„Amilyennek az Úr akar látni. hogy az ő kegyelmének legyen helye és módja benned lakozni.”

Részlet Hészükhaszta József: Az Isten megismeréséről, 34. levél, 151-152.oldal

„Most érzed, hogy a kegyelem újra eljött. Vigyázz, mert később ismét elhagy! Ha pedig távozott, akkor bátorság, türelem, tökéletes engedelmesség, és újra visszatér! Mondtam, hogy karácsonykor készül, hogy eljöjjön. Eljött hozzád, de nem tartott ki, mert nem talált benned buzgóságot. Most eljött, de ismét elhagy, hogy megtisztítson a szenvedélyektől. Ez addig megy így, amíg olyan nem leszel, amilyennek az Úr akar látni, hogy az ő kegyelmének legyen helye és módja benned lakozni. Erőltesd meg magad a küzdelemben! Ne légy rest, ne vesztegesd az időt, mert azt az időt, amit céltalanul és hasztalanul töltesz el, soha nem fogod visszakapni, s egyszer majd számot kell adnod életednek minden napjáról, percéről és pillanatáról. Az embernek nemcsak futnia, hanem számolnia is kell a mérföldeket, és nem szabad lemaradnia, s átadnia magát a hanyagságnak.

Tudd meg, hogy a Krisztus és a Szentséges Szűz iránti szeretettel könnyebben elérheted a józanságot (népszisz) s a szemlélődést, mint bármely más küzdelemmel. Minden más dolog hasznos, ha megfelelő módon végzik, de a szeretet mindenekelőtt való. Amikor hódolsz az ikon előtt, könnyeiddel áztatva úgy csókold meg, mintha élő volna!

„Drága anyám – így kiálts -, Szentséges Szűzanyám, ments meg, mert elveszek, ha magamra hagysz! Uram, Istenem, legtisztább Anyád s minden szentjeid közbenjárására, irgalmazz nekem!”

Amikor mindezeket kimondod, és lángoló szeretetet érzel úgy, hogy legszívesebben folyton csak az ikont csókolnád, ez azt jelenti, hogy a Szentséges Szűz viszonozza a csókodat.”

„Az Isten tetteinek kell nyilvánvalóvá válniuk benne” (Jn 9.3)

Az Ötvened hatodik, vakonszületettről elnevezett vasárnapja. – 2020. május 17.

ApCsel 16,16-34

Azon időben történt, hogy amikor az imádságra mentünk, egy jósoló szellemtől megszállott leánnyal találkoztunk, aki jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak. Ez nyomon követte Pált és minket és így kiáltozott: »Ezek az emberek a magasságbeli Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.« És ezt tette több napon át. Pált bántotta ez, azért hátrafordult s azt mondta a léleknek: »Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle.« Ki is ment belőle abban az órában. Mikor azonban a gazdái látták, hogy oda van reményük a bevételre, megragadták Pált és Szilást, s elvitték a piacra az elöljárókhoz. A bírák elé állították őket és azt mondták: »Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban, és olyan életmódot hirdetnek, amelyet nekünk nem szabad elfogadnunk, sem cselekedetben követnünk, mivel rómaiak vagyunk.« A nép is összecsődült ellenük, a bírák pedig letépették a ruháikat és megvesszőztették őket. Sok ütést mértek rájuk, aztán börtönbe vetették őket. Az őrnek pedig megparancsolták, hogy szigorúan őrizze őket. Miután ilyen parancsot kapott, a belső tömlöcbe vitte őket s lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, s a börtön alapjai meginogtak. Egyszerre minden ajtó kinyílt és mindnyájuk bilincsei leoldódtak. Amikor a börtönőr felriadt és azt látta, hogy a börtön ajtajai nyitva vannak, kirántotta a kardját s meg akarta magát ölni abban a hitben, hogy a foglyok megszöktek. Pál azonban fennhangon így kiáltott: »Ne tégy magadban semmi kárt, mert mindannyian itt vagyunk.« Az erre világosságot kért, beljebb ment és remegve borult Pál és Szilás lábához. Azután kivezette őket és így szólt: »Uraim, mit kell tennem, hogy üdvösséget nyerjek?« Azok azt felelték: »Higgy az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz, te és házad népe.« S hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig még abban az éjjeli órában elvitte őket, megmosta sebeiket, és mindjárt megkeresztelkedett ő és övéi mindnyájan. Aztán bevezette őket otthonába, asztalt terített nekik és örvendezett házanépével együtt, hogy híve lett az Istennek.

Jn 9,1-38

Abban az időben Jézus útközben látott egy születésétől vak embert. Tanítványai pedig megkérdezték tőle: „Rabbi, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell nyilvánvalóvá válniuk benne. Nekem addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” Ezt mondva a földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat pedig a vak szemére kente, és azt mondta neki: „Menj el, mosakodj meg a Siloe tavában”, ami annyit jelent: „küldött”. Elment tehát, megmosdott, és amikor visszatért, már látott. A szomszédok tehát, és akik azelőtt, mint vakot látták őt, megkérdezték: „Nem ez-e az, aki itt ült és koldult?” Némelyek azt állították, hogy ő az, mások pedig, hogy „hasonló hozzá.” Ő pedig azt mondta, hogy „Én vagyok”. Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?” Elmondta nekik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szememet, és azt mondta nekem: Menj a Siloe tavához, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosdottam, és látok.” Erre megkérdezték tőle: „Hol van ő?” Azt felelte: „Nem tudom.” Elvitték a farizeusokhoz azt, aki egykor vak volt. Szombat volt pedig, amikor a sarat csinálta Jézus, és megnyitotta a szemét. Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok, hogyan nyerte vissza a látását. Ő pedig elmondta nekik: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és látok.” Azt mondták erre a farizeusok közül némelyek: „Ez az ember nem Istentől való, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azt mondták: „Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodajelet?” Így szakadás támadt közöttük. Azért hát tovább faggatták a vakot: „Mit tartasz arról, aki megnyitotta a szemedet?” Ő pedig azt felelte, hogy próféta. De a zsidók sehogy se hitték el róla, hogy vak volt, és hogy visszanyerte a szeme világát, amíg oda nem hívták az újra látó ember szüleit, és megkérdezték őket: „Ez-e a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Hogyan lát tehát most?” A szülei ezt válaszolták: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. Azt viszont, hogy most miképpen lát, nem tudjuk. Vagy, hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek meg őt, hisz megvan a kora, beszéljen ő magáról!” A szülők azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis már elhatározták, hogy ha valaki Őt Krisztusnak vallja, ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: „Megvan a kora, őt kérdezzétek.” Másodszor is hívatták tehát azt az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: „Adj dicsőséget az Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Ő ezt felelte tehát nekik: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok.” Erre újra faggatni kezdték: „Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemed?” Ezt válaszolta nekik: „Mondottam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is az ő tanítványai lenni?” Erre becsmérelték, és azt mondták neki: „Te vagy az ő tanítványa! Mi viszont Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de hogy ez honnét való, nem tudjuk.” Az ember így felelt nekik: „Éppen az a csodálatos, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk viszont, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, hanem aki istenfélő és teljesíti akaratát, azt meghallgatja. A világ kezdetétől sem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon születettnek a szemét. Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.” Azt felelték neki: „Mindenestül bűnökben születtél, és te oktatsz ki minket?” És kitaszították őt. Jézus meghallotta, hogy kitaszították, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Isten Fiában?” Ő így felelt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Ezt mondta neki Jézus: „Hiszen láttad is őt, és aki beszél veled, ő az.” Ő pedig így szólt: „Hiszek, Uram!”, és leborult előtte.

A vakonszületett ember nem rendelkezett a látással, ugyanígy mi sem rendelkezünk születésünkkor ezzel a két “látással” (a figyelemmel és a lelki látással sem), amiről Szent Porfíriosz beszél a következő részletekben!

Részlet: Áthoszi Porfíriosz atya tanításai című könyből, a A lelki harcról szóló fejezetből. 94-96.oldal)

Az éberség Isten szenvedélyes szeretete

Mindig gondoljatok Istenre! Így elmétek hajlékonnyá válik. Az elme hajlékonysága az éberségből fakad. Az éberség Isten szenvedélyes szeretete. Azt jelenti, hogy mindig az elmédben és a szívedben tartod Krisztust, még akkor is, ha más dolgokkal foglalkozol. Ehhez Krisztus iránti szerelemre, vágyakozásra van szükség. Az Istenre való szakadatlan emlékezésre a Jézus-ima révén tehetünk szert: „Uram, Jézus Krisztus…”, valamint az egyház imái és himnuszai által, illetve azzal, ha felidézzük Isten műveit és a Szentírás vagy más lelki könyvek különböző helyeit. Természetesen ehhez jó szándék kell; kényszerítéssel nem lehetséges, csakis az isteni kegyelem által. Az isteni kegyelem elnyeréséhez azonban szeretet és alázat szükséges.

Amikor az isteni kegyelemben éltek, nem támad rátok a rossz. Ha nem élitek át az istenit, a rossz bekerít benneteket, eluralkodik rajtatok a hanyagság, és szenvedni fogtok. Ha azt látod, hogy valaki hanyagul él, annak nem egészséges a lelke. Amikor nyugodt, megfontolt és körültekintő embert látunk, sokszor ezt mondjuk: „Nagyon jó ember, szent ember.” De még az ilyen is lehet hanyag. A hanyagok, restek és lusták nem kedvesek Isten előtt. A lustaság nagyon rossz dolog. A hanyagság betegség, a hanyagság bűn. Isten nem akarja, hogy hanyagok legyünk. Naplopóként akartok élni? „Elfelejtettem elvégezni ezt a feladatot, például, hogy becsukjam az ajtót, amikor kijövök a szobából.” Mit jelent az, hogy „elfelejtettem”? Emlékezz! Figyelj! Az erőfeszítés, mozgás, fáradozás és cselekvés viszont erényt jelent. A testi erőfeszítés küzdelem, lelki küzdelem. Minél könnyelműbbek vagytok, annál inkább kinlódtok. Ámde minél istenfélőbbek és figyelmesebbek vagytok, annál boldogabbak lesztek.

A Szent Hegyen a cellámban, az ajtómon volt egy régi kilincs. Ahhoz, hogy valaki kinyissa, le kellett nyomnia, s akkor a zár hangosan csikorgott. Minden alkalommal, amikor valaki odajött és lenyomta, a kilincs „kraak” hangot hallatott. Száz méterre is elhallattszott. Senki sem tudta kinyitni anélkül, hogy az ajtó ne ezt a hangot hallatta volna. Holott könnyű volt csendben kinyitni, meg is mutattam nekik, de amikor legközelebb megpróbálták, az ajtó újra csak nyikorgott.

Ezek a dolgok egyszerűnek tűnnek, mégis egész életünkre kihatással vannak. Minél közelebb vagytok Istenhez, annál figyelmesebbek lesztek mindenben, különösen a lelkiekben, anélkül hogy törekednétek rá. Miközben a lelketekre figyeltek, az isteni kegyelem által egyre éberebbek lesztek. Dolgoztatok valaha szétszórt gondolatok nélkül? Akkor nem hibáztok. Isten kegyelme oltalmaz benneteket.

A keresztény ember nem lehet hanyag, nem aludhat. Bárhová megy, az imádságával és a képzeletével szárnyalnia kell. Valóban, az istenszerető keresztény ember képes szárnyalni a képzeletével. Képes arra, hogy a csillagokban, a végtelenben, a misztériumban, az öröklétben, Istenben szárnyaljon. Hogy „magasröptű” legyen, imádkozzon, s érezze: maga is Istenné válik a kegyelem által.Szárnnyá lesz, és gondolatban repül. S ez a gondolat nem képzelgés. Ha azt mondjuk:”szárnyal”, az nem pusztán kép, hanem maga a valóság, nem pedig álmodozás. A keresztény ember nem a fellegekben jár, ahogy azt mondani szokás. A valóságot ragadja meg, s azt éli meg. Mindazt, amit az evangéliumban és az atyáknál olvas, a szívébe zárja, megéli, mélyére hatol és elmélyül benne, életének részévé teszi. Finom érzékelője lesz Isten jeleinek.”

Részlet: Áthoszi Porfíriosz atya tanításai című könyből, a lelki éleslátás kegyelméről. 236-238.oldal)

„A Szentírás megvilágosít bennünket, és képesek leszünk a lelkek megkülönböztetésére

Napjainkban sokszor látunk szent embereket, de megtévedt embereket is. Elmész egy remetéhez, egy aszkétához, s amikor meglát, azt mondja: „Isten hozott, fiam! Miért nem voltál óvatosabb, hogyan keveredtél bele ebbe a dologba?” Neveden szólított anélkül, hogy ismert volna, és felfedte egy titkodat. Így szólsz: „Ez egy szent ember! Nevemen szólított, megmondta a titkomat.” Ha azonban egy médiumhoz mégy – tudnotok kell, hogy a világ tele van médiumokkal, szélhámosokkal, akik rajtatok akarnak meggazdagodni-, a médium is megmondja, honnan jössz és hová mégy. Akkor habozni kezdesz, nem tudod, mitévő legyél. Azt kérdezed magadtól: „Mi történik itt? Hol az igazság? Az a szent is igazat mondott, és a médium is. A nevemen szólított…. Hát ez az ember is szent?” Sokan vannak, akik így esnek tévedésbe.

A Szentírás megvilágosít bennünket, és képesek leszünk a lelkek megkülönböztetésére. Ezért kell ismernünk a Szentírást, s ezért kell alaposan elmélyednünk benne. Mást jelent az apostolok isteni kegyelemtől és Szentlélektől származó ihletettsége, más a Korübaszok örjöngése, akiken félreérthetetlenül kiütközik a Sátán lelke. Ami a médiummal történik: az illúzió, lelki hiba. Az ellenség úgy jelenik meg, mint a „világosság angyala” (2Kor 11,14). Ha nem ismered mesterkedéseit, nem tudod megmondani, hogy nem a Szentlélektől származik, és talán félre is vezet, s azt gondolod, ez a lelkesedés jó. Sokan estek már ebbe a csapdába.

