Részlet Szent Athanasziosz /296-373/ művei (Szt. István Társulat, 1991): Beszéd a hellének ellen, 41-42.oldal
„Vajon milyen lehet ez a harmadik természet? Hogy jó-e vagy rossz-e, az nem világos. Mert képtelenség, hogy egyszerre jó és rossz természetű legyen az a harmadik. Mivel rendszerük ilyen gyengének bizonyul, ezért világosan ki kell fejtenünk az egyház tanításának igazságait, amely szerint a rossz se nem Istentől való, sem Istenben nincs, nem létezik kezdettől fogva, nincs önálló valósága. Az emberek azonban, mivel nem volt elképzelésük már a jóról, olyanokat kezdtek maguknak kitalálni és elgondolni, amik nem léteznek, és ami nekik tetszett. Ahogyan az ember ha becsukná a szemét, amikor a Nap erősen tűz és fényével az egész földet megvilágítja, sötétségben képzelné magát, miközben nincs is sötétség, s ezentúl mintegy sötétségben tévelyegve bolyongana. Gyakran elesne és szakadékba zuhanna, s eközben azt hinné, nincs fény, hanem sötétség, s azt hinné, hogy néz, miközben egyáltalán nem lát semmit. Ugyanígy képzeli el magának a rosszat az emberi lélek is, mert behunyja a szemét, mely megláthatná ugyan Istent. De ebben a rosszban mozogva nem tudja, hogy amikor úgy véli, hogy valamit cselekszik, tulajdonképpen semmit sem tesz, mivel a nem létezőt találta ki magának. Nem marad olyan, amilyennek Isten teremtette, hanem olyannak látszik most, amilyennek bepiszkította magát. Tudniillik arra teremtetett, hogy lássa és megvilágosodjék őáltala, most azonban Isten helyett a romlandóra és a rosszra törekszik, miként az Írás egy helyén a Szentlélek mondja: Isten az embert igaznak teremtette, de az sokféle mesterkedésbe ártotta magát (Préd 7,30). Ez tehát a rossz felfedezése és eszmélye az emberekben kezdettől, ahogyan keletkezett és kifejlődött. Hogyan alacsonyadtak le a bálványok őrültségéhez, ezt még el kell mondanom, mert tudnod kell, hogy a bálványok kiatalálása egyáltalán nem a jótól, hanem a rossztól ered. Aminek ugyanis a kezdete rossz, azt semmilyen szempontból nem lehet jónak ítélni, mert teljesen rossz. „