Részlet Dioníszosz Tácisz: „Légy elrejtett ember!” című könyvéből, 69-73.
A szent olvasás
- Jerónimosz atya (1883-1966) hangsúlyozta az evangélium olvasásának szükségességét: „Egy teljesen elreteszelt ház sötétségben van. Ha kinyitod az ablakot, látod a nagyobb tárgyakat, ha jobban kinyitod, a fény beáramlik, és az apróbb dolgokat is világosan ki tudod venni. Ha pedig a nap bevilágít oda, még a levegőben lebegő port is látod. Ez történik a lélekkel is, amely befogadja az evangélium fényét: a legkisebb bűneit is látja.”
- Porfíriosz atya (1906-1991) így szólt egy látogatójához: „Sokat olvass, hogy Isten megvilágosítsa értelmedet. Tudod, én sokat olvastam, s hogy a többiek ne zavarjanak, felmásztam egy fa tetejére a magam készítette létra segítségével, azután felhúztam a létrát, hogy mások ne lássanak meg, és ne zavarjanak. Így olvastam órákon át.
- Ugyanaz az atya gyakran használta a következő képet: „Egy sötét szobában vagy, és hadonászol, hogy elűzd a sötétséget, ami természetesen nem tűnik el. Ha kinyitod az ablakot, a fény beárad, a sötétség eltűnik. Ugyanígy van az olvasással is. A Szentírás, a szentek élete és az atyák írásai jelentik a fényt, amely elűzi a lélek sötétségét.”
- A lelki haszon nem az evangélium egyszerű olvasásából származik. Efszéviosz atya (1849-1929) mondta erről: „Bármennyit tudjon is az ember, ha a Szentlélek kegyelme nem látogatja meg, semmi haszna sincs belőle. Az ember hasonlít egy házhoz: ha be van zárva, haszontalan. Kulcs szükséges hozzá. Ugyanígy van az emberi elmével: ha nem nyitja meg a kegyelem, az embernek semmi haszna nincs belőle. Egy egyetemi tanár mondta nekem, hogy sokféle filozófiai munkát olvasott, és értette is őket, ám az evangélium olvasásakor érti ugyan a szavakat, de a mélyebb értelmüket nem.”
- Joíl atya (1901 -1966), aki sokat olvasott és írt, hangsúlyozta azt a tényt, hogy a szent olvasást össze kell kapcsolni az aszkézissel: „Ha az atyákat olvasod, meglátod, hogy sok dologban megvannak a maguk sajátosságai, olykor nézeteltéréseik. Az Írás egy szakaszát egyikük így kommentálja, a másik meg amúgy. Ha azonban van valami, amiben az atyák közül senkinek sincs eltérő véleménye, akkor az az aszkézis. Ebben általános egyetértés van az atyák között. Mindnyájan magasztalják a böjtöt, a virrasztást, az önkéntes szegénységet, a testtel való kemény bánásmódot, és általában a nehézségek elviselését.” Hozzátette még: „Tanulmányozzuk, amit az atyák mondtak és írtak, de azt már nem, miként éltek. Ahelyett, hogy kommentárokat fűzünk az atyák írásaihoz, jobban tennénk, ha az életüket követnénk. A szent atyák sokat imádkoztak, sokat virrasztottak, sokat bőjtöltek, szerették a szegénységet s az egyszerűséget, gyűlölték a világ szellemét, harcoltak a tévhitek ellen, visszautasították az élet nyújtotta kényelmeket, kerülték a rangot, a dicsőséget, a megtiszteltetéseket, és szerették a vértanúságot. Vajon mi is ezt tesszük? Kezünkben tartjuk az atyák könyveit, és az életünk az ő életük megtagadása. Az atyák: élet, nem pedig filológia!”
- Amfilóhiosz atya (1889-1970) így buzdított: „Hagyjátok, hogy lelketek egyszerűségben fogadja be a kincset, amit egyházunk éberséget tanító atyáinak írásai nyújthatnak nekünk, és próbáljátok megőrizni azt az alázat erényével. Ha olvasmányaitokhoz istenfélelem társul, megérzitek majd az isteni kegyelmet.”
- Az atyák különösen szerették Szír Szent Izsákot (640-700). Jerónimosz atya (1883-1966) buzdította lelki gyermekeit, hogy olvassák aszketikus értekezéseit: „Olvassatok naponta egy oldalt Szír Izsák atyától. Ő tükör; általa meglátjátok, hol tartotok. Izsák atya hőmérő. Nagyon szeretem az áldott Izsák atyát. Ő a lekiatyám.” Teljesen egyedül szerette olvasni, annak ellenére, hogy rövidlátó volt, mert: „aki olvas, olyan, mint az arató, aki pedig hallgatja azt, amit mások felolvasnak, olyan, mint aki a földre hullott kalászokat gyűjti össze.”
- Az olvasmányokat illetően Porfíriosz atya (1906-1991) ezt magyarázta: „Egy rossz könyv árt neked. Egy jó könyv hasznodra van. S ha nem is állsz készen, hogy átültesd a gyakorlatba, mivel bensőleg vágyódsz utána, idővel lassanként, anélkül hogy erőltetned vagy kényszerítened kellene, megérik benned a jóra való igény, és végül alkalmazod is.” Egyeseknek az a gyenge pontja, hogy elfelejtik, amit olvastak; erről mondta: „Tudnotok kell, hogy az emlékezetünkben minden elraktározódik, és Krisztus, ha úgy ítéli, hogy itt az ideje, fel is fedi majd számunkra.” Buzdította az embereket az evangélium olvasására, „amely kincseket rejt, s minden gondot megold. Ez az igazi filozófia, a kinyilatkoztatott filozófia. Isten igazságai, ahogy kezdettől fogva ki lettek jelentve. Nincs más igazság, újabb, még ha a világ előrehalad is, ha a tudomány az embereket a csillagokba repítette is.”
- Paisziosz atya (1924-1994) hangsúlyozta, hogy olvasnunk kell az evangéliumot, az atyákat és a szentek életét. Hozzáfűzte azonban, hogy az olvasmányok célja „az, hogy saját magunkra alkalmazzuk mindazt, amit olvasunk. Nem az, hogy kívülről megtanuljuk őket, hanem hogy bensővé tegyük. Nem azért, hogy elsajátítsuk a nyelvet, hanem hogy képesek legyünk befogadni a lángnyelveket, és megéljük Isten titkait. Ha valaki sokat tanul, ismeretekre tesz szert, majd másoknak játssza a tanárt, miközben mindezt ő maga nem tartja meg, s egyebet sem tesz, mint felfuvalkodik, és legfeljebb gépeket épít, hogy a Holdra menjen. A keresztény célja azonban, hogy gépek nélül jusson fel Istenhez.”
