Egy felejthetetlen táborozás a nyugati határszélén

Szálláshelyünk egy Rönök nevű kis falu volt, az Őrség szélén. Sátrakban aludtunk, amelyek a nap és az eső elől kiváló menedéket nyújtottak. Táborunk 10 fős volt, amiben 16-21 éves görögkatolikus fiatalok vettek részt Hajdúdorogról és Kecskemétről.

Táborunk első napján csapatunk, elindult Budapestre. Első megállónk a 301-es parcella volt. Itt 1956 hősei előtt tisztelegtünk. Meglátogattuk a Terror Házát is, ahol láthattuk a múltszázad diktatórikus rendszereinek borzalmait. Utunkat ezután a Szent István Bazilika felé vettük, ahol az augusztus 20-hoz tartozó rendezvénsorozat még javában zajlott. Elmentünk az országház felé is. Mellette pedig megkerestük Magyarország települései között településeink dísztégláit. Ezután megtekintettük az Aranyvonatot is, ahol a Szent Jobb és a koronázási ékszerek élethű másolata volt kiállítva, köztük a Szent Korona is. Érdekessége az, hogy a korona alsó részét Rómától, felső részét pedig Bizánctól kapta Szent István királyunk. Első királyunk ebben is helyesen járt el, amikor a nyugati és a keleti katolicizmust is képviselte.

2. napon számos kulturális programban vehettünk részt, amely mindannyiunknak maradandó élményt nyújtott. Körmenden megnéztük a Batthany-Strattmann kastélyt, amely korszakokon átívelő építészete lenyűgöző volt.

Ezt követő napon a celldömöki Nagyboldogasszony kegytemplomot csodálhattuk meg, ahol Németh Zoltán Plébános Úr körbevezetett minket a templomban és betekintést nyújtott a kegyhely történelmi hátterébe is.

A negyedik napot a Mjus Fürdőben töltöttük Körmenden, ahol a meleg elől a hűsítő vízbe csobbantunk.

5. nap. Mivel az osztrák határ nagyon közel volt táborunkhoz, ezért ellátogattunk Güssingbe, ahol egy rövid gyalogtúra után megtekintettük a hegy tetején lévő festői szépségű kastélyt, amely a Batthany-Strattmann családhoz tartozik évszázadok óta. A túra okozta fáradalmainkat a Hársas-tó hűs vízében pihentük ki.

6. nap. Ellátogattunk Jákra is, ahol a híres Árpádkori templomot néztük meg, amelyet az elmúlt években kezdtek el restaurálni. Szombathelyet is fölkerestük, ahol Elek Antal atya teljesít szervezőlelkészségi szolgálatot és korházlelkészként is helytáll. A városban a történelmi karneválon vettünk részt. Láthattuk Szombathely majdnem ezeréves történelmi múltjának lenyomatait: a színes vásárt, a korai- és késő római kori hagyományőrzők sokaságát és a gladiátorokat. Délután pedig egy rendhagyó boksz edzésesen vehettünk részt.

7. nap. A hazafelé vezető úton sem tétlenkedtünk. Veszprémben megcsodáltuk az érseki palotát és a Szent István völgyhidat, amit a király halálának 900. évfordulóján keresztelték el 1938-ban. Utunkat Székesfehérvár felé vettük, ahol a Bory-várat kerestük fel. Utolsó állomásunk Érden volt, ahol a kommunista diktatúra szobrait tekintettük meg, az 5 méteres úgynevezett „rémszobrokat.”

Hálásan köszönjük a Rönöki Árpádházi Szent Imre Herceg Templom Alapítványának, hogy az Őrség szélén táborozhattunk, ahol a táj szépsége teljesen elvarázsolt bennünket és ilyen sok élménnyel gazdagodhattunk.

Orbán Áron

A görögkatolikus csapat egy tagja

Krisztus Születik! Dicsőítsétek!

