye ismét, csak ez esetben neked, magadnak kell noviciussá lenned bizonyos értelemben, Tanítsd őket az egymás iránti mélységes szeretetre. Ne zavarjon X levele – efféle ajándékokat és is sokat kapok. Csak mosolyogj és mond, hogy köszönöm – biztos vagyok benne, hogy a papírokkal is hamarosan rendben leszel. Imáimban nagyon közel vagyok hozzád. Engedd, hogy Jézus tegye veled, amit akar!”

Isten áldjon!

Teréz Anya”

„Az imádságom akár milyen csekély is, nagyon közel van hozzátok. Segítsétek egymást, hogy növekedjetek a szentségben. Legyetek szeretetteljes szívvel Sebastian atyához. Ha hibázik, ti nem követtek el hibát, ha engedelmeskedtek neki. Jézus majd beszél hozzátok általa. Szeressétek és engedelmeskedjetek szeretettel. Csak ennyit kérek, mint Anyátok. Imádkozzatok értem, Isten áldjon meg Benneteket.

Teréz Anya” (137.oldal)

“A betegséget választottam”

április 30, 2020

Szent öregek mondásai

Thébai József

Thébai József abba mondta: „Három dolgot becsül meg az Úr: Ha az ember beteg, és ráadásul kísértések támadnak rá, ám ő hálásan fogadja azokat. A második: Ha valaki minden munkáját tisztán végzi az Isten előtt, és semmi emberi szempontra sincs tekintettel. A harmadik pedig: Ha valaki aláveti magát lelkiatyjának, és mindenben lemond saját akaratáról. Ennek gyönyörű koszorúja van. Én azonban a betegséget választottam.”

A szent öregek könyve – JEL Könyvkiadó, 2010

Forrás:https://hd.gorogkatolikus.hu/ április 30.

„Aki hozzám jön, nem taszítom el” (Jn 6,37 b.)

április 30, 2020

Bibliai gondolatok – Április 29. szerda

Apostoli szakasz: ApCsel 8,18-25

Azon időben amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel megadják a Szentlelket, pénzt kínált nekik, és azt mondta: »Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, megkapja a Szentlelket.« Péter azonban így szólt hozzá: »Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten ajándékát pénzért lehet megszerezni. Sem részed nincs ebben, sem jussod nincs hozzá, mert a szíved nem igaz az Isten előtt. Térj meg tehát ebből a gonoszságodból: s kérd az Istent, hogy szívednek ez a gondolata bocsánatot nyerjen. Mert azt látom, hogy a keserűség epéjében és a gonoszság kötelékében vagy.« Erre Simon azt felelte: »Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se érjen engem abból, amit mondtatok.« Ők pedig, miután tanúságot tettek és az Úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben a szamaritánusok sok helységének hirdették az evangéliumot.

Evangéliumi szakasz: Jn 6,35-39

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy bár láttok engem, mégsem hisztek. Mindaz, akit nekem ad az Atya, hozzám jön. És aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Atyámnak, aki küldött engem, az az akarata, hogy amit nekem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.”

Részlet Michele Molineris: Napról napra Don Boscóval, 84.oldal

Egy szó a gyónásról

Don Bosco azt álmondta, hogy találkozott egy titokzatos férfival, aki megmutatta neki, milyen a lelke annak a négyszáz fiúnak, akik éppen akkor fejezték be a lelkigyakorlatot, és még azt is megmutatta, hogy pontosan ötven évvel később milyen lesz az általa létrehozott közösség.

Don Boscót nagy öröm töltötte el munkájának a gyümölcse láttán, amit az ég ilyen közvetlenül bemutatott neki, de azért a szomorúságra is volt elég oka a lelkigyakorlatok eredményessége miatt, ami nem sikerült annak ellenére, hogy mindent megtettek, hogy helyre igazítsák mindenki lelkiismeretét és hogy legyőzzék a gonoszt, ami az Oratórium falai közé is befészkelte magát. A négyszáz fiúból lagalább tizennégyen nem válaszoltak a kegyelem hívására, és megmaradtak a bűn mocsarában, bár napnál is világosabb volt a figyelmeztetés.

