Hónap: 2019 december

A gyereknevelésről 2. – Áthoszi Porfíriosz atya tanítása (1906-1991)

december 9, 2019

„A szülők szentsége a legjobb nevelés Krisztusban”

„Lássuk meg Istent a gyermekek arcán, és adjuk Isten szeretetét a gyerekeknek! Tanuljanak meg ők is imádkozni! Ahhoz, hogy a gyerekek imádkozzanak, az kell, hogy imádságos szülők vére folyjon az ereikben. Néhányan elszámítják magukat, és azt mondják: mivel a szülők imádkoznak, istenfélők, olvassák a Szentírást, a gyerekeket is „az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel” (Ef 6,4) nevelték, mégis ennek az ellenkezőjét látjuk, éppen a nyomásgyakorlás miatt.

Nem elég, ha a szülők istenfélők. Arra van szükség, hogy ne kényszerítsék a gyerekeket, ne erővel akarják megnevelni őket. Akár el is fordíthatjuk a gyerekeket Krisztustól, ha önző módon követjük a vallást. A gyerekeknek nem nyomásgyakorlás kell.” /193.oldal/

„Ha tehát kiskorukban nyomás alatt vannak, amikor tizenhat, tizenhét vagy tizennyolc évesek lesznek, éppen az ellenkező végletbe esnek. Ellenszegülésből elkezdenek rossz társaságba járni és csúnyán beszélni.

Ha viszont szabadon fejlődnek, és közben látják a nagyok jó példáját, örömük telik majd bennük. Ez a titok: légy jó és szent, légy jó hatással, ragyogj! A gyerek élete, úgy tűnik, a szüleik ragyogásától függ. A szülők erősködnek: „Gyerünk, gyónjál, gyerünk, áldozz, tedd ezt, tedd azt!..”Nem lesz abból semmi! De vajon lát-e téged? Ahogy élsz, azt sugárzod kifelé. Sugárzik-e benned Krisztus? Ez száll át a gyermekeidre is. Ebben rejlik a titok. S ha így történik, amikor még kicsi a gyermek, nem kell sokat küszködnie, akkor sem, amikor megnő. Ezzel kapcsolatban Bölcs Salamon hoz egy gyönyörű példát, amikor azt hangsúlyozza, milyen jelentősége van a jó kezdetnek, a jó alapnak. Azt mondja egy helyen:”Akik korán reggel keresni kezdi (a bölcsességet), nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja” (Bölcs 6,14). A „korai kereső” az, aki fiatal korától ezzel, vagyis a bölcsességgel foglalkozik. A Bölcsesség: Krisztus. Az „ülve” pedig annyit tesz: egészen közel.

Ha a szülők szentek, s ezt átadják gyermekeiknek, ráadásul az Úr szerinti nevelésben részesítik őket, akkor bármilyen rossz hatás érje is a környezetéből a gyermeket, nem számít, mert ajtaja előtt ott áll majd a Bölcsesség:Krisztus! Nem kerül majd fáradságába, hogy szert tegyen rá. Felettéb nehéz dolognak tűnik, hogy jó légy, ám valójában nagyon is könnyű, ha egészen kicsi korodtól kezded, jó élmények bírtokában. Felnőve nem kell erőfeszítés, mert a jó ott lesz benned, éled majd. Nem fáradozol érte, a sajátod, amelyet megőrizhetsz, ha figyelsz rá, egy egész életen át.” /194.oldal/

„Imával és életszentséggel az iskolában is lehet segíteni a gyerekeknek

Ami a szülőkre érvényes, érvényes lehet a pedagógusokra is. Imával és életszentséggel az iskolában is lehet segíteni a gyerekeknek. Beárnyékolhatja őket Isten kegyelme, és megjavulhatnak. Ne próbáljátok emberi módszerekkel megoldani a rossz helyzeteket. Az semmi jóra nem vezet. Egyedül az imával lehet eredményt elérni. Hívjátok le az isteni kegyelmet mindenkire! Hatoljon be a lelkükbe az isteni kegyelem, és változtassa át őket! Ezt jelenti a „keresztény” szó.

