„Akik nem vizsgálják önnön lelkiismeretüket, nem forgathatják haszonnal a lelki írásokat”

„Paisziosz atya különösen hangsúlyozta a lelkiismeret szerepét a lelki életben: „A lelkiismeret Isten legelső törvénye, amit mélyen az ősszülők szívébe vésett, s azt mintegy fénymásolatként kapja mindenki a szüleitől, amikor a világra jön. Azoknak, akiknek a mindennapos önvizsgálattal sikerült lelkiismeretüket kifinomulttá tenniük, immár idegeneknek érzik magukat ettől a világtól, a világiak pedig furcsálják érzékeny viselkedésüket. Akik azonban nem vizsgálják önnön lelkiismeretüket, nem forgathatják haszonnal a lelki írásokat, az atyák útmutatásaival sem mennek semmire, de még Isten parancsolatait sem lesznek képesek megtartani, mivelhogy érzéketlenné váltak.”

Részlet Dionísziosz Tácisz: „Légy elrejtett ember!”, 58.o.

„Ők még nem értették meg az erejét és az értékét az imádságnak.”

„Jerondasz, az egész családnak együtt kell este imádkozni?

A felnőttek viselkedjenek nemes lelkűen. Ők imádkozzanak, és a kicsinyeknek mondják: „Ha akartok, maradjatok egy kicsit”. Ha már egy kicsit nagyobbak a gyerekek, lehet egy rendszerük, 15 perc a nagyobbaknak, 2 vagy 5 perc a kisebbeknek és utána amennyit akarnak ők. Ha a szülők erőltetnék, hogy a teljes esti imádságon (apodipno) részt vegyenek, rosszul viselnék. Nem kell őket kényszeríteni, mert ők még nem értették meg az erejét és az értékét az imádságnak. A szülők, tegyük fel ehetnek babot és húst, mindenféle nehéz ételt. Amikor azonban a kisgyermek még csak tejet iszik, fogják neki mondani, hogy egyen húst, mert jobban erősít? Lehet hogy jobban erősít, de szegény gyermek nem tudja megemészteni. Ezért eleinte egy kevés húst adnak neki szafttal, hogy akarjon újra enni.

Jerondasz, néha a felnőttek is olyan fáradtak este, hogy még az esti imádságot sem tudják elvégezni. Ha nagyon fáradtak vagy betegek, akkor mondják csak el a fele imát, vagy legalább egy „Mi Atyánkot”. Ne hagyják el teljesen az imádságot. Ahogy a háborúban is, ha egyedül maradsz estére egy magaslaton, ellenségektől körbe zárva, leadsz pár lövést, hogy elijeszd a támadókat, elvéve így kedvüket a rohamtól. Így ők is hadd eresszenek el pár lövést, hogy megijedjen az ördög és elmenjen.

Az imádságnak nagy ereje van a családban. Ismerek két testvért, akik nem csak azt érték el imájukkal, hogy ne váljanak el szüleik, akiknek problémájuk volt egymás közt, hanem még szeretetteljesebbé tették őket. Nekünk az édesapánk ezt mondta:„Nem tudom mit fogtok csinálni, de naponta kétszer jelentkezni kell az Istennél, hogy tudja hol vagytok”. Minden reggel és minden este imádkoztunk az Ikonok előtt együttesen, az apám az édesanyám és a gyermekek és végül leborultunk a Krisztus Ikonja előtt. Amikor pedig valami probléma volt a családban, imádkoztunk, hogy megoldódjon. Emlékszem egyszer, mikor megbetegedett a legkisebb testvérünk, az apám mondta: „Gyertek kérjük meg az Istent, hogy vagy gyógyítsa meg, vagy vegye magához, hogy ne szenvedjen”. Mind imádkoztunk, és megygyógyult. De az asztalnál is mind együtt ültünk. Először imádkoztunk, és utána kezdtünk enni. Ha valaki az asztali áldás előtt kezdett enni, ezt mondtuk: „Ő paráználkodott”. Az önmegtartóztatás hiányát paráznaságnak tartottuk. A család szétbomlását jelenti, ha mindenki akkor ér haza amikor akar, és magába eszik pedig lehetne másképp is.”

