Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség

Részlet a II. Méneából

(November és december hónapokra). Roháy Ferenc kéziratos fordításának átdolgozott kiadásából, Nyíregyháza, 1998, 70-75.oldal

Szent Mihály főangyal és a többi égi Erő tisztelete. (Végzése nov.7 előestéjén!)

Az alkonyati zsolozsmán

Uram, tehozzád… után hat előverset veszünk, és elénekeljük Mihály arkangyal mintadallamra szóló sztihiráit.

4. hang. Minta: Mint a vértanúk…

A hármasfényű Istenségnek * legfényesebb trónállója vagy, * Szent Mihály fővezér, * és a mennyei erőkkel hangoztatod örömmel: * Szent vagy, ó Atya, * szent vagy, kezdet nélkül való Ige, * és szent vagy, Szentlélek, * Egy dicsőség, egy uralom és egy természet, * egy istenség és egy hatalom!

Alakod lángoló, * és jóságod csodálatos, Mihály főangyal, * mert szellemi lényeddel * bejárod a föld határait, * teljesítve, amit a mindenség Teremtője parancsolt. * Erődben hatalmasnak ismerünk, * és a te szent nevedet viselő templomot * gyógyulások forrásává teszed.

Urunk, ki angyalaidat, * mint írva van, szélvésszé, * és szolgáidat égető tűzzé teszed, * arkangyalaid rendjében * Mihály főangyalt tetted meg legfőbbnek. * Ő pedig, Ige, * a te kézintésednek engedelmeskedik, * és a háromszorszent éneket félelemmel énekli * a te dicsőségedre.

Továbbá Gábornak a következőket:

4. hang. Minta: Jelül rendelted…

A minden időt megelőző Értelem * második fényforrásként tűntetett ki téged, Gábor arkangyal, * ki isteni beavatottsággal * megvilágosítod az egész világot, * föltárva nekünk az örök, isteni nagy titkot * a Szűz méhében megtestesült Ige felől, * ki testnélküli lévén * emberi testet öltött, * hogy üdvözítse az emberiséget.

A hármasfényű Istenség * trónja mellett állva * és Isten tündöklésétől beragyogva, * szabadítsd meg a szenvedélyek hevétől * azokat, akik e földön magasztalnak és dicsőítenek téged, * és értelmünket könyörgéseiddel * világosítsd meg, Gábor arkangyal, * ki lelkünkért imádkozol!

Törd meg Hágár fiainak vadságát, * mellyel nyájadat egyre támadják, * szüntesd meg az Egyház szakadásait, * óvd meg híveidet a túl nagy kísértéstől, * mentsd ki a bajokból és nyomorúságokból mindazokat, * kik téged tisztelnek, és oltalmad alá menekülnek, * Szent Gábor fővezér, * ki lelkünkért imádkozol!

Dicsőség… 6. hang. (Mihály arkangyalnak) Bizánci Leó császártól.

Örvendezzetek velünk, * minden angyali rendek, * mert a ti főnökötök és a mi oltalmunk, * a nagy fővezér, * a mai napon csodálatosan megjelenik szent hajlékában, * nekünk pedig megszentelést hoz. * Azért őt illő módon magasztalva felkiáltunk: * Födözz be minket szárnyaid árnyékával, * ó dicsőséges Mihály arkangyal!

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek). Ugyanarra a dallamra.

Örvendezzetek velünk, * szüzek minden karai, * mert a mi pártfogónk és közbenjárónk, * a mi oltalmunk és menedékünk, * a mai napon csodálatosan megjelenik szent templomában, * megszentelést nyújtva. * Azért őt illő módon magasztalva felkiáltunk: * Födözz be minket hathatós oltalmaddal, * tisztaságos Istenszülő, Nagyasszony!

Körmenet. Enyhe világossága. A nap prokimenje.

Olvasmányok:

1. Olvasmány: Józsue, Nun fia könyvének olvasása (5,13-15):

Történt, hogy amikor Józsue Jerikónál volt, fölemelvén szemeit látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal kezében. Odament hozzá Józsue, és megkérdezte tőle: „Hozzánk tartozol-e vagy az ellenfélhez?” Az pedig így felelt: „Én az Úr seregének fővezére vagyok, épp most érkeztem.” Józsue erre földre borult, és ezt mondta neki: „Uram, mit parancsolsz a te szolgádnak?” Az Úr fővezére pedig így szólt Józsuéhoz: „Oldozd le saruidat a lábaidról, mert szent az a hely, amelyen állsz!” Józsue úgy is cselekedett.

