„Menj el, testvérem, imádkozz értem, s Krisztus kegyelméből majd látni foglak a mennyek országában!”

„Mesélik egy öregről, hogy egyszer megkívánta az uborkát. Fogott egyet, és felfüggesztette úgy, hogy a szeme előtt lógjon. A vágy azonban nem tudta legyőzni, hanem magába szállt, s bűnbánatot tartott amiatt, hogy egyáltalán megkívánta.

Egy testvér egyszer elment, hogy meglátogassa test szerinti nővérét, aki egy női monostorban betegen feküdt. Mivel azonban a nővér nagyon hűséges volt elhatározásához, s semmi szín alatt nem akart férfit látni, sem azt nem akarta, hogy testvérének miatta nők közé kelljen mennie, ezt az üzenetet küldte neki: „Menj el, testvérem, imádkozz értem, s Krisztus kegyelméből majd látni foglak a mennyek országában!”

Egy úton lévő szerzetes egyszer látta, hogy apácák jönnek vele szembe, s hogy elkerülje őket, letért az útról. A nővérek elöljárója erre ezt mondta neki: „Ha tökéletes szerzetes lennél, észre sem vetted volna, hogy nők vagyunk!”

Egyszer lementek az atyák Alexandriába, mert Theophilosz érsek meghívta őket, hogy imádkozzanak vele, és segítsenek neki lerombolni a pogány szentélyeket. Miközben az érsekkel étkeztek, marhahúst szolgáltak fel, ők pedig minden további nélkül megették. Az érsek erre tépett egy falatot a húsból, odanyújtotta a hozzá legközelebb ülő öregnek, s így szólt: „Látod, abba, milyen szép ez a falat hús, egyél csak!” Erre az öreg így válaszolt: „Mi eddig úgy ettük, hogy azt hittük, lencse, ha azonban hús, akkor nem vesszük a szánkba.” S erre mindannyian agbbahagyták az evést.”

Részlet A Paradicsom könyve, I. kötet: 97-98.o.

„Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.”

Bibliai gondolatok – P.u. 23. vasárnap és Szent Mihály, Gábor arkangyal és a többi égi erők emlékezete

Ef 2,4-10

Atyámfiai! Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket, noha bűneink miatt holtak voltunk, Krisztussal együtt életre keltett – kegyelemből üdvözültetek -, vele együtt feltámasztott és az égiek közé helyezett el Jézus Krisztus által, hogy megmutassa a jövendő időkben kegyelmének bőséges gazdagságát hozzánk való jóvoltából Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által; ez nem magatoktól van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék. Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, melyeket Isten előre elkészített, hogy bennük éljünk.

Zsid 2,2-10

Atyámfiai! Ha már az angyalok által hirdetett ige is olyan hatalmas volt, hogy minden bűn és engedetlenség elnyerte igazságos, megérdemelt büntetését, hogyan fogunk megmenekülni mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt, miután kezdetét vette az Úr tanításával, azok, akik hallották, megerősítették számunkra, s Isten is velük együtt tanúságot tett jelekkel és csodákkal, sokféle erőmegnyilvánulással és a Szentlélek közléseivel akarata szerint. Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Sőt, valaki egy helyen tanúságot is tett erről: »Mi az ember, hogy megemlékezel róla, s az ember fia, hogy meglátogatod? Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál; dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, a kezed műve fölé állítottad, s mindent lábai alá vetettél«. Mert azzal, hogy mindent alávetett, semmit sem hagyott, ami ne lenne alávetetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki. Azt azonban, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, Jézust, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta, hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált. Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat akart a dicsőségbe vezetni, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a teljességre.