Részlet Athoszi Jerondasz Paisziosz, Igék 4. kötet, 164.165.o.

„Az amit az ember akar, nem mindig az Isten akarata is.”

Gyermektelenség

– Jerondasz, megkérdezett bennünket egy házaspár kik vérszegénységben szenvednek, hogy kell-e gyermeket vállalniuk. Azt mondtuk nekik, kérdezzék meg a Lelki Atyjukat.

– A Lelki Atyák nem mondhatják az ilyen házaspároknak, hogy ne vállaljanak gyermeket. Jóravalóságra kell őket vezetni, hogy küzdjenek az önmegtartóztatásért és körültekintően vezetni őket.

– Jerondasz, vannak házaspárok kik nagyon lelkileg élnek, mégsincs gyermekük.

Az Isten sokaknak nem ad gyermeket, hogy szeressék a világ összes gyermekét minta sajátjukat és segítsenek lelki újjászületésükben. Volt egy ember kinek nem volt gyermeke, de mikor kijött a házból, a környék összes gyermeke odasereglett és nagy szeretettel vették körül. Nem eresztették munkába menni. Látjátok, az Isten nem adott nekik saját gyermekeket, de megajándékozta azzal az áldással, hogy a szomszédság összes gyermeke mint apját szerette és a maga módján segítette őket lelkileg. Az Isten döntései végtelen bölcsek. Máskor meg azért nem ad gyermek áldást az Isten, hogy elrendezzen egy-egy árvát is. Ismertem egy jó Keresztényt, aki ügyvéd volt. Egyszer mikor a városában jártam, meglátogattam, és szíveslátása rábírt, hogy nála maradjak egy napig. Megismertem a feleségét is, ki hasonlított hozzá az erényekben. Beszéltek nekem egymás lelki életéről. Később sok Kereszténytől tudtam meg, hogy segítenek rajtuk. Az Istennek ez az embere tisztességgel végezte az ügyvédi munkát. Ha látta, hogy valaki szélhámos, nem csak, hogy nem vállalta az ügyet, de szigorúan meg is feddte, hogy változzon meg. Ha bűnöst látott, de bűnbánót, próbálta valahogy rendbe hozni a dolgokat vagy csökkenteni a büntetést. Ha szegényt látott kivel igazságtalanság történik, egyáltalán nem kért pénzt és a tárgyaláson próbálta felmentetni. Nagyon egyszerűen élt, így a kevés pénz amit keresett elég volt neki, még arra is futotta, hogy szegény családokon segítsen. Az ügyvéd otthona valódi lelki oázis volt a város sivatagában. Ott összegyűltek az emberek gondjaikkal, szegények, munkanélküliek családi problémákkal, ő pedig melléjük ált mint jó apa. Voltak ismerősei különböző beosztásokban, akinek telefonált, szívességet kérve mások számára és senki se mondott neki „nemet”, mert mindenki szerette és tisztelte. Ugyan így tevékenykedet a felesége is. Szegény gyermekeken segített vagy fiatalokon kik nehezen boldogultak tanulmányaikkal. Úgy tekintettekrá mint édesanyjukra. Egyszer csak azonban előadta nekem egy panaszát. „Mikor megházasodtam, Atyám, mondta el, rögtön felmondtam tanárnői állásomat, mert úgy gondoltam igazán jó anya leszek. A Krisztustól még azt is kértem, hogy adjon nekem húsz gyermeket, de sajnos egyet se adott”. Ekkor így feleltem neki: ” Neked, testvérem, ötszáznál több gyermeked van és még panaszkodsz? Krisztus látta jóságos szándékodat és megjutalmaz érte. Most, hogy annyi gyermek lelki újjászületésében segítesz, jobb anyává válsz sok más anyánál és túl teszel még a sok gyermekes anyákon is. Nagyobb fizetséged is lesz, mert a lelki újjászületéssel a gyermekeknek biztosítva lesz az örök élet”. Egyébként örökbe is fogadtak egy kislányt és rá hagyták vagyonukat. Ő ápolta őket és mikor elhunytak kolostorba ment – még ha az otthonuk olyan is volt mint a kolostor, mert az összes szertartást felolvasták. Az esti istentiszteleten más keresztény testvérek is részt vettek, a déli és a reggeli imákat hármasban olvastak. Ezek az áldott lelkek sok fájó lelket segítettek meg. Isten nyugosztalja őket is.

Ezért mondom, hogy a legnagyobb és a legjobb sokgyermekes az az ember ki újjá született lelkileg és segít a világ összes gyermekének lelki újjászületésében, hogy biztosítsák lelküket a Paradicsomban.

– Néhányan, Jerondasz, kiknek nem lehet gyermeke, örökbefogadáson gondolkoznak. – Igen, jobb ha örökbe fogadnak. Nem kell erőltetniük. Az amit az ember akar, nem mindig az Isten akarata is.

– Jerondasz, az örökbe fogadó szülők, egy bizonyos korban el kell, hogy mondják a gyermeknek, hogy örökbe fogadták?

– E, a legjobb, ha elmondják neki. De az aminek jelentősége van, hogy nagyon és helyesen szeressék a gyermeket. Vannak gyermekek kik a saját szüleikkel élnek, de más embereket jobban szeretnek, mivel a szülőknek nincsen szeretete.

Részlet Athoszi Jerondasz Paisziosz, Igék, 4. kötet, A családi élet, 73-76.o.

„A fiatalok barátja” lebukott

Don Bosco tudta, hogy a vallásellenes lapok sokat ártanak a fiataloknak. Az utcákon azonban csak ezeket árulták, a falak tele voltak ízléstelen, felháborító plakátokkal. Katolikus lap nagyon kevés volt, és azok sem jutottak el a néphez.

Annak ellenére, hogy sok és bokros tennivalója volt, (1849) februárban belevágott egy lap szerkesztésébe és terjesztésébe. „Az ifjúság barátja” címet adta neki. Háromszor jelent meg egy héten. A szerkesztésben Don Carpano és Don Speirani segítettek. A nyomdai munkát a Speirani-Ferrero cég vezette.

Egy kisebbfajta csőd volt. Az első negyedévben 137, a másodikban 116 előfizetője volt. Összesen 61 szám jelent meg. Ráfizetés:272 líra. Mégsem bánta meg soha. A cél jó és nemes volt. Először találkozott életében a jók „nyugodt lelkiismeretével”. „A katolikus sajtót Olaszországban úgy húzzuk magunk után, mint egy nehéz láncot, már legalább száz éve”- mondotta.”

Részlet Teresio Bosco: Don Bosco új életrajza, 210. oldal

„Az elért célkitűzések problémája”

„Meglehetősen különös, hogy pozitív, sőt nagyszerű életkörülmények is előidézhetnek „alkalmazkodási zavart”. Ezt a témát Reinharrd Tausch (a Hamburgi Egyetem pszichológiaprofesszora) vizsgálta, és „az elért célkitűzések problémájának” nevezte a jelenséget. Aki sokat birtokol (nem csak anyagi értelemben véve), aki messzemenőkig elérte, amit akart és amit tervezett, azt a Viktor E. Frankl által leírt egzisztenciális vákuum, vagyis értelemválság fenyegeti. A könnyű élet lustává, céltalanná, szeretetlenné tesz, narcisztikus tendenciák kezdenek elburjánzani az emberben, és fékezik abban, hogy építő módon vegyen részt a világ életében, és érzékeny legyen annak gondjaira. Ennek személyes következménye katasztrofális, és olyan felrázó ellenőröket tesz szükségessé, amilyeneket a logoterápiás beavatkozás kelthet.

