Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség

Ki a nevelő, és miben áll az ő nevelése

„Miután kimutattuk, hogy az Írás nem csupán gyermekeknek hív bennünket mindannyiunkat, hanem allegorizál is gyermekeknek, akik Krisztus követői vagyunk, ugyanakkor a mindenek Atyja tökéletes egyedül – benne ugyanis a Fiú van, és a Fiúban az Atya -, itt az ideje, hogy sorjában haladva szóljunk arról, ki is a mi Nevelőnk. Jézusnak hívják. Van, amikor pásztornak mondja magát, és így szól: „Én vagyok a jó Pásztor” (Jn 10,11); s ez alatt a juhokat terelő pásztorokról vett hasonlat alapján a gyermekeket vezetgető nevelőt érti, aki gondoskodó pásztora a gyermekeknek. A gyermekek ugyanis egyszerűek, és ezért allegorizálja a bárányokat. „És egy akol lesz – úgymond – és egy pásztor” (Jn 10,16). Kétségkívül nevelő hát az Ige, mert bennünket, gyermekeket az üdvösségre vezet. Igencsak világosan mondta magáról az Ige Ozeás által: „De én majd megnevellek mindnyájatokat”” (Oz 5,2). A nevelés pedig az istenfélelem, mely Isten tiszteletének megtanulása, ránevelés az igazság megismerésére, valamint helyes iránymutatás, mely felvezet a mennybe.”

Részlet Alexandriai Kelemen: Paidagógosz, A nevelő, Ókeresztény Örökségünk sorozat, 18.kötet, 80-81.o.

“Ne feledjétek, hogy az ellenség irigy! Az is a felkészülés része, hogy megtanuljátok Isten parancsait megtartani: megtanuljátok szelídséggel elűzni a szenvedélyeket, az ítélkezést, a haragot és a többit. Vagyis ne szálljatok szembe a rosszal, hanem megvetve a szenvedélyt, forduljatok szeretettel Isten felé! Foglalkozzatok a himnuszokkal, a szentek és a mártírok tropárionjaival, illetve Dávid zsoltáraival! Tanulmányozzátok a Szentírást és az egyházatyákat! Így lelketek megenyhül, megszentelődik, átistenül, és készen áll arra, hogy meghallgassa Isten kinyilatkoztatásait.

Szép lassan meglátogat majd a kegyelem. Öröm tölt el benneteket. Békében fogtok élni, és megerősödtök az isteni kegyelem által. Nem lesztek indulatosak, nem lesztek idegesek, nem haragudtok egymásra, nem ítélkeztek majd egymás felett; mindenkit szeretettel fogadtok.Meglesz bennetek, amit Pál apostol mondott: “A szeretet nem kérkedik…. Nem viselkedik bántóan… Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik”. (1 Kor 13,4-8). Az imádság megtisztítja a lelket, és megőrzi az értelmet. A legtökéletesebb mű az ember lelkének szentélyében jön létre, amely hermetikusan zárt, és egyedül csak Isten ismeri. Megrendítő dolog tanúi vagyunk: embereket látunk, akik Isten gyermekeivé lesznek, annak ellenére, hogy az önpusztítás legmélyebb bugyraiba ereszkedtek le. Én nyomorult, bár emberi roncs vagyok, én is erre törekszem. Nem zengek imákat nyíltan, hanem titokban imádkozom. Értitek? Isten kegyelme eljön, s benneteket is beárnyékol. Enyhülést és örömet ad nektek is, mivel együtt lakunk, együtt eszünk, beszélgetünk, imádkozunk, egyszerűen egymás felé fordulunk. Értitek? Csak egy gondolat nélkül, “durva” lélek lehet az, akire az imádság nincs hatással, és érzéketlen marad a kegyelemre. Imádkozzatok, hogy Isten feltárja előttetek a rejtett dolgokat. Sok minden van, amit nem tudunk. Mondjátok ezt Krisztusnak: “Amit te akarsz, amit a te szereteted akar, Uram!” Ő vezet majd benneteket. Őrá tekintsetek!“

Részlet Áthoszi Porfíriosz atya tanításai: 68-69.o.

„A lélek három részre osztható: racionális, indulati és vágyakozó részekre -Teológus Szent Gergely tanítása szerint. Így jönnek ezek egymás után a Pidalionban (Kánonok gyűjteménye, egyházi törvénykezések, amelyeket Athos-on írtak össze). Ő pontosan kanonizálja a bűnt a lélek három része szerint.

