AKATISZTOSZ
a legszentebb Istenszülőnek
Görögkatolikus szertartás a
vasvári búcsún
2020. augusztus 15. szombat 24.00
Vasvár, plébániatemplom
az éjszakai virrasztás részeként/ keretében
Gyülekező: Hosszúpereszteg, Szent István király templom 7.40 Indulás: 8 órakor
Útvonal: Hosszúpereszteg – Csehimindszent – Oszkó – Vasvár (25 km) Csatlakozni
bárhol lehet!
Érkezés: Vasvárra 17.10 órakor
Záró szentmise: 18 órakor Vasvár, Szent Kereszt Felmagasztalása templom
Celebrálja: Barsi Balázs OFM atya
A részvétel előzetes regisztrációhoz kötött! Határidő: augusztus 12. 18 óra
Jelentkezés: 1utonvasvar facebook,
További részletek és felvilágosítás: Drimmer Lászlóné 30/7325-326
Éjszaka Nagyboldogasszonyi búcsú virrasztással folytatódik, melynek keretében 24.00-kor az Istenszülő Akatisztoszt végezzük. A szertartást vezeti Elek Antal szombathelyi görögkatolikus szervezőlelkész. Mindenkit szeretettel várunk!
20 órától 24 óráig a vasvári plébánia imacsoportjai, kisközösségei vezetnek egy-egy imaórát.
A Magyar Falu Program közösségfejlesztés programban a Csörötneki római katolikus plébánia (mint nyertes pályázó) egy 10 napos ifjúsági tábort valósít meg. A táborban keleti és nyugati katolikus fiatalok vesznek részt az ország keleti és nyugati részéről. A Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség segített kiválasztani a kelet-magyarországról érkező fiatalokat, segít lelki programokkal megtölteni a tábort a 10 nap alatt. Vas megyei görögkatolikus fiatalok is bekapcsolódnak a programba.
Szeretnénk megköszönni a lehetőséget Dr.Takács Gyula plébános atyának és Hegyi Lászlónak (a Rönöki Árpád-házi Szent Imre Herceg Templom Alapítvány elnöke), hogy görögkatolikusként ránk gondolt mint partnerre.
A programhoz jó időtöltést és Isten áldását kívánjuk!
Elek Antal gk. szervezőlelkész
A tervezett program, mely az időjárástól függően sorrendjében változhat:
A szállás az Akácfa Kempingben, sátrakban (Vizitúra-kikötő, Csörötnek, https://www.csorotnek.hu/turizmus/akacfa-kemping)
1. nap: 2020. aug. 3. Utazás kisbuszokkal, táborkezdés 18 órakor
2. nap: Tábornyitás, környékbeli túrával,
3. nap: 2020. aug. 5. Tihanyi kirándulás, 11 órakor Szent Liturgia az Árpád-kori Apáti templomban, a Tihanyi apátság megtekintése, fürdés a Balatonban
4. nap: Körmend és Ják nevezetességei
5. nap: A Hársas-tóhoz való biciklitúra, főzés, fürdés
6. nap: Szentgotthárdi csata színhelyének megtekintése, Mariabild, szabadfoglalkozás, sportversenyek
7. nap: vasárnapi római katolikus szent mise látogatás, Szombathelyi Székesegyház, erdei kötélpálya,
8. nap: Kézműves programok, kisebb túra,
9. nap: Fürdés a körmendi élményfürdőben, szabadprogram kiscsoportokban
10. nap Visszaindulás: aug.12-én.
Egy 25 fős, Őrségben táborozó, keleti és nyugati katolikus ifjúsági csoporttal 2020.aug.5-én 11 órakor görögkatolikus szent liturgiát végzünk az apáti Árpád-kori templomban.
Cím: Tihany, Sajkodi sor, 8237
A liturgiára mindenkit szeretettel várunk, nemcsak görögkatolikusokat!
Elek Antal szervezőlelkész
2020. július 25-én meglepetés érte a zalaegerszegi görögkatolikus közösséget. Baráti meghívásra vidékünkön járt Haramura Béla görögkatolikus diakónus a családjával. Így a helyi közösségünk vecsernyéjén és szent liturgiáján, a besenyői Szent Katalin templomban szolgált a mi Tóni atyánkkal. A vecsernye és a szent liturgia mindannyiunknak nagyon felemelő volt. A kis templomunk megtelt imádkozó emberekkel, barátokkal, legfőképpen énekhanggal és imával.
Egy kicsit eljátszottam a gondolattal, milyen jó volna Kelet-Magyarországon lakni, ahol a legtöbb görögkatolikus él, és milyen szerencsések az ott élő görögkatolikusok, hogy a saját rítusukban, együtt dicsérhetik az Istent.
A költözés számomra már nem kivitelezhető, de isteni csoda folytán, körülbelül két éve utolért görögkatolikus rítusom, amikor megalakult a Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség.
