„Az ikon, Krisztus embersége -megtestesülése- melletti hitvallás is: „Isteni arcvonásaidat Krisztusom, képekben ábrázolva, nyílvánosan a te születésedet kimondhatatlan csodáidat és önkéntes keresztrefeszíttetésedet magasztaljuk…”
„A keleti kereszténység történelmi emlékezete ma is kifogstalanul működik, ezért nagyböjt első vasárnapja igazi örömünnep: „Örvendetes és vígsággal teljes nap tűnt fel ma nekünk, mert a legigazibb hitágazatok világossága fénylik és tündöklik. Krisztus egyháza a visszaállított szent képekkel és festményekkel újra felékesíttetik, és a hívek egyértelműsége helyreállíttatik.”
Aranyszájú szt. János liturgiájának kontákionja pedig igazi világképet, és egyben cselekvési programot is ad: „Az Atyának leírhatatlan Igéje, tőled ó Istenszülő, megtestesülvén leíratott, és a beszennyezett emberi képet ősi ékességébe öltöztetvén az isteni jósággal egyesítette. Azért hirdetvén az üdvözítést, tettben és szóban valósítsuk azt.”
Az ortodoxia vasárnapja egészen különleges megnyílvánulása a keleti kereszténység eredeti mentalitásának. Kissé fáradságosabb kutatómunkával kimutatható ugyanaz, más szertartások esetében is.
Aranyszájú szt. János liturgiája, melyet gyakorlatilag mindennap végeznek, a legjobb példa erre. Ezen a liturgiának a célja, hogy körülvegye az Eucharisztiát, melynek misztériumát emberi elme meg nem közelítheti. Ezért épül minden orthodox templom/az utolsó vacsora helyszíne/, ezért épül az ikonosztázion, hogy misztériumát hirdesse. Ezért kezdi a pap a liturgia nyilvános részét, az evangéliumos könyvet magasra emelve, ezzel az acclamatioval: „Áldott az Atya és Fiú, és Szentléleknek országa…”Ezzel megjelöli az egész liturgia célját, amely az evilágból kiindulva jelzi az eljövendő örök életet.”
Részlet Dr.Nagymihályi Géza: Képmás és világkép, Művészettörténeti tanulmányok, 1995, 18-19.oldal