Don Boscónak ez rosszabbul esett, mint egy arculcsapás, és nem volt elég az ég minden kegyelme sem, hogy megvígasztalja őt. Azonnal munkához látott, hogy elégtételt vehessen, de ezzel várnia kellett a következő év februárjáig, hogy valamennyi megátalkodottnak lelkére beszélhessen.

Ebből az alkalomból történt, hogy a már említett titokzatos férfi azt tanácsolta neki, hogy ha nyílvánosság előtt beszél, soha ne mulasszon el néhány szót szólni a gyónásról. Don Bosco könnyen hajlott a tanácsra, mivel személyesen tapasztalta meg, hogy „nagyobb azoknak a száma, akik, bár gyónnak, elkárhoznak, mint azoké, akik elkárhoznak azért, mert nem gyónnak. Mert még a legelvetemültebbek is elmennek néha gyónni, de nagyon sokan vannak, akik nem helyesen gyónnak.”

Rólunk jelent meg…

április 28, 2020

Egy szervezőlelkészség első feltámadási szertartása

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/Egy-szervezolelkeszseg-elso-feltamadasi-szertartasa-2020-aprilis-28

Első alkalommal és rögtön rendhagyó módon végezték el Zalabesenyőn a feltámadási szertartást húsvétkor. Hogy a szórványban élő közösség tagjai miként élték meg ezt a különleges alkalmat arról olvashatnak az alábbiakban. A beszámolót Kocsis Márta, Molnár Lajos és Megyei Róbert gondolatai illetve fotói gazdagítják.

Kocsis Márta: 

„2020 húsvét. Kihalt utcák, csöndes városok és falvak. Bezárt templomok. Üres templomban végzett szertartások. Csöndes húsvét. Imádság a keresztény otthonokban. Nem így Zalabesenyőn: ujjongó öröm, teli torokból zengő feltámadási énekek, egy kis közösség, Elek Antal „Tóni” atya vezetésével.

Az Úristen számunkra gyakran érthetetlennek tetsző, kiszámíthatatlannak tűnő bölcsességét látom abban, hogy ilyen parókusunk, szervezőlelkészünk van. Aki hosszú utat járt be, sokáig várt, szó szerint kiböjtölte a hivatást. Az Úristen sokáig megvárakoztatta, hogy egyszer csak kitörő lelkesedéssel, akadályt nem ismerő tenni akarással vesse bele magát a papi és szervezőlelkészi munkába.

Most ebből csak azt a határtalan örömöt akarom kiemelni, és veletek is megosztani, amit a feltámadási szertartás közben éreztem Zalaegerszeg- Zalabesenyőn. Maroknyi közösség – Nagykanizsától Jákig -, egy szívvel-(Szent)lélekkel zengte be a román kori kis kápolnát, amit november óta csak mi, görögkatolikusok használunk. Az előírások szigorú betartásával, távolságot tartva, Tóni atya orvos felesége révén is felelősségteljesen és szakértelemmel figyelmeztetett mindenkit a szabályok betartására. Mert amúgy meg is feledkeztünk volna, hogy a Földön vagyunk. Úgy éreztem, a fél Dunántúlt emeljük a magasba az Úristen színe elé, magunkkal hozva azokat a testvéreket is, akik nem jöhettek el – Szombathelyről, Sopronból, Kőszegről, Körmendről. Velünk voltak, velünk voltatok. Együtt adtunk hálát veletek, Istennek a feltámadás öröméért és Tóni atyáért is.” 

Molnár Lajos: 

„Húsvét szombatján a zalaegerszeg-zalabesenyői Szent Katalin templomban feltámadási szertartást végeztünk.

Nagyon vártam ezt a szertartást, hogy együtt énekeljük:„Föltámadt Krisztus”. Miután az énekszöveget kezembe vettem, sok ismeretlen dologgal találkoztam. Én huszonéves koromban kerültem Zalaegerszegre. Mint görögkatolikus, vasárnap jártam Szent Liturgiákra, de ilyen szertartáson valószínűleg nem vettem részt. Ezért a szöveget és a dallamot egyaránt nehéz volt figyelni, de a szertartás felére már jobban tudtam követni az éneket.

Sokan gyűltünk össze a román kori temetőkápolnában, pedig templomaink üresek és a papok a legszentebb áldozatot – fájdalmunkra – csak a hívek részvétele nélkül mutathatják be.

