Június 4-én Kárpát-medence-szerte felzúgnak a harangok, emlékeztetve egy olyan százéves traumára, melyre a hét országba szétszakított Kárpát-medencei magyarság a mai napig nem talált gyógyírt.
Trianon
a nemzeti emlékezet olyan fordulópontja, melyben a Nagy Háború
utójátékaként minden magyar család ismételten súlyos
veszteségeket szenvedett. De tény, hogy egy ilyen trauma
feldolgozásához, a gyógyuláshoz hosszú gyászmunka szükséges,
melyre ez az évforduló is lehetőséget biztosít számunkra.
Nekünk, akik érezzük, hogy a „Hazádnak rendületlenül”
határoktól függetlenül a magyarság szívébe van írva. Akik
megtapasztaltuk, hogy bár „Áldjon vagy verjen sors keze”, saját
erőfeszítéseink nélkül akkor sem lehet a szétszakítottság
érzését áthidalni. Akik hisszük, hogy „annyi balszerencse
közt, / oly sok viszály után” is Jézus Krisztusban mindannyian
összetartozunk. Mert „Még jőni kell, még jőni fog” a kor,
amelyben a hit erejével sikerül feldolgozni a trianoni traumát. És
tudjuk, hogy száz év sebeit nem vagyunk képesek magunk
begyógyítani, ehhez az Isten megújító ereje is kell.
Zúgjanak
a harangok, hogy emlékezzünk, imára kulcsoljuk kezünket és előre
tekintsünk. Mert soha nem feledve, mindig emlékezve leszünk csak
képesek saját magyar közösségünkben a megújulásra, a
Kárpát-medencei jövőnk közös tervezésére, ahogy a keresztény
ember gyászmunkája is nyugvópontra jut a feltámadás hitében. Az
igazságtalanság, a magunkra hagyatottság, a reménytelenség csak
akkor uralkodhat tovább rajtunk, ha nélkülözzük hitünk
alappilléreit, a Teremtőbe vetett bizalmat, a megbocsátás
képességét, az ima erejét. Pedig ezekkel a szekularizált Európa
számára is példát tudunk mutatni.
A
Keresztény Értelmiségiek Szövetsége köszönetet mond
mindazoknak, különösen a keresztény egyházaknak, akik a
februárban közzétett közös trianoni harangozásra és imára
szólító felhívásához csatlakoztak, a kezdeményezést
felkarolták és támogatták.
Budapest, 2020. május 28.
a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöksége
„Porfíriosz atya mondta: „Amikor a Szentlélek meglátogat bennünket, azt észrevesszük. Nincs semmi kétségünk. Nem hasonlít a többi, szokásos meghatottsághoz. Olyasvalami, ami felülről jön, teljesen átformál, és új emberekké tesz minket. Amikor Krisztus megjelenik bennünk, csakis a jót tapasztaljuk, megtapasztaljuk a szeretetet az egész világ iránt. A rossz, a bűn és a gyűlölet magától eltűnik, nem marad bennünk hely számukra.”
Részlet Orosz László: Nikolaosz Kabaszilasz Liturgia-Magyarázata című kiadványból, (Nyíregyháza, 1996), 59-60.oldal
A harmadik
antifóna magyarázata
„A következő antifóna
a már közénk érkező és nálunk megjelenő Úr fogadása, ezért
ezt a zsoltárt éppen akkor éneklik, amikor a papság a Krisztust
jelképező evangéliummal bevonul és azt felmutatja. Hogy a próféta
e zsoltárt éneklésekor Krisztus megjelenését tartotta szemei
előtt, az főként a benne rejlő örömről és vidámságról
ismerhető fel. Őt magát ez nyilvánvalóan örömmel töltötte
el, s ezért ő a többieket is részesíteni akarja ebben: „Jertek,
örvendezzünk az Úrnak!” Krisztus eljövetele előtt még nem
örvendezhetett igazán az ember, hiszen az örömöt egyedül
Krisztus hozta el nekünk. Ha tehát valaki az ő eljövetele előtt
örvendezett, akkor csakis az ő titkaiba beavatva örvendezhetett.