2. Olvasmány: Bírák könyvének olvasása (6,11-24):

Történt azon a napon, hogy Midiám erőt vett Izrael fiain, és ők Istenhez kiáltottak. Íme eljött az Úr angyala, és leült a tölgyfa alá, mely Efratában volt, Joásznak, Ezdri atyjának földjén. Fia, Gedeon pedig éppen búzát csépelt a szőlőprésnél, hogy megmentse azt Midiám elől. Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: Az Úr van veled, aki hatalmas az erőben! Gedeon pedig így felelt: Ugyan, uram! Ha velünk van az Úr, akkor miért érnek bennünket mindezek a bajok? Hol vannak ama csodái, melyekről atyáink beszéltek, mikor azt mondották: Nemde az Úr kihozott minket Egyiptomból? Most ugyanis elhagyott minket az Úr, és Midián kezébe adott. Ekkor az Úr rátekintett és ezt mondta: Menj el ezzel az erőddel, és szabadítsd meg Izraelt Midián kezéből! Vedd tudomásul, hogy én küldtelek! Ő azonban így felelt: Ugyan, Uram, mivel szabadítsam meg Izraelt? Íme, nemzetségem a leggyöngébb Manasszéban, és én a legkisebb vagyok atyám házában. Mondá erre neki az Úr angyala: Az Úr lesz veled, és te úgy megvered Midiánt, mintha csak egyetlen egy embert vernél meg. Erre ő így szólt: Ha csakugyan kegyelmet találtam előtted, adj nekem valami jelet, hogy te szólsz hozzám: ne menj el innen, míg vissza nem térek hozzád, s ki nem hozom áldozatomat és föl nem ajánlom neked. Az így felelt: Itt vagyok és leülök, míg vissza nem jössz. Erre Gedeon bement, megfőzött egy gödölyét, egy véka lisztből kovásztalan kenyeret készített, aztán a húst egy kosárba tette, a hús levét pedig egy fazékba öntötte, s kivitte mindezt a tölgy alá, s felajánlotta neki. Mondá neki erre az Úr angyala: Vedd a húst meg a kovásztalan kenyeret, s tedd erre a sziklára, a levét pedig öntsd ki rá! Mikor ő ezt megtette, az Úr angyala odanyújtotta a kezében lévő botot, s megérintette végével a húst és a kovásztalan kenyeret. Erre az Úr angyala eltűnt a szemei elől. Mikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt az, így szólt: Jaj nekem, Uram, Isten, mert színről színre láttam az Úr angyalát! Ám az Úr azt mondta neki: Béke veled! Ne félj, nem halsz meg! Erre Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, s elnevezte azt az Úr békéjének. Így is hívják azt mind a mai napig.

3. olvasmány: Dániel próféta jövendölésének olvasása (10,1-21)

Kürosznak, a perzsák királyának harmadik esztendejében Dániel, kit Baltazárnak neveztek el, kinyilatkoztatásban részesült, mely igaz volt és hatalmas erővel járt. Ő pedig megkapta azt, hogy megértse a látomást. Azokban a napokban én, Dániel, teljes háromhétig gyászoltam: jóízű kenyeret nem ettem, húst és bort számba sem vettem, és olajjal nem kentem meg magamat, míg teljes három hét el nem telt. A harmadik évben, az első hónap huszonnegyedik napján, mikor a nagy folyam, vagyis a Tigris mellett voltam, fölemeltem a tekintetemet, és íme egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte, teste olyan volt, mint a drágakő, arca mint a villám fénye, tekintete, mint a lobogó tűz, karja és a lába, mint a ragyogó érc, és szavának hangja, akárcsak egy tömeg moraja. Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást. Azok a férfiak, akik velem voltak, semmit sem láttak, de akkora félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek. Mikor magamra maradtam és ezt a nagy látomást láttam, erő nem maradt bennem, arcom elváltozott, elbágyadtam, és minden erőm oda lett. Mikor pedig szavának hangját hallottam, annak hallatára rémülten arcra estem, és arcom a földhöz tapadt. És íme egy kéz megérintett, térdemre állított, és ezt mondotta nekem: Dániel, te kedvelt férfiú, értsd meg az igéket, melyeket hozzád intézek, és állj talpra, mert most hozzád szól az én küldetésem! Mikor ezeket a szavakat elmondta nekem, én remegve felálltam. Ekkor így szólt hozzám: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, amikor szívedet rászántad, hogy értelmet nyerj és ezért Isten színe előtt sanyargasd magadat, szavaid meghallgatásra találtak, és én éppen a te szavaid miatt jöttem.

