Vízkereszt előünnepe. A hetven szent apostol tisztelete. -Január 4.

január 4, 2020

Vízkereszt előünnepe. A hetven szent apostol tisztelete. Szentéletű Teoktisztosz atyánknak, a szicíliai Kukumosz monostor főnökének emléke.

Az ALKONYATI ZSOLOZSMÁN (Január 4. előestéjén)

Uram, tehozzád… után hat előverset veszünk, és elénekeljük az apostolok mintadallamra szóló énekverseit.

4. hang. Minta: Jelül rendelted…

Magasztaljuk szent dalokkal, ó hívek, * Kleofást, Andronikoszt és Szilvánuszt * Agabuszt, Ananiást, Fülöpöt és Prohóruszt, * Nikánort, Rufuszt és Szosztenészt, * Linuszt és Sztákiszt, Istvánt, Timont, Hermészt és Flegont, * Márkot, Lukácsot és Szószipatroszt, * Tihikuszt, Filemont, Jázont és Gájuszt!

Tiszteljük méltóképpen * Nárciszt és Trofimuszt, Cézárt, Zénászt és Arisztarkhoszt, * Márkot, Szilást és Gajuszt, * Apollót és Kéfást, * Kelement és Jusztuszt, * Kvartuszt, Erasztuszt és Lukácsot, * Onéziforoszt, Karposzt és Evódoszt, * Mátyást és Jakabot, * Urbánt és Arisztobuloszt, * Tihikoszt és Arisztarchuszt!

Tiszteljük Isten szent hírnökeit: * Púdészt, Heródiont, Artemászt, Filologoszt és Olimpiászt, * Rodiont és Apellészt, *Ampliászt, Patrobászt, * Terpnoszt, Tádét és Tituszt, * a csodálatos Epajnetoszt, * Akhaikoszt és Akvilát, * Luciuszt, Barnabást és Fortunátuszt, * s a hírneves Apollót és Kreszcenszet!

További mintadallamra szóló énekversek a szentéletű tiszteletére:

2. hang. Minta: Midőn téged, üdvözítő Jézusom…

Midőn * Isten szeretete megsebezte lelkedet, * keresztedet fölvetted, * és örömmel követted, ó boldog, a megfeszített Krisztust. * Önmegtagadással holttá tetted a testies lelkületet, * s a Szentlélek eleven erejét megkaptad, ** és kedvesen * fogadott imádságod hevével megszüntetted * a betegségek fagyát. * Azért egybehangzóan boldognak hirdetünk téged!

Midőn * állhatatos imával és kitartó böjttel, * lelked szemét megtisztítottad, * a hármasnapú Isten hajlékává lettél, atyánk, * a főpapi szent kenetet fölvetted, ** bevonultál * a szentélybe, * és bemutattad áldozatul az éretted * kimondhatatlan megalázkodással önmagát feláldozott Urat.

Szelíd * és türelmes voltál * a lélek tisztaságában, Teoktisztosz atya, * s valóban örökölted a szelídek földjét, * a színről színre látást, ** élvezed * a boldogságot, * a valódi örömet és vígságot. * Emlékezzél meg ott szüntelenül azokról, akik buzgón megünneplik * és tisztelik a te elszenderülésedet!

Dicsőség… most és… 3. hang.

Fényes volt ugyan az elmúlt ünnep, * de dicsőségesebb a mai nap, * amott az Üdvözítőt a napkeleti bölcsek imádták, * itt pedig az Uralkodót * az ő jeles szolgája kereszteli, * amott a mezei pásztorok szemlélték a kisdedet * és csodálkozának, * itt pedig az Atya szózata * az ő egyszülött Fiának hirdeti őt.

Előverses sztihirák:

A következő mintadallamra szóló énekversek.

2. hang. Minta: Efráta háza…

Szolgálj, ‘ te mécses, * a Fénynek, * te fénysugár, a Napnak, * te barát, a Vőlegénynek, * te Próféta-Előkövet, az Igének!

Elővers: Azért emlékezem meg rólad a Jordán földjéről és Hermon hegyéről.

Eljött ‘ a felvilágosulás, * megjelent a Jordánban * a megváltás, * jertek, gyülekezzünk, * hogy megtisztuljunk és előünnepi éneket énekeljünk!

Elővers: Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek, és féltek.

Minden ‘ jót * általad kaptam, Istenszülő: * Isten az emberek között van, * a világosság a Jordánban, * én pedig az ő világosságában vagyok!

