“A kísértéseket a jó Isten akkor rendeli ki, amikor mi a fensőbbségesség megszállottjai vagyunk. És csak akkor veszi le rólunk, amikor látja, hogy a helyébe az alázatosság kerül.” Áthoszi Paisziosz atya
“Tudnunk kell, hogy az Isten kegyelmét csak az a szív fogadja be, aki egyszerűséggel hisz az atyákban és nem bíz mindent a saját megítélésére.” Áthoszi Paisziosz atya
Szeretettel várjuk a közösségünk nyugdíjasait, barátaikat egy közös kirándulásra és bográcsozásra a Fehér Dániel forráshoz 2020.07.13-án. Indulás reggel 8.45-kor. A program előre láthatólag 14 óráig tart, a jelentkezőket a helyszínre szállítjuk és vissza is hozzuk. Jelentkezni nálam lehet.
Elek Antal szervezőlelkész
Bibliai gondolatok
Pünkösd utáni 6. hét péntek:
Apostoli szakasz: 1Kor 4,5-8
Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől. Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására! Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? Lám, már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk!
Evangéliumi szakasz: Mt 13,44-54a
Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet. A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keresett. Amikor egy nagyon értékes gyöngyöt talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette. Továbbá hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” Jézus megkérdezte tőlük: „Megértettétek-e mindezeket?” „Igen, Uram” – mondták neki. Ő pedig folytatta: „Így hát minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.” Amikor Jézus ezeket a példabeszédeket befejezte, eltávozott onnan. Hazatért, és az ottaniakat tanította zsinagógájukban.
Részletek Monin abbé: Szól az arsi Szent című könyvéből
Az Arsi Plébános a szentmiseáldozatról:
„Minden jócselekedet együttvéve sem ér föl a szentmiseáldozattal; mert a jócselekedet az ember műve, a mise pedig Isten műve. Ehhez hasonlítva a vértanúság semmi. A vértanúság az ember áldozata, amelyet élete árán készít Istennek, a mise Isten áldozata, amelyet saját testéből és véréből készít az embernek.” (66.oldal)
Az arsi Plébános a szenvedésről:
„Jól jegyezzétek meg, gyermekeim: aki elébemegy a keresztnek, az előle megy. Lehet, hogy összetalálkozik vele, de akkor is megelégedett, mert szereti a keresztet, és bátran viseli. Egyesül Krisztus Urunkkal, megtisztul, fölszabadul a világtól, eltávolít szívéből minden akadályt, és a kereszt átsegíti őt az életen, mint híd a víz fölött.
Nézzétek a szenteket! Amikor mások nem üldözték őket, önmagukat üldözték…Egy jó szerzetes panaszkodott Krisztus Urunknak, hogy üldözik őket az emberek:
Krisztus Urunk azt felelte:
Ekkor a szerzetesnek megnyílt a szeme, bocsánatot kért, és nem mert többé panaszkodni.
A világ fiai szomorúak, ha van keresztjük, a jó keresztények meg szomorúak, ha nincs. A keresztény úgy él a keresztek között, mint hal a vízben.
Nézzétek Szent Katalint, két koronája is van: egyik szüzességéért, másik a vértanúságért. Milyen boldog most ez a kedves kis szent, hogy inkább szenvedett, mintsem hogy beleegyezzék a bűnbe.!” (104.oldal)
2. “A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keresett. Amikor egy nagyon értékes gyöngyöt talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette.”
Részletek Áthoszi Porfíriosz atya élete című könyvből
„Arra törekedtem, hogy ne engedjem szabdjára a gondolataimat, és az értelmem megtisztuljon
Ahol dolgoztam, ahol fát faragtam, mindig velem volt a Szentírás. Kinyitottam és olvasgattam. Benne volt a négy evangélium, és az elejétől, Máté evangéliumától kezdtem olvasni: „Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve” (Mt 1,1). Olvastam, azután munka közben elismételtem magamban, amit olvastam. Számtalanszor ismételgettem így az evangélium szavait, és még ma is emlékszem rájuk. Fontos volt számomra, hogy szent szavak töltsék meg az értelmemet. Nem fáradtam bele, hogy újra meg újra ugyanazt elismételjem. Szerettem az isteni szavakat, átéreztem őket, elmélyültem bennük. Egész nap ismételgettem, nem tudtam betelni velük. Soha nem fáradtam bele, pedig mindennap ismételgettem.” (44.oldal)
„Ahogy telt az idő, és kicsit nagyobb, illetve erősebb lettem, az atyák kezdtek külső feladatokat is rám bízni. Kafszokalíviában, a remetelakunk környékén nem volt termőföld, ezért messziről, a vállunkon kellett azt odahordani. Valahányszor a kiszabott munkámat végeztem, és földért mentem, az utam pedig Szent Nífon barlangja felé vitt, arra törekedtem, hogy ne engedjem szabadjára a gondolataimat, így a Szentírásból, a zsoltároskönyvből és a hajnali kánonokból mondtam fel magamban részleteket. Azért csináltam, hogy az értelmem megtisztuljon. Sohasem gondoltam arra, hogy valamikor hasznát veszem annak, amit kívülről megtanulok, és átadom másoknak, ahogyan az igehírdetők teszik, amikor szentbeszédet, prédikációt tartanak. El sem tudtam képzelni, hogy valamikor ott kell majd hagynom a pusztát. Még a gondolata sem fordult meg a fejemben. Biztos voltam abban, hogy ott fogom leélni az életemet és ott is fogok meghalni. Ámde végül, anélkül hogy felfogtam vagy akartam volna, mégiscsak a Szent Hegyen kívül találtam magamat.” (45.oldal)
A másokkal folytatott gondolati háborúskodásról
„Senki sem fog gonosszá válni a jó miatt.”
„Egy asszony jött hozzám panaszkodni, hogy a férje iszákos lett, ideges, én pedig azt mondtam neki: „Biztos nem a zsíros gombóc miatt kezdett inni”. Nem, hanem azért, mert valami nagyon megszomorította, és hogy ezt a szomorúságot kivesse magából, egy kicsit ivott, és azt hitte, hogy ezzel a fájdalmat egy kissé megölte. De később ez szokássá válik és az ember már nem tud megszabadulni az ivástól. „Biztos valamivel megszomorítottad: életeddel, tetteiddel, viselkedéseddel, vagy ha nem ezzel, akkor a gondolataiddal. Nem voltál valamivel elégedett, vagy ki tudja, mire gondoltál, amikor házasságra léptél vele, de a házasság az szentség”. A házasság békéjét nem szabad megzavarni, nemcsak a tetteinkkel, szavainkkal, de még gondolatainkkal sem, mert a szavak kimondott gondolatok.
Tádé atya meg van győződve arról, hogy nehézségeink legnagyobb része, saját rendezetlen bensőnkből ered. Szinte provokáljuk a problémáinkat, a konfliktusainkat.
Minden felebarátunkhoz egyenlőképpen kell viszonyulnunk. Nem szabad válogatnunk köztük oly módon, hogy nekem ez szinpatikus, amaz meg nem szinpatikus. Mert így, ennek a másik személynek, aki nem szimpatikus, hadat üzenünk. És nem fog minket tűrni. Bár külsőleg semmi okot nem adtatok rá, sem szóval, sem gesztussal, de belül, igenis ezt gondoltátok.
Vannak emberek, akik kimutatják rosszallásukat a felebarátjukkal szemben, vannak, akik csak bensőjükben fortyognak, de az eredmény ugyanaz. A másik ember vagy konkrétan meghallja a rossz szót, vagy akár tudatosan, akár tudatlanul megérzi az ellene irányuló rosszakaratot. Nem elég csak erőt venni magunkon és hallgatni, a szívünk gondolatait is meg kell változtatni. És nekünk magunknak kell elkezdenünk egy helyzet javításán dolgozni.