A perzsák országának fejedelme pedig huszonegy napon át ellenem állt, de íme Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött, és én őt hagytam ott, hogy küzdjön a perzsa birodalom királyával. Magam pedig eljöttem, hogy tudtodra adjam, mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás azokra a napokra vonatkozik. Mikor ő ezeket a szavakat elmondta nekem, én a földre sütöttem a tekintetemet, és hallgattam. Ekkor íme egy emberfiához hasonló alak érintette meg ajkamat, és én megnyitottam számat és beszélni kezdtem, és így szóltam ahhoz, aki előttem állt: Uram, amikor téged láttalak, inaim elernyedtek, és semmi erő nem maradt bennem. Hogyan beszélhetne tehát Uram szolgája veled, én, Uram, mikor semmi erő nem maradt bennem, és még a lélegzetem is elállt? Erre ismét megérintett az, aki emberhez hasonlónak látszott, és megerősített, és így szólt: Ne félj, te kedvelt férfi! Béke veled! Légy erős és légy bátor! Mikor ezt mondotta nekem, én erőre kaptam, és így szóltam: Beszélj, Uram, mert megerősítettél! Ekkor így szólt: Vajon tudod-e, miért jöttem hozzád? Íme, most visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével, mihelyt pedig onnét kivonultam, a görögök fejedelme következett; de tudtodra adom azt, ami föl van jegyezve az igazság könyvében, és mindezekkel szemben nincs más segítőm, mint Mihály (angyal), a ti fejedelmetek.

Litiai sztihirák (saját dallamon):

1. hang (bolgár dallam). Ciprián szerzetestől.

Szellemi erők fővezérei, * kik szüntelenül az Úr trónja előtt álltok, * imádkozzatok Urunkhoz, * hogy ajándékozzon a világnak békét * és a mi lelkünknek * a nagy irgalmat!

Ugyanarra. Arszeniosztól.

A magasságbeli erők fővezére, * az isteni seregek elöljárója, Szent Mihály, * ki külön-külön mindegyikünkkel együtt jár * és a sátán minden támadásától megőriz bennünket, * ma a saját ünnepére gyűjtött össze minket. * Jertek tehát szívesen, ünneplők és Krisztust kedvelők, * kössük meg az erények koszorúját, * és tartsuk meg tiszta lélekkel és vidám lelkülettel a főangyal ünnepét, * mert ő szüntelenül az Isten előtt áll, * és a háromszorszent éneket zengve * könyörög a mi lelkünk üdvösségéért.

2. hang. Sztudita Tivadar szerzetestől.

Fővezérek, kik az anyagtalan lények szellemi erőinek élén álltok * és az egész földkerekséget a hármasnapú dicsőség fénysugaraival elárasztjátok, * szüntelenül a háromszorszent himnuszt hangoztatva, * esedezzetek a mi lelkünk üdvösségéért!

Ugyanarra. Arszeniosztól.

Szellemi lények, Istenhez tartozó testnélküliek, * kik a szellemi trónt környezitek, * tüzes ajkatokkal a kormányzó Istennek a háromszorszent himnuszt zengitek: * Szent az Isten, a kezdetnélküli Atya, * szent Erős, a vele együtt kezdetnélküli Fiú, * szent Halhatatlan, a velük egylényegű Lélek, * kit az Atyával és Fiúval együtt dicsőítünk.

Ugyanarra. Anatoliosztól.

Az angyali seregek test nélküli ajkakkal * és szellemi szájjal * a szüntelen himnuszt zengik * a te megközelíthetetlen istenségednek, Uram! * Tiszta szellemek és a te dicsőséged szolgálattevői * dicsérnek téged, ó Uralkodó! * Velük együtt a test nélküli Mihály, * a magasságbeli erők fejedelme, * az angyalok fővezére vendéglátónkká lett, * s arra buzdít minket, * hogy az énekek énekét zengjük * a te megközelíthetetlen dicsőségednek, Emberszerető, * és ő szüntelenül könyörög a mi lelkünkért.

4. hang. Káriai Efrémtől.

Ti, az isteni világosság napsugaraiban tündöklő fővezérek, * elárasztjátok világossággal a szellemiek seregeit, * s a magasságban fényességbe öltözködve * a világban a megközelíthetetlen istenség tüzét sugározzátok. * Lángoló ajkatokkal szüntelenül zengitek a háromszorszent himnuszt: * szent, szent, szent vagy, Istenünk, dicsőség néked!