Az ilyen helyzetekben két dolog létezik: a jó meg a rossz. A jó és a rossz angyal, vagyis a démon, a gonosz lélek. Ugyanígy bennünk is megtalálható a jó meg a rossz, vagyis az óember és a Krisztus szerint való ember. Az óember az, aki enged régi önmagának. A gonosz lélek befolyása alatt áll, és maga is gonosszá válik. Az egész világot rossz szemmel nézi, mindenkinek rosszat akar, s folyton átkozódik. Olyan, mint Papadiamándisz művében Haduló anyó, aki rengeteg szenvedésen ment keresztül életében, és lelke ezer sebet szerzett.

Ugyanígy, ha valaki a gonosz lélek befolyása alatt áll, például egy médium, folyton káromkodik. Lehet, hogy jövendől, megmondja a jövőt, de mindent csak gonoszságból tesz. Lefelé tart, gonoszul régi énje alantas cselekedeteit teszi. Démoni állapotba, nem pedig a felemelkedés állapotába kerül. S abban az állapotban nincs Isten. Ő mégis azt hangoztatja, hogy Krisztusé. Látszólag talán még az egyházhoz is tartozik, meg van keresztelve, ismeri az evangéliumot. Ámde a gonosz tartja megszállva, s megbetegítette gondolatait, képzeletét, lelkét. Az ilyen ember másokat is illúzióba vezet. Ezt mondja: „Láttam Krisztust, láttam a Szűzanyát. Azt mondta nekem: háború, öldöklés vagy ehhez hasonló történik majd…” És valóban úgy lesz. Úgy lesz, mert az ördög így tervelte ki, éppen ezért tud erről az ilyen ember. Értitek már? Az ilyesmi azonban mindig zavaros. Azt mondja ugyan, hogy látta a Szűzanyát vagy a Szentháromságot, vagy Szent Szerafimot, aki azt mondta neki, hogy így meg úgy lesz, valójában pedig lehet, hogy médium. Értitek már? Földre rogy, eszméletét veszti, habzik a szája és sír. Akkor kiderül, hogy az ilyen ember nem Krisztusé. Lehet, hogy azt gondolja: Krisztus sugalmazza ezeket neki, vagy a Szűzanya, vagy a szentek, csakhogy nem igaz.

Ha egyszer valaki olyan embert keres fel, akit a gonosz lélek tart megszállva, s ezt mondja neki: „Csaló vagy!”, akkor az talán pofon is üti, szidni kezdi, és káromolja az isteni dolgokat. Ördögi állapotban van, amely szép lassan az őrületbe kergeti. Más szóval az olyan állapotok, mint a spiritizmus és más effélék – betegségek.”

Az Ötvened hatodik, vakonszületettről elnevezett vasárnapja. szombat – 2020. május 16.

Alkonyati Istentisztelet

Az Ötvened hatodik, vakonszületettről elnevezett vasárnapja. szombat – 2020. május 16.

Sarti-Masnikov: Örvendjetek emberek – húsvéti motetta (Efrém)

Szokásos kezdet

Áldott a mi Istenünk, öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké!

Amen.

Tropár. 5. hang. Saját dallamon.

Pap: Föltámadt Krisztus halottaiból, / legyőzte halállal a halát, / és a sírban levőknek / életet ajándékozott.

A nép ugyanezt kétszer megismétli. Magyar-görög-ószláv válasz (Efrém)

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk! (Háromszor)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké!

Amen.

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.

Jertek imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek boruljunk le és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!

103. zsoltár

Áldjad, én lelkem, az Urat,

Uram, Istenem, fölöttébb hatalmas vagy!

Dicsőítésbe és fenségbe öltöztél,

köntösként világosságot öltöttél magadra,

kiterjesztvén az eget mint sátortetőt,

vizek borítják annak felső termeit;

ki fellegeket teszel fogatoddá,

ki a szelek szárnyain jársz.

Angyalait szélvésszé teszi,

és szolgáit tűz lángjává.

A földet szilárd alapra helyezted,

nem fog ingadozni örökkön örökké.

Mély víz mint öltözet födte be,

vizek borították a hegyeket.

Feddő szavadra visszahúzódtak,

mennydörgésed hangjától megriadtak.

A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek

ama helyre, melyet nekik kijelöltél.

Határt szabtál, melyet nem fognak áthágni,

s nem térnek vissza a földet elborítani.

Forrásokat fakasztasz a völgyekben,

vizek csörgedeznek a hegyek között.

Iszik azokból minden mezei vad,

azok után sóvárognak szomjasan a vadszamarak.

Azok mellett fészkelnek az égi madarak,

a sziklák közül hallatják hangjukat.

Fönséges hajlékodból megöntözöd a hegyeket,

alkotásod gyümölcsével jól tartod a földet.

Füvet sarjasztasz a jószágnak,

és kalászokat az emberek szolgálatára,

hogy kenyeret termeljenek a földből,

és bor vidámítsa föl az ember szívét,

hogy arcát olajjal derítse föl,

és kenyér adjon erőt az ember szívének.

Teleszívják magukat a mező fái

és a Libanon cédrusai, melyeket ültetett.

Ott raknak fészket a madarak,

tetejükön tanyázik a gólya.

A magas hegy a szarvasok,

a szikla a nyulak menedéke.

A holdat időmértékül teremtette,

a nap ismeri lenyugtának idejét.

Sötétséget támasztottál és éj van.

Leple alatt mind kimennek az erdei vadak,

a prédáért ordító oroszlánkölykök,

kik az Istentől várják étküket.

Fölkel a nap, s ők összegyűlnek,

és tanyáikon szenderegnek.

Kimegy az ember munkájára és dolgára napestig.

Mily nagyszerűek a te műveid, Uram!

Bölcsességedben alkottál mindent,

betöltik a földet teremtményeid.

Ez a nagy és tágas öblű tenger,

hemzseg benne számtalan úszó,

a kicsiny állatok a nagyokkal.

Ott járnak a hajók, s a cethal,

melyet alkottál, hogy játsszék abban.

Mindnyájan tőled várják, hogy eledelt adj nekik idejében.

Te adsz nekik, ők gyűjtenek,

ha megnyitod kezedet, minden betelik jóval.

De ha elfordítod arcodat, megrendülnek,

ha megvonod leheletüket, kimúlnak és a porba visszatérnek.

Ám ha kiárasztod Lelkedet, életre kelnek,

és megújítod a föld színét.

Legyen az Úré a dicsőség mindörökké!

Az Úr örömét leli műveiben,

ki rátekint a földre és megrendíti azt,

a hegyeket megérinti és füstölögnek.

Énekelni fogok az Úrnak életemben,

zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.

Legyen kellemes számára beszédem,

én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.

Fogyjanak el a bűnösök a földről,

és a gonoszok úgy, hogy ne is legyenek!

Áldjad én lelkem az Urat!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen

Alleluja, Alleluja, Alleluja, dicsőség néked, Isten. (Kétszer recitálva, harmadszor énekelve)

Békesség ekténia

Békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Ezen szent hajlékért s mindazokért, kik ide hittel, buzgósággal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Szentséges főpásztorunk, Ferenc pápáért, istenszerető Atanáz és Ábel püspökeinkért, a tisztes áldozópapságért, a Krisztus-szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Ezen városért, minden városért, községért és vidékért, s az azokban lakó hívekért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Szeretett magyar hazánkért, országunk vezetőiért és népünkért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

A levegőnek kedvező mérsékletéért, a föld terményeinek bőségéért és békességes időkért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

A hajózókért, utazókért, betegekért, fáradozókért, foglyokért s ezek szabadulásáért könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

Uram, irgalmazz!

Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Néked Uram!

Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Amen.

Boldog ember, ószlávul… Archangelskij feldolgozásában (Efrém)

Uram, tehozzád

5. hang

Uram, tehozzád kiáltok, / hallgass meg engem; / figyelmezz imádságom hangjára, / midőn tehozzád kiáltok; /’ hallgass meg engem, Uram!

Igazodjék fel az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé; / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt. /’ Hallgass meg engem, Uram!

A te drága kereszteddel Krisztus, / az ördögöt megszégyenítetted, / és feltámadásoddal a vétek fullánkját megtomtottad, / és megmentettél bennünket a halál kapuitól, /’ azért dicsőítünk téged, Egyszülött.

Ki az emberi nemnek feltámadást ajánkozott, / mint a bárány leöletére vitetik. / Megrémülének a pokol fejedelmei, / s elfoglaltattak tőlük a siralom kapui, / mert azokon Krisztus, a dicsőség kilya vonult be / a bilincsekben levőknek mondván: Távozzatok; / és a sötétségben lévőknek pedig: /’ Vetkezzetek ki az örök homályból!

Nagysze csoda! / A láthatatlan dolgok teremtője / emberszeretetből testileg szenvedett, / és mint halhatatlan föltámadt. / Jertek minden nemzetek szülöttei és imádjuk őt, / mert az ő kegyessége által / a sátán incselkedéseitől megszabadulván, /’ három személyben dicsérünk egy Istent.

Esti imádást hozunk néked, / soha le nem alkonyo világosság! / Ki az idők teljében a világnak testileg felragyogtál / és egész a pokolig leszálltál, / és az ottan található sötétséget szétoszlattad, / és a nemzeteknek a feltámadás fényét megmutattad, /’ kegyelmes Uram, dicsőség néked.

Krisztust, üdvösségünk szerzőjét dicsőítjük, / mert az ő feltámadása által / a világ megszabadult a csalárdságtól. / Örvend az angyali sereg, / fut a démonok incselkedése, / az elesett Ádám fölkelt, /’ az ördög megsemmisült.

Az őrséghez tartozókat a törvényszegők így oktatták ki: / Titkoljátok el Krisztus feltámadását, / vegyétek az erszényeket és mondjátok, / hogy „amíg mi aludtunk, ellopták a sírból a halottat!”. / Ki látott, ki hallott olyat, / hogy halottat loptak volna valamikor, / főként bebalzsamozva és meztelenül, / a sírban hagyva halotti ruháit? / Ne ámítsátok magatokat, ti zsidók, / vizsgáljátok a próféták szózatait, / s értsétek meg, hogy valóban /’ a világ megváltója ő, a mindenható!

Uram, ki a poklot leigáztad, / és a halált megtörted, / drága kereszteddel megvilágosítván a világot, /’ édes Üdvözítőm, könyörüljrajtunk!

2. hang. A vakon született ember / elmélkedvén, maban mondja: / Én talán szüleim vétkei miatt születtem világtalanul, / vagy a nemzetek hitetlensége miatt az ő megfedsükre? / Nem vágyom tudni, mikor van éjszaka és mikor nappal, / lábaim a kövekbe botlanak, / és nem láthatom a sugár Napot, / sem pedig drága Teremtőmet az ő ábzatjában, / azért hozzád fohászkodom, Krisztus Istenem, /’ tekints reám, és könyörülj rajtam.

2. hang. A vakon született ember / elmélkedvén, maban mondja: / Én talán szüleim vétkei miatt születtem világtalanul, / vagy a nemzetek hitetlensége miatt az ő megfedsükre? / Nem vágyom tudni, mikor van éjszaka és mikor nappal, / lábaim a kövekbe botlanak, / és nem láthatom a sugár Napot, / sem pedig drága Teremtőmet az ő ábzatjában, / azért hozzád fohászkodom, Krisztus Istenem, /’ tekints reám, és könyörülj rajtam.

2. hang. Kijövén a templomból Jézus / látott egy vakon született embert, / és könyörülvén rajta / sarat kent annak szemeire, és mon neki: / Eredj és mosdjál meg Siloe tavában, / és megmosdván láss, és dicsőítsd az Istent! / Szomszédjai pedig kérdezték őt: / Miképpen nyíltak meg a te szemeid, / mikor téged a halandók közül senki sem gyógyíthatott meg? / Ő pedig felkiáltott: / Az az ember, ki Jézusnak mondatik, / ő mondá nekem: Menj és mosdjál meg a Siloe tavában, / és most látok. / Ő az valóban, kit Mózes a törvényben Krisztus Megválnak nevez, /’ ő a mi lelkeink üdzítője.

Dicsőség… 5. hang

Átmenvén az úton / vakon született embert találtál Uram, / és kérdezének téged tanítványaid mondván: / Mester, ki vétkezett, / ez-e vagy az ő szülei, hogy vakon született? / Te pedig Üdvözítőm feleléd nekik: / Sem ez nem vétkezett, sem az ő szülei, / hanem hogy kijelentessenek az Isten cselekedetei őbenne! / Nekem szükség annak cselekedeteit munkálnom, / aki engem küldött, / minőket más senki sem tehet. / Miután ezeket mondotta, / a földre köpvén, sarat csinála a nyálból / és a sarat annak szemeire kené, és mondá neki: / Eredj és mosdjál meg Siloe tavában! / Ő pedig megmosdván, mint látó tére vissza, / és hozzád kiáltott: / Hiszek Uram és imádlak téged! / Kivel együtt mi is mondjuk: /’ Uram, könyörülj rajtunk.

Most és… 5. hang

Nagy dogmatikon. A Vörös-tenger hajdan a szeplőtelen ara képét ábzolta, / ottan Mózes a víz ketválasztója, / itt Gábor arkangyal a csoda végrehajtója. / Akkor a mélységen száraz lábbal kelt át Izrael, / mostan mag nélkül szü Krisztust a Szűz, / a tenger Izrael átkelése után járhatatlanná lett, / a Szeplőtelen Szűz Emánuel megszületése után is sértetlen maradt. / A létező és az öröktől fogva létezett Úr, / mint ember jelent meg, /’ ki nyörüljön rajtunk.

BubnóT. feld: Enyhe világossága, magyarul (Efrém)

Bölcsesség igazhívők!

Enyhe világossága, / a szent és boldog, / és halhatatlan / mennyei Atya isteni dicsőségének, / Jézus Krisztus! / Eljövén a Napnak lenyugvásához / és látván az esteli fényt; / áldjuk az Atyát / s a Fiút, és a Szentlélek Istent! / Mert te méltó vagy, / hogy minden időben, / szent hangon énekeljünk tenéked, / Isten fia, / ki éltet adsz a világnak; /’ miért is ez a világ dicsőít téged.

Figyelmezzünk! Békesség † mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

Prokimen: Az Úr országol / ékességbe öltözött. (Gospod vocarisja, kijevi többszólamúság, Efrém)

Ekténia

Mondjuk mindnyájan, teljes lelkünkből és teljes elménkből, mondjuk!

Uram, irgalmazz!

Mindenható Urunk, atyáinknak Istene, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Uram, irgalmazz!

Könyörülj rajtunk, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még szentséges főpásztorunk, Ferenc pápánkért, istenszerető Atanáz és Ábel püspökeinkért), lelkiatyáinkért s Krisztusban minden atyánkfiáért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még testvéreinkért, a papokért, szerzetesekért és összes Krisztus szerinti közösségünkért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még Isten szolgái, e szentegyház kötelékébe tartozó testvéreink számára irgalomért, életükért, békességükért, egészségükért, üdvösségükért, megsegíté-sükért, s bűneiknek elengedéséért és bocsánatáért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még e szentegyház boldog és örökemlékű alapítóiért, összes eddig elnyugodott atyáinkért, testvéreinkért, s az itt és bárhol nyugvó igazhitű keresztényekért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még azokért, kik e fölötte tiszteletreméltó szent hajlékba ajánlatokat hoznak, vele jótékonyságot gyakorolnak, az itt éneklőkért és szolgálatokat teljesítőkért!

Emlékezzél meg, Urunk, hogy test vagyunk, elenyésző és vissza nem térő lehelet. Esengve kérünk, szüntesd meg a betegséget. Csillapítsd le a gyorsan terjedő járványt, mert nem a holtak dicsérnek téged, Urunk, sem azok, kik a föld alá szállanak, hanem mi, élők dicsőítünk és szívünk keservében sóhajtozva kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Mindenkinél többet vétkeztünk ellened és gonoszul cselekedtünk, urunk, és ha valódi bűnbánatra el nem jutottunk, szándékunkat bűnbánat gyanánt fogadd tőlünk. Légy irgalmas és szabadítsd meg szolgáidat a halálhozó betegségtől és gyötrő fájdalmaktól. Siránkozva kérünk téged, Mindenható, gyorsan hallgass meg minket és könyörülj.

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Könyörögjünk még az itt jelenlévő s tőled nagy és bő kegyelmeket váró népért, a mi jótevőinkért és minden igazhitű keresztényért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Amen.

Bubnó T. feld. magyarul, Add Urunk (Efrém)

4. hang; dallama: Elcsodálkozott József.

Add Urunk, hogy ez estén / minden bűntől megőrizzük magunkat. / Áldott vagy te, Urunk, atyáinknak Istene; / dicséretes és dicsőséges a te neved mindörökké. Amen. / Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, / amint tebenned bíztunk. / Áldott vagy te, Urunk, / taníts meg minket a te igazságaidra. / Áldott vagy te, Uralkodó, / oktass bennünket a te igazságaidra. / Áldott vagy te, Szent, / világosíts meg minket a te igazságaiddal. / Uram, a te kegyelmed örökké, / kezeid munkáit meg ne vesd. / Téged illet a dicséret, / téged illet az ének. / Téged illet a dicsőség, / Atya és Fiú és Szentlélek, / most és mindenkor /’ és örökkön-örökké. Amen.

Teljesítsük esti könyörgésünket az Úrhoz!

Uram, irgalmazz!

Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

Uram, irgalmazz!

Hogy ezen egész estét tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól!

Add meg, Uram!

A békesség angyalát, a hűséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét kérjük az Úrtól!

Add meg, Uram!

Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól!

Add meg, Uram!

Jókat és hasznosakat lelkünknek és a világnak békességet kérjünk az Úrtól!

Add meg, Uram!

Hogy életünknek hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük, kérjük az Úrtól!

Add meg, Uram!

Hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül végezzük be, s hogy Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az Úrtól!

Add meg, Uram!

Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!

Néked, Uram!

Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Amen.

Békesség mindnyájatoknak!

És a te lelkednek!

Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak!

Néked, Uram!

Legyen áldott és dicsőített a Te országod hatalma, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké!

Amen.

Előverses sztihirák

5. hang

Téged, megtestesült, / és a mennytől külön nem vált Üdzítő Krisztust / az ének hangjain magasztalunk, / mert emberi nemünkért a keresztet és a halált elfogadtad, / mint emberszerető Urunk, / ledöntvén a pokol kapuit, / harmadnapon fölmadtál, /’ üdvözítve a mi lelkünket.

Húsvéti sztihirák

5. hang. Saját dallam.

Elővers: Keljen fel az Isten, / és széledjenek el az ő ellengei, / és fussanak orja elől, kik őt gyűlölik!

Szentges Pászka lőn ma nekünk kinyilvánítva, / az új és szent Pászka, / titokteljes, legtiszteltebb Pászka, / Pászka a megváltó Krisztus, / szeptelen Pászka, / nagy Pászka, a hívők Pászkája, / a Paradicsom ajtaját megnyi Pászka /’ és minden hívőt megszentelő Pászka.

Elővers: Mint elenyészik a füst, enyésszenek el, / mint elolvad a viasz a tűz színe előtt.

Jöjjetek, / ti, a dicső látványt hirdető asszonyok, / és Sionnak mondjátok: / Halld tőlünk Krisztus föltámadásának örvendetes hírét, / gyönyörködjél, vigadozz és örvendj, Jeruzsálem, / látván Krisztus királyt, /’ mint ékes vőlegényt, kiszállni a sírból!

Elővers: Úgy vesszenek el a bűnösök Isten színe elől, / és az igazak vigadjanak!

A kenetho asszonyok / korán reggel az Életadó sírjához érkezvén, / angyalt találtak a sírvön ülve, / ki szólván hozzájuk, mondá: / Mit keresitek az élőt a holtak között, / mit siratjátok az enyészhetetlent az enyészetben? / Menvén, ezt hirdessétek /’ az ő tanítványainak!

Elővers: Ez a nap, melyet az Úr szerzett; / örvendezzünk és vigadjunk azon!

Szépséges Pászka, / az Úr Pászkája, / Pászka! / Legtisztesebb Pászka / tűnt föl ma nekünk; / Pászka, örömmel egymást öleljük; / ó Pászka, a szomorúság váltsága! / Mert ma a sírból, mint palotából, felragyogott Krisztus, / és az asszonyokat örömmel eltölté, mondván nekik: /’ Ezt hirdessétek az apostoloknak!

Dicsőség… 8. hang. Az igazság lelki napja, Krisztus Isten, / a vakon született embert / legtisztább érintésed által kétszeresen fölvilágosítván / nyisd meg a mi lelki szemeinket is, / tégy bennünket a világosság fiaivá, / hogy hittel kiáltsuk néked: /’ Emberszere, dicsőség néked!

Elővers: Most és mindenkor és örökkön-örökké. Amen.

Feltámadás napja van, / világosodjunk fel ezen ünnepéllyel, / és egymást, mint testvérek, öleljük! / A feltámadás által / gyűlöinknek is / bocsássunk meg, / és így énekeljünk:

Föltámadt Krisztus halottaiból, / legyőzte halállal a halát, / és a sírban vőknek /’ életet ajánkozott. Háromszor.

Bubnó László feld.: Most bocsásd el Uram (Efrém)

Most bocsásd el, Uram, / a te szolgádat / a te igéd szerint békességben, / mert látták szemeim / a tőled küldött Üdvözítőt, / kit rendeltél minden népek színe elé, / világosságul a pogányoknak / megvilágosítására, /’ és dicsőségül a te népednek, Izraelnek.

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk! (Háromszor)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké!

Amen.

Tropárok

Tropár 5. hang

Az Atyával és a Szentlélekkel egy kezdetnélli Igét, / ki a Szűztől a mi üdvözítésünkre született, / énekeljük és imádjuk, ó hívek, / mert önként kegyeskedett a keresztre fölemelkedni, / hol a halált elszenvedte, /’ és a holtakat az ő dicsőséges feltámadása által fölmasztotta!

Dicsőség… most és…

5. hang. Üdvözlégy, Urunknak szeplőtelen Szülője! / Üdvözlégy a hozzád menekülők védfala és oltalma! / Üdvözlégy a tengeren hajózók biztos révpartja! / Üdvözlégy Tisztaságos, ki szülted testileg Teremtődet és Istenedet! / Ne szűnjél meg könyörögni mindazokért, /’ kik dicsőítik és imádják a te szülöttedet.

Elbocsátó

Bölcsesség!

Adj áldást!

Krisztus, a mi Istenünk ki áldott és dicsőített öröktől fogva.

Tedd erőssé, Isten, az igaz katolikus hitet örökkön örökké!

Legszentebb Istenszülő üdvözíts minket!

Tündökölj, tündökölj, mennyei Jeruzsálem, / mert az Úr dicsfénye fölötted fölvirradt! / Örvendj mostan és vigadozz, új Sion-hegy, / és te gyönyörködjél, tiszta Istenszülő, /’ Fiad föltámadásán!

Dicsőség néked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked!

Föltámadt Krisztus halottaiból, / legyőzte halállal a halát, / és a sírban levőknek / életet ajándékozott. Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Adj áldást, uram!

(A pap az elbocsátó imádságot mondja.)

Amen.

Az Úr áldása reátok az ő kegyelmével és emberszeretetével mindig, most és mindenkor és örökkön örökké!

Amen.

Simera Christos anesti – görög húsvéti ujjongó népének (Efrém)

„Egyetlen szót kiáltott, de szívből mondta, amíg le nem győzte Isten jóságát”

Az imádság fokozatai

Részlet Cleopa Atya szól hozzánk című könyvből, 65-71.oldal

Egyetlen szót kiáltott, de szívből mondta, amíg le nem győzte Isten jóságát; ahogy Krisztus is megjegyezte: Ó, asszony, nagy a te hited!” (V.ö.: Mt 15,22-28)

Leszállván az elme a szív felé, ő találkozik az első vámmal, a képzelettel. Észrevetted, hogy néha imádkozol, és elcsodálkozol azon, hogy mi minden meg nem jelenik elmédben? Egy képzelet, vagy az, aki megbántott téged, vagy az aki elbolondított egy szenvedéllyel. És akkor a képzelet, az imádság idején a szív felé haladva, megállítja elménket.

Ez az első állomás. Aszkéta Szent Níl, ezt mondja a Filokáliában: Boldog az az elme, amely eljutott oda, hogy Krisztushoz imádkozzon képzelet nélkül! Az Üdvözítő elméjének nem volt képzelete, mondják a szent teológusok. Mert Ő volt az Új Ádám, és azért jött, hogy helyreállítsa a régi Ádámot, ahogyan az, a paradicsomban volt.

Mert Ádám is, amikor Isten megalkotta a mennyben, nem volt képzelete, nem volt elképzelése. A sátán beképzeltsége miatt esett el, mert Istenhez akart hasonló lenni, ahogyan Ézsaiás Próféta mondja: „Azt vetted a fejedbe, hogy: Felmegyek a felhők fölé, az egekben lévő északi hegyek fölé, az ég csillagai fölé teszem trónusomat és a Magasságoshoz leszek hasonló.” (Iz 14,13-15).

Lucifer ezt éppen csak hogy elképzelte, Isten máris levetette az égből, mert azt képzelte el, hogy hasonló lesz hozzá, nem gondolva arra, hogy ő csak teremtmény. Mert Isten csak gondolatával teremtette meg Lucifert, és egy pillanat alatt romba tudja dönteni.

Úgy Ádám is, mikor elesett, gondolat által esett el. Mit mondott neki a sátán? Nem fogsz meghalni, hanem olyan leszel, mint az Isten, ismervén a jót és a rosszat. (Ter 3,4-5) És ahogyan elképzelte Ádám, hogy olyan lesz, mint az Isten, a képzelete által elesett Isten ajándékaitól, és kiűzetett a menyből. Ezért az isteni atyák a képzeletet a démonok hídjának nevezik. Egy bűn sem jut át az elmétől az érzelmekhez (a szívbe), ha először nem képzeli azt el az ember elméjével.

Tehát, az imádság idején semmit sem szabad elképzelned. Sem szent elképzeléseket, sem Krisztus a Szent Kereszten, sem az Ítélő széken. Semmit. Mert minden képzelet a szíven kívül van és ha te ezeknél maradsz, hogy hódolj nekik, akkor nem Krisztushoz fogsz hódolni.

Az elmének a szívbe kell leszállnia, mert a szív az elme szobája. Ez a szoba, amiről azt modja Krisztus: Te, amikor imádkozol, menj be szobádba, és zárd be az ajtót és imádkozz titokban Atyádhoz, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet majd neked. (Mt 6,6) Ti azt hiszitek, hogy a szoba, az, ami fából van, az a ház? Ha így értitek, akkor betű szerint veszitek.

