2022.07.25.

Apostoli szakasz: Róm 3,28-4,3

Atyámfiai! Mi azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül. Vagy Isten csak a zsidóké volna s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is, mert hiszen ugyanaz az egy Isten az, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hitből és a körülmetéletlent a hit által. Lerontjuk tehát a törvényt a hit által? Dehogy is. Ellenkezőleg: megerősítjük a törvényt. Mit mondjunk tehát Ábrahámról, test szerint való atyánkról? Mit nyert el ő? Ha ugyanis Ábrahám a tettei által igazult meg, van mivel dicsekedjék; de nem az Istennél. Mert mit mond az Írás: »Ábrahám hitt Istennek, s ezt beszámították neki megigazulásul«.

Evangéliumi szakasz: Mt 7,24-8,4

Mondá az Úr: Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók. Amikor lejött a hegyről, nagy népsokaság követte. Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az nyomban megtisztult leprájától. Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!”

„Ha valaki házat épít, akkor először az alapokat rakja le, mert másképpen építeni lehetetlen. Csak az alapok után megy tovább az építkezés, amíg tető nem kerül a házra. Így kell a lelki harcban is történnie. Érzelemvilágunk fölötti éberséggel és a szenvedélyek legyőzésével rakjuk le lelki várunk alapjait. Ha a második fokkal visszautasítjuk a gonosz lelkek támadását, amelyet azok külső érzéki benyomásokkal ébresztenek, és határozottan álljuk a harcot, az alapokon a lelki vár falait építjük. Végül Istennek való tökéletes önátadásunkkal és összeszedettségünkkel felállítjuk a tetőt, s így befejezzük a lelki vár építését Jézus Krisztusban, akinek dicsőség legyen mindörökké. Amen.”

Részlet Sínai Szent Gergely tanításából, Kis Filokália, 68.oldal

Olvasmány nagyböjt második szerdáján a III. imaórán

Izajás próféta jövendölése (5,16-25):

“Ítéletében magasztos lesz a Seregek Ura, és a szent Isten megdicsőül igazságosságában. A szétszórtak pedig majd legelnek, mint a bikaborjak, és az elhagyott pusztaságon bárányok tanyáznak. Jaj azoknak, akik bűneiket nagy láncon húzzák magukkal, és törvényszegéseiket vonszolják, mint kötél a szekeret. Akik így szólnak: „Rajta! Csak igyekezzék az Úr azzal, amit művel hadd lássuk! Jöjjön el és valósuljon meg az, amit Izrael Szentje tervez, hadd ismerjük meg!” Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják és a jót rossznak, akik a világosat sötétségnek teszik meg, és a sötétséget világosságnak; ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek! Jaj azoknak, akik magukban okosak, és a saját szemükben tűnnek bölcseknek! Jaj a hőseiteknek, akik bort isznak, a hatalmasoknak, akik részegítő italokat kevernek; akik ajándékokkal megvesztegetve adnak igazat a gonosznak, és attól, akinek igaza van, elveszik igazát! Amint a tarlót elemészti a parázsló tűz, és elégeti a tűzláng, az ő gyökerük is hamuvá válik, s virágjuk elszáll, mint a por, mert elvetették a Seregek Urának törvényét, és káromolták Izrael Szentjének szavát. Ezért gerjedt fel az Úr haragja saját népe ellen, s ezért emelte föl kezét és sújtott le rá úgy, hogy megremegtek a hegyek, és holttestük szemétként került az utca közepére. Mindezzel azonban még nem csillapodott haragja, sőt keze még továbbra is ki van nyújtva!”

2021.07.18. Pünkösd utáni 8. vasárnap – (Emilián vértanú emléke)

Apostoli szakaszok: Tit 3,8-15, 1Kor 1,10-17,

Evangéliumi szakaszok: Mt 14,14-22, Mt 5,14-19

“Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van!” (Mt 5,16)

Bibliai gondolatok szent Januáriusz vértanú és társai, ill. szent Tivadar vértanú emléknapján (2021.04.21.)