6. hang.

Angyalaid, Krisztusom, * fönséged trónusa előtt félelemmel állva * és a te kisugárzásod által szüntelenül beragyogva * a magasságban a te éneklőid * és a te akaratod szolgái, * kik teáltalad küldetve * fölvilágosulást ajándékoznak * a mi lelkünknek.

Dicsőség… 4. hang.

Tüzes ajkakkal magasztalnak téged * a kerubok, Krisztus Isten, * és test nélküli szájjal szüntelenül dicsőít * a főangyalok kara. * Szent Mihály, a magasságbeli erők fővezére, * győzelmi himnuszt ajánl fel állandóan a te dicsőségedre. * Ő ma minket is eláraszt világossággal, * hogy földi ajkakkal is méltóképpen hangoztassák * fényes ünnepségen, zsoltárszerűen, a háromszorszent éneket, * mert minden telve van a te dicsőítéseddel, * ki általa megadod a világnak a nagy irgalmat.

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek). Ugyanarra.

Ma az Istent befogadó templom, az Istenszülő, * az Úr templomába bevezettetik, * és Zakariás átveszi őt. * Ma a szentek Szentje örömmel telik be, * s az angyalok kara titokzatos ünnepet ül. * Velük együtt mi is ünnepeljünk ma * és kiáltsuk Gábor főangyallal: * Üdvözlégy, Malaszttalteljes, * az Úr van teveled, * akinél ott van a nagy irgalom.

Előverses sztihirák:

A mintadallamra szóló sztihirák.

1. hang. Minta: A mennyei rendeknek…

E földön angyali módon ünnepelvén * a dicsőség királyi székén trónoló Istennek * dicsérő éneket énekeljünk: * Szent vagy, mennyei Atya, * szent vagy, vele együtt örökkévaló Ige, * szent vagy, ó te, legszentebb Lélek!

Elővers: Angyalait szélvésszé teszi, és szolgáit égető tűzzé.

A sok mennyei lakó között bizalomban elsőséget élvezel, * és szabadon járulhatsz az Úr elé, * és ott állsz az elviselhetetlen dicsőségű királyi szék előtt, * és az isteni titkot szemléled, Mihály főangyal, * ments meg minket közbenjárásoddal a bajoktól, * veszélyektől és kísértésektől, kérünk!

Elővers: Dicsérjétek őt minden angyalai, dicsérjétek őt minden seregei!

Első vagy a test nélküli angyalok között, * és szolgája az isteni fényáradásnak, * egyúttal szemlélője és bizalmasa az Úrnak. * Védelmezz minket, Mihály arkangyal, * kik téged tisztelünk * és a Szentháromságot híven énekeljük!

Dicsőség… most és… 8. hang. (Damaszkuszi) János szerzetestől.

Mint a mennyei rendek főnöke és élharcosa * és az angyalok vezetője és fővezére, * minden szükségtől és aggodalomtól, * betegségtől és szörnyű vétektől * szabadítsd meg a téged őszintén éneklőket * és hozzád folyamodókat, ó dicső! * Mert mint anyagtalan, látod a szellemi Lényt, * és a megközelíthetetlen fényben az Úr dicsőségének fénye áraszt el, * ki az emberszerető módon érettünk a Szűztől testbe öltözködött, * üdvözíteni akarván az emberi nemet.

Tropár. 4. hang.

Ó, mennyei seregek fővezérei, * kérünk titeket, mi méltatlanok, * hogy imáitok által vegyetek minket körül * mennyei dicsőségetek szárnyai árnyékával, * és oltalmazzatok meg bennünket, * kik előttetek alázattal borulunk le, és kiáltjuk: * A veszedelmektől óvjatok meg minket, ti, * vezérei a felsőbb erőknek!

Dicsőség… most és… Theotokion (az Istenszülőnek). 4. hang.

Az örök idők óta elrejtett * s még az angyalok előtt is ismeretlen mély titok, * teáltalad, Istenszülő, lett a földön nyilvánvalóvá: * az összevegyülés nélkül változatlanul megtestesült * és érettünk önként keresztre emelkedett Isten, * ki ezáltal föltámasztotta ősatyánkat, * és megmentette a haláltól a mi lelkünket.

Elbocsátó.

A teljes alkonyati zsolozsma szövege letölthető az egyházmegye honlapjáról: https://hd.gorogkatolikus.hu/A-zsolozsma-az-egyhaz-imadsaga—2019-november-4-10-2019-november-04.