Ti nevelők észrevétlenül, anélkül hogy tudatában lennétek, szorongást közvetítetek a gyermekek felé, és megzavarjátok őket. A hittel eltűnik a szorongás. Hogyan is mondjuk? „…egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk (a liturgikus könyörgéssorozat befejező imája”.

Viszonozzátok a gyerekek szeretetét bölcs belátással! Így ha megszeretnek benneteket, Krisztushoz tudjátok vezetni őket. Ti lesztek az eszköz. Szeretetetek valódi lesz. Ne emberi módon szeressétek őket, ahogy általában a szülők teszik; azzal nem segítetek. Szeretet az imádságban, szeretet Krisztusban. Ez a fontos. Imádkozzatok minden gyermekért, akit csak láttok, és Isten leküldi majd kegyelmét, s egyesíti őket magával. Mielőtt bementek az osztályba, különösen a nehezen kezelhető csoportokba, mondjátok el az imát: „Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!” Belépve pedig öleljétek át pillantásotokkal valamennyi gyermeket, fohászkodjatok, és azután beszéljetek, egész valótokat felajánlva! Ha megteszitek ezt a felajánlást Krisztusnak, öröm tölt el benneteket. Így lesztek szentek ti is, a gyermekek is. Krisztus és az Egyház szeretetében éltek majd, mivel jól végzitek a dolgotokat.” /195.oldal/

„Ne beszéljetek sokat a gyerekeknek Krisztusról, Istenről, hanem imádkozzatok Istenhez a gyerekekért! A szavak csak a fülig érnek el, az ima viszont a szívig hatol.” /196.oldal/

„Mindez azonban előkészületet igényel. A szeretet áldozatokat követel, és nagyon gyakran időt kell szánni rá. A képzésben az első helyre azt helyezzétek, hogy készek legyetek szolgálni a gyerekeket. Álljatok készen, és mindent szeretettel, s főként örömmel magyarázzatok nekik! Mutassátok ki nekik egészen a szereteteteket, és legyetek tudatában annak, amit akartok, amit mondtok. De művészet az is, hogyan viselkedtek a gyerekekkel.” /197.oldal/

Részletek az Áthoszi Porfíriosz atya tanításai című könyvből, a gyereknevelésről szóló fejezetből. Odigitria-Jel, Budapest, 2014.

A betegség értéke – Gyógyítók Máriapócson

december 9, 2019

A Magyar Görögkatolikus Orvosok és Gyógyszerészek Nagy Szent Bazil Baráti Köre 9. alkalommal tartotta őszi találkozóját Máriapócson. Az idén a szokottnál is többen gyűltek össze – orvosok, gyógyszerészek, ápolók és kórházlelkészek – hogy az Istenszülő oltalmát kérjék hivatásukra és a betegekre, és együtt gondolkodjanak az éppen aktuális vagy sokakat foglalkoztató kérdésekről.

A gyereknevelésről 1. – A Piazza del Popolo fiataljai

december 7, 2019

1858-ban történt, hogy Don Bosco Tosti bíboros meghívására, életében először, Rómába látogatott. A találkozó azzal a céllal szerveződött, hogy néhány szót ejtsenek a Szent Mihály Intézet diákjairól, valamint megvitassák a fiatalság számára legjobb oktatási rendszer kidolgozására vonatkozó kérdéseket. Don Bosco sajnálattal jegyezte meg, hogy a Szent Mihály Intézetben a represszív, büntető-elnyomó nevelést alkalmazzák, majd nyíltan e szavakkal fordult a bíboroshoz:

  • Lehetetlen nevelni a gyerekeket, ha azoknak nincsen bizalmuk elöljáróik iránt.
  • És miként szerezhető meg ez a bizalom? -kérdezte a bíboros.
  • Meg kell találni a szívükhöz vezető utat – mondta Don Bosco.
  • És hogyan lelhetek rá erre az útra?
  • Legyünk nyitottak feléjük azzal, hogy megpróbálunk alkalmazkodni az ízlésükhöz, igyekszünk megtalálni velük a közös hangot. Kívánja, hogy tegyek egy próbát? Mondja meg, hogy Róma mely pontján találok egy jókora gyereksereget.
  • A Piazza del Popolon.

