Mit tegyünk, ha eluralkodik rajtunk a szorongás, bánat és a csüggedés?
“Ez a fajta betegség imádsággal, és a szószátyárságtól való tartózkodással gyógyítható, erőteljes kétkezi munkával, Isten Szavának olvasásával és türelemmel, azért, mert ezt a betegséget a kishitűség, üresség és a locsogás szüli”. (Szárovi Szent Szerafim)
Azokról, akik lusták imádkozni
„Azok az emberek, akik lusták imádkozni, nem ritka, hogy az otthon végzett imáik után fáradtságra panaszkodnak, és ugyanígy a templomi szertartások után is. “Jaj, – mondják ők, – úgy elfáradtam ma, nagy tömeg volt a templomban. Mire jók ezek a hosszú szertartások? Egyszerűen nincs erőm kibírni!”. Így beszélnek ők, és úgy tűnik az ő szemszögükből, hogy ahhoz, hogy eleget tegyünk napi imakötelezettségünknek, bőségesen elég az, ha néhányszor keresztet vetünk, és ezzel a dolognak vége.
Azonban ők nagyon tévednek. Az imára való restség, az ima után érzett fáradtság egyáltalán nem azért jelentkezik náluk, mert az ima vagy a templomi szolgálat nagyon hosszú, hanem azért, mert a lusta emberekben nincs meg az Isten iránti erős szeretet. Nincs bennük ima, nincs velük Isten kegyelme. És ha nincs jelen a kegyelem, akkor nincs alázat sem, és hiányzik az imára való készség is. Ha ezekben az emberekben lenne lángoló szeretet Isten iránt, akkor társulna bennük hozzá az Isten kegyelme, és ezzel együtt megjelenne bennük az alázat és az imádságra való készség is.” (Szárovi Szent Szerafim)
Forrás:https://hodigitria.wordpress.com/category/szarovi-szent-szerafim/page/2/