Evangéliumi szakasz: Luk. 8,41-56.

⁴¹Akkor odament hozzá egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje. Lába elé borult, úgy kérte, menjen el hozzá, ⁴²mert tizenkét éves egyetlen lánya haldoklik. Útközben a tömeg majdnem agyonnyomta. ⁴³Volt ott egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett. Már egész vagyonát ráköltötte az orvosokra, de egy sem tudott rajta segíteni. ⁴⁴Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása. ⁴⁵Jézus megkérdezte: „Ki érintett?” Mindenki tagadta. Péter azonban így szólt: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös.” ⁴⁶Jézus azonban megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” ⁴⁷Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban. ⁴⁸Jézus ezt mondta neki: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!” ⁴⁹Még beszélt, amikor valaki ezt a hírt hozta a zsinagóga fejének: „Meghalt a lányod. Ne fáraszd tovább a Mestert.” ⁵⁰Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: „Ne félj, csak higgy! Megmenekül.” ⁵¹Amikor odaértek a házhoz, nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost, meg a lány apját és anyját. ⁵²Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. „Ne sírjatok! – szólt rájuk. – Nem halt meg, csak alszik.” ⁵³Kinevették, mert tudták, hogy meghalt. ⁵⁴De ő megfogta a kezét, és emelt hangon felszólította: „Leány, kelj föl!” ⁵⁵Erre visszatért a lélegzete, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni. ⁵⁶A szülők nem tudtak hova lenni az ámulattól. Megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.”

Apostoli szakasz: Efezusi levél 2,14-22.

^„14Ő, a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében, ¹⁵a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, ¹⁶és egy testben mind a kettőt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte. ¹⁷Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távollevőknek, és békét a közellevőknek. ¹⁸Az ő révén van mindkettőnknek szabad utunk az egy Lélekben az Atyához. ¹⁹Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai. ²⁰Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. ²¹Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. ²²Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává.”

“Az élet kihívás – fogadd el!” Teréz anya

Egy asszony nehezen vonszolta magát Pio atyához. „ Atyám, miért vagyok olyan beteges? Harminc éve már, hogy betegeskedem. Igaz, hogy elvégzem a háztartást, de nagyon nehezen.” – „Ez nagy kegyelem – válaszolt az atya -, hogy az Isten kiválasztott a szenvedésre. Két bátyád bűnös életet folytat, többi rokonod sem sokkal különb. Az ő lelki üdvükért vezekelsz még két évig, és azután meggyógyulsz, mert megmentetted ezeket a lelkeket. Minden szenvedés kegyelem, még ha nem is értjük meg mindig. Jobbat és szebbet nem tudunk felajánlani Istennek, mint ha türelemmel és szeretettel elviseljük szenvedéseinket.”

Részlet Harmath Károly Pietrelcinai Pio atya című könyvéből, 91.oldal.

„Egyszer az Áthosz-hegyre egy rákbeteg kislány édesapja jött el, akivel előzőleg az orvosok közölték, hogy gyermekének legfeljebb már csak hónapjai vannak hátra. Magával vitte kislányának néhány személyes dolgát, hogy rajtuk keresztül áldást és imádságot kérjen a Jerondasztól a kislányára.

Paisziosz atya így szólt hozzá: „Imádkozni fogok érte, de Önnek mint apának áldozatot kell hoznia, mert egy szeretettből megcselekedett áldozat Istent a megsegítésre „hajlandóbbá” teszi.

Az apa megkérdezte: „Milyen áldozatot hozzak, Jerondasz?”

Paisziosz atya ezt felelte: „A szenvedélyei közül áldozzon fel egyet.”

Mivel a kislány édesapja nem igazán volt lelki ember, ezt mondta: „Nem nagyon tudok bármi szenvedélyt is megnevezni…”

Erre a Jerondasz megkérdezte: „Dohányzik?”

„Igen”, hangzott a válasz.

„Akkor kislánya iránti szeretete miatt hagyjon fel teljesen a dohányzással, s Isten meg fogja őt gyógyítani.”

Megigérte, hogy ezt megteszi, s valóban fel is hagyott a dohányzással. Ezután a kislányánál beindult egy lassú gyógyulási folyamat, s végül teljesen visszanyerte az egészségét. Később az orvosok is megerősítették a teljes gyógyulást.

Egy idő után azonban az apa – valószínűleg időközben megfeletkezett a fogadalmáról – újra elkezdett dohányozni. Ezzel egyidejüleg a kislánynál újra megjelent a rák, s visszaesett korábbi életveszélyes állapotába.

Az apa erre újra felkereste a Jerondaszt a Szent hegyen.

Paisziosz atya szigorú tekintettel és a következő szavakkal fogadta látogatóját: „Ha a szenvedélye fontosabb, mint a gyermekének az élete, én nem tudok magának segíteni. „”

Részlet Áthosz-hegyi Jerondasz Paisziosz: A hészükhaszta lelkiség békessége című könyvéből, 79.oldal, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2018.

“A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek róla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta.”

Forrás:https://archiv.katolikus.hu/szentek/1125.html