Apostoli szakasz: ApCsel 8,18-25

Azon időben amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel megadják a Szentlelket, pénzt kínált nekik, és azt mondta: »Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, megkapja a Szentlelket.« Péter azonban így szólt hozzá: »Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten ajándékát pénzért lehet megszerezni. Sem részed nincs ebben, sem jussod nincs hozzá, mert a szíved nem igaz az Isten előtt. Térj meg tehát ebből a gonoszságodból: s kérd az Istent, hogy szívednek ez a gondolata bocsánatot nyerjen. Mert azt látom, hogy a keserűség epéjében és a gonoszság kötelékében vagy.« Erre Simon azt felelte: »Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se érjen engem abból, amit mondtatok.« Ők pedig, miután tanúságot tettek és az Úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben a szamaritánusok sok helységének hirdették az evangéliumot.

Evangéliumi szakasz: Jn 6,35-39

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy bár láttok engem, mégsem hisztek. Mindaz, akit nekem ad az Atya, hozzám jön. És aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Atyámnak, aki küldött engem, az az akarata, hogy amit nekem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.”

Szent Január fölszentel vértanú és társai

A közép-itáliai Beneventum püspöke volt, társait pedig a szinaxárionok diakónusokként említik. Diocletianus császár keresztényüldözése idején, valószínűleg 305-ben szent Januáriuszt elfogták, és Timotheus campaniai kormányzó elé vezették. Mivel a püspök keményen kitartott keresztény hite mellett, a kormányzó tüzes kemencébe vettette, azonban a főpap sértetlenül került ki onnan. Amikor ezután a kormányzó parancsára kikötve vas vesszőkel verték, úgy, hogy már a csontjai is kilátszottak, a tömegben jelenlévő egyházi férfiak és a két világi elárulták magukat együttérzésükkel, mire őket is elfogták, s Puteoli város börtönébe vetették, majd a püspökkel együtt a cirkuszban vadállatok elé dobták. Januáriusz és társai onnan is bántatlanul kerültek ki, úgyhogy a kormányzó végül is valamennyiüket lefejeztette.

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/%C3%A1prilis-21

Szent Januáriosz vér és csont ereklyéje fennmaradt az utókor számára. Az elmúlt egy évben a következő két bejegyzést olvashattuk magyarul róluk:

1.”Ismét cseppfolyóssá vált San Gennaro vére – Megáldották az ereklyével Nápoly városát (2020. május 6.)

Szent Januáriusz († 305) vérereklyéje május 2-án ismét cseppfolyóssá vált Nápolyban, ahol a koronavírus-járvány miatt továbbra sincsenek nyilvános szentmisék. Az esemény arra ösztönözte Crescenzio Sepe bíborost, nápolyi érseket, hogy a vértanú ereklyéjével megáldja a várost.

„Kedves barátaim, nagy bejelentést teszek: az Úr még most, a koronavírus-járvány idején is folyékonnyá tette Szent Januáriusz vérereklyéjét a szent közbenjárására!” Egy interneten élőben közvetített szentmisén jelentette be ezt a nápolyi érsek a Mária mennybemenetele-székesegyházban, majd megáldotta a várost az ereklyével.

„Hányszor járt közben értünk a mi szentünk, hogy megmentsen minket a pestistől, a kolerától. Szent Januáriusz Nápoly igazi lelke” – hangzott el a főpásztor homíliájában.

Szent Januáriusz, vagy ahogy az olaszok mondják: San Gennaro, Nápoly védőszentje a 3. században volt a város püspöke. A Diocletianus-féle keresztényüldözés során szenvedett mártírhalált. Csontját és vérét ereklyeként őrizték meg a székesegyházban.