Szent meggyőződésem, hogy aki hiszi, hogy az Oltáriszentségben jelen van Jézus, annak a vírus sem árt, ha betartja a világ által elvárt higiéniai szabályokat. Ahogy a Szentírásban olvashatjuk: „Adjátok meg az Istennek, ami az Istené, és a császárnak, ami a császáré.

Mint apa jó érzéssel töltött el, hogy a nagyfiam még másnap is a „Föltámadt Krisztus”-t dúdolgatta, így tudom, hogy nem maradt benne viszonzatlanul ez az örömteli dicsőítés.” 

Végezetül pedig szervezőlelkész atya gondolatai a rendhagyó húsvétról: 

„A szervezőlelkészség életében első húsvétunkra mi is, mint mások, a koronavírus-járvány miatt félelemmel készültünk. Mindig Létrás Szent János írása járt a fejemben a gyerekes gyávaságról:

>>Haladéktalanul merj akár az éj közepén is azokra a helyekre menni, ahol meg szoktál rémülni, mert ha egy kicsit engedsz, veled öregszik meg ez a gyerekes, nevetséges szenvedély. Út közben imával fegyverkezz föl, odaérve pedig tárd ki a karodat, és Jézus nevével korbácsold az ellenséget, mert nincs annál hatalmasabb fegyver a mennyben és a földön. Miután megszabadultál nyavalyádtól, zengd szabadítód dicséretét, mert ha hálás vagy, örökké megoltalmaz.<<

Mostanra már eltelt több mint egy hónap a kijárási korlátozás bevezetésétől, ennek ellenére mindig voltunk néhányan a szertartásokon, amelyekre bárki jöhetett.

Szombathelyen ünnepeltük a nagycsütörtöki és a nagypénteki eseményeket, de a feltámadási szertartást a zalaegerszegi kis templomban szerettük volna megtartani. Nem tudhattuk előre, mennyien leszünk, de nagy örömmel töltött el bennünket, hogy 25-en jöttünk össze, mindenki elhozta a teljes családját, és ebből két családnak már csak a templomon kívül jutott hely a kötelező, legalább 1,5 méteres higiéniai távolság betartásával. Ahogy érkeztek a hívek, a szertartások megkezdéséig átcsoportosítottuk a székeket, hogy a családok között meglegyen a kellő távolság.

A feltámadási szertartás óta is már legalább negyedik alkalommal találkozhattam ezekkel a családokkal, mindenki jól van, mindenki megerősödve jött ki a közös ünnepléséből. Valóban kár lett volna megijednünk és meghátrálnunk azok után, hogy a jogi keretek ezt lehetővé tették.

A feltámadási szertartás után döntöttem el, hogy szükség van Zalaegerszegen is az eddigi havi két alkalom helyett heti rendszerességgel Szent Liturgiát végezni, amely azóta is estékbe nyúlóan, a bennünket körülvevő nagy csöndben, festői helyen legalább 10 fővel történik még hétköznapokon is.” 

A szertartások pontos időpontjáról a szervezőlelkészség honlapján tájékozódhatnak: www.szombathelyigorogkatolikus.hu

„Az ember, kellő alázat híján saját maga gördít akadályokat az isteni segítség útjába!”

április 27, 2020

Részlet Áthosz-hegyi Jerondasz Paisziosz: A hészükhaszta lelkiség békessége, (Sarutlan Kármelita Nővérek, 2018, 72-77.oldal

Ahogyan az ördög becsapja az embert

„Az ördög kijátssza az embereket egymás ellen. Rávesz minket arra, hogy embertársaink kárára tegyünk meg dolgokat. De ő maga csak a legritkábban támadja meg az embert közvetlenül. Ha valaki szellemileg-lelkileg lanyhul, vagy közömbössé válik (ha például abbahagyja az imádkozást, nem olvas lelki írásokat, stb,), az ördög még nagyobb restségre és közönyre vezeti. A hanyag embernél eléri azt, hogy jól érezze magát a következőket gondolva: – Fáj a fejem, nem vagyok jól egészségileg; nem baj hát, ha az ágyban maradok, és nem imádkozom. – Ha valaki jámbor, ráveszi őt arra, hogy túlzottan jámbor (ájtatos) legyen. Az ember nagyra tartja magát ettől, vagy túlzásba viszi a lelki harcát is (ott is harcol, ahol az nem az ő dolga), túlzásba viszi az imádkozást, böjtölést is, stb. Vagy pedig meggyengíti az ember lelki-szellemi fegyvereit (ima, böjt, éberség/ józanság). A túlzásba eső lelki harcos végül feladja a küzdelmet. Akinek kemény szíve van, annak még jobban megkeményíti a szívét; az érzékeny ember, ha nem figyel oda, érzelgős emberré alakítja.”