Végül azokat is meg kell említenünk, akik ugyan nem visznek keresztet a vállukon, mégis hiányolnak valami lényegeset az életükből. Erősíteni akarják személyiségüket, meg akarják alapozni identitásukat, mércék és viszonyítási pontok után vágyakoznak. Elvileg ők az istenkeresők. A „legvégső dolgokat”, a „hitelességet” keresik, azt, amiben képesek lennének hinni. Néha közvetve teszik fel a kérdéseiket, és csak bizonyos idő után hullik le a lepel rejtett céljukról.”

Részlet Elisabeth Lukas, Spirituális lélektan című könyvéből, 13.oldal

“Néha-néha tekintettel kell lenni a testvérek gyengéire is”

Részlet remete Szent Antal (i.sz.251 -356) mondásaiból, A szent öregek könyve, Ókeresztény Örökségünk,

„Egyszer egy ember vadállatra vadászott a pusztaságban. Meglátta, amint Antal abba a testvérekkel tréfálkozott, és megbotránkozott. Mivel az öreg fel akarta világosítani őt arról, hogy néha-néha tekintettel kell lenni a testvérek gyengéire is, így szólt:

„Tegyél egy nyilat az íjadra és feszítsd meg!”

És az úgy tett. Akkor ismét azt mondta Antal: „Feszítsd meg!” Az megfeszítette. Újból így szólt Antal: „Feszítsd meg!”

Erre azt mondta a vadász: „Ha mértéken felül feszítem meg, eltörik az íj!”

Az öreg így szólt: „Így van ez Isten művével is: ha mértéken felül megeröltetjük a testvéreinket, hamar széttörnek. Tehát néha le kell hajolnunk testvéreinkhez.”

Amikor meghallotta ezt a vadász, megrendült, és nagy haszonnal távozott az öregtől, a testvérek pedig megerősödve tértek vissza kunyhóikba.”

A kegyelmi állapotról

Egy fénykép történe

„1861. május 19-én, Pünkösd ünnepén Don Bosco elhatározta, hogy készíttet egy fényképet, amint éppen a fiúkat gyóntatja. Ez a fénykép a tanúja annak a különleges küldetésnek, amit Isten rábízott a gyónás területén, hogy üdvösségre legyen a fiuknak.

Don Bosco meggyőzésére Francesco Serra vállalkozott, aki aztán főszereplője lett így egy igen különös jelenetnek.

Amikor minden készen volt az exponáláshoz, Don Bosco így szólt Francescohoz:

  • Tudd meg, hogy már három vagy négy alkalommal hagytam, hogy lefényképezzenek, de még senkinek sem sikerült jól. Legutóbb elmentem néhány fiúval Torino legjobb fényképészéhez, de akármit csinált, nem lett belőle semmi. Az összes fiú magán kívül volt és azt mondták, hogy még soha nem jártak ilyen szerencsétlenül. Mondtam nekik, hogy ha akarnak készíttetni rólam egy arcképet, előbb menjenek, és végezzék el jól a szentgyónásukat. Ők meg elkezdtek nevetni, mintha valami szellemeset mondtam volna, de aztán egy óra próbálkozás után kénytelenek voltak minden eredmény nélkül abbahagyni. Ezért mondom most neked – fejezte be Serrához forulva Don Bosco -, ha kegyelmi állapotban vagy, folytasd nyugodtan. De ha nem, mondd meg őszintén, hogy ne próbálkozzunk hiába.

Már csak emiatt is, Serra úgy döntött, folytatja és csupán két próbálkozás után, tökéletesen sikerült a kép, ezért az összes fiú elkezdett hangosan kiabálni:

  • Serra kegyelmi állapotban van!

