Beszámolóink a lelki- és családi napokról. (Pannonhalma, 2020.10.23-24.)

A Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség újra útra kelt

M. Szabó Gyula beszámolója

2020 október 23-24-én ismét családi napon vehetettünk részt a Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség szervezésében. Az eseményre most Pannonhalmán került sor, a Szent Jakab házban és a kis hegymászással gyalogosan is megközelíthető Boldogasszony kápolnában.

A program Nyúlon kezdődött a kilátó megtekintésével. A Pannonhalmára érkező csoporthoz néhányan az ebédnél csatlakoztak. A délutáni vecsernyét és a másnapi utrenyét a meglepetésszerűen a csoporthoz csatlakozó Kocsis Fülöp metropolita atya végezte, a szertartások végén Elek Antal szervezőlelkész tartott mindannyiunk épülését szolgáló elmélkedést. Az érseki vecsernyén a csapat legfiatalabbjának első minisztrálásra, és egy társunk meghitt köszöntésére is sor került.

Pénteken és szombaton a közösségi programok részeként megtekinthettük a bazilikát, a könyvtárat, a kerengőt, a gyógynövénykerteket, a lombkorona kilátót és a környék egyéb nevezetességeit. A programot Elek Antal atya által végzett vecsernye és elmélkedés zárta. A csapat legkitartóbb felével együtt elfogyasztott közös vacsora után, mindannyian lelkiekben gazdagodva indulhattunk haza.

Idaházi Magdolna beszámolója

2020. őszén a szervezőlelkészség apraja-nagyja megmozdult. Újra útra keltünk, hogy együtt növekedjünk hitben-szeretetben és erősítsük közösségünk összetartását, még jobban megismerhessük egymást, a mindennapok taposómalmából kilépve töltekezzünk lelkiekben és kikapcsolódjunk kicsit távol az otthon feladataitól.

A járványhelyzet miatt kisebb létszámban jelentkeztünk a programra, de Pannonhalma csodálatos lelkisége átjárt minket az Apátság takaros és tiszta vendégházban. A hely maga is tökéletesen támogatta a lelki töltekezést. A gyerekek és játékos lelkületű felnőttek az ott elhelyezett játékokkal kapcsolódtak ki a ragyogó napsütésben. Liturgikus eseményeinknek a Boldogasszony-kápolna adott otthont.

A ködös és hűvös idő ellenére is meglátogattuk Nyúl község löszfalaiba vájt pincesort és a Lila-hegyi kilátót, melyből a kilátás elég közelire sikeredett, de az együttlét élménye miatt ez is vidámságot teremtett a csapaton belül. Sétáltunk egy kellemeset a levendula-ültetvény dombjai között és az arborétumban. Nagy élmény volt ez kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Természetesen nem hagytuk ki a Boldog Mór kilátó meghódítását sem és a Lombkorona tanösvény magaslatait is megtapasztalhattuk. Az őszi, párás idő senkinek nem szegte kedvét, hisz együtt voltunk.

Meglepetésünkre egész kis kórus látogatott meg minket a vecsernyére Fülöp érsek atya kíséretében. Vacsora után természetesen későig énekeltünk és élveztük egymás társaságát. Ettől függetlenül az utrenye is majdnem teljes létszámmal zajlott. Az Apátság falai között tett kirándulás az egekbe emelte lelkünket. Van itt valami, ami felemel, ami lelkiekben erősít. A csapat nagy része vacsoráig maradt és az indulás erről a csoda-helyről elég nehézkesen ment. Valahogy maradtunk volna még…

Köszönjük ezt a szép és tartalmas együttlétet a jó Istennek és szervezőlelkészünknek Tóni atyának.

„Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,19-20)

Fotók: Idaházi Magdolna

A program az EGYH-TAB-20-P-0014 projekt és a Magyar Kormány támogatásával valósult meg.

„Egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak.”

Bibliai gondolatok

„Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, az egyik mag az útszélre esett, eltaposták, az ég madarai pedig felcsipegették. Egy másik a sziklára esett, kikelt, de aztán elszáradt, mert nem volt nedvessége. Egy másik tövisek közé esett. A tövisek is felnőttek vele együtt, és elfojtották. Ismét másik azonban jó földbe esett, kikelt és százszoros termést hozott.” Tanítványai megkérdezték őt, hogy mit jelent ez a példabeszéd. Ő pedig ezt mondta: „Nektek adatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek. Ez a példabeszéd értelme: A mag az Isten igéje. Az útszélre esők azok, akik hallgatják az igét, de azután jön az ördög, kiveszi a szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. A sziklára esők azok, akik, mikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük. Egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak. A tövisek közé esők azok, akik hallgatják az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörei később elfojtják bennük azt, és nem teremnek gyümölcsöt. A jó földben levő pedig azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják azt, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.” Amikor ezeket elmondta, felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!” (Lk 8,5-15)

„Diadokhosz abba mondta: „Ha a nyílvános fürdők ajtaja hosszan nyitva marad, akkor kimegy belőlük az utcára a meleg. Ugyanígy van a lélekkel is: Ha sokat akar beszélgetni, még ha jó dolgokat mond is, a hangok kapuján keresztül elillan belső melegsége. Jó dolog tehát, ha a megfelelelő időben hallgatunk, mert ez nem más, mint a legbölcsebb gondolkodás szülőanyja.

Dulasz abba azt mondta: „Ha az ellenség arra ösztönözne bennünket, hogy hagyjunk fel a csendesség gyakorlásával, semmiképpen ne hallgassunk rá. Nincs ugyanis semmi más, ami a csendességhez fogható volna. Ha pedig csatlakozik hozzá a böjtölés is az ellenséggel való harcban, akkor az élessé teszi a belső látást.