Az alázatról és türelemről

„Isten nem akarja, hogy teremtménye szenvedjen. Némely megpróbáltatást azonban a javulásunk céljából engedélyez. Ilyen esetekben, ha az ember jobbá lesz, a kísértés megszűnik.”

A Jerondasz felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztény szellemi-lelki tevékenységnek az alázatos lelkület elérésére kell irányulnia. A következőt mondta: „Isten jóságos és embereket szerető; pontosan látja mindegyikünk helyzetét, s az ebből fakadó gondját, baját, bánatát és segíteni akar nekünk, még mielőtt az illető kérné azt. Isten számára nincsenek nehézségek, hiszen mindenható. De az ember, kellő alázat híján saját maga gördít akadályokat az isteni segítség útjába! Ekkor fordul elő, hogy az Isten „nem tud” – segíteni – egészen addig, amíg az ember be nem látja valós helyzetét, s nem lesz teljesen bizodalommal Isten iránt. Amíg az ember nem teszi ezt meg, Istent „nyomasztja”, mert addig „nem tud” segíteni a szenvedő embernek. Az ember ilyenkor általában olyat kér, ami csak ártana neki, mivel nem alázatosan gondolkodik. Az embert sújtó dolgok az alázat hiányával függnek össze: amikor például azt látjuk, hogy valaki küzd, de a szenvedélye maga alá gyűri, akkor Isten ezt azért engedi megtörténni, mert az az ember még túlságosan nagyra tartja önmagát. Ha az emberben nincs kellő alázat, még ha gyűlöl is bizonyos szenvedélyeket és teljes szívéből meg akar szabadulni tőlük, sőt még a vérét is kész adni ezért, akkor sem jár sikerrel, mert Isten nem segít neki; és nem is fog segíteni addig, amíg nem lesz alázatossá a lelke (mert még ha gyűlöl is bizonyos szenvedélyeket, továbbra is nagyravágyásnak a rabja, ami a kapuja az összes többi szenvedélynek).

A szellemi-lelki előmenetelhez az ember szeretetet, szívbéli imát, belátást, engedelmességet és ehhez hasonló erényeket kérhet Istentől. De Isten azt szeretné, hogy felismerjük Őt – és ezt jól jegyezzétek meg -, és ha nem rendeljük alá saját akaratunkat az Ő akaratának, semmit sem fog megadni nekünk abból, amit kérünk, bármennyire is igyekezzünk. Ha azonban elsődleges célunk az alázatos lelkület elérése, akkor mindennel ellát minket az Isten – ingyen.

Isten semmi mást nem akar tőlünk, mint alázatot. A szent keresztségben nekünk juttatott isteni kegyelme által segíteni akar nekünk, még mielőtt hozzáfognánk bármihez is, mielőtt szeretetet kezdünk érezni Iránta, mielőtt aszketikus cselekedeteket végzünk – egyedül az Ő kimondhatatlan jósága miatt. Kegyelme segít nekünk abban, hogy szeressük az Urat és felismerjük Őt. Az Isten mindent megtesz; csak legyen alázatos a lelkünk, hogy nagyravágyó énünk ne álljon kegyelme útjába, hanem engedje annak működését. Ha nincs bennünk kellő alázat, akkor azt akadályozzuk. Egyedül a nagyravágyás megy szembe az isteni kegyelemmel.

