Imádkozni fogok az édesanyjáért
„Amikor Don Bosco Lyonban volt, számos beteg szerette volna otthonába invitálni. Bárkit látogatott meg, Don Bosco elérte, hogy a beteg elfogadja az Úr akaratát. Mindenkinek azt sugallta, hogy akkor imádkozzék a gyógyulásért, ha felépülése valóban Isten nagyobb dicsőségét szolgálja. A látogatások alkalmával elmondott a jelenlévőkkel egy Üdvözlégyet, egy Salve Reginát; meghagyta, hogy folytassák az imát egy bizonyos ideig; ígéretet tett az Oratóriumban nevelt gyermekek imatámogatására; és mindenkit megáldott Segítő Szűz Mária nevében.
Egyszer egy lyoni nemes hölgy fogadta Don Boscót. Az asszonynak volt egy 18 éves cselédje, akit árvaként vett magához egy lánykollégiumból. Amikor a látogatás végén Don Bosco felállt, és már indulni készült, a nemes hölgy megkérte, hogy áldja meg a cselédjét.
-Nagy szüksége van rá szegénykének, hiszen árva.
Miután jól szemügyre vette, Don Bosco megáldotta a lányt, majd így szólt:
-Imádkozni fogok az édesanyjáért.
-Az édesanyjáért? Nem vagy hát árva? Hisz nekem azt mondtad – fordult a lányhoz az úrnő.
E szavakra a fiatal cseléd bevallotta, hogy az anyja él, de ő ezt mindenki előtt titkolja, mert az anyja elhagyta gyermekeit és most erkölcstelen életet él.” (vö. Memorie Biografische,XVI.69)
Részlet a Michele Molineris: Napról napra Don Boscóval című könyvből, 376.oldal