Szeretettel várjuk a közösségünk nyugdíjasait, barátaikat egy közös kirándulásra és bográcsozásra immár harmadik alkalommal a Fehér Dániel forráshoz 2020.08.24-én. Indulás reggel 8.45-kor. A program előre láthatólag 14 óráig tart, a jelentkezőket a helyszínre szállítjuk és vissza is hozzuk. Jelentkezni nálam lehet.
Elek Antal szervezőlelkész
Képes beszámoló az előző két alkalomról
Bibliai gondolatok
Pünkösd utáni 7.hét, csütörtök
Apostoli szakasz: 1Kor
7,24-35
Atyámfiai! Mindenki maradjon meg abban a
hivatásban Isten előtt, amelyben meghívást kapott. A szüzekre
nézve pedig nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint
aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelt érdemeljek. Azt
tartom tehát jónak a közelálló szükség miatt, hogy jó az
embernek így maradnia. Feleséghez vagy kötve? Ne keress elválást.
Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget. De ha feleséget
veszel, nem vétkeztél; és ha a szűz férjhez megy, nem vétkezett.
Azonban az ilyeneknek testi gyötrelmük lesz, én pedig meg akarlak
kímélni titeket. Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid.
Ezután azok is, akiknek feleségük van, olyanok legyenek, mintha
nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örvendeznek,
mintha nem örvendeznének, akik vásárolnak, mintha nem volna
birtokuk, és akik élnek ezzel a világgal, mintha nem élnének;
mert elmúlik ennek a világnak az alakja. Én pedig azt akarnám,
hogy gond nélkül legyetek. Akinek nincs felesége, arra gondol, ami
az Úré, hogyan tetsszék az Úrnak. Akinek pedig felesége van,
arra gondol, ami a világé, hogyan tetsszék feleségének; és meg
van osztva. Mind a férj nélküli asszony, mind a szűz arra gondol,
ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen; aki azonban
férjnél van, arra gondol, ami a világé, hogyan tetsszék
férjének. Ezt pedig hasznotokra mondom, nem azért, hogy tőrt
vessek nektek, hanem hogy tisztességesen éljetek, és osztatlan
szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.
Evangéliumi szakasz: Mt
15,12-21
Abban az időben odamentek Jézushoz tanítványai,
és azt mondták: „Tudsz-e róla, hogy a farizeusok szavad
hallatára megbotránkoztak?” Így válaszolt nekik: „Tövestül
kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett.
Hagyjátok őket! Világtalanok vak vezetői ők! De ha vak vezet
világtalant, mind a kettő gödörbe esik.” Péter megkérte:
„Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!” Jézus azt
mondta: „Hogyhogy még ti sem értitek? Nem értitek, hogy ami a
szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreeső helyre? Az
ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívből származik, és ez az,
ami beszennyezi az embert. A szívből származnak a gonosz
gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, kicsapongások,
lopások, hamis tanúságok, káromkodások. Ezek szennyezik be
az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az
embert.” Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidón vidékére
vonult vissza.
Részlet Kronstadti Szent János: Életem Krisztusban, 71.oldal
„A szív, amikor a földi dolgokkal, különösen a haszontalanokkal törődik, elhagyja az Urat, aki az élet és béke forrása, s ezért elveszíti az életet meg a nyugalmat, a világosságot és az erőt, de mihelyt bűnbánatot tart a hiábavaló gondok miatt, s a mulandó dolgoktól ismét teljes szívvel az örökkévaló Istenhez fordul, újra az élő víz forrása csörgedezik benne, újból csönd és nyugalom költözik bensőjébe, világosság, erő és bátorság Isten s az emberek előtt. Okosan kell élni!”
Részlet Szofronyij (Szaharov) apát: A Szent Hegy titka, Áthoszi Sziluán (1866-1938) élete, tanításai és írásai, 482.oldal
Áthoszi Sziluán: Kronstadti János atya
„János atyát Kronstadtban láttam. Éppen liturgiát végzett. Bűmultam imájának erejét, máig sem láttam, hogy valaki úgy szolgált volna, ahogyan ő, pedig azóta már csaknem 40 év telt el. Az emberek szerették, mindenki istenfélelemmel állt ott. Nem csoda, hiszen a Szentlélek magához vonzza az emberi szíveket. Az Evangéliumokban is azt látjuk, hogy az Urat nagy sokaság követte. Az Úr szava vonzotta az embereket, mivel a Szentlélek által szólt hozzájuk, ezért olyan drága és kedves ez a szó a lélek számára.