Részlet A Paradicsom könyvéből, I.kötet, Sarutlan Kármelita Nővérek, 43.o.

„A legjobb és egyetlen eszköze annak, hogy hűségesek maradjunk Istenhez…”

„Minden megfelelően és odaadással hallgatott szentmise csodálatos hatást vált ki a lelkünkben, olyan bőséges lelki és anyagi kegyelmeket, amelyeket nem ismerünk.

„Pio atya számára a nap minden órája az Oltáriszentségre való felkészülés, vagy az Oltáriszentségért való hálaadás volt: „Atya, mit jelent az Ön számára a szentmise?” „A Jézus szenvedésével való egyesülést. Egyedülálló feladatom van a világban” – mondta sírva.

A szentmise során – elégtelenül ugyan, már amennyire egy emberi teremtménynek lehetséges – én is elszenvedem mindazt, ami Jézussal történt a passióban. Ez minden érdemem ellenére, kizárólag, az ő jóságából történik.

A világ megmaradhat a Nap nélkül, de szentmise nélkül nem.”

Az áldozáskor Jézus végigcsókol, és örvendezik az Ő teremtményében. A szentáldozás olyan egyesülés, mint amikor két gyertya egybeolvad, és többé már nem lehet őket szétválasztani.”

A legjobb és egyetlen eszköze annak, hogy hűségesek maradjunk Istenhez, ha mindennap az angyalok konyhájába járulunk, hogy magunkhoz vegyük Jézust.

Jézus szavai Szent Pióhoz: „Egyedül hagynak a templomban, éjszakára és nappalra is. Nem töródnek már az Oltáriszentséggel, nem beszélnek a szeretet szentségéről, akik pedig beszélnek róla, bár ne tennék! Hisz oly közönnyel, oly hidegen szólnak!”

Részletek Pio atya gondolatai, Bölcsességek az év minden napjára, 53-55.o.

„Mennyi minden fölött elsiklik a figyelmünk!”

„Az Omónia téren hullámzó embertömegben, a forgatag közepén Isten felé emeltem kezemet, és belül, lélekben ugyanúgy éltem, mintha a Szent Hegy pusztájában lettem volna. Ó, eközben ezt mpndogattam magamban: „Nem a világba, hanem a pusztába való vagyok. Ott, a pusztában bármit tehet az ember, senki sem ismeri.” Ennek ellenére a világban éltem. Ott is maradtam. Ott, ahová Isten vezérelt.

Minden embert szerettem, fájdalmaik az én fájdalmaim voltak, minden megindított. Ez az isteni kegyelem ajándéka volt. A fehér köpenyes nővéreket fehér ruhás angyaloknak láttam, amikor lejöttek a templomba, a szemem könnybe lábadt, amint megpillantottam őket. Nagyon szerettem az ápolónővéreket. Amikor köpenyes nővért láttam, úgy éreztem, a könyörület nővérét, a szeretet nővérét látom, aki az isteni szeretet templomában, a kórházban készül szent liturgiát bemutatni, testvéreit, a betegeket szolgálni. Angyal, fehér ruhás angyal! Mennyi minden fölött elsiklik a figyelmünk! Ha megpillantottam egy anyát, aki a csecsemőjét szoptatta, meghatódtam. Ha terhes asszonyt láttam, sírtam. Ha tanítónők vitték a gyermekeket a templomba, a szeretet munkálkodását látva sírva fakadtam.

Talán mondanom sem kell, hogy a legnagyobb gyönyörűséget a szent liturgia végzése jelntette számomra. Amikor az imákat olvastam, a hívők lélegzet-visszafojtva hallgatták. Nem ezen a világon voltam. Nagy odaadással végeztem a liturgiát, mivel szerettem szolgálni. A híveket is fellelkesítette a szertartások végzésének egyszerű módja.”

Részlet Áthoszi Porfíriosz atya élete című könyvből, 108.o.

„Az elmélkedés lassan-lassan leválik az olvasásról”

A szemlélődés felé

„Látjuk, hogy haladó szintjén az elmélkedés lassan-lassan leválik az olvasásról, hogy egészen annak szentelje magát, amit az isteni igazságok megfontolása, a parancsok, és az isteni életbe való bekapcsolódás megkívánnak. Ekkor az elmélkedés elkezd átmenni a szemlélódés elsó fokaiba, az Igében való elmélyülésen át az igazságban való elmélyülésbe, melyet az Ige rejt magában.

Az elmélkedésben való állhatatosság Isten élő Igéjéről szent gondolatokkal tölti meg a szívet és a lelket, és ezt aztán a szemlélődésben hasznára fordítja. Egy idő után ezek a szent gondolatok szárnyakat adnak neki, és lehetővé teszik számára, hogy a lélek az olvasmányon való elmélkedés nélkül rögtön az égbe szárnyaljon

Az Isten Igéjén, az Úr parancsain és az ő igéretein való kitartó elmélkedés nélkül azonban lehetetlen, hogy szent gondolatok és megfontolások szülessenek bennünk, amelyek csordultig megtöltik szívünket, lelkünket.

Az ezzel járó boldogságon, a gondolatokon és megfontolásokon kívül, amelyek mérhetetlen kegyelmi kincset szereznek a szent könyvekről való állhatatos elmélkedéssel, az Isten Igéjén, az Úr parancsain és az ő ígéretein való kitartó elmélkedés a Szentlélek gazdagságát is megszerzi az ember számára. Eltávolít belőle minden rossz gondolatot, s ezen kívül Istennek tetsző adományt hoz létre az emberben: „Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor, Uram, én segítőm, én üdvözítőm!”(Zsolt 19,15)

Részlet Matta el Meszkin: Isten megtapasztalása az imában, 55.o.