„Az erények gyakorlásakor gyakran az azokkal összefonódó hibákat is vakon elkövetjük”.

„Mint ahogy a kútból vizet húzva azzal néha véletlenül a közmondásos békát is felhúzzuk, úgy az erények gyakorlásakor gyakran az azokkal összefonódó hibákat is vakon elkövetjük.

Például: a vendéglátással a torkosság fonódik össze, a szeretettel a bujaság,

a megkülönböztetésre képes tisztánlátással a ravaszkodás, az okossággal a hamisság, a szelidséggel az alattomosság, a restség, a késlekedés, a feleselés, különcség, engedetlenség; a hallgatással a tanítás terhe, az örömmel az önhittség, a reménnyel a lustaság, a szeretettel megint csak az ítélkezés, a csöndes, magányos életmóddal a fásultság és a tétlenség, a tisztasággal a keserűség, az alázattal a bizalmaskodás, végül mint csodaszernek tekintett kenőcs vagyis inkább kábítószer, mindezekkel együtt jár a hivalkodás.”

Részlet Létrás Szent János: Mennyekbe vezető létra, 26. fejezet, 176.o.

„De ki fogja tudni elviselni jövetele napját?” – Augusztus 29.

Augusztus 29-én emlékezünk meg Keresztelő Szent János haláláról.

Részletek az előesti zsolozsmából:

Uram, tehozzád kiáltok, / hallgass meg engem; / figyelmezz imádságom hangjára, / midőn tehozzád kiáltok; /’ hallgass meg engem, Uram!

Igazodjék fel az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé; / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt. /’ Hallgass meg engem, Uram!

4. hang

Az Ó- és Újszövetség isteni összekötője, / az előhírnök és próféta, / a testben já angyal, / a törvénytelenség megfeddője, / a terméketlen méh sarjadéka / s lángot lehe ajak / a gonoszul élő Heródest megdorgálta. / Ez azonban nem bírván el a fenyítést, / az igaznak fejét tette, / és eledelként tálon körülhordatta / az önmegtartóztatás isteni gyönyörűségét, /’ megbüntetvén az ártatlanságot.

A törvényszegő anyától származott törvénytelen leány / a te tiszteletreméltó / és az angyalok előtt is nagybecsű fejedet követelte, / mert el nem bírta dorgásait. / Mikor azonban azt tálon rülhordozta, / lábaival pedig táncot lejtett, / a lakomázók vidámságát szomorúságra változtatta át. / Te pedig, ki a bűnnek egész gonoszgát megróttad, / imádd Krisztust, ó Boldog, /’ hogy üdvözítse a mi lelkünket!

A részegen dőzsölő Heródest / a buja életű nő hízelgő szavai megejtik, / és esküje miatt, ó dicső próféta, / igaztalan ítéletet hoz ellened. / A te halálod azonban az előbb elhunytak számára / a halhatatlanságnak lett nyilvános hirdetője, / mert a poklokban levők számára is előhírnöke és követe lettél / a mi üdvözítő Krisztus Istenünk elvetelének, / kit is imádj érettünk, /’ hogy üdvözítse a mi lelkünket.

A prófétát és vértanút, / az Üdvözítő megkeresztelőjét, / jertek, népek, magasztaljuk. / Mert ő, mint testben járó angyal, Heródest megdorgálta, / törvényszegő paráznaságát elítélte. / De a törvénytelen eskü folytán drága feje letetvén, / a halottaiból feltámadottat / az alvilágban levőknek is ere hirdette, / és szüntelenül esedezik az Úrhoz, /’ hogy üdvözítse a mi lelkünket!

6. hang

Mikor a romlott éle Heródes / születése napját ünnepelte, / a gyalázatos táncosnő / megnyerte az esküvéssel erősített íretét, / mert az Előhírnöknek fejét vétetvén, / étel gyanánt tálon hordoztatta körül /’ a letelepülteknek.

Ó förtelmes lakoma / és gyilkossággal párosult méltatlan cselekmény! / De mi Keresztelő Szent Jánost, / mint a halandók legnagyobbját, /’ méltó tisztelettel magasztaljuk.

Táncolván a gonosz ördög tanítványa / az Előhírnök fejét nyerte jutalmul. / Ó vérengző vendégség! / Jobb lett volna nem esküdnöd, gonosz Heródes, / te kéjelgő rokon, / és ha esküt fogadtál, nem jó dologban tetted. / Hasznosabb lett volna esküt szegve életet nyerni, / mint az igazságost játszva az Előhírnök fejét levétetni. / Mi Keresztelő Szent Jánost, / mint a halandók legnagyobbját, /’ méltó tisztelettel magasztaljuk.

Heródiás leánya őrjöng, / és újra búslakodik / a táncban elbájoló / és a vendégeskedésben kihívólag csábító! / A Keresztelőnek feje vétetett, / és Heródest szomoság fogta el. / A te Előhírnököd könyörgései által, Uram, /’ ajándékozz békességet a mi lelkünknek.

Dicsőség. 6. hang

Mikor a romlott éle Heródes / születése napját ünnepelte, / a gyalázatos táncosnő / megnyerte az esküvéssel erősített íretét, / mert az Előhírnöknek fejét vétetvén, / étel gyanánt tálon hordoztatta körül /’ a letelepülteknek.

Most és. 3. hang Nagy dogmatikon – hangzárás

Hogyne csodálkoznánk / isteni eredetű szülésed fölött, tisztaságos Szűz? / Ki nemi kísértést nem fogadva el, ó Szeplőtelen, / testben fiat szültél atya nélkül, / ki öröktől fogva született az Atyától, anya nélkül / éspedig változatlanul, / vegyülés nélkül és osztatlanul, / mindkét lénynek sajátságait épségben megtartva. / Azért Szűzanya, Királynénk, / imádd őt a mi lelkeink üdvéért, /’ kik téged teljes hittel Istenszülőnek vallunk.

Olvasmányok

Izajás próféta jövendölésének olvasása (40,1-6.9; 41,17-18; 45,8; 48,20b-21; 54,1):

Így szól az Úr: Vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet – mondja Isten. – Papok, szóljatok Jeruzsálem szívéhez! Vigasztaljátok őt, hogy betelt megaláztatása, mert feloldozást nyert bűne, hiszen kétszeresen lakolt már az Úr kezétől minden vétkéért. Kiáltó szó hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! Minden völgyet töltsenek föl, s minden hegy és halom süllyedjen alá! A göröngyös legyen egyenessé, a hegyláncok síksággá! Magas hegyre menjen föl az, aki örömhírt hoz Sionnak: Emelkedjetek föl, ne féljetek! Én vagyok az Úr, az Isten, én meghallgatom őket. Én, Izrael Istene nem hagyom el őket, hanem a hegyeken folyókat fakasztok, és a rétek közepette forrásokat, a pusztát bővizű tavakká teszem, a szomjazó földet vízvezetékkel telivé! Örvendezzen az ég onnan felülről, és a felhők igazságot permetezzenek, nyíljék meg a föld, és irgalmat sarjasszon, és egyszersmind igazságosságot is fakasszon! Ujjongó szóval hirdessétek a föld határáig, tegyétek hallhatóvá! Mondjátok, mert az Úr megváltotta szolgáját, Jákobot! Ha szomjaznak is a pusztában, a kősziklából fakaszt vizet nekik. Ujjongj, te meddő, ki nem szülsz, énekelve szolgáját, Jákobot! Nem szomjaztak ők a pusztában, amikor kivezette őket, a kősziklából fakasztott vizet nekik, meghasította a kősziklát, és folytak a vizek. És ha megszomjaznak, míg a pusztaságban vezeti őket, a kősziklából fakaszt vizet nekik. Ujjongj, te meddő, ki nem szülsz, törj ki ujjongásban és kiálts, ki nem vajúdtál, mert több gyermeke lesz az elhagyottnak, mint annak, akinek férje van!

Malakiás próféta jövendölésének olvasása (3,1-6; 12. 18. 22-23):

Nézzétek, elküldöm hírnökömet színem előtt, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan megérkezik templomába az Úr, akit kerestek. De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert úgy megy be, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és az aranyat és az ezüstöt tisztító mester. Ítéletet tartani jön hozzánk. Gyors tanú lesz a gonoszok, a házasságtörők, az ő nevében hamisan esküvők és mindazok ellen, akik nem félik őt, mondja a mindenható Úr. Mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek, én nem változom: ti pedig, Jákob fiai, eltértetek törvényemtől és nem tartottátok be azt. Ezért forduljatok hozzám, és én felétek fordulok, mondja a mindenható Úr. Akkor boldognak mond benneteket minden nemzet, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki ama napon letekint majd arra, ama napon, amelyet azok megszabadítására készítek, akik szeretnek engem. Tudatosítsátok hát, és emlékezzetek meg szolgámnak, Mózesnek a törvényéről, a parancsokról és a rendelkezésekről, amelyeket Hóreb hegyén adtam neki egész Izrael számára. Nézzétek, elküldöm nektek a teszbi Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az Úr nagy és félelmetes napja.

Bölcsesség könyvének olvasása (4,7;19-20; 5,1-7):

Ha az igaz időnap előtt is ér élete végéhez, nyugalmat élvez. Az elhunyt igaz elítéli az élő istenteleneket, és a korán beteljesedett ifjúság a bűnösnek években gazdag életét. Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle az Úr, és miért helyezte biztonságba. Látják, és becsmérlőleg szólnak róla, de az Úr majd gúnyt űz belőlük. Akkor hullává lesznek, megvetetté, és gúnynak tárgyává a holtak közt örökre. Mert letaszítja őket, úgyhogy meg sem mukkannak, velejükig megrendíti őket, végső pusztulásra jutnak, gyötrődniük kell, és elenyészik az emlékük. Reszketve jelennek meg számot adni bűneikről, és gaztetteik vádlóként lépnek föl ellenük. Akkor az igaz teljes biztonsággal áll szemben azokkal, akik sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását. Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el őket, és nem tudnak hová lenni; annak nem várt üdvössége miatt. Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében: „Ez az, akit egykor kinevettünk, és akiből gúnyt űztünk. Mi esztelenek! Életmódját őrültségnek tartottuk és halálát dicstelennek. Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták és a szentek között van az osztályrésze? Így hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap. A kimerülésig jártuk a bűn és a romlás ösvényeit, úttalan pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel.

„Ezek nagyon kifinomult dolgok.”

Részlet Athoszi Szent Paisziosz atya tanításából:

Az ördög buta.

– Atya, tudja-e az ördög, hogy mi van a szívünkben?

– Még csak az kéne! Még csak az hiányozna, hogy tudja, mi van az emberek szívében. A szíveket csak Isten ismeri. És csak Isten embereinek tárja fel néha a mi érdekünkben, hogy mi van a szívünkben. Az ördög csak gonoszságot és dühödtséget ismer, amelyet ő ültet el azokban, akik neki szolgálnak. A jó gondolatainkat nem ismeri. Csak tapasztalatból találgathat, de itt is a legtöbb esetben bakot lő. Ha az Isten nem engedné néha, hogy az ördög megértsen valamit, akkor az ördög mindig mindenkor hibázna. Hiszen az ördög – maga a sötétség! Semmi világosság nincs benne. Tegyük fel, hogy van egy jó gondolatom. Az ördög nem ismeri. Van egy gonosz gondolatom is, azt ismeri az ördög, mert ő ülteti el bennem. Hogyha én most valami jót akarok tenni, mondjuk megmenteni egy embert, akkor az ördög nem tud erről. Azonban, ha maga az ördög mondja az embernek, hogy „menj, mentsd meg ezt és azt”, akkor olyan gondolatot ültet el benne, amely táplálja az illetőgőgjét és ezért tudni fogja, hogy mi van az illetőszívében.

Ezek nagyon kifinomult dolgok. Emlékeznek Makariosz abba esetére? Egyszer találkozott az ördöggel, aki éppen egy közeli sivatagból jött. Azért ment oda, hogy szerzeteseket keressen. Azt mondta az ördög Makariosz abbának: „A testvérek nagyon kegyetlenek velem, csak egy barátom van, aki hallgat rám, és amikor meglát engem, akkor úgy táncol, ahogy én fütyülök”.

– „Ki ez a testvér?” – kérdezte Makariosz abba. „Theopemt a neve” – felelte az ördög. A szent életű elment a sivatagba és megkereste ezt a testvért. Nagyon óvatosan rávette, hogy tárja fel a gondolatait és segített a lelkének. Amikor újra találkozott az ördöggel, Makariosz abba kérdezősködött a sivatagban lakó testvérekről. „Mind olyan kegyetlenek velem, – felelte az ördög. – És ami a legrosszabb az, aki korábban a barátom volt, nem tudom miért, megváltozott, és most ő a legkegyetlenebb velem”. Az ördög nem tudta, hogy Makariosz abba elment a testvérhez és kijavította őt, mert a szent életű alázattal cselekedet, szeretetből. Az ördögnek nem volt semmi joga az atya jó gondolataival kapcsolatban. Azonban ha a szent életű ezután gőgössé vált volna, akkor az ördög jogot szerzett volna felette. Akkor tudott volna a szent életű terveiről, mert ebben az esetben maga az ördög tüzelte volna a gőgjét.

Ha az ember elmondta valahol jó gondolatát, akkor meghallhatja-e azt az ördög és kísértheti-e ezt az embert?

Hogyan hallhatná, ha az elmondottakban nincs semmi, ami az ördögtől lenne? Azonban, ha az ember a gondolatát azért mondta, hogy büszkélkedjen, akkor az ördög beavatkozik.

Vagyis, ha az embernek hajlama van a gőgre, és gőgösen kijelenti: „Elmegyek, és megmentem ezt vagy azt!”, akkor az ördög társul szegődik hozzá. Ebben az esetben az ördög tudni fog a tervéről, míg ha az ember indítéka a szeretet, és alázattal cselekszik, akkor az ördög nem tud róla. Nagy figyelemre van szükség. Ezek nagyon kifinomult dolgok. Nem véletlen, hogy a Szent Atyák a lelki életet a „tudományok tudományának” nevezik.

– Atya, előfordul, hogy mondjuk egy jós megjósolja például három lánynak, hogy az egyik férjhez megy, a másik is, de szerencsétlenül, a harmadik pedig pártában marad, és ez be is teljesül. Miért?

Az ördögnek tapasztalata van. Például egy mérnök, látván, hogy a ház életveszélyes állapotban van, meg tudja mondani, hogy még mennyi ideig fog állni. Ugyanígy az ördög is, abból, ahogy az ember él, tapasztalata alapján meg tudja állapítani, hogy hogyan fogja végezni. Az ördög nem éleselméjű, nagyon buta. Lénye teljes zűrzavar. Néha úgy viselkedik, mintha nagyon okos lenne, néha pedig mint egy hülye. Cselekedetei nagyon bárdolatlanok. Ez volt Isten terve, hogy mi képesek vagyunk kiismerni. Nagyon el kell telni ahhoz gőggel, hogy az ember ne ismerje ki az ördögöt. Alázattal képesek vagyunk felismerni az ördög csapdáit, mert az alázat által az ember megvilágosodik és közel kerül Istenhez. Az alázat – ez teszi az ördögöt nyomorékká. Miért engedi Isten, hogy az ördög kísértsen bennünket?

– Atya, miért engedi Isten, hogy az ördög kísértsen bennünket?