Kirándulásunk a 2020-as nyári tábor folytatásaként 2021 augusztus 12-én kezdődött egy szép napsütötte szerdai napon. Ezen a kiránduláson érkeztek diákok Hajdúdorogról, Hajdúnánásról, Nyíregyházáról és még Kecskemétről is. Első nap, hogy megtörjük az egyhangú utazást, látogatást tettünk Visegrádon, ahol megcsodálhattuk a mesés Dunakanyart, ezt követően pedig Esztergomba mentünk, ahol a bazilikát tekintettük meg. Szállásukra megérkezve, Rönökre, ahol sátortábort alakítottunk ki. A kiránduláson kísérőként velünk volt Laci bácsi (Hegyi László) a táborunk szervezője és koordinátora, felesége Kati néni (Hegyi Lászlóné), Misi atya (Balázs Mihály, kecskeméti görögkatolikus diakónus) és felesége Krisztina. Az esztergomi bazilikát követően más lelki programunk volt, hiszen megtekinthettük a rönöki templomot, a jáki templomot, a szentgotthárdi templomot és a kőszegi templomot is. Nem csak a lelket, hanem a testet is kirándultattuk, hatalmas élmény volt a Hársas tóban megfürdenünk, a bejárni az őrségi nemzeti parkot, kirándulni Nemesmedvesen, Szentgotthárdon, airsoft pisztollyal lövöldözni és személyesen találkozni Janicsák Istvánnal. A mindennapi meleg étkeztetésünk egy körmendi kis étteremben történt, ahol nagyon finomakat falatoztunk. Barátaimmal őszintén reméljük, hogy jövőre is megadatik ez az élmény nekünk. 

Békés Boldog Új Esztendőt Kívánok:
Írta: Balázs Mihály diakónus atya

A Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség vezetését egy éve vehettem át, ez idő alatt rendszeresen szerveztünk családi, lelki és más közösségi programokat. Szerettük volna, ha csak a fiataloknak is szervezhetünk egy nyári tábort.

Az elmúlt egy évben több barátot és partnert ismerhettünk meg, így nyílt lehetőségünk egy 10 napos tábori programba bekapcsolódni. Ezért külön köszönet illeti Dr. Takács Gyula plébánost, őrségi atyát és Hegyi Lászlót, a Rönöki Árpád-házi Szent Imre Herceg Templom Alapítvány elnökét, Bodogán László hajdúböszörményi atyát és Tóth Lóránt hajdúdorogi diakónus atyát.

A tábor keretében 22 keleti és nyugati katolikus fiatal vehetett részt egy nagyon intenzív és tartalmas, kulturális, vallási, közösségi élményekkel teli programban az Őrségben (Vas megyében). Nagy segítségünkre voltak Bodogán Mátyás első éves kispapunk, Balázs Mihály tanulmányvégzett kispap és menyasszonya, Krisztina.

Néhány gondolat a tábori élményeikről:

„Ha csak egy jelzővel kellene jellemezni az őrségi táborozásunkat, akkor az a felejthetetlen lenne.
Hogy mi tette az elmúlt 10 napot ennyire meghatározóvá, napestig lehetne sorolni, de csak néhány ilyen pillanatot emelnék ki. Először is a helyszín: az Őrvidék. Páratlan táj vett körül, a szállásunk pedig közvetlenül a Rába mentén volt. A tábor ideje alatt színes programokon vehettünk részt: a körmendi kastélyt és parkját néztük meg, Árpád-korból épségben megmaradt templomban görögkatolikus Szent Liturgiát végeztünk, kenutúrán vettünk részt, kalandparkot, csillagvizsgálót látogattunk meg. A 25 táborozó gyerek között voltak hajdúböszörményiek és -dorogiak, valamint helyi fiatalok is, akikkel nemcsak múlt, hanem telt is az idő. Egyben látva a csapatot, úgy tűnt, hogy egy ismerős, összeszokott közösség vagyunk, holott igazából a táborban ismertük meg egymást. De ezek az élmények és barátságok nem jöhettek volna létre Laci bácsi (ex-autóversenyző, idegenvezetőnk és sofőrünk), valamint Elek Antal atya segítsége nélkül, Hálásak vagyunk munkájukért!” (Írta: Bodogán Mátyás)

„Számtalan szórakozási lehetőségünk adódott, amelyet folyamatosan körülölelt az ima és a hitélet. Volt lehetőségünk Ausztriában kirándulni, ahol megtekinthettük az oszmán birodalom és a magyar hadsereg által vívott harc tiszteletére felállított emlékművet. Majd további lehetőségünk volt: kenuzni, motorcsónakozni, offroadozni, túrázni, az Őrségi Nemzeti Parkba ellátogatni. A Tihanyi-félszigeten lévő középkori Apáti templomban végezhettünk görögkatolikus Szent liturgiát, amelyben Főtisztelendő Elek Antal szombathelyi görögkatolikus áldozópap homíliájában a Lukács evangéliumában szereplő „egy apa két fiáról szólt”. Az egyik fiú nemet mondott az apa kérésére, de végül mégis megtette annak kérését. Ez alatt a 10 nap alatt mi, fiatalok is gyakorolhattuk a lelki programokban, hogy mire kér bennünket a Mennyei Atya majd az életben. Továbbá folytattuk utunkat a Tihanyi Apátság felé, ahol megtekinthettük a frissen megnyílt kiállítást. Élményekben és tapasztalatokban gazdag tárlatot láthattunk a szombathelyi Sarlós Boldogasszony Székesegyházban és a hozzá tartozó püspöki palota kiállítótermeiben. Vasárnap a szállásunkon lévő, csörötneki Örökige római katolikus templomban az ottani hívekkel együtt kapcsolódtunk be a szentmisébe. Számos egyéb imalehetőségre is volt alkalmunk, köztük egyet kiemelve, amikor parakliszt végeztünk a fiatalokkal együtt. Az utolsó nap eljuthattunk Boldog Brenner János vértanú vértanúságának helyszínére (Kéthely). Itt a zarándoklat és a vértanúság értelméről, kegyelmi erejéről elmélkedtünk Antal atyával, és kértük a magyar Tarzíciuszt, hogy segítse életünket Istennek tetszően élni.” (Írta: Antal Krisztina és Balázs Mihály)

