Az elmúlt vasárnap az Alexandriai szent Katalin tiszteletére elvégzett alkonyati zsolozsma és a hittanóra után a jelenlévő gyerekekkel felszenteltük az új minisztránsruhákat. Hat világos és hat bőjti ruha készült el különböző méretekben. Nagyon köszönjük azoknak, akik hozzájárultak a beszerzéshez és a kivitelezéshez. A ruhákat nemcsak Szombathelyen, hanem igény szerint Sopronban és Zalaegerszegen is szeretnénk használni.
Vasváron gyűltek össze a szórványban élő
görögkatolikusok – 2018.11.24.
Alexandriai Szent Katalin ünnepének
előestéjén ismét görögkatolikus szertartást, ünnepi
vecsernyét tartottak Nyugat-Dunántúlon, a Vas megyei Vasváron.
Ez már a harmadik alkalom volt, hogy a közelben lakó, sőt
távolabbról jövő görögkatolikus testvérek együtt ünnepeltek.
Dr. Janka Ferenc atya (Veszprém) vezetésével és Elek Antal
diakónus atya (Sopron) szolgálatával végezték a szertartást.
A szombathelyi, jáki, Körmend és
Vasvár közelében lakó görögkatolikusok lelkes éneklésébe,
imádságába, amely egyúttal a világegyház közös
szentségimádásának is része volt, a vasvári római katolikus
hívek és az itt szolgáló verbita atyák is bekapcsolódtak.
A vecsernye előtt dr. Zágorhidi Czigány Balázs történész régészeti séta keretében mutatta be a nemrég feltárt vasvári temetőkápolna ásatási kincseit, illetve a Domonkos Rendtörténeti Gyűjteményt. A szertartás utáni közös ünneplésnek a domonkos kolostor zarándokháza adott otthont. Reméljük, jövőre még többen leszünk!
Az
AKATHISZTOSZ görög kifejezés, jelentése:
nem ülve végzett. Ez a bizánci szertartás egyik gyönyörű,
énekelt imádság-füzérét jelöli.
Az
esemény délután fél
5-kor kezdődik,
a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény megtekintésével,
(Vasvár, Kossuth Lajos u.1.) fél
6-kor a Görögkatolikus Kamarakórus bizánci egyházzenei áhítata
majd következik a vasvári plébániatemplomban. (Vasvár, Bartók
Béla u.3.)
Az
Akatisztosz
szertartása 6 órakor
kezdődik a templomban.
A
bizánci rítusú keresztényeknek ez, a Mária tiszteletére végzett
imádsága hasonló a latin szertartású katolikusok litániájához,
így ezen a szombaton ezt végezzük a Rózsafüzér helyett. A
szertartásba bárki bekapcsolódhat a könnyen énekelhető,
ismétlődő dallam révén.
és 2016-ban is összejöttünk Vasváron
„Keleti lélekkel, keleti képekkel, keleti énekkel” – Vasvári Görögkatolikus nap 2016. június 7.
A
szórványban élő görögkatolikusok számára különösen nehéz,
és sokszor kíván áldozatokat a hit közösségi gyakorlása, a
távol eső templomok, parókusi központok miatt is. Több helyen
szerveznek hát az egy környéken lakók kis közösségi
alkalmakat, szertartásokat, mert hitünket igazán méltó módon
csak így tudják gyakorolni és megtartani.
Május
utolsó szombatján a Vas megyei kisváros, Vasvár centrumában
lévő, nemrég felújított, egykori domonkos kolostorban „Keleti
lélekkel, keleti képekkel, keleti énekkel” címmel tartott
délutánt a görögkatolikus hagyományok iránt érdeklődőknek a
győri görög egyházközség.
A
kánikulai hőségben a rendház évszázados, hűvös falai kellemes
hátteréül szolgáltak az elhangzó előadásoknak, melyekre
nemcsak a helybeli római katolikus közösség tagjai, hanem a
környéken élő görögkatolikus hívők is örömmel eljöttek. A
25-30 főnyi hallgatóság (Vasvárról, Sopronból, Kőszegről)
elsőként Polgári László győri parókus atya szavai alapján
ismerhette meg az Istenszülőhöz szóló paraklisz felépítését,
gazdag jelképrendszerét, az ima jelentőségét.
Majd
Királyné Kocsis Magdolna zenetanárnő, a szegedi parókia kántora
tartott zenével illusztrált előadást a görögkatolikus zene
gyökereiről, jellegéről, ma is élő változatairól, a
különleges módon azonos, ősi szövegekre épülő, mégis egyedi
dallamkincsről. És bár hangfelvétel nem készült, a terem
zengett a lelkes énekszótól.
