“Életmódoddal a buzgólkodó Illést utánozván”- Remete szent Antal emléknapja (Jan.17.)

Születési dátum: i. sz. 251. január 12., Meghalt: i. sz. 356. január 17. Élt: 105 évet

„Antal abba kinyilatkoztatást kapott a pusztaságban: „A Városban él valaki, aki hasonlít hozzád. Hivatására nézve orvos, aki vagyona fölöslegét a nélkülözőknek adja, és egész nap az angyalokkal együtt énekli a Háromszorszent éneket.”” (A szent öregek könyve, 35.oldal)

„Egy szerzetest dicsértek a testvérek Antal abbának. Ő azonban próbára tette, amikor az meglátogatta, vajon elviseli-e a megszégyenülést. És amikor úgy találta, hogy nem viseli el, azt mondta neki: „Olyan faluhoz hasonlítasz, amelyet elölről ugyan feldíszítettek, hátulról azonban fosztogatják a rablók.”” (A szent öregek könyve, 31.oldal)

Részletek a vecsernyéből:

Litia: Saját (bolgár) dallamú sztihirák:

2. hang. (A Sztudiosz monostorban élt szerzetestől.)

Önmegtagadás gyakorló iskoláját szervezted meg a földön, szentéletű Antal, * könnyeid árjával a szenvedélyek mindenféle zabolátlankodását megfékezted, * Isten ihlette életed mindenki előtt mennyekbevivő, * szent és szeplőtelen létraként tűnt fel. * Az istenfélelem gyümölcseit termetted, * és meggyógyítottad a szenvedélyességet azoknál, akik híven kiáltanak hozzád: * Üdvözlégy, Kelet legragyogóbb csillaga, * szerzetesek fényforrása és pásztora! * Üdvözlégy, dicséretreméltó, a puszta legszebb neveltje, * az Egyház megingathatatlan erőssége! * Üdvözlégy, eltévelyedettek nagy útmutatója, * üdvözlégy, a mi büszkeségünk és a földkerekség tündöklő öröme!

Ugyancsak.

Tiszteljük Antalt, ki a földön angyalként élt, * és a mennyben Isten emberének számít, * a világ ékességét, * a javak és erények bőséges birtokosát, * a szerzetesek büszkeségét, * mert elültették az Isten házában, * és kivirágzott, mint a puszta cédrusa, * megsokasította Krisztus nyáját, * a szellemi juhokat, * életszentségben és igazságban.

Szentéletű atya, az erényt gyermekkorod óta szívesen gyakoroltad, * a Szentlélek eszközévé lettél, * s tőle csodatevő erőt nyertél. * Rábeszélted az embereket, hogy mondjanak le az érzéki gyönyörökről, * most pedig az isteni világosságban legtisztábban tündökölsz, * világosítsd meg a mi elménket, Antal atyánk!

3. hang. Anatoliosz költeménye.

Szentéletű atya! * A legkeményebb önmegtagadást buzgó és vidám lélekkel gyakoroltad, * mintha anyagtalan lettél volna. * Lelked a legpusztább vidékekre vonzott. * A démonok tüzes nyilait eltapostad. * Minden erényt hősi fokban gyakoroltál, * s a mennyek országában az angyalokkal együtt kaptál lakást. * Esedezzél Krisztus Istenhez, * hogy üdvözítse a mi lelkünket!

Dicsőség… 5. hang.

Szentéletű atya! * Meghallgattad az Úr evangéliumának szavát. * Elhagytad a világot, semmibe vetted a gazdagságot és a dicsőséget. * Azért mindenkinek ezt mondtad: * Szeressétek Istent, és örök kegyelemre leltek! * Semmit többre ne becsüljetek az ő szereteténél, * hogy midőn eljön az ő fölségében, * minden szent között találjatok nyugalomra. * Az ő könyörgésére, Krisztus, * őrizd meg és üdvözítsd a mi lelkünket!

