Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség

“Igen sok fát mutatott nekem, de ezek közül egyiknek sem volt levele, egészen úgy tünt, mintha elszáradtak volna. Mindegyik hasonlított a másikhoz. Látod ezeket a fákat?- kérdezte tőlem. Látom, Uram, hogy egyformán szárazak – feleltem rá. Ő pedig így válaszolt: – Ezek a fák, amelyeket te itt látsz, mindazok, akik ebben a világban élnek. Miért olyanok, Uram, mintha kiszáradt fák lennének? Mert sem az igazak, sem a bűnösök nem lesznek nyilvánvalóvá ebben az életben, hanem egymáshoz hasonlóak itt; mert ez a világ az igazak számára olyan, mintha tél lenne, és nem mutatkozik meg a különbség mindaddig, amíg a bűnösökkel együtt élnek. Ahogyan a fák télen lehullatják leveleiket és egymáshoz hasonlóak lesznek, és nem mutatkozik meg, hogy melyik közöttük a száraz és melyik az élő; ugyanúgy ebben a világban sem lesz nyílvánvalóvá az igazak és a bűnösök köztti különbség, mert mindnyájan hasonlítanak egymáshoz.”

Részlet Ókeresztény Írók, Apostoli Atyák, (Hermász_Pásztor, III. példázat), 332.oldal

Részlet Szofronyij (Szaharov) apát: A Szent Hegy titka, Áthoszi Sziluán (1866-1938) élete, tanításai és írásai, 482.oldal

Áthoszi Sziluán: Kronstadti János atya

„János atyát Kronstadtban láttam. Éppen liturgiát végzett. Bűmultam imájának erejét, máig sem láttam, hogy valaki úgy szolgált volna, ahogyan ő, pedig azóta már csaknem 40 év telt el. Az emberek szerették, mindenki istenfélelemmel állt ott. Nem csoda, hiszen a Szentlélek magához vonzza az emberi szíveket. Az Evangéliumokban is azt látjuk, hogy az Urat nagy sokaság követte. Az Úr szava vonzotta az embereket, mivel a Szentlélek által szólt hozzájuk, ezért olyan drága és kedves ez a szó a lélek számára.

Amikor Lukács és Kleofás Emmauszba tartottak (Lk 24,13), az Úr melléjük szegődött az úton, és beszélt hozzájuk, a szívük lángolt az Isten ránti szeretettől. János atya is Szentlélekkel teljes ember volt, a Szentlélek melegséggel töltötte el a lelkét, hogy szeresse Istent, és rajta keresztül ugyanaz a Lélek hatott az emberekre. Láttam, hogy az emberek úgy futottak utána, hogy áldást kapjanak tőle, mintha a házuk égett volna, és miután áldást kaptak, örvendeztek, hiszen a Szentlélek kedves a léleknek, és megajándékozza békével és gyönyörűséggel.

Vannak, akik rossz véleménnyel vannak János atyáról, és ezzel megbántják Isten Lelkét. Aki benne élt, és halála után is benne él. Azt mondják, gazdag volt és jól öltözött. De nem tudják, hogy annak, akiben a Szentlélek lakozik, nem árt a gazdagság, mivel a lelkét teljesen átadja Istennek, és Isten úgy átformálja, hogy megfeledkezik minden gazdagságról vagy ruházatról. Boldogok, akik szeretik János atyát, mert ő mindnyájunkért imádkozik majd. Isten iránti szeretete forró; egész valója a szeretet tüzében ég.

Ó, csodálatos János atyánk, te közbenjársz értünk Istennél! Hálát adok Istennek, hogy láthattalak, hálát adok neked is, jó és szent pásztorunk, mert a te imáid miatt váltam meg a világtól, és jöttem a Szent Áthosz-hegyre, és itt Isten nagy irgalmában részesültem. Most írok, és örvendezik a lelkem, mert Isten megadta, hogy megértsem egy jó pásztor életét és küzdelmeit.

Igazi aszkézis, amikor valaki egy fiatalasszonnyal él együtt anélkül, hogy megérintené. Erre csak azok képesek, akik érzik, hogy magukban hordozzák a Szentlelket. A Szentlélek gyönyörűséges, és legyőzi egy gyöngéd nő iránt érzett vonzalmunkat. Sok szent félt a nők közelségétől, ám János atyánk a nők között is Szentlelket hordozta magában, Akinek a gyönyrűsége minden testi szerelmet felülmúl.

Annyira alázatos volt, hogy nem veszítette el a Szentlélek kegyelmét, ezért tudta annyira szeretni a népet, és az emberek értelmét istenhez vezetni.

Látod benne a Szentlélek erejét? Ha az Életem Krisztusban című könyvét olvassuk, lelkünk megérzi szavaiban Isten kegyelmének az erejét. Lehet, hogy azt mondod, ez a könyv nem tud lekötni téged. De kérdem én: nem azért van ez, mert gőgös vagy? Gőgös szívet nem tud a kegyelem megérinteni.”