Végül
Kisléghi Nagy Ádám festőművész, érdemes művész beszélt
„Ablakok a mennyre – Az ikonokról festő szemmel” című
előadásában az ikonok kialakulásáról, fejlődéséről,
sokszínűségéről, magával ragadva a hallgatóságot.
Ezt
követően, a délután szerves folytatásaként, hangzott fel a
plébániatemplomban az Istenszülőhöz szóló paraklisz, melyet
László atya végzett a plébánián szolgáló Ghie Marsel verbita
atya és hívei jelenlétében. A kántori szolgálatot Elek Antal, a
soproni szórvány közösség kántora végezte. Az esti szentmisén,
a római naptár szerinti Úr napja előestéjén, Polgári atya
koncelebrált és mondott homíliát, rögtönzött kis
görögkatolikus kórusunk pedig Királyné Kocsis Magdolna kántor
asszony vezetésével énekelt az áldozás alatt és a mise végén.
A nap családias hangulatú agapéval zárult.
A
délután és az este egymásra épülve erősítette meg bennünk,
szórványban élőkben az összetartozás érzését és
szükségességét, valamint hasonló alkalmak megszervezésének
igényét más településeken is, hiszen olyan értéket kapunk
hitünk által egymástól, melyet meg kell mutatnunk és ünnepelnünk
is egyben. Az ez által megtapasztalt kegyelem csak tovább mélyíti
e törekvéseinket.
Köszönjük
a kezdeményező Kisléghi-Kocsis házaspár gondos szervező
munkáját, meleg vendégszeretetét és a tőlük kapott ösztönzést
a résztvevők nevében is.
41Akkor odament hozzá egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje. Lába elé borult, úgy kérte, menjen el hozzá, 42mert tizenkét éves egyetlen lánya haldoklik. Útközben a tömeg majdnem agyonnyomta.43Volt ott egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett. Már egész vagyonát ráköltötte az orvosokra, de egy sem tudott rajta segíteni. 44Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása.45Jézus megkérdezte: „Ki érintett?” Mindenki tagadta. Péter azonban így szólt: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös.” 46Jézus azonban megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” 47Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban. 48Jézus ezt mondta neki: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!” 49Még beszélt, amikor valaki ezt a hírt hozta a zsinagóga fejének: „Meghalt a lányod. Ne fáraszd tovább a Mestert.” 50Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: „Ne félj, csak higgy! Megmenekül.” 51Amikor odaértek a házhoz, nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost, meg a lány apját és anyját. 52Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. „Ne sírjatok! – szólt rájuk. – Nem halt meg, csak alszik.” 53Kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54De ő megfogta a kezét, és emelt hangon felszólította: „Leány, kelj föl!” 55Erre visszatért a lélegzete, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56A szülők nem tudtak hova lenni az ámulattól. Megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.”
Apostoli
szakasz: Efezusi levél 2,14-22.
„14Ő, a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében, 15a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, 16és egy testben mind a kettőt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte.17Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távollevőknek, és békét a közellevőknek. 18Az ő révén van mindkettőnknek szabad utunk az egy Lélekben az Atyához. 19Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai. 20Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. 21Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma.22Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává.”
“Az élet kihívás – fogadd el!” Teréz anya
Egy asszony nehezen vonszolta magát Pio atyához. „ Atyám, miért vagyok olyan beteges? Harminc éve már, hogy betegeskedem. Igaz, hogy elvégzem a háztartást, de nagyon nehezen.” – „Ez nagy kegyelem – válaszolt az atya -, hogy az Isten kiválasztott a szenvedésre. Két bátyád bűnös életet folytat, többi rokonod sem sokkal különb. Az ő lelki üdvükért vezekelsz még két évig, és azután meggyógyulsz, mert megmentetted ezeket a lelkeket. Minden szenvedés kegyelem, még ha nem is értjük meg mindig. Jobbat és szebbet nem tudunk felajánlani Istennek, mint ha türelemmel és szeretettel elviseljük szenvedéseinket.”
Részlet Harmath Károly Pietrelcinai Pio atya című könyvéből, 91.oldal.
„Egyszer
az Áthosz-hegyre egy rákbeteg kislány édesapja jött el, akivel
előzőleg az orvosok közölték, hogy gyermekének legfeljebb már
csak hónapjai vannak hátra. Magával vitte kislányának néhány
személyes dolgát, hogy rajtuk keresztül áldást és imádságot
kérjen a Jerondasztól a kislányára.
Paisziosz atya így szólt hozzá: „Imádkozni fogok érte, de Önnek mint apának áldozatot kell hoznia, mert egy szeretettből megcselekedett áldozat Istent a megsegítésre „hajlandóbbá” teszi.
Az apa
megkérdezte: „Milyen áldozatot hozzak, Jerondasz?”
Paisziosz
atya ezt felelte: „A szenvedélyei közül áldozzon fel egyet.”