Imádság az imaórákban

“Végy körül minket szent angyalaiddal, hogy az ő védelmük mellett megőriztetve és általuk taníttatva a hit egységére és megközelíthetetlen dicsőséged megértésre vezéreltessünk“

„Olv.: Uram, irgalmazz! (Negyvenszer.)

Pap: KI MINDEN IDŐBEN ÉS ÓRÁBAN, a mennyben és a földön imádandó és dicsőítendő vagy, jóságos, hosszantűrő és sokirgalmú Istenünk, ki az igazakat szereted, a bűnösökön könyörülsz, ki a jövendő javak ígérete által mindenkit üdvösségre hívsz, magad, Urunk, fogadd el ez órában a mi imánkat is, és jóságod által igazgasd életünket törvényeid megtartására. Szenteld meg lelkünket és tisztítsd meg testünket, igazgasd gondolatainkat, tedd bölccsé és józanná értelmünket, és ments meg minket minden aggódástól, bajtól, fájdalomtól és lelki szenvedéstől. Végy körül minket szent angyalaiddal, hogy az ő védelmük mellett megőriztetve és általuk taníttatva a hit egységére és megközelíthetetlen dicsőséged megértésre vezéreltessünk, mert áldott vagy, örökkön-örökké.”

Papi zsolozsmáskönyv, 22.old.

A lelki harcról (részlet) A Krisztus iránti vágyakozással a lélek ereje elkerüli az ellenség csapdáit

Sokan, gyakran még a keresztények is, tagadják az ördög létezését. Az ördög létezését azonban nem tagadhatjuk. Hiszem, hogy létezik az ördög, és ezt azért mondom, mert ha kivágjuk az evangéliumból az ördög létezésébe vetett hitet, mi történik? Elvész az evangélium. Ugyanis „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1Jn 3,8). A Szentírásban még ezt is olvashatjuk: „Az ördögök is hiszik, és rettegnek” (Jak 2,19). Másutt pedig: „…hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt” (Zsid 2,14). Mire utalnak ezek a helyek? Vajon nem azt beszélik el, hogy Krisztus megsemmisítse az ördögöt? Tudomásul kell venni az ördög létezését, mivel Krisztus azért jelent meg, hogy az ő munkáit lerontsa.

Én azonban azt mondom nektek: ahelyett, hogy az ördöggel és cselvetéseivel törődnétek, vagy ahelyett, hogy a szenvedélyekkel foglalkoznátok, forduljatok inkább Krisztus szeretete felé! Nézzük meg, miként fejezi ki ezt a himnuszköltő Szent Onézimosz kánonjában:

Szilárd lelkületeddel, Onézimosz,

a tévelygés cselszövéseit legyőzted,

s az istenfélelem eszközeivel megsemmisítetted,

ó, istenes bölcsességű! (Szent Onézimosz apostol ünnepi kánonja, a 7. óda 2. tropárja)

Csodálatos a költő tehetsége. Művészien ékesíti fel a tropárion szerkezetét, koszorúkkal, a szavak koszorújával. Figyeljetek minden szóra. A „tévelygés cselszövései” – milyen gyönyörű kifejezés! A gonosz tőrt vetett és csapdát állított, Szent Onézimosz azonban szilárd lelkülettel megfutamította. „Szilárd lelkülettel” győzött le mindent. Imádta Krisztust, vágyódott Krisztus iránt. Így győzött.

A Sátán terveket sző, hogy megtévesszen bennünket. A gonosz észrevétlenül csapdákat állít. A Krisztus utáni vágyakozás segítségével azonban a lélek ereje elkerüli a csapdákat, és eljut Krisztushoz. Különös dolog ez, valahogy fennköltebb. Ahhoz, hogy megküzdj a földi ellenséggel, erőfeszítésre, tusakodásra, dulakodásra van szükség. Krisztus szeretetében azonban nincs dulakodás. Ott a lélek ereje erőlködés nélkül változik át. Ott nem szabad földi eszközökkel küzdenünk! Ne törődjetek hát az ellenséggel! Nagy művészet a közömbösség vele szemben. A művészetek művészete. Ám csakis az isteni kegyelem által érhető el. Isten kegyelmével a rosszal való szembenézés vértelen és könnyű. Lökdösődés és tolakodás nélkül történik.