A lélek racionális részének az első bűne a felejtés. Azután a tudatlanság, majd az igazságtalan számadás, meggondolatlanság, hálátlanság Isten és a felebarát jótéteményei iránt, megkülönböztetés hiánya, torz hit, káromlás, bolondság, eretnekség és a többi. De az első lépés az elhidegülés felé, jegyezd meg, a felejtés.

Mikor elfelejtjük Isten jótéteményeit, mikor megfeletkezünk Isten jelenlétéről, beleesünk az úgynevezett „elsavanyodásba”. Az elsavanyodás a lélek és az elme ellankadása. Az elsavanyodás – egyes Szent Atyák, mint Nagy Szent Vazul is – még a lélek polipjának is nevezik. Mikor lehorgonyoz az ember az elsavanyodásban, az ellankadásban, akkor mindenféle szenvedély és rosszaság támad az ő lelkében.”

Részlet Cleopa Atya szól hozzánk című könyvéből, 43-44.o.

„Az imádság mindent helyre tesz. Csakhogy szeretet és lángolás kell az imádsághoz. Ne legyen benned szorongás, bízzál Isten szeretetében és gondviselésében! A lelki életben minden benne van. Minden megszentelődik, a jó és nehéz dolgok, az anyagiak és a szellemiek is, de bármit tesztek, Isten dicsőségére tegyétek. Hogyan is mondja Pál apostol? „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31). Ha imádkozol, minden úgy történik, amiként kell. Ha például tányérokat mosogatsz, nem törsz el egyet sem, nem okozol semmi kárt. Isten kegyelme tölt el. Amikor veled van a kegyelem, minden örömmel történik, fáradság nélkül.”

Részlet Áthoszi Porfíriosz atya tanításaiból, 78.o.

„Mert ha valaki látni akarja Istent, aki természeténél fogva láthatatlan, és semmiképpen sem látható, műveiből fogja fel és ismeri meg. Így aki értelmével nem látja Krisztust, legalább testi cselekedeteiből fogja fel őt, és mérlegelje, hogy vajon az Isten vagy ember cselekedetei-e ezek a tettek. Ha emberi tettek, kinevetheti, de ha nem emberieknek, hanem istenieknek bizonyulnak, akkor ne nevesse ki azt, ami nem nevetséges, ellenkezőleg, csodálja őket, hogy az isteni tulajdonságok ily egyszerű dolog által nyilatkoztak meg, és a halál által érkezett el a hallhatatlanság mindenkihez, és az Ige megtestesülése által vált ismertté a mindenkire kiterjedő gonviselés, és az, hogy ennek mestere és teremtője maga Isten Igéje. Ő maga emberré lett, hogy istenivé tegyen bennünket. Önmagát nyilatkoztatta ki a testben, hogy fogalmat alkossunk a láthatatlan Atyáról. Ő vállalta, hogy az emberek gyalázzák, ezáltal a romolhatatlanság örökösei legyünk. Semmi nem vált kárára, mert ment volt a szenvedélyektől, romolhatatlan volt, hisz maga az Ige volt ő, és Isten. A szenvedő embereket saját szenvedéstől való mentességével ruházta fel és üdvözítette, akikért mindezt elviselte. S egyáltalán az Üdvözítőnek az emberré válás által véghezvitt tettei oly hatalmasok és oly számosak, hogy ha valaki el akarná beszélni azokat, hasonlítana azokhoz, akik a tengert bámulják és meg akarják számolni hullámait. Ahogyan a szem sem tud észrevenni minen hullámot, mert megzavarják a számolni készülő érzékszervet a jövő-menő hullámok, úgy az is, aki mindazt, ami Krisztus testében történt, fel akarja fogni, képtelen mind megérteni, mert sokkal több minden vonul el elméje előtt, mint amennyit felfogni vélt. Ez esetben jobb, ha nem az egész szempontjából beszélünk, amelynek még részletét sem lehet elmondani, hanem egy valamit kiemelünk belőle, s hagyjuk, hogy csodálkozz az egészen. Mert mindegyik egyformán csoda, és bárhová tekintsen is valaki, a legnagyobb ámulatba esik, mert az Ige istenségét látja.”

Részlet Szent Athanasziosz művei: Az Ige emberré válásáról és számunkra testben történő megjelenéséről, 158-159.o.