Péter apostol első levelének ötödik fejezetében tudatja velünk, hogy mit kifogásol bennünk, s hogy mit kellene tennünk: Ti pedig fiatalabbak, fogadjatok szót az elöljáróknak. Egymással szemben mindnyájan alázatosságot öltsetek magatokra, mert Isten a kevélyekkel szembeszáll, az alázatosoknak viszont kegyelmet ad. Ezért alázkodjatok meg Isten súlyos keze alatt, hogy majdan felmagasztaljon titeket. Minden aggodalmatokat hagyjátok rá, mert Ő gondot visel rátok (1 Pét 5,5-7).

Ha ezt megértjük, s a magunk hozzájárulásával -alázatunkkal -beleegyezünk, akkor minden más dologra is áldását adja majd az Isten. Ha azonban minden miatt aggódunk, kivéve alázatunkkért, akkor semmilyen jóban nem lesz részünk. Ez az egyetlen szükséges: a szív alázata, hogy bevonuljon oda Isten kegyelmének királysága.

A megpróbáltatásokkal kapcsolatban a következőket írta a Jerondasz: „Akik nyomoréknak születtek, vagy saját figyelmetlenségük miatt váltak azzá, s nem panaszkodnak e felett, hanem alázattal Istennek hódolnak és Krisztus lelkületével élnek, akkor tanúságtevőkké válnak.”

„A világban minden rossz mögött az van, hogy nem fogjuk fel az isteni elrendelés útjait és panaszkodunk ennek következményei miatt. Isten nem engedélyezne semmilyen megpróbáltatást, ha abból nem származhatna valami jó. Ha egy nyomorék ember a neki küldött megpróbáltatást örömmel fogadja el, akkor Isten őt az igazak közé fogja sorolni.”

„Isten számos alkalmat biztosít nekünk, hogy elnyerhessük a mennyek országába való bejutást, mi azonban nem fogadjuk el azokat, s nem élünk velük. Fogadjunk minden megpróbáltatást türelemmel és alázattal, s közben adjunk hálát Istennek és hódoljunk neki. Próbáljunk meg mindig Istennel lenni, s Tőle nem eltávolodni, mert Istentől távol nincsen megmenekülés”.

„Isten különféle próbatételeknek teszi ki az embereket: betegségeknek, sérüléseknek, és még sok más dolognak, környezetünk rágalmazásainak, sértéseknek és igazságtalanságoknak. Ezeket el kell fogadnunk türelemmel, felindultság nélkül, s áldás forrásaként kellene tekintenünk rájuk. Ha valaki igazságtalan velünk, örvendezzünk, s tekintsünk őt jótevőnknek, mert általa eljövendő életünk jutalma gyarapodik. Isten azon próbatételek által, melyeket enged velünk megtörténni, az Ő mennyei országa számára készít fel bennünket, s általuk kapjuk meg az oda bejutáshoz szükséges útlevelet.”

„Isten megengedi az igazak megrágalmazását, hogy a bűnösök ne vesszenek el. Istennek a nagy szeretete engedi meg azt, hogy az igazakat megrágalmazzák és elítéljék, ha azzal egy beteg lélek megmenekül a pusztulástól. De végül mindig nyilvánvalóvá teszi az igazságot.”

“Nagyon engedelmes volt”

április 27, 2020

Szent öregek mondásai

János, Pál tanítványa

János abbáról, Pál abba tanítványáról mondják, hogy nagyon engedelmes volt. Volt egy bizonyos helyen egy síremlék, és egy hiéna lakott benne. Az öreg trágyát látott azon a vidéken, és azt mondta Jánosnak, menjen és hozza el. Az azonban így szólt: „És mit csinálok a hiénával, abba?”, az öreg tréfálkozva mondta: „Ha rád támad, kötözd meg és hozd ide!” Elment tehát oda a testvér alkonyatkor. Egyszer csak rátámadt a hiéna. János pedig az öreg szavát követve nekiiramodott megfogni. Erre a hiéna menekülni kezdett. János azonban ezekkel a szavakkal vette üldözőbe: „Várj, abbám azt mondta, hogy kötözzelek meg!” Meg is fogta és megkötözte. Az öreg már izgult, és a kunyhóban ülve várta. És lám, megérkezett János a megkötözött hiénával. Amikor meglátta az öreg, elcsodálkozott. És mivel alázatra akarta nevelni, megütötte, és azt mondta: „Te veszett, veszett kutyát hoztál ide nekem?” És rögtön megszabadította kötelékeitől a hiénát az öreg, és engedte, hogy elmenjen. A szent öregek könyve – JEL Könyvkiadó, 2010

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/ 2020.04.27-én

“Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ.” (Jn 15,19)

április 24, 2020

Bibliai gondolatok – Szent György vértanú emléknapján (Április 23.)