Dicsőség… most és… 6. hang.

Közeledik Krisztus, az Igazság a Jordánhoz, * hogy megkeresztelkedjék Jánostól, * ő pedig így szól hozzá: * Neked kellene engem megkeresztelned * és te jössz énhozzám? * Én, a szalma, nem merek a tűzhöz érni. * Te szentelj meg engem, Uralkodó, * a te isteni megjelenéseddel!

Tropárok:

3. hang.

Szent apostolok, imádjátok a kegyelmes Istent, * hogy ajándékozzon bűnbocsánatot a mi lelkünknek!

És az előünnepi. 4. hang: Minta: Elcsodálkozott…

Készülj, Zabulon, és ékeskedjél, Neftali, * Jordán folyó, állj meg, * s feltornyosulván, fogadd be a keresztelkedni akaró Üdvözítőt! * Vigadozz, Ádám, az ősanyával együtt, * és ne rejtőzzetek el, mint hajdan a Paradicsomban, * mert Krisztus, aki meztelenül látott titeket, * megjelent, hogy felöltöztessen benneteket első ruhátokba, * és hogy minden teremtményt megújítson.

“Imádkozzál többet és bensőségesebben, s majd maga az imádság tárja föl előtted, hogyan válhat szünetnélkülivé.”

január 3, 2020

Részlet a Zarándok elbeszéléseiből, Első elbeszélés, 8-14. oldal

Sokat vándoroltam különféle helyeken. Állandóan olvastam a Bibliát, és kérdezgettem, nincs-e valahol egy tapasztalt buzgó lelki vezető, egy szentéletű sztarec. Egy idő után azt mondták, már hosszú idő óta él egy faluban egy úr, aki a lelkével foglalkozik. Házában templom is van, sosem utazik el, mindig imádkozik az Istenhez, s állandóan olyan könyveket olvas, amelyek javára válnak a léleknek. Mikor ezt hallottam, már nem is mentem, egyenesen futottam abba a faluba, amelyikről beszéltek. Oda is értem és eljutottam az úrhoz.

— Mi kellene tőlem? — kérdezett engem.

— Azt hallottam, ön buzgó és okos ember, ezért az Istenre kérem, magyarázza meg nekem, mit jelent, amit az Apostol mond: “Szüntelenül imádkozzatok!”. S hogyan lehet szüntelenül imádkozni? Ezt szeretném tudni, de sehogy sem értem.

Az úr elhallgatott, figyelmesen rám nézett és mondta:

— A szüntelenül való imádkozás az emberi lélek szünet nélküli törekvése az Istenhez. Hogy előre jussunk ebben az édes gyakorlatban, gyakran kell kérnünk az Urat, tanítson meg szüntelenül imádkozni. Imádkozzál többet és bensőségesebben, s majd maga az imádság tárja föl előtted, hogyan válhat szünetnélkülivé. Megjön majd a maga idejében.

Miután ezt elmondta, szólt, hogy hozzanak nekem ételt, útravalót adott és elbocsátott. És nem magyarázta meg, amit akartam.

Ismét útra keltem, töprengtem, töprengtem, olvastam, olvasgattam, elmélkedtem arról, amit az úr mondott nékem, de megérteni nem tudtam. Pedig annyira akartam volna megérteni, hogy még éjjel sem tudtam aludni. Továbbmentem vagy kétszáz versztányit, s egy nagy kormányzósági városba értem. Megláttam ott egy monostort. Megszálltam a fogadóban, s meghallottam, hogy a monostor elöljárója nagyon jólelkű, buzgó, vendégszerető. Elmentem hozzá. Szívesen fogadott, megvendégelt.

— Szentatyám — mondtam —, nem kell nekem a vendégelés. Inkább az kellene, hogy adjon útmutatást: hogy kell megmentenem a lelkemet.

— Hogyan üdvözülj? — Élj a parancsok szerint, imádkozz az Istenhez, és üdvözülsz!

— Azt hallottam, szüntelen imádkozni kell, de nem tudom hogyan. De azt sem tudom megérteni, mit jelent a szünet nélküli imádság. Kérem, Atyám, magyarázza meg ezt nekem!

— Nem tudom, kedves testvérem, hogy is magyarázzam meg ezt neked. Várj csak! Van egy könyvem, abban ott a magyarázat — s kihozta Szent Dimitrij tanítását a benső emberről. Tessék, olvasd el, itt, ezen a lapon!

Elkezdtem olvasni: “Az Apostolnak ezeket a szavait: – szüntelenül imádkozzatok – a lélekkel végzett imádságra kell érteni: a lélek mindig képes behatolni az Istenbe.”

— Hogyan tud Tőle soha el nem fordulni és szüntelenül imádkozni?

  • Ez nagyon nehéz. Akkor tud, ha ezt az Isten valakinek megadja. — mondta. És nem magyarázta meg.

Ott töltöttem az éjszakát, reggel aztán köszönetet mondtam a szíves vendéglátásért, s tovább róttam az utat, magam sem tudtam, hová. Bánkódtam, hogy értetlen vagyok, s hogy vigasztalódjam, a Bibliát olvastam. Így mentem vagy öt napig a nagy úton, végül estefelé utolért egy öreg: kinézése szerint mintha szerzetes lenne.

Kérdésemre elmondta, hogy remeteség szerzetese, amely úgy tíz versztára van az út mellett, s hívott, menjek vele.

Befogadják nálunk a zarándokokat — mondta ott megpihenhetnek, s enni is kapnak a vendégházban lévő jámborokkal együtt.

Valahogy nem akartam menni és így feleltem a meghívásra:

— Az én nyugalmam nem a lakástól függ, hanem a lelki tanítástól. Nem kell nekem étel, van a zsákomban száraz kenyér elég.

— Miféle tanítást keresel? Mi az, amit nem értesz? Gyere csak, gyere, kedves testvérem, vannak nálunk tapasztalt sztarecek, adnak ők lelkitáplálékot s megmutatják a helyes utat az Isten igéjének és a szentatyák írásainak fényében.

— Nézze csak, bátyuska, körülbelül egy éve, hogy a déli istentiszteleten meghallottam az Apostol parancsát: “Szüntelenül imádkozzatok!” Mivel nem értettem, elkezdtem olvasni a Bibliát. S ott még több helyen is rátaláltam az Isten parancsára, hogy állandóan imádkozni kell. Mindig, minden helyen, akármivel vagyunk is elfoglalva, virrasztás, sőt még alvás közben is. “Alszom, de szívem virraszt” (Én 5,2). Nagyon csodálkoztam ezen, s nem tudtam megérteni, hogyan lehet ezt teljesíteni, s miféle eszközökkel lehet rá eljutni. Feltámadt bennem az erős kíváncsiság és kívánság, – se éjjel, se nappal nem ment ki a fejemből. Elkezdtem járni a templomokat, hogy prédikációkat hallgassak az imádságról, de akármennyit is hallgattam, egyben sem találtam tanítást arról, hogyan kell szüntelenül imádkozni. Mindig csak az imádsághoz való előkészületről beszéltek, vagy a gyümölcseiről, vagy hasonlókról, de nem tanítottak arról, hogyan kell szüntelenül imádkozni és mit jelent ez az imádság. Gyakran olvastam a Bibliát, s összehasonlítottam vele, amit hallottam, de így sem jutottam el a kívánt ismeretre. S így tudatlanságban és nyugtalanságban maradtam mostanáig.

A sztarec keresztet vetett és beszélni kezdett.

— Adj hálát az Istennek, szeretett testvérem, hogy feltárta ezt előtted, hogy feltárta benned a szüntelen belső imádság megismerésének legyőzhetetlen vágyát. Ismerd fel ebben az Isten meghívását, és nyugodj meg. Hidd el, hogy eddig az Isten hívó szava és a te kutató akaratod összhangban volt, s Ő adta értésedre, hogy nem e világ bölcsessége, nem is felületes tudásszomj az, amivel a mennyei fényességet, a szüntelen való imádkozást el lehet érni, hanem ellenkezőleg, a lelki szegénység és a tevékeny tapasztalás tárja fel az egyszerű szívnek. Ezért egyáltalán nem csoda, hogy nem hallhattál az imádság lényegéről, s nem tudtad meg, mi az a tudomány, amivel el lehet érni szüntelen működését. S hogy megmondjam az igazat, sokat prédikálnak az imádságról ugyan, sokat is írnak róla a különböző írók, fejtegetéseik legnagyobbrészt értelmi megfontolásokon nyugszanak, a természetes ész elképzelésein, nem pedig a tevékeny tapasztalaton. Így aztán arról beszélnek inkább, ami az imához tartozik, de nem a lényegről. Van, aki csodálatosan tud beszélni az imádság szükségességéről. Más valaki ismét az erejéről. Egy harmadik azokról az eszközökről, amelyek a tökéletes imádsághoz vezetnek, vagyis arról, hogy az imádsághoz buzgóság, figyelem, izzó szív, tiszta gondolkodás, az ellenséggel való kibékülés, alázatosság, töredelem és még több hasonló dolog kell. De mi az imádság? És hogyan tanul meg az ember imádkozni? Ezekre a kérdésekre, pedig ezek a legfontosabbak, a mostani prédikációkban nagyon ritkán találunk kielégítő magyarázatokat. Ez azért van, mert ezeket a magyarázatokat sokkal nehezebb megadni, mint az összes előbb felsorolt fejtegetéseket. Titkos, szent tudást kívánnak, nemcsak iskolás tanultságot. De a legszomorúbb az, hogy a hiú, természetes okosság egyeseket arra ösztönöz, hogy az Istent emberi mértékek szerint mérjék. Sokan egészen tévesen gondolkoznak az imádságról, amikor azt hiszik, hogy az előkészítő eszközök és jócselekedetek eredményezik az imádságot, nem pedig az imádság szüli a jócselekedeteket és az összes erényeket. Ebben az esetben az imádság gyümölcseit vagy következményeit helytelenül összekeverik a hozzá vezető eszközökkel és utakkal, s így lekicsinylik az imádság erejét. Ez pedig teljesen ellenkezik a Szentírással, hiszen Pál apostol ilyen szavakkal tanít az imádságról: “Mindenekelőtt arra intelek, végeztess imádságot” (1Tim 2,1).

Az első tanítás az Apostolnak ezekben a szavaiban az, hogy mindenek elé helyezi az imádságot. Sok jócselekedetet kívánnak a keresztényektől, de az imádságnak mindenekelőtt kell lennie, mert nélküle semmi jócselekedet nincsen. Imádság nélkül lehetetlen megtalálni az utat az Úrhoz, megérteni az igazságot, keresztrefeszíteni a testet szenvedélyeivel és kívánságaival, beragyogtatni a szívbe Krisztus világosságát, s egyesülni vele. Nem megy ez gyakori imádság nélkül. Gyakori imádságot mondtam, mivel az imádság tökéletessége és helyessége kívül van a mi lehetőségeinken, amint szent Pál apostol mondja: “még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkozni” (Róm 8,26). Következésképpen csak a gyakoriság, a szakadatlanság áll rendelkezésünkre, hogy ezzel az eszközzel eljussunk a tiszta imádságra, amely anyja az összes lelki javaknak.

— Legyen a tiéd az anya, s majd gyermeket szül neked, — mondja Szíriai Szent Izsák.

Tanuld meg, hogyan kell első helyre helyezni az imádságot, s akkor majd könnyen megszerzel minden erényt. Erről azonban nem is sokat tudnak, nem is sokat beszélnek azok, akik nem ismerik jól a gyakorlatot, s a szentatyák titkos tanításait.

“Imádságra van szükség.” – Remete szent Antal

január 3, 2020

Részlet remete Szent Antal (i.sz.251 -356) mondásaiból, A szent öregek könyve, Ókeresztény Örökségünk,

„Egy testvér azt mondta Antal abbának: „Imádkozz értem!”Az öreg így szólt hozzá: „Sem én nem irgalmazok neked, sem az Isten, ha te magad nem igyekszel kérni az Istent.”

Testvérek jöttek Antal abbához, és azt mondták: „Mondj nekünk egy igét, hogy üdvözüljünk!” Az öreg azt mondta nekik: „Hallottátok az Írást? Az elég nektek.” De azok azt mondták: „De mi tőled is szeretnénk valamit hallani, abba!”

Erre így szólt hozzájuk az öreg: „Az evangélium azt mondja: Ha megütik a jobb arcodat, tartsd oda a másikat is! (Mt 5,39)”: Azok azt mondták neki: „Ezt nem tudjuk megtenni.”

Az öreg erre azt mondta nekik: „Ha nem tudjátok odatartani a másik orcátokat, legalább viseljétek el az egyikre adott ütést!” Azt mondták: „Erre sem vagyunk képesek.”

Az öreg azt mondta erre: „Ha erre sem vagytok képesek, akkor ne üssetek vissza!” Azt mondták: „Ezt sem tudjuk megtenni.”

Erre az öreg azt mondta tanítványainak: „Készíts nekik egy kis kását, hiszen betegek!” Hozzájuk pedig így szólt: „Ha az egyiket nem tudjátok, a másikat meg nem akarjátok megtenni, akkor mit csináljak veletek? Imádságra van szükség.”