– Miért? Azért, hogy elszakítsa tőle a hozzá csatlakozókat. „Csinálj sátán, amit akarsz”, -mondja Isten. Mert bármit is csinálna az ördög, végsősoron beletörik a foga a szegletkőbe, Krisztusba. Ha mi hisszük, hogy Krisztus a szegletkő, akkor semmi nem rémíthet meg minket. Isten nem engedi meg a megpróbáltatásokat akkor, ha abból nem jönne ki semmi jó. Látván, hogy a jó, amely létrejön belőle, nagyobb a rossznál, Isten megengedi a sátánnak, hogy tegye a dolgát. Emlékeznek Heródesre? Tizennégyezer gyermeket végeztetett ki és a mennyei seregek száma tizennégyezer vértanú-sereggel növekedett. Láttál már vértanú-angyalokat? Az ördög beletörte a fogait! Diocletioanus, kegyetlenül üldözvén a keresztényeket, az ördög munkatársa volt. De, maga sem ezt akarván, önkéntelenül is jót tett Krisztus Egyházával, szentekkel gazdagította azt. Úgy gondolta, hogy kiírtja az összes keresztényt, de nem ért el semmit sem – minket viszont megajándékozott a szentekkel és ereklyéik sokaságával és gazdagította Krisztus Egyházát. Isten már rég leszámolhatott volna az ördöggel, de ŐIsten. Most is, ha akarná, egy pillanat alatt kardélre hányhatná az ördögöt, és örök időkre a pokol tüzébe vethetné őt. De Isten a mi javunk miatt nem teszi ezt meg. Hiszen engedné-e Isten, hogy gyötörje és kínozza a teremtményét? Azonban, egy bizonyos határig, egy ideig engedi neki ezt, hogy az ördög dühödtségével segítsen minket, hogy kísértsen bennünket, és mi ezért Istenhez forduljunk. Isten megengedi az ördögnek, hogy kísértsen bennünket, ha ez a jóhoz fog elvezetni. Ha nem a jóhoz vezet, akkor nem engedi meg. Isten a mi javunkra engedi meg mindezt. Ebben hinnünk kell. Isten megengedi, hogy az ördög rosszat tegyen, hogy az ember kénytelen legyen küzdeni. Ha a tésztát nem nyújtják és nem gyúrják, akkor nem lesz belőe kalács. Ha az ördög nem kísértene bennünket, akkor úgy képzelhetnénk, hogy mi szentek vagyunk. Ezért engedi Isten, hogy az ördög kitöltse rajtunk a haragját. Hiszen azzal, hogy ütlegel bennünket, az ördög kiporolja bedohosodott lelkünket, és az tisztábbá válik. Vagy pedig Isten megengedi, hogy ránk támadjon és harapdáljon bennünket, hogy Őhozzá forduljunk segítségért. Isten szüntelenül hív bennünket, de mi általában elfelejtkezünk Őróla és csak akkor szaladunk Őhozzá, ha valamilyen veszélybe kerülünk. Amikor az ember Istenhez tér, akkor a gonosz nem férkőzhet közéjük. De ezen kívül semmi más indoka nincs Istennek, hogy engedje, hogy az ördög megkísértse az ilyen embert, hiszen csak azért engedi ezt meg, hogy az ember Istenhez forduljon. Akárhogy is van, a gonosz ezzel jót tesz nekünk – segít bennünket, hogy szentté váljunk. Ezért is tűri meg őt Isten. Isten nem csak az embereket hagyta meg szabadságukban, de a démonokat is, mivel azok nem ártanak, nem is árthatnak az ember lelkének, kivéve azokat az eseteket, amikor maga az ember akar ártani saját magának. Ellenkezőleg, a rossz és figyelmetlen emberek, akik bár nem akarják, mégis rosszat tesznek nekünk – jutalmat készítenek előa számunkra. „Ha nem lennének kísértések, senki nem üdvözülne” – mondja Evagriosz abba. Miért állítja ezt? Azért mert a kísértések nem kis haszonnal járnak. Nem azért, mert az ördög képes lenne valaha is jót tenni, nem, ő– gonosz. Ő szeretné szétverni a fejünket és kövekkel dobál minket, hanem a Jóságos Isten… elkapja ezeket a köveket és a kezünkbe adja. A másik kezünkbe pedig mogyorót rak, hogy ezzel a kővel törjük fel a mogyorót! Vagyis Isten nem azért engedi meg a kísértéseket, hogy az ördög terrorizálhasson bennünket. Nem, azért engedi meg neki, hogy kísértsen, hogy ily módon lerakhassuk az eljövendőéletbe vezető belépő-vizsgákat és Krisztus Második Eljövetelekor ne kelljen túl sok mindennel elszámolnunk. Jól meg kell értenünk, hogy magával az ördöggel harcolunk és ez a harc addig tart, amíg földi életünket éljük. Amíg az ember él, sokat kell munkálkodnia, hogy lelkét jobbá tegye. Amíg él, joga van, hogy letegye e szellemi vizsgákat. Ha az ember meghal és elégtelent kap, akkor kihúzzák a vizsgázók listájáról. Pótvizsga nincs. A sátán nem akar bűnbánatot tartani.”

Ha csak annyit ki tudnának mondani: „Uram, irgalmazz”, akkor Isten kitalálna valamit a megmentésük érdekében. Ha csak annyit ki tudnának mondani: „vétkeztem”, de ők még ezt sem tudják kimondani. Ha az ördög kimondaná, hogy „vétkeztem”, akkor újra angyallá válhatna. Isten szeretete határtalan. De az ördög konok akaratú, makacs, egoista. Nem akar engedni, nem akar üdvözülni. Ez szörnyű. Hiszen valaha angyal volt…!”

Forrás:https://adoc.tips/boldog-emlek-paisziosz-sztarec-bneinkkel-jogot-adunk-az-rdgn.html

“Miért engedi meg Isten…”

Miért engedi meg Isten a démonok tevékenységét?

