A 4. században megerősödött az eretnekariánus mozgalom. Mártont elűzték Savariából. Ismét Itáliába távozott, Milánóba ment, azonban az ariánusok innen is elűzték. 360-ban megszűnt a veszély, és visszatért Galliába. Itt a falvak lakóinak a térítésével foglalkozott. 361-ben Ligugében megalapította az első európai szerzetes kolostort.
Hivatását haláláig kitartóan gyakorolta, 397. november 8-án hunyt el.
Három nap múlva, november 11-én Tours-ban temették el, sírja felett kápolnát emeltek.
“Szemét és kezét folyton az ég felé fordította, és fáradhatatlan lélekkel szüntelenül imádkozott. Mindig hanyatt feküdt, s mikor a papok kérlelték, hogy oldalára fordulva könnyebbüljön meg egy kicsit, azt mondta: „Hagyjátok, testvéreim, hagyjátok, hadd nézzem inkább az eget, semmint a földet, hogy lelkem az Úr felé táruljon.” Ezt mondva meglátta, hogy az ördög is ott van. „Mit állsz itt, te kegyetlen bestia? – szólt rá. – Semmi szennyet nem találsz bennem. Ábrahám kebele fogad be engem!” (Legenda Aurea – Szent Márton püspök)
Részlet Kronstadti Szent
János: Életem Krisztusban című könyvéből, 82.oldal
„Nehéz
szívből jövő, tisztán látó hittel tekinteni az Istenszülőre,
akárcsak az Úrra vagy a szentekre; az ellenség mindent
elkövet, hogy szilárd, magas és komor falat állítson a lelked és
az Isten vagy a Szűzanya, az angyalok és a szentek közé, nem
hagyja, a megátalkodott, hogy a lelki szem lássa az Urat vagy az ő
szentjeit, mindent módon elhomályosítja a szívet,
eloszlatja a hitet, szorongatja, mardossa, sötétbe borítja a
belsőt. Ezeket a mesterkedéseket képzelgésnek, hazugságnak
kell tartanunk, s keresztül kell törnünk a képzelgésnek ezen
a falán. Amint kitörsz, nyomban megmenekülsz. „Hited
megmentett téged” (vö.Mt 9,22) „
Monumentális kőtömb, kőtábla és fából készült kettős kereszt emlékeztet az összes magyar szent tiszteletére a rönöki Szent Imre-templom mellett. Tegnap avatták fel az emlékművet.
– Magyarország a szentek országa, a földünk szentektől megszentelt
föld – mondta avatóbeszédében V. Németh Zsolt, a térség országgyűlési
képviselője. Kevés az ilyen fajta tiszteletadás, népszerű szentekről
szívesen neveznek el intézményeket, köztereket, állítanak nekik
szobrokat, de az ilyen fajta hódolat nem gyakran jelenik meg – mondta.
Példaként a kárpátaljai Aknaszlatina Árpád-házi szenteknek emelt emlékhelyét említette – és most már Rönöknek is van ilyen emlékműve. Büszke Rönökre, a kezdeményezőkre, az alapítványra – hangsúlyozta V. Németh Zsolt. – Valakit csak akkor szerethetünk és tisztelhetünk, ha ismerjük. Ismerjük meg a szenteket – erről is beszélt a képviselő. Tudatosítani kell, hogy „szent magyarok állnak a történelem sorsfordulóin”, idézte a Pannon Enciklopédiát. És Wass Albertet is: „A szentek tisztasága és szelídsége legyőzi a vadállatokat”.
A monumentális emlékmű a határon álló Szent Imre-templom kertjében
kapott helyet. Az emlékműre vasárnap dr. Takács Gyula plébános kért
áldást, ott volt az avatón Pékó Tamás polgármester és Majthényi László, a
Vas megyei közgyűlés elnöke is.
Huszonöt szent neve került a több mint két méter magas emlékműre.
Vörösberényi monolit az emlékmű teste. Azon kőtábla a névsorral, és
kiemelkedik a kőtömbből egy tölgyfából készült apostoli kettős kereszt.
A Rönöki Árpád-házi Szent Imre Herceg Templom Alapítvány állíttatta az emlékművet, Hegyi László, az alapítvány elnöke elmondta, a hatalmas kőtömb önzetlen felajánlással kerülhetett a helyére. Vállalkozót kerestek az emlékmű szó szerinti felállítására és a szombathelyi cég, amikor megtudták, ki és milyen céllal keres megfelelő eszközt és szakembert, ingyen elvégezte a munkát. Erre a segítségre is szükség volt, hogy emlékmű hirdesse Rönökön a magyarság keresztényi elkötelezettségét.
19Volt egy gazdag ember. Bíborban
és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett.
20Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt
a kapuja előtt, tele fekéllyel.21Örült volna,
ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként
lekerült.De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a
sebeit.22Történt, hogy a koldus meghalt, és az
angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember
is, és eltemették. 23Amikor a pokolban
kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és
kebelén Lázárt. 24Felkiáltott: Atyám, Ábrahám!
Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe
mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a
lángokban. 25Fiam – felelte Ábrahám –,
emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben,
Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt
vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem.
26Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék
tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne
tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. 27Akkor
arra kérlek, atyám – mondta újra –, küldd el legalább az
atyai házba. 28Van még öt testvérem, hadd
figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a
gyötrelmek helyére. 29Ábrahám ezt felelte: Van
Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
30De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám,
Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot
tartanak. 31Ő azonban így felelt: Ha
Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül
támad fel valaki, annak sem hisznek.”
Részlet Szent Faustyna Kowalska nővér naplójából:
Napló
(Az Isteni irgalmasság üzenetei című könyvből)
/Magyar
kiadás: Egri főegyházmegyei engedéllyel,
Seregély
István érsek, a MKPK elnöke, 207-208. oldal/
Szent
Faustyna Kowalska nővér a következő naplóbejegyzést teszi a
pokolról:
„Ma
egy angyal levitt a pokol mélyére. Ez nagy kínok helye.
Hatalmas nagy a térsége. A szenvedések fajtái, melyeket láttam,
a következők: az első kín, mely a poklot alkotja –Isten
elveszítése, a második –szüntelen lelkiismeret-furdalás,
a harmadik az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg.
A negyedik kín –a tűz, amely átjárja a lelket anélkül, hogy
elpusztítaná. E szörnyű szenvedés tisztán lelki tűz,
amit Isten haragja gyújtott lángra. Az ötödik – az állandó
sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az
ördögök és az elkárhozott lelkek kölcsönösen látják
egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta
szenvedés – a sátán szüntelen társasága, a hetedik – a
szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen,
istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak,
melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel
nincs vége. Különleges lelki fájdalmak is léteznek,
nevezeteen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek,
az által szenvednek leírhatatlanul irtózatos módon. Rettenetes
barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik
fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű
gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart
fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon
át az által az érzékünk által fognak gyötrődni, amellyel
vétkeztek. Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy
egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, és
nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott.
Én,
Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol
szakadékaiban, hogy hirdessem és tanusítsam a lelkeknek,
létezik a pokol. Most nem beszélhetek róla, mert Istentől azt
a parancsot kaptam, hogy írásban hagyjamhátra ezeket. Az ördögök
nagyon gyűlöltek, de Isten parancsára engedelmeskedniük kellett
nekem. Amit leírtam, az csak gyenge árnyéka a valóságnak,
amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek
olyan, aki nem hitte el, hogy van pokol. Midőn magamhoz tértem,
nem tudtam a rémülettől rendbe jönni, annyira lesújtott a lelkek
szenvedése. Ezért még buzgóbban imádkozom a bűnösök
megtéréséért. Szünet nélkül könyörgök értük Isten
irgalmához. Ó, Jézusom, inkább haldokolnék a legnagyobb kínok
között a világ végezetéig, mintsem megbántsalak a legkisebb
vétséggel!”
Szent Pál apostol így ír
az ő elragadtatásairól:
Különleges kegyelmi
adományok.
„II. Korintusi levél 12 1
”Ha dicsekednem kell, bár az mit sem
ér, rátérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira.2Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel
ezelőtt – testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak
az Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig.3És
tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testetlenül, nem tudom,
csak az Isten tudja – 4elragadtatott a mennybe, és
titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad
kimondania.5Ilyen dolgokkal dicsekszem, de magammal
nem dicsekszem, hacsak gyöngeségeimmel nem. 6Pedig ha
(valóban) dicsekedni akarnék, nem volnék balga kérkedő, hiszen
igazat mondanék. De óvakodom tőle, nehogy valaki többre
értékeljen engem annál, amit bennem lát vagy tőlem hall. 7De
hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist
kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el
ne bízzam magam.8Háromszor kértem ezért az Urat,
hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: 9„Elég
neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg
a maga teljességében.” Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel
dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. 10Kedvem
telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban,
nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert
amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.„
István diakónus védőbeszédében
is beszél a látomásáról, amelyben a mennybe tekinthetett:A
Apostolok cselekedetei 7. fejezet
51-60. vers:
„Ti vastagnyakúak, ti
körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a
Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. 52Melyik
prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték
azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti
lettetek árulói és gyilkosai, 53ti, akik az angyalok
közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok
meg.” 54Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat
vicsorgatták ellene. 55Ő azonban a Szentlélekkel
eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és
Jézust az Isten jobbján. 56Felkiáltott: „Látom,
hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.”
57Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal
rárontottak, 58kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk
egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. 59Míg kövezték
Istvánt, így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”
60Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel
nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült.”
A feltámadási ikon is, melyet a
keleti egyház hitvallását fogalmazza meg, Krisztus
pokolraszállását ábrázolja.
Bár jól halad a soproni kórházkápolna tetőzetének felújítása, a teljes befejezés még akár egy hónapig is eltarthat. A szertartások továbbra is az I. épület társalgójában végezzük változatlan menetrenddel. A pontos helyszín a térképen lentebb látható!
A karácsony előtti 40 napos böjti futás kezdeteként szeretettel várjuk görögkatolikus fiataljainkat és hívunk minden fiatalt, fiatal felnőttet, aki még szeretné elmondani, hogy a fiatalokkal „lépést tud tartani” egy egész napos túrára. A túra leírását lentebb közlöm!
Jelentkezések, kérdések
e-mailben és telefonon:
Tel.: 0670/7720170
Tervezett indulás a Naturpark vadasparkjának nagy parkolójából 10 órakor, ehhez Sopronból 8.45-kor szeretnénk indulni (menetidő Sopronból 1 óra 5 perc és 67 km a távolság.)
A késői indulással
gondoltunk a szombathelyi és a zalaegerszegi testvéreinkre is!
Az étkezés: hozott böjtös szendvicsekkel, utazás kisbusszal és szükség szerint saját kocsikkal!
A “böjtös” lelki táplálékról magam gondoskodom egy-egy festői kilátónál pihenés közben!
A túra méltő utódja lesz az októberi Medveszurdokban eltöltött élményeknek ill. a vonyarcvashegyi túrának is!
A túra díjtalan,
adományokat elfogadunk a szervezőlelkészség javára!
A
népszerű, autóval is könnyen megközelíthető Hohe Wand, a
magyar határtól legközelebb fekvő alpesi hegyvonulat egy magas
sziklafalakkal körbevett erdős plató, mely közkedveltségét
elsősorban változatos túralehetőségeinek, hangulatos
menedékházainak és igazi családbarát jellegének köszönheti. A
magasfennsík déli részének legszebb helyeit összekötő,
kilátásban rendkívül gazdag, klasszikus körtúránk méltán
tartozik a Bécsi-Alpok legismertebb gyalogtúrái közé.
A
túra hossza: 11,9
km
A
túra időtartama: 4,5
óra
A túra jellege
Könnyű túra változatos terepen, kitűnően jelzett
turistautakon, ösvényeken. A Leiter Grabenbe
történő leereszkedés, majd visszakapaszkodás meredek, de nem túl
hosszú erőpróba. Útközben több vendéglátóhely is van, a
Hochkogelhaustól rövidítési lehetőség.
A változatos terep és a már-már magashegyi környezet miatt is
érdemes strapabíró, csúszásbiztos talpú, bokát tartó
túrabakancsot
viselni. Hűvösebb időben pedig egy meleg, puha, funkcionális
polárdzseki
nélközhetetlen társunk lesz az úton, ha melegünk van, tegyük
bele közepes
méretű hátizsákunkba, melyben kényelmesen elfér még az
elemózsia és az innivaló is.
Kiindulópont:
a Naturpark vadasparkjának nagy parkolója, a
Naturparkstüberl mellett. Itt találjuk a Naturpark
Hohe Wand információs irodáját is.
Megközelítés:
A Hohe Wand platójára jó minőségű aszfaltút
vezet fel Stollhof felől. Hétvégén és ünnepnap
úthasználati díj (2 euro/kocsi)
A túra leírása
A vadaspark (Wildgehege) melletti nagy, ingyenes
parkolóból indulunk, az aszfaltút túloldalán a Naturparkstüberl
rusztikus épületét találjuk, a klasszikus, jó konyhájú
hüttében kis múzeumot is berendeztek a helyi
flóráról, faunáról. Balra tartunk, az aszfaltcsíkot követve
pár perc alatt felérünk a Hohe Wand nyugati
peremén álló Kleine Kanzel-menedékházhoz,
melynek oldalától parádés kilátás nyílik a Schneebergre
és környékére.
Az épülettől széles földúton, a 231.sz. piros
jelzésű turistaúton menetelünk tovább enyhén felfelé a
Plackles felé. Hamarosan beérünk a Wanddörfl
nevű kis település elszórtan fekvő házacskái közé, az
útelágazásnál egyenesen megyünk tovább a Plackles
irányába. Sudár fenyőfák közt érünk a Hohe Wand
platójának déli szegélyére, egy elhagyatott, hajdani vendéglő
terasza mellől megnyílik a táj délre, a Semmering
környéki hegyek felé, egész a Raxig ellátni jó
időben.