Ami egyedül nehezen megy, jó partnerekkel és barátokkal könnyebben megvalósítható. Legyen ez a következő, előttünk álló év mottója, alakuljon bárhogyan is a járvány által a közösségi életünk és a lehetőségeink, jó partnerekkel rugalmasan mégis megvalósíthatjuk közösségi szinten azt, amire a Mennyei Atya küldetést adott mindnyájunknak.

Elek Antal szombathelyi szervezőlelkész

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

A Magyar Falu Program közösségfejlesztés programban a Csörötneki római katolikus plébánia (mint nyertes pályázó) egy 10 napos ifjúsági tábort valósít meg. A táborban keleti és nyugati katolikus fiatalok vesznek részt az ország keleti és nyugati részéről. A Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség segített kiválasztani a kelet-magyarországról érkező fiatalokat, segít lelki programokkal megtölteni a tábort a 10 nap alatt. Vas megyei görögkatolikus fiatalok is bekapcsolódnak a programba.

Szeretnénk megköszönni a lehetőséget Dr.Takács Gyula plébános atyának és Hegyi Lászlónak (a Rönöki Árpád-házi Szent Imre Herceg Templom Alapítvány elnöke), hogy görögkatolikusként ránk gondolt mint partnerre.

A programhoz jó időtöltést és Isten áldását kívánjuk!

Elek Antal gk. szervezőlelkész

A tervezett program, mely az időjárástól függően sorrendjében változhat:

A szállás az Akácfa Kempingben, sátrakban (Vizitúra-kikötő, Csörötnek, https://www.csorotnek.hu/turizmus/akacfa-kemping)

1. nap: 2020. aug. 3. Utazás kisbuszokkal, táborkezdés 18 órakor

2. nap: Tábornyitás, környékbeli túrával,

3. nap: 2020. aug. 5. Tihanyi kirándulás, 11 órakor Szent Liturgia az Árpád-kori Apáti templomban, a Tihanyi apátság megtekintése, fürdés a Balatonban

4. nap: Körmend és Ják nevezetességei
5. nap: A Hársas-tóhoz való biciklitúra, főzés, fürdés

6. nap: Szentgotthárdi csata színhelyének megtekintése, Mariabild, szabadfoglalkozás, sportversenyek

7. nap: vasárnapi római katolikus szent mise látogatás, Szombathelyi Székesegyház, erdei kötélpálya,

8. nap: Kézműves programok,  kisebb túra,
9. nap: Fürdés a körmendi élményfürdőben, szabadprogram kiscsoportokban

10. nap Visszaindulás: aug.12-én.

“Anjou Lajos a későbbi nápolyi király, II. Anjou Károly második fia és V. István magyar király unokája volt. 1288-ban két testvérével együtt túszként III. Alfonz aragóniai király udvarába került, s hét évet töltött ott.

Fogsága első évét a moncadai várban töltötte, 1289–93-ig Ciurana várában őrizték. Ezután Castile, Barcelona, majd ismét Ciurana volt a börtöne. Fogságukban két ferences, Francesco Brun (későbbi gaetai püspök) és Pietro Scarier (későbbi rapollai püspök) volt mellettük. Leveleztek Olivi Péter ferencessel, aki vigasztalta és bátorította őket. A fogság alatt Lajosban megérlelődött a papi hivatás, a ferencesekkel való kapcsolat pedig a rend felé irányította. 1294-ben V. Celesztin engedélyével fölvette a tonzúrát, s a pápa októberben rábízta a lyoni érsekséget: ,,annak ellenére, hogy még kiskorú vagy, s hogy túszként ellenségeid fogságában élsz”. E kinevezést 1295 áprilisában VIII. Bonifác semmisnek nyilvánította.