Lk 10,16-21

Mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Lk 8,27-39

Abban az időben, amikor Jézus a gadarénusok vidékére jött, egy férfi jött eléje a városból, akiben ördögök voltak, és már régóta nem vett fel ruhát, sem házban nem lakott, hanem sírboltokban. Amikor meglátta Jézust, leborult előtte, és hangosan felkiáltott: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Könyörgök, ne gyötörj engem!” Mert parancsolt a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Ugyanis az már régóta hatalmában tartotta, láncokkal kötözték meg, és bilincsekben őrizték, de elszaggatta a kötelékeket, és az ördög a pusztába űzte. Ekkor Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Ő pedig azt mondta: „Légió”, mert sok ördög szállta meg. Ezek arra kérték, ne parancsolja meg nekik, hogy a mélységbe menjenek. Volt ott egy nagy disznókonda, a hegyen legelészett. Megkérték, engedje meg, hogy azokba menjenek. Megengedte nekik. Az ördögök erre kijöttek az emberből, és megszállták a disznókat, mire a konda lerohant a lejtőn a tóba, és belefulladt. Amikor a kondások látták, hogy mi történt, elfutottak, és hírül vitték a városba és a tanyákra. Az emberek kimentek, hogy lássák a történteket. Amikor Jézushoz értek, ott találták azt az embert, akiből az ördögök kimentek: felöltözve és ép ésszel ült Jézus lábánál, és megijedtek. Azok pedig, akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg az ördögtől megszállott. Ekkor a gadarénusok földjének egész lakossága arra kérte őt, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem vett erőt rajtuk. Ő pedig beszállt a bárkába és visszatért. Az a férfi pedig, akiből kimentek az ördögök, kérte, hogy vele lehessen. Jézus azonban elbocsátotta ezekkel a szavakkal: „Térj vissza házadba, és beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Isten!” Az be is járta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy dolgot tett vele Jézus.

„Szívmelengető Szent Ciprián tanúsága, az ördögűzések erejét illetően: „Gyere, hallgasd meg a saját füleddel az ördögöket, gyere, lásd őket a saját szemeddel azokban a percekben, amikor engednek imáinknak, lelki ostorozásunknak és szavaink tortúráinak, és elhagyják a testeket, amelyeket birtokukba vettek…Látni fogod, hogyan állnak a kezeink között legyőzötten, és hogyan remegnek a hatalmukban azok, akiket te olyan magasra helyeztél, urakként tisztelve őket” (Demetriusz ellen). Valóban mindig látjuk, ahogy az ördögűzés szavai egyre elviselhetetlenebb, az ördög saját bevallása szerint a pokoli büntetéseknél is nagyobb tortúrát jelentenek az ördögnek.

Órigenész Celzusz ellen írva, beszél Jézus nevének erejéről az ördögök kiűzésére vonatkozóan: „Az ördögűzés ereje Jézus nevében van, amelyet kiejtenek, mialatt egyidejűleg hirdetik az ő életével kapcsolatos tetteket.” Órigenész, elődjeihez képest, új elemeket is hozzáfűz. Elmondja, hogy Jézus nevében ki lehet űzni az ördögöket nemcsak személyekből, hanem dolgokból, helyekről, állatokból, és kitart amellyett, a mágusok gyakorlatával szemben, hogy a keresztények nem végeznek semmiféle varázslást, titkos formulákat sem használnak, hanem Jézus nevének erejébe vetett hitüket fejezi ki.”

Részlet Don Babriele Amorth: Róma ördögűzőjének újabb tapasztalatai, (44-45.o.)

„A Sátán nem tudja, melyik szenvedély győzi le a lelket.”

„Makáriosz abba mondta: „Ha azokra a gonoszságokra emlékezünk, amelyeket az emberek mondtak nekünk, megbénítjuk az Istenre való emlékezés képességét. Ha azonban a démonok gonosz mondásaira emlékezünk, sebezhetetlenek leszünk.”

„Matoész abba mondta: „A Sátán nem tudja, melyik szenvedély győzi le a lelket. Ő csak vet, de nem tudja, vajon fog-e aratni: egyesekben a parázna, másokban pedig a rágalmazó gondolatokat, és éppúgy a többi szenvedélyt is. És ha látja, hogy a lélek hajlik az egyik szenvedélyre, akkor leginkább azzal támad.”

Részlet a Paradicsom könyve, I. kötet, 257.o.

Beszámolóink a lelki- és családi napokról. (Pannonhalma, 2020.10.23-24.)

A Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség újra útra kelt

M. Szabó Gyula beszámolója

2020 október 23-24-én ismét családi napon vehetettünk részt a Szombathelyi Görögkatolikus Szervezőlelkészség szervezésében. Az eseményre most Pannonhalmán került sor, a Szent Jakab házban és a kis hegymászással gyalogosan is megközelíthető Boldogasszony kápolnában.

A program Nyúlon kezdődött a kilátó megtekintésével. A Pannonhalmára érkező csoporthoz néhányan az ebédnél csatlakoztak. A délutáni vecsernyét és a másnapi utrenyét a meglepetésszerűen a csoporthoz csatlakozó Kocsis Fülöp metropolita atya végezte, a szertartások végén Elek Antal szervezőlelkész tartott mindannyiunk épülését szolgáló elmélkedést. Az érseki vecsernyén a csapat legfiatalabbjának első minisztrálásra, és egy társunk meghitt köszöntésére is sor került.