A lecke nemcsak neki szólt, hanem minden jelenlévőnek, és még azt is példázza, hogy mennyire akarjuk biztosítani magunknak a sikert, még az anyagi dolgokban is.”

Részlet Michele Molineris: Napról napra Don Boscóval című könyvéből, 85.oldal, (vö. Memorie Biografiche, VI.953.)

Részlet a Szentlélek megszerzése, Szárovi Szent Szerafim (Beszélgetése N.A. Motovilovval) című könyvéből

  • És mégis mit érzel?
  • Az egész szívemben rendkívüli örömöt.
  • Annyira kívánom, aranyoskám, hogy te is megszerezd az Isteni kegyelem e kimeríthetetlen forrását, s hogy mindig kérdezhesd magadtól:” Szentlélekbe vagyok- e vagy sem?” S ha már a Lélekben vagy, áldassék Isten!- Nincs mit búsulni. Hiszen így kész vagy azonnal megjeleni Krisztus rettenetes ítélőszéke előtt. Mivel” ahogyan talállak, úgy foglak megítélni”. Ám de, ha nem vagyunk a Lélekben, meg kell keresnünk, hogy miért és mi okból hagyott el minket a Szentlélek Úristen. Újra meg újra meg kell keresnünk Őt, jóságán keresztül, és le kel rohannunk az ellenséget, aki eltávolított tőle. Egészen addig hogy porából se maradjon semmi. Ahogy Dávid próféta is mondta:” Utolérem ellenségeimet, és megfogom őket és nem térek vissza, míg el nem pusztulnak. Összetöröm őket és föl nem kelhetnek: elhullnak lábaim alatt.”
  • Bizony, így van ez, aranyoskám. Így kell neked is lelkiekben- kereskednek az erénnyel. S szét kell osztani a Szentlélek kegyelmének ajándékait azoknak, akiknek szükségük van rá. Éppen úgy, ahogy a meggyújtott gyertya maga is ragyog és lángra gyújt más gyertyákat, hogy máshol is beragyogtassák minden anélkül, hogy az ő fénye kihunyna. És ha ez így van a földi tűzzel, mit mondjunk Isten Örök Szent Lelke kegyelmének tűzéről? Mivel Isten kegyelmének földi javai szétosztatnak, sokszorosan is növekednek abban, aki szétosztja őket. Maga az Úr volt az, aki azt mondta:” Mindaz, aki e vízből iszik ismét megszomjazik: aki pedig ama vízből, melyet én adok majd neki, nem fog megszomjazni sosem, hanem a víz, melyet én adok majd neki, örök életre buzgó víznek forrása lesz ő benne”
  • Atyám mondtam, egész idő alatt a Szentlélek kegyelmének megszerzéséről beszélsz mint a keresztény élet céljáról. De hol és hogyan láthatom meg ezt? A jócselekedetek láthatóak, de lehetséges- e a Szentlelket megpillantani? Miből tudom, hogy velem van- e vagy sem?
  • A mai időkben felelte a sztárec, a Krisztus Urunkba vettet hitünk általános elhidegülése miatt, és az Ő Isteni gondviselése iránti meg az Istennek emberrel való közössége iránti figyelmetlenségünk miatt- olyan messze kerültünk Tőle, hogy nyugodtan mondhatjuk: majdnem teljesen feladtuk a valódi keresztény életet. Az Szentírás bizonyságai ma már igen különösnek tűnnek számunkra. Mint Pl. amikor Mózes szájával mondta a Szentlélek:” És Ádám látta az Urat sétálni a Paradicsomba”, vagy amikor Pál apostol szavait olvassuk:” Ázsiába mentünk és Isten Lelke nem jött velünk: visszatértünk Macedóniába, és Isten Lelke velünk jött”. A szentírásban nem egyszer említik, hogy Isten többször is megjelent az embereknek.
  • Ez az, amiért néhányan azt mondják:” ezek a passzusok érthetetlenek. Mert lehetséges- e valóban, hogy az ember Istent szemtől szembe láthassa?”. De ebben nincsen semmi érthetetlen. Ez a megértési kudarc azért következet be, mert eltávolodtunk az eredeti keresztény ismerés egyszerűségétől. A tanulás látszata alatt a tudatlanság olyan sötétségét értük el, hogy amit a régiek világosan megértetek, az számunkra majdnem felfoghatatlannak tűnik. Hajdan még a hétköznapi beszélgetésekben sem tűnt különösnek Isten emberek közötti megjelenésének gondolata. Olyannyira nem, hogy mikor Jóbot barátai megdorgálták Isten káromlásért, Ő így felelt: Hogyan is lenne az lehetséges, hiszen érzem” az Isten leheletét az orromba”. Azaz, hogyan is káromolhatnám az Istent, mikor a Szentlélek bennem van. Ha káromoltam volna Istent a Szentlélek elhagyott volna. De lám! Leheletét érzem orromba.
  • Ugyan így mondják Ábrahámról és Jákobról is, hogy látták az Urat és beszélgetek vele. Sőt Jákob még küzdött is vele. Mózes és mindazok, akik vele voltak, látták Istent, amint a Sinai hegyen átvette Tőle Mózes a törvénytáblákat. Felhőoszlop és tűzoszlop vagy más szavakkal a Szentlélek nyilvánvaló kegyelme szolgált vezetőül Isten népe számára a pusztában. Az emberek látták Istent és a Szentlélek kegyelmét. Nem álmukban vagy zavart képzeletük izgalmában, hanem a valóságban és teljesen nyilvánvalóan.
  • Annyira figyelmetlenek lettünk az üdvözség munkálkodása iránt, hogy a Szentírásban megörökített többi dolgot is ugyan így félreértjük. Mindezt azért, mert nem keressük Isten kegyelmét, s elménk önhittsége nem engedi meg, hogy lelkünkben megtelepedjék. Azért van, hogy híján vagyunk az Urtól jövő igazi megvilágosításnak, amit azoknak a szívébe küld, akik éhezik és szómjuhozzák teljes szívükből Isten igazságosságát.