Az isteni Atyák ez alatt teljesen mást értenek: Három ajtót kell bezárnod, amikor imádkozol! A fajtót, az emberek miatt; az ajkak ajtaját, a szavak miatt, hogy ne beszélj senkivel csak Istennel; és a szív ajtaját, a lelkek miatt, hogy leereszkedj elméddel a szív kamrájába. Mert a szív az elme kamrája.

Hallgasd, mit mond az isteni Szíriai Izsák Atya: Ember, ereszkedj le elméddel szíved kamrájába, és akkor eljutsz az égbe. Mert az is az ég kamrája, a Mennyek Országáé. De ki mondta nekünk, hogy a Mennyek Országa szívünkben van? Krisztus. Nem megmondta-e, hogy A Mennyek Országa szívünkben tibennetek van? (Lk17,21) Íme tehát, a Mennyek Országa, a szívünkben van. És amikor eljutunk elménkkel a szívünkbe, a Mennyek Országába érkeztünk meg.

Tehát, midőn leszáll az elme a szív felé az imádság ideje alatt, két vámmal találkozik: először a képzelet vámjával, majd az értelem vámjával a szív kapujában. A bölcs ember, egy szempillantás alatt átjut rajtuk.

Az imádság legrövidebb törvénye az, hogy ne képzelj el semmit, amikor imádkozol. Háromféle képzelgés van: rossz, jó és szent. Ne fogadj el semmilyen képzeletet. Mert ha megállsz a képzeletnél, akkor az elméd nem tud a szívedbe hatolni, az imádság ideje alatt. Viszont itt, az értelem vámjánál, ami a szív kapujánál van, más, rossz lelkekkel találkozol. Mondok egy példát, hogy megértsétek.

Az értelem vámjánál lelkünket, a sötétség teológusai és a pokol filozófusai fogadják, és lelki gondolatokat adnak elménknek. Elménknek, Szent Vazul vallomása szerint, megvan az a sajátossága, hogy örökké, jó vagy rossz gondolatokat fakaszon. Az elmének pedig nem hibája, hogy belőle jó és rossz gondolatok fakadnak. Mert azt őrli meg a malom, amit beleöntünk. Mi határozzuk el, hogy engedünk-e utat a gondolatoknak.

Néha megállsz imádkozni, térdepelve vagy állva, székre vagy lócára ülve, de tudsz imádkozni fekve is, amikor beteg vagy öreg vagy, ahogyan Sínai Szent gergely mondja: „Az öreg és a beteg, le is feküdhet fejét egy párnára téve, ha nem tud megállni a lábán, csak imádkozzon.” Isten nem a testhelyzetedet nézi, hanem az elmédet és a szívedet. Amikor imádkozol, egyszer csak azt veszed észre, hogy a Szent Írás szavai jelennek meg előtted – tehát nem rossz szavak – ahogyan az Üdvözítő is megkisértetett Karantán hegyén. Nem a Szent Írásból lett megkisértetve? Vesd le magad, mert meg van írva: Az Ő angyalainak parancsol Teérted, és kezükkel felemelnek téged, hogy kőbe ne üsd lábadat. (Mt 4,6)

Láttad, hogy az a feladatunk, hogy a Szent Írás által megkísértsenek? Ez történik a mi elménkkel is, amikor az le akar szállni a szívbe az imádság közben. És az értelem vámjánál, amely a szív kapujánál van, például ezek a szavak jutnak eszedbe: Elvetted a tengertől a Te lovaid, sok vizet felkavarva. Vagy: Hiányoztak az eledeltől a juhok, amikor nem lesznek az ökrök a jászol mellett.

Mi ez, hiszen az Írásból való, vagy nem? Kik az ökrök, kik a juhok? Mi ennek az értelme? És elméddel egyből Szent maximosz magyarázataihoz mész: Az értelmi ökrök – mert az ökrök nagyobbak, mint a juhok – az apostolok, püspökök, és papok, a vezető Egyház, vagyis a hierarchia. Mik a juhok? Az engedelmes Egyház, vagyis a vezetett nép. Milyen sokszor nevezte Krisztus a vezetett népet juhoknak? Beszélő juhoknak!

Mi a jelentése a jászolnak, amiből az ökrök is és a juhok is esznek? Krisztus Egyháza. Mert a vezető és az engedelmeskedő Egyház is Legtisztább Titkokkal táplálkoznak, a Szent Atyák tanaival, a Szent Atyák régi és új írásaival, minden dogmával, az Evangéliumoknak a magyarázataival. Mindez honnan van? Ebből a jászolból, ami az Egyház.

De mit mond itt a Szent Lélek? Hiányoztak az eledeltől a juhok, amikor nem lesznek az ökrök a jászol mellett. Azaz, hiányozni fog Krisztus népe az Egyházból, amikor nem lesznek a pásztorok az Egyház mellett, mivel az ökrök jelképezik az Egyház pásztorait. Íme, milyen igaz és magas értelmű gondolat háborgat az imádság idején! De az ellenség ezért nem haragszik meg, amikor azt látja, hogy gondolkodsz. Sőt, örül annak, hogy teologizálgatsz, amikor imádkozol!

Testvéreim, ezeknek nincs mit keresniük az imádság ideje alatt. Aranyszájú Szent János mondja: „Te, amikor imádkozol, ne teologizálj, mert kicsúfolnak a démonok!” Amikor imádkozol, szíved legyen töredelmes és alázatos, ez a szív fájdalma a bűnökért és az alázatért. Ez Isten titka, az értelmes elme forrása az égből és a földön.

Tehát, nem szabad teologizálgatnod az ima ideje alatt. Mivel, ha szóba állunk az ima ideje alatt valamely lelki gondolattal – legyen az akár a Szent Írásból is – nem imádkozunk, hanem teologizálgatunk. Ez azt jelenti, hogy a Szent Írás szavaira gondolunk. Mivel az értelem ezen vámja a szív kapujánál van, nem szabad egy szót sem szólni imádság közben a Szent Írásból. Hanem, az imádság alatt ereszkedj le szívedbe egyetlen gondolattal; azaz csak a mi Urunk, Jézus Krisztus nevére gondolj.

Tehát ezzel a gondolattal ereszkedjünk le szívünkbe, mondván: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, irgalmazz nekem bűnösnek”. Más gondolattal ne foglalkozzál. Ahogyan fentebb már mondottam, a képzelet vámjánál, egyetlen egy képzelet sem – legyen az bármilyen szent is – nem a szívben, hanem a szíven kívül van, és az elmét kihúzza a szívből. Így ezek a gondolatok is.

Mert az ördögnek, akit a sötétség teológusának és a pokol filozófusának neveznek, az a célja, hogy elménknek teológizálgatnivalót adjon. És ő, ha akarod, az egész Szent Írást elhozza neked, imád közben – mivel ő régi teológus – és kívülről ismeri az egész Szent Írást, csak azért, hogy ne imádkozzál! Tudja az ördög, hogy égeti őt az imádság.

Ezért hoz neked szövegeket -imádság közben – az Apostolból, az Evangéliumból, sőt, még a templomban halott prédikációkból is. Te imádkozol és az ördög nagy dolgokat tár eléd, racionális értelemben vett lelki dolgokat. Akkor te, a lelki kevélység éllapotába kerülsz: „Azért jutnak eszembe ilyen magasztos szavak, mert most Istenhez imádkozok”. És az ördög fülig érő szájjal röhög rajtad! Te akkor nem imádkozol, hanem teologizálgatsz. Üdvözítőnk tanítása szerint, így kell imádkoznunk: Ti, amikor imádkoztok, ne beszéljetek sokat, mint a képmutatók, akiknek az az érzésük, hogy sok szó által hallgatja meg őket Isten! (Mt 6,5-7)

Krisztus egyszerű imádságot kér tőlünk, vagyis egy szóval, egy gondolattal imádkozzunk. Ismered a kánaáni asszony történetét? (Mt 15,22-28) Krisztus után ment és csak néhány szót kiáltozott: Jézus, Dávid Fia, irgalmazz! Szívből kiáltott. Nem imádkozott sokat, egyetlen szót kiáltott, de szívből mondta, amíg le nem győzte Isten jóságát; ahogy Krisztus is megjegyezte: Ó, asszony, nagy a te hited!

Így mi is, amikor imádkozunk, főleg a szív imájánál, amikor elménkkel le akarunk ereszkedni szívünkbe, így imádkozzunk, egyetlen egy gondolattal. Mert ha elhagyod a teologizálgatást az imádság idején, Isten segítségével, az elme azonnal a szívbe jut.

Az elme kamrája a szív. Amikor azt hallod az Evangéliumban, hogy te, amikor imádkozol, menj be a te szobádba, tudjad, hogy az elme, szívbe való bejutásáról van szó. Mert ott van Krisztus, megkeresztelésedtől fogva, ott áll és ott egyesül a menyasszony a Vőlegénnyel, azaz szívünkben eggyé válik lelkünkkel Krisztus.

Tehát, mihelyt belépett az elme a szívbe, megjelenik annak természetes jele. Úgy kezdődik, mintha egy tűz felmelegítené a szívet a közepétől fogva. Majd átmelegíti egész szívedet, majd a mellet, a vállakat, a gerinccsigolyákat, az egész testet és nagy erővel verejtékezni kezd, és a szemek, nagy tűzzel, meleg, bűnbánó könnyekket kezdenek önteni. Ezt nevezzük a tűz imájának.

Mi történt ott? Találkozott a Vőlegény a menyasszonnyal. Krisztus a mi lelkünkkel. Ez a lelki egyesülés egy lélekké teszi az embert Istennel. Erről beszél az Apostol: Aki a paráznákhoz ragaszkodik, az egy test vele… és aki az Úrhoz ragaszkodik, az egy lélek vele. (1Kor 6,16-17) Ez a szívbéli egyesülés és Istenhez való ragaszkodás, Jézus Krisztus által, nagy lelki édességet és melegséget okoz.

Azonban, a munkálkodásnak nem alapja, sem az édesség, sem a szívbéli melegség. A munkálkodás alapja a szív megpuhítása, a bánat, a szív fájdalmával a bűn miatt, és a bűnbánat kiontott könnyeivel. Lelkünknek ebben az állapotában olyan nagy a boldogsága, olyannyira megkönnyebbül, annyi lelki melegség és édesség önti el, hogy miután magához tér szívének Jézus Krisztussal való egyesülésének állapotából, három szót sem képes mondani.

Milyen boldog pillanatok, milyen édesség, és milyen öröm volt az ő szívében! És ha ebben az állapotban maradna az imádkozó ember, egy vagy két óráig – a szívbe leereszkedett elmével, tehát szívvel egyesült elmével – amikor magához térne, egy vagy két hétig, egyetlen evilági dolog se jutna be szívébe! Szívének égboltja annyira kitisztulna, hogy szíve légterét teljesen kitöltené a Szent Lélek munkálkodása. Egy boldog szív, mely a bűnbánat könnyeivel táplálkozott és azzal a nagy szeretettel, amely a Jézus Krisztussal való egyesülésből ered. Ez a lelki szeretet, melyet nem lehet szavakkal körülírni!

Tehát ez a szív imája, amiről már beszéltem, amely olyan magas foka az imának, hogy tízezerből alig lesz rá méltó egy ember! Viszont a lelki imádságra, amiről legelőször beszéltem, alig lesz méltóvá egy ember, egy nemzedéken keresztül.

De lehet, hogy megkérdezitek: „De Atyám, mi, világiak, akik nem ismerjük ezt a módszert, és az imádságnak ezt a számunkra magas bölcsességét, mi mit tehetünk? Talán elveszünk?” Nem, de mivel az imádságról beszélünk, meg akartam mutatni, hogy milyen az igazi imádság. Vagyis nem arról van szó, hogy ha én az imának ezt a módját nem gyakorlom, akkor ne is beszéljek róla másnak. Én se imádkoztam még így, mióta az eszemet tudom! Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is tudunk róla, mert a tudatlanság a lélek vaksága.

De tudod, hogy mit mond a gőg és az érzéketlenség ördöge, ha csak egy csepp könnyet is ejtünk imádkozás közben? „Íme, milyen remekül imádkoztál!” Pedig onnan, még milyen hosszú az út a tiszta imáig! Olyan messze van, mint a föld az égtől! Mondtam már, hogy az imának, a maga növekedésében, nincsen határa. Mivel az ima egyesül Istennel, ezért nincsen határa.

a tudatlanság a lélek vaksága.”

„Főpap”, „Húsvét”, „Engesztelés a lelkekért”

Nüsszai Szent Gergely (335-394), görög egyházatya, egyháztanító, teológus, egyházi író. Egyike a 3 kappadókia atyának. Testvérei: Nagy szent Vazul, fiatalabb szent Makrina,

A hívek papságának alapja

Nüssai Gergely a keresztény élethivatás definícióját és megvalósításának útját abban látja, hogy annak, aki a beavató szentségek által Krisztus nevének hordozója lett, életével is meg kell valósítania mindazt, amit Krisztus sokféle neve – vagyis a Szentírásban fellelhető krisztológiai címek mindegyike – magában hordoz. Ez a témája A tökéletességről címet viselő munkájának. A kappadókiai teológus rámutat, hogy Krisztus szentírási megnevezései között ott találjuk a „Főpap”, „Húsvét”, „Engesztelés a lelkekért” meghatározásokat is. Ezért annak, aki a keresztény nevet viseli, mindezeket a tulajdonságokat is meg kell valósítania.

Aki Krisztusra, „az önmagát felajánlóra és feláldozóra (vö. Ef 5,2), a Húsvétra tekint, az önmagát is Istennek ajánlja élő szent és kedves áldozatul, értelmes áldozattá válva (Róm 12,1). Az áldozat módja ez: Ne akarjatok hasonulni e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodásmódotok szellemében, újuljatok meg annak keresésében, ami az Isten akarata, ami jó, kedves és tökéletes” (Róm 12,2)…

Így a saját vérével engesztelő áldozatnak gondolt Krisztus tanítja, hogy az ilyen felfogásuak önmagukban mindannyian engeszteléssé válnak, a tagok halálra adása által szentelve meg a lelket.