Amikor Lukács és Kleofás Emmauszba tartottak (Lk 24,13), az Úr melléjük szegődött az úton, és beszélt hozzájuk, a szívük lángolt az Isten ránti szeretettől. János atya is Szentlélekkel teljes ember volt, a Szentlélek melegséggel töltötte el a lelkét, hogy szeresse Istent, és rajta keresztül ugyanaz a Lélek hatott az emberekre. Láttam, hogy az emberek úgy futottak utána, hogy áldást kapjanak tőle, mintha a házuk égett volna, és miután áldást kaptak, örvendeztek, hiszen a Szentlélek kedves a léleknek, és megajándékozza békével és gyönyörűséggel.
Vannak, akik rossz véleménnyel vannak János atyáról, és ezzel megbántják Isten Lelkét. Aki benne élt, és halála után is benne él. Azt mondják, gazdag volt és jól öltözött. De nem tudják, hogy annak, akiben a Szentlélek lakozik, nem árt a gazdagság, mivel a lelkét teljesen átadja Istennek, és Isten úgy átformálja, hogy megfeledkezik minden gazdagságról vagy ruházatról. Boldogok, akik szeretik János atyát, mert ő mindnyájunkért imádkozik majd. Isten iránti szeretete forró; egész valója a szeretet tüzében ég.
Ó, csodálatos János atyánk, te közbenjársz értünk Istennél! Hálát adok Istennek, hogy láthattalak, hálát adok neked is, jó és szent pásztorunk, mert a te imáid miatt váltam meg a világtól, és jöttem a Szent Áthosz-hegyre, és itt Isten nagy irgalmában részesültem. Most írok, és örvendezik a lelkem, mert Isten megadta, hogy megértsem egy jó pásztor életét és küzdelmeit.
Igazi aszkézis, amikor valaki egy fiatalasszonnyal él együtt anélkül, hogy megérintené. Erre csak azok képesek, akik érzik, hogy magukban hordozzák a Szentlelket. A Szentlélek gyönyörűséges, és legyőzi egy gyöngéd nő iránt érzett vonzalmunkat. Sok szent félt a nők közelségétől, ám János atyánk a nők között is Szentlelket hordozta magában, Akinek a gyönyrűsége minden testi szerelmet felülmúl.
Annyira alázatos volt, hogy nem veszítette el a Szentlélek kegyelmét, ezért tudta annyira szeretni a népet, és az emberek értelmét istenhez vezetni.
Látod benne a Szentlélek erejét? Ha az Életem Krisztusban című könyvét olvassuk, lelkünk megérzi szavaiban Isten kegyelmének az erejét. Lehet, hogy azt mondod, ez a könyv nem tud lekötni téged. De kérdem én: nem azért van ez, mert gőgös vagy? Gőgös szívet nem tud a kegyelem megérinteni.”
A Zalaegerszeg-Zalabesenyőben meghírdettett szertartások a következő időpontokban közössési programok miatt elmaradnak: 2020. július 18-án, szombaton 16 órai kezdettel, ill. 2020.július 22-én szerdán, 17 órai kezdettel. Ebben a hónapban a következő szertartás 2020.július 25-én szombaton 16 órakor kezdődik, melyen Haramura Béla diakónus atya is szolgálni fog.
A Soproni kórházkápolnában meghírdetett vasárnapi reggeli zsolozsma és Szent Liturgia 2020.július 19-én őrségi közösségi program miatt elmarad!
Elek Antal szervezőlelkész
“A kísértéseket a jó Isten akkor rendeli ki, amikor mi a fensőbbségesség megszállottjai vagyunk. És csak akkor veszi le rólunk, amikor látja, hogy a helyébe az alázatosság kerül.” Áthoszi Paisziosz atya
“Tudnunk kell, hogy az Isten kegyelmét csak az a szív fogadja be, aki egyszerűséggel hisz az atyákban és nem bíz mindent a saját megítélésére.” Áthoszi Paisziosz atya
Szeretettel várjuk a közösségünk nyugdíjasait, barátaikat egy közös kirándulásra és bográcsozásra a Fehér Dániel forráshoz 2020.07.13-án. Indulás reggel 8.45-kor. A program előre láthatólag 14 óráig tart, a jelentkezőket a helyszínre szállítjuk és vissza is hozzuk. Jelentkezni nálam lehet.
Elek Antal szervezőlelkész
Bibliai gondolatok
Pünkösd utáni 6. hét péntek:
Apostoli szakasz: 1Kor 4,5-8
Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől. Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására! Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? Lám, már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk!
