„Szent ember volt, imája a kősziklát is megtörte.”

június 5, 2020

Részlet Athoszi Jerondasz Paisziosz: Kappadokiai Szent Arszeniosz (1840-1924) , 45-48.oldal

„Éjszaka, a kántor Prodromosszal titokban küldött a szerencsétlen családoknak proszfórákat. Lustának sose adott. Egy napon, egy lusta és részeges ember ment Árszeniosz Atyához proszfórát kérni. Az Atya a kellijében volt és egy árpa lepényt adott neki:

− Én ilyet eszek.

A lusta nem fogadta el, hanem proszfórát követelt. Akkor az Atya szigorúan így szólt:

− Nem szégyelled magad, negyvenöt éves, jó erőben lévő legény vagy, ülsz egész nap, ördögien gondolkozol, berúgsz és kéregetsz?

Utána szólt a kántor Prodromosznak:

− Menj a Templomba, fogjál három−négy proszfórát és vidd el a folyóhoz, és ha odamegy a naplopó, add neki azokat!

A lustának pedig, − hogy rozsdás gépezetét beindítsa − azt mondta:

− Menjél a folyóhoz és ott vedd át a kenyereket, de fogjál halakat is, amik bőven vannak!

Sajnos a naplopó lusta volt elmenni, de ami még rosszabb, hogy a faluban járkálva mondogatta:

− Ez a Hádzefendisz nagyon fukar, nem ad proszfórát, pedig nem is eszi meg. Hagyja megkukacosodni és utána zsákszám dobáltatja a Prodromosszal a folyóba, ahelyett, hogy szétosztaná.

Persze, az Atya még örült is, ha igazságtalanul vádolták. Ez nagyon segítette őt, mivel szándékosan is különcködött, hogy elkerülje az emberek dicséretét.

Annak ellenére, hogy ilyeneket is tett, az Eparchia (egyházkerület) összes lakója, Keresztények és még törökök is, Szentnek tartották.

D. Lukopulosz, „A Fárászaiak hitélete“ című tanulmányának 54. oldalán a következőket írja, Elizabet Koszkeridu előadását idézve:

„ Volt a falunkban egy legény, aki tanár lett és aztán pap….. Mindig virrasztott, imádkozott és sokat böjtölt…. Szent ember volt, imája a kősziklát is megtörte. Ha valaki megbetegedett, ő állt melléje és leborulva kérlelte az Istent….. A neve Hadzi Efendisz.“

Nagy emberbarát volt az Atya, magával azonban igen szigorú. Nagy szeretettel esdekelt és böjtölt azokért is, akik erre nem voltak képesek.

Lelki Atyaként, általában nem büntetést szabott ki az embereknek, inkább rávezette őket, hogy a maguk jószántából kérjenek valamilyen aszkétikus feladatot.

Néha arra indította őket, hogy adakozzanak vagy más jócselekedet tegyenek. Ha látott egy megszállott vagy béna gyermeket és rájött, hogy a szülők az okozói, akkor miután meggyógyította a gyermeküket, figyelmeztetésül, megfelelő lelki gyakorlatot szabott ki számukra.

Egyszer vittek a Hádzefendiszhez egy béna gyermeket. Először olvasott neki és amint meggyógyította, kiszabta a lelki gyakorlatot szüleinek. Karizmájából kifolyólag ugyanis megállapította, hogy ők voltak az okozói, annak, hogy bénán született.

Máskor egy megszállottat hoztak elé Szinaszószból. Az Atya, amint meglátta, mondta a szülőknek, hogy azonnal oldják el. Ők azonban féltek eloldozni, ezért az Atya ismét rájuk szól:

− Oldjátok el gyorsan!

Ekkor a megkínzott gyermek rokonai mondták:

− Áldásod legyen rajtunk, Hádzefendisz, de a fiú bolond és bánt majd bennünket. Mindnyájan rettegünk tőle, azért láncoltuk meg.

