“Benne volt ebbe a liturgiában a falu is.”
Alkonyati zsolozsmát és Szent Liturgiát végeztünk frissen felújított Alexandriai Szent Katalin tiszteletére felszentelt temetőkápolnában Zalaegerszeg -Zalabesenyőn 2019.november 23-án. Köszönjük a helyszínt a Zalaegerszegi alpolgármester Úrnak, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő temetőkápolnát remdelkezésünkre bocsátotta. Beszámoló helyett inkább olvassák el Székely János Szombathelyi Megyéspüspök atya lelkigyakorlatos gondolatait a liturgiáról:
„A pap nem főszereplője a liturgiának, a szentmisének. El kell tünnie az örök titok mögött, ami nálánál nagyobb. Szívvel-lélekkel kell ott lennie, egész szívével, de nagyon alázatosan.
Jelenits István atya mesélte el, hogy egy alkalommal biciklitúrát vezetett Erdélybe piarista diákokkal. Egyik este egy kis román faluba érkeztek, és bementek az ortodox templomba, ahol éppen vecsernye volt. Két idős szerzetes volt a templomban, teljes erejükből énekeltek, jöttek-mentek, füstöltek. Rajtuk kívül senki sem volt a templomban. A piarista diákok egy darabig álldogáltak a bejárat körül, lassan kiszállingóztak, és többen megjegyezték, hogy minek végzik a szerzetesek ezt az imát, hiszen üres a templom. Mintha azt mondták volna, hogy minek eljátszani a színdarabot, ha üres a nézőtér.
A modern nyugati ember gyakran nem érti a liturgia igazi titkát. Egy ünnepélyes hittanórának gondoljuk, vagy közösségi összejövetelnek. Az a templom természetesen nem volt üres. Benne volt az Úristen, benne volt az egész világ, benne volt az a falu is. A faluban mindenki tudta, hogy esténként a két öreg szerzetes megy és imádkozik értük is. Vittek is nekik időnként egy-egy csirkét, hogy megegyék és imádkozzanak tovább. Benne volt ebbe a liturgiában a falu is.
Hadd szóljak néhány szót a zsolozsmáról. A zsolozsmának egyik fő célja, hogy az imádság átívelje a napunkat. Az elnevezése – órák, imaórák liturgiája (Liturgia horarum) – is erre utal. A célja a nap megszentelése. A bencés Regula azt mondja, hogy a lelkiélet célja: megtanulni Isten jelenlétében élni. A zsolozsma bekapcsol ebbe az örök isteni jelenlétbe. A zsolozsmában tudatosan lassítunk, mintha egy kicsit megállna az idő, és átlépünk Isten örökkévalóságába. Kilépünk a hasznosság világából. Elsősorban nem azért imádkozunk, hogy a magunk hasznát keressük. Isten nem azért létezik, hogy a mi szükségleteinket kielégítse. Bizonyos értelemben az imádság haszontalan: átlépés az Isten ingyenes világába. Kilépés a hasznosság világából.”
Részlet Székely János püspök atya „Én vagyok az út”, Lelkigyakorlatos elmélkedések című könyvéből, 45-46.oldal.