„A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak.” (Róm 12,11)

Bibliai gondolatok – Istennek tetsző élet.

Szt. Pál apostol: Rómaiakhoz írt leveléből

12 1Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. 2Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes. 3A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyikteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. 4Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, 5sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, 6s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, 7aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, 8aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest. 9Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. 10A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. 11A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. 12A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. 13Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. 14Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. 15Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok. 16Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve. 17Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. 18Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. 19Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr. 20Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. 21Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.

„Lelkem szomját enyhítsd, Üdvözítőm, a vallásosság vizeivel”

Bibliai gondolatok – A szamariai asszony vasárnapja (húsvét utáni 4. vasárnap)

„Az ünnepi időszak feléhez érvén / lelkem szomját enyhítsd, Üdvözítőm, a vallásosság vizeivel, / ki magad mondád: / Mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek hozzám és igyatok! /’ Örök életünk forrása, Krisztus Isten, dicsőség néked!” (Tropár, Ötvened közepe)

ApCsel 11,19-30

Azon időben azok, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak a zsidóknak. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust. Az Úr keze velük volt, úgy hogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz. Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, azért elküldték Barnabást Antióchiába. Mikor odaérkezett s meglátta az Isten kegyelmét, megörült és mindnyájukat arra buzdította, hogy maradjanak állhatatosan egy lélekkel egyesülve az Úrban, Ő derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, s mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken s nagy tömeget tanítottak, úgy hogy Antióchiában nevezték legelőször a tanítványokat keresztényeknek. Azokban a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióchiába és azok egyike, névszerint Agabusz, felállt és a Lélek által kijelentette, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében. A tanítványok erre elhatározták, hogy mindnyájan küldeni fognak valamit a Júdeában lakó testvérek segélyezésére, – mindenki tehetsége szerint. Ezt meg is tették és elküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által.

Jn 4,5-42

Abban az időben Jézus Szamaria egyik városához érkezett, melyet Szikarnak mondanak, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus tehát olyan fáradt volt az úttól, hogy leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt. Odajött egy asszony Szamariából vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet vegyenek. A szamariai asszony így válaszolt: „Hogyan kérsz te zsidó létedre inni tőlem, holott szamariai asszony vagyok?” A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal. Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki azt mondja neked: »Adj innom«, te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.” Az asszony így szólt: „Uram, nincs is vödröd, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, és amelyből ivott ő maga, a fiaival és az állataival együtt?” Jézus azt mondta neki feleletül: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet én adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Erre az asszony így szólt: „Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam többé, és ne járjak ide meríteni!” Jézus így felelt: „Menj, hívd el a férjedet, és gyere ide!” Az ezt válaszolta: „Nincs férjem”. Jézus erre azt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem férjed. Ezt helyesen mondtad.” Az asszony ekkor így szólt: „Uram, látom, próféta vagy. Atyáink ezen a hegyen imádkoztak, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol imádkozni kell.” Jézus azt felelte: „Asszony, hidd el nekem, hogy elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. De eljön az óra, és most van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres, akik így imádják őt. Lélek az Isten, és akik imádják őt, Lélekben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony azt felelte rá: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Amikor ő eljön, kijelent mindent nekünk.” Jézus erre megmondta: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Ekkor odaérkeztek tanítványai, és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: „Mit akarsz tőle?” vagy: „Mit beszélsz vele?” Az asszony pedig otthagyta a korsóját, elment a városba, és azt mondta az embereknek: „Gyertek, lássatok egy embert, aki mindent elmondott, amit tettem! Vajon nem ő-e a Krisztus?” Ők kimentek a városból, és odajöttek hozzá. Közben a tanítványok kérték őt: „Rabbi, egyél!” De ő azt felelte: „Van ennivalóm, amiről ti nem tudtok.” A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás között: „Talán csak nem hozott neki valaki enni?” Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött engem, és elvégezzem az ő művét. Ugye azt mondjátok, hogy még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, azt mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert már fehérek, készek az aratásra. Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy a vető együtt örüljön az aratóval. Ebben ugyanis igaz a mondás: Más az, aki vet, és más az, aki arat. Én azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti az ő munkájukba álltatok bele.” Abból a városból sokan hittek benne a szamariaiak közül, az asszony beszéde miatt, aki bizonygatta, hogy „mindent elmondott nekem, amit csak tettem”. Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. És sokkal többen hittek az ő tanítását hallva. Az asszonynak pedig azt mondták: „Most már nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert magunk hallottuk, és megbizonyosodtunk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője, a Krisztus.”

Részlet Lakatos László: Szentek virágoskertje című könyvéből, 274.oldal

Szent Fortina vértanúnő (Emléknapja március 20.)

Ő volt az az asszony, akivel Jézus beszélgetett a kútnál. A történetet megtaláljuk Szent János evangéliumában (4,4-42.). Ezután Fortina az afrikai Kartagéna városában élt fiával együtt. Az elbeszélés szerint meggyógyított egy Sebestyén nevű katonát, akinek az arca megégett, és csúnya betegségben szenvedett. Krisztus hitének terjesztése miatt kútba dobták 66-ban.

A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel.” Pédabeszédek könyve 5,15

„Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza őt” (Jn 6,44)

Szent Jakab apostol (Április 30.)

Zebedeus fia és Szent János evangélista testvére, aki István diakónus után második keresztény vértanúként nyerte el a vértanúság koronáját. Mindketten olyan apostoli buzgóságot tanúsítottak, hogy az Úr „Boanergesz”-nek nevezte őket, ami azt jelenti: „Mennydörgés fiai”. A külön is kiválasztott három apostol közé tartoztak, s Péterrel együtt szemtanúi lehettek Urunk színeváltozásának. Heródes király végeztette ki húsvétkor, valószínűleg 36-ban (Ap.Csel. 12,1-2 beszámolója szerint).

ApCsel 8,26-39

Azon időben az Úr angyala így szólt Fülöphöz: »Kelj föl és menj délre, arra az elhagyatott útra, amely levisz Jeruzsálemből Gázába.« Az fölkelt tehát és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje s minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni, visszatérőben kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: »Menj oda és szegődj ahhoz a kocsihoz.« Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, megszólította: »Azt gondolod, hogy érted, amiket olvasol?« Ez így felelt: »Hogyan tudnám, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?« Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje. Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt: »Úgy vitték a megölésre, mint a juhot s ahogy a bárány megnémul nyírója előtt, úgy nem nyitotta fel száját. Megaláztatásban végződik be rajta az ítélet. Ki számlálja el az ő nemzetségét, mert az ő élete elvétetik a földről«. Erre az udvari tiszt azt kérdezte Fülöptől: »Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, önmagáról vagy más valakiről?« Ekkor Fülöp megnyitotta száját s ebből az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. Ahogy az úton haladtak, odaértek egy vízhez. Erre az udvari tiszt azt mondta: »Íme a víz, mi gátol abban, hogy meg ne keresztelkedjem?« Fülöp azt felelte: »Ha hiszel teljes szívedből, szabad.« Az így szólt: »Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.« Azután megállította a kocsit s mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. Amint feljöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta őt többé, s örvendezve tovább ment az útján.

ApCsel 12,1-11

Azon időben Heródes király felemelte kezét, hogy lesújtson egyesekre az egyházból. Így karddal kivégeztette Jakabot, János bátyját. Mivel pedig látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette és átadta őrizetbe négy, négytagú katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelen könyörögött Istenhez érte. Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette és így szólt: »Kelj föl gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel saruidat.« Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat és kövess engem.« Péter az angyalt követve kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte látomása van. Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától megnyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«

Lk 9,1-6

Abban az időben Jézus összehívta a tizenkét tanítványát, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Ezt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt; két ingetek se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább! Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, hagyjátok el azt a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról bizonyságul ellenük!” Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak.