Ő azonban mondta nekik:

− Oldjátok el és ne féljetek!

Ahogy kioldozták, azonnal eltávozott a démon, a fiú jól lett és leült Árszeniosz Atya elé, mint egy kezes bárány. Az Atya a szülőknek kiszabta, hogy negyven napig böjtöljenek, úgy mint a Nagyböjtben, mivel megállapította, hogy ők voltak az okozói, hogy a gyermek meggszállottan született és ráadásul szándékosan hagyták éhezni, hogy kimerülten könnyebben tudják féken tartani, így igazságtalanul gyötörték az ártatlan teremtést.

A proszfóra felajánlást jelent. Így nevezik a hívek által hozott kenyeret, melyből a pap részecskéket vesz ki a Szent Áldozáshoz. A maradékot megáldja és a Szent Liturgia (Istentisztelet) végén szétosztja.

Az aszkézis lelki gyakorlat. Lehet böjtölés, virrasztás, leborulások és imádságok

Karizma, görögül harizma. Jelentése, kegyelmi ajándékként kapott, különleges képesség.

A teljes könyv itt olvasható: http://docplayer.hu/4568169-Kappadokiai-szent-arszeniosz.html

„A keleti kereszténység történelmi emlékezete ma is kifogstalanul működik”

június 4, 2020

„Az ikon, Krisztus embersége -megtestesülése- melletti hitvallás is: „Isteni arcvonásaidat Krisztusom, képekben ábrázolva, nyílvánosan a te születésedet kimondhatatlan csodáidat és önkéntes keresztrefeszíttetésedet magasztaljuk…”

„A keleti kereszténység történelmi emlékezete ma is kifogstalanul működik, ezért nagyböjt első vasárnapja igazi örömünnep: „Örvendetes és vígsággal teljes nap tűnt fel ma nekünk, mert a legigazibb hitágazatok világossága fénylik és tündöklik. Krisztus egyháza a visszaállított szent képekkel és festményekkel újra felékesíttetik, és a hívek egyértelműsége helyreállíttatik.”

Aranyszájú szt. János liturgiájának kontákionja pedig igazi világképet, és egyben cselekvési programot is ad: „Az Atyának leírhatatlan Igéje, tőled ó Istenszülő, megtestesülvén leíratott, és a beszennyezett emberi képet ősi ékességébe öltöztetvén az isteni jósággal egyesítette. Azért hirdetvén az üdvözítést, tettben és szóban valósítsuk azt.”

Az ortodoxia vasárnapja egészen különleges megnyílvánulása a keleti kereszténység eredeti mentalitásának. Kissé fáradságosabb kutatómunkával kimutatható ugyanaz, más szertartások esetében is.

Aranyszájú szt. János liturgiája, melyet gyakorlatilag mindennap végeznek, a legjobb példa erre. Ezen a liturgiának a célja, hogy körülvegye az Eucharisztiát, melynek misztériumát emberi elme meg nem közelítheti. Ezért épül minden orthodox templom/az utolsó vacsora helyszíne/, ezért épül az ikonosztázion, hogy misztériumát hirdesse. Ezért kezdi a pap a liturgia nyilvános részét, az evangéliumos könyvet magasra emelve, ezzel az acclamatioval: „Áldott az Atya és Fiú, és Szentléleknek országa…”Ezzel megjelöli az egész liturgia célját, amely az evilágból kiindulva jelzi az eljövendő örök életet.”