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/%C3%A1prilis-23

Apostoli szakasz: ApCsel 12,1-11

Azon időben Heródes király felemelte kezét, hogy lesújtson egyesekre az egyházból. Így karddal kivégeztette Jakabot, János bátyját. Mivel pedig látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette és átadta őrizetbe négy, négytagú katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelen könyörögött Istenhez érte. Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette és így szólt: »Kelj föl gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel saruidat.« Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat és kövess engem.« Péter az angyalt követve kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte látomása van. Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától megnyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«

Evangéliumi szakasz: Jn 15,17-16,2

Mondta az Úr tanítványainak: „Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást! Ha gyűlöl majd benneteket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket! Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a tőlem kapott igére: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják. Mindezt azonban az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. Ha nem jöttem, és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. Most pedig látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is, azért, hogy beteljesedjék az ige, amely a törvényükben meg van írva: »Ok nélkül gyűlöltek engem«. Amikor eljön a Vigasztaló, akit én küldök az Atyától, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, és eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, úgy hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek.”

Szent György nagyvértanú

Valószínűleg a kisázsiai Kappadokiából származott előkelő keresztény családból. Egyes adatok szerint apja vértanúhalált halt, amikor még György gyermek volt, s attól kezdve anyja nevelte. Diocletianus császár uralkodása idején (284-305) katonai pályára lépett, ahol kiváló szolgálatával magas rangot ért el. Amikor a császári rendelet megfosztotta a keresztényeket politikai jogaiktól és állami tisztségeiktől, Szent György nyíltan megvallotta hitét a császár előtt, és sem hitegetésre, sem fenyegetésre nem volt hajlandó elállni tőle, hanem el is ítélte a pogány isteneknek áldozó hitehagyókat. Diocletianus ekkor kínzásokra adta át őt: lándzsával átdöfték a hasát, kerékbe törték, húsát szaggatták, ő mégis sértetlen maradt. Ennek láttán többen keresztény hívőkké lettek, vállalva ők is a vértanúságot. Végül a szentet 303. április 23-án lefejezték.
Szent György ikonográfiai ábrázolása egy vele kapcsolatos legendára utal. Eszerint a libanoni Bejrut közelében volt egy tó, amelyben hatalmas sárkány tanyázott, s ez a fenevad nyeldeste az arra vetődő embereket. A bálványimádók papjai azt a tanácsot adták a királynak, hogy a környéken élő családok naponta sorshúzás alapján áldozzák fel egy-egy gyermeküket a sárkánynak. Így került sor a király egyetlen leányának feláldozására is. A királyleányt a legszebb ruhájába öltöztették és elkísérték a tópartra. Amikor a sárkány előjött a tóból, ott termett lóháton Szent György, és megölte a szörnyet. A szent ezután megnyugtatta a megrémült jelenlévőket, hogy ne féljenek, hanem higgyenek és bízzanak az Úr Jézus Krisztusban, mert az ő parancsára történt a sárkány megölése.

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/%C3%A1prilis-24

Szent Száva vértanú (Április 24.)

Valens kelet-római császár idején élt. A gótok vidékéről származott. Gyermekkorától keresztényként nevelkedett, s megtagadta a bálványoknak bemutatandó áldozatot, sőt akik ilyet akartak bemutatni, azokat is visszatartotta ettől a keresztény hit kifejtésével. Így szavára sokan megtértek. Később viszont Athanarik gót király keresztényüldözést kezdett. Szávát is elfogták, és sok kínzás során szekérrúdhoz kötözve fölakasztották, majd pedig vízbe vetették, ahol 38 éves korában 372. április 13-án halt meg.

Szent Erzsébet szentéletű anya (Április 24.)

Csodatevő asszony volt, aki fiatal korától fogva egy Konstantinápoly közelében lévő kolostorban élt és csak zöldségfélével táplálkozott, a Nagyböjtöt pedig étlen vezekelte végig. Teljesen leromlott testi állapotban csöndesen hunyt el.