Magyar szentek -SKÓCIAI SZENT MARGIT

január 2, 2020

November 16.
*Reska, 1047. +Edinburgh, 1093. november 16.

Margit sorsát, születésétől haláláig a világtörténelem jobban meghatározta, mint a többi fejedelmi családból született gyermekét. Ezt életrajzírója, Durmferline-i Theoderich szerzetes is érezhette, mert a szent életrajzában — amelyet Margit leányának, Matildnak, Anglia királynőjének írt — a szokásosnál nagyobb helyet szentelt a történeti eseményeknek.

Mintegy két évvel Margit születése előtt Nagy Alfréd utódait letaszították a trónról és elűzték Angliából. Erre okot is szolgáltattak. Dédapjuk, akit a nép ,,Tanácstalan Ethelréd”-nek nevezett, a dánokkal régóta meglévő szövetséget, amely biztosította az angolszász királyságot, tönkretette azzal, hogy az Angliában lévő dánokat orvul meggyilkoltatta. A dán király bosszúhadjáratában Ethelréd életét vesztette, első házasságából való fiát, Ironside Edmundot pedig később gyilkolták meg. Dánia királyát, Knudot ismerték el Anglia új uralkodójának. Trónja megerősítése érdekében Knud feleségül vette Ethelréd második feleségét, a normann Emma hercegnőt. Emma két kiskorú fia nagybátyjukhoz menekült Normandiába.

A fiúkat először Norvégiába vitték, amelynek királya, Szent Olaf mint viking Ethelréd szolgálatában állt. Amikor tíz évvel később Knud Norvégiát is meghódította, a két fiú, bizonyára Olaffal együtt, akinek a sógora Kijevben uralkodott, Kelet-Európába jött. Az első biztos adat, amellyel Margit atyjáról, Edmundról rendelkezünk, az, hogy Magyarországon élt, és Szent István király rokonságából vette feleségül Ágotát (aki egyes történészek szerint Szent István húga, mások szerint Gizella rokona volt).

Margit valószínűleg 1047-ben született, s az e házasságból származó három gyermek közül a legidősebb volt. Edmund jól érezhette magát Magyarországon, hiszen atyjának mostohatestvére, Eduárd 1041-ben elfoglalta Anglia trónját, tehát már nyugodtan hazatérhetett volna. Amikor ugyanis Knud mindkét fia meghalt, Eduárdot hazahívták, hogy véget vessenek az idegenek uralmának Angliában. De tudomásul kellett venniük, hogy a korábbi idegen uralmat egy másikkal cserélték föl. Eduárd ugyanis egész ifjúságát Normandiában töltötte. Amikor Anglia királya lett, majdnem kizárólag normannokkal vette körül magát. Anglia egyháza és kultúrája az ötvenéves dán fennhatóság alatt nagy sebeket kapott, kézenfekvő volt tehát az új király számára, hogy a püspöki és apáti székekbe képzett, a clunyi reform szellemét képviselő normann klerikusokat hozzon. A hivatalnokok is mind Eduárd ifjúkori, normann barátai lettek. Házassága gyermektelen maradt, s lassan közismertté vált, hogy a trónt elígérte Normandiai Vilmosnak, a nagybátyjának. Ilyen ígéretre Eduárdnak nem volt joga, mert Angliában a királyság nem vröklődött, hanem választás útján szállt tovább. A ,,Bölcsek Tanácsa” volt arra hivatva, hogy az örököst megválassza. Az uralkodó dinasztiának csupán hagyományos joga volt ahhoz, hogy a választás lehetőleg egy családtagra essék. Így a Bölcsek Tanácsa, ez a tősgyökeresen angolszász hivatal elérte, hogy Alfréd utolsó életben lévő ivadékát visszahívják a trónra.

Küldöttség indult tehát Magyarországra, hogy a király unokaöccsét és családját visszahozzák Angliába. 1057-ben vagy valamivel korábban érkezett Edmund a feleségével, Ágotával s gyermekeivel: Margittal, Krisztinával és Edgárral Anglia földjére, amely természetesen idegen volt számára. Margit ekkor tíz éves lehetett, s hogy miként fogadta ezt a hazatérést, arról életrajzírója nem emlékezett meg. Edmundot királlyá koronázták, de néhány év múlva meghalt.