A vérereklye cseppfolyóssá válása helyileg ismert és elfogadott csoda, bár az Egyház hivatalosan nem ismerte el. A vértanú relikviája a beszámolók szerint évente legalább háromszor cseppfolyóssá válik: szeptember 19-én, a szent emlékünnepén, a május első vasárnapja előtti szombaton és december 6-án, a Vezúv 1631-es kitörésének évfordulóján. A csoda idején a megszáradt, vörös színű vérrög cseppfolyós vérré változik és betölti az üveg tartóedényt. A helyi legenda szerint ha elmarad a vér cseppfolyóssá válása, az háborút, éhínséget, betegséget és más katasztrófát jelez.“

Forrás: Magyar Kurir

2. “Rossz előjel” – Szent Januáriusz vére nem vált folyékonnyá, ami sokak szerint baljós eseményeket vetít előre (2020.12.17.)

“Az állítólag Nápoly védőszentjének tartott egykori püspök megszáradt vérét tartalmazó üveget évente háromszor állítják ki a város székesegyházában, miközben az emberek imádkoznak és tanúi lehetnek annak, ahogy folyadékká alakul át.

Az esemény a “nápolyi vércsoda” néven ismert, de ez szerdán nem történt meg annak ellenére, hogy órákon át imádkoztak az emberek és délután különleges szentmisét tartottak.

Ezúttal a megszokottnál kevesebb embert engedtek be a katedrálisba a korlátozások miatt. (1)

Sok ember Nápolyban és általában a babonás Dél-Itáliában megnyugtató jelként tekint a “csodára“.

Az emberek különösen idegessé válnak, ha a vér nem válik cseppfolyóssá a szent ünnepén, szeptember 19-én. Bár rossz jelnek tartják, a másik két alkalommal, december 16-án és a május első vasárnapját megelőző szombaton kevésbé gondolják komolynak.

Néhány korábbi alkalommal, de nem mindig, amikor a vér nem cseppfolyósodott, hamarosan rossz dolgok következtek be Nápolyban és Olaszország többi részén.

1980 szeptemberében a csoda nem történt meg, és két hónappal később a Nápolytól keletre található Irpinia környékét pusztító földrengés sújtotta, amely csaknem 3000 ember halálát okozta”.

Forrás: https://ujvilagtudat.blogspot.com/2020/12/rossz-elojel-szent-januariusz-vere-nem.html

A szív megtisztítása

„Bibliai értelemben a szív a központja annak, ahonnan a lelki és fizikai élet minden reakciója fakad: „Óvd szívedet minden gonddal, mert az élet ebből fakad” (Péld 4,23). Nem csak a jók, hanem a rosszak is: „Mert a szívből származnak a rossz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, erkölcstelenségek, lopások, hamis tanuskodások, káromkodások” (Mt 15,19).

Így a szív az ember helyzetének kifejezőjévé válik, legyen az jó, vagy rossz: „A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő” (Lk 6,45), ami azt jelenti, hogy az, ami az ember szívében zajlik, az hatással van az ember egész belsejére, gondolataira, szavaira és tetteire. Akár akarja, akár nem, nem tud úgy beszélni, hogy közben a szíve meg ne nyílatkozna: „Mert a szív bőségéből szól a száj” (Lk6,45). Az ember szava kifejezi a szíve belső valóságát, és következésképpen igazzá tudja tenni vagy elitélni: Mert szavaid alapján fognak felmenteni, vagy szavaid alapján fognak elítélni.” (Mt 12,37).

A szív és a száj közötti kapcsolatról ezt mondja Szent Pál: „A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál.” (Róm 10,10). Tehát azt, amit a szív hisz, a szájnak kell megvallania.

De az evangélium arról a lehetőségről beszél nekünk, hogy olyat is lehet látni, hogy az emberben együtt létezik két szív: Az egyik, ami a valóságos állapotról beszél és a másik, ezzel ellentétben, nem az ember tényleges állapotáról, hanem színlelt gondolatokról, szavakról és tettekről beszél. Úgy beszél és tesz-vesz, hogy elhitesse hogy egy erényes ember, miközben gonosz: „Viperák fajzata! Hogyan tudnátok jó dolgokat mondani, mikor gonoszak vagytok? Hiszen a szív bőségéből szól a száj.” (Mt 12,34).”

Részlet Matta el Meszkin: Isten megtapasztalása az imában, 167-168.o.