Így folytatta Szerafim atya:- Mikor Isten Lelke leereszkedik az embere és betölti az Ő ihletének teljességével, akkor az emberi lélek kicsordul- a kifejezhetetlen öröm hatására, mivel Isten lelke mindent örömmel tölt el: mindent, amit csak megérint. Ez azaz öröm amiről az Úr beszél az Írásban:” Az asszony midőn szül, szomorúsága vagyon, mert eljött az ő órája: miután pedig megszülte a gyermeket, már nem emlékszik szorongatásaira örömében, hogy ember született a világra. Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét látlak titeket, és örvendezni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el tőletek”. És mégis, bármi vigasztaló is ez az öröm, amit most érzel a szívedben, semmi az ahhoz képest, melyet maga az Úr jelentet ki az Ő apostola szájával, hogy pedig ez az öröm az,” hogy szem nem látta, fül nem hallotta, sem az ember szívébe föl nem hatott, mit Isten azoknak készített, kik őt szeretik”. Most előízét kaptuk annak az örömnek, s ha azok ilyen édességgel, jóléttel és boldogsággal töltik el lelkünket, mit mondjunk arról az örömről, amely mennyben van előkészítve azok számára, akik itt a földön sírnak? És te, Gyermekem, eleget sírtál már e földi életedben, és lásd, az Úr már ebben az életben ekkora örömmel vigasztal meg. S most már csak rajtunk áll, hogy” erőről erőre haladjunk” és „ eljussunk a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére” és így az Úr szavai beteljesülnek bennünk:” akik pedig az Úrban bíznak, megifjodnak erejükben, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem fáradnak el”; „erőről erőre haladnak, és megjelenik nekik az istenek Istene a Sionon „, a megvalósulás és a mennyei látomások Sionján. És csak akkor fog a mostani örömünk( amely most csak röviden és keveset jött hozzánk) megjelenni a maga teljességében, és senki sem fogja elvenni tőlünk, mert csordultig töltődtünk a megmagyarázhatatlan mennyei örömök által.