Igaz, Zalaegerszegen kis létszámú a közösség (mint a mustármag), de hetente van vecsernye és szent liturgia, dicsőség érte a Mindenhatónak.
A diakónusszolgálat által a szertartásokon, azt éreztem, hogy a metropólia kinyújtotta felém a kezét és átölelt. Nagyon éreztem ebben az ölelésben az egybetartozást, sok görögkatolikus testvérem szeretetét.
Írta: Molnár Lajos, Zalabesenyő
Haramura Béla családjával régi barátunk. Meghívtuk őket, hogy nyáron
töltsenek pár napot Zalaegerszegen. Nem titkolt szándékunk volt az is, hogy az
egyik liturgiánkon szerpapként jelen legyen, és szolgálatával Antal atya mellett
emelhetné a szertartás fényét. Kicsiny közösségünk távol van a magyar
görögkatolikus országrésztől, Debrecentől, Máriapócstól, így nagyon ritkán van
lehetőségünk más hívekkel és papokkal találkozni.
Mindig nagy öröm a
liturgián részt venni, de most július 25-én megtapasztalhattuk, milyen az,
amikor többen vannak az oltár körül. Nálunk mindig vecsernye előzi meg a
liturgiát. Béla fia, Máté vállalta a ministráns szerepét, felesége, Mónika és lánya,
Anna pedig kitűntek gyakorlott, szép énekükkel. Nem véletlenül tagjai a
debreceni székesegyház kórusának. Béla atya erőteljes hangja betöltötte a
kicsiny kápolnánkat. Antal atya prédikációjában kihangsúlyozta, a kereszthordozáshoz is a Szentlélek segítsége kell, általa igazán Isten dicsőségére történik.
Közösségünk tagjainak különleges élményben volt része, hálásak vagyunk a
Haramura családnak, hogy elvállalták ezt a szolgálatot, reméljük, máskor is
vendégül láthatjuk őket.
Írta: Megyeri Zoltán Róbert, Zalaegerszeg
„A diakonus az ambonon áll, arccal a királyi ajtó felé. Az ő szerepe az embereket imára hívó angyalé, miközben jobbjának három ujjával tartva magasra emeli a keskeny szalagot (az oráriont), amely az angyal szárnyát jelképezi. Felszólítja az egybegyűlt népet azoknak az imáknak mondására, melyeket az Egyház megszakítás nélkül imádkozik az apostoli idők óta, kezdve a békéért szóló könyörgéssel, amely nélkül nem lehet imádkozni. A hívők keresztet vetnek, és felkészítik szívük hangszerének húrjait, hogy a diakonus minden egyes felhívására megpendüljenek. Lélekben együtt kiáltják az énekesek kórusával:
„Uram, irgalmazz!”
Az ambonon állva a diakonus magasra tartja az oráriont, mely az embereket imára szólító angyal szárnyát jelképezi. Könyörgő imára hív: a fentről való békességért, lelkünk üdvösségéért,, az egész világ békéjéért, Isten szent egyházának további fennmaradásáért, a mindenek egyesüléséért, a szent hajlékért, és azokért, akik abba hittel, áhitattal és isteni félelemmel járnak; az Uralkodókért, a szinódusért, az egyházi és világi elöljárókért, a bírákért, a hadseregért, a városért, a hajlékért, melyben a liturgiát ünnepelik; a levegő kedvező mérsékletéért, a föld gyümölcseinek bőségéért, békességes időkért, a hajózókért, utazókért, a betegekért, szomorkodókért, a foglyokért és az ő szabadulásukért; azért, hogy mentsen meg minden bánattól, haragtól, veszedelemtől és szükségtől. A hívők közössége az énekesekkel együtt ezen kérések mindegyikére – melyek ezzel a mindent felölelő könyörgésláncolattal mindent magukba foglalnak, melyeket nagy ekténiának neveznek-, az énekesek kórusával együtt válaszol:
„Uram, irgalmazz!”
Részlet Gogol: Az isteni liturgiáról, 34-35.o.
“Anjou Lajos a későbbi nápolyi király, II. Anjou Károly második fia és V. István magyar király unokája volt. 1288-ban két testvérével együtt túszként III. Alfonz aragóniai király udvarába került, s hét évet töltött ott.
Fogsága első évét a moncadai várban töltötte, 1289–93-ig Ciurana várában őrizték. Ezután Castile, Barcelona, majd ismét Ciurana volt a börtöne. Fogságukban két ferences, Francesco Brun (későbbi gaetai püspök) és Pietro Scarier (későbbi rapollai püspök) volt mellettük. Leveleztek Olivi Péter ferencessel, aki vigasztalta és bátorította őket. A fogság alatt Lajosban megérlelődött a papi hivatás, a ferencesekkel való kapcsolat pedig a rend felé irányította. 1294-ben V. Celesztin engedélyével fölvette a tonzúrát, s a pápa októberben rábízta a lyoni érsekséget: ,,annak ellenére, hogy még kiskorú vagy, s hogy túszként ellenségeid fogságában élsz”. E kinevezést 1295 áprilisában VIII. Bonifác semmisnek nyilvánította.
1295-ben meghalt II. Károly elsőszülött fia, Martell Károly, s a trónöröklés Lajosra szállt, ő azonban ez év októberében kiszabadulva a fogságból, Montpellier-ben be akart lépni a ferencesekhez. A rendfőnök, félve a király haragjától, nem engedélyezte a belépést. Lajos tehát Rómába ment, ahol VIII. Bonifác karácsonykor szubdiákonussá szentelte. Ezután Nápolyba ment és lemondott a trónról testvére, Róbert javára. Az érsek május 19-én pappá szentelte.
Már a katalóniai fogság idején föltűnt Lajos egyszerűsége, alázatossága és jámborsága, melyekben szentelése után tovább tökéletesedett. Vágya, hogy ferences lehessen, nem csökkent. Ezért mikor a pápa 1296 decemberében Toulouse püspökévé akarta kinevezni, csak úgy fogadta el, ha ferences lehet. December 24-én tett fogadalmat (a ferences ruhát azonban a pápa parancsára nyilvánosan nem viselhette), 30-án pedig megkapta a püspöki kinevezést. 1297. február 5-én, miután a római Ara Coeli-templomban ünnepélyes misét pontifikált, levetette püspöki ruháit, és nyilvánosan magára öltötte a ferences habitust. Atyja emiatt nagyon megharagudott rá.
1297 májusában érkezett Toulouse-ba, s már júniusban elindult Katalóniába, hogy békét teremtsen II. Jakab és Foix hercege között. Útjáról visszatérőben augusztus folyamán megállt szülővárosában, Brignoles-ban, ahol váratlanul megbetegedett, és augusztus 19-én meghalt. A hagyomány úgy tudja, hogy csak a halál akadályozta meg, hogy lemondjon püspökségéről. A marseilles-i ferences templomban temették el. Testét itt őrizték 1423-ig, amikor V. Alfonz aragóniai király ereklyéit átvitette Valenciába, ahol a katedrálisban helyezték el.
Temetése után a sírjánál csodák történtek. Boldoggá avatását 1300- ban indították el, és 1317-ben avatták szentté. Ünnepét a rendben augusztus 19-én ülik.
Hevenesi Gábor a 17. század végén így ír róla:
Lajos, a szicíliai királynak, Károlynak és V. István leányának, Máriának fia 1274-ben született. Atyját Péter aragóniai király egy tengeri csatában legyőzte, és a 14 éves Lajost atyjáért cserébe túszként Katalóniába vitte. Hét évvel később Lajos, megutálván a földi kincseket, s megtanulván, hogy elméjével és vágyaival többre törekedjék, elhatározta, hogy belép a ferencesek közé. Oly gyorsan haladt a tudományokban, hogy a teológiában való jártasságáért a ,,csodálatos” melléknevet kapta. Rómában szubdiákonussá, Nápolyban diákonussá és pappá szentelték. Bonifác pápa kinevezte Toulouse püspökévé, de a kinevezést csak úgy fogadta el, ha továbbra is megtarthatja a Szent Ferenc szerzetében tett fogadalmakat. Püspökként is megfeledkezve királyi származásáról, minden világi pompát távol tartott házától, de még inkább szeretetétől és érzületétől. A legszükségesebb javain kívül mindent a szegényeknek adott. Hogy szűzi tisztaságban tudhassa gyenge testét, különféle módokon sanyargatta: szigorú böjtöléssel, virrasztásokkal, durva ruhákkal, az Isten kedvéért vállalt gondokkal s fáradozásokkal törte meg testének erejét. Derekán kötelet viselt sok csomóval, hogy testét alávesse a léleknek. E kemény élet megtörte egészségét, és a megtört test utat nyitott a léleknek az ég felé. Míg teste lázban égett, 1299-ben lelke boldogan szárnyalt az ég felé. Szent testét Marseilles-ben, a ferencesek templomában temették el. Sírjánál a sántákkal, vakokkal és süketekkel történt sok csoda mellett a szájából kivirágzott rózsa tanúskodott szentségéről. 1317-ben történt szentté avatása után unokaöccse, Károly, Magyarország királya, Lippán ferences templomot és kolostort épített a tiszteletére.
Istenünk, örök dicsőség királya, aki Szent Lajos püspöködnek megadtad, hogy a földi királyságnál többre tartsa a mennyek országát, szűzi tisztaságban éljen és szeretettel szolgálja a szegényeket, kérünk, segíts minket, hogy példáját követve mindenben a Te országodat keressük, és elnyerjük az élet koronáját! “
Forrás:https://archiv.katolikus.hu/szentek/1113-220.html