Evangéliumi szakasz: Mt 13,44-54a
Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet. A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keresett. Amikor egy nagyon értékes gyöngyöt talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette. Továbbá hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” Jézus megkérdezte tőlük: „Megértettétek-e mindezeket?” „Igen, Uram” – mondták neki. Ő pedig folytatta: „Így hát minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.” Amikor Jézus ezeket a példabeszédeket befejezte, eltávozott onnan. Hazatért, és az ottaniakat tanította zsinagógájukban.
Részletek Monin abbé: Szól az arsi Szent című könyvéből
Az Arsi Plébános a szentmiseáldozatról:
„Minden jócselekedet együttvéve sem ér föl a szentmiseáldozattal; mert a jócselekedet az ember műve, a mise pedig Isten műve. Ehhez hasonlítva a vértanúság semmi. A vértanúság az ember áldozata, amelyet élete árán készít Istennek, a mise Isten áldozata, amelyet saját testéből és véréből készít az embernek.” (66.oldal)
Az arsi Plébános a szenvedésről:
„Jól jegyezzétek meg, gyermekeim: aki elébemegy a keresztnek, az előle megy. Lehet, hogy összetalálkozik vele, de akkor is megelégedett, mert szereti a keresztet, és bátran viseli. Egyesül Krisztus Urunkkal, megtisztul, fölszabadul a világtól, eltávolít szívéből minden akadályt, és a kereszt átsegíti őt az életen, mint híd a víz fölött.
Nézzétek a szenteket! Amikor mások nem üldözték őket, önmagukat üldözték…Egy jó szerzetes panaszkodott Krisztus Urunknak, hogy üldözik őket az emberek:
Krisztus Urunk azt felelte:
Ekkor a szerzetesnek megnyílt a szeme, bocsánatot kért, és nem mert többé panaszkodni.
A világ fiai szomorúak, ha van keresztjük, a jó keresztények meg szomorúak, ha nincs. A keresztény úgy él a keresztek között, mint hal a vízben.
Nézzétek Szent Katalint, két koronája is van: egyik szüzességéért, másik a vértanúságért. Milyen boldog most ez a kedves kis szent, hogy inkább szenvedett, mintsem hogy beleegyezzék a bűnbe.!” (104.oldal)
2. “A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keresett. Amikor egy nagyon értékes gyöngyöt talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette.”
Részletek Áthoszi Porfíriosz atya élete című könyvből
„Arra törekedtem, hogy ne engedjem szabdjára a gondolataimat, és az értelmem megtisztuljon
Ahol dolgoztam, ahol fát faragtam, mindig velem volt a Szentírás. Kinyitottam és olvasgattam. Benne volt a négy evangélium, és az elejétől, Máté evangéliumától kezdtem olvasni: „Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve” (Mt 1,1). Olvastam, azután munka közben elismételtem magamban, amit olvastam. Számtalanszor ismételgettem így az evangélium szavait, és még ma is emlékszem rájuk. Fontos volt számomra, hogy szent szavak töltsék meg az értelmemet. Nem fáradtam bele, hogy újra meg újra ugyanazt elismételjem. Szerettem az isteni szavakat, átéreztem őket, elmélyültem bennük. Egész nap ismételgettem, nem tudtam betelni velük. Soha nem fáradtam bele, pedig mindennap ismételgettem.” (44.oldal)
„Ahogy telt az idő, és kicsit nagyobb, illetve erősebb lettem, az atyák kezdtek külső feladatokat is rám bízni. Kafszokalíviában, a remetelakunk környékén nem volt termőföld, ezért messziről, a vállunkon kellett azt odahordani. Valahányszor a kiszabott munkámat végeztem, és földért mentem, az utam pedig Szent Nífon barlangja felé vitt, arra törekedtem, hogy ne engedjem szabadjára a gondolataimat, így a Szentírásból, a zsoltároskönyvből és a hajnali kánonokból mondtam fel magamban részleteket. Azért csináltam, hogy az értelmem megtisztuljon. Sohasem gondoltam arra, hogy valamikor hasznát veszem annak, amit kívülről megtanulok, és átadom másoknak, ahogyan az igehírdetők teszik, amikor szentbeszédet, prédikációt tartanak. El sem tudtam képzelni, hogy valamikor ott kell majd hagynom a pusztát. Még a gondolata sem fordult meg a fejemben. Biztos voltam abban, hogy ott fogom leélni az életemet és ott is fogok meghalni. Ámde végül, anélkül hogy felfogtam vagy akartam volna, mégiscsak a Szent Hegyen kívül találtam magamat.” (45.oldal)