Most és… Theotokion:

Áldunk téged, Istenszülő Szűz, * s méltóképpen dicsőítünk, mi hívek, * mint rendíthetetlenül erős várat, * megvívhatatlan védőbástyát, * hatalmas szószólónkat * és lelkünk menedékét.

Előverses sztihirák:

Elénekeljük a mintadallamra szóló énekverseket.

5. hang. Minta: Üdvözlégy, jó illatú önmegtagadási cselekedetek…

Üdvözlégy, * önmegtagadók vezetője * s legyőzhetetlen élharcosa! * A szenvedélyek gyökerét kivágtad, * a démonok támadásait férfiasan meghiúsítottad, * gyengeségükön és lelket emésztő félrevezetésükön diadalmaskodtál. * Az Üdvözítő keresztjének erejét és legyőzhetetlen hatalmát nyilvánvalóvá tetted, * önmagadra öltötted, s vele mindazokat legyőzted, * kik Krisztusnak testben való isteni megjelenését * istentelenül tagadták. * Esedezzél hozzá, hogy adja meg lelkünknek a nagy irgalmat!

Elővers: Drága(látos) az Úr színe előtt az ő szentjeinek halála.

Erényekre * alapozott tűzoszlop * és árnyékot vető felhő voltál * a pusztában levők számára, * a földről az égbe vezetted az Istenhez törekvőket, * a kereszt vesszejével a szenvedélyek tengerét kettéválasztottad, * a szellemi Amalekot megfutamítottad, * a fölfelé vezető ösvényre akadály nélkül rátaláltál, * ó Istenben boldog, * és szeplőtelen örökséget nyertél, * a testnélküliekkel örvendezve * Krisztus trónja előtt állsz. * Esedezzél hozzá, hogy adja meg lelkünknek a nagy irgalmat!

Elővers: Boldog férfiú, ki az Urat féli, az ő parancsolataiban igen nagy kedve telik.

Üdvözlégy, * Antal atya, * ki a mennyekben az angyalok karában vagy, * mert a földön is valóban az ő életüket élted, * az erényt gyakorolva, teljesen boldog! * Legtisztább, folt nélküli tükör voltál, * és a Szentlélek ragyogó fénysugarait befogadtad, * így megvilágosítva megláttad a jövendőt, * Krisztus isteni fényáradatából beavatást nyerve mindent előre megmondtál. * Esedezzél hozzá, hogy adja meg lelkünknek a nagy irgalmat!

Dicsőség… 8. hang. A szikeóta szerzetes költeménye.

Mi, szerzetesek, mindnyájan, * vezérünkként tisztelünk téged, Antal! * Mert a te útmutatásoddal megtanultunk a valóban helyes ösvényen járni. * Boldog vagy, mert Krisztusnak szolgáltál, * és az ellenség erején diadalmaskodtál. * Angyalok társa és thébai Pál szomszédja, * velük együtt könyörögj az Úrhoz, * hogy irgalmazzon a mi lelkünknek!

Most és… Theotokion:

Szeplőtelen Szűz, * ki kimondhatatlan módon testileg fogantad az Urat, * és a magasságbeli Istennek Anyja lettél, * a te szolgáid könyörgéseit fogadd el, ó Tisztaságos, * ki mindenkinek tisztulást szerzel a bűnöktől, * fogadd el a mi imádságunkat is, * imádkozzál mindnyájunk üdvösségéért!

Tropár. 4. hang.

Életmódoddal a buzgólkodó Illést utánozván, * az igazság ösvényein a Keresztelőt követvén, * pusztalakóvá lettél, Antal atyánk, * és imáiddal a földkerekséget megszilárdítottad. * Könyörögj azért Krisztus Istenünkhöz, * hogy üdvözítse lelkünket!

A hajnali szolgálaton (részletek!)