Jn 6,40-44

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen, és én feltámasszam az utolsó napon.” A zsidók pedig zúgolódtak ellene, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.” Megkérdezték: „Nemde Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?” Jézus azonban válaszul így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza őt. Én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/%C3%A1prilis-30

„Aki hozzám jön, nem taszítom el” (Jn 6,37 b.)

Bibliai gondolatok – Április 29. szerda

Apostoli szakasz: ApCsel 8,18-25

Azon időben amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel megadják a Szentlelket, pénzt kínált nekik, és azt mondta: »Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, megkapja a Szentlelket.« Péter azonban így szólt hozzá: »Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten ajándékát pénzért lehet megszerezni. Sem részed nincs ebben, sem jussod nincs hozzá, mert a szíved nem igaz az Isten előtt. Térj meg tehát ebből a gonoszságodból: s kérd az Istent, hogy szívednek ez a gondolata bocsánatot nyerjen. Mert azt látom, hogy a keserűség epéjében és a gonoszság kötelékében vagy.« Erre Simon azt felelte: »Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se érjen engem abból, amit mondtatok.« Ők pedig, miután tanúságot tettek és az Úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben a szamaritánusok sok helységének hirdették az evangéliumot.

Evangéliumi szakasz: Jn 6,35-39

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy bár láttok engem, mégsem hisztek. Mindaz, akit nekem ad az Atya, hozzám jön. És aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Atyámnak, aki küldött engem, az az akarata, hogy amit nekem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.”

Részlet Michele Molineris: Napról napra Don Boscóval, 84.oldal

Egy szó a gyónásról

Don Bosco azt álmondta, hogy találkozott egy titokzatos férfival, aki megmutatta neki, milyen a lelke annak a négyszáz fiúnak, akik éppen akkor fejezték be a lelkigyakorlatot, és még azt is megmutatta, hogy pontosan ötven évvel később milyen lesz az általa létrehozott közösség.

Don Boscót nagy öröm töltötte el munkájának a gyümölcse láttán, amit az ég ilyen közvetlenül bemutatott neki, de azért a szomorúságra is volt elég oka a lelkigyakorlatok eredményessége miatt, ami nem sikerült annak ellenére, hogy mindent megtettek, hogy helyre igazítsák mindenki lelkiismeretét és hogy legyőzzék a gonoszt, ami az Oratórium falai közé is befészkelte magát. A négyszáz fiúból lagalább tizennégyen nem válaszoltak a kegyelem hívására, és megmaradtak a bűn mocsarában, bár napnál is világosabb volt a figyelmeztetés.

Don Boscónak ez rosszabbul esett, mint egy arculcsapás, és nem volt elég az ég minden kegyelme sem, hogy megvígasztalja őt. Azonnal munkához látott, hogy elégtételt vehessen, de ezzel várnia kellett a következő év februárjáig, hogy valamennyi megátalkodottnak lelkére beszélhessen.

Ebből az alkalomból történt, hogy a már említett titokzatos férfi azt tanácsolta neki, hogy ha nyílvánosság előtt beszél, soha ne mulasszon el néhány szót szólni a gyónásról. Don Bosco könnyen hajlott a tanácsra, mivel személyesen tapasztalta meg, hogy „nagyobb azoknak a száma, akik, bár gyónnak, elkárhoznak, mint azoké, akik elkárhoznak azért, mert nem gyónnak. Mert még a legelvetemültebbek is elmennek néha gyónni, de nagyon sokan vannak, akik nem helyesen gyónnak.”

“Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ.” (Jn 15,19)

Bibliai gondolatok – Szent György vértanú emléknapján (Április 23.)

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/%C3%A1prilis-23

Apostoli szakasz: ApCsel 12,1-11

Azon időben Heródes király felemelte kezét, hogy lesújtson egyesekre az egyházból. Így karddal kivégeztette Jakabot, János bátyját. Mivel pedig látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette és átadta őrizetbe négy, négytagú katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelen könyörögött Istenhez érte. Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette és így szólt: »Kelj föl gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel saruidat.« Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat és kövess engem.« Péter az angyalt követve kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte látomása van. Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától megnyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«

Evangéliumi szakasz: Jn 15,17-16,2

Mondta az Úr tanítványainak: „Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást! Ha gyűlöl majd benneteket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket! Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a tőlem kapott igére: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják. Mindezt azonban az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. Ha nem jöttem, és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. Most pedig látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is, azért, hogy beteljesedjék az ige, amely a törvényükben meg van írva: »Ok nélkül gyűlöltek engem«. Amikor eljön a Vigasztaló, akit én küldök az Atyától, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, és eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, úgy hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek.”

Szent György nagyvértanú

Valószínűleg a kisázsiai Kappadokiából származott előkelő keresztény családból. Egyes adatok szerint apja vértanúhalált halt, amikor még György gyermek volt, s attól kezdve anyja nevelte. Diocletianus császár uralkodása idején (284-305) katonai pályára lépett, ahol kiváló szolgálatával magas rangot ért el. Amikor a császári rendelet megfosztotta a keresztényeket politikai jogaiktól és állami tisztségeiktől, Szent György nyíltan megvallotta hitét a császár előtt, és sem hitegetésre, sem fenyegetésre nem volt hajlandó elállni tőle, hanem el is ítélte a pogány isteneknek áldozó hitehagyókat. Diocletianus ekkor kínzásokra adta át őt: lándzsával átdöfték a hasát, kerékbe törték, húsát szaggatták, ő mégis sértetlen maradt. Ennek láttán többen keresztény hívőkké lettek, vállalva ők is a vértanúságot. Végül a szentet 303. április 23-án lefejezték.
Szent György ikonográfiai ábrázolása egy vele kapcsolatos legendára utal. Eszerint a libanoni Bejrut közelében volt egy tó, amelyben hatalmas sárkány tanyázott, s ez a fenevad nyeldeste az arra vetődő embereket. A bálványimádók papjai azt a tanácsot adták a királynak, hogy a környéken élő családok naponta sorshúzás alapján áldozzák fel egy-egy gyermeküket a sárkánynak. Így került sor a király egyetlen leányának feláldozására is. A királyleányt a legszebb ruhájába öltöztették és elkísérték a tópartra. Amikor a sárkány előjött a tóból, ott termett lóháton Szent György, és megölte a szörnyet. A szent ezután megnyugtatta a megrémült jelenlévőket, hogy ne féljenek, hanem higgyenek és bízzanak az Úr Jézus Krisztusban, mert az ő parancsára történt a sárkány megölése.

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/%C3%A1prilis-24

Szent Száva vértanú (Április 24.)

Valens kelet-római császár idején élt. A gótok vidékéről származott. Gyermekkorától keresztényként nevelkedett, s megtagadta a bálványoknak bemutatandó áldozatot, sőt akik ilyet akartak bemutatni, azokat is visszatartotta ettől a keresztény hit kifejtésével. Így szavára sokan megtértek. Később viszont Athanarik gót király keresztényüldözést kezdett. Szávát is elfogták, és sok kínzás során szekérrúdhoz kötözve fölakasztották, majd pedig vízbe vetették, ahol 38 éves korában 372. április 13-án halt meg.

Szent Erzsébet szentéletű anya (Április 24.)