Azzal elindultak a térre. Don Bosco kiszállt a kocsiból, a bíboros pedig figyelte. Valóban volt ott egy jókora csapat fiatal, akikhez Don Bosco megpróbált közel kerülni, ám a gyerekek elfutottak. Aztán szép szóval mégis sikerült magához csalogatnia az ifjakat, akik némi ingadozás után odaléptek hozzá. Ekkor Don Bosco kicsiny ajándékokat adott a gyerekeknek, érdeklődött a családjuk felől, és megkérdezte, milyen játékot szeretnek játszani. Ezután a játék folytatását javasolta nekik, majd ő maga is beállt közéjük, időnként megpihent, figyelte és bátorította őket.

Don Bosco szeretettel maga köré gyűjtötte az eseményeket távolról szemlélő gyerekeket is, akikhez szintén volt néhány jó szava vagy épp egy aprócska ajándéka. Távozáskor egészen a kocsiig kísérték őt az ifjak, és el sem akarták engedni.

(vö. Lemoyne, Vita, II.310)

Részlet Michele Molineris: Napról napra Don Boscóval című könyvből, 149.oldal

Don Bosco Kiadó, Budapest 2008

Don Bosco a távolba is lát

december 6, 2019

Egyszer egy jóravaló család meghívta Giovanni Tamietti kispapot, hogy töltsön el velük egy napot. Don Bosco, ismerve a család feddhetetlenségét, jóváhagyta a látogatást. A megbeszélt napon a kispap, akiből később erényes és nagy tudású atya lett, jelentkezett Don Boscónál, hogy elköszönjön tőle, de ő épp el volt foglalva. Ezért Don Rua kívánt neki jó utat, s ő küldte szívélyes üdvözletét a derék családnak.

Délután, két-három óra körül azonban Don Bosco sürgősen hivatta a kispapot. Aggodalmaskodva kezdte kerestetni egymásra, mire Don Rua meglepetten emlékeztette őt, hogy hisz megadta neki az engedélyt az elutazásra.

  • Igen, de most már azt szeretném, ha itt lenne…

Don Bosco izgatottsága megdöbbentette a rendtársakat, akik hozzá voltak szokva végtelen nyugalmához.

Másnap visszatért a kispap, és sietve figyelmeztette mindenki, hogy keresse fel nyomban Don Boscót. Az felrohant hozzá, és térdre borult előtte. Nem szóltak egymáshoz, Don Bosco csak nézte őt szeretetteljesen mosolyogva, majd homlokára tette kezét.

Hogy mi történt valójában? Az oly nemes családba épp azon a napon érkezett egy kétes erkölcsű idegen, aki szemeit a kispapra vetette. Rendkívüli veszélynek tette ki őt. Ki tudja, mi történik, ha az utolsó pillanatban egy mennydörgéshez hasonlatos robaj nem figyelmezteti a ifjút…

A kispap elmesélte, hogy csak a csoda menekítette ki gonosz karmai közül.

(vö. Francesia, Vita breve e popolare di Don Bosco,225)

Részlet Michele Molineris: Napról napra Don Boscóval című könyvből, 191.oldal

Gondolatok a kis filokáliából

december 6, 2019

A Keleti Egyház szerzetesatyáinak tanításai az imádságról

Szent Antal Atyánk életéből

Két testvér útrakelt egy este, hogy meglátogassa Szent Antal apátot. Útközben elfogyott a vizük. Az egyik meghalt, és a másik sem tudott továbbmenni, mert nem volt már ereje. Lefeküdt a földre és várta a halált. Antal a hegyen ült, és magához hívott két szerzetest, akik a közelében voltak, és elküldte őket: “Fogjatok egy korsó vizet és siessetek az Egyiptomba vezető útra. Két testvér indult el hozzánk. Az egyik már halott, a másik is hamarosan meg fog halni, ha nem siettek. Imádságomban tudtam meg.” A szerzetesek útrakeltek, megtalálták a halottat, és eltemették. A másikba a vízzel erőt öntöttek és elvezették a mesterhez.