„Ábrahám azért örült – mondja az Úr -, mert láthatja
napomat. Látta és örvendezett”. Maga Dávid is erről
szól: „Add vissza nekem üdvözítésed örömét!” Mert azt az
örömet, amellyel vétkezése előtt az ember Krisztusban
örülhetett, bűne által elveszítette, s épp ennek
visszanyeréséért könyörgött Istenhez.
Nyílván ha azt mondta
volna:”Jertek, világosodjunk meg”, akkor a világosság
eljöveteléről tett volna tanúságot. Most pedig ezekkel a
szavaival: „Jertek, örvendezzünk az Úrnak!” – ugyanígy
azt teszi nyílvánvalóvá, hogy megjelent az örömet elhozó
Úr.
A zsoltáros még
Üdvözítőnek is nevezi ezt az Urat. Megváltónak, Szabadítónak
és Üdvösségnek viszont épp Krisztust nevezi az Írás. Az isteni
személyek közül ugyanis egyedül a Fiú lett üdvösségünk
szerzője, aki egymagában vitt végbe mindent, amint Pál is mondja,
hogy „magában tisztított meg bűneinktől (Zsid 1,3). Ezt ő maga
is nyílvánvalóan kifejezte a jó pásztor példájával, aki nem
másokat küldött el az elveszett bárány megkeresésére, hanem
maga kereste azt meg, és amikor megtalálta, fölemelte és vállain
hozta vissza. Ezért is fogadta el azt a nevet, mely ezt fejezte ki:
tudnillik „Jézus”-nak, vagyis „Szabadító”-nak hívták őt.
„Járuljunk orcája elé hálaadással!” „Orcájának” itt az ő megjelenését nevezzük. Tehát ne várjuk meg otthon ülve azt, hogy ő lépjen be házunkba, hanem menjünk eléje hálaadással, vagyis dicsőítéssel. „És zsoltárokban énekeljünk neki!” Istent megillető tiszteletet adjunk neki. Ő elfogadta azt, hogy szolgai alakban jelenjék meg. Mi viszont ismerjük fel benne mindezek ellenére is az Urat! Ne botránkozzunk meg azon, hogy testben él. Ne vezessen félre minket a látszat, nehogy aztán Fölségesről alávaló dolgokat gondoljunk! „Mert nagy Isten az Úr, és nagy Király az egész földön” – tudniillik aki ebben a testben rejtőzik. Aztán még mindehhez sorra hozzáteszi a próféta a többi Istenhez illő dicséretet.
Ezek tehát a prófétai
szövegek, és így válik nyílvánvalóvá, hogy igenis
megfelelő azok éneklése.”
Részletek a Jeruzsálemi
Szent Kürillosz: Tizenötödik katekézis, a megkeresztelendők
számára élő szóban Jeruzsálemben megtartva arról: és eljön
dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és országának nem
lesz vége (175-178.oldalakon)
„Ki lehet olyan
boldog, mint az, akit akkor Krisztus barátjának találnak? Az
ily dicsőséges Király nem nézi le szolgáit, akiknek testőrei az
angyalok, aki az Atya tróntársa. Ám nehogy összekeveredjenek a
választottak az ellenséggekkel, elküldi angyalait nagy
harsonaszóval, és összegyűjtik választottait a négy égtájról.
Az, aki még Lótot sem nézte le, bár ő csak egy volt, hogyan
nézné le a sok igazat? Akkor azt mondja a felhők kocsiján
szállítottaknak és az angyalok által összegyűjtötteknek:
Jöjjetek, Atyám áldottai!(Mt 25,34)
Ezt mondhatja valaki a
jelenlévők közül: Szegény vagyok, vagy tán éppen akkor
ágyban fekvő beteg leszek, vagy úgy ér el, mint a malomban
őrölő asszony. Akkor sem fognak átnézni rajtunk? Bízzál
ember! A bíró nem személyválogató. Nem látszatra, nem
szóbeszéd alapján ítél (Iz11,3). Nem kedvez a művelteknek a
képzetlenek kárára, sem a gazdagnak a szegény hátrányára.
Mégha a mezőn leszel is, felvesznek az angyalok. Ne gondold, hogy
felveszik a birtokosokat, a napszámosokat otthagyják. Lehetsz
szolga, szegény, nem kell aggódnod, Aki felvette a szolgaalakot
(Fil 2,7), az nem nézi le a szolgákat.
