„Mert az én elgondolásom szerint a szenvedélymentesség nem más, mint az elme belső mennyországa, mely a démonok gaztetteit már gyerekes csínyeknek tekinti.

Tulajdonképpen az mentes tehát a szenvedélyektől, és erről ismeri meg az ilyet, aki romlatlanná tette testét, elméjét pedig a teremtmények fölé emelte, minden érzékét annak alávetette, és az az Úr színe elé állítva erejét meghaladó szolgálattal mindig csak feléje halad. Némelyek viszont így határozták meg a szenvedélymentességet: A lélek föltámadása a teste előtt. Mások pedig: Isten tökéletes ismerete, melynél csak az angyaloké különb.”

Részlet Létrás Szent János: Mennyekbe vezető létra, 225.oldal