“Az értelemnek a szívvel való egyesülését bármely hívő megtapasztalhatja.”

Az ima harmadik formája – amit valójában keresünk, melyre vágyunk, és amely az emberi lélek „normális vallásos állapota”, és csak fentről nyerhető el -, amikor az értelem egyesül a szívvel. Az értelemnek a szívvel való egyesülését bármely hívő megtapasztalhatja, amikor szívében figyelmesen „szívből” imádkozik. Még inkább átélheti, amikor szívében megjelenik a meghatottság és Isten szeretetének a gyönyörűséges érzése. A meghatottságból fakadó sírás imádság közben a biztos jele annak, hogy az értelem egyesült a szívvel, hogy az igazi imádság kezdetét vette, és az ember már az Istenhez vezető lépcső első fokán áll. Ezért tartják az aszkéták oly értékesnek a könnyeket. Ám amikor az ima harmadik formájáról beszélünk, voltaképpen valami többre, mélyebbre gondolunk, arra, hogy az értelem az imádságos figyelem révén a szívben marad.

A értelem szívben maradásának első, sajátos következménye, hogy a képzelet tevékenysége megszűnik, az értelem megszabadul minden befelé tóduló képtől.”Csupa fül és szem” lesz, észrevesz és érzékel minden kívülről közeledő gondolatot, mielőtt az a szívbe jutna. Az imádkozó értelem nemcsak nem engedi bejutni a szívbe a gondolatokat, hanem el is taszítja őket, nem lép velük semmilyen kapcsolatra, ezért már a kezdet kezdetén meggátolja a szenvedélyek bármilyen hatását. Bár ez az egész kérdés annyira mély és szerteágazó, itt csak a főbb mozzanatokat lehet ismertetni.”

Részlet Szofronyij (Szaharov) apát: A Szent Hegy titka, 139.o.

„Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek.”

Pünkösd utáni 10. vasárnap: (Mt 17,14-23a)

Azon időben odalépett hozzá egