Nagypéntek – “Rettenetes és különös titok történik ma a szemeink előtt”

A világ Teremtője egy kis alagsorban kialakított nyugat-magyarországi kápolnában nyugszik..

„RETTENETES ÉS KÜLÖNÖS TITOK történik ma szemeink előtt: * az Érinthetetlent elfogták, * ki Ádámot az átok kötelékeiből feloldozta, azt megkötözik; * aki a szíveket és veséket vizsgálja, * igazságtalan vizsgálat alá vetik, * azt, aki a feneketlen mélységet betölté, * a tömlöcbe taszítják; * s aki előtt a mennyei erők rettegve állanak, * azt Pilátus elé állítják, * a Teremtő arcát teremtmény veri, * az élők és holtak bíráját keresztfára ítélik, * a pokol legyőzőjét sírba teszik. * Ki mindezeket kegyesen elszenvedted * és az átoktól mindnyájunkat megszabadítottál, *’ ártatlanul szenvedő Urunk, dicsőség néked!”

Részlet a nagypénteki alkonyati istentiszteletből

A fásultság -írta Lépcsős Szent János

A fásultság (Nagyböjt 4. vasárnapja)

„Az orvos reggel látogatja a betegeket, a fásultság meg délben az aszkétákat. Vendéglátást ajánl a fásultság, és rávesz, hogy kétkezi munkából alamizsnálkodjunk. Lelkesen buzdít a beteglátogatásra, eszünkbe juttatva azt, aki így szólt: „Beteg voltam és meglátogattatok.” Rávesz, hogy elmenjünk a csüggedőkhöz, a kishitűekhez: „Bátorítsátok a kislelkűeket!” – javasolja a kishitű. Amikor imádkozunk, halaszthatatlan teendőket juttat eszünkbe, és mindent elkövet az esztelen, hogy minket onnan, mint valami kötőfékkel, ésszerű módon elvonjon.

Részlet Létrás Szent János: Mennyekbe vezető létra, Görögkatolikus Szemle füzetek, 13. fejezet, 103.oldal

Jeruzsálemi Szent Kürillosz emléknapja -március 18

„Utána a pap kiáltja: Emeljétek fel szíveteket! Mert valóban, ebben az órában, amelybe beleremegünk, fel kell emelni szívünket Istenhez és nem hagyhatjuk itt lenn a földön, és a földies dolgok közepette. Hatalommal parancsolja tehát a pap abban az órában, hogy tegyünk félre minden földi gondot, a házunkkal való törődést, és legyen szívünk a mennyben az emberszerető Istennel.

Erre válaszoljátok: Fölemeltük az Úrhoz! Ezzel elismeritek, hogy egyetértetek vele. Egyetlen egy se legyen jelen olyan, hogy csak szájával mondja, Fölemeltük az Úrhoz!, gondolatai gondjai azonban a mindennapos dolgok körül forognak. Mert mindig Istenre kell gondolnunk. Ha pedig ez az emberi gyöngeség miatt nem lehetséges, akkor legalább arra az egy órára tartsuk tiszteletben.”

Részlet az ötödik müsztagógikus katekézisből, Jeruzsálemi Szent Kürillosz összes művei, 238.oldal

Kirillosz vagy Cirill jeruzsálemi főpap

“Szent Kirillosz Jeruzsálemben született 313-ban. Pappá szentelése után tehetségének köszönhetően feladatul kapta a keresztségre jelentkezettek nagyböjti oktatását. Mindmáig híresek a „keresztségi katekézisei”, amelyeket még püspöki működése előtt (vagy kezdetén) mondhatott el. 350-ben Kirilloszt Jeruzsálem püspökévé választották, bár természete szerint kerülte volna a viszályokat, mégis hamar összetűzésbe került Caesarea metropolitájával, az ariánus Akakiosszal, aki folyton áskálódott ellene. Ennek az lett a következménye, hogy a püspököt több ízben száműzték. 378-ban, Valens császár halála évében véglegesen visszafoglalhatta püspöki székét, ám Jeruzsálemben egy lelkileg teljesen lepusztult várost talált. Minden erejét arra fordította, hogy rendezze az egyház helyzetét, és megszilárdítsa az igaz hitet. 381-ben a II. Egyetemes Zsinaton az igaz hit védelmezői között volt mindvégig. Élete utolsó éveiben igyekezett helyreállítani a békét városában. 387-ben halt meg.” Forrás:Hajdúdorogi Főegyházmegye (gorogkatolikus.hu)

„A vámszedő és a farizeus közötti különbséget megértvén, én lelkem”

AZ ELŐBÖJTI IDŐSZAK

A VÁMOS ÉS FARIZEUS VASÁRNAPJÁNAK ELŐESTJÉN

Uram, tehozzád… után:

1. hang

“Uram, tehozzád kiáltok, / hallgass meg engem; / figyelmezz imádságom hangjára, / midőn tehozzád kiáltok; /’ hallgass meg engem, Uram!

Igazodjék fel az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé; / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt. /’ Hallgass meg engem, Uram!

1. hang

“A mi esti imádságainkat / fogadd el, szent Uram, / és add meg bűneink bocsánatát, / ki a feltámadást /’ kinyilatkoztattad nékünk.

Kerüljétek meg népek a Siont, / és vegyétek körül falait, / és dicsérjétek az ottan halottaiból föltámadott Üdvözítőt, / mert ő a mi Istenünk, /’ aki bűneinkből megváltott minket!

Jertek, ó népek, / énekeljük és buzgón imádjuk Krisztust, / dicsőítvén az ő halottaiból való föltámadását, / mert ő a mi Istenünk, /’ ki a világot megmenté a gonosznak álnokságától!

Egek örvendezzetek, / harsogjatok a föld alapjai, / hegyi bércek vigadjatok: / Mert íme, Emmánuel vétkeinket a keresztre szegezé, / s megtörvén a halált, életet adott nekünk, / s Ádámot sírjából föltámasztotta, /’ mint emberszerető!

A keresztre testileg önszántából megfeszített / kínszenvedett, eltemetett / és halottaiból föltámadott Üdvözítőt énekeljük mondván: / Az igaz hitben erősítsd meg a te Egyházadat Krisztus, / és adj békés életet nekünk, /’ mint jóságos és emberszerető!

A te éltető sírod előtt állván mi méltatlanok, / dicsőítjük a te kimondhatatlan kegyességedet Krisztus Istenünk, / mert ártatlanul a keresztet és a halált elviselted, / hogy a világnak feltámadást ajándékozz, /’ mint emberszerető.

Az Atyával egyenlően kezdet nélkül való / és egyenlő örökéletű Igét, / aki magára kifejezhetetlen módon, / szűzi testből testet vett, / s érettünk önként kereszthalált szenvedett, / és dicsőséggel föltámadt, / énekeljük mondván: / Életadó Urunk, /’ lelkünk Üdvözítője, dicsőség néked!

1. hang

A vámszedő és a farizeus közötti különbséget / megértvén, én lelkem, / a farizeus kevélységét gyűlöld, / és a bűnbánó vámos alázatos imájához ragaszkodjál, mondván: / Istenem, tisztítsd meg bűnös lelkemet, /’ és könyörülj rajtam!

A farizeus dicsekvő hangját, / ó hívek megvetve, / és a vámszedő töredelmes imádságát követve, / ne fuvalkodjunk fel elménkben, / hanem megalázva magunkat / töredelmes szívvel kiáltsuk: /’ Isten, tisztíts meg bűneinkből!

8. hang

A tetteivel dicsekvő, / és önmagát igaznak valló farizeust elítélted Uram, / az alázatos vámost pedig, / ki bűneinek elengedéséért fohászkodott, / kegyelmedbe fogadtad, / mert te nem a bölcselkedők kevély szavára figyelsz, / hanem a töredelmes szívet tekinted. / Azért mi is alázattal leborulunk / az érettünk kínokat szenvedő előtt / kérvén őt, adjon nekünk bűnbocsánatot /’ és gazdag kegyelmet.

Dicsőség… 8. hang

Mindenható Uram! / Tudom mily nagy hatással bírnak a könnyek, / Ezekiást a halál torkából szabadították ki, / a bűnös asszonyt sok évi vétkezéseitől oldották fel, / a vámszedőt pedig a farizeus fölött igazolták. / Kérlek, számíts engem is ezekhez, /’ és könyörülj rajtam!

Most és… 1. hang

Az emberi nemből kisarjadzott dicsőségét e világnak, / az Istennek szülőjét, / a mennynek ajtaját, / az angyalok dicséretét és a hívek büszkeségét, / Szűz Máriát énekeljük, / mert ő lett az Istenség ege és hajléka. / Ő törte meg a régi ellenkezést, / ő hozott békét nekünk, / és a mennyek országát megnyitá előttünk. / A hit ezen erősségét bírván, / védelmezőnk van a tőle született Urunkban. / Bízzatok tehát, bízzatok Isten népei, /’ mert ő legyőzi az ellenséget, mint erőteljes!”

Részlet az előesti vecsernyéből

Forrás: Januar_29._eloestejen_vecsernye.docx (live.com)

“Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja”

2022.07.25.

Apostoli szakasz: Róm 3,28-4,3

Atyámfiai! Mi azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül. Vagy Isten csak a zsidóké volna s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is, mert hiszen ugyanaz az egy Isten az, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hitből és a körülmetéletlent a hit által. Lerontjuk tehát a törvényt a hit által? Dehogy is. Ellenkezőleg: megerősítjük a törvényt. Mit mondjunk tehát Ábrahámról, test szerint való atyánkról? Mit nyert el ő? Ha ugyanis Ábrahám a tettei által igazult meg, van mivel dicsekedjék; de nem az Istennél. Mert mit mond az Írás: »Ábrahám hitt Istennek, s ezt beszámították neki megigazulásul«.

Evangéliumi szakasz: Mt 7,24-8,4

Mondá az Úr: Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók. Amikor lejött a hegyről, nagy népsokaság követte. Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az nyomban megtisztult leprájától. Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!”

„Ha valaki házat épít, akkor először az alapokat rakja le, mert másképpen építeni lehetetlen. Csak az alapok után megy tovább az építkezés, amíg tető nem kerül a házra. Így kell a lelki harcban is történnie. Érzelemvilágunk fölötti éberséggel és a szenvedélyek legyőzésével rakjuk le lelki várunk alapjait. Ha a második fokkal visszautasítjuk a gonosz lelkek támadását, amelyet azok külső érzéki benyomásokkal ébresztenek, és határozottan álljuk a harcot, az alapokon a lelki vár falait építjük. Végül Istennek való tökéletes önátadásunkkal és összeszedettségünkkel felállítjuk a tetőt, s így befejezzük a lelki vár építését Jézus Krisztusban, akinek dicsőség legyen mindörökké. Amen.”

Részlet Sínai Szent Gergely tanításából, Kis Filokália, 68.oldal

“Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják és a jót rossznak!”

Olvasmány nagyböjt második szerdáján a III. imaórán

Izajás próféta jövendölése (5,16-25):

“Ítéletében magasztos lesz a Seregek Ura, és a szent Isten megdicsőül igazságosságában. A szétszórtak pedig majd legelnek, mint a bikaborjak, és az elhagyott pusztaságon bárányok tanyáznak. Jaj azoknak, akik bűneiket nagy láncon húzzák magukkal, és törvényszegéseiket vonszolják, mint kötél a szekeret. Akik így szólnak: „Rajta! Csak igyekezzék az Úr azzal, amit művel hadd lássuk! Jöjjön el és valósuljon meg az, amit Izrael Szentje tervez, hadd ismerjük meg!” Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják és a jót rossznak, akik a világosat sötétségnek teszik meg, és a sötétséget világosságnak; ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek! Jaj azoknak, akik magukban okosak, és a saját szemükben tűnnek bölcseknek! Jaj a hőseiteknek, akik bort isznak, a hatalmasoknak, akik részegítő italokat kevernek; akik ajándékokkal megvesztegetve adnak igazat a gonosznak, és attól, akinek igaza van, elveszik igazát! Amint a tarlót elemészti a parázsló tűz, és elégeti a tűzláng, az ő gyökerük is hamuvá válik, s virágjuk elszáll, mint a por, mert elvetették a Seregek Urának törvényét, és káromolták Izrael Szentjének szavát. Ezért gerjedt fel az Úr haragja saját népe ellen, s ezért emelte föl kezét és sújtott le rá úgy, hogy megremegtek a hegyek, és holttestük szemétként került az utca közepére. Mindezzel azonban még nem csillapodott haragja, sőt keze még továbbra is ki van nyújtva!”

“Bölcs Leó, kérjed Krisztus Istent, hogy üdvözítse a mi lelkünket!”

Február 18

Szentéletű atyánk, Leó római pápa emléke

Részlet a hajnali szolgálatból (húshagyó hét péntekén)

Előverses sztihirák

5. hang

Csak fölállították kereszted fáját, Krisztus, * és a bálványozás hiúsága semmivé vált, * s a kegyelem sarjadzott ki, * mert nem kell félni többé a kárhozattól, * hiszen a kereszt lett büszkeségünk, * a kereszt lett a mi erősségünk, *’ a kereszt lett a mi örömünk.

A te kereszted, Krisztus * megtörte az alvilág erejét, * az emberi nemet üdvötette, * a világot az enyészettől megszabatotta, * a latornak a Paradicsomot megnyitotta. * Íme, azért leborulunk előtte és dicsőítünk téged, *’ Üdvözítőnk, könyörülj rajtunk!

Vértanú ének

Az egek Királyának serege áldott, * mert bár földiek voltak a bajnokok, * mégis angyalokhoz méltó módon siettek a halálba. * A testieket kevésre becsülték, * és szenvedéseik árán a testnélküliek tiszteletére lettek méltóvá. * Az ő könyörsükre *’ áraszd reánk, Urunk, dús kegyelmedet.

Dicsőség… most és… fájdalmas Istenszülő-ének

Szüntesd meg sokat gyötört lelkem fájdalmát, * így kiált Krisztushoz siránkozással a Szeplőtelen. * Hogyha szenvedéseddel az embereket üdzíted, * lelkemet is, Istenige, megsebzed! * Te vagy az én édes világosságom, * te vagy az én Fiam és Teremtőm! *’ Dicsőítem a te hosszútürelmedet!

Tropár 8. hang

Az igaz hitnek oktatója, * a vallásosság és a tisztaság tatómestere, * a mindenség világítója, az igazhitűek isteni ihleté dicsérete, * ki tanításoddal, mint a Szentlélek élő szócsöve, mindeneket megvigosítottál, * bölcs Leó, kérjed Krisztus Istent, *’ hogy üdvözítse a mi lelkünket!

Dicsőség… most és…

Méhed gyümölcse, ó Tisztaságos, * a próféták és az ótörvény beteljesítője, * azért téged áhitattal Istenszülőként vallván * illő módon magasztalunk.”

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye (gorogkatolikus.hu)