„A démonok mai is, akárcsak Jézus idejében, megpróbálnak tevékenységükkel befurakodni az emberbe. Isten, végtelen bölcsességében és jóságában, megengedi ártó szándékaik részleges térnyerését, „hogy az ember a jóval szemben álló dolgok ellen harcolva gyakorolja magát a jóban” (Aquinói Szent Tamás), lehetősége nyíljon a megtisztulásra és a lelki felemelkedésre. A démon tevékenységével szembeni reakciónk tehát lelki fejlődésünk eszközévé válik. Ily módon a démonok akaratuk ellenére is az Úr szolgái, vagy jobban mondva, rabszolgái lesznek: „Isten azért engedi meg az ördögnek, hogy megkísértsen és próbára tegyen minket, mert ezáltal érdemeinket akarja növelni, tisztábbá és nemesebbé tenni, gyorsítani akarja lépteinket a felé vezető úton” (v.ö. Aquinói Szent Tamás, Kommentár a Zsidókhoz írt levélhez). „Ha megkérdezik tőletek, miért engedte meg Isten, hogy a démon (lázadása után is) tovább létezhesen, ezt feleljétek: korántsem azért, hogyártson, a körültekintő és éber embernek, hanem éppen azért, hogy hasznára legyen. Kétségtelenül nem a démon perverz akarata miatt, hanem azok bátor ellenállásának köszönhetően, akik hasznunkra fordítják rosszindulatát(Aranyszájú Szent János, Harmadik szentbeszéd a démonokról).

Isten tehát, irántunk való szeretetében, hasznunkra tudja fordítani a démonok gonosz szándékait és tevékenységét. Megengedi rendes tevékenységüket – vagyis a kisértéseket -, ritkábban a rendkívülit is – vagyis az ördögi fertőzöttséget, a zaklatásokat, a lidércnyomásokat és a megszállottságot -, hogy erényes tettekkel lehetőségünk legyen hozzá emelkedni.” (25-26.o.)

„A gonosz lélek ezért igyekszik kiismerni rossz hajlamainkat, amit rendszerint kisértéseken keresztül próbál elérni. Aquinói Szent Tamás kifejti, hogy „sajátos értelemben kisérteni annyi, mint tapasztalatot szerezni valamiről.” (27.o.)

A démonok nem tudhatnak mindent egy személyról

„Istenen kívül senki nem ismeri tökéletesen az ember lelkét. A Szűzanya, az angyalok, a szentek csak annyiban ismerik valakinek a lelkét, amennyiben Isten boldogító színelátásának örömében az ember belső valóját is látják. A Földön csak Isten különleges adományának köszönhetően képesek egyesek ismerni mások belső állapotát vagy gondolatait (ahogy néhány szent esetében előfordult). A démonok nem láthatnak a lelkünkbe és nem ismerhetik a gondolatainkat; legfeljebb megfigyelhetik a szavainkat, arckifejezésünket, viselkedésünket, szokásainkat, hajlamainkat, szimpátiánkat, ellenszenvünket, jellegzetes hibáinkat, gyenge oldalunkat, és ezekből megpróbálják „levezetni” – hiszen rendkívül éles eszüek és mélyre látóak – a gondolatainkat, s hogy mi zajlik bennünk. Gyakorlatilag a külsőleg megnyílvánuló jelekből próbálnak következtetni a gondolatainkra és érzéseinkre, ahogy egy éles szemű tanár is azonnal észreveszi a tanuló figyelmetlenségét apró, külső jelekből. Az így szerzett ismereteket felhasználva állandóan azon töprengenek, hogyan tudhatnák meg előre, mit fogunk mondani vagy cselekedni, lényegében azonban nincs hozzáférésük gondolatainkhoz, érzéseinkhez és döntéseinkhez. Ráadásul sem a világban történő minden egyes eseményről, ahogyan az ember minden egyes tettéről sem lehet tudomásuk: csak azokat ismerhetik, amelyek tevékenységük pillanatában az adott helyen vagy a konkrét személlyel kapcsolatosan történik, ill. az egymás közötti kapcsolattartás révén tehetnek szert ismeretekre. Hozzá kell tenni, hogy a jó angyalok, az imádság és az Istennel való közösségünk mértéke is gátolják ellenünk irányuló ártó cselekedeteinket.” (31-32. o.)

Mi a célja a gonosz lélek rendkívüli tevékenységének?

„A gonosz lélek erőszakoskodásával meg akarja félemlíteni, fel akarja zaklatni a lelket, hogy kétségbeesésbe és bűnbe kergesse, s ezáltal magával ránthassa a pokolba, az örök kárhozatra. A lelki ártalmakhoz képest a testiek másodlagosak csupán, a kitűzött célt akarja elérni általuk. Pontosan tudja ugyanis, hogy testi fájdalmak okozásával könnyebb rávennie az embert Isten elleni lázadásra. Isten azonban nem hagyja magára teremtményeit a gonosz lélek elleni küzdelemben, minden eszközt megad, hogy ellenállhassanak neki, harcolhassanak ellene és legyőzhessék.” (58-59.o.)

Részletek Francesco Bamonte: Megszállottság és ördögűzés, Hogyan ismerjük fel a ravasz kísértőt?,