Mit is mondtunk? Talán nem említettük, hogy a gonosz agyafúrt? Az ördög tervei gonoszak. Rettenetesen! Ezért kell nekünk is jámbor önvédelmi terveket kovácsolnunk, gonoszság nélkül, hogy elpusztítsuk a gonosz csapdáinak erejét. De nem ugyanerről beszél Pál apostol is az Efezusiaknak írt levelében? „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok” (Ef 6,12-13). Ha Isten fegyverzetébe öltözünk, minden sikerül, mégpedig könnyedén. Minden könnyű, ha elérjük az isteni kegyelmet. Akkor szabadabbak, erősebbek vagyunk. Az isteni kegyelem védelmez bennünket. Ha bátran küzdünk, és megvan bennünk Krisztus szerelme, elnyerjük az isteni kegyelmet. Az isteni kegyelemmel felvértezve pedig nem fogunk veszélyben, s az ördög ezt látva megfutamodik.

Én szegény nyomorult, gyermekkorom óta így tettem, és van ebben egy kevés tapasztalatom. Sohasem akartam a csapdákra gondolni, semmibe vettem őket. Eleinte azonban én is másképpen jártam el. Lefeküdtem a földre, s azt mondtam magamnak: „Halott vagyok!” A halálfélelemmel kínoztam magam. Démonok kisértettek, és félelemben ezt mondogattam: „Emlékezz mindig a halálra, emlékezz a pokolra!” Azután abbahagytam. Ezeket a dolgokat is megtapasztaltam. Jók ezek a kezdők számára. Csakhogy „aki … fél, nem lett tökéletessé a szeretetben” (1Jn 4,18).

Szent Ágoston ezt írja: „tévelygek gondolatban, elveszek a beszédekben”. Látjátok, itt az ó ember beszél az új, a Krisztus szerinti emberrel. Beszélgetett vele. Én nem szeretek az óemberrel beszélgetni. Minthogy hátulról megragad, a ruhámnál fogva, ám én azonnal Krisztus felé nyújtom a kezem, és az isteni kegyelem által semmibe veszem, nem is gondolok rá. Mint a kisbaba, aki ha kinyújtja a kezét, édesanyja megöleli, ugyanígy teszek én is. Ez misztérium, nem tudom, értitek-e a dolog különlegességét. Ha kegyelem nélkül próbáljátok elhagyni az óembert, még mindig az óemberben éltek. A kegyelemben viszont többé már nem akadályozhat benneteket. A mélyben marad. Minden megmarad bennünk, a rossz is; nem tűnik el. A kegyelem által azonban átlényegül, átváltozik, átalalkul. „…hogy elvetvén az óembert, újba öltözünk, és Néked éljünk, a mi Uralkodóknak” – nem így szól Nagy Szent Vazul imája a kilencedik imaórában?

Krisztus azt akarja, hogy egyesüljünk vele, és lelkünk ajtaja előtt várakozik. Tőlünk függ, elfogadjuk-e az isteni kegyelmet. Csak az isteni kegyelem tud bennünket átváltoztatni. Egyedül semmit sem tehetünk. A kegyelem ad mindent. Vessük el az önzést és önszeretetet! Legyünk alázatosak! Szenteljük magunkat Krisztusnak, s minden negatív reakció megszűnik, testben és lélekben egyaránt.

Emlékezzetek Pál apostolra, aki ezt mondta: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Róm 7,24) Ezt akkor mondta, amikor még a kezdeteknél járt, és azt érezte, hogy a lelke képtelen jót cselekedni. Rosszat cselekedett, amit nem akart, ezért megvallotta: „nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök” (Róm 7,15). A gonoszság lelke látogatta meg, hogy eltántorítsa a küzdelemtől. Eljött és megrémítette, mondván: „Meg fogsz hallni” Amikor azonban eltöltötte Isten kegyelme, megszűntek a nehézségek, és elragadtatással kiáltott fel: „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem… mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Gal 2,20; Fil 1,21). Láthatod, nincs itt semmi halál, sem pokol, sem ördög! Először képtelen volt a jóra, később képtelen lett a rosszra. Nem tudta, nem akarta. Lelke átistenült, eltelt Krisztussal, és semmi másra nem tudott gondolni, semmi mást nem tudott befogadni.

