A görögkatolikus templom, a Liturgia különleges és szokatlan lehet azoknak, akik nem abban nevelkedtek. Aki viszont közel kerül hozzá, mélyebben megismeri, annak csodálatos világ tárul fel: „egy ablak a természetfelettire”. Erre az útra hívja a felfedező kedvűeket dr. Papp Miklós görögkatolikus pap, teológiai tanár.
„A fiatalok ritkán járnak templomba, többnyire nem törődnek a saját lelki nevelésükkel, szinte szükségtelennek tartják, s átadják magukat a földi hívságoknak. Ez a gőg, a lelki éretlenség gyümölcse. Úgy gondolják, hogy a templomba járás az egyszerű nép, az asszonyok dolga, s eközben megfeledkeznek arról, hogy a templomban az angyalok félelemmel szolgálnak együtt az emberekkel, akik számára ez felér a legnagyobb boldogsággal.”
„A liturgia személyekben, különböző tárgyakban, szavakban és cselekményekben ábrázolja szemléletesen az Úr Jézus Krisztus születését, életét, tanítását, parancsolatait, csodáit s jövendőléseit, szenvedéseit, keresztre feszítését, halálát, feltámadását és mennybemenetelét. A liturgia idején ő maga láthatatlanul jelen van, cselekszik, s mindent elvégez a papon és a diakónuson keresztül, akik csupán eszközei.”
„Az isteni liturgia csakugyan mennyei szolgálat a földön, amikor Isten különösen, egészen közel, a legszorosabb módon van jelen és együtt az emberekkel, miközben ő maga láthatatlanul végzi a szent papi szertartást: ő a felajánló és a felajánlott. A földön semmi sem szentebb, magasztosabb, fenségesebb, ünnepélyesebb és éltetőbb, mint a liturgia!”
Kronstadti Szent János (1829 – 1908) : Életem Krisztusban, 109-110.oldal
“Ha kisétálunk a XIII. század közepén épült Alexandriai Szent Katalin templom temetőkertjébe, jusson eszünkbe, hogy Zalaegerszeg valószínű legkorábbi, ma is használatban levő sírkertjében járunk.
A kicsiny, késő román kori „imolácska” (ahogy Rómer Flóris, a magyar régészet egyik megalapozója nevezte a mintaszerű templomocskát) az idők folyamán egyre-másra fogadta az imádságokat és az óhatatlan enyészetet – ne csodálkozzunk hát, hogy 1690-ben a következővel illették: „puszta, félig romos”. 1717 körül felújították, ám 1748-ban ismét rossz állapotúnak találtatott; XIII. századi déli bejáratának kerete az 1978. évi renováláskor került napvilágra.
A csúcsos bádogsisakú, négyszögletes harangtornyot 1780 után építették, 1860 körül pedig klasszicista külsőt kapott. A temetőkápolnának „becézett” templomot legutóbb 2016 őszén újították fel, így ismét régi fényében tündököl Besenyő dombján, vigyázó tekintetét a közigazgatásilag hozzá tartozó Aranyoslapi-forrásra veti.” Forrás: https://zalaegerszegturizmus.hu/info/latnivalok/alexandriai-szent-katalin-templom/
„16A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. 17Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek. 18Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. 19Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére,
20és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”
Feltámadási evangélium
„A vasárnapi reggeli istentiszteleteken felolvasott evangéliumi szakasz. Krisztus feltámadásával és az utána történt eseménnyekkel foglalkozik. Tizenegy szakaszra osztva mondja el az eseményeket, és vasárnaponként az egymást követő szakaszokat olvastatja a bizánci egyház. A feltámadás történetének Szent Máté szerinti leírása nem szerepel a feltámadási evangéliumok között. Ez megmaradt a nagyszombati Bazil-liturgia evangéliumának. A feltámadási evangéliumokkal van gondolati összeköttetésben a fényének és az evangéliumi sztihira is a vasárnapi reggeli istentiszteletben.”
Fényének
„A reggeli istentisztelet kánonja után a hajnali fény felderülésekor éneklik. Vasárnap a soros feltámadási evangélium gondolataival kapcsolatosan a Krisztus világosságát terjesztő apostolok küldetéséről szól, máskor pedig Krisztust, a világ Villágosságát köszönti.”
Evangéliumi sztihira
„A vasárnapi reggeli istentiszteletben a dicséreti sztihirák után énekelt sztihira. A tizenegy feltámadási evangéliumnak megfelelően még egyszer felidézi a már hallott evangéliumi szakasz eseményét, tanítását. Éneklése egyes vasárnapokon az elbocsátó utánra kerül.”
Forrás: Ivancsó István: Görög katolikus liturgikus kislexikon, Nyíregyháza, 2001
1. Fényének.
„Menjünk föl a tanítványokkal a galileai hegyre, hogy hit által meglássuk Krisztust, midőn mondja, hogy hatalmat nyert a fent és alant levők fölött. Értsük meg, mint tanítja meg őket, hogy megkereszteljenek minden nemzetet az Atyának és Fiúnak, a Szentléleknek nevében, s miként lesz együtt, ígérete szerint, bizalmasaival az idők végezetéig.
Az Istenszülőé.
A tanítványokkal együtt örültél Istenszülő Szűz, mikor láttad, hogy Krisztus, amint megmondta, harmadnapra föltámadt a sírból. És meg is jelent nekik további oktatásokat és kinyilatkozásokat nyújtva nekik, s megparancsolta, hogy kereszteljenek az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, hogy higgyünk az ő föltámadásában, és dicsőítsünk téged, Leányzó!”
1. Evangéliumi sztihira, 1. hang.
„A hegyre menő tanítványoknak * az ő földi megdicsőülése után megjelent az Úr, * és üdvözölték őt, * és miután magasztos hatalmukról tanítást adott nekik, * szétküldé őket az egész világra, * hogy hirdessék az ő halottaiból való föltámadását és mennybemenetelét, * és hogy a világ végezetéig csalhatatlanul velük leszen, * megígérte nekik Krisztus Isten, * a mi lelkünk Üdvözítője.”
Forrás: Dicsérjétek az Urat!, Görögszertartású katolikus énekeskönyv, 53.oldal
Az Istenszülő templombavezetésének ünnepén (November 21)
“Ez az Istenszülő ikon tipus a nevét az akatisztosz himnusz egyik strófájából kölcsönözte. Erre az ikontipusra az a jellemző, hogy az Istenszülőt félalakosan ábrázolja. A bal kezét a gyermek Jézus lábaira helyezi, aki az ölében fekszik, a jobb kezét pedig az arcához tartja. Az Istenszülőnek ez a testtartása fájdalmat fejez ki. A gyermek egy tekercset tart fel, amelyen ez a szöveg áll: “Ítélet és igazságos ítélet”. Az “enyhítsd az én fájdalmamat” elnevezésű Istenszülő ünnepe: Január 25; és október 9.
Forrás: Bilder des Lichts: Ikonen, 1.deutsche Auflage 2007
“A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek róla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta.”
Forrás:https://archiv.katolikus.hu/szentek/1125.html