Most valaki megkérdezhetné, miért nem küldte korábban Antal a szerzeteseket? De fölösleges ez a kérdés, mert nem állt Antal hatalmában, hogy a halálról döntsön. Isten határozott úgy, hogy az egyik meghalt, a másik pedig életben maradt. Az ebben a csodálatos, hogy Antal lelki józanságában egy távoli eseményről Istentől kapott kinyilatkoztatást. Világosan látjátok, hogy Antal lelki józanságával érdemelte ki azt a boldogító ajándékot, hogy ilyen távoli eseményeket meglátott. Lépcsős János mondja, hogy az Isten először a léleknek mutatkozik meg, aztán az érzelemnek, hogy megtisztítsa azt, akit szeret. Később ajándékoz neki fényességet, amely a lelket tisztánlátóvá és Istenhez hasonlóvá teszi.

Agathon sivatagi atya életéből

Egy testvér megkérdezte Agathon apátot: “Atyám, mondd meg nekünk, melyik a kettő közül a jobb: a testi munka, vagy a benső fölötti éberség?” Agathon ezt válaszolta: “Az ember egy fához hasonlít. A testi munkák a levelek, a benső világ fölötti éberség a gyümölcs. Minden fát – ahogy írva van –, mely rossz gyümölcsöt terem, kivágnak és tűzre vetnek.” Ebből az következik, hogy fáradozásunknak gyümölcsöt kell hoznia. Ezért törekedjetek az éberség gyakorlására. Azonban a levelek kellemes árnyékára is szükség van, ezért végezzetek testi munkát. Figyeljétek meg, mit mond szentünk azokról, akik nem őrködnek lelkük fölött. Akik nem tudnak felülemelkedni a tevékeny életen, azoknak kiáltja oda: “Minden fát, amely nem hoz gyümölcsöt, azaz: aki nem vigyáz a lelkére, és amelynek csak levelei vannak, azaz: aki csak aktív életet él, azt kivágják és tűzre vetik.” Atyám, félelmetes ez a tanítás.

Új Teológus Simeon mondása

Attól a naptól fogva, amelyen az engedetlenség kizárta az embert a Paradicsomból és az Istennel való kapcsolatból, a sátánnak hatalma van arra, hogy az embert éjjel és nappal, hol kevésbé, hogy erősebben, olykor a végsőkig háborgassa lelkében. Védekezésének egyetlen eszköze Isten állandó jelenléte: Istenre gondol, ezt a kereszt ereje véste lelkébe, és ez rendíthetetlenné teszi lelkét. A lelki harc célja, hogy a keresztény ember a keresztény hit harcmezején harcoljon, mert erre kapta fegyverzetét. Ha a harc nem a hitben zajlik le, akkor értelmetlen. Ez a harc az egyetlen értelme a különböző erény-gyakorlatnak, amelyeket Isten kedvéért magára vállal az ember. Arról van szó, hogy Isten jóságát megindítsuk, eredeti méltóságunkat visszaszerezzük, Krisztust véssük magunkba az Apostol szavai szerint: “Fiaim, újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek.” (Gal 4, 19).

Nikephorosznak egy másik lelki tanítása

Most megértitek kedves testvérek, hogy van a lelki életnek egy olyan útja, amely nyílsebesen a szenvedélytelenségre és Isten látására vezeti azt, aki arra rálép. Most meggyőződtetek arról, hogy az egész tevékeny élet az Isten előtt csak falevél, hogy minden léleknek, amelyből hiányzik a lélek ébersége, gyümölcsei is hiányoznak. Éberség nélkül mindez semmit sem használ a léleknek. Gondoskodjatok arról, hogy a halál kapujához ne gyümölcs nélkül érkezzetek, hogy ne kelljen ott szomorkodnotok terméketlen életetek miatt.