Csodatevő asszony volt, aki fiatal korától fogva egy Konstantinápoly közelében lévő kolostorban élt és csak zöldségfélével táplálkozott, a Nagyböjtöt pedig étlen vezekelte végig. Teljesen leromlott testi állapotban csöndesen hunyt el.

„Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” (Jn 5,17)

Bibliai gondolatok – Húsvét utáni 2. hét, szerda

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/%C3%A1prilis-22

Apostoli szakasz: ApCsel 4,13-22

Azon időben, mikor a zsidók vezetőemberei látták Péternek és Jánosnak az állhatatosságát s megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, csodálkoztak és rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak. Mivel azonban látták, hogy a meggyógyult ember is mellettük áll, semmiben sem mondhattak ellent. Megparancsolták tehát nekik, hogy menjenek ki a gyűlésből, azután így tanakodtak egymás között: »Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy csakugyan Jeruzsálem összes lakói előtt ismeretes csodajelet műveltek: az nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk. Nehogy azonban még tovább terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se ennek a nevében.« Azután beszólították őket és megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter és János azonban azt felelték nekik: »Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e az Isten színe előtt inkább rátok hallgatni, mint az Istenre! Hisz lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk.« Azok erre újra megfenyegették, majd elbocsátották őket, mivel nem találtak módot arra, hogy megbüntessék őket, – a nép miatt, mert mindenki dicsőítette Istent azért, ami az emberrel történt. Hiszen több mint negyven éves volt az, akivel a gyógyulásnak ez a csodajele történt.

Evangéliumi szakasz: Jn 5,17-24

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, és így egyenlővé tette magát az Istennel. Jézus válaszul ezt mondta nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek, a Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát, mert amiket ő tesz, azokat a Fiú is éppúgy teszi. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta. Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya ugyanis nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki őt küldötte. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat, és hisz annak, aki küldött, örök élete van, és nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.”

Szikeóta Szent Tivadar püspök (Április 22.)

A galáciai Szikeó községből származott egy bizonyos Mária nevű kéjnőnek és Kozmasz császári követnek házasságon kívüli gyermekeként. 13 éves korában monostorba vonult, majd 18 évesen Theodosziosz anasztasziupoliszi püspök diakónussá és pappá szentelte. Ismételten megfordult a Szentföldön, ahol a hodzevai monostorban letette a nagy szerzetes fogadalmat. Visszatérve a saját monostorába, szigorú aszkézisben élt, majd Timotheosz püspök halála után Pál ankürai érsek őt szentelte föl anasztasziupoliszi püspöknek. Szent Tivadar azonban inkább az aszketikus élet felé vonzódott, s püspökként is sűrűn látogatta a különböző szentföldi monostorokat, s végül le is mondott püspöki rangjáról, hogy szabadabban élhessen szerzetesi hivatásának. Miután megfordult Konstantinápolyban is, visszavonult a maga monostorába, ahol békében halt meg 613-ban.

Részlet Aranyszájú Szent János Liturgiájából, Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/liturgia-aranyszaju-szent-janos-liturgiaja

Pap: Adjunk hálát az Úrnak!
Nép: Méltó és igazságos / imádni az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, / az egyvalóságú és osztatlan Szentháromságot.

A pap csendesen mondja:
Méltó és igazságos téged magasztalni, téged áldani, téged dicsőíteni, neked hálát adni, téged imádni uralkodásod minden helyén; mert te vagy a kimondhatatlan, kifürkészhetetlen, láthatatlan, megfoghatatlan, örök és változhatatlan Isten, te s a te egyszülött Fiad és Szentlelked. Te bennünket a nemlétből létrehoztál, s miután elestünk, ismét fölemeltél, és nem szűntél meg mindent teljesíteni, amíg a mennyekbe föl nem vittél és jövendő országodat nem ajándékoztad nekünk. Mindezekért hálát adunk neked, egyszülött Fiadnak és Szentlelkednek, reánk árasztott összes nyilvános és nem nyilvános jótéteményeidért, melyekről tudunk s amelyekről nem tudunk. Hálát adunk neked ezen szent szolgálatért is, melyet kezünkből elfogadni méltóztattál, noha neked az arkangyalok ezrei, az angyalok miriádjai, a hatszárnyú, sokszemű, fennlebegő szárnyas kerubok és szeráfok szolgálnak.

„A Szentírás, a szentek élete és az atyák írásai jelentik a fényt, amely elűzi a lélek sötétségét.” – Fényes szerda

„A Szentírás, a szentek élete és az atyák írásai jelentik a fényt, amely elűzi a lélek sötétségét.” Porfíriosz atya (1906-1991) Részlet Dioníszosz Tácisz: „Légy elrejtett ember!” című könyvéből, 70.oldal, A szent olvasásról szóló fejezetben

Pol. Fényes szerda

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/%C3%A1prilis-15

ApCsel 2,22-38a

Azon időben mondá Péter: Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket – mint ti is tudjátok – Isten általa művelt közöttetek, ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott. Isten azonban föloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta őt, aminthogy lehetetlen is volt, hogy abban fogva maradjon, mert Dávid róla mondja: „Magam előtt látom az Urat mindenkor, mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak. Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is békében nyugszik el, mert nem hagyod lelkemet az alvilágban s nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. Megmutatod nekem az élet útját s jelenléted gyönyörűségével töltesz el engem.” Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok bátran Dávid ősatyáról. Ő meghalt, eltemették, és sírja a mai napig itt van nálunk. Mivel azonban ő próféta volt és tudta, hogy Isten esküvel fogadta meg neki, hogy az ő utódaiból ül majd valaki a trónjára A jövőbe látva beszélt Krisztus feltámadásáról: hogy sem az alvilágban nem marad, sem a teste nem lát rothadást. Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. Miután tehát Istennek jobbja felmagasztalta őt, és elnyerte az Atyától a Szentlélek igéretét, ő kiárasztotta azt, akit ti láttok és hallotok. Mert nem Dávid ment fel az égbe, hiszen ő azt mondta: „Azt mondja az Úr az én Uramnak: ülj a jobbomra, amíg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet.” Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.« Mikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: »Mit tegyünk, férfiak, testvérek?« Péter pedig azt felelte nekik: »Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára.

Jn 1,35-51

Abban az időben megállt János két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Íme, az Isten Báránya!” E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött. Amikor Jézus megfordult, és látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kerestek?” Így feleltek: „Rabbi – ami annyit jelent, mint Mester –, hol laksz?” „Gyertek, és nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hol lakik, és aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott. A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Elsőként testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Krisztust”. Elvezette őt Jézushoz. Jézus rátekintve így szólt hozzá: „Te Simon vagy, Jónás fia, de Kéfás, azaz Péter lesz a neved.” Másnap Jézus Galileába akart menni. Találkozott Fülöppel, és mondta neki: „Kövess engem!” Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt. Fülöp találkozott Natanaellel és elmondta neki: „Megtaláltuk, akiről Mózes írt a Törvényben és a próféták: a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Natanael. „Gyere és lásd!” – felelte Fülöp. Amikor Jézus meglátta Natanaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.” Natanael megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.” Natanael erre felkiáltott: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz látni ezeknél.” Majd hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mostantól látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”

Artemon vértanú

Laodicea és Szíria papja. Diocletianus alatt szenvedett vártanúságot 303-ban. Mondják, hogy először Laodiceában tartóztatták le, mint keresztényt, mert megtagadta az áldozat bemutatását. Csodálatos módon megszabadult, és Kisázsiában folytatta szolgálatát. Itt fejezték le.