  • Még mi mást érzel, Barátocskám?
  • Rendkívüli melegséget- feleltem.
  • Hogyan érezhetsz melegséget, Gyermekem? Nézd csak, az erdőben ülünk. Kinn hideg van és lábunk alatt hó. Hüvelyknél is vastagabb hó borít mindkettőnket, és a hópelyhek még mindig hullnak. Miféle melegség lehet az?
  • Azt feleltem, olyasmi, mint a fürdőházakban, mikor vizet öntenek a forró köre s a gőz felhőkben gomolyog.
  • Nem is!- folytattam. Nincs a földön semmi, aminek ilyen jó illata lenne. Mikor még drága édesanyám élt, s én rajongtam a táncért, bálba és összejövetelekre járni, ő mindig Kazányból való illatszerekkel hintet be. De azok a szerek nem árasztottak ilyen csodás illatot. És Szerafim atya, még mindig mosolyogva azt mondta:
  • Én magam is ugyanúgy tudom, mint te Gyermekem. S csupán azért faggatlak, hogy vajon te is ugyanúgy érzed-e? Ez valóban létező, Barátocskám! A legédesebb földi illat sem hasonlítható ahhoz, amit most te érzel. Hisz mindkettőnket Isten Szent Lelkének illata borított be. Mi is lenne ehhez hasonló a földön? Jól jegyezd meg Barátocskám, azt mondtad nekem, hogy körülütünk olyan meleg van, mint a fürdőházban. De nézd csak, sem rajtad, sem rajtam nem olvadtak el a hópelyhek. Sem a lábunk alatt. Annak okáért ez a melegség nem a levegőben van hanem bennünk. Ez a melegség az, amelyről a Szentlélek késztett minket az imádság szavaival kiáltani az Úrhoz:” melegíts meg engem a Te Szent Lelked melegével!” Ettől tartották melegen magukat a remeték, és nem féltek a téli fagyoktól, mert általa úgy voltak öltözve, mint ha szőnyegruhájuk lett volna- a Szentlélek által szőtt, kegyelem adta ruházatban. Így ennek valóságnak kell lenni, hiszen Isten kegyelmének bennünk kell lakozni, a szívünkben, mivel az Úr mondta:” mert íme az Isten országa bennetek van”. Az Isten országa alatt a Szentlélek kegyelmét értette. Ez az Isten országa most mibennünk van és a Szentlélek kegyelme beragyog és kívülről is melegít. S rengeteg finom illattal tölti be köröttünk a levegőt, Mennyei örömmel édesíti meg érzékeinket, s szívünket kimondhatatlan boldogsággal tölti el. Ez a mi mostani állapotunk az amelyről az apostol szól:” mert az Isten országa nem étel és ital, hanem igazság, béke és öröm a Szentlélekben.” Hitünk nem emberi bölcsességnek meggyőző szavaiból áll, hanem a Léleknek és az erőnek megmutatásában. Erről az állapotról, amelyben most vagyunk mondja az Úr:” vannak némelyek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, míg meg nem látják az Isten hatalommal jövő országát”. Látod már, Gyermekem, hogy milyen- szavakkal el nem mondható- örömöt adott az Úristen most nekünk! Ezt jelenti a Szentlélek teljességében való lakozás. Azt írja Egyiptomi Szent Makáriosz (+390):” Én a Szentlélek teljességében voltam.” Az Úr az Ő Szentlelkének e teljességével eltöltött minket, szegény teremtményeit- csordultig. Látod Barátocskám, már szükségtelen megkérdezni, hogy az ember hogyan is jut el a kimondhatatlan kegyelembe, ami most meglátogatott minket.