Margit 1093. november 16-án halt meg, négy nappal azután, hogy a férje, Malcolm és idősebb fia az angolok elleni csatában elestek. A nép körében azonnal szentként kezdték tisztelni; ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Margit és Malcolm földi maradványait a reformáció idején Spanyolországba menekítették, az Escorial templomában nyugszanak.

Ünnepét 1673-ban vették föl a római naptárba, június 10-re. 1969-ben november 16-ra helyezték át.

Theoderich a következő jelenetet örökítette meg röviddel a szent halála előtt: ,,Amikor a királyné halálán volt, belépett hozzá a szobába egyik fia. Éppen a harctérről jött, a lelke súlyos bánattal volt teli, hiszen anyjának azt kellett volna jelentenie, hogy atyja és testvére a csatatéren maradtak holtan, és most anyját is halálán látja. Miközben szívét eltöltötte a keserűség, a királyné összeszedve utolsó erejét, megkérdezte, mi van férjével és a másik fiával. A fiú, arra gondolva, hogy ha az igazat mondja, azzal megöli édesanyját, csak annyit válaszolt, hogy ťjól vannak. A királynő azonban fölsóhajtott, és ezt mondta: Tudom, tudom, de megesketlek téged a kezemben lévő keresztre, mondd el nekem a valóságot. Így a fiú elmondta a történteket. S ekkor Margit ahelyett, hogy asszonyoknál szokásos jajgatásban tört volna ki, ez a keresztény lélek az égre emelte a szemét és két karját, majd az Istent dicsérte azért, hogy élete utolsó órájában még ilyen nagy szenvedésben lehetett része.”

A szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, s a legenda szerint a következő történt. Felnyitották a sírt, és a maradványokat egy ezüst ravatalra helyezték, hogy a templom szentélyébe vigyék át. Amikor a menet Malcolm király sírboltja előtt haladt el, meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők nem tudtak továbbmenni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék oda Margit mellé. Mikor ez megtörtént, folytathatták útjukat.

Ez a csodás elbeszélés azt a meggyőződést tükrözi, hogy Margit megszelídítette és szentségben maga mellé vette Malcolmot.

Istenünk, ki Szent Margitot arra választottad, hogy különös szeretettel szeresse a szegényeket, kérünk, segíts, hogy közbenjárására és példáját követve mi is megmutathassuk felebarátainknak, mennyire jó vagy!

Forrás: https://archiv.katolikus.hu/szentek/1116.html

A kórházkápolna Szombathelyen

január 2, 2020

A 2020-as évben is szeretettel várjuk a járni tudó betegeket, hozzátartozókat a megszépült kórházkápolnában a nap 24 órájában. A kórházkápolna Szombathelyen a Markusovszky Kórház sürgősségi tömbjének a III.emeletén található.

A szertartások rendje változatlan:

Vasárnaponként 10.30-kor és kedden 15.30-kor római katolikus szent misét végez Molnár Árpád kórházlelkész atya, szerdánként 15.30-kor ökümenikus bibliaórát tart egy-egy református, baptista ill. evangélikus lelkipásztor felváltva Molnár Árpád atyával.

“Néha-néha tekintettel kell lenni a testvérek gyengéire is”

január 2, 2020

Részlet remete Szent Antal (i.sz.251 -356) mondásaiból, A szent öregek könyve, Ókeresztény Örökségünk,

„Egyszer egy ember vadállatra vadászott a pusztaságban. Meglátta, amint Antal abba a testvérekkel tréfálkozott, és megbotránkozott. Mivel az öreg fel akarta világosítani őt arról, hogy néha-néha tekintettel kell lenni a testvérek gyengéire is, így szólt:

„Tegyél egy nyilat az íjadra és feszítsd meg!”

És az úgy tett. Akkor ismét azt mondta Antal: „Feszítsd meg!” Az megfeszítette. Újból így szólt Antal: „Feszítsd meg!”

Erre azt mondta a vadász: „Ha mértéken felül feszítem meg, eltörik az íj!”

Az öreg így szólt: „Így van ez Isten művével is: ha mértéken felül megeröltetjük a testvéreinket, hamar széttörnek. Tehát néha le kell hajolnunk testvéreinkhez.”

Amikor meghallotta ezt a vadász, megrendült, és nagy haszonnal távozott az öregtől, a testvérek pedig megerősödve tértek vissza kunyhóikba.”

“Ügyelj önmagadra, vagyis lelkedre!” -Szent Bazileosz (i.sz.330-379) emléknapja (Január 1.)

január 1, 2020

Mindenkinek áldott űj évet kívánunk!