Szent Kreszcensz (Crescens) vértanú

A likiai Műra városában született és élt. Amikor idős korában azt tapasztalta, hogy a pogány vallás kezd diadalmaskodni a kereszténység fölött, fellépett a pogányok előtt, s a keresztény hit igazságát hirdette. A pogányok elfogták, és kiléte felől faggatták. Ő azonban csak annyit vallott be, hogy keresztény. Tüzes kemencébe vettetve halt vértanúhalált – melynek időpontja ma már ismeretlen.

Részlet Jeruzsálemi Szent Kürillosz (313-386) összes művei című könyvből, Budapest, 1995., 151.oldal

„Tizennegyedik katekézis a megkeresztelkedők számára élő szóban Jeruzsálemben magtartva arról: és harmadnapra feltámadt halottaiból, és felment a mennybe, és ül az Atya jobbján. És az olvasmány a korithusiakhoz írt első levélből: Tudtotokra adom, testvérek, az evangéliumot (1Kor 15,1) stb., hogy feltámadt harmadnapra az Írások szerint stb.

„Örvendezz Jeruzsálem (Iz 66,10), gyülekezzetek az ünneplésre mind, akik szeretitek Jézust, mert feltámadt! Ujjongjatok mind, akik korábban gyászoltátok a zsidók vakmerőségét és hallottátok törvényszegő tetteit! Mert akit ők megaláztak, az ismét feltámadt. Ha elszomorító volt hallani a keresztről, úgy a feltámadásról szóló örömhír hírdetése derítse örömre a hallgatókat. A gyász változzon örömre, a szomorúság vidámságra, az öröm és ujjongás töltse be ajkunkat őmiatta, aki feltámadása után ezt mondta: „Örvendjetek!” Hiszen tudom, hogy az elmúlt napokban a Krisztus szeretőknek bánata volt, mert mondanivalónkat ott hagytuk abba, ahol elérkeztünk a halálig és a temetésig, de nem hirdettük meg még a feltámadás örömhírét, az elmét az foglalkoztatta, amit még hallani kívánt. Feltámadt tehát a halott, aki szabad volt a holtak között, és a holtak megszabadítója volt. Eltűrte, hogy meggyalázásaként töviskoszorút rakjanak rá, az támadt fel és fejére tette a halálon aratott győzelem diadalának diadémját.”

Részletek Jean Daniélou: Az angyalok és küldetésük az egyházatyák szerint című könyvéből, Paris, 1997, 59-63.oldal

6. fejezet : Az angyalok és a szentségek

Ha az üdvösség misztériuma lényegében beteljesedett a mennybemenetellel, amikor az Ige a magával egyesített emberséget az angyalok ujjongása közepette bevezette az Atya házába, akkor ki kell fejteni ennek hatásait a második eljöveteléig az Egyház építésére nézve. Ehhez az építkezéshez társulnak az angyalok. A legősibb keresztény hagyományok azt mutatják, hogy az Egyház rá van bízva egy angyalra, ahogyan Isten népe volt az Ószövetségben. Az „Izajás menybemenetele” c. írás beszél „a keresztény Egyház angyaláról” (3,15). Hermasz, Mihály angyalt nevezi meg, mint „akinek hatalma van az Egyház fölött, és azt kormányozza.” Legyen bármilyen az Egyház angyalának kérdése, mely láthatóan a judaizmus öröksége, és egészében nem egyezik Krisztus egyetlen elsőségével, az biztos, hogy van általánosabb jellegű hagyomány, mely bizonyítja az Egyház fölött őrködő és az azt szolgáló angyalok létét. Már a Zsidókhoz írt levél 1,14-nek ez az értelme. Hippolütosz írja, egyik allegóriájában hajóhoz hasonlítva az Egyházat: „Az Egyháznak is megvannak a hajósai, a babordok és a tribordok, azaz a segítő angyalok (paredrusz). Soha meg nem szűnik, hogy irányítsák és védelmezzék.

Az angyaloknak ez a szerepe a keresztelésnél kezdődik. A keresztelés Isten nagy művének folytatása mindkét szövetségben. Új teremtés. Föltámadás. A végítélet elővételezése. Az angyalok is segédkeznek a Szentháromságnak, csodálatos működése teljesítésében. Egyúttal segítenek, mint csodálattal eltelt tanúk és buzgó szolgálók. Ez az, amit már Hermasz Pásztora mutat nekünk: dolgoznak a vízre épült tornyon, azaz az Egyházon, mely a keresztség által épül: „Atorony, amelyet látsz, az Egyház. A vízre épült, mert életetek víz által menekült meg. A hat ifjú azok a szent angyalok, akiket az Isten elsőnek teremtett. Rájuk bízta az egész teremtett világot, hogy felvirágoztassák, szervezzék és irányítsák. Tehát általuk valósul meg az Egyház építése.” Az angyalok Isten minden intézményéhez csatlakoznak. Hogyan ne lennének jelen annál a kiemelkedő műnél, ami az Egyház?

Ahogyan az angyalok egyszerre lehettek Krisztus misztériumai előkészületének eszközei és beteljesedésének tanúi, úgy megjelennek a keresztségnél is. Tevőleges szerepük van előkészületeiben. Ahogyan az apostolok láthatóan küldetést kaptak a pogány nemzetekhez, úgyanúgy láthatatlanul küldetést kaptak hozzájuk az angyalok, hogy az Egyházhoz vonzzák őket: Vannak angyalok, akik összegyűjtik a hűségeseket minden nemzetben. Valóban gondolj arra, hogy ugyanúgy, ahogyan egy városban ahol még nincs született keresztény, váratlanul jönne valaki, és ott egyszerre tanítani, dolgozni, kiképezni, vezetni kezdené őket, uralkodója és püspöke lenne azoknak, akiket tanított, ugyanígy a szent angyalok is fejedelmek lesznek azok között, akiket összegyűjtöttek a nemzetek között, és akik másokat előléptetnek szolgálatuk munkájával.” Ismét megtaláljuk a nemzetek angyalait és missziós szerepüket. Mióta Krisztus eljött, keresik a hűséges lelkeket, hogy hozzá vezessék. A nemzetek angyalai az Egyház angyalai lettek.

Valójában nagyon ősi hagyomány, amely a részegyházak elöljáró angyalaiban azokat látja, akiket építésükre és kormányzásukra rendeltek. Alapja János Jelenések könyvének első fejezeteiben van, ahol szó van Kis-Ázsia hét Egyházának angyalairól. Ennek nyomán írhatja Órigenész: „A szentírás alapján mondhatjuk, hogy Egyházanként két püspök van, az egyik a látható, a másik a láthatatlan. Ugyanabban a föladatban van részük.” A 4. század egyházatyái folytatják ezt a hagyományt. Szent Baszileosz beszél szent angyalokról, akikre rábízták az Egyházak gondját. Nazianzoszi Szent Gergely osztja gondolatait: „ Ennek az Egyháznak gondját rábízták egy angyalra. Mások más Egyházakon őrködnek, ahogyan Szent János tanítja a Jelenések könyvében.” Tudjuk, hogyan búcsúzott Nazioanzosz Egyházának angyalától, mikor elhagyta egyházmegyéjét. Kérte, járja ki, „hogy ne legyen senki, aki megakadályozná népének útját a mennyei Jeruzsálem felé.”