  • Nem tudom, atyám, mondtam, megadja e nekem az Úr, hogy később is oly élénken és tisztán emlékezzek Istenkegyelmére, amint most érzem?
  • Úgy gondolom, válaszolt Szerafim atya, hogy az Úr segítségedre lesz, hogy ezt örökre megőrizd. Másként az Ő jósága sosem hajlana meg így, az alázatos imának, s nem előzné meg ily gyorsan a szegény Szerafim kérését: annál is inkább, mivel nem egyedül neked adatott megérteni, hanem rajtad keresztül az egész világnak is, azért, hogy magad is megbizonyosodjál Isten munkálkodásáról és másoknak is használni tudjál. Az a tény,hogy én szerzetes vagyok te pedig világi ember, teljesen mellékes. Amint Isten kíván, az a Belé és egyszülött Fiába vetett igaz hit. Viszonzás képen- a magasságból- a Szentlélek kegyelmét kapjuk. Az Úr azt a szívet keresi, amely csordultig van telve Isten és a felebarát iránti szeretettől: ez az a trón, melyen ülni szeret és amelyen égi dicsőségének teljességében megjelenik. ” Fiam, add nekem a szíved!- Mondja- és a többit én magam teszem hozzá”. Isten országa befoglalható az emberi szívbe. Azt mondta az Úr tanítványainak: ” keressétek azért először az Isten országát és az Ő igazságát! Ezeket mind megkapjátok. Hisz tudja a ti Atyátok, hogy ezekre szükségetek van”. Az Úr nem dorgál meg azért, mert földi javakat is használunk, mivel Ő maga mondta azt, hogy földi életünk körülményeinek következtében szükségünk van mind ezekre a dolgokra. Mind arra, ami földi életünket békésebbé teszi, és utunkat a mennyei hazánkba megkönnyíti ez az amiért Szent Pál apostol azt mondta, véleménye szerint nincs jobb a földön a jámborságnál és az elégedettségnél. Szent Egyházunk pedig azért imádkozik, hogy az Úr által adassék ez meg nekünk. Ámbár baj, balsors és különféle szükség elválaszthatatlan földi életünktől még is az Úristen nem akarta és nem is akarja, hogy itt csak baj és nyomorúság legyen az osztályrészünkről. Ezért az apostol által úgy parancsolta, hogy” viseljétek egymás terhét, és így teljesítsétek a Krisztus törvényét”. Az Úr Jézus személyesen adta nekünk az egymás iránti szeretet parancsát, amivel megkönnyíthetjük- e kölcsönös szeretettel vigasztalva egymást- a mennyei haza felé vezető utazásunk siralmas és szűk ösvényét. Miért ereszkedet volna akkor le a menyből, ha nem azért, hogy silányságunkat magára vegye, s hogy végtelen jóságával és kimondhatatlan nagylelkűségével gazdaggá tegyen bennünket. Nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy Ő maga szolgáljon és sokak üdvözségéért adja oda életét. Te ugyanazt teszed, Gyermekem. S miután láttad Isten irgalmát, mely nyilvánvalóan megmutatkozott neked, meséld el mindenkinek, aki csak üdvözülni kíván!” És azt mondta nékik: az aratni való sok, de a munkás kevés”. Az Úristen vezet minket ebben a munkában. Kegyelmének ajándékait adta nekünk azért, hogy embertársaink üdvözülésén munkálkodjunk. A kalászokat learassuk és Isten országában gyűjtsük, amennyit csak lehet. Gyümölcsözünk neki- ki harmincszorost, ki hatvanszorost és ki százszorost! Fiam, legyünk éberek hogy ne kárhozzunk el ama bűnös szolgával együtt, aki a földbe ásta talentumát!”