Mtörv 15,9

„ 9Ügyelj, nehogy gonosz gondolat támadjon szívedben. Itt a hetedik esztendő, a haladék éve! S nehogy barátságtalanul nézz szegény testvéredre, s ne adj neki semmit. Különben az Úrhoz kiált ellened és súlyos bűn nehezedik rád.”

Részlet Nagy Szent Baszileiosz: Homília arról, hogy „Ügyelj önmagadra!”

  1. Ügyelj tehát magadra, vagyis ne a te dolgaidra, se a körülötted levő dolgokra figyelj, hanem egyedül csak önmagadra! Más az, amik vagyunk, más, ami a miénk, és más, ami körülöttünk van. Mi lélek és szellem vagyunk, mert a Teremtő képére vagyunk alkotva, miénk a test és az általa történő érzékelések, körülöttünk van pedig a vagyon, a művészetek és az élethez szükséges többi kellék. Mit mond tehát a mondás? Ne a testre ügyelj, ne ennek a javát kutasd mindenféleképp: egészséget, szépséget, gyönyörök élvezetét és hosszú életet; ne vagyont, dicsőséget és hatalmat csodálj; ne azokat tartsd nagyra, amik a jelen élet szolgálatában állnak, hogy az ezekkel való szorgos törődés következtében teljesen elhanyagold elsődleges életedet, hanem ügyelj önmagadra, vagyis lelkedre! Ezt ékesítsd és ezt gondozd, hogy a gonoszság következtében rajta esett összes foltot eltávolítsd a figyelem által, a gonoszság által előidézett minden becstelenségtől megtisztítsd, és az erényből származó minden szépséggel felékesítsd és ragyogóvá tedd. Vizsgáld meg alaposan önmagadat: ki vagy, ismerd meg önmagad természetét, hogy bár tested halandó, de lelked halhatatlan, és hogy életünk kettős: az egyik a testé, mely gyorsan elmúlik, a másik viszont a lélekkel rokon, melynek nincsenek határai. Ügyelj tehát önmagadra, nehogy úgy maradj a halandó dolgokban, mint amik örökkévalók, és nehogy lenézd az örökkévalókat, mintha mulandók lennének. Vesd meg a testet, hiszen elmúlik, gondozd a lelket, mert halhatatlan! Szigorú pontossággal figyelj önmagadra, hogy szét tudd osztani mindkettőnek azt, ami hozzá kapcsolódik: a testnek a táplálékot és a takarókat, a léleknek pedig a vallás tanait, kulturált viselkedést, erénygyakorlatot, a szenvedélyek megjavítását. Se ne hízlald mértéktelenül a testet, se ne gondoskodj buzgón róla! Mert „a test a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen, ellentétben állnak egymással” (Gal 5,17), óvakodj tehát attól, hogy a testet növelve teljes hatalmat adj az alacsonyabb rendűnek. Amint ugyanis a mérleg súlyai esetében ha az egyik serpenyőt jobban megterheled, természetszerűleg könnyebbé teszed az elllenkezőt, így a test és a lélek esetében is az egyik gyarapodása szükségszerűen maga után vonja a másik csökkenését. Amikor ugyanis a test jótáplált és túlzottan kövér, a szellem szükségszerűen gyenge és laza saját ténykedéseiben, amikor azonban a lélek erős és a jókkal való foglalkozás által felemelkedik saját nagyságához, ennek következménye az, hogy a test állapota megsápad.
  2. Ugyanez a parancs a gyengélkedőknek is hasznos, és az erősekhez is nagyon illik. A betegségek esetében az orvosok előírják a betegeknek, hogy ügyeljenek önmagukra, és semmit se hanyagoljanak el, ami a gyógyulásukra szolgál. Hasonlóképpen a lelkünket orvosló mondás is ilyenfajta kis gyógymódnak a segítségével gyóyítja meg a bűn által kárt vallott leket. Ügyelj tehát önmagadra, hogy a vétek arányában a gyógyításból eredő segítséget is megkapd! Ha nagy és súlyos a bűn, sok bűnbevallásra, keserves könnyekre, állhatatos virrasztásra, szüntelen böjtölésre van szükséged. Ha könnyű és türhető a vétek, ennek a bűnbánat is megfelel. Csak ügyelj önmagadra, hogy felismerd a lelki egészséget és betegséget! Sokan