Kérdés: Atyám, fejtegetésed megmutatta nekünk azoknak a magatartását, akik tetszenek Istennek. Továbbá megtanított bennünket arra, hogy van egy olyan út, amelyen a lélek gyorsan megszabadul a szenvedélyektől, és hogy erre minden kereszténynek szüksége van, aki Krisztus hadseregébe akar tartozni. Nincs több kétségünk, meggyőztél bennünket. De miben áll az éberség? Hogy lehet rá eljutnunk? Szívesen megtudnánk, mert erről csak szerény ismeretünk van.

Válasz: Urunk, Jézus Krisztus nevének segítségével tudunk arra eljutni, mert Ô mondja: “Nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15, 5). Az Ô segítségével és együttműködésével legjobb képességeim szerint próbálom megmutatni nektek, hogy miben áll a figyelem és hogyan tudjuk megszerezni azt, Isten kegyelmével.

Bizonyos szenteknél a figyelem a lélek ébersége, néhánynál az érzékek ébersége, másoknál a józanság vagy a lélek nyugalma, és még sokan máshogyan nevezik. Ahányféle elnevezés lehetséges, az mind ugyanarról beszél, mint amikor a kenyérre gondolunk, ha fehér kenyeret vagy kenyérszeletet mondunk.

Mi a figyelem, és mik a sajátosságai? Jól figyeljetek rám. A figyelem a tökéletes bánat jele, a lélek önmagára találása, a világ gyűlölete és Istenhez sietés. A figyelem nem más, mint hogy elhagyjuk a bűnt, hogy felvegyük az erények öltözetét; rendíthetetlen bizonyosság a bűnök bocsánatáról, az Istenben való elmerülés kezdete, vagy jobban mondva állandó, alapvető feltétele. Emiatt hajlik le az Isten a lélek fölé, hogy kinyilatkoztassa magát neki. A figyelem a lélek nyugalma, elcsendesedése, vagyis hallgatása, melyet Isten irgalmasságából kap ajándékul a lélek. A gondolatok megtisztítása az Istenre emlékeztető templom és erőforrás a megpróbáltatások elviseléséhez. A figyelem a hit, a remény és a szeretet hajtóereje. Hit nélkül az ember nem viseli el a kívülről jövő megpróbáltatásokat. Aki nem fogadja vidáman a megpróbáltatásokat, az nem szólhat így az Úrhoz: “Te vagy a menedékem és a védőváram!” (Zsolt 3, 4). Akinek nem a Magasság­beli a mene­déke, annak a lelke mélyén nem lehet szeretet.

Részlet a Kis Filokália, A szívbéli imádság könyvéből, 121-125.oldal

“Ha az igaz ember meghal, ez még nem vet véget a reménynek” Bölcsesség könyve

december 6, 2019

Alkonyati Istentisztelet változó részei

2019. december 5. – Szent Miklós püspök

Uram, tehozzád után

2. hang

Uram, tehozzád kiáltok, / hallgass meg engem; / figyelmezz imádságom hangjára, / midőn tehozzád kiáltok; /’ hallgass meg engem, Uram!

Igazodjék fel az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé; / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt. /’ Hallgass meg engem, Uram!

2. hang. Mintája: Midőn téged…

Műrában / lakoztál testileg, / s valódi mürónak tüntetted ki magad, / mert lelki olajjal megkenvén magad, // ó Szent Miklós, / és Krisztus főpapja, / illatossá teszed a hit és remény által azok arcát is, / kik a te dicsteljes emlékedet ünneplik, / és Istenhez küldött imáid által feloldozod őket, Atyánk, /’ minden bajtól, incselkedéstől és aggodalomtól.

Valóban / a győzelemmel hasonnevű vagy, / mert a hívőknek a kísértések idején erősnek mutattad magad, / ó Szent Miklós, Krisztus főpapja, // s ahol / segítségül hivatol, / gyors segélyt nyújtasz a te szárnyaid alá szeretettel menekülőknek, / mert te úgy nappal, mint éjjel jelentkezvén a hívőknek, /’ megszabadítasz minket a veszedelmektől és kísértésektől.

Álmában / megjelentél Konstantin császárnak és Akláviusznak, / és megfenyítéd őket így szólván hozzájuk: / Gyorsan oldjátok fel azokat, kiket megkötözve tartotok a tömlöcökben, / mert nem érdemlik meg a halálos büntetést. / De ha nem hallgattok szavaimra, / panaszt teszek rátok, császár, /’ az Úrhoz imádkozván.

Nagy és / meleg pártfogója vagy Szent Miklós / és Krisztus fölszentelt hirdetője, / a bajokban sínylődőknek a szárazon és vízen, / a közelben és távolban levőknek, // mint / könyörületes szívű és hathatós imádkozó, / azért egybegyűlvén kiáltjuk: / Könyörögj az Úrhoz, /’ hogy megszabaduljunk minden nehézségtől!

2. hang. Mintadallam

Minő dicséretekkel halmozzuk el a főpásztort, / ki testileg Műrában volt, / és lelkileg mindenki által megközelíthető, / és ki az őt szeretőknek pártfogója és védelmezője, / minden szorongatottak vigasztalója, / a veszélyben levők menedéke, / a vallásosság oszlopa, / és a hívők előharcosa, / kinek imádságaira az ellenség törekvéseit megsemmisíti /’ Krisztus, a gazdag kegyelmű.

Minő énekkel magasztaljuk a főpüspököt, / a vallástalanság üldözőjét, / és az ájtatosság buzgó bajnokát, / az Egyház kormányzóját, / nagy védelmezőjét és tanítóját? / Ki a becsteleneket megszégyenítette, / Áriuszt és annak követőit megtörte, / kinek imádságaira ezek törekvéseit megsemmisítette /’ Krisztus, a gazdag kegyelmű.

Minő prófétai himnuszokkal dicsérjük a főpapot, / ki a távol jövendőt előre látja, / és a messze fekvőket, mint közel valókat megjövendöli? / Ő az egész föld kerekségét áttekinti, / és a bajban levőket megszabadítja, / és isteni bölcsességű császárnak álmában megjelenvén, / a régóta fogva tartottakat is megmentette / az igazságtalan haláltól, /’ ajándékozván gazdag kegyelmet.

Dicsőség. 6. hang

A főpásztorok helyeslését, / az atyák dicsőségét, / a hívők nagy védelmezőjét, / egybegyűlvén, ó ünneplők, / dicsőítő énekekben magasztaljuk mondván: / Üdvözlégy Műra város oltalma, / dicséretes elnöke és megingathatatlan oszlopa, / üdvözlégy legtündöklőbb szövétnek, / ki a világ határait csodásan megvilágítod, / üdvözlégy a szorongatottak istenes öröme / és a sérelmet szenvedőknek pártfogója! / Most is, Szent Miklós atyánk, / ne szűnjél meg könyörögni az Úrnak azokért, / kik szent emlékedet hittel és szeretettel tisztelik, /’ és fényesen ünneplik.

Most és. 6. hang

Ékesítsd föl magadat, barlang, / közeledik a Krisztust szíve alatt hordozó Jerke! / Jászlak fogadjátok be azt, / ki bennünket, a föld szülötteit, / oktalan cselekedeteinktől szavával föloldoz! / Pásztorok, furulyázva tegyetek bizonyságot a félelmetes csodáról! ‘/ Perzsiai bölcsek, hozzátok el királyotoknak az aranyat, tömjént és mirhát! / Hiszen Krisztus jelenik meg a Szűztől, / kihez anyja is, mint szolgálója simul és imádja, / és a karjain pihenőt így köszönti: / Hogy is szállhattál le hozzám? / Hogy is sarjadzhattál ki éntőlem, /’ én Megváltóm és én Istenem!