Bibliai gondolatok – Az Úr bevonulása Jerzuzsálembe (Virágvasárnap)

“Fil 4,4-9

Atyámfiai! Örüljetek az Úrban mindig. Újra mondom: Örüljetek! Ismerje meg mindenki a szelídségeteket. Az Úr közel van. Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással kísért imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé. És Isten békéje, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban. Egyébként, testvérek, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, hallottatok és láttatok tőlem: ezt tegyétek; és veletek lesz a békesség Istene.

Jn 12,1-18

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. Az egyik tanítvány, az áruló Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: „Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” Amikor megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban. Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja: „Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján.” Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.”

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/m%C3%A1rcius-28

„A boldogságban maradjatok hűségesek Hozzá engedelmességetek által.”

„Isten jelenlétének gyakorlása“

“Gondoljatok az Istenre, hogy ő is mindig gondoljon rátok. Ha az Isten gondol rátok, megment benneteket és megkaptok minden jót. Ne feledkezzetek meg Róla szétszórtságotok miatt, ha azt akarjátok, hogy Ô se felejtsen el titeket, kísértésetek órájában. A boldogságban maradjatok hűségesek Hozzá engedelmességetek által. Úgy számíthattok majd szavára, ha szükségben szenvedtek, és imátok meg fogja őrizni a jelenlétét. Színe előtt szüntelenül gondoljatok Rá, és szívetekben ne feledkezzetek meg Róla. Ha nem gyakoroljátok ezt, abba a veszélybe kerültök, hogy mindig messzebb és messzebb látjátok Ôt, és határozatlanságotok következtében elveszítitek a Vele való biztos kapcsolatot. Aztán az állandó érintkezés Vele a bizalom magas fokára vezet. Az emberek állandó érintkezése testi jelenléttel történik. Az imában való elmélyülés és odaadás pedig az Istennel való állandó érintkezés.

Ha a bor ereje az erekben kering, az értelem elveszti azt a képességét, hogy meglássa a részleteket és megkülönböztesse a dolgokat. Ha az Istenre való emlékezés átjárja a lelket, akkor a lélekben eltűnik a földi dolgokra való emlékezés.”

Részlet a Kis Filokáliából, Ninivei Szt. Izsák (7.sz.)

Tett nélkül a hit nem élő.

^„14Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? ¹⁵Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka, ¹⁶és egyiketek így szólna hozzá: „Menj békében, melegedj, és lakjál jól!”, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? ¹⁷Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog. ¹⁸Azt is mondhatja valaki: „Neked hited van, nekem meg tetteim.” Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet. ¹⁹Hiszed, hogy csak egy Isten van, s jól is teszed. Ám ezt a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek. ²⁰Akarod-e tudni, balga ember, hogy a hit tettek nélkül mennyire meddő? ²¹Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei alapján igazult meg, amikor odatette fiát, Izsákot, áldozatul az oltárra? ²²Láthatod, hogy hite működött tetteiben és tettei tették teljessé a hitét. ²³Így teljesült az Írás szava: „Ábrahám hitt Istennek, ez megigazulására vált” és: „Isten barátjának” nevezték. ²⁴Látjátok tehát, hogy az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában. ²⁵Ugyanígy a parázna Rácháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor menedéket adott a hírszerzőknek, s aztán más úton engedte őket tovább? ²⁶Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.” (Jak 2, 14-26)

„Mi a hit? Joil atya mondta, hogy „minden ellenvetést kizáró tapasztalat. Isten ugyanis nem csupán egy létező, ő az, aki „Van”. Isten léte kétségtelenebb, mint a matematikában a szám. Sem ábrándozni, sem a levegőbe beszélni nem lehet. Tartozunk azzal, hogy logikusan is gondolkodjunk. Szárnyaljunk, meg talpaljunk is! Mert ha csupáncsak repülünk, de a talpunk nem éri a földet, felkap bennünket a szél; bennünket is, meg érveinket is.”

Részlet Dionísziosz Tácisz, „Légy elrejtett ember!”, 96.o.