Az első zsoltárcsoport után kathizma:

8. hang. Minta: A Bölcsességet és Igét…

Lelkedet lenyűgözte a Krisztus iránti sóvárgás, * és minden földies dolgot nyilvánvalóan meggyűlöltél, * pusztában és hegyeken tartózkodtál, * a tudás fájának gyümölcsét megízlelted, * s a megközelíthetetlen titkokat, mint beavatott, * angyal módjára világosakká tetted, * dicsőséges szentéletű atya! * Azért a te tested homályán áthatoltál, * és a gonosz lelkek sötétségét eloszlattad, ó boldog! * Szerzetesek vezetője, esedezzél Krisztus Istenhez, * hogy adjon bűnbocsánatot azoknak, * akik buzgón megünneplik a te szent emlékedet!

Elővers: Könyörülj rajtam…

Utána saját dallamú énekvers 6. hangra:

Tiszteletreméltó atya! * Az egész földre elhatott a te erényeid híre, * és ezáltal fáradozásaidnak a mennyekben találtad meg megérdemelt jutalmát. * A démonsereget elűzted * és eljutottál az angyali rendekhez, * kiknek életét szeplőtelenül követted. * S mivel Krisztus Istenünk előtt szavad van, * kérj tőle békét a mi lelkünknek!

Kathizma:

8. hang. Minta: A Bölcsességet és Igét…

Az Úr keresztjét bölcsen fölvetted, és őt mindhalálig követted, * lelkedet nem fordítottad vissza a világba, Isten bölcse, * hanem önmegtagadásod fáradságával a szenvedélyeket megölted, * és önmagadat az Úr templomává készítetted elő. * Viszonzásként kegyelmi ajándékokat nyertél, * hogy meggyógyíthasd a betegségeket * és kiűzhesd a gonosz lelkeket. * Istenhordozó Antal, esedezzél Krisztus Istenhez, * hogy adjon bűnbocsánatot mindazoknak, * akik buzgón ünneplik a te szent emlékedet!

Konták:

2. hang. Minta: A magasságbelieket….

Az élet zaját elhagyván csendben fejezted be életedet, * minden lehetséges módon a Keresztelőt utánozván, ó szentéletű! * Vele együtt téged is dicsőítünk, * Szent Antal, az atyáknak atyja!

Ikosz. Minta: Tedd értelmessé nyelvemet…

Krisztus szavát megfogadtad, parancsait nyomon követted, az életből kivetkőztél, a vagyon és a kincs minden gondját, a rokonok és húgod iránti vonzalmat félretetted, Istent hordozó Antal! A pusztában egyedül csak Istennel társalogtál, s tőle az ismeret legtisztább kegyelmi ajándékát kaptad. Küldd azt el nekem is, aki magasztalni akarlak téged, Szent Antal, az atyáknak atyja!

Szinaxárion:

A hónap tizenhetedik napja. Szentéletű, nagy Antal atyánk emléke.

Vers: Van az égben valami nagyobb is a szellemi lényeknél,Antal, az önmegtagadók fejedelme.Tizenhetedikén szállt az égbe Antal.Az ő szent könyörgésére irgalmazz nekünk, Istenünk, és üdvözíts minket! Ámen!

“Akkor imádkozzék a gyógyulásért, ha felépülése valóban Isten nagyobb dicsőségét szolgálja”.

Imádkozni fogok az édesanyjáért

„Amikor Don Bosco Lyonban volt, számos beteg szerette volna otthonába invitálni. Bárkit látogatott meg, Don Bosco elérte, hogy a beteg elfogadja az Úr akaratát. Mindenkinek azt sugallta, hogy akkor imádkozzék a gyógyulásért, ha felépülése valóban Isten nagyobb dicsőségét szolgálja. A látogatások alkalmával elmondott a jelenlévőkkel egy Üdvözlégyet, egy Salve Reginát; meghagyta, hogy folytassák az imát egy bizonyos ideig; ígéretet tett az Oratóriumban nevelt gyermekek imatámogatására; és mindenkit megáldott Segítő Szűz Mária nevében.

Egyszer egy lyoni nemes hölgy fogadta Don Boscót. Az asszonynak volt egy 18 éves cselédje, akit árvaként vett magához egy lánykollégiumból. Amikor a látogatás végén Don Bosco felállt, és már indulni készült, a nemes hölgy megkérte, hogy áldja meg a cselédjét.

-Nagy szüksége van rá szegénykének, hiszen árva.

Miután jól szemügyre vette, Don Bosco megáldotta a lányt, majd így szólt:

-Imádkozni fogok az édesanyjáért.

-Az édesanyjáért? Nem vagy hát árva? Hisz nekem azt mondtad – fordult a lányhoz az úrnő.

E szavakra a fiatal cseléd bevallotta, hogy az anyja él, de ő ezt mindenki előtt titkolja, mert az anyja elhagyta gyermekeit és most erkölcstelen életet él.” (vö. Memorie Biografische,XVI.69)

Részlet a Michele Molineris: Napról napra Don Boscóval című könyvből, 376.oldal

„Az elért célkitűzések problémája”

„Meglehetősen különös, hogy pozitív, sőt nagyszerű életkörülmények is előidézhetnek „alkalmazkodási zavart”. Ezt a témát Reinharrd Tausch (a Hamburgi Egyetem pszichológiaprofesszora) vizsgálta, és „az elért célkitűzések problémájának” nevezte a jelenséget. Aki sokat birtokol (nem csak anyagi értelemben véve), aki messzemenőkig elérte, amit akart és amit tervezett, azt a Viktor E. Frankl által leírt egzisztenciális vákuum, vagyis értelemválság fenyegeti. A könnyű élet lustává, céltalanná, szeretetlenné tesz, narcisztikus tendenciák kezdenek elburjánzani az emberben, és fékezik abban, hogy építő módon vegyen részt a világ életében, és érzékeny legyen annak gondjaira. Ennek személyes következménye katasztrofális, és olyan felrázó ellenőröket tesz szükségessé, amilyeneket a logoterápiás beavatkozás kelthet.

Végül azokat is meg kell említenünk, akik ugyan nem visznek keresztet a vállukon, mégis hiányolnak valami lényegeset az életükből. Erősíteni akarják személyiségüket, meg akarják alapozni identitásukat, mércék és viszonyítási pontok után vágyakoznak. Elvileg ők az istenkeresők. A „legvégső dolgokat”, a „hitelességet” keresik, azt, amiben képesek lennének hinni. Néha közvetve teszik fel a kérdéseiket, és csak bizonyos idő után hullik le a lepel rejtett céljukról.”

Részlet Elisabeth Lukas, Spirituális lélektan című könyvéből, 13.oldal

“A növekedést az Isten adta” (1Kor 3,6)

Időnként nem árt a korábban rólunk megjelent cikkeket újraolvasni és tudatosítani, hogy mindaz ami most van, az honnan kezdődött és kik fáradoztak érte. 2017 tavaszán jelent meg a nyugati határszélen élő görögkatolikusokról a Görögkatolikus Szemléletben egy cikk ezzel a Szentírási idézettel: “A növekedést az Isten adta” (1Kor 3,6). A további növekedést is Ő fogja adni. De az Isten mindent rendre ad, ahogy azt Hészüchaszta József tanítja:

“Aki tehát imádkozik, a bűnök elengedését kéri, az Úr kegyelméért könyörög. Ha idő előtt kér nagy dolgokat, az Úr nem adja meg számára. Mert Isten mindent rendre ad. Ha pedig megterheled a kéréseiddel, megengedi a megtévesztés lelkének, hogy kegyelmet szimulálva becsapjon úgy, hogy mást mutat neked, mint ami ő valójában. Ezért haszontalan az, amikor mértéken felül kérünk valamit. Még ha meghallgatásra találnak is a megtisztulás előtt, azok a dolgok, amelyeket így elnyerünk, kígyókká változnak, és ártalmunkra lesznek. Bűnbánatod legyen tiszta, légy engedelmes mindenkinek, és a kegyelem maga jön el, anélkül hogy kérnéd. Az ember, mint egy csecsemő, gügyögve kéri Istentől, hogy cselekedjen szent akarata szerint. Isten pedig, legjóságosabb Atyaként, megadja neki a kegyelmet, de kisértéseket is ad mellé.” A teljes levél itt olvasható: http://www.szombathelyigorogkatolikus.hu/gondolatok/bibliai-gondolatok/bibliai-gondolatok/

Ezen az új közösségi oldalunkon is szeretettel köszönjük Elődeinknek a fáradozásait és szeretettel adjuk közre ezt a 2017-es cikket.

Elek Antal Szombathelyi szervezőlelkész

Forrás: https://epa.oszk.hu/03300/03313/00001/pdf/EPA03313_gorogkatolikus_szemlelet_2017_1_062-064.pdf

Bibliai gondolatok-Vízkereszt utáni vasárnap (Jan.12.)

Vízkereszt utáni vasárnap evangéliumi szakasza: Mt. 4,12-17.

Jézus Kafarnaumban.

12Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. 13Elhagyta Názáretet, és a tenger melletti Kafarnaumba költözött, Zebulun és Naftali vidékére. 14Így beteljesedett Izajás próféta szava: 15„Zebulun és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, 16a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek.” 17Ettől fogva Jézus elkezdett tanítani. „Tartsatok bűnbánatot – hirdette –, mert közel van a mennyek országa!”

Vízkereszt utáni vasárnap apostoli szakasza: Ef. 4, 7-13.

7Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben. 8Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat. 9Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti földi tájakra? 10Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget. 11Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, 12hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, 13amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére.

A bűnbánatról

Részlet Kovács Márta OCD, A lelki harc áldása című könyvéből, Vitovnicai Tádé atya tanításai alapján, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2019, 99-103.oldal

„Amikor a lélek bűnbánatot tart, mintegy felébred Krisztus számára és magához tér, az Úrhoz emelkedik, és akkor megszületik benne a béke és a csend.

Az alázatos ember bölcs ember. Az ilyen ember előtt Isten kitárulkozik. Mert azt mondja: „Tekintetem azokon pihen, akik alázatosak és megtört szívüek. (Iz 66,2)”

Mivel az alázat vonzza le Krisztust a lelkünkbe, akkor egyesülünk Vele, ha bűnbánatot tartunk. Bűnbánatot kell tartanunk.

Bűnbánatot kell tartanunk. Ez nem csak azt jelenti, hogy elmegyünk a paphoz és meggyónunk, hanem az is szükséges, hogy minden gondolattól és gátlástól megszabaduljunk. Az életben sokszor elesünk, ezért kivétel nélkül mindent el kell mondani a papnak, aki a bűnbánatunk tanúja az Isten előtt.

Hiszen a bűnbánat az élet megújítása, ami azt jelenti, hogy minden rossz tulajdonságtól meg kell szabadulnunk és az abszolult Jóhoz kell fordulnunk.

Mit jelent a bűnbánat? A bűnbánat az élet megváltoztatása, az ó-ember elhagyása gonosz szokásaival együtt, és az Istenhez forulás, az Igazsághoz fordulás. A bűnbánat azt jelenti: csendesnek, békésnek, gyengédnek, szelídnek lenni. Magatok is látjátok, hogy társaságban vagy bárhol máshol kellemesen érzitek magatokat, ha egy csendes, szelíd, gyengéd lélek van köztetetk. A nyugtalan lélek önmagát nyugtalanítja, és ez sugárzik körülötte. A mi kedélyünk is elromlik az ő nyugtalansága miatt, mert nem vagyunk az Úrral egyesülve a szüntelen imában. Ezért is bomlik meg a belső békénk. De ha az Úrral időzünk és a Legszentebb Istenszülővel, aki, amikor csak hívjuk, segít, akkor békénk van. Ime, itt van a mi támaszunk, amely változatlan, amely örökké ugyanaz, amely nem távolodik el tőlünk, hanem szüntelenül velünk van! És mi itt a földön ilyen szilárd támaszt keresünk, amely állandó, és nem tudjuk meglelni sem a rokonainknál, sem a megtiszteltetésekben, semmiben. Mindezek elhagyhatnak minket, de az Úr és a Legszentebb Istenszülő soha.