Innen jobbra már csak pár perces kitérő a Hohe Wand
adótoronnyal koronázott legmagasabb pontja, a Plackles
(1132 m), de túl sok értelme nincs megtenni a kis utat, mivel
kilátás egyáltalán nincs a csúcsról. A szebb napokat is látott
Bergstation épületénél balra fordulunk a jelzett
útra, és pár perc alatt kibukkanunk a hegység talán
legnépszerűbb menedékházához, a Wilhelm
Eichert-Hüttéhez, mely a meredeken leszakadó déli
sziklafal látványos sziklaformációi, a Grosse Kanzel
(1052 m) közelében épült.
Az egyik sziklán a Wildenauer-emlékkereszt áll,
ahonnan parádés kilátás tárul az alant fekvő, rendezett
falvakra, a Schneeberg monumentális tömbjére. A
vendéglő előtti idilli rétre ér fel a Hohe Wand
egyik, embert próbáló mászó ösvénye, a Wagnersteig
is. Utunk további része igazi panorámaösvény,
végig a sziklaperem szélén haladunk, lélegzetelállító kilátást
élvezve a Hohe Wand gigászi sziklafalaira, mély
szakadékaira, a sziklafalon kúszó sziklamászókra. Utunk több
kereszt és pihenőpad mellett vezet, rövidesen elérjük a
következő vendéglátóhelyet a fából épült Hubertushaust
(946 m).
A sziklaperemet követő, északkeleti irányba kanyarodó, piros
jelzésű turistaúton maradva, szép bükkerdőben, folyamatosan
pazar panorámát élvezve, rövidesen bekanyarodunk az erdőbe, és
elérünk túránk legkeményebb szakaszához. A mély Leiter
Graben árkába ereszkedünk le, majd meredek, szuszogtató
kaptatóval mászunk fel túloldalára, ahonnan jól beláthatjuk a
jellegzetes V alakú völgyet.
A plató peremén maradva pár perc múlva kijutunk a
Hochkogelhaus, jelenleg zárva tartó, nagy,
kétemeletes épületéhez, ahonnan lerövidíthetjük
túránkat balra térve a fennsík belseje felé, az országúton,
majd egy útjelzőtáblánál a piros jelzéseket
követve balra, fél óra alatt érhetünk a vadaspark kerítéséhez,
majd kiindulópontunkhoz.
Amennyiben maradt még erőnk, energiánk, folytassuk utunkat
tovább egyenesen a széles földúton, mely a Hohe Wand
legkedvezőbb ár-érték arányú vendéglője, a családias
Gasthaus Luf mellett visz el. Hangulatos erdőben,
nagyjából szintben maradva a Schwarz Graben
völgyfőjébe megyünk ki a műútig, ahol egy nagy jobb kanyarral
ismét eltávolodunk attól, majd kibukkanunk egy szépséges, tágas
mezőn. Előttünk az Alpengasthof Postl nagy,
muskátlis teraszú alpesi stílusú épülete, átvágunk a mezőn,
a parkolótól jobbra, az útjelzőtáblánál bemegyünk az erdőbe,
ahonnan már nincs messze a Hohe Wand egyik ikonikus
kilátója, a Sky
Walk.
Semmiképpen se hagyjuk ki a kitérőt a Postl
vendéglőtől a 120 méter magas sziklafal szélén épült
extravagáns, panoráma
kilátóig. A szakadék füves tetejéről rajtolnak a
siklóernyősök, de a környék a sziklamászók kedvelt
gyakorlóhelye is. Miután kigyönyörködtük magunkat a páratlan
kilátásban, térjünk vissza ugyanazon az úton, a bájos kis
Ortler Hütte épülete mellett a Postl
fogadóhoz, ahonnan az útjelzőtábla irányát követve folytatjuk
túránkat a Naturpark felé.
Széles, kényelmes földúton a hosszúkás, Lange Wiese nevű rét mellett megyünk a zöld jelzésű úton, egy hosszú kerítés szegődik mellénk, majd kissé balra tartva beérünk az erdőbe és egyre emelkedő úton érünk ki egy műútra. Jobbra fordulunk, és pár perc séta után egy újabb útjelzőtáblánál balra térünk le a betonútról a vadaspark (Wildgehege) felé. Az egyre emelkedő úton nemsokára elérjük a vadaspark kerítését, és ezt követve érünk vissza kiindulási pontunkra, a Naturpark-Info előtti nagy parkolóba.