“Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja”

2022.07.25.

Apostoli szakasz: Róm 3,28-4,3

Atyámfiai! Mi azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül. Vagy Isten csak a zsidóké volna s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is, mert hiszen ugyanaz az egy Isten az, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hitből és a körülmetéletlent a hit által. Lerontjuk tehát a törvényt a hit által? Dehogy is. Ellenkezőleg: megerősítjük a törvényt. Mit mondjunk tehát Ábrahámról, test szerint való atyánkról? Mit nyert el ő? Ha ugyanis Ábrahám a tettei által igazult meg, van mivel dicsekedjék; de nem az Istennél. Mert mit mond az Írás: »Ábrahám hitt Istennek, s ezt beszámították neki megigazulásul«.

Evangéliumi szakasz: Mt 7,24-8,4

Mondá az Úr: Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók. Amikor lejött a hegyről, nagy népsokaság követte. Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az nyomban megtisztult leprájától. Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!”

„Ha valaki házat épít, akkor először az alapokat rakja le, mert másképpen építeni lehetetlen. Csak az alapok után megy tovább az építkezés, amíg tető nem kerül a házra. Így kell a lelki harcban is történnie. Érzelemvilágunk fölötti éberséggel és a szenvedélyek legyőzésével rakjuk le lelki várunk alapjait. Ha a második fokkal visszautasítjuk a gonosz lelkek támadását, amelyet azok külső érzéki benyomásokkal ébresztenek, és határozottan álljuk a harcot, az alapokon a lelki vár falait építjük. Végül Istennek való tökéletes önátadásunkkal és összeszedettségünkkel felállítjuk a tetőt, s így befejezzük a lelki vár építését Jézus Krisztusban, akinek dicsőség legyen mindörökké. Amen.”

Részlet Sínai Szent Gergely tanításából, Kis Filokália, 68.oldal

“Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják és a jót rossznak!”

Olvasmány nagyböjt második szerdáján a III. imaórán

Izajás próféta jövendölése (5,16-25):

“Ítéletében magasztos lesz a Seregek Ura, és a szent Isten megdicsőül igazságosságában. A szétszórtak pedig majd legelnek, mint a bikaborjak, és az elhagyott pusztaságon bárányok tanyáznak. Jaj azoknak, akik bűneiket nagy láncon húzzák magukkal, és törvényszegéseiket vonszolják, mint kötél a szekeret. Akik így szólnak: „Rajta! Csak igyekezzék az Úr azzal, amit művel hadd lássuk! Jöjjön el és valósuljon meg az, amit Izrael Szentje tervez, hadd ismerjük meg!” Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják és a jót rossznak, akik a világosat sötétségnek teszik meg, és a sötétséget világosságnak; ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek! Jaj azoknak, akik magukban okosak, és a saját szemükben tűnnek bölcseknek! Jaj a hőseiteknek, akik bort isznak, a hatalmasoknak, akik részegítő italokat kevernek; akik ajándékokkal megvesztegetve adnak igazat a gonosznak, és attól, akinek igaza van, elveszik igazát! Amint a tarlót elemészti a parázsló tűz, és elégeti a tűzláng, az ő gyökerük is hamuvá válik, s virágjuk elszáll, mint a por, mert elvetették a Seregek Urának törvényét, és káromolták Izrael Szentjének szavát. Ezért gerjedt fel az Úr haragja saját népe ellen, s ezért emelte föl kezét és sújtott le rá úgy, hogy megremegtek a hegyek, és holttestük szemétként került az utca közepére. Mindezzel azonban még nem csillapodott haragja, sőt keze még továbbra is ki van nyújtva!”

“Bölcs Leó, kérjed Krisztus Istent, hogy üdvözítse a mi lelkünket!”

Február 18

Szentéletű atyánk, Leó római pápa emléke

Részlet a hajnali szolgálatból (húshagyó hét péntekén)

Előverses sztihirák

5. hang

Csak fölállították kereszted fáját, Krisztus, * és a bálványozás hiúsága semmivé vált, * s a kegyelem sarjadzott ki, * mert nem kell félni többé a kárhozattól, * hiszen a kereszt lett büszkeségünk, * a kereszt lett a mi erősségünk, *’ a kereszt lett a mi örömünk.

A te kereszted, Krisztus * megtörte az alvilág erejét, * az emberi nemet üdvötette, * a világot az enyészettől megszabatotta, * a latornak a Paradicsomot megnyitotta. * Íme, azért leborulunk előtte és dicsőítünk téged, *’ Üdvözítőnk, könyörülj rajtunk!

Vértanú ének

Az egek Királyának serege áldott, * mert bár földiek voltak a bajnokok, * mégis angyalokhoz méltó módon siettek a halálba. * A testieket kevésre becsülték, * és szenvedéseik árán a testnélküliek tiszteletére lettek méltóvá. * Az ő könyörsükre *’ áraszd reánk, Urunk, dús kegyelmedet.

Dicsőség… most és… fájdalmas Istenszülő-ének

Szüntesd meg sokat gyötört lelkem fájdalmát, * így kiált Krisztushoz siránkozással a Szeplőtelen. * Hogyha szenvedéseddel az embereket üdzíted, * lelkemet is, Istenige, megsebzed! * Te vagy az én édes világosságom, * te vagy az én Fiam és Teremtőm! *’ Dicsőítem a te hosszútürelmedet!

Tropár 8. hang

Az igaz hitnek oktatója, * a vallásosság és a tisztaság tatómestere, * a mindenség világítója, az igazhitűek isteni ihleté dicsérete, * ki tanításoddal, mint a Szentlélek élő szócsöve, mindeneket megvigosítottál, * bölcs Leó, kérjed Krisztus Istent, *’ hogy üdvözítse a mi lelkünket!

Dicsőség… most és…

Méhed gyümölcse, ó Tisztaságos, * a próféták és az ótörvény beteljesítője, * azért téged áhitattal Istenszülőként vallván * illő módon magasztalunk.”

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye (gorogkatolikus.hu)

A szentek között élő Thébai Pál atyánknak és Kunyhós János atyánknak emléke. (Január 15.)

A péntek esti alkonyati zsolozsmán

Uram, tehozzád…” után:

2. hang. Minta: Midőn…

Midőn * isteni rendelkezésre a világi gondokat bölcsen elhagytad, * és az önmegtagadás fáradságos gyakorlására vonultál vissza, atyánk, ** akkor * az Úr iránti szeretet tütől hevítve * a járhatatlan pusztában szívesen telepedtél le, * az erényekben kitartva a szenvedélyeket elpusztítottad, *’ és angyali don éltél.

Ifjú korodtól * kerültél minden emberi társaságot, * és elsőként vonultál vissza a pusztába, * minden remetét megelőzve, * és egész életed során ismeretlen maradtál, Pál atyánk, ** de Antal, * Isten rendelkezése folytán * rádtalált, mint a rejtett kincsre, *’ és világszerte ismertté tett.

Rendkívüli * életed folyamán, ó Szent Pál, * vadállatok között laktál, * és egy madár látott el élelemmel, * Isten rendelkezése folytán, ** s midőn * a rád talált Nagy Antal remete meglátta ezt, * Istent, az egész világ Gondvisejét és Urát *’ álmélkodva magasztalta.

Midőn * isteni rendelkezésre a világ élvezetei közül örömest elmenekültél, * akkor a keskeny utat többre becsülted a szélesnél, * a göröngyöst és fáradságost. ** Eljutottál * a lelki gyakorlatok helyére, * s ott magadra öltötted a szent öltözetet, * minden szenvedélyt levetve, s elhagyva, *’ Istenben boldog atyánk!

Krisztus * szeretetétől áthatva, atyánk, * idegen életre, rendkívüli viselkedésre szántad el magad. * Az ő kimondhatatlan szegénységét megkedvelted, * és állhatatosan szüleid küszöbe előtt tartózkodtál, * fohászkodva és sanyargatva magadat. ** Ezért * beteltél kegyelmi ajándékokkal, * és elveszíthetetlen gazdagságot *’ örököltél a mennyekben.

Kezedbe vetted * a szent evangéliumot, * és annak tanítását be is tartottad, * családi vagyonodról lemondtál, * életedet könnyhullatással, szükségben töltötted, szentéletű. ** Azért * most isteni vigasztalást * és örökös boldoggot élvezel, *’ Isten által megdicsőített nos atya.

Dicsőség… 2. hang

Elhagytad a világot és ami abban van, * az Evangéliumot kezedbe vetted, * és azt követve az evangélium szerint is éltél. * Kunyhóban tartózkodtál, mint titokzatos paradicsomkertben, szentéletű. * A test szigorú sanyargatásával megölted a halandókat megölő sárkányt. * Azért most a mennyekben tartózkodsz, * boldog János atya. *’ Kérj nekünk nagy irgalmat!

Most és… 8. hang

A mennyei király emberszeretetből a földre leszállott, * és az emberek zött lakozott, * mert tiszta Szűztől testbe öltözvén * tőled született oly csodálatos isteni tulajdonságokkal, * miképp egy a Fiú * két természettel, de nem két személlyel. * Azért Krisztus Urunkat mi tökéletes Istennek * és tökéletes embernek * igazán valljuk és hirdetjük. * Kihez esedezzél, ó Szeptelen Anya, *’ hogy üdvözítse a mi lelkünket!

Előverses sztihirák:

8. hang

Urunknak vértanúi, * kik minden helyet megszenteltek * és minden betegséget meggyógyíttok, * most is rünk titeket: * hogy imádkozzatok érettünk, *’ lelkünk az ellenség cselvetéseitől megmeneküljön!

Elővers: Boldogok, kiket kiválasztasz és magadhoz fogadsz, Uram.

Sírnom kell és zokognom, * ha a halálra gondolok * és látom a koporsókban nyugvó * isteni képre teremtett szépségünket * elhervadva s dicsőséghagyottan, * emberi alak s ékesség nélkül. * Ó rejtélyes csoda! * Mily titokzatos dolog történik velünk, * miképp adatunk át az enyészetnek, * hogyan leszünk a halál prédájává? * Az Írás szerint * valóban Isten törnyéből, *’ ki adjon az elhunytaknak boldog nyugalmat!

Elővers: Az ő lelke a jókban megmarad.

A te halálod, Urunk, * halhatatlanságot szerzett nekünk, * mert ha sírba nem tettek volna, * a Paradicsom sem nyílt volna meg. * Nyugtasd meg azért az elhunytakat, *’ mint Emberszerető!

Dicsőség… 6. hang

Tiszteletreméltó atya! * Az egész földre elhatott a te erényeid híre, * és ezáltal fáradozásaidnak a mennyekben találtad meg megérdemelt jutalmát. * A démonsereget elűzted * és eljutottál az angyali rendekhez, * kiknek életét szeplőtelenül követted. * S mivel Krisztus Istenünk előtt szavad van, *’ kérj tőle békét a mi lelkünknek!

Most és… 6. hang. Minta: Minden reményüket…

Üdvözlégy, teljes fényű vigosság, * napfénynél tündöklőbb Nagyasszonyunk! * Üdvözlégy, tisztaságos, * ki az ősi átkot feloldottad, * reménytelenek renye, királynőnk, * nemzedékünk szószólója! * Üdvözlégy, a mindenek királyának fényességes palotája, * megbízható hegy, melyből a Megváltó származott! * Üdvözlégy, az Isten igéjének isteni és ékes lámpása, * üdvözlégy, teljes vilá szövétnek, *’ üdvözlégy, tüzes trónus!

Tropár:

1. hang

Pusztaságban élő remete * és testben angyal voltál, és csodákat veltél, * böjttel, virrasztással és imádsággal mennyei ajándékot érdemeltél magadnak, * s a testi és lelki betegségeknek sikeres orvoslója voltál. * Azért dicsőség legyen Istennek, ki neked kegyelmet adott, * dicsőség, hogy téged megkorozott *’ és dicsőség, hogy általad betegeket gyógyított.

Dicsőség… 4. hang

Gyermekkorodtól fogva forrón megszeretvén az Urat, * a világot elhagytad, * és ami a világé, megvetetted, * és a legszebb önmegtagadásban éltél, * kunyhódat szüleid ajtaja előtt építvén föl, * és az ördögök csábításait legyőzted, boldogságos. * Ezért ged, János, *’ Krisztus méltóképpen meg is dicsőített.

Most és…

Az örök idők óta elrejtett, * s még az angyalok előtt is ismeretlen mély titok * Teáltalad, Istenszülő, lett a földön nyilvánvalóvá: * az összevegyülés nélkül változatlanul megtestesült * és önként keresztre emelkedett Isten, * ki föltámasztotta ősatyánkat, *’ mentse meg a haláltól a mi lelkünket is!

Forrás: www.gorogkatolikus.hu

Don Bosco mondta

“A szentmisén való részvétel meghiúsítja az ördög terveit (MB IX. 47).”

Idézet a szalézi Szent Mondta című könyvből

Az első hat egyetemes zsinat igazhitű atyáinak emléke

2021.07.18. Pünkösd utáni 8. vasárnap – (Emilián vértanú emléke)

Apostoli szakaszok: Tit 3,8-15, 1Kor 1,10-17,

Evangéliumi szakaszok: Mt 14,14-22, Mt 5,14-19

“Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van!” (Mt 5,16)

„A nevelés pedig az istenfélelem”

Ki a nevelő, és miben áll az ő nevelése

„Miután kimutattuk, hogy az Írás nem csupán gyermekeknek hív bennünket mindannyiunkat, hanem allegorizál is gyermekeknek, akik Krisztus követői vagyunk, ugyanakkor a mindenek Atyja tökéletes egyedül – benne ugyanis a Fiú van, és a Fiúban az Atya -, itt az ideje, hogy sorjában haladva szóljunk arról, ki is a mi Nevelőnk. Jézusnak hívják. Van, amikor pásztornak mondja magát, és így szól: „Én vagyok a jó Pásztor” (Jn 10,11); s ez alatt a juhokat terelő pásztorokról vett hasonlat alapján a gyermekeket vezetgető nevelőt érti, aki gondoskodó pásztora a gyermekeknek. A gyermekek ugyanis egyszerűek, és ezért allegorizálja a bárányokat. „És egy akol lesz – úgymond – és egy pásztor” (Jn 10,16). Kétségkívül nevelő hát az Ige, mert bennünket, gyermekeket az üdvösségre vezet. Igencsak világosan mondta magáról az Ige Ozeás által: „De én majd megnevellek mindnyájatokat”” (Oz 5,2). A nevelés pedig az istenfélelem, mely Isten tiszteletének megtanulása, ránevelés az igazság megismerésére, valamint helyes iránymutatás, mely felvezet a mennybe.

Részlet Alexandriai Kelemen: Paidagógosz, A nevelő, Ókeresztény Örökségünk sorozat, 18.kötet, 80-81.o.