A nyolcadik parancsról
Ne gyarapítsd az emberek által okozott szenvedést a földön
„Megkérdőjelezem, hogy a lelkileg beteg ember valóban lelkében sértett, bár ezt sokszor állítják. Ezt nehéz lenne tudományos úton, egyértelműen bizonyítani. Valami igazság azonban van benne: a sértettség alattomosan terjed. Úgy pattan egyik embertől a másikhoz, mint egy labda. Alighogy valakit sértés vagy megaláztatás ér, máris a visszavágáson dolgozik: alighogy megkapja, visszadobja a labdát. Ilyen tempó mellett azonban érthető, hogy a labda néha nem azt találja el, aki eredetileg eldobta, és a „visszavágásnak szánt sértés” egy kívülállónál landol, aki ha szintén revansot vesz, újabb sértéseket szór szét újabb kívülállókra. Úgy tűnik, az emberek által okozott szenvedés a világ első működő perpetuum mobiléja.
De csak úgy tűnik, mert a felénk szálló labdát el is lehet kapni, és meg is lehet tartani. A sértést magunkban tartani és elviselni. Ki lehet bírni. El lehet viselni a megaláztatást és a megbántást, anélkül, hogy továbbadnánk. Lehetőségünk van arra, hogy békésen tiltakozzunk, megbeszéljük a dolgot, kibéküljünk a másikkal, és megtartsuk a labdát, hogy az egymásnak okozott szenvedés „örökmozgó gépezete” nyugvópontra jusson számtalan állomása egyikén. Ha csak néhány ponton leállítjuk, az már elég ahhoz, hogy jelentősen korlátozzuk a gyűlölet és az álság autómatikus terjedését, és hogy végre valódi tanúságot tehessünk: a szabad emberét, aki arra nézvést szabad, hogy a rosszat jóval viszonozza.”
Részlet Elisabeth Lukas: Spirituális lélektan, 57-58.o.
VIlI. Parancs: Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
„Az emberek közti kapcsolatok legfőbb munkálója az emberi beszéd. E nagy adománnyal nem élhetünk vissza, nem használhatjuk mások kárára. A parancs a nyelvvel elkövethető legnagyobb bűnt is jelzi, s általánosságban is elénk állítja az igaz beszédet, mint Istentől szabott kötelességet.”
Forrás: https://regi.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=20