Június 4-én Kárpát-medence-szerte felzúgnak a harangok, emlékeztetve egy olyan százéves traumára, melyre a hét országba szétszakított Kárpát-medencei magyarság a mai napig nem talált gyógyírt.
Trianon a nemzeti emlékezet olyan fordulópontja, melyben a Nagy Háború utójátékaként minden magyar család ismételten súlyos veszteségeket szenvedett. De tény, hogy egy ilyen trauma feldolgozásához, a gyógyuláshoz hosszú gyászmunka szükséges, melyre ez az évforduló is lehetőséget biztosít számunkra. Nekünk, akik érezzük, hogy a „Hazádnak rendületlenül” határoktól függetlenül a magyarság szívébe van írva. Akik megtapasztaltuk, hogy bár „Áldjon vagy verjen sors keze”, saját erőfeszítéseink nélkül akkor sem lehet a szétszakítottság érzését áthidalni. Akik hisszük, hogy „annyi balszerencse közt, / oly sok viszály után” is Jézus Krisztusban mindannyian összetartozunk. Mert „Még jőni kell, még jőni fog” a kor, amelyben a hit erejével sikerül feldolgozni a trianoni traumát. És tudjuk, hogy száz év sebeit nem vagyunk képesek magunk begyógyítani, ehhez az Isten megújító ereje is kell.
Zúgjanak a harangok, hogy emlékezzünk, imára kulcsoljuk kezünket és előre tekintsünk. Mert soha nem feledve, mindig emlékezve leszünk csak képesek saját magyar közösségünkben a megújulásra, a Kárpát-medencei jövőnk közös tervezésére, ahogy a keresztény ember gyászmunkája is nyugvópontra jut a feltámadás hitében. Az igazságtalanság, a magunkra hagyatottság, a reménytelenség csak akkor uralkodhat tovább rajtunk, ha nélkülözzük hitünk alappilléreit, a Teremtőbe vetett bizalmat, a megbocsátás képességét, az ima erejét. Pedig ezekkel a szekularizált Európa számára is példát tudunk mutatni.
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége köszönetet mond mindazoknak, különösen a keresztény egyházaknak, akik a februárban közzétett közös trianoni harangozásra és imára szólító felhívásához csatlakoztak, a kezdeményezést felkarolták és támogatták.
Budapest, 2020. május 28.
a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöksége