Bibliai gondolatok (2020.04.10. Nagypéntek)
Pál apostol levele a filippiekhez 2,1-11
Krisztus példája: engedelmessége a kereszthalálig
2 1Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, 2akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. 3Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; 4és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. 5Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: 6aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; 8megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; 11és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Részletek Áthoszi Porfíriosz atya élete című könyvből, 56-59.oldal
„A lelki élet titka: az engedelmesség
„A Szent Hegyen sokan éltek titkos elvonultságban. Anélkül haltak meg, hogy bárki ismerte volna őket. Én is így, titokban akartam élni. Nem akartam igehirdető vagy ehhez hasonló lenni. Az sem fordult meg soha a fejemben, hogy elhagyjam a Szent Hegyet. Egy kisgyermek a valódi pusztaságban! Azért, hogy átéljem a pusztai életet és a teljes magányt, fölmentem a hegyre, és hosszú órákra ott maradtam, mivel úgy akartam élni, mint egy remete. Vadon termő növényeket gyűjtöttem, és ez volt a táplálékom. Ezzel is az aszkézist gyakoroltam. Teljes magányban akartam élni, mint Kunyhós Szent János, az a Szent, akit már kiskoromban megszerettem. Ő volt a legkedvesebb szentem. Ő volt az, akit követtem. Mély benyomást tett rám, hogy ott tudott élni a szülei közelében, a kunyhóját is mellettük építette föl anélkül, hogy fölfedte volna magát előttük, és közben szüntelenül erősítette őket: „Kunyhódat szüleid kapuja elé emelted,”
„A lelkiatyámnak mindent elmondtam. Igen, mindent, amit a fejemben megfordult, ő pedig valahányszor azt látta, hogy valamit túlzásba viszek, csak ennyit mondott:
- llúzió, gyermekem.
Az életem maga volt a Paradicsom. Ima, istentiszteletek, kézműves munka és engedelmesség az atyáknak. Ám az engedelmességem nem kényszerűségből, hanem szeretetből fakad. Ez az áldott engedelmesség nagy lelki hasznomra vált. Megváltoztatott. Éber lettem, gyors, testileg-lelkileg erősebb. Hozzásegített ahhoz, hogy mindent megismerjek. Éjjel-nappal dicsőítenem kell Istent, mivel arra méltatott, hogy így élhessek itt a földön.
Az engedelmességet tanulmányoztam, az engedelmességben merültem el.Minden más magától jött, amelyben Isten az életem során részesített. A lelki éleslátás karizmáját is az engedelmesség miatt kaptam. Az engedelmesség a Krisztus iránti szeretetről árulkodik. Krisztus pedig külnösen szereti az engedelmes szívűeket. Ezért mondja az írás: „Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak” (Péld 8,17). A Szentírásban minden meg van írva, csak rejtett módon.
Nagy buzgóság volt bennem a lelki dolgok iránt
Az atyák sohasem írták elő, hogy mit tegyek. Kezembe adták az imafüzért, és csak ennyit mondtak:
- Végezd az imát!
Semmi többet. Látták, mennyire fanatikus vagyok, ezért nem beszéltek sokat, azt sem mondták meg, mit olvassak. A nagy egyházatyáktól, akik szigorúságukról voltak híresek, semmit sem engedtek olvasni. Így nem volt szabad olvasnom Szent Efrémet, Szent Ízsákot, Létrás Szent Jánost, Új Teológus Szent Simeont, az Evergetinoszt és így tovább. Ezeket mind megtiltották. Így történt, hogy engedelmességből csak A szentek életét, a zsoltároskönyvet, a könyörgő kánonokat, az Oktoihoszt és a Minea szövegeit olvastam, és ezekből tanultam meg olvasni. Korábban ugyanis nem tudtam. De nagy buzgóság volt bennem a lelki dolgok iránt. Időnként bementem a Szent György-templomba, amelynek az építésében magam is részt vettem, és sok mindent énekeltem az énekes részekből. Legjobban a Szentháromság kánonjait szerettem, s minden olyan éneket, amelyet átjár az Isten utáni forró vágy, a szeretet. Ezek siratóénekek voltak, szerelmes dalok, nem is tudom, minek nevezzem őket. Közben patkokban folytak a könnyeim, ámde nem a bánat, hanem az öröm, az isteni öröm könnyei voltak. Meg voltam hatva. Mindent szépen énekeltem! Ez volt az életem! Az Úr kegyelme, nem a saját erőm éltetett. Mindez az Úr kegyelmének, nem pedig az én okosságomnak vagy tanulmányomnak volt köszönhető, hiszen nekem semmi ilyesmim nem volt. Az égvilágon semmim sem. Minden Isten kegyelmének ajándéka volt.
Ámde olykor-olykor letértem az útról. Bizonyos dolgokba az atyák megkérdezése nélkül fogtam bele. Képzeljétek el, azért, hogy az értelmem megtisztuljon, nekiálltam kívülről megtanulni a Szentírást. Az elején kezdtem, Szent Máté evangéliumával. Egyik nap alkalom nyílt arra, hogy elmondjam fejből János evangéliumának első fejezetét az atyáknak. Amikor befejeztem, leszidtak, mivel anélkül tanultam meg, hogy áldást kértem volna rá.”
Részlet Beáta nővér OCD: Avilai Szent Terézzel a bensőnkbe vezető úton című kiskönyvéből, 39.oldal
„Teréz tanácsa a harmadik lakás végén: a készséges engedelmesség, lelki vezető választása:
„Azt hiszem, nagy hasznára lenne azoknak, akik az Úr jóságánál fogva ebben az állapotban vannak (ami – mint modntam – nem kis irgalom, mert igen közel vannak ahhoz, hogy magasabbra jussanak), ha sokat fejlődnének az engedelmességre való készségben. És, még ha nem is lennének szerzetesek, nagyszerű dolog lenne, ha volna, akihez fordulhatnának – ahogy sokan teszik -, hogy semmiben se a maguk akaratát kövessék, mert rendszerint ez az, amivel kárt okoznak maguknak. De nem egy másik magunkfajtához, ahogy mondani szokás, aki mindenben csak tapogatózik, hanem olyanhoz, aki már nagyon elszakadt a világ dolgaitól, mert nagymérttékben segít az olyannal való érintkezés, aki már ismeri ezeket, hogy megismerhessük magunkat. Mivel bizonyos dolgok, amelyeket lehetetlennek tartunk, másnál látva lehetségesnek tűnnek, és az egyszerűség, amellyel teszik azokat, nagyon lelkesítő, s az ő repülésük mindket is repülésre bátorít, ahogy a madarak fiókái teszik, amikor tanulnak, mert ha nem is azonnal indulnak nagy repülésre, de fokról fokra utánozzák szüleiket”.
Mt 28,16-20 „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”
Az apostolok kiküldése
16A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. 17És amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek. 18Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. 19Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, 20tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
János evangéliuma 16,23-33
Jézus az imádság meghallgatását ígéri
23Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. 25Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, 27mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem. 28Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba, de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek. 29Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz. 30Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy Istentől jöttél. 31Jézus így válaszolt: Most hiszitek? 32Íme, eljön az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.