Részlet Györök Tibor: A beavató szentségek Nüsszai Szent Gergely írásaiban című könyvéből, 146-147.oldal

“Hinnünk kell-e az álmokban és értelmeznünk kell-e őket?”

Áthoszi szent Paisziosz atya (1924-1994) tanításai

Részletek Nacsinák Gergely András: „Adj áldást atya!” Találkozások huszadik századi görög ortodox atyákkal című könyvéből, 31-32.oldal

„Egy testvér kérdezte tőle:

  • Nekem számos képességem és tehetségem van, és olyan gondolataim támadnak, hogy méltánytalanul bánnak velem, ezek pedig teljesen összezavarnak. Mit tegyek?
  • Amikor az elején azzal kezdted, hogy „nekem…”, már világos volt, hogy semmid sincs ezen a „nekem”-en kívül. Ez a te „én”-ed az, ami gyötört, gyötör és elcsüggeszt. Csak ha az énedet eltünteted, törik ketté az ellenség kalapácsa, amellyel gondolatok formájában dörömböl a fejedben, és amellyel téged gonggá tesz, hogy szüntelen a tehetségeidről zengjél.”

„Azt kérdezték tőle:

  • Mit tegyek, Gerondasz, ha rossz gondolataim támadnak? Természetesen nem fogadom el őket, de elszomorítanak.
  • Testvérem, az én cellám teteje fölött is sokszor elhúznak repülőgépek, és feldúlják a nyugalmamat. De helytelen az, amikor valaki szívének egy darabját letarolja, hogy fogadhassa ezeket a „helikoptereket”. És ha néha meg is történik ez, azonnal gyónja meg, vegye művelésbe a leszállópályát, és rögtön ültessen gyümölcsfákat, hogy újra Paradicsommá váljék.”

„Egyszer megkérdezték:

  • Gerondasz, vajon hinnünk kell-e az álmokban és értelmeznünk kell-e őket?
  • Testvérem, ha már József szintjére jutottál, igen. De ha még nem – nem.”

JÓZSEF TÖRTÉNETE

Teremtés könyvének 37. és 39. fejezetei

József és testvérei.

2Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. 3Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki. 4Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani. 5Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek. 6Így szólt hozzájuk: „Hallgassatok ide, milyen álmot láttam. 7Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt.” 8Testvérei így válaszoltak: „No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?” Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték. 9Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: „Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem.” 10Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?” 11Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot.

Józsefet eladják.

12Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették, 13Izrael ezt mondta Józsefnek: „Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk.” „Készen vagyok” – felelte. 14Akkor ezt mondta neki: „Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk.” Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett. 15Amikor a mezőn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: „Mit keresel?” 16„Bátyáimat keresem – felelte –, mondd meg, hol legeltetnek?” 17A férfi így válaszolt: „Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba.” József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket. 18Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg. 19Így szóltak egymáshoz: „Nézzétek, ott jön az álomlátó. 20Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.” 21Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: „Ne vegyük el az életét.” 22Ruben még azt mondta nekik: „Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá.” (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához. 23Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, 24őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne. 25Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék. 26Júda így szólt testvéreihez: „Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk? 27Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk.” Testvérei hallgattak rá. 28Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet. 29Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját, 30visszament testvéreihez és így szólt: „A fiú már nincs ott, mitévő legyek?” 31Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották. 32Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: „Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?” 33Amikor az meglátta, felkiáltott: „Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!” 34Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát. 35Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: „Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba.” Így siratta őt az apja. 36A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.

József Egyiptomban.

39 1Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, Potifár, a fáraó egyik tisztviselője, a testőrség parancsnoka, egy egyiptomi ember vásárolta meg az izmaelitáktól, akik odavitték. 2De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt. 3Ura meglátta, hogy az Úr vele van és hogy az Úr sikerre segít mindent, amihez hozzáfog, 4azért József kegyelmet talált szemében: neki kellett őt kiszolgálnia. Azután házának intézőjévé tette és egész vagyonát rábízta. 5Attól az időtől kezdve, hogy vagyonának intézőjévé tette, az Úr József miatt megáldotta az egyiptomi házát. Az Úr áldása volt mindenen, ami a házban és a mezőn az övé volt. 6Tehát egész vagyonát rábízta Józsefre, s nem törődött semmivel, csak az étellel, amit evett. József amellett szép külsejű és szép arcú volt. 7A történtek után urának felesége szemet vetett Józsefre, és így szólt hozzá: „Hálj velem!” 8Ő azonban vonakodott, s azt mondta ura feleségének: „Nézd, uram semmivel sem törődik mellettem a házban, egész vagyonát rám bízta. 9Neki sincs ebben a házban nagyobb hatalma, mint nekem. Semmit sem vont meg tőlem, csak egyedül téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetnék el ilyen súlyos igazságtalanságot és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?” 10Jóllehet naponta csábította Józsefet, az nem hallgatott rá, hogy vele háljon és hozzá adja magát. 11Amikor egyik nap bejött a házba dolgait intézni és a ház népe közül senki sem volt otthon, 12az megfogta a ruháját és így szólt: „Hálj velem!” De ő ruháját a kezében hagyta, elmenekült és kifutott. 13Az látva, hogy ruháját a kezében hagyta és elfutott, 14összehívta házanépét, s ezt mondta nekik: „Na lássátok! Idehozott nekünk egy hébert, hogy erőszakoskodjon velünk. Hozzám jött, hogy velem háljon, de én hangosan kiabáltam. 15Mikor hallotta, hogy hangosan kiabálok, itthagyta ruháját mellettem, elmenekült, és kiszaladt.” 16És a ruhát magánál tartotta, míg a férje haza nem jött. 17Akkor elmondta neki a jelenetet és így szólt: „A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erőszakoskodjon velem. 18De mikor hangosan kiabáltam, itt hagyta ruháját mellettem, menekült, és kiszaladt.” 19Ura felesége szavának hallatára, hogy a rabszolga – úgymond – így tett vele, haragra gerjedt. 20Ura elfogatta Józsefet, s abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték. Ott maradt a börtönben. 21De az Úr Józseffel volt, és irgalmat gyakorolt vele. Feléje fordította a börtönfelügyelő jóindulatát. 22A felügyelő rábízta Józsefre az összes foglyot, aki csak a börtönben volt. Ami ott történt, annak az ő rendelkezése szerint kellett végbemenni. 23A börtönfelügyelő nem törődött többé semmivel, ami rá volt bízva. Az Úr vele volt, és amihez csak hozzáfogott, azt sikerre vezette.

A tisztviselők álma.

40 1Bizonyos idő múlva Egyiptom királyának pohárnoka és sütőmestere vétettek uruk, Egyiptom királya ellen. 2A fáraó megharagudott a két tisztviselőre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre, 3és börtönbe vetette őket a testőrség parancsnokának házában, oda, ahol Józsefet is fogva tartották. 4A testőrség parancsnoka Józsefet bízta meg szolgálatukkal. Egy ideig börtönben voltak. 5Egyszer mindkettőnek ugyanazon az éjjel álma volt, olyan álma, amelyiknek mindkettőjük számára különös jelentősége volt: az egyiptomi király főpohárnoka és fősütőmestere számára, akik börtönben ültek. 6József másnap reggel a börtönbe ment, s látta, hogy le vannak törve. 7Megkérdezte a fáraó tisztségviselőit, akik urának házában vele együtt fogva voltak, s így szólt: „Miért vágtok ma olyan bús arcot?” 8„Álmot láttunk – felelték azok –, és nincs itt senki, aki megfejtené.” József ezt mondta: „Az álom megfejtése nemde Isten dolga? De azért mondjátok el!” 9A főpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek e szavakkal: „Álmomban egy szőlőtőkét láttam magam előtt. 10A tőkén három vessző volt. Amikor kirügyezett, kinyílt a virágja is, és a szőlőfürtök érett szemeket hoztak. 11A fáraó pohara a kezemben volt, vettem a bogyókat, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraónak nyújtottam. 12József azt felelte, hogy ez a jelentése: „A három vessző három napot jelent. 13Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet és visszahelyez hivatalodba. Úgy nyújtod majd a poharat a fáraónak, mint azelőtt, amikor pohárnoka voltál. 14Gondolj rám is, ha majd jól megy a sorod! Gyakorolj kegyet velem, emlékezzél meg rólam a fáraó előtt, és szabadíts ki ebből a házból, 15mivel elraboltak a héberek földjéről, s itt sem követtem el semmit, amiért börtönbe kellett volna vetni engem.” 16A fősütőmester látta, hogy kedvező magyarázatot adott, ezért így szólt Józsefhez: „Álmomban olyan volt, mintha a fejemen három kosarat vittem volna finom süteménnyel. 17A legfelső kosárban mindenféle étel volt, amelyet a pék a fáraónak készített. De madarak jöttek, és felfalták a fejemen levő kosárból.” 18József feleletül így szólt: „A megfejtés ez: a három kosár három napot jelent. 19Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet, felakasztat egy oszlopra és a húsodat a madarak szedik le rólad.” 20Harmadnap a fáraó születésnapja alkalmából lakomát rendezett összes udvari tisztviselője számára. Udvari tisztviselői jelenlétében fölemelte a főpohárnok fejét és a fősütőmester fejét. 21A főpohárnokot újra visszahelyezte hivatalába, újra nyújthatta a poharat a fáraónak. 22A fősütőmestert pedig felakasztatta, ahogy József az álmot értelmezte. 23A főpohárnok azonban nem gondolt többé Józsefre, hanem elfelejtette.

A fáraó álma.

41 1Két év múlva a fáraónak álma volt. Úgy tűnt neki, mintha a Nílusnál állna. 2Hét szép és kövér tehén jött elő a Nílusból, és legelt a füves réten. 3Utánuk azonban hét más tehén jött elő a Nílusból, csúnya és sovány, és odament a többi tehénhez a Nílus partjára. 4A csúnya és sovány tehenek felfalták a hét szép és kövér tehenet. Erre a fáraó fölébredt. 5Mikor újra elaludt, másik álma volt. Hét kalász nőtt egy száron, szép és kövér, 6utánuk azonban üres, és a keleti széltől megperzselt kalászok nőttek. 7Az üres kalászok elnyelték a hét kövér és tele kalászt. A fáraó erre fölébredt, és tisztában volt vele, hogy álmodott. 8Másnap nyugtalannak érezte magát. Elküldött, összehívta Egyiptom minden írástudóját és bölcsét. A fáraó elbeszélte nekik az álmot, de nem akadt egy sem, aki a fáraó álmát meg tudta volna fejteni. 9Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: „Nekem most vissza kell emlékeznem vétségemre. 10A fáraó megharagudott szolgájára, és fogva tartotta a testőrség parancsnokának házában, így engem és a fősütőmestert is. 11Azon az éjszakán álmunk volt, nekem és neki, s mindegyikünknek olyan álma, amelyiknek jelentősége volt számunkra. 12Ott volt velünk egy fiatal héber férfi, a testőrség parancsnokának rabszolgája. Ennek elbeszéltük álmunkat, s ő megfejtette nekünk. Mindegyikünknek megadta a megfelelő jelentést. 13Ahogy megfejtette, úgy teljesedett. Engem ismét visszahelyeztek hivatalomba, a fősütőmestert fölakasztották.” 14A fáraó erre elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a börtönből, s miután megnyiratkozott és ruhát váltott, elindult a fáraóhoz. 15A fáraó ezt mondta Józsefnek: „Álmot láttam, és senki sem tudja megfejteni. De hallottam rólad, hogy neked elég hallani az álmot, és meg tudod fejteni.” 16József így felelt a fáraónak: „Én nem tudok semmit, de Isten kinyilvánítja a fáraónak a jó hírt.” 17A fáraó tehát ezt mondta Józsefnek: „Álmomban a Nílus partján álltam. 18A Nílusból hét kövér és szép tehén jött, és legelt a réten. 19Azután láttam, hogy utánuk más hét nyomorúságos, csúnya és sovány tehén jön fel. Egész Egyiptomban nem láttam olyan csúnyákat, mint ezek voltak. 20A sovány és csúnya tehenek felfalták a hét elsőt, a kövér teheneket. 21De amikor a gyomrukba értek, nem látszott, hogy a gyomrukba jutottak, mert alakjuk éppen olyan csúnya volt, mint azelőtt. Erre fölébredtem. 22Azután álmomban azt láttam, hogy egy száron hét teli és szép kalász nőtt, 23de utánuk hét üres, kiaszott és a keleti széltől megperzselt kalász hajtott ki. 24A hét üres kalász elnyelte a hét jó kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nem tudták megfejteni.” 25József így válaszolt a fáraónak: „A fáraó álmai ugyanazok. Isten tudtára adta a fáraónak, amit tenni akar. 26A hét szép tehén hét esztendőt jelent, éppen úgy a hét kalász is hét esztendőt jelent. 27Az álom csak egy. A hét sovány és csúnya tehén, amely utánuk feljött, szintén hét esztendőt jelent, és a hét száraz, s keleti széltől perzselt kalász hét ínséges esztendőt jelent. 28Erre gondoltam, amikor a fáraónak mondtam: Isten betekintést engedett a fáraónak abba, amit tenni készült. 29Íme, hét esztendő következik, amikor Egyiptom egész földjén nagy bőség uralkodik. 30De utána jön hét ínséges esztendő, s akkor Egyiptom földjén elfelejtik az egész bőséget. Az ínség Egyiptom egész földjét emészteni fogja. 31Az éhínség következtében, ami bekövetkezik, semmit sem látnak majd az országban a bőségből, mert az nagyon nyomasztó lesz. 32Az, hogy a fáraó álma kétszer ismétlődött, azt jelenti, hogy Isten a dolgot erősen elhatározta és Isten haladék nélkül végre is hajtja. 33Ezért a fáraó válasszon ki egy okos és bölcs férfit, s állítsa Egyiptom élére. 34Továbbá jelöljön ki a fáraó felügyelőket az országban, hogy a bőség hét esztendejében Egyiptom földjén tegyék félre az ötödrészt. 35A most következő hét bő esztendőben az egész termést gyűjtsék össze, a gabonát a fáraó rendelkezésére helyezzék magtárba, hozzák a városokba és raktározzák el. 36A gabona szolgáljon majd készletül az országnak a hét ínséges esztendőben, amely majd rátör Egyiptom földjére. Így az ország nem megy tönkre az éhínség miatt.”