Az isteni kegyelem által minden lehetséges. Az isteni kegyelem által Krisztus vértanúi nem érezték vértanúságuk fájdalmait. Az isteni kegyelem által minden fájdalom nélkül történik. Ezt a szelíd módszert alkalmazzátok. Ne harccal próbáljátok elűzni a sötétséget, a rosszat! Nem értek el semmit, ha harcolni kezdtek a sötétséggel. Sötétségben vagytok, és örvendezni szeretnétek? Mit csináltok? Erőszakkal üldözni kezditek a sötétséget, harcoltok vele, de nem tűnik el. Világosságot szeretnétek? Nyissatok egy rést, és beszökik egy napsugár, fénnyel árasztva el a szobát. Ahelyett, hogy a sötétséget üldözitek és harcoltok az ellenséggel, nehogy belétek férkőzzék, inkább tárjátok ki karotokat, s öleljétek át Krisztust! Ez a legtökéletesebb módszer, vagyis ne harcoljatok szemtől szembe a rosszal, szeressétek Krisztust, az ő világosságát, és a rossz magától meghátrál majd.

Vegyétek semmibe a gonosz minden támadását!

Legfőbb fegyverünk az ördöggel szemben: a szent kereszt, ettől retteg. Keresztet vetni azonban helyesen kell. Vagyis a jobb kéz három összeszorított ujjával érintsük meg a homlokunkat, a hasunkat, a jobb, majd a bal vállunkat, kereszt alakban. A keresztvetés leborulással együtt is történhet.

Ha egyszerűen, természetesen, erőlködés nélkül Krisztushoz fordulunk, az ördög elmenekül. Az erőlködéstől és a szorongástól azonban nem fut el a Sátán. Csak akkor vonul vissza, ha látja, hogy a lélek megveti, és szeretettel Krisztushoz fordul. A megvetést képtelen elviselni, mivel fennhéjázó. De ha erőlködtök, a gonosz lélek azonnal észreveszi, és támadni kezd. Ne foglalkozzatok tehát az ördöggel, még csak ne is kérjétek, hogy távozzon tőletek! Minél inkább kéritek, hogy távozzon, annál inkább magához láncol benneteket. Vessétek meg az ördögöt! Ne harcoljatok vele szemtől szemben! Ha makacsul harcolsz az ördöggel, a legvadabb tigrisként támad rád. Ha golyót lősz ki rá, ő kézigránáttal válaszol. Ha bombát vetsz ki rá, rakétát küld vissza. Ne is figyeljetek a rosszra! Isten ölelésére figyeljetek, öleljétek át, és haladjatok tovább utatokon! Szenteljétek magatokat Krisztusnak, szeressétek Krisztust, éberen éljetek! Az istenszerető ember számára elengedhetetlenül fontos az éberség.

A lelki élet, a Krisztusban élt élet dolgai egyszerűek és könnyűek; elég, ha megvan bennünk a megkülönböztetés. Ha egy gondolatod támad, kísértés vagy támadás ér, ügyet se vess rá, fordítsd figyelmedet és tekintetedet Krisztusra! Krisztus gondot visel rád, és felemel. Karon fog majd, és gazdagon megadja neked kegyelmét. Csak egy kis erőfeszítést kel tenned. A mi dolgunk alig egymilliomodnyi. Ilyen kevés részünk van benne. Egyetlen milliomodnyi a miémk belőle. Az emberi erőfeszítés az egész egymilliomod részének egymilliomoda, egy kevés jó szándék, és kész. Induljatok Isten felé, s már el is jön az isteni kegyelem a másodperc törtrésze alatt. Csak gondoljatok rá, és a Szentlélek megjelenik. Nem tesztek semmit. Csak elindultok felé, s azonnal megjelenik az isteni kegyelem. Mihelyt sóhajtotok, megjelenik és működni kezd. Mit is mond Pál apostol? „…maga a Lélek esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8,26) Nagy bölcsesség! Ezek nem egyszerű szavak, hanem Isten Igéje.

Amikor tehát látjátok, hogy az ellenség közelít felétek, hogy lecsapjon rátok, ne rémüljetek meg, ne nézzetek rá, ne próbáljátok meg kivetni magatokból. Hogy mit tegyetek? A legjobb módszer: a megvetés. Tárjátok ki karotokat, emeljétek kezeteket Krisztus felé, mint a kisgyermek, aki vadállatot lát, de nem fél, mert apja mellette van, és karjába veszi. Ezt a módszert alkalmazzátok a gonosz minden támadásával és minden gondolattal szemben: a megvetést!

Mihelyt a lelketek veszélyben van, és küszködtök, kiáltsátok: „Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!” Mindent imádsággal hárítsatok el! Nagy titok ez. A kísértés idején, amikor már éppen megvetnétek, a gonosz megmarkol, megszorít benneteket, szorongat, és azt tesz veletek, amit csak akar, s nem azt, amit ti szeretnétek. Ezt meg kell előznötök, mégpedig úgy, hogy idejében Istenhez fordultok. Ahhoz azonban, hogy ez sikerüljön, az isteni kegyelemnek be kell ragyognia benneteket. Ha ezt nem teszitek azonnal, a gonosz megragad titeket, és bárhogy próbáljátok elűzni, foglyul ejt. Mondok is egy példát.