Lehetsz ágyat nyomó beteg, meg van írva: Ahol ketten
lesznek egy ágyon, az egyiket felveszik, a másikat otthagyják (Lk
17,34). Légy férfi vagy nő, ha a malomban kell ülnöd, nem fog
elmenni melletted az, aki bátran kivezette a foglyokat. Aki kihozta
Józsfete a börtönből és a királyságig emelte, téged is ki fog
váltani szorongattatásaidból a mennyek országába. Csak
legyen bizalmad, csak dolgozz, csak küzdj készségesen. Semmi nem
megy veszendőbe neked.
Fel van írva minden
imádságod és zsoltározásod, fel van írva minden irgalmas
cselekedeted, fel van írva minden böjtöd, fel van írva minden
szépen és jól megtartott házasság, fel van írva minden Istenért
teljesített megtartóztatás. A felírtak közül az első koszorúk
a szüzességért és a tisztaságért járnak, és úgy fogsz
ragyogni mint az angyal.
Ám ahogy szívesen
meghallgatod a kellemes mozzanatokat, neheztelés nélkül hallgasd
meg az ellenkezőket is. Fel van írva minden kapzsiság, fel van
írva minden paráznaságod, fel van írva minden esküszegésed,
káromkodásod, méregkeverésed, lopásod és gyilkosságod.
Mindezeket később is felírják, ha most már megkeresztelésed
után ugyanezeket elkövetted. Mert az előzőket kitörölték.”
„Félelmetes az ítélet,
és rettegést vált ki az, amit hírdettek róla. Kész van
számunkra a mennyek országa, és kész az örök tűz. Azt
kérdezheti valaki: Hogyan meneküljünk meg a tűztől? És hogyan
jussunk be a királyságba? Ezt mondja: Éheztem, és ennem
adtatok (Mt 25,35). Tanuld meg az utat. Ez nem képes beszéd,
hanem meg kell tenni a mondottakat. Éheztem, és ennem
adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, vándor voltam, és
befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és
meglátogattatok, börtönben voltam, és felkerestetek (Mt
25,35-36). Ha mindezeket megteszed, akkor vele fogsz uralkodni, ha
nem teszed meg, elítélnek.
Már most fogj hozzá ezek cselekvéséhez és tarts ki a hitben, nehogy a balga szüzek mintájára, mert akkor akarsz olajat vásárolni, kizárjanak (Mt 24,1-13), Ne bízd el magad azért, mert kezedben van lámpásod, hanem égve őrizd meg. Világoskodjanak jócselekedeteitek az emberek előtt (Mt 5,16), hogy miattad ne káromolják a Krisztust. Viseld a romolhatatlanság jócselekedetekből szőtt illő öltözetét, és ami Istentől kapsz, hogy gazdálkodj vele, azzal hasznosan bánj. Javakat bíztak rád? Gazdálkodj vele becsületesen. A tanítás szavát bízták rád? Végezd jól. Képes vagy hallgatóid lelki javának gyarapítására? Tedd szorgalmasan. A jó gazdálkodásának számos kapuja van. Csak közületek egy se kerüljön az elvetésre, hogy bizalommal találkozhassunk örök Királyunkkal, Krisztussal, aki uralkodik mindörökké. Mert mindörökké uralkodik, aki ítél élőket és holtakat, miután meghalt élőkért és holtakért. És így mondja Pál is: Krisztus azért halt meg és támadt életre, hogy uralkodjék holtakon és élőkön (Róm 14,9).