vannak ugyanis, akik az ismételt figyelmetlenség miatt súlyos és gyógyíthatatlan betegségekben szenvednek, és azt sem tudják, hogy betegek. De nagy hasznuk származik a parancsból a cselekedeteikhez az erőseknek is, mert az a betegeket meggyógyítja és az egészségeseket tökéletesíti. Mindegyikünk, akik az Ige tanítványai vagyunk, egy bizonyos cselekvésnek vagyunk a végrehajtói, amint az evangélium előírta nekünk. A nagy házban, az egyházban nemcsak mindenféle edény van: arany, ezüst, fa és cserép (2Tim 2,20), hanem mindenféle mesterség is. Isten házának, mely az élő Isten egyháza (1Tim 3,15), vannak vadászai, vándorai, építőmesterei, kőművesei, földművesei, pásztorai, versenyzői, katonái. Mindezekkel összhangban van ez a rövid mondás, mely mindegyiknek előírja, hogy pontosan végezze a munkáját és lelkes legyen az elhatározásban. Ha vadász vagy, az Úr e szavakkal küld: „ Íme én sok vadászt küldök, és felhajtják őket minden hegyen” (Jer 16,16). Szorgosan figyelj tehát, nehogy elinaljon előled a zsákmány, hogy az igazság Igéjének a segítségével a gonoszság által elvadultakat az Üdvözítőhöz vezesd. Ha vándor vagy, hasonlítasz ahhoz, aki így imádkozik: „Igazgsd lépteimet!” (Zsolt 118,133). Ügyelj önmagadra, ne térj le az útról, ne hajolj jobbra vagy balra, királyi úton járj! Ha építőmester vagy, szilárdan vesd meg a hit alapját, amely Jézus Krisztus! Ha kőműves, nézd meg, hogyan építesz: ne fából, ne szénából, ne szalmából, hanem aranyból, ezüstből, drágakövekből (1 Kor3,11-12). Ha pásztor vagy, ügyelj rá, nehogy elmaradjon valami azok közül, amik a pásztori feladathoz tartoznak! Melyek ezek? A megtévedtet térítsd vissza, a sérültet kösd be, a beteget gyógyítsd meg! Ha földműves vagy, ásd körül a terméketlen fügefát, és tedd meg vele azt, ami a gyümölcshozáshoz szükséges (Lk 13,8)! Ha katona vagy (2 Tim1,8), harcold meg a jó harcot (1Tim1,18) a gonoszság szellemeivel szemben (Ef 6,12), a test szenvedélyeivel szemben, öltsd magadra Isten teljes fegyverzetét (Ef 6,13), ne bonyolódj bele az élet mindennapi dolgaiba, nehogy áthágd a versenyszabályokat! Senki sem nyeri el ugyanis a babérkoszorút, ha nem küzd szabályszerűen (2Tim 2,5). Utánozd Pált, aki futottis, harcolt is meg öklözött is (1Kor9,25); te is mint jó öklöző, mindig figyelj lelki tekinteteddel! Előrenyújtott kézzel védd legnemesebb részeidet, szemedet mindig szegezd az ellenfélre! Lendülj neki annak, ami előtted van (Fil3,13)! Úgy fuss, hogy elnyerd a díjat (1kor9,24)! Szállj harcba a láthatatlanokkal! A mondás azt akarja, hogy ilyen légy, amíg csak élsz, ne letört, sem alvó, hanem éberen és virrasztva állj ki!
  3. Az egész nap sem lenne elég nekem rá, hogy elbeszéljem a Krisztus evangélimával foglalkozók feladatait és a parancs erejét, hogy mennyire összhangban van mindegyik. Ügyelj önmagadra, légy józan, megfontolt, őrizd a jelenvalókat, gondoskodj az eljövendőről! Gondatlanságból ne szalaszd el azt, ami már itt van, ami pedig még nincs, se nem lesz, annak ne örülj úgy, mintha a kezdeben volna! Vagy nem természetszerüleg az ifjak betegsége ez, hogy könnyelmű észjárással úgy vélik, már birtokolják a remélt dolgokat? Amikor aztán egyszer csak lecsendesednek vagy éjszakai nyugovóra térnek, nem létező képzeletképeket agyalnak ki maguknak, mivel könnyű ésszel mindenhová eljutnak; ragyogó életeket, fényes házasságokat, virágzó utódokat, hosszú-hosszú öregkort, mindenkitől áradó megbecsülést képzelnek el. Mivel semmi sem tud megálljt parancsolni reményeiknek, az emberek számára lehetséges legnagyobb dolgokat képzelik el maguknak.