„Az ember, kellő alázat híján saját maga gördít akadályokat az isteni segítség útjába!”

Részlet Áthosz-hegyi Jerondasz Paisziosz: A hészükhaszta lelkiség békessége, (Sarutlan Kármelita Nővérek, 2018, 72-77.oldal

Ahogyan az ördög becsapja az embert

„Az ördög kijátssza az embereket egymás ellen. Rávesz minket arra, hogy embertársaink kárára tegyünk meg dolgokat. De ő maga csak a legritkábban támadja meg az embert közvetlenül. Ha valaki szellemileg-lelkileg lanyhul, vagy közömbössé válik (ha például abbahagyja az imádkozást, nem olvas lelki írásokat, stb,), az ördög még nagyobb restségre és közönyre vezeti. A hanyag embernél eléri azt, hogy jól érezze magát a következőket gondolva: – Fáj a fejem, nem vagyok jól egészségileg; nem baj hát, ha az ágyban maradok, és nem imádkozom. – Ha valaki jámbor, ráveszi őt arra, hogy túlzottan jámbor (ájtatos) legyen. Az ember nagyra tartja magát ettől, vagy túlzásba viszi a lelki harcát is (ott is harcol, ahol az nem az ő dolga), túlzásba viszi az imádkozást, böjtölést is, stb. Vagy pedig meggyengíti az ember lelki-szellemi fegyvereit (ima, böjt, éberség/ józanság). A túlzásba eső lelki harcos végül feladja a küzdelmet. Akinek kemény szíve van, annak még jobban megkeményíti a szívét; az érzékeny ember, ha nem figyel oda, érzelgős emberré alakítja.”

Az alázatról és türelemről

„Isten nem akarja, hogy teremtménye szenvedjen. Némely megpróbáltatást azonban a javulásunk céljából engedélyez. Ilyen esetekben, ha az ember jobbá lesz, a kísértés megszűnik.”

A Jerondasz felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztény szellemi-lelki tevékenységnek az alázatos lelkület elérésére kell irányulnia. A következőt mondta: „Isten jóságos és embereket szerető; pontosan látja mindegyikünk helyzetét, s az ebből fakadó gondját, baját, bánatát és segíteni akar nekünk, még mielőtt az illető kérné azt. Isten számára nincsenek nehézségek, hiszen mindenható. De az ember, kellő alázat híján saját maga gördít akadályokat az isteni segítség útjába! Ekkor fordul elő, hogy az Isten „nem tud” – segíteni – egészen addig, amíg az ember be nem látja valós helyzetét, s nem lesz teljesen bizodalommal Isten iránt. Amíg az ember nem teszi ezt meg, Istent „nyomasztja”, mert addig „nem tud” segíteni a szenvedő embernek. Az ember ilyenkor általában olyat kér, ami csak ártana neki, mivel nem alázatosan gondolkodik. Az embert sújtó dolgok az alázat hiányával függnek össze: amikor például azt látjuk, hogy valaki küzd, de a szenvedélye maga alá gyűri, akkor Isten ezt azért engedi megtörténni, mert az az ember még túlságosan nagyra tartja önmagát. Ha az emberben nincs kellő alázat, még ha gyűlöl is bizonyos szenvedélyeket és teljes szívéből meg akar szabadulni tőlük, sőt még a vérét is kész adni ezért, akkor sem jár sikerrel, mert Isten nem segít neki; és nem is fog segíteni addig, amíg nem lesz alázatossá a lelke (mert még ha gyűlöl is bizonyos szenvedélyeket, továbbra is nagyravágyásnak a rabja, ami a kapuja az összes többi szenvedélynek).

A szellemi-lelki előmenetelhez az ember szeretetet, szívbéli imát, belátást, engedelmességet és ehhez hasonló erényeket kérhet Istentől. De Isten azt szeretné, hogy felismerjük Őt – és ezt jól jegyezzétek meg -, és ha nem rendeljük alá saját akaratunkat az Ő akaratának, semmit sem fog megadni nekünk abból, amit kérünk, bármennyire is igyekezzünk. Ha azonban elsődleges célunk az alázatos lelkület elérése, akkor mindennel ellát minket az Isten – ingyen.

Isten semmi mást nem akar tőlünk, mint alázatot. A szent keresztségben nekünk juttatott isteni kegyelme által segíteni akar nekünk, még mielőtt hozzáfognánk bármihez is, mielőtt szeretetet kezdünk érezni Iránta, mielőtt aszketikus cselekedeteket végzünk – egyedül az Ő kimondhatatlan jósága miatt. Kegyelme segít nekünk abban, hogy szeressük az Urat és felismerjük Őt. Az Isten mindent megtesz; csak legyen alázatos a lelkünk, hogy nagyravágyó énünk ne álljon kegyelme útjába, hanem engedje annak működését. Ha nincs bennünk kellő alázat, akkor azt akadályozzuk. Egyedül a nagyravágyás megy szembe az isteni kegyelemmel.

Péter apostol első levelének ötödik fejezetében tudatja velünk, hogy mit kifogásol bennünk, s hogy mit kellene tennünk: Ti pedig fiatalabbak, fogadjatok szót az elöljáróknak. Egymással szemben mindnyájan alázatosságot öltsetek magatokra, mert Isten a kevélyekkel szembeszáll, az alázatosoknak viszont kegyelmet ad. Ezért alázkodjatok meg Isten súlyos keze alatt, hogy majdan felmagasztaljon titeket. Minden aggodalmatokat hagyjátok rá, mert Ő gondot visel rátok (1 Pét 5,5-7).

Ha ezt megértjük, s a magunk hozzájárulásával -alázatunkkal -beleegyezünk, akkor minden más dologra is áldását adja majd az Isten. Ha azonban minden miatt aggódunk, kivéve alázatunkkért, akkor semmilyen jóban nem lesz részünk. Ez az egyetlen szükséges: a szív alázata, hogy bevonuljon oda Isten kegyelmének királysága.

A megpróbáltatásokkal kapcsolatban a következőket írta a Jerondasz: „Akik nyomoréknak születtek, vagy saját figyelmetlenségük miatt váltak azzá, s nem panaszkodnak e felett, hanem alázattal Istennek hódolnak és Krisztus lelkületével élnek, akkor tanúságtevőkké válnak.

A világban minden rossz mögött az van, hogy nem fogjuk fel az isteni elrendelés útjait és panaszkodunk ennek következményei miatt. Isten nem engedélyezne semmilyen megpróbáltatást, ha abból nem származhatna valami jó. Ha egy nyomorék ember a neki küldött megpróbáltatást örömmel fogadja el, akkor Isten őt az igazak közé fogja sorolni.”

„Isten számos alkalmat biztosít nekünk, hogy elnyerhessük a mennyek országába való bejutást, mi azonban nem fogadjuk el azokat, s nem élünk velük. Fogadjunk minden megpróbáltatást türelemmel és alázattal, s közben adjunk hálát Istennek és hódoljunk neki. Próbáljunk meg mindig Istennel lenni, s Tőle nem eltávolodni, mert Istentől távol nincsen megmenekülés”.

„Isten különféle próbatételeknek teszi ki az embereket: betegségeknek, sérüléseknek, és még sok más dolognak, környezetünk rágalmazásainak, sértéseknek és igazságtalanságoknak. Ezeket el kell fogadnunk türelemmel, felindultság nélkül, s áldás forrásaként kellene tekintenünk rájuk. Ha valaki igazságtalan velünk, örvendezzünk, s tekintsünk őt jótevőnknek, mert általa eljövendő életünk jutalma gyarapodik. Isten azon próbatételek által, melyeket enged velünk megtörténni, az Ő mennyei országa számára készít fel bennünket, s általuk kapjuk meg az oda bejutáshoz szükséges útlevelet.

Isten megengedi az igazak megrágalmazását, hogy a bűnösök ne vesszenek el. Istennek a nagy szeretete engedi meg azt, hogy az igazakat megrágalmazzák és elítéljék, ha azzal egy beteg lélek megmenekül a pusztulástól. De végül mindig nyilvánvalóvá teszi az igazságot.

“Nagyon engedelmes volt”

Szent öregek mondásai

János, Pál tanítványa

János abbáról, Pál abba tanítványáról mondják, hogy nagyon engedelmes volt. Volt egy bizonyos helyen egy síremlék, és egy hiéna lakott benne. Az öreg trágyát látott azon a vidéken, és azt mondta Jánosnak, menjen és hozza el. Az azonban így szólt: „És mit csinálok a hiénával, abba?”, az öreg tréfálkozva mondta: „Ha rád támad, kötözd meg és hozd ide!” Elment tehát oda a testvér alkonyatkor. Egyszer csak rátámadt a hiéna. János pedig az öreg szavát követve nekiiramodott megfogni. Erre a hiéna menekülni kezdett. János azonban ezekkel a szavakkal vette üldözőbe: „Várj, abbám azt mondta, hogy kötözzelek meg!” Meg is fogta és megkötözte. Az öreg már izgult, és a kunyhóban ülve várta. És lám, megérkezett János a megkötözött hiénával. Amikor meglátta az öreg, elcsodálkozott. És mivel alázatra akarta nevelni, megütötte, és azt mondta: „Te veszett, veszett kutyát hoztál ide nekem?” És rögtön megszabadította kötelékeitől a hiénát az öreg, és engedte, hogy elmenjen. A szent öregek könyve – JEL Könyvkiadó, 2010

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/ 2020.04.27-én

„A Szentírás, a szentek élete és az atyák írásai jelentik a fényt, amely elűzi a lélek sötétségét.” – Fényes szerda

„A Szentírás, a szentek élete és az atyák írásai jelentik a fényt, amely elűzi a lélek sötétségét.” Porfíriosz atya (1906-1991) Részlet Dioníszosz Tácisz: „Légy elrejtett ember!” című könyvéből, 70.oldal, A szent olvasásról szóló fejezetben

Pol. Fényes szerda

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/%C3%A1prilis-15

ApCsel 2,22-38a

Azon időben mondá Péter: Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket – mint ti is tudjátok – Isten általa művelt közöttetek, ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott. Isten azonban föloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta őt, aminthogy lehetetlen is volt, hogy abban fogva maradjon, mert Dávid róla mondja: „Magam előtt látom az Urat mindenkor, mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak. Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is békében nyugszik el, mert nem hagyod lelkemet az alvilágban s nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. Megmutatod nekem az élet útját s jelenléted gyönyörűségével töltesz el engem.” Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok bátran Dávid ősatyáról. Ő meghalt, eltemették, és sírja a mai napig itt van nálunk. Mivel azonban ő próféta volt és tudta, hogy Isten esküvel fogadta meg neki, hogy az ő utódaiból ül majd valaki a trónjára A jövőbe látva beszélt Krisztus feltámadásáról: hogy sem az alvilágban nem marad, sem a teste nem lát rothadást. Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. Miután tehát Istennek jobbja felmagasztalta őt, és elnyerte az Atyától a Szentlélek igéretét, ő kiárasztotta azt, akit ti láttok és hallotok. Mert nem Dávid ment fel az égbe, hiszen ő azt mondta: „Azt mondja az Úr az én Uramnak: ülj a jobbomra, amíg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet.” Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.« Mikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: »Mit tegyünk, férfiak, testvérek?« Péter pedig azt felelte nekik: »Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára.

Jn 1,35-51

Abban az időben megállt János két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Íme, az Isten Báránya!” E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött. Amikor Jézus megfordult, és látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kerestek?” Így feleltek: „Rabbi – ami annyit jelent, mint Mester –, hol laksz?” „Gyertek, és nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hol lakik, és aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott. A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Elsőként testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Krisztust”. Elvezette őt Jézushoz. Jézus rátekintve így szólt hozzá: „Te Simon vagy, Jónás fia, de Kéfás, azaz Péter lesz a neved.” Másnap Jézus Galileába akart menni. Találkozott Fülöppel, és mondta neki: „Kövess engem!” Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt. Fülöp találkozott Natanaellel és elmondta neki: „Megtaláltuk, akiről Mózes írt a Törvényben és a próféták: a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Natanael. „Gyere és lásd!” – felelte Fülöp. Amikor Jézus meglátta Natanaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.” Natanael megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.” Natanael erre felkiáltott: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz látni ezeknél.” Majd hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mostantól látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”

Artemon vértanú

Laodicea és Szíria papja. Diocletianus alatt szenvedett vártanúságot 303-ban. Mondják, hogy először Laodiceában tartóztatták le, mint keresztényt, mert megtagadta az áldozat bemutatását. Csodálatos módon megszabadult, és Kisázsiában folytatta szolgálatát. Itt fejezték le.

Szent Kreszcensz (Crescens) vértanú

A likiai Műra városában született és élt. Amikor idős korában azt tapasztalta, hogy a pogány vallás kezd diadalmaskodni a kereszténység fölött, fellépett a pogányok előtt, s a keresztény hit igazságát hirdette. A pogányok elfogták, és kiléte felől faggatták. Ő azonban csak annyit vallott be, hogy keresztény. Tüzes kemencébe vettetve halt vértanúhalált – melynek időpontja ma már ismeretlen.