Az Egyházak angyalainak szerepe az ősidőkkel, a pogány lelkekhez való küldetésükkel kezdődik. Ez a szerep sokkal közvetlenebbül a keresztségre készüléssel, a hittanulással nyeri el teljes jelentőségét.Az angyalok előkészülethez való viszonyát szintén megtaláljuk. Aranyszájú Szent János (Krüzosztomosz) tanítja, hogy „a diakónus felszólítja a hittanulókat, hogy imádkozzanak a béke angyalához.” A Sacramentarium Gelasianumban imádságot találunk a hittanulókért. Abban arra kéri az Istent, „hogy méltóztassék elküldeni szent angyalát: Őrizze szolgáit, és vezesse őket a keresztség kegyelméhez.Órigenész a maga élénk stílusában fejti ki ezt a gondolatot: „Angyal, jöjj, fogadd vissza a szó által azt, aki megtért a démon tanításának ősi tévedéséből. Fogadd vissza, mint jó orvos! Melengesd, vidd magaddal, hogy megadd neki a második születés fürdőjét.

„Más szövegek – például Jeruzsálemi Kürillosz – még mélyebben magasztalják az angyalok örömét a keresztség idején. Előre leírja a hittanulók számára a húsvét éjszaka ragyogását, amikor megkeresztelkednek. Miután fölidézi a ragyogó éjszakát és az újra megnyílt Paradicsomot, azt írja: „Immár emeljétek fel lelki szemeiteket. Már az angyali karokra gondoljatok, a mindenség trónoló Urára, és a velük jelen lévő Szent Lélekre, a trónusokra, és szolgálattevő uraságokra, és mindannyiotokra, férfiakra és asszonyokra, akik üdvözültek lesztek. Már szinte betölti fületeket a dallam hangja, amikor fölöttetek, üdvözültek fölött, rázendítenek az angyalok: Boldogok, akiknek bocsánatot nyernek bűneik (Zsolt 31,1), amikor ti, mint az Egyház csillagai, ragyogó testtel és fényes lélekkel beléptek.” Ez a húsvét éjjelének ünnepi pillanata, melyet itt fölidéz, amikor az újonnan megkereszteltek zsoltáréneklés közepette, fehér tunikájukban beléptek az Egyházba.”

„Késedelmes szívűek vagytok arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták jövendöltek!

Bibliai gondolatok – Fényes kedd (2020.04.14.)

ApCsel 2,14-21

Azon időben Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát és beszédet intézett hozzájuk: »Zsidó férfiak és Jeruzsálem összes lakói! Vegyétek tudomásul és halljátok fületekkel szavaimat. Nem részegek ezek, ahogy gondoljátok, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van, hanem ez az, amit Joel próféta megmondott: És ez lesz az utolsó napokban, mondja az Úr: kiárasztom Lelkemet minden emberre, akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek. És szolgáimra s szolgálóimra kiöntöm ama napokban Lelkemet, s prófétálni fognak. Csodákat fogok tenni odafönn az égen és jeleket lenn a földön, vért, tüzet és füstpárát. A nap sötétséggé fog változni, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja. És ez lesz: mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

Lk 24,12-35

Abban az időben Péter fölkelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak az ott levő lepleket látta. Hazament, és csodálkozott a történteken. És íme, ketten közülük aznap egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt. Közben egymással beszélgettek mindarról, ami történt. Ahogy beszélgettek és tanakodtak, maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a szemük akadályoztatva volt, hogy fel ne ismerjék őt. Így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek egymással útközben, hogy ilyen szomorúak vagytok?” Az egyik, akit Kleofásnak hívtak, ezt mondta neki: „Te vagy-e az egyetlen jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?” És mondta nekik: „Micsoda?” Ők pedig ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki próféta férfiú volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt, és miként adták főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették keresztre őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Ráadásul ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is felkavart bennünket, akik hajnalban a sírnál jártak. Mivel nem találták a testét, eljöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt állították, hogy él. Közülünk is néhányan elmentek a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.” Erre ő így szólt hozzájuk: „Ó, ti balgák, késedelmes szívűek vagytok arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták jövendöltek! Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózestől és az összes prófétától kezdve minden írásban megmagyarázta nekik, ami róla szólt. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak, ám ő úgy tett, mintha tovább akarna menni. De erőnek erejével marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és hanyatlik a nap.” Betért hát, és velük maradt. Amikor aztán letelepedett velük, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük és felismerték, de ő eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymáshoz: „Nemde lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton és kifejtette nekünk az Írásokat?” Még abban az órában fölkeltek, és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket, akik azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, és arról, hogyan ismerték fel őt a kenyértörésben.

Arisztarkosz, Pudensz és Trofimosz apostolok

A hetvenkét tanítvány közé tartoztak. Az első kettő Szent Pál kísérője, tesszaloniki illetve efezusi származású tanítvány volt.
Pudensz, akiről a 2 Tim. 6,21 tesz említést, a hagyomány szerint római szenátor volt, aki a városban szállást adott az apostoloknak és házát imahelyiséggé alakította át. 68-ban Rómában szenvedhetett vértanúságot.
Trofimosz apostol Efezusból származott. Szent Pállal együtt szenvedhetett vértanúhalált 67 körül.

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/%C3%A1prilis-14

Részlet Perendy László: Antiokhiai katekézis a II. század végén című könyvéből, 62-63.oldal

A hitről, kitartásról és mindenféle másról szólnak,

ilyen dolgokról, melyek a mi Urunkban való épüléstekre szolgálnak

„Most kezdek tanítvány lenni. A látható és a láthatatlan dolgok közül senki se féltékenykedjék rám, hogy Jézus Krisztust elnyerjem. Jöjjön tűz, kereszt, harc a vadállatokkal, szétszabdaltatás, feldarabolás, a csontok összetöretése, a test tagjainak levágása, az egész test felőrlése, a Sátán gonosz kínzásai, csak Jézus Krisztushoz érjek.

Ezt még az említett városról írta a felsorolt egyházaknak, amikor pedig már távol volt Szmirnától, Troászból ismét levél útján fordult a philadelphiaiakhoz, a szmirnai egyházhoz és különösen annak vezetőjéhez, Polükarposzhoz. Mivel nagyon jól ismerte, hogy milyen apostoli férfi, mint igazi és jó pásztor, rá bízta az antióchiai nyájat, és arra kérte, hogy buzgón viselje gondját. Ugyanő pedig, amikor a szmirnaiaknak írt, nem tudom, honnan kölcsönzött olyan mondásokat, amik Krisztusról szólnak, és azt mondta: „Én tudom és hiszem, hogy a feltámadás után is testben van. Mikor eljött Péterhez és társaihoz, ezt mondta nekik: ‘Fogjatok meg, tapintsatok meg, és lássatok, nem vagyok testetlen démon’. Tüstént meg is tapintották és hittek.