Olvasmányok

Példabeszédek könyvének olvasása:

Az igaznak emléke dicsérettel jár, az Úr áldása nyugszik a fején. Boldog az az ember, aki bölcsességet talált és az a halandó, aki belátással rendelkezik. Mert jobb ezt elnyerni, mintsem arany és ezüst kincseket. Értékesebb az a drágaköveknél, és nincs hozzá fogható értékes dolog. Szájából igazság szól, nyelvén törvény és irgalom van. Most pedig gyermekeim, hallgassatok reám, mert tisztes dolgokról beszélek! Boldog az ember, aki útjaimat követi. Mert az én útjaim az élet útjai, melyek az Úr akarata szerint valók. Ezért kérlek benneteket, és kibocsátom hangomat az emberek fiaihoz. Mert én, a Bölcsesség készítettem hajlékot az akaratnak és a tudásnak, és a megfontolást én hívtam elő. Enyém a bölcs tanács és a bizonyosság, enyém az okosság, enyém az erő. Szeretem azokat, akik kedvelnek, és akik keresnek, rám is találnak. Értsetek az okos szóból, ti ártatlanok, és szívleljétek meg azt, ti neveletlenek! Hallgassatok meg, mert tiszteletreméltó dolgokról beszélek, és helyes szóra nyílnak ajkaim, mert a torkom igazságot tanít, és a hazug száj utálatos előttem! Ajkam minden szava igazság, nincs abban csapda vagy kuszaság. Világosak azok a bölcseknek, és helyesek azok számára, akik az igaz ismeretet keresik, mert az igazságra tanítalak titeket, hogy az Úrban legyen a reményetek és elteljetek Lélekkel.

Bölcsesség könyvének olvasása:

Bölcsesség fakad az igaz szájából; a gonoszok nyelve pedig tönkremegy. Az igaznak ajka azt tudja, ami kedves, a gonosz szája viszont felforgat. Utálja az Úr a hamis mérleget, de kedvét leli a pontos súlyban. Ahol gőg van, ott lesz majd gyalázat is, a szerény emberek ajkáról viszont bölcsesség hangzik el. Az igazakat a tökéletességük vezérli, a csalókat pedig tönkreteszi hamisságuk. Semmit sem használ a gazdagság a harag napján, a becsületesség azonban megóv a haláltól. Az igaznak halála bánatot okoz, a gonoszok pusztulása viszont már várva várt és örvendetes esemény. A becsületes embereket megmenti igaz voltuk, a csalók pedig ármányaik tőrébe esnek. Ha az igaz ember meghal, ez még nem vet véget a reménynek, a gonoszok büszkesége viszont szétfoszlik. Az igaz megmenekszik a szorongatásból, s a gonosz jut a helyére. Az álnok tőrt vet szájával társának, de az igazakat megmenti okosságuk. Az igazak jó sorának örül a város, a gonoszoknak viszont csak a pusztulását kíséri ujjongás. Az egyenes lelkűek áldása által emelkedik a város, a gonoszok szája pedig aláássa azt. Az együgyű lenézi társát, az okos férfi pedig hallgat.

Bölcsesség könyvének olvasása (4,7-15):

Ha az igaz időnap előtt is ér élete végéhez, nyugalmat élvez; mert a tisztes öregkor nem az idő hosszától függ, és nem az évek számával mérhető. Az embernek a bölcs megértés jelenti az aggkort, és a magas kort a bűntelen élet. Aki kedves volt Isten előtt, azt ő megszerette, és magához vette a bűnösök közül, ahol élete folyt. Elragadta, nehogy a gonoszság megrontsa elméjét vagy álnokság vezesse félre a lelkét; mert a hitványság igézete elhomályosítja a jót, és a bűnös szenvedély ábrándja megrontja az ártatlan szívet. Mivel hamar tökéletessé lett, nagy kort élt meg. Mivel lelke kedves volt Isten előtt, ezért sietett el a gonoszság köréből. A népek viszont hiába látják, nem értik meg, s nem tudják megszívlelni az ilyesmit. Mert kegyelem és irgalom vár az Úr választottjaira és oltalom a szentjeire.

Lítia sztichirák

2. bolgár hang

A hitnek szabálya és a türelemnek példányképe gyanánt / adott téged Krisztus a maga nyájának, Miklós püspök, / mert ki Műrában árasztottál lelki illatot, / a te istenes tanításaid mindenütt fényben tündöklenek, / ó özvegyek és árvák pártfogója, / miért is szüntelenül imádkozzál /’ a mi lelkünk üdvösségéért.

Dicsőség. Most és. 6. hang.