Részlet Jeruzsálemi Szent Kürillosz (313-386) összes művei című könyvből, Budapest, 1995., 151.oldal

„Tizennegyedik katekézis a megkeresztelkedők számára élő szóban Jeruzsálemben magtartva arról: és harmadnapra feltámadt halottaiból, és felment a mennybe, és ül az Atya jobbján. És az olvasmány a korithusiakhoz írt első levélből: Tudtotokra adom, testvérek, az evangéliumot (1Kor 15,1) stb., hogy feltámadt harmadnapra az Írások szerint stb.

„Örvendezz Jeruzsálem (Iz 66,10), gyülekezzetek az ünneplésre mind, akik szeretitek Jézust, mert feltámadt! Ujjongjatok mind, akik korábban gyászoltátok a zsidók vakmerőségét és hallottátok törvényszegő tetteit! Mert akit ők megaláztak, az ismét feltámadt. Ha elszomorító volt hallani a keresztről, úgy a feltámadásról szóló örömhír hírdetése derítse örömre a hallgatókat. A gyász változzon örömre, a szomorúság vidámságra, az öröm és ujjongás töltse be ajkunkat őmiatta, aki feltámadása után ezt mondta: „Örvendjetek!” Hiszen tudom, hogy az elmúlt napokban a Krisztus szeretőknek bánata volt, mert mondanivalónkat ott hagytuk abba, ahol elérkeztünk a halálig és a temetésig, de nem hirdettük meg még a feltámadás örömhírét, az elmét az foglalkoztatta, amit még hallani kívánt. Feltámadt tehát a halott, aki szabad volt a holtak között, és a holtak megszabadítója volt. Eltűrte, hogy meggyalázásaként töviskoszorút rakjanak rá, az támadt fel és fejére tette a halálon aratott győzelem diadalának diadémját.”

Részletek Jean Daniélou: Az angyalok és küldetésük az egyházatyák szerint című könyvéből, Paris, 1997, 59-63.oldal

6. fejezet : Az angyalok és a szentségek

Ha az üdvösség misztériuma lényegében beteljesedett a mennybemenetellel, amikor az Ige a magával egyesített emberséget az angyalok ujjongása közepette bevezette az Atya házába, akkor ki kell fejteni ennek hatásait a második eljöveteléig az Egyház építésére nézve. Ehhez az építkezéshez társulnak az angyalok. A legősibb keresztény hagyományok azt mutatják, hogy az Egyház rá van bízva egy angyalra, ahogyan Isten népe volt az Ószövetségben. Az „Izajás menybemenetele” c. írás beszél „a keresztény Egyház angyaláról” (3,15). Hermasz, Mihály angyalt nevezi meg, mint „akinek hatalma van az Egyház fölött, és azt kormányozza.” Legyen bármilyen az Egyház angyalának kérdése, mely láthatóan a judaizmus öröksége, és egészében nem egyezik Krisztus egyetlen elsőségével, az biztos, hogy van általánosabb jellegű hagyomány, mely bizonyítja az Egyház fölött őrködő és az azt szolgáló angyalok létét. Már a Zsidókhoz írt levél 1,14-nek ez az értelme. Hippolütosz írja, egyik allegóriájában hajóhoz hasonlítva az Egyházat: „Az Egyháznak is megvannak a hajósai, a babordok és a tribordok, azaz a segítő angyalok (paredrusz). Soha meg nem szűnik, hogy irányítsák és védelmezzék.

Az angyaloknak ez a szerepe a keresztelésnél kezdődik. A keresztelés Isten nagy művének folytatása mindkét szövetségben. Új teremtés. Föltámadás. A végítélet elővételezése. Az angyalok is segédkeznek a Szentháromságnak, csodálatos működése teljesítésében. Egyúttal segítenek, mint csodálattal eltelt tanúk és buzgó szolgálók. Ez az, amit már Hermasz Pásztora mutat nekünk: dolgoznak a vízre épült tornyon, azaz az Egyházon, mely a keresztség által épül: „Atorony, amelyet látsz, az Egyház. A vízre épült, mert életetek víz által menekült meg. A hat ifjú azok a szent angyalok, akiket az Isten elsőnek teremtett. Rájuk bízta az egész teremtett világot, hogy felvirágoztassák, szervezzék és irányítsák. Tehát általuk valósul meg az Egyház építése.” Az angyalok Isten minden intézményéhez csatlakoznak. Hogyan ne lennének jelen annál a kiemelkedő műnél, ami az Egyház?

Ahogyan az angyalok egyszerre lehettek Krisztus misztériumai előkészületének eszközei és beteljesedésének tanúi, úgy megjelennek a keresztségnél is. Tevőleges szerepük van előkészületeiben. Ahogyan az apostolok láthatóan küldetést kaptak a pogány nemzetekhez, úgyanúgy láthatatlanul küldetést kaptak hozzájuk az angyalok, hogy az Egyházhoz vonzzák őket: Vannak angyalok, akik összegyűjtik a hűségeseket minden nemzetben. Valóban gondolj arra, hogy ugyanúgy, ahogyan egy városban ahol még nincs született keresztény, váratlanul jönne valaki, és ott egyszerre tanítani, dolgozni, kiképezni, vezetni kezdené őket, uralkodója és püspöke lenne azoknak, akiket tanított, ugyanígy a szent angyalok is fejedelmek lesznek azok között, akiket összegyűjtöttek a nemzetek között, és akik másokat előléptetnek szolgálatuk munkájával.” Ismét megtaláljuk a nemzetek angyalait és missziós szerepüket. Mióta Krisztus eljött, keresik a hűséges lelkeket, hogy hozzá vezessék. A nemzetek angyalai az Egyház angyalai lettek.

Valójában nagyon ősi hagyomány, amely a részegyházak elöljáró angyalaiban azokat látja, akiket építésükre és kormányzásukra rendeltek. Alapja János Jelenések könyvének első fejezeteiben van, ahol szó van Kis-Ázsia hét Egyházának angyalairól. Ennek nyomán írhatja Órigenész: „A szentírás alapján mondhatjuk, hogy Egyházanként két püspök van, az egyik a látható, a másik a láthatatlan. Ugyanabban a föladatban van részük.” A 4. század egyházatyái folytatják ezt a hagyományt. Szent Baszileosz beszél szent angyalokról, akikre rábízták az Egyházak gondját. Nazianzoszi Szent Gergely osztja gondolatait: „ Ennek az Egyháznak gondját rábízták egy angyalra. Mások más Egyházakon őrködnek, ahogyan Szent János tanítja a Jelenések könyvében.” Tudjuk, hogyan búcsúzott Nazioanzosz Egyházának angyalától, mikor elhagyta egyházmegyéjét. Kérte, járja ki, „hogy ne legyen senki, aki megakadályozná népének útját a mennyei Jeruzsálem felé.”

Az Egyházak angyalainak szerepe az ősidőkkel, a pogány lelkekhez való küldetésükkel kezdődik. Ez a szerep sokkal közvetlenebbül a keresztségre készüléssel, a hittanulással nyeri el teljes jelentőségét.Az angyalok előkészülethez való viszonyát szintén megtaláljuk. Aranyszájú Szent János (Krüzosztomosz) tanítja, hogy „a diakónus felszólítja a hittanulókat, hogy imádkozzanak a béke angyalához.” A Sacramentarium Gelasianumban imádságot találunk a hittanulókért. Abban arra kéri az Istent, „hogy méltóztassék elküldeni szent angyalát: Őrizze szolgáit, és vezesse őket a keresztség kegyelméhez.Órigenész a maga élénk stílusában fejti ki ezt a gondolatot: „Angyal, jöjj, fogadd vissza a szó által azt, aki megtért a démon tanításának ősi tévedéséből. Fogadd vissza, mint jó orvos! Melengesd, vidd magaddal, hogy megadd neki a második születés fürdőjét.

„Más szövegek – például Jeruzsálemi Kürillosz – még mélyebben magasztalják az angyalok örömét a keresztség idején. Előre leírja a hittanulók számára a húsvét éjszaka ragyogását, amikor megkeresztelkednek. Miután fölidézi a ragyogó éjszakát és az újra megnyílt Paradicsomot, azt írja: „Immár emeljétek fel lelki szemeiteket. Már az angyali karokra gondoljatok, a mindenség trónoló Urára, és a velük jelen lévő Szent Lélekre, a trónusokra, és szolgálattevő uraságokra, és mindannyiotokra, férfiakra és asszonyokra, akik üdvözültek lesztek. Már szinte betölti fületeket a dallam hangja, amikor fölöttetek, üdvözültek fölött, rázendítenek az angyalok: Boldogok, akiknek bocsánatot nyernek bűneik (Zsolt 31,1), amikor ti, mint az Egyház csillagai, ragyogó testtel és fényes lélekkel beléptek.” Ez a húsvét éjjelének ünnepi pillanata, melyet itt fölidéz, amikor az újonnan megkereszteltek zsoltáréneklés közepette, fehér tunikájukban beléptek az Egyházba.”

Április 4.

Részlet Lakatos László:Szentek virágoskertje, 291.oldal

Himnuszköltő József atya

József Sziciliában született istenfélő és erényes szülőktől. A gyermeket jó erkölcsben a könyvek ismeretében nevelték. Már gyermekkorában észre lehetett venni, hogy erényekben tökéletes ember válik belőle. Szelíd volt, csendes és alázatos. A szent könyveket sikeresen tanulta. Amikor Sziciliára rátörtek a barbárok, szüleivel Görögországba menekült. Ott a szaloniki kolostorba lépett és szigorú életet kezdett. Amikor kitört a szentképek elleni harc, József a legbuzgóbb védelmezői közé tartozott a szent képeknek. Ezért nemegyszer számkivetésbe küldték. Amikor utoljára visszatért a száműzetésből Konstantinápolyba, Ignác pátriarka pedig az egész konstaninápolyi papság gyóntatójává nevezte ki. Isten emberének és az atyák atyjának nevezte. Isten a lélekbelátás ajándékával tisztelte meg. Látta azokat a bűnöket, amiket az emberek el akartak előle titkolni. József atya csendesen hunyt el 883-ban az április 3-ról, 4-re virradó éjjel. Istentiszteleteink számára közel 300 kánont írt, ezért kapta a „himnuszköltő” címet.

Tanítás: A szentképek a mennyországot juttatják eszünkbe.

Fohász: Szent arcod szemlélése ébresszen bennem vágyat Utánad, Jézusom.

Szent György atya

A hallgatag György atya a malei hegyen Peloponézoszon élte szerzetesi életét. Ezért kapta a „malei” nevet. Tiszta szívvel élt, alázatossággal ékesítette életét, hittől és kegyelemtől ragyogott. A IV. században élt.

Szent Zoszima atya

Zoszima már gyerekkorától érezte magában a vágyat, hogy Istennek szolgáljon. Palesztina földjén, Tíruszban lett szerzetes, tapasztalt szerzetes lett, imádsággal és kézimunkával töltötte el életét. Egyszer olyan gondolatai támadtak, hogy volna-e valahol tökéletesebb ember. Valaki egy kolostorba irányította a Jordán mellé. A kolostori szokás szerint ő is kiment a pusztába a nagybőjtre. Ott a pusztában találkozott a bűnbánó Máriával, akiről 1-jén emlékeztünk meg. További életét a kolostorban töltötte el, meghalt 523-ban, majdnem 100 éves korában.

Szent Ferbuta vértanúnő és társai

Ferbuta szűz testvérével és szolgálójával –Perzsiában szenvedtek vértanúságot 341-ben, vagy 343-ban. A királyi udvarnál szolgálva azzal vádolták meg őket, hogy a királynét meg akarják mérgezni. A varázslók elhitették Szápor királlyal, hogy felesége úgy fog meggyógyulni, ha a keresztény nők szétvagdalt testrészei között mégyen át. Ezért vértanúi halálra ítélték őket.

Tanítás: A babonaság sok embertelenségre képes. Kerüljem.

Fohász: Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy. (Zsoltár 103,1)

„Minden a hit miatt történik,… mindent a hit tart meg”

Részletek a Dionísziosz Tácisz: „Légy elrejtett ember!” című könyvéből,75-78.oldal

A kísértések (IX. fejezet)

Daniíl atya (1846-1929) az áthoszi Katunákiában ezt mondta: „A démon sohasem örül annyira, mint amikor olyan emberekkel elegyedhet szóba, akik önmaguk szolgái, akár teológusok, tudósok vagy éppen nagy küzdők. Ellenben fél a tudásukban alázatosoktól és engedelmesektől.”

Az ördög mindenütt ott van. József atya (1898 -1959) a „küzdők” figyelmébe ajánlotta a következőket: „Az ember meghatározó mindhárom összetevőnél: a léleknél, a testnél és a külvilágnál is ott áll fölfegyverkezve és megerősítve az ellenség. Nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy megpróbálja uralma alá hajtani és hitében kisérteni az embert. A körülményektől függően az ördög hol lerohanja, hol ellene szegül az elhatározásainknak. Fő célja azonban, hogy a hitre mérjen csapást, s az embert árulóként és hitszegőként gúnyolhassa ki. Ha ez sikerül neki, ezzel megszünteti a jóra való készséget és a buzgóságot. Minden a hit miatt történik, ugyanakkor mindent a hit tart meg. Ha a hit meginog, minden megrendül, és a küzdelem arcvonala felbomlik.”