Pénteken és szombaton a közösségi programok részeként megtekinthettük a bazilikát, a könyvtárat, a kerengőt, a gyógynövénykerteket, a lombkorona kilátót és a környék egyéb nevezetességeit. A programot Elek Antal atya által végzett vecsernye és elmélkedés zárta. A csapat legkitartóbb felével együtt elfogyasztott közös vacsora után, mindannyian lelkiekben gazdagodva indulhattunk haza.

Idaházi Magdolna beszámolója

2020. őszén a szervezőlelkészség apraja-nagyja megmozdult. Újra útra keltünk, hogy együtt növekedjünk hitben-szeretetben és erősítsük közösségünk összetartását, még jobban megismerhessük egymást, a mindennapok taposómalmából kilépve töltekezzünk lelkiekben és kikapcsolódjunk kicsit távol az otthon feladataitól.

A járványhelyzet miatt kisebb létszámban jelentkeztünk a programra, de Pannonhalma csodálatos lelkisége átjárt minket az Apátság takaros és tiszta vendégházban. A hely maga is tökéletesen támogatta a lelki töltekezést. A gyerekek és játékos lelkületű felnőttek az ott elhelyezett játékokkal kapcsolódtak ki a ragyogó napsütésben. Liturgikus eseményeinknek a Boldogasszony-kápolna adott otthont.

A ködös és hűvös idő ellenére is meglátogattuk Nyúl község löszfalaiba vájt pincesort és a Lila-hegyi kilátót, melyből a kilátás elég közelire sikeredett, de az együttlét élménye miatt ez is vidámságot teremtett a csapaton belül. Sétáltunk egy kellemeset a levendula-ültetvény dombjai között és az arborétumban. Nagy élmény volt ez kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Természetesen nem hagytuk ki a Boldog Mór kilátó meghódítását sem és a Lombkorona tanösvény magaslatait is megtapasztalhattuk. Az őszi, párás idő senkinek nem szegte kedvét, hisz együtt voltunk.

Meglepetésünkre egész kis kórus látogatott meg minket a vecsernyére Fülöp érsek atya kíséretében. Vacsora után természetesen későig énekeltünk és élveztük egymás társaságát. Ettől függetlenül az utrenye is majdnem teljes létszámmal zajlott. Az Apátság falai között tett kirándulás az egekbe emelte lelkünket. Van itt valami, ami felemel, ami lelkiekben erősít. A csapat nagy része vacsoráig maradt és az indulás erről a csoda-helyről elég nehézkesen ment. Valahogy maradtunk volna még…

Köszönjük ezt a szép és tartalmas együttlétet a jó Istennek és szervezőlelkészünknek Tóni atyának.

„Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,19-20)

Fotók: Idaházi Magdolna

A program az EGYH-TAB-20-P-0014 projekt és a Magyar Kormány támogatásával valósult meg.

„Egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak.”

Bibliai gondolatok

„Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, az egyik mag az útszélre esett, eltaposták, az ég madarai pedig felcsipegették. Egy másik a sziklára esett, kikelt, de aztán elszáradt, mert nem volt nedvessége. Egy másik tövisek közé esett. A tövisek is felnőttek vele együtt, és elfojtották. Ismét másik azonban jó földbe esett, kikelt és százszoros termést hozott.” Tanítványai megkérdezték őt, hogy mit jelent ez a példabeszéd. Ő pedig ezt mondta: „Nektek adatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek. Ez a példabeszéd értelme: A mag az Isten igéje. Az útszélre esők azok, akik hallgatják az igét, de azután jön az ördög, kiveszi a szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. A sziklára esők azok, akik, mikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük. Egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak. A tövisek közé esők azok, akik hallgatják az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörei később elfojtják bennük azt, és nem teremnek gyümölcsöt. A jó földben levő pedig azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják azt, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.” Amikor ezeket elmondta, felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!” (Lk 8,5-15)

„Diadokhosz abba mondta: „Ha a nyílvános fürdők ajtaja hosszan nyitva marad, akkor kimegy belőlük az utcára a meleg. Ugyanígy van a lélekkel is: Ha sokat akar beszélgetni, még ha jó dolgokat mond is, a hangok kapuján keresztül elillan belső melegsége. Jó dolog tehát, ha a megfelelelő időben hallgatunk, mert ez nem más, mint a legbölcsebb gondolkodás szülőanyja.