Sokan jönnek ide az otthoni háborúság miatt. Ma reggel is jött egy anya fiával. Ez az asszony már többször jött és panaszkodott, hogy milyen nehéz neki, és hogy nem szereti a menyét. Azt mondtam neki „A menyed fiatal, nem tudja még felfogni, hogy úgy kell szeretnie az anyósát, mint a saját anyját, de te már elég idős vagy, neked kell elgondolkodnod mindezen”. Ezen a földön természetes lett, hogy az édesanyát, amikor megházasítja a fiát, akármilyen angyali természetű is legyen, a menye lassan nem bírja elviselni. Kívülről minden szép, semmi sem látszik, de belül ott van az elégedetlenség. A meny nem tud erről a titokról, hogy neki kérni kell az Urat, hogy küldje el az Ő gyengéd angyalát az anyósának, és saját magának is, hogy legyen ereje úgy szeretni az anyósát, mint a saját anyját, hanem ellenkezőleg, ő is kezdi befogadni ezt a belső háborút az anyósa ellen. Látjátok, az igazi háború is, előzőleg gondolatban valósul meg. Először az emberek gondolatban nem tudják elviselni egymást, azután kezdik egymást megsemmisíteni. Mindaz, ami történik, a gondolatokon alapszik… De ez az anya sehogy sem tudja megérteni, miről is beszélek neki. Látom, hogy nagyok a sebei, hogy nagyon szomorú, így sokáig kellett tegnap vele beszélnem. Így mondtam: „Értsd meg és fogd fel, vagy legalább próbáld ki! Amikor a menyed nem rendes, kérd az Urat, hogy küldje el neki az Ő gyengéd angyalát, de téged se felejtsen el, és kérd Őt, hogy ezt a terhet, amelyet magadban hordasz a menyed ellen, vegye le a szívedről. De nem csak a menyed ellen, hanem mindenki ellen, aki megsértett, és hogy adjon neked erőt, hogy szeretni tudjad őket. Amikor mindenkihez csendes, nyugodt, szeretetteljes és jó gondolatokat irányítassz, rövid idő alatt meg fogod látni, hogy megváltozik körülötted a világ. A menyed is meg fog változni. Tudod-e azt, hogy ő tőled veréseket szenved, méghozzá állandóan? Nem kell ehhez, hogy fizikailag nyúlj hozzá. Azért mert a gondolataidban nem bírod ki, neki sincs se nyugalma, se békéje a házban. Se neki, se a férjének, a te fiadnak. Igyekezz megszeretni őt. Igen, tudom, ez nehéz…De tudod-e, hogy miért nem szereted a menyedet? „Nem tudom”, mondja. „Hát, mert elvette tőled a fiadat. A fiad már nem az apjáé és az anyjáé, mint mikor kicsi volt. És természetes, hogy az ember a felesége felé fordul. Egy édesanya szeretné megnősíteni a fiát, és örül, hogy megnősült. De később ő szenved a legjobban. Mert most a fiú inkább a feleségéhez fordul, nem kérdi az anyjától, éhes-e vagy szomjas – és ekkor elkezdődik az édesanya gondolati háborúja. Ezt vég nélkül tudod csinálni, és meg fogod látni, nem jutsz ezzel semmire. Próbáld ki ezt, amit mondtam neked, és rövid időn belül észre fogod venni, hogy minden megváltozik.
Látjátok, a családunkban mi magunk hozzuk létre az összhangot vagy a diszharmóniát a vágyainktól és gondolatainktól függően. Ha a családfő sok nyűgöt és terhet hordoz és szellemileg meg van terhelve bajokkal, ezekkel a gondolataival nyugtalanságot hoz létre, nemcsak saját magában, hanem mindenkiben maga körül. Mi ilyen gondolati szerkezetek vagyunk. Én annak idején nem tudtam, hogy az embernek nem szabad megsértenie a szüleit, se a lelki, se a testi szüleit. Nem szabad még gondolatban sem.
Az égi hatalmasságok is mellettünk vannak, együtt éreznek velünk és mindent megtesznek, hogy segítsenek rajtunk, hogy közelebb vigyenek Istenhez.
A Szent Atyák azt mondják, hogy az angyalok részt vállalnak a mi szenvedéseinkben. Ők is szomorkodnak azon, hogy sehogy sem tudunk magunkhoz térni, hogy az Úrhoz forduljunk, hogy levessük a gondjaink és idegeskedéseink terhét, hogy mindezt az Úrnak adjuk, mert Ő gondoskodik rólunk. Amióta megteremtett, Ő gondoskodik rólunk, gondja van arra, hogy mi lesz velünk. „
Részlet Kovács Márta OCD: A lelki harc áldása, Vitovnicai Tádé atya tanításai alapján, 78-83.oldal
„Charbel atyának tüzes és lelkes természete, emellett vasakarata volt, így uralkodni tudott a hajlamain és az érzelmein. Ezt mondta:
Örült, ha szolgálatot kértek tőle, s nemcsak amikor az elöljáró atyák és szerzetestársai szóltak neki, hanem akkor is, ha a kolostor segítői kívántak valamit: ha egy alkalmazott azt kérte tőle, vigye máshová a szerszámokat, késlekedés nélkül teljesítette.
Egy alkalommal egy férfi érkezett a kolostorba. Azon a szentmisén vett részt, amelyet a környék földműveseinek tartottak minden vasárnap és ünnepnapon. A botját a templom bejárata mellett hagyta, és bement a misére. Ez abban az időben volt, amikor Charbel atya még nem a remeteségben élt. Szentmise után a férfi nem találta a botját. Hangosan kiabált és szitkozódott. Charbel atya kijött a templomból, és nagyon kedvesen, szelíden így szólt hozzá:
A férfit erre már végképp elöntötte a méreg, s annál jobban kiabált:
Charbel drűsen mosolyogva így válaszolt:
Részlet Szent Charbel (1828-1898), a teljesség zarándoka, 79-80.oldal
Részlet Hésükhaszta József: Az Isten megismeréséről, 65. levél, 248-250.o.
Nagyon kérem, űzze ki a szomorúságot a lelkéből!
„Nemes lelkű Asszonyom!
Napok óta készülök írni önnek, hogy megvígasztaljam az önnel történt tragédia miatt szenvedő lelkét, de vártunk még egy kicsit, hátha válaszol, ahogy papunknak is tette. Látva, hogy késlekedik a válasszal, s átérezve lelkének fájdalmát, kérem, hallgason alázatos hangomra, és űzze ki lelkéből a szomorúságot! Mert a sok szomorúság más rossz dolgokat szül.
Isten terveit, amelyeket üdvözülésünk érdekében kigondol, senki sem ismerheti. Mindenesetre, akárhogy valósulnak is meg, hasznunkra vannak, függetlenül attól, hogy szomorkodunk, és azt hisszük, Isten elhagyott bennünket. Nem arról van szó, hogy vétkeztünk vagy hibásak voltunk valamiben, és ezért következett be a csapás, hanem arról, hogy a szomorúságon keresztül megbocsáttatnak kora ifjúságunk óta elkövetett vétkeink.
Lehet, hogy van bennünk egy kis gőg, s ehelyett a bánkódáson keresztül nagy alázat születik bennünk.
Az Úr talán próbára akar tenni bennünket, hogy vajon a tragédia után is hűek maradunk-e hozzá. Látni akarja béketűrésünket és az iránta való szeretetünket.
Lehet, hogy az illető rossz ember volt, annak ellenére, hogy szülei jók voltak. Ezen a baleseten keresztül a szülei segítséget kaptak öntől, aki anyagilag kárt szenvedett, lélekben azonban gyarapodott. Talán sajnálta volna, hogy ilyen nagy jót tegyen könyörületből, míg Isten feltehetőleg azt akarja, hogy még több alamizsnát adjunk.
Isten talán megtehette volna, hogy valaki más révén következzen be a baleset, de mindaz a jó, amiről az előbb beszéltünk, csak önön keresztül valósul meg. Ugyanis ezt az alázatot, amelyből kifolyólag most önök úgy sírnak, mintha elhagyottak lennének, másként nem lehetett volna elsajátítani, még sokéves aszkézis útján sem.
Az ember gyermekkorától kezdve vétkezik. Szóval, tekintettel, gondolattal, egyetértéssel, cselekedettel. Egy hírtelen jött csapás vagy baleset folytán azonban minden addigi vétek bocsánatot nyer, az ember pedig üvegből gyémánttá válik.
Ezen kívül az ördög gyűlöletétől is származhat ez az esemény. Látva, hogy üdvözülni akarunk, akadállyá és botránykővé válik, hogy meggátolja szándékunkat, csüggedést, hitetlenséget, kétségbeesést, betegséget és sok fájdalmat küldve ránk, hogy elhervadjunk, mint a virágok, ha déli szél éri őket.
Ha mindazt, amiről most szóltunk, türelemmel elvieljük, nagy jutalomban részesülünk. Ne bánkódjon, mert a túlzott bánat néha elmebajhoz vezet.
A Boldog Szent Előhírnök nem hagyja el! Nem feledkezik meg jótetteiről, többszörös jutalomra számíthat! A templom, amit építettünk, az Előhírnöknek van szentelve.
Nagyon kérem, űzze ki a szomorúságot a lelkéből! Nyerje vissza a régi vidámságát! Lakozzék önben szeretet, és minden bűne bocsánatot nyer! Hiszen a baleset nem szándékosan történt, hanem az Úr gondviselése által, az okát csak ő ismeri, aki üdvözülésünk érdekében gondoskodik mindenről.
Mindenképpen várok öntől néhány sort, amelyben leírja, hogy megtette azt, amire kértük, és lelke nyugalomra lelt. Nagyon sajnáljuk mindazt, ami történt, ezért kell nekünk írnia, hogy mi is megnyugodjunk. Az egész közösség velem együtt imádkozik önért, mindennap liturgiát végzünk, hogy lelke és teste visszanyerje egészségét és nyugalmát. Ugyanígy mindennap gyászszertartást végzünk, hogy a szerencsétlenül járt fiú lelke békében nyugodjék.”
Szeretettel várjuk a közösségünk nyugdíjasait, barátaikat egy közös kirándulásra és grillezésre a Fehér Dániel forráshoz 2020.07.01-én. Indulás reggel 9 órakor. A program előre láthatólag 14 óráig tart, a jelentkezőket a helyszínre szállítjuk.
Jelentkezni nálam lehet:
Elek Antal szervezőlelkész