Egyszer megkértem egy embert, hogy tegyen nekem egy szívességet, de visszautasított, arra hivatkozva, hogy a tudománynak erről más az álláspontja. Én ragaszkodtam hozzá, ő azonban semmit sem tett. Már éppen felháborodtam, csakhogy idejében észrevettem. Abban a pillanatban Krisztushoz fordultam, s így megelőztem a rosszat.

Ez legyen a mi módszerünk! Emeljük fel kezünket Krisztushoz, és ő megadja nekünk kegyelmét.

Hallgassatok meg egy másik történetet!

Egyszer Turkovúniában, abban a kerületben, ahol laktam, az utcán sétáltam. Az utca egy körülbelül kétszáz méter hosszú, meredek lejtőből állt, amely az utca tetején már kicsit egyesesebb volt. Nikosz édesanyja ott beszélgetett két, másik nővel. Beszélgettek, játszott Níkosz, a kisfia. Amikor odanéztem, láttam, hogy Níkosz egyszer csak elkezd felfelé rohanni, s ahogy felért, anyja kötényébe fúrta arcát, és könnyekre fakadt.

• Jaj, mi történt, kisfiam? – kérdezte az anyja.
• Megütött Manóliasz fia!

Mihelyt édesanyjánál menedéket talált, nyomban abbahagyta a sírást.

Mit akarok ezzel mondani? Kísértés idején a legjobb, ha azonnal a szeretet személyhez, Istenhez fordultok, és állhatatosan, vágyakozással tekintetek rá, s ő azonnal erővel tölt el benneteket, és tüstént jobban lesztek. Vagyis ha azt veszitek észre: a rossz közelít, hogy elfogjon titeket, mihelyt észrevettétek, vegyétek semmibe, és fussatok Isten karjába! Előzzétek meg időben, és először Istenhez forduljatok! Ha a jóra tekintetek, nem emlékeztek a rosszra. De ha nem fordultok Krisztushoz, nem tudjátok megtenni. Azt mondjuk: „Vesd meg a rosszat!” Ezt könnyű mondani, csakhogy nem könnyű megtenni. Nagy művészet ez a megvetés.

A gonosz lélek semmibevétele csakis Isten kegyelme által lehetséges. Forduljatok tehát Krisztushoz, fussatok Krisztushoz, tárjátok ki a kezeteket Krisztus felé, próbáljátok megismerni Krisztust, szeressétek Krisztust, érezzétek Krisztust, és ebben az erőfeszítésben, ha a szándékotok valódi, tiszta és őszinte, a kegyelem megnyitja lelketeket, s ezt mondja nektek: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Ef 5,14). Amíg lelkünk Istent szereti és vágyódik utána, mindvégig az isteni világosságban élünk. Ilymódon, Krisztus kegyelmével minden dolog könnyű, és beteljesednek Krisztus szavai: „Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű” (Mt 11, 30).

Akadnak némelyek, akik azt látják, hogy az ördög különféle alakban megjelenik előttük, zajt csap, megtámadja őket, stb. Az ilyesmi legtöbbször zavarodott emberekkel esik meg. A nagy egyházatyák, mint Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Vazul és mások, nem beszélnek az ördöggel, sem arról, hogyan jelent meg. Ők is ezen az úton jártak, amelyről szóltunk: a Krisztus iránti szeretet útján. A Sátán olyan módon jelenik meg, amilyen te magad vagy. Ha tehát valaki nem helyes módon kezdte el lelki életét, vagy valamilyen örökletes betegségtől szenved, meglátja a Sátánt, aki megjelenik előtte, zavartságot és más hasonlókat keltve. Időnként még skizofrénia is kialakulhat. A skizofréniáért azonban az ősök korábbi életének élményei is felelősek.

És még valami. Ne engedjünk belépést az ördögnek! Én nem hagyom, hogy a harag vagy az önzés egyetlen gondolata is bennem maradjon, nehogy a Sátán nyitott ablakot találjon. Ez az ablak az engedély. Ha eltávolodsz Istentől, veszélyben forogsz, mivel a Sátán „üresen” talál, és átveszi feletted az uralmat. Hallgassatok rám, nekem is van egy kevés tapasztalatom ezekben a dolgokban