Mivel a
kislány édesapja nem igazán volt lelki ember, ezt mondta: „Nem
nagyon tudok bármi szenvedélyt is megnevezni…”
Erre a
Jerondasz megkérdezte: „Dohányzik?”
„Igen”,
hangzott a válasz.
„Akkor
kislánya iránti szeretete miatt hagyjon fel teljesen a
dohányzással, s Isten meg fogja őt gyógyítani.”
Megigérte,
hogy ezt megteszi, s valóban fel is hagyott a dohányzással. Ezután
a kislányánál beindult egy lassú gyógyulási folyamat, s végül
teljesen visszanyerte az egészségét. Később az orvosok is
megerősítették a teljes gyógyulást.
Egy idő
után azonban az apa – valószínűleg időközben megfeletkezett a
fogadalmáról – újra elkezdett dohányozni. Ezzel egyidejüleg a
kislánynál újra megjelent a rák, s visszaesett korábbi
életveszélyes állapotába.
Az apa erre
újra felkereste a Jerondaszt a Szent hegyen.
Paisziosz
atya szigorú tekintettel és a következő szavakkal fogadta
látogatóját: „Ha a szenvedélye fontosabb, mint a gyermekének
az élete, én nem tudok magának segíteni. „”
Részlet Áthosz-hegyi Jerondasz Paisziosz: A hészükhaszta lelkiség békessége című könyvéből, 79.oldal, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2018.
“A vesztőhelyen Katalin arra kérte
az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek róla
(Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget
nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat
óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a
hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el
ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon
gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók
számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései
teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta.”
Alkonyati zsolozsmát és Szent Liturgiát végeztünk frissen felújított Alexandriai Szent Katalin tiszteletére felszentelt temetőkápolnában Zalaegerszeg -Zalabesenyőn 2019.november 23-án. Köszönjük a helyszínt a Zalaegerszegi alpolgármester Úrnak, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő temetőkápolnát remdelkezésünkre bocsátotta. Beszámoló helyett inkább olvassák el Székely János Szombathelyi Megyéspüspök atya lelkigyakorlatos gondolatait a liturgiáról:
„A pap nem főszereplője a
liturgiának, a szentmisének. El kell tünnie az örök titok
mögött, ami nálánál nagyobb. Szívvel-lélekkel kell ott lennie,
egész szívével, de nagyon alázatosan.
Jelenits István atya mesélte el,
hogy egy alkalommal biciklitúrát vezetett Erdélybe piarista
diákokkal. Egyik este egy kis román faluba érkeztek, és bementek
az ortodox templomba, ahol éppen vecsernye volt. Két idős
szerzetes volt a templomban, teljes erejükből énekeltek,
jöttek-mentek, füstöltek. Rajtuk kívül senki sem volt a
templomban. A piarista diákok egy darabig álldogáltak a bejárat
körül, lassan kiszállingóztak, és többen megjegyezték, hogy
minek végzik a szerzetesek ezt az imát, hiszen üres a templom.
Mintha azt mondták volna, hogy minek eljátszani a színdarabot, ha
üres a nézőtér.
A modern nyugati ember gyakran nem érti
a liturgia igazi titkát. Egy ünnepélyes hittanórának gondoljuk,
vagy közösségi összejövetelnek. Az a templom természetesen
nem volt üres. Benne volt az Úristen, benne volt az egész világ,
benne volt az a falu is. A faluban mindenki tudta, hogy esténként
a két öreg szerzetes megy és imádkozik értük is. Vittek is
nekik időnként egy-egy csirkét, hogy megegyék és imádkozzanak
tovább. Benne volt ebbe a liturgiában a falu is.
Hadd szóljak néhány szót a
zsolozsmáról. A zsolozsmának egyik fő célja, hogy az
imádság átívelje a napunkat. Az elnevezése – órák, imaórák
liturgiája (Liturgia horarum) – is erre utal. A célja a nap
megszentelése. A bencés Regula azt mondja, hogy a lelkiélet
célja: megtanulni Isten jelenlétében élni. A zsolozsma
bekapcsol ebbe az örök isteni jelenlétbe. A zsolozsmában
tudatosan lassítunk, mintha egy kicsit megállna az idő, és
átlépünk Isten örökkévalóságába. Kilépünk a hasznosság
világából. Elsősorban nem azért imádkozunk, hogy a magunk
hasznát keressük. Isten nem azért létezik, hogy a mi
szükségleteinket kielégítse. Bizonyos értelemben az imádság
haszontalan: átlépés az Isten ingyenes világába. Kilépés a
hasznosság világából.”
Részlet Székely János püspök
atya „Én vagyok az út”, Lelkigyakorlatos elmélkedések
című könyvéből, 45-46.oldal.