Az viszont nem szabad elfelejteünk, hogy határozottnak kell lennünk a jóban. Ne halogassuk a megtérésünket, és ami rajtunk áll, azt tegyük meg elsőként.

Az ég alatti szellemek el akarnak téríteni minket az üdvösség útjáról…Mi lanyhák -tudjátok, milyenek vagyunk -, így szoktunk tenni: Azt mondjuk Istennek: „Várj csak, ezt még nem fejeztem be, ezt még hadd csináljam meg”. Aztán: „Igen, még ezt a tervemet hadd valósítsam meg, utána majd a bűnbánat útjára térek. Akkor aztán, Istenem, egyenes utakon fogok járni, és soha sem fogok eltérni ettől sem jobbra, sem balra”. És az ég alatti szellemek éppen azt akarják, hogy halogassuk a bűnbánatunkat máról holnapra, holnapról holnaputánra… és így az életünk végére. A Szent Atyák pedig azt mondják: „Ma indulj el, ma menj előre az Úr nyomában!”

Dórotheosz abba ehhez jó módszert javasol:

Ha valaki naponta önvizsgálatot tart, ha igyekszik bűnbánatot tartani amiatt, amit elkövetett, és elszánt a javulásban, akkor elkezd benne csökkenni a rossz: Ha valamit például kilencszer követett el, azt a következő nap már csak nyolcszor teszi meg. S így Isten segítségével apró lépésenként előrehaladva nem fogja engedni többé, hogy a szenvedélyek erősebbek legyenek nála. Nagy veszélyt rejt ugyanis, ha az emberben a szenvedély megszokássá válik. Ha valaki ebbe a helyzetbe kerül – amit már mondtunk -, hiába is akarná legyőzni a szenvedélyt, egyedül képtelen rá, csak akkor tud szabadulni, ha valaki a szentek közül segítséget nyújt neki (Gázai Szent Dórotheosz szerzetes tanításai. Jel Kiadó, 2015, 169.old.)

Amíg van időnk, ne várjuk meg, hogy a másik ember induljon előbb a jó úton, és mi kövessük, hanem mi magunk kezdjük el a jót. Tádé atya sokszor hangsúlyozza, hogy rajtunk áll a dolog. Rajtunk áll a boldogságunk, rajtunk áll a békénk, rajtunk áll a világ sorsa.

Mi megtehetjük a jót. Mindenki önmagából induljon ki, hogy a lelke megváltozzon, sajt érdekében. Olyan gondolatokkal foglalkozzon, amelyek jók, cssendesek, halkak. Ha bennünk ilyen gondolatok lesznek, akkor azok sugározni fognak belőlünk. Bárhová is indulunk, azok sugároznak. Látjátok, az alázatos és szelíd lélek olyan kellemes, az ilyen lélekből egyfajta melegség árad. Nem kell még beszélnie sem, anélkül is kellemesen érezzük magunkat a társaságában. Ha tehát mindenki magát kezdené jobbá tenni, íme, meglenne a megújulás! A jó megújulása bennünk, és mindenhol körülöttünk, az országunkban is és máshol is!