Dulasz abba azt mondta: „Ha az ellenség arra ösztönözne bennünket, hogy hagyjunk fel a csendesség gyakorlásával, semmiképpen ne hallgassunk rá. Nincs ugyanis semmi más, ami a csendességhez fogható volna. Ha pedig csatlakozik hozzá a böjtölés is az ellenséggel való harcban, akkor az élessé teszi a belső látást.”

Részlet A Paradicsom könyvéből, I.kötet, Sarutlan Kármelita Nővérek, 43.o.

„A legjobb és egyetlen eszköze annak, hogy hűségesek maradjunk Istenhez…”

„Minden megfelelően és odaadással hallgatott szentmise csodálatos hatást vált ki a lelkünkben, olyan bőséges lelki és anyagi kegyelmeket, amelyeket nem ismerünk.”

„Pio atya számára a nap minden órája az Oltáriszentségre való felkészülés, vagy az Oltáriszentségért való hálaadás volt: „Atya, mit jelent az Ön számára a szentmise?” „A Jézus szenvedésével való egyesülést. Egyedülálló feladatom van a világban” – mondta sírva.

A szentmise során – elégtelenül ugyan, már amennyire egy emberi teremtménynek lehetséges – én is elszenvedem mindazt, ami Jézussal történt a passióban. Ez minden érdemem ellenére, kizárólag, az ő jóságából történik.

A világ megmaradhat a Nap nélkül, de szentmise nélkül nem.”

Az áldozáskor Jézus végigcsókol, és örvendezik az Ő teremtményében. A szentáldozás olyan egyesülés, mint amikor két gyertya egybeolvad, és többé már nem lehet őket szétválasztani.”

„A legjobb és egyetlen eszköze annak, hogy hűségesek maradjunk Istenhez, ha mindennap az angyalok konyhájába járulunk, hogy magunkhoz vegyük Jézust.

Jézus szavai Szent Pióhoz: „Egyedül hagynak a templomban, éjszakára és nappalra is. Nem töródnek már az Oltáriszentséggel, nem beszélnek a szeretet szentségéről, akik pedig beszélnek róla, bár ne tennék! Hisz oly közönnyel, oly hidegen szólnak!”

Részletek Pio atya gondolatai, Bölcsességek az év minden napjára, 53-55.o.

„Mennyi minden fölött elsiklik a figyelmünk!”

„Az Omónia téren hullámzó embertömegben, a forgatag közepén Isten felé emeltem kezemet, és belül, lélekben ugyanúgy éltem, mintha a Szent Hegy pusztájában lettem volna. Ó, eközben ezt mpndogattam magamban: „Nem a világba, hanem a pusztába való vagyok. Ott, a pusztában bármit tehet az ember, senki sem ismeri.” Ennek ellenére a világban éltem. Ott is maradtam. Ott, ahová Isten vezérelt.

Minden embert szerettem, fájdalmaik az én fájdalmaim voltak, minden megindított. Ez az isteni kegyelem ajándéka volt. A fehér köpenyes nővéreket fehér ruhás angyaloknak láttam, amikor lejöttek a templomba, a szemem könnybe lábadt, amint megpillantottam őket. Nagyon szerettem az ápolónővéreket. Amikor köpenyes nővért láttam, úgy éreztem, a könyörület nővérét, a szeretet nővérét látom, aki az isteni szeretet templomában, a kórházban készül szent liturgiát bemutatni, testvéreit, a betegeket szolgálni. Angyal, fehér ruhás angyal! Mennyi minden fölött elsiklik a figyelmünk! Ha megpillantottam egy anyát, aki a csecsemőjét szoptatta, meghatódtam. Ha terhes asszonyt láttam, sírtam. Ha tanítónők vitték a gyermekeket a templomba, a szeretet munkálkodását látva sírva fakadtam.

Talán mondanom sem kell, hogy a legnagyobb gyönyörűséget a szent liturgia végzése jelntette számomra. Amikor az imákat olvastam, a hívők lélegzet-visszafojtva hallgatták. Nem ezen a világon voltam. Nagy odaadással végeztem a liturgiát, mivel szerettem szolgálni. A híveket is fellelkesítette a szertartások végzésének egyszerű módja.”

Részlet Áthoszi Porfíriosz atya élete című könyvből, 108.o.