Részlet Szent Athanasziosz /296-373/ művei (Szt. István Társulat, 1991): Beszéd a hellének ellen, 41-42.oldal
„Vajon milyen lehet ez a
harmadik természet? Hogy jó-e vagy rossz-e, az nem világos. Mert
képtelenség, hogy egyszerre jó és rossz természetű legyen az a
harmadik. Mivel rendszerük ilyen gyengének bizonyul, ezért
világosan ki kell fejtenünk az
egyház tanításának igazságait, amely szerint a
rossz se nem Istentől való, sem Istenben nincs, nem létezik
kezdettől fogva, nincs önálló valósága. Az emberek azonban,
mivel nem volt elképzelésük már a jóról, olyanokat kezdtek
maguknak kitalálni és elgondolni, amik nem léteznek, és ami nekik
tetszett. Ahogyan az ember ha becsukná a szemét, amikor a Nap
erősen tűz és fényével az egész földet megvilágítja,
sötétségben képzelné magát, miközben nincs is sötétség, s
ezentúl mintegy sötétségben tévelyegve bolyongana. Gyakran
elesne és szakadékba zuhanna, s eközben azt hinné, nincs fény,
hanem sötétség, s azt hinné, hogy néz, miközben egyáltalán
nem lát semmit. Ugyanígy képzeli el magának a rosszat az
emberi lélek is, mert behunyja a szemét, mely megláthatná ugyan
Istent. De ebben a rosszban mozogva nem tudja, hogy amikor úgy véli,
hogy valamit cselekszik, tulajdonképpen semmit sem tesz, mivel a nem
létezőt találta ki magának. Nem marad olyan, amilyennek Isten
teremtette, hanem olyannak látszik most, amilyennek bepiszkította
magát. Tudniillik arra teremtetett, hogy lássa és
megvilágosodjék őáltala, most azonban Isten helyett a
romlandóra és a rosszra törekszik, miként az Írás egy helyén a
Szentlélek mondja: Isten az embert igaznak teremtette, de az sokféle
mesterkedésbe ártotta magát (Préd 7,30). Ez tehát a rossz
felfedezése és eszmélye az emberekben kezdettől, ahogyan
keletkezett és kifejlődött. Hogyan alacsonyadtak le a bálványok
őrültségéhez, ezt még el kell mondanom, mert tudnod kell, hogy a
bálványok kiatalálása egyáltalán nem a jótól, hanem a
rossztól ered. Aminek ugyanis a kezdete rossz, azt semmilyen
szempontból nem lehet jónak ítélni, mert teljesen rossz. „
Részlet
Dionísziosz Tácisz: „Légy elrejtett ember!” című könyvéből,
XIV. fejezet, A pap és feladata című fejezetből, 103.oldal
„Joíl atya azt tartotta, hogy aki Istennek szenteli magát, abban szent láng van, amit Isten maga gyújt meg:”A vágy, hogy Istennek szenteljük magunkat, annyi áldozatot követel az embertől, hogy ha a láng nem elég erős, hogy elégessen minden testi kívánságot és földi törekvést benne, nem tarthat ki, hanem kialszik. Én nem tudom saját magamnak ezt a lángot felszítani. Senki emberfiának nincs elég hatalma ahhoz, hogy ilyen lángot gyújtson, ami egy húsz-huszonöt évest az ifjúság minden bolondságával arra indítana, hogy megvessen minden testi vágyat, s az aszkézist és a nélkülözést keresse…Ezt a tüzet csakis egyvalaki gyújthatja meg: Isten.””
Részlet Hészükhaszta József: Az Isten megismeréséről című könyvéből, 67.oldal
A „gyakorlat” esetében tehát a megtisztító kegyelem működik közre, azaz olyan, amelyik elősegíti a megtisztulást. Ha pedig bűnbánatot gyakorol valaki, a kegyelem az, amely előzőleg bűnbánatra ösztönözte őt. Bármit tesz is ilyenkor az ember, a kegyelemtől van, még ha nem is ismerte fel, aki ennek birtokába került. Mindenképpen a kegyelem táplálja és vezeti. Előrehaladásának mértéke szerint, amelyben részesült, felemelkedik vagy alászáll, de lehet, hogy ugyanabban az állapotban marad. Ha van benne igyekezet, és megtagadja önmagát, eljut a szemlélődésre, amelyet az isteni tudás általi megvilágosítás és a „részleges” szenvedélymentesség követ. Ha az igyekezet és az odaadás alábbhagy, a kegyelem ereje is gyengül.
A teljes levél itt olvasható: “Legyene a csípőtök felövezve!” http://www.szombathelyigorogkatolikus.hu/?s=legyen+cs%C3%ADp%C5%91t%C3%B6k+fel%C3%B6vezve