A bűnbánat minket is megtisztít, a környezetünket is. A saját kiengesztelődésünk kihat minden élőlényre:

Vannak a bűnbánatnak könnyei is, amikor valaki érzi a lelkiimeret-furdalást az elkövetett vétkek miatt, mert amikor az ember a bűnből magához tér, akkor elsírja magát. Ilyenkor a könny az isteni kegyelem hatása: a lélek magához tér, hogy meg tudjon mosdani a könnyeiben, Igen, igen! És amikor eljönnek a könnyek, akkor ezek a bűnbánat könnyei, Isten kegyelmének adományai, és Ő a léleknek ajándékozza. Amikor a lélek magához tér, akkor lassanként megszabadul evilági gondjaitól és az önszeretettől, minden gondját és saját magát is az Úr kezébe helyezi, és ott a lelke megnyugszik, és amikor megnyugszik, akkor állandóan az alázatban időzik. Csak az olyan lélek tud állandóan az alázatban maradni, amely megszabadult e világ gondjaitól. Az ima abszolút gondtalan életet igényel, mert a legkisebb gond is, mondják a Szent Atyák, már megzavarja az imát. Mint ahogy egy kis szálka a szemben megzavarja az ember látását, így a legkisebb gond is megzavarja az összeszedettséget és az imádság békéjét.”

Gratulálunk!

Kitüntették Szabó M. Gyulát a szombathelyi közösségünk tagját. Kicsit megkésve, de gratulálunk Neki, sok erőt és áldást kívánunk az egész családjának!

Az ELTE kutatóprofesszora, a Gothard Asztrofizikai Obszervatórium igazgatója Szombathely városától Gothard Jenő-díjat kapott.

Több évtizedes hagyomány, hogy a Szent Márton-napi ünnepségen Szombathely vezetése szakmai és életmű-díjakkal ismeri el a város meghatározó embereinek munkáját. Az önkormányzat idén is kitüntette azokat, akik a saját területükön hosszú éveken át sokat tettek a közösségért, a városért.

Gothard Jenő-díj annak adományozható, aki a gazdaságkutatás, a környezetvédelem, vagy a műszaki fejlesztés területén végzett kiemelkedő szakmai munkát. A díjat évente egy személy kaphatja. meg. 2019-ben a díjat Szabó M. Gyula kutatóprofesszor, az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium MKK igazgatója vehette át

a bolygórendszerek kutatása terén kifejtett több évtizedes munkássága elismeréseként.

Szabó M. Gyula 2013 óta irányítja igazgatóként Eötvös Loránd Tudományegyetem önálló szervezeti egységeként működő, 130 éves múltra visszatekintő, nagy hagyományú szombathelyi obszervatóriumot. Szakmai tapasztalatát a Szegedi Tudományegyetem munkatársaként és az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főmunkatársaként szerezte meg. Posztdoktori vendégkutató volt számos neves külföldi egyetemen (Princeton, JohnsHopkins, Harvard, University of Texas, University of Sydney). Kutatásai a bolygórendszerek keletkezésével, fejlődésével, különösen a kisebb égitestekkel, holdakkal, üstökösökkel, planetezimálokkal kapcsolatosak. A jövő európai exobolygókutatásának három legjelentősebb űrtávcsöves programjaiban képviseli Magyarország és Szombathely tudományos életét. Vezeti az európai-amerikai Mauna Keaspektroszkópiai felmérés exobolygó csoportját. Vezetője a Kozmikus Hatások és Kockázatok GINOP pályázatnak, melynek keretében a meteorok Holdba csapódását figyelik meg az erre a célra kialakított új műszeregyüttessel. Alapítója az ELTE-MTA-NKTH Exobolygó kutatócsoportnak. Több mint 150 idegen nyelvű tudományos közlemény és több mint 300 magyar nyelvű oktató és ismeretterjesztő munka, cikkek, tanulmányok, könyvfejezetek, könyvek szerzője.

Forrás:https://www.elte.hu/content/kituntettek-szabo-m-gyulat.t.19948