Részlet Dr.Nagymihályi Géza: Képmás és világkép, Művészettörténeti tanulmányok, 1995, 18-19.oldal

„Hagyatkozzatok csupán az Ő igazságtalanságára, ami irgalom, szeretet és megbocsátás.”

június 4, 2020

Részletek Anthony Bloom: Elmélkedések című könyvéből

„A hatodik században szíriai Szt. Izsák, a nagy aszkéta, ezt írta: „Soha ne mondjátok, hogy Isten igazságos. Ha igazságos lenne, a pokolban lennétek. Hagyatkozzatok csupán az Ő igazságtalanságára, ami irgalom, szeretet és megbocsátás.” (60.oldal)

„Nem elég azonban csak néznünk és látnunk, azt is meg kell tanulnunk, hogy figyeljünk és így halljunk is. Hányszor történik meg velünk, hogy valamilyen beszélgetés alkalmával, amikor a vélemények különböznek vagy összecsapnak – miközben partnerük próbálja megértetni velük nézeteit, megnyitva előttünk a szívét, lehetővé téve, hogy hozzáférjünk gondolatainak titkos és sokszor szent rejtekeihez -, ahelyett, hogy hallgatnánk amit mond, beszédéből, inkább anyagot gyűjtögetünk, hogy abban a pillanatban, amikor elhallgat (ha ezt ki tudjuk várni), készek legyünk ellentmondani neki. Ezt nevezzük tévesen párbeszédnek. Az egyik beszél, a másik meg nem figyel oda. Az első kör után aztán helycsere következik úgy, hogy végül is mindenki beszél, de senki nem hallott semmit.

Az odafigyelés tehát művészet, amelyet meg kell tanulnunk. Nemcsak az a dolgunk, hogy szavakat meghalljunk és névértékük szerint értékeljünk, nemcsak mondatokat kell felismernünk, hogy mi magunk is használjuk őket. Olyan megkülönböztető képességgel kell figyelnünk, hogy egy-egy mondatban, amely gyakran nem is megfelelő, megtaláljuk azt a gondolatot, amely küszködve akarja kifejezni magát, bármilyen homályosan, bármilyen puhatolózva; egy szív igazságát, amely igyekszik megérteni velünk kincseit és gyötrelmeit. Sajnos túlságosan is gyakran megelégszünk a szavak puszta meghallásával, s csupán azokra válaszolunk. Ha meg mernénk kockáztatni, hogy többet tegyünk, ha figyelnénk a hang tónusára, rájöhetnénk, hogy a legegyszerűbb szavak is szenvedéssel teliek voltak; akkor úgy éreznénk, hogy kötelességünk erre a szenvedésre együttérzéssel, szeretettel válaszolni. De mennyire veszélyes, hogy csak a szavakra figyelünk, és nem válaszolunk semmi másra. Süketek maradunk a lélek iránt, holott a „betű öl, a lélek az, ami éltet”. (68-69.oldal)

„Ez az egyedül autentikus keresztény öröm.”

június 4, 2020

Az értékes öröm a fájdalom bélyegét viseli

„Az igazi öröm nem hiteles, csak ha a fájdalmon keresztül érjük el – nem az alatt, nem attól balra, jobbra vagy fölötte, hanem rajta keresztül. Ez az egyedül autentikus keresztény öröm. Minden egyéb öröm a fájdalom palástolása, menekülés, elutasítás. A vallásban sok az elutasítás. A jól ismert struccpolitika ez: tegyünk úgy, mintha nem is történne. Az Úr nem erre hív bennünket; ez nem a teljes húsvéti misztérium. Ez nem az a misztérium, amelynek Jób itt engedelmeskedik: „Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is? – Mindamellett nem vétkezett Jób az ajkával” (Jób 2,10). Újra bebizonyítja, hogy a Sátán tévedett.”

