Miért engedi meg Isten a démonok tevékenységét?
„A démonok mai is, akárcsak Jézus idejében, megpróbálnak tevékenységükkel befurakodni az emberbe. Isten, végtelen bölcsességében és jóságában, megengedi ártó szándékaik részleges térnyerését, „hogy az ember a jóval szemben álló dolgok ellen harcolva gyakorolja magát a jóban” (Aquinói Szent Tamás), lehetősége nyíljon a megtisztulásra és a lelki felemelkedésre. A démon tevékenységével szembeni reakciónk tehát lelki fejlődésünk eszközévé válik. Ily módon a démonok akaratuk ellenére is az Úr szolgái, vagy jobban mondva, rabszolgái lesznek: „Isten azért engedi meg az ördögnek, hogy megkísértsen és próbára tegyen minket, mert ezáltal érdemeinket akarja növelni, tisztábbá és nemesebbé tenni, gyorsítani akarja lépteinket a felé vezető úton” (v.ö. Aquinói Szent Tamás, Kommentár a Zsidókhoz írt levélhez). „Ha megkérdezik tőletek, miért engedte meg Isten, hogy a démon (lázadása után is) tovább létezhesen, ezt feleljétek: korántsem azért, hogyártson, a körültekintő és éber embernek, hanem éppen azért, hogy hasznára legyen. Kétségtelenül nem a démon perverz akarata miatt, hanem azok bátor ellenállásának köszönhetően, akik hasznunkra fordítják rosszindulatát” (Aranyszájú Szent János, Harmadik szentbeszéd a démonokról).
Isten tehát, irántunk való szeretetében, hasznunkra tudja fordítani a démonok gonosz szándékait és tevékenységét. Megengedi rendes tevékenységüket – vagyis a kisértéseket -, ritkábban a rendkívülit is – vagyis az ördögi fertőzöttséget, a zaklatásokat, a lidércnyomásokat és a megszállottságot -, hogy erényes tettekkel lehetőségünk legyen hozzá emelkedni.” (25-26.o.)
„A gonosz lélek ezért igyekszik kiismerni rossz hajlamainkat, amit rendszerint kisértéseken keresztül próbál elérni. Aquinói Szent Tamás kifejti, hogy „sajátos értelemben kisérteni annyi, mint tapasztalatot szerezni valamiről.” (27.o.)
A démonok nem tudhatnak mindent egy személyról
„Istenen kívül senki nem ismeri tökéletesen az ember lelkét. A Szűzanya, az angyalok, a szentek csak annyiban ismerik valakinek a lelkét, amennyiben Isten boldogító színelátásának örömében az ember belső valóját is látják. A Földön csak Isten különleges adományának köszönhetően képesek egyesek ismerni mások belső állapotát vagy gondolatait (ahogy néhány szent esetében előfordult). A démonok nem láthatnak a lelkünkbe és nem ismerhetik a gondolatainkat; legfeljebb megfigyelhetik a szavainkat, arckifejezésünket, viselkedésünket, szokásainkat, hajlamainkat, szimpátiánkat, ellenszenvünket, jellegzetes hibáinkat, gyenge oldalunkat, és ezekből megpróbálják „levezetni” – hiszen rendkívül éles eszüek és mélyre látóak – a gondolatainkat, s hogy mi zajlik bennünk. Gyakorlatilag a külsőleg megnyílvánuló jelekből próbálnak következtetni a gondolatainkra és érzéseinkre, ahogy egy éles szemű tanár is azonnal észreveszi a tanuló figyelmetlenségét apró, külső jelekből. Az így szerzett ismereteket felhasználva állandóan azon töprengenek, hogyan tudhatnák meg előre, mit fogunk mondani vagy cselekedni, lényegében azonban nincs hozzáférésük gondolatainkhoz, érzéseinkhez és döntéseinkhez. Ráadásul sem a világban történő minden egyes eseményről, ahogyan az ember minden egyes tettéről sem lehet tudomásuk: csak azokat ismerhetik, amelyek tevékenységük pillanatában az adott helyen vagy a konkrét személlyel kapcsolatosan történik, ill. az egymás közötti kapcsolattartás révén tehetnek szert ismeretekre. Hozzá kell tenni, hogy a jó angyalok, az imádság és az Istennel való közösségünk mértéke is gátolják ellenünk irányuló ártó cselekedeteinket.” (31-32. o.)
Mi a célja a gonosz lélek rendkívüli tevékenységének?
„A gonosz lélek erőszakoskodásával meg akarja félemlíteni, fel akarja zaklatni a lelket, hogy kétségbeesésbe és bűnbe kergesse, s ezáltal magával ránthassa a pokolba, az örök kárhozatra. A lelki ártalmakhoz képest a testiek másodlagosak csupán, a kitűzött célt akarja elérni általuk. Pontosan tudja ugyanis, hogy testi fájdalmak okozásával könnyebb rávennie az embert Isten elleni lázadásra. Isten azonban nem hagyja magára teremtményeit a gonosz lélek elleni küzdelemben, minden eszközt megad, hogy ellenállhassanak neki, harcolhassanak ellene és legyőzhessék.” (58-59.o.)
Részletek Francesco Bamonte: Megszállottság és ördögűzés, Hogyan ismerjük fel a ravasz kísértőt?,