Sion ünnepelj, / Jeruzsálem, Krisztus Isten városa, vigadozz, / emeld fel a pusztában és jászolban elhelyezett Teremtőt, / nyissátok meg nekem a kapukat, / hogy azokon bemenve lássam a pólyákba takart kisdedet, / ki fönntart minden teremtményt, / s kit az angyalok szüntelen szóval énekelnek, / mint életadó Urat, /’ és az emberi nem megváltóját.

Előverses sztichirák

5. hang. Mintája: Üdvözlégy…

Üdvözlégy / fölszentelt fej, / az erények tiszta háza, / a legistenesebb fölszentelés szabálya! / Nagy pásztor, legfénylőbb szövétnek, / ki a győzelem nevét viselvén, / a könyörgőknek kegyelmes pártolója, / és az ügyefogyottak esedezéseit figyelemre méltatván, / azok készséges gyámolítója vagy. / Mint üdvös közbenjáró, mindazokért, / kik tisztelik a te dicső emlékedet, / imádd Krisztus Istenünket, /’ hogy küldjön a világnak gazdag kegyelmet.

Elővers: Drágalátos az Úr színe előtt az ő szenteinek halála.

Üdvözlégy / megszentelt értelem, / a Szentháromság tiszta lakhelye, / a Szentegyház oszlopa, a hívek erőssége, / a gyengék segítsége, / csillag, ki kedves imái sugaraival / szétoszlatja a cselvetések / és aggodalmak sötétségét, / Szent Miklós főpásztor! / Csendes révpart, amelybe érkezők, / ha az élet háromszoros hullámai által is hányattatnak, / szabadulást nyernek; / imádd érettünk Krisztust, /’ hogy adjon lelkünknek bőséges kegyelmet!

Elővers: Papjaid öltözzenek igazságba és a te szenteid örvendezzenek!

Üdvözlégy, / ki isteni buzgósággal voltál telve, / és álombeli félelmetes megjelenésed által / az igazságtalan halálra ítéltek felöl / a gonoszat elhárítottad, / Műrai Miklós, / gazdagon fölbuzgó müróforrás, / mely a lélek szomját oltja, / a szenvedélyek tüzét pedig kihamvasztja, / csábítások hálóját szétvágó kard, / Áriusz tanításainak polyváját kitisztító szórólapát, / imádd Krisztust, /’ küldje le a mi lelkünk számára dús kegyelmét!

Dicsőség. 6. hang.

Isten embere és hű rabja, / az Úr szolgája, / az óhajok férfia, / kiválasztott edény, / az egyház oszlopa és erőssége, / mennyország örököse, /’ ne mulaszd el könyörögni érettünk az Úrhoz!

Most és.

Szeplőtelen Szűz, / honnan van származásod, / ki nemzett téged, / ki a te szülőanyád, / hogy az Alkotót hordod kezeiden? / Hogyan nem emésztődött fel méhed? / Ó nagy, dicső és rettenetes titok! / Melyeket e földön látunk teljesülni, legszentebb Szűz, / és készítünk neked méltó fogadtatást, / ugyanis a földön pusztát / és az égtől csillagot; / és a bölcsek napkeletről jönnek napnyugatra, / hogy lássák az emberi nemnek /’ a jászolban, pólyák között fekvő üdvösségét.

Tropárok

4. hang.

A hitnek szabálya, a béketűrésnek példányképe / és az önmegtagadásnak tanítója gyanánt / adott téged a maga nyájának az örök Igazság. / Azért alázatosságoddal elnyerted a magasságot, / szegénységeddel a gazdagságot, / Miklós püspök atyánk, / imádd Krisztus Istent, /’ hogy üdvözítse a mi lelkünket!

Dicsőség. Most és. 1. hang.

Üdvözlégy Istenszülő Szűz Mária, / malaszttal teljes, az Úr van teveled! / Áldott vagy te az asszonyok között, / és áldott a te méhednek gyümölcse, / mert szülted nekünk Krisztust, az Üdvözítőt, /’ a mi lelkünk szabadítóját!

Forrás:https://hd.gorogkatolikus.hu/A-zsolozsma-az-egyhaz-imadsaga—2019-december-2-8-2019-december-02