Részlet Richard Rohr: Jób és a szenvedés misztériuma, 66.oldal

Szent öregek mondásai

június 2, 2020

A nagy Makáriosz abba meglátogatta Antal abbát a hegyen. Amikor kopogtatott az ajtón, kiment hozzá, és így szólt: „Te ki vagy?” Ő pedig azt mondta: „Makáriosz vagyok.” Erre az becsukta az ajtót, bement és otthagyta. Amikor látta türelmét, mégis ajtót nyitott, és tréfálkozva azt mondta: „Hosszú ideje vágyom rá, hogy megismerjelek, mert hallottam viselt dolgaidról.” Megvendégelte és felüdítette, mert nagyon elfáradt. Amikor beesteledett, Antal abba pálmaágakat nedvesített be magának. Makáriosz abba azt mondta neki: „Parancsold meg, hogy én is nedvesítsek be magamnak!” Antal atya így szólt: „Nedvesítsd be!” Erre nagy köteggel áztatott be. Leültek tehát, és estétől kezdve fontak, miközben a lelkek üdvösségéről beszélgettek, a kötél pedig az ajtón keresztül a barlangba ereszkedett le. Amikor lement reggel a boldog Antal, és meglátta, milyen halom kötelet font Makáriosz abba, azt mondta: „Hatalmas erő (dünamisz) rejlik ezekben a kezekben!” A szent öregek könyve – JEL Könyvkiadó, 2010

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/, 2020.06.02.

“Keressétek azt, ami az Úrnak tetszik, és ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat.”

június 2, 2020

Bibliai gondolatok – Pünkösd hétfő – A Szentháromság ünnepe

Ef 5,8b-19

Atyámfiai! Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei – a világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és igazság -, keressétek azt, ami az Úrnak tetszik, és ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat. Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami feddésben részesül, világosság derül, s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. Innen a mondás: »Kelj fel alvó, támadj fel halottaidból, és Krisztus rád fog ragyogni.« Gondosan vigyázzatok tehát arra, hogyan éltek, ne mint esztelenek, hanem mint bölcsek; jól értékesítsétek az időt, mert rossz napokat élünk. Ezért ne legyetek ostobák, hanem értsétek meg, hogy mi az Úr akarata. Ne részegedjetek meg borral, mert erkölcstelenség van benne, inkább teljetek el Lélekkel. Magatok közt zsoltárokat, szent dalokat és lelki énekeket mondjatok, énekeljetek és zengedezzetek szívetekben az Úrnak.

2Kor 13,11-13

Egyébként testvérek, örüljetek, legyetek tökéletesek, buzdítsátok egymást, legyetek egyetértők, éljetek békességben, s a szeretet és békesség Istene veletek lesz. Köszöntsétek egymást szent csókkal. Üdvözölnek titeket a szentek mindnyájan. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal.

Mt 18,10-20

Így szólt az Úr: „Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik a mennyekben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved közülük, vajon nem hagyja-e ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy-e el, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán sikerül megtalálnia, bizony mondom nektek, annak jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül. Ha vétkezik ellened testvéred, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, és amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva. Bizony, azt is mondom nektek: Ha ketten közületek egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”

Mt 28,18-20

Abban az időben Jézus odalépett tanítványaihoz, és így szólt hozzájuk: „Nekem adatott minden hatalom mennyben és földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” Ámen.

Részletek Kronstadti Szent János: Életem Krisztusban, 38. és 36. oldalak

„Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy esendő lények vagyunk, tisztátalanok és bűnösök az igazság Istene előtt, romlottak; s mindig mélyen meg kell aláznunk magunkat előtte és egymás előtt. Ezért a tanuló ifjúság is mindenekelőtt tudja meg és gondoljon arra, hogy bűnös gyökerekből származik, és alá van vetve mindenféle bűnnek, s ezt a tudást helyezze minden más tudás alapjául, és sok mindent ismerve ne legyen felfuvalkodott (vö. 1 Kor 8,1), hanem legfőképpen a test és a szellem megtisztításán fáradozzon!”

„Mindnyájan menthetetlenül ki vagyunk téve a szétszórtság bűnének; ne feledkezzünk meg erről, hanem tartsunk bűnbánatot. A szétszórtságnak nemcsak otthon, hanem a templomban is átadjuk magunkat. Okozója: az ördög, illetve közönséges, földi dolgokhoz kötődő számtalan szenvedélyünk; oka: a kishitűség; az eszköz, amellyel leküzdhetjük: a buzgó ima.”