1295-ben meghalt II. Károly elsőszülött fia, Martell Károly, s a trónöröklés Lajosra szállt, ő azonban ez év októberében kiszabadulva a fogságból, Montpellier-ben be akart lépni a ferencesekhez. A rendfőnök, félve a király haragjától, nem engedélyezte a belépést. Lajos tehát Rómába ment, ahol VIII. Bonifác karácsonykor szubdiákonussá szentelte. Ezután Nápolyba ment és lemondott a trónról testvére, Róbert javára. Az érsek május 19-én pappá szentelte.

Már a katalóniai fogság idején föltűnt Lajos egyszerűsége, alázatossága és jámborsága, melyekben szentelése után tovább tökéletesedett. Vágya, hogy ferences lehessen, nem csökkent. Ezért mikor a pápa 1296 decemberében Toulouse püspökévé akarta kinevezni, csak úgy fogadta el, ha ferences lehet. December 24-én tett fogadalmat (a ferences ruhát azonban a pápa parancsára nyilvánosan nem viselhette), 30-án pedig megkapta a püspöki kinevezést. 1297. február 5-én, miután a római Ara Coeli-templomban ünnepélyes misét pontifikált, levetette püspöki ruháit, és nyilvánosan magára öltötte a ferences habitust. Atyja emiatt nagyon megharagudott rá.

1297 májusában érkezett Toulouse-ba, s már júniusban elindult Katalóniába, hogy békét teremtsen II. Jakab és Foix hercege között. Útjáról visszatérőben augusztus folyamán megállt szülővárosában, Brignoles-ban, ahol váratlanul megbetegedett, és augusztus 19-én meghalt. A hagyomány úgy tudja, hogy csak a halál akadályozta meg, hogy lemondjon püspökségéről. A marseilles-i ferences templomban temették el. Testét itt őrizték 1423-ig, amikor V. Alfonz aragóniai király ereklyéit átvitette Valenciába, ahol a katedrálisban helyezték el.

Temetése után a sírjánál csodák történtek. Boldoggá avatását 1300- ban indították el, és 1317-ben avatták szentté. Ünnepét a rendben augusztus 19-én ülik.

---

Hevenesi Gábor a 17. század végén így ír róla:

Lajos, a szicíliai királynak, Károlynak és V. István leányának, Máriának fia 1274-ben született. Atyját Péter aragóniai király egy tengeri csatában legyőzte, és a 14 éves Lajost atyjáért cserébe túszként Katalóniába vitte. Hét évvel később Lajos, megutálván a földi kincseket, s megtanulván, hogy elméjével és vágyaival többre törekedjék, elhatározta, hogy belép a ferencesek közé. Oly gyorsan haladt a tudományokban, hogy a teológiában való jártasságáért a ,,csodálatos” melléknevet kapta. Rómában szubdiákonussá, Nápolyban diákonussá és pappá szentelték. Bonifác pápa kinevezte Toulouse püspökévé, de a kinevezést csak úgy fogadta el, ha továbbra is megtarthatja a Szent Ferenc szerzetében tett fogadalmakat. Püspökként is megfeledkezve királyi származásáról, minden világi pompát távol tartott házától, de még inkább szeretetétől és érzületétől. A legszükségesebb javain kívül mindent a szegényeknek adott. Hogy szűzi tisztaságban tudhassa gyenge testét, különféle módokon sanyargatta: szigorú böjtöléssel, virrasztásokkal, durva ruhákkal, az Isten kedvéért vállalt gondokkal s fáradozásokkal törte meg testének erejét. Derekán kötelet viselt sok csomóval, hogy testét alávesse a léleknek. E kemény élet megtörte egészségét, és a megtört test utat nyitott a léleknek az ég felé. Míg teste lázban égett, 1299-ben lelke boldogan szárnyalt az ég felé. Szent testét Marseilles-ben, a ferencesek templomában temették el. Sírjánál a sántákkal, vakokkal és süketekkel történt sok csoda mellett a szájából kivirágzott rózsa tanúskodott szentségéről. 1317-ben történt szentté avatása után unokaöccse, Károly, Magyarország királya, Lippán ferences templomot és kolostort épített a tiszteletére.

---

Istenünk, örök dicsőség királya, aki Szent Lajos püspöködnek megadtad, hogy a földi királyságnál többre tartsa a mennyek országát, szűzi tisztaságban éljen és szeretettel szolgálja a szegényeket, kérünk, segíts minket, hogy példáját követve mindenben a Te országodat keressük, és elnyerjük az élet koronáját! “

Forrás:https://archiv.katolikus.hu/szentek/1113-220.html