Ireneusz is ismerte vértanúságát, és így emlékezik meg leveleiről: „Amint egyikünk mondta, akit Isten mellett tett tanúsága miatt ítéltek arra, hogy a vadállatok elé vessék, hogy ‘Isten gabonája vagyok, akit a vadállatok fogai őrölnek meg, hogy tiszta kenyérnek bizonyuljak’.” Polükarposz is ugyanezekről emlékezik meg a filippiekhez címzett levelében, amikor szó szerint ezt mondja: „Kérlek mindannyiótokat, engedelmeskedjetek, legyetek kitartóak minden tűrésben, ezt a kitartást saját szemetekkel láttátok, nemcsak a boldog Ignatioszban, Rufoszban és Zoszimoszban, de másokban is, akik közületek valók voltak, sőt magában pálban és a többi apostolban. Meg vagytok győződve róla, hogy mindezek nem hiába futottak, hanem a hitben és igazságosságban, s hogy a nekik kijáró hely megvan az Úrnál, akivel együtt szenvedtek. Bizony nem ezt a világot szerették, hanem Őt, aki miattunk halt meg, és akit értünk Isten feltámasztott.” Utána pedig hozzáfűzi: „ Ti is írtatok nekem és Ignatiosz is, hogy ha valaki Szíriába menne, vigye el a nálatok levő írásokat, amiről gondoskodni is fogok, mihelyst alkalmas idő mutatkozik rá, vagy én, vagy pedig egy futár, akit nevetekben is küldeni fogok. Ignátiosz leveleit, s más írásokat is, melyek itt vannak nálunk, el fogunk küldeni nektek, nagy hasznotok lehet belőlük. A hitről, kitartásról és mindenféle másról szólnak, ilyen dolgokról, melyek a mi Urunkban való épüléstekre szolgálnak

„Engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”

Bibliai gondolatok (2020.04.10. Nagypéntek)

Pál apostol levele a filippiekhez 2,1-11

Krisztus példája: engedelmessége a kereszthalálig

2 1Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, 2akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. 3Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; 4és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. 5Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: 6aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; 8megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; 11és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Részletek Áthoszi Porfíriosz atya élete című könyvből, 56-59.oldal

A lelki élet titka: az engedelmesség

„A Szent Hegyen sokan éltek titkos elvonultságban. Anélkül haltak meg, hogy bárki ismerte volna őket. Én is így, titokban akartam élni. Nem akartam igehirdető vagy ehhez hasonló lenni. Az sem fordult meg soha a fejemben, hogy elhagyjam a Szent Hegyet. Egy kisgyermek a valódi pusztaságban! Azért, hogy átéljem a pusztai életet és a teljes magányt, fölmentem a hegyre, és hosszú órákra ott maradtam, mivel úgy akartam élni, mint egy remete. Vadon termő növényeket gyűjtöttem, és ez volt a táplálékom. Ezzel is az aszkézist gyakoroltam. Teljes magányban akartam élni, mint Kunyhós Szent János, az a Szent, akit már kiskoromban megszerettem. Ő volt a legkedvesebb szentem. Ő volt az, akit követtem. Mély benyomást tett rám, hogy ott tudott élni a szülei közelében, a kunyhóját is mellettük építette föl anélkül, hogy fölfedte volna magát előttük, és közben szüntelenül erősítette őket: „Kunyhódat szüleid kapuja elé emelted,”

„A lelkiatyámnak mindent elmondtam. Igen, mindent, amit a fejemben megfordult, ő pedig valahányszor azt látta, hogy valamit túlzásba viszek, csak ennyit mondott:

  • llúzió, gyermekem.

Az életem maga volt a Paradicsom. Ima, istentiszteletek, kézműves munka és engedelmesség az atyáknak. Ám az engedelmességem nem kényszerűségből, hanem szeretetből fakad. Ez az áldott engedelmesség nagy lelki hasznomra vált. Megváltoztatott. Éber lettem, gyors, testileg-lelkileg erősebb. Hozzásegített ahhoz, hogy mindent megismerjek. Éjjel-nappal dicsőítenem kell Istent, mivel arra méltatott, hogy így élhessek itt a földön.

Az engedelmességet tanulmányoztam, az engedelmességben merültem el.Minden más magától jött, amelyben Isten az életem során részesített. A lelki éleslátás karizmáját is az engedelmesség miatt kaptam. Az engedelmesség a Krisztus iránti szeretetről árulkodik. Krisztus pedig külnösen szereti az engedelmes szívűeket. Ezért mondja az írás: „Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak” (Péld 8,17). A Szentírásban minden meg van írva, csak rejtett módon.

Nagy buzgóság volt bennem a lelki dolgok iránt

Az atyák sohasem írták elő, hogy mit tegyek. Kezembe adták az imafüzért, és csak ennyit mondtak:

  • Végezd az imát!

Semmi többet. Látták, mennyire fanatikus vagyok, ezért nem beszéltek sokat, azt sem mondták meg, mit olvassak. A nagy egyházatyáktól, akik szigorúságukról voltak híresek, semmit sem engedtek olvasni. Így nem volt szabad olvasnom Szent Efrémet, Szent Ízsákot, Létrás Szent Jánost, Új Teológus Szent Simeont, az Evergetinoszt és így tovább. Ezeket mind megtiltották. Így történt, hogy engedelmességből csak A szentek életét, a zsoltároskönyvet, a könyörgő kánonokat, az Oktoihoszt és a Minea szövegeit olvastam, és ezekből tanultam meg olvasni. Korábban ugyanis nem tudtam. De nagy buzgóság volt bennem a lelki dolgok iránt. Időnként bementem a Szent György-templomba, amelynek az építésében magam is részt vettem, és sok mindent énekeltem az énekes részekből. Legjobban a Szentháromság kánonjait szerettem, s minden olyan éneket, amelyet átjár az Isten utáni forró vágy, a szeretet. Ezek siratóénekek voltak, szerelmes dalok, nem is tudom, minek nevezzem őket. Közben patkokban folytak a könnyeim, ámde nem a bánat, hanem az öröm, az isteni öröm könnyei voltak. Meg voltam hatva. Mindent szépen énekeltem! Ez volt az életem! Az Úr kegyelme, nem a saját erőm éltetett. Mindez az Úr kegyelmének, nem pedig az én okosságomnak vagy tanulmányomnak volt köszönhető, hiszen nekem semmi ilyesmim nem volt. Az égvilágon semmim sem. Minden Isten kegyelmének ajándéka volt.

Ámde olykor-olykor letértem az útról. Bizonyos dolgokba az atyák megkérdezése nélkül fogtam bele. Képzeljétek el, azért, hogy az értelmem megtisztuljon, nekiálltam kívülről megtanulni a Szentírást. Az elején kezdtem, Szent Máté evangéliumával. Egyik nap alkalom nyílt arra, hogy elmondjam fejből János evangéliumának első fejezetét az atyáknak. Amikor befejeztem, leszidtak, mivel anélkül tanultam meg, hogy áldást kértem volna rá.

Részlet Beáta nővér OCD: Avilai Szent Terézzel a bensőnkbe vezető úton című kiskönyvéből, 39.oldal

„Teréz tanácsa a harmadik lakás végén: a készséges engedelmesség, lelki vezető választása:

„Azt hiszem, nagy hasznára lenne azoknak, akik az Úr jóságánál fogva ebben az állapotban vannak (ami – mint modntam – nem kis irgalom, mert igen közel vannak ahhoz, hogy magasabbra jussanak), ha sokat fejlődnének az engedelmességre való készségben. És, még ha nem is lennének szerzetesek, nagyszerű dolog lenne, ha volna, akihez fordulhatnának – ahogy sokan teszik -, hogy semmiben se a maguk akaratát kövessék, mert rendszerint ez az, amivel kárt okoznak maguknak. De nem egy másik magunkfajtához, ahogy mondani szokás, aki mindenben csak tapogatózik, hanem olyanhoz, aki már nagyon elszakadt a világ dolgaitól, mert nagymérttékben segít az olyannal való érintkezés, aki már ismeri ezeket, hogy megismerhessük magunkat. Mivel bizonyos dolgok, amelyeket lehetetlennek tartunk, másnál látva lehetségesnek tűnnek, és az egyszerűség, amellyel teszik azokat, nagyon lelkesítő, s az ő repülésük mindket is repülésre bátorít, ahogy a madarak fiókái teszik, amikor tanulnak, mert ha nem is azonnal indulnak nagy repülésre, de fokról fokra utánozzák szüleiket”.