Efszéviosz atya ezt mondta az ördög támadásaival kapcsolatban: „A sátán könnyebben tud bennünket jobbra lökni, és a jobb felől való bukásba taszítani, amely Isten iránti buzgóságnak, erénynek és kötelességteljesítésnek látszik, s amely sokkal veszélyesebb, mint a balra való botlás, amelyről világosan látszik, hogy bűn. Mindig meg kell őrízni a lelki békénket.” Egy másik alkalommal ezt tanácsolta egyik lelki gyermekének: „Ha azt látod, hogy mások szellemisége eltér a te gondolkodásodtól, ne csodálkozz rajta! Tudjuk az Úr tanításából, hogy a gonosz erőteljes befolyást gyakorol az emberek lelkére, s elsötétíti, hogy ne tudják megkülönböztetni, mi a hasznos számukra, és ne hallgassanak az Úr hangjára.”

József atya (1898 -1959) mondta, hogy a sötétség fejedelmei és hatalmasságai ellen „nem édességgel és nyalánkságokkal küzdünk..., hanem könnyek árjával, a lélek fájdalmával mindhalálig, végső alázattal és hatalmas türelemmel, és szüntelen, sajgó imádsággal.

Paisziosz atya (Áthoszi Szent Paisziosz, 1924-1994) mondta, hogy Isten azért engedi meg a kísértést, hogy „leporoljanak bennünket, s így a gyötrelmek és a sírás által megtisztulhasson a lelkünk, s kénytelenek legyünk Istenhez menekülni a szabadulást keresve”.

Tesszalonikai Szent Matróna vértanúnő emléke. -Március 26.

Tesszalonikai Szent Matróna vértanúnő emléke.

Forrás:https://hd.gorogkatolikus.hu/A-zsolozsma-az-egyhaz-imadsaga—2020-marcius-23-29-2020-marcius-23

Nagyböjt V. csütörtök esti előszenteltek liturgiáján (Sopron)

Uram, tehozzád…” után:

8. hang

Bűnbeesésemmel önkényesen levetettem az erények ékességét, * de te azt újra föladtad reám, * hozzámvaló leereszkedésed által, * Istennek Igéje. * Nem vetettél meg, mikor rút szenvelyek sebeztek, * s midőn útonállók megmadtak, * de mindenható erőddel segítségemre siettél, *’ s védelmedre méltattál, ó Nagyirgalmú. (2x)

Urunknak vértanúi, * kik minden helyet megszenteltek * és minden betegséget meggyógyíttok, * most is rünk titeket: * Imádkozzatok érettünk, *’ hogy lelkünk az ellenség cselvetéseitől megmeneküljön.

1. hang. Minta: Dicséretes vértanúk…

Keresztre szögeztetve, * az isteni oldaladat átszúró lándzsával * széthasítottad, Uram, Ádám adóslevelét. * Szaggasd szét az én bilincseimet is, * hogy hívő örömmel ajánljam föl neked, * ó, Ige, a dicséret áldozatát, * és a böjtnek kedve alkalmát * neked tetsző módon használhassam fel, *’ mert te rendelted azt mindenkinek üdvösgére.

Böjtölés fényével tündökölt Mózes, * és így megláthatta Isten dicsőgét. * Őt kövesd te is, szegény lelkem, * szolgáld böjtöléssel és imádsággal azt, * ki érted a kereszten kezét jóságosan kitárta, *’ hogy elnyerd Istenünk megvilágosí fényét!

6. hang

Leborulunk a te életadó kereszted előtt, * melyen irántunk való mérhetetlen jógod folytán * érettünk szenvedtél, Krisztusunk, * és lelkünket is ezáltal világotod meg. * Magasztalunk téged szüntelenül, * buzgó szívvel tőled kérvén, * hogy a böjti küzdelemben mindvégig kitartsunk örömmel * s megérhessük, Urunk, szenvedésed magasztalását, *’ mellyel megváltottál bennünket.

4. hang. Minta: Mint a vértanúk…

A zsidók háborgásával és vad dühével * bátor lélekkel szembenéztél, * mindenkor a jövendő boldogságra gondoltál, * mely örökre megingathatatlanul megmarad. * A földről átköltözve el is nyerted azt. * A mennyei lakodalmas házba, * a soha el nem múló világosságba jutottál, *’ dicsőséges istenszerető anya. (2x)

Méltó lettél arra, hogy kemény küzdelmeid sebeivel ékesen * megláthasd a mennyország ékességét * és Jegyesed ragyo szépségét, * méltán közel jutottál a javak forrásához, * élvezed az ott levő isteni boldogságot *’ és a halhatatlan dicsőséget, ó boldog.

Sem szolgai állapotod igája, * sem női természeted gyöngesége, * sem éhség, sem kínok nem akadályoztak meg abban, * hogy a vértanúk erőslelkűségét utánozd, minden dicséretre méltó! * Mert a kínokat bátor lélekkel elviselted, * azért bejutottál a mennyei lakodalmas házba, * a kegyelmi ajándékok koszorúval ékesen, *’ s ott állsz Teremtőd színe előtt.

Dicsőség… most és… Ugyanarra

Mikor meglátta Uram, a Szűz, a te Anyád, * hogy a kereszten függsz, * bánkódott és zokogva így siránkozott: * Hogyan fizethettek így neked, Uralkodó, * a te bőséges ajándékaidat élvezők? * Most pedig arra kérlek, * ne hagyj engem

egyedül a világon, * hanem siess és támadj fel, *’ és támaszd föl magaddal az ősatyákat!

Prokimen, 7. hang. (98. zsoltár):

Magasztaljátok * a mi Urunkat, Istenünket, * és boruljatok le * lábának zsámolya előtt, mert ő szent!

Elővers: Az Úr uralkodik, haragudjanak bár a népek!

Teremtés könyvének olvasása (18,20-33)

Így szólt az Úr: „A Szodoma és Gomorra elleni panasz már igen felhalmozódott nálam, mert igen súlyosak a bűneik. Lemegyek tehát, hogy megnézzem: vajon valóban gonoszát műveltek-e a hozzám eljutott panasz szerint, avagy sem — hadd tudjam!” Így a férfiak visszafordulva onnan Szodomába mentek, Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt. Hozzá fordulva ezt kérdezte: „Netalán az igazat is elpusztítanád a gonoszokkal? Vajon ugyanaz lesz-e a sorsa az igaznak is, mint az istentelennek? Hogyha ötven igaz akad abban a városban, vajon azok is elpusztulnak-e, s nem kegyelmeznél-e meg ennek az egész helységnek azért az ötven igazért, hogyha annyi van benne? Semmiképpen se tégy olyan dolgot, hogy az igazat is elpusztítsd a gonosszal, s hogy az igaz is úgy járjon, mint a gonosz! Semmiképpen sem! Hát épp te, aki az egész földet ítéled, ne hoznál igazságos ítéletet?” Erre az Úr azt mondta: „Hogyha tényleg lesz Szodoma városában ötven igaz, megkegyelmezek érettük az egész helységnek.” Ábrahám viszont ezt felelte: „Csak épp most kezdtem el beszélni Urammal, s bizony, por és hamu vagyok. Hátha csak öt híja lesz az ötven igaznak? Vajon akkor ennek az ötnek a hiányában már eltörlöd az egész várost?” Ő pedig azt mondta: „Nem pusztítom el, hogyha tényleg találok ott negyvenötöt.” Erre az tovább folytatta, és így szólt hozzá: „És mi lesz, ha csak negyven található?” Ő pedig azt mondta: „Nem pusztítom el, épp a negyven kedvéért.” Erre ő újra szólt: „Hadd mondjak még valamit, Uram! S mi lesz, hogyha harminc igaz akad ott?” Ő pedig azt felelte: „Nem pusztítom el a harminc miatt!” Az viszont még tovább folytatta: „Ha már egyszer bátorkodtam Uramhoz szólni: Hátha csak húsz akad ott?” Ő pedig azt mondta: „Még húsz miatt sem pusztítom el.” Az viszont újra szólt: „Uram, hadd mondjak még egyszer valamit: Hátha csak tíz akad ott?” Erre ő azt mondta: „Nem törlőm el a tíz kedvéért.” És miután az Úr befejezte Ábrahámmal e beszédet, eltávozott, és Ábrahám is visszatért lakóhelyére.

Prokimen, 6. hang (99. zsoltár):

Örvendezzetek az Úrnak, * minden föld! *’ Minden föld!

Elővers: Szolgáljatok az Úrnak vigassággal!

Példabeszédek könyvének olvasása (16,17-17,17)

Aki elfogadja az oktatást, a jók között lesz, és aki megőrzi az intelmeket, bölccsé válik. Aki ügyel az útjaira, megmenti lelkét, s aki szereti életét, az féken tartja száját. Az összeomlás előtt kevélység a hírnök, és bukás előtt a gonoszság. Többet ér szerényen alázatban élni, mint erőszakos kevélyek zsákmányán osztozkodni. Aki jártas a dolgokban, az szerencsét talál, és boldog, aki az Úrba veti bizodalmát. Akik bölcsek és okosak, azokat hitványaknak tartják, s a hízelgő szavú emberre inkább hallgatnak. A bölcs belátás élet forrása a birtokosának, a balgák büntetése pedig saját balgaságuk. A bölcs szíve a szájából is megfontolást hoz elő, és ajkán is a tudást gyarapítja. Lépes méz a szép beszéd, s annak édessége a léleknek is egészséget jelent. Vannak olyan utak, amelyek helyeseknek látszanak ugyan az emberek előtt, de végül az alvilág mélyébe vezetnek. Az ember fáradalmak között önmagának munkálkodik, hogy megakadályozza pusztulását; az álnok pedig saját szájában hordozza romlását. A semmirekellő ember gonoszságból vermet ás, és ajkán perzselő tűz van. A hamis ember civódást szít, és csak ármánykodás lángját lobbantja fel, hogy még a barátokat is elválassza egymástól. A törvényszegő ember elcsábítja barátját, és nem jó útra viszi. Aki hunyorgat szemével, az csalárdságot tervez, s amikor összeszorítja ajkát, kész már minden rosszra. Ilyen a gonoszság tűzhelye. Az ősz haj ékes korona; tisztesség útján lehet hozzájutni. Többet ér a türelmes ember a nagy erejűnél; s aki mérgében is uralkodik önmagán, különb, mint az, aki elfoglal egy várost. A gonoszoknak az ölükbe vet mindent a sorsuk, az igazságos ügyek viszont mind az Úrnál vannak.

Többet ér egy falat kenyér édes békességben, mint a sok jóval teli ház, s ahol gonosz és civódó emberek által feláldozott hús van. Az okos szolga kézben tartja az esztelen gazdát, s a testvérek között ő is örökrészt kap. Ahogyan az ezüstöt és aranyat olvasztókemencében próbálják meg, úgy van a kiválasztottak szíve is az Úrnál. A törvényszegők ajkára a gonosz ember figyel, az igaz ellenben oda sem figyel a hazugok nyelvére. Aki egy szegényt kigúnyol, az a Teremtőjét gyalázza, s aki örül az ilyen ember pusztulásának, az nem marad büntetlen. Az öreg koronája az unokák, a gyermekek büszkesége pedig az őseik. A világ összes kincse a hívőé, a hitetlennek pedig egy garasa sem marad. Esztelen emberhez nem illik az ékesszóló beszéd, s ugyanígy az igaz emberhez a hazug nyelv. Aki él vele, annak értékes ajándék a fegyelmezés, hiszen bármerre fordul meg, mindenütt jó útbaigazítást ad. Aki fátylat vet a rosszra, az barátságra törekszik, aki pedig gyűlöli az ilyet, az egymás ellen fordíthat még barátokat és rokonokat is. A fenyítés az okos emberben töredelmet idéz elő, a balgatag viszont még meg sem érzi a verést. Viszályt szít minden gonosz, de az Úr majd kegyetlen hírvivőt küld hozzá. Gondját mérlegeli a bölcs ember, az esztelenek pedig gonoszságot tervezgetnek. Aki jóért rosszal fizet, annak a házából nem tűnik el a baj. Az igazságosság uralma erőt ad a szavaknak, a romlást pedig fölkelés és hadakozás előzi meg. Aki igazságosnak tartja a gonoszt és igazságtalannak az igazat, az Istennél tisztátalan és utálatos. Mit használ a vagyona az ostobának, hogyha az esztelen nem tud bölcsességet venni abból? Aki magasra építi a házát, az összeomlást idéz elő, aki pedig nem hajlandó tanulni, az bajba jut. Minden időben maradjon barátod, hiszen az ilyenek a szorult helyzetben hasznos testvérnek bizonyulnak.

Szent Matróna anya élete (Lakatos László:Szentek virágoskertje, 279.oldal)

Matróna egy szalonikiben élő zsidó asszonynak volt a szolgálója. Már fiatal korától keresztény volt. Úrnője minden áron rá akarta venni, hogy térjen át az ő hitére, de Matróna nem akarta. Ezért úrnője gyakran erősen bántalmazta. Matróna azonban amikor tehette, keresztény templomba járt. Végül, a dühös úrnő bezárta a kamrába, lepecsételte az ajtaját, hogy senki ne jusson be Matrónához. Isten azonban leoldotta kötelékeit, úrnője imádkozva talált rá. A harmadik esetben 4 napig volt börtönben étlen-szomjan. Úrnője, amikor újra szabadon találta, vastag bottal ütlegelte, és a félhalott lányt újra bezárta. Matróna itt adta vissza lelkét Istennek. Kegyetlen úrnője kidobta testét a város falán át. A keresztények felszedték, és tisztelettel eltemették. Ez a III. vagy IV. században történt. Később tiszteletére templomot építettek, és oda helyezték maradványait a VI. vagy a VII. században.

Tanítás: Az igaz hit a keresztény ember egyik legdrágább kincse.

Fohász: Hitednek rendületlen kövén erősíts meg engem Istenem.