Mt 28,16-20 „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”

Az apostolok kiküldése

16A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. 17És amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek. 18Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. 19Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, 20tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

János evangéliuma 16,23-33

Jézus az imádság meghallgatását ígéri

23Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. 25Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, 27mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem. 28Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba, de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek. 29Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz. 30Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy Istentől jöttél. 31Jézus így válaszolt: Most hiszitek? 32Íme, eljön az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.

“A száraz tönk kihajt” -Virágvasárnap (április 5.)

Bibliai gondolatok – Virágvasárnap

Apostoli szakasz (Fil 4,4-9)

4Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. 5Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. 6Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. 7Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban. 8Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. 9Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene.

Evangéliumi szakasz (Jn 12, 1-18)

A betániai vacsora.

12 1Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. 2Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. 3Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. 4Az egyik tanítvány, az iskarióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: 5„Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” 6De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. 7Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. 8Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” 9Amikor megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. 10Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, 11mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban.

Bevonulás Jeruzsálembe.

12Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. 13Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” 14Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja: 15„Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján.” 16Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. 17S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. 18Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.

Részletek Alexander Schmemann -Oliver Clement: A nagyböjt és a húsvéti titok című könyvéből,

A Nagyhét

A Kereszt előjátéka (Lázár szombatja)

A lelkileg hasznos negyven napot eltöltve kérünk Téged…, hogy szenvedésed szent hetét is megérhessük.

Ezekkel a szavakal fejeződik be a nagyböjt, amit a virágvasárnapot megelőző hét péntek alkonyati istentiszteletén éneklünk, és hozzálátunk, hogy – mint minden évben – megemlékezzünk Krisztus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. Ez pedig Lázár szombatjával kezdődik. Lázár feltámasztásának ünnepét, mely az Úr Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepéhez kapcsolódik, a liturgikus szövegek „a Kereszt előjátéká”-nak nevezik. A nagyhét összefüggésében nagyszerűen kitűnik, hogy mit is jelent ez a kettős ünnep. A két ünnep közös tropárionja így szól: „Az általános feltámadást…bebizonyítva a halottak közül fölkeltetted Lázárt, Krisztus”. Nagyon fontos, hogy így vezet be minket a Kereszt homályába az Egyház tizenkét legnagyobb ünnepének egyike. A fény és az öröm nemcsak ennek a nagyhétnek a végén ragyog fel, hanem már az elején megvilágítja, átragyogja az éjszakai sötétséget, hogy legigazibb jelentését nyilatkoztassa ki.” 215-216.oldal

Hozsanna (Virágvasárnap)

Lázár szombatja liturgikus szempontból virágvasárnap előünnepének tűnik, annak a napnak az előünnepe, amelyen az Úr Jeruzsálembe való bevonulását ünnepeljük. Ennek a két ünnepnek közös a tárgya: a diadal és a győzelem. A szombat megmutatta az Ellenséget, aki a halál, a vasárnap hírül adja a győzelmet, Isten Országának diadalát és azt, hogy a világ Jézus Krisztust fogadja el egyedüli Urának. A szent városba való ünnepélyes bevonulás volt az egyedüli látható diadal Jézus életében. Mindeddig szándékosan visszautasított minden dicsőítést, és csak hat nappal húsvét előtt történt meg, hogy nemcsak szívesen elfogadta, hanem ki is provokálta ezt az eseményt. Amikor betű szerint betöltötte azt, amit Zakariás próféta jövendőlt: „Nézd, közeleg királyod, szamárcsikó hátán” (Zak 9,9) nyilvánvalóan azt akarta, hogy ismerjék el Izrael Messiásának, Királyának és Üdvözítőjének, s ekként is köszöntsék.” 220-221.oldal

A száraz tönk kihajt

Részlet Teresio Bosco: Don Bosco új életrajza című könyvéből, 156-157.oldal

Ebben a pillanatban nem egy angyal jött vigasztalni, hanem egy apró, dadogó ember. Pancrazio Soave. Mosószódát és tisztítószereket gyártott.

  • Igaz, hogy Ön egy laboratóriumnak keres helyet?
  • Nem laboratórium az, hanem Oratórium.
  • Nem tudom, mi különbség van közöttük, de van rá hely. Jöjjön velem és nézze meg! Francesco Pinardi a tulajdonos, aki egy nagyon becsületes ember.

Még mindig Valdocco területén, alig kétszáz méternyi távolságra „egy alig háznak nevezhető emeletes épületet talált, szúette lépcsővel és balkonnal, kert és mező vette körül.” A közelben volt az a „bizonyos ház” is, amit álmában látott. „Föl akartam menni a lépcsőn, de Pinardi úr és Soave is rám szóltak: -Ide ne, az Önnek szánt hely itt hátul van. Az csak egy fészer volt.”

Amikor a zarándokok napjainkban is elhaladnak a Segítő Szűz Mária-bazilika mellett, ott látják a háttérben azt a szerény, sötét kis épületet, amelyből kinőtt Don Bosco óriási műve. Csupa nagybetűkkel írták rá: „Pinardi-kápolna”. Az épületet 1929-ben a szaléziak kápolnává építették át.

Amikor Don Bosco 1846. április 5-én megérkezett oda, akkor még a Pinardi-ház északi részéhez csatolt sötét, alacsony fészer volt, úgy nézett ki, mint egy barakk. Egy kalaposmester műhelye volt, és mosónők használták raktárnak. A használható felület nem volt nagyobb, mint 15*6 m. Két kis tároló is tartozott hozzá.

Don Bosco nem is akarta elfogadni.

-Túl alacsony, nem tudom használni.

  • Átalakítom tetszése szerint – mondta Pinardi úr. – Lépcsőt csináltatok és kicserélem a padlózatot, de nagyon szeretném, ha itt lenne a laboratórium.
  • Nem laboratórium, hanem Oratórium – ismételte meg Don Bosco -, egy kis templom, ahol a gyerekek imádkoznak.

Pinardi úr félreértését az okozta, hogy abban az időben a környéken tényleg sok laboratórium épült. Csodálkozott egy kicsit, de rögtön folytatta:

  • Az még jobb. Kántor vagyok és tudok segíteni is egy kicsit. Két széket hozok: egyet a feleségemnek és egyet magamnak.

Don Bosco még mindig bizonytalan volt. Később mégis így válaszolt:

  • Ha megígéri, hogy az épületből 50 cm vastagságban kihordja a földet, elfogadom.

Nem akart többé havonta helyet változtatni. A bérleti díj évente háromszáz líra volt, csaknem a fizetésének a fele. Használhatta a fészert és a mellette lévő keskeny kis területet, ahol a gyerekek játszattak.

Visszatért a fiúkhoz és vitte nekik az örömhírt:

  • Hurrá, fiúk! Találtunk Oratóriumot. Lesz templomunk, iskolánk, és udvarunk is, ahol játszani lehet. Vasárnap már ott is leszünk. Ott van! A Pinardi-ház!

Virágvasárnap volt. Egy hét múlva Húsvét lesz, a Feltámadás ünnepe!

Amikor zúgtak a harangok

Francesco Pinardi állta a szavát. A kőművesek megerősítették a falakat és kijavították a tetőzetet. Az asztalosok felújították a padlózatot. Hihetetlen gyorsan dolgoztak, még akkor is, amikor napi tizenkét óra volt a munkaidő. Szombat estére mindennel elkészültek.

Az oltárra Don Bosco gyertyatartókat állított, melléjük egy örökmécsest és egy Szalézi Szent Ferenc-képet helyezett még el.

Április 12. nagy nap volt. Húsvét reggelén a város összes temploma díszbe öltözött és a harangok a nagy ünnepet, a Feltámadást hírdették. A Pinardi-háznak nem volt még harangja. Egyedül Don Bosco atyai hangja hivogatta a fiatalokat.

Sokan jöttek, nem is fért be mindenki a templomba. Százával voltak ott. Don Bosco megáldotta a kápolnát, és utána bemutatta az első szentmisét. Mise végeztével szinte a levegőben kapták el a reggelire kapott puha zsömlét, és utána ellepték a ház körüli mezőt. Örömük határtalan volt, végre lett egy ház, amely „egészen az övék” volt.

„Bosco Szent János, könyörögj érettünk!”

Bibliai gondolatok -Nagyböjt 5. vasárnapja, Egyiptomi Mária szentéletű anya (2020.03.29.)

Apostoli szakasz (Zsidókhoz írt levél 9,11-14)

Krisztus áldozata tökéletes.

11Krisztus azonban a ránk váró javak főpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való. 12Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. 13Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, 14mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk.

Evangéliumi szakasz (Márk evangéliuma 10,32b-45)

Zebedeus fiainak kérése.

Ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog: 33„Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak. 34Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad.” 35Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: „Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.” 36„Mit tegyek nektek?” – kérdezte. 37„Add meg nekünk – felelték –, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsőségedben.” 38Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?” 39„Készen” – felelték. Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek. 40De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.” 41Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. 42Jézus ezért odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. 43Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, 44és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. 45Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék.” I.Kor. 10,12

Részlet Kronstadti Szent János:Életem Krisztusban című könyvéből, 37-39.oldal

„Akire a gőg átragad, hajlamos megvetést tanúsítani minden iránt, még a szent és istenes dolgok iránt is: a gőg gondolatban megsemmisít vagy beszennyez mindenféle jó gondolatot, szót, cselekedetet, Isten valamennyi alkotását. A sátán halálos lehelete.

Önszeretetünk és gőgünk különösen a türelmetlenségben és az ingerlékenységben nyílvánul meg, amikor valamelyikünk nem viseli el a legkisebb kellemetlenséget sem, amit mások szándékosan, sőt többnyire szándéktalanul okoznak nekünk, illetve az akadályokat, amelyeket törvényesen vagy törvénytelenül állítanak elénk az emberek s a környező dolgok. Önszeretetünk és gőgünk mindenben a saját akaratát kívánná érvényre juttatni; szeretné, ha körülvennék tisztelettel, a múlékony élet kényelmeivel; azt óhajtaná, ha intésére némán és gyorsan engedelmeskedne valamennyi ember, sőt – mire nem törekszik a gőg! – az egész természet. Aki türelmetlen és ingerlékeny, az nem ismerte meg magát és az embert, s nem méltó arra, hogy kereszténynek nevezzék!

Mindenkinek tudnia és hinnie kell, hogy létezik a szellemi, halált hozó kígyó, amelyet ördögnek vagy sátánnak nevezünk, akit a Teremtő örök kárhozatra ítélt, s aki képes a hitetlen, törvénytelen és a bűnbánatot nem ismerő embereket az örök gyötrelemre ragadni. Ugyancsak mindenkinek tudnia és hinnie kell, hogy Isten küldte a világba az Üdvözítőt azért, hogy megmentse az embereket ennek a kígyónak a halált hozó fullánkjától – a bűntől és az örök haláltól, s ez az Üdvözítő mindnyájunknak megmentő gyógyulást ad a kígyómarás ellen: hitet, imát, bűnbánatot, valamint saját Testének és Vérének szent titkait.”

Bűnbánó anyánk, egyiptomi Mária, könyörögj érettünk!

„Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz!” Mk (9,17-31) – Nagyböjt 4. vasárnapja

Bibliai gondolatok

Evangéliumi szakasz (Mk. 9,17-31)

17Valaki megszólalt a tömegből: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma lélek szállt meg. 18Amikor hatalmába keríti, a földhöz vágja, habzik a szája, csikorgatja a fogait és megmerevedik. Már szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” 19„Ó, te hitetlen nemzedék – válaszolta –, meddig maradjak még körödben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide hozzám!” 20Odavitték. Mihelyt a lélek meglátta, nyomban gyötörni kezdte (a fiút), úgyhogy az a földre zuhant s habzó szájjal fetrengett. 21„Mióta szenved a bajban?” – kérdezte apját. „Kicsi kora óta – válaszolta. – 22Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk.” 23Jézus így felelt: „Ha valamit tehetsz?… Minden lehetséges annak, aki hisz.” 24A fiú apja erre felkiáltott: „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!” 25Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: „Néma és süket lélek, parancsolom neked, menj ki belőle, és ne térj többé vissza belé!” 26Az felordított, s heves rángatások közepette kiment belőle. A fiú olyan lett, mintha halott volna. Sokan úgy vélték, hogy meghalt. 27Jézus azonban megfogta a kezét, felsegítette, s a gyermek talpra állt. 28Amikor bement a házba, tanítványai külön megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” 29„Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására” – felelte.

Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését.

30Útjukat folytatva átvándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki tudjon róla, 31mert a tanítványait akarta tanítani. Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután hogy megölik, harmadnapra feltámad.

Apostoli szakasz (Zsid.6,13-20)

Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését.

30Útjukat folytatva átvándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki tudjon róla, 31mert a tanítványait akarta tanítani. Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután hogy megölik, harmadnapra feltámad.

13Amikor Isten az ígéretet adta Ábrahámnak, saját magára esküdött, hiszen semmi nagyobbra nem esküdhetett, 14ezért mondta: Bizony gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítlak. 15Így aztán Ábrahám türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet. 16Az emberek saját maguknál nagyobbra esküsznek; a pörlekedésnek az eskü bizonyítéka vet véget. 17Ezért amikor Isten az ígéret örökösei előtt nagyobb nyomatékkal akarta igazolni elhatározása szilárdságát, esküvel vállalt kezességet. 18Így a két változhatatlan dologban, amelyben Isten nem téveszthet meg, erős támaszt kaptunk mi, akik arra törekszünk, hogy az előttünk levő reményt megragadjuk. 19Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, amely a függöny mögé ér, 20ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, a Melkizedek rendje szerint való főpap.

„Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és bőjt által.

Kronstadti Szent János (1829-1908): Életem Krisztusban, 92.oldal

Az imádság idején hidd erősen, s légy mindig tudatában annak, hogy minden gondolatod és minden szavad kétségkívül valóra válhat, hiszen „Istennél egyetlen szó sem marad erőtlen” (vö.LK1,37). Ügyelj a szóra, mert sokat ér! „Minden hiábavaló szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján” (Mt 12,36).

Jézus születésének hírüladása. Lk 1,37

37mert Istennél semmi sem lehetetlen.” 38Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.

Az isteni liturgia csakugyan mennyei szolgálat a földön, amikor Isten különösen, egészen közel, a legszorosabb módon van jelen és együtt az emberekkel, miközben ő maga láthatatlanul végzi a szent papi szertartást: ő a felajánló és a felajánlott. A földön semmi sem szentebb, magasztosabb, fenségesebb, ünnepélyesebb és éltetőbb, mint a liturgia!” (110.oldal)

„Az imádkozó emberek higgyenek abban, hogy az Úr ott és akkor adja meg a szükséges dolgokat, ahol és amikor nem is várják.” 92.oldal

„Az ellenség, ismerve Isten jóságát és az imádság erejét, minden módon igyekszik, hogy elszakítson bennünket az imától, vagy imádkozás közben szétszórja értelmünket; különféle földi szenvedélyekkel és vonzódásokkal, illetve sietséggel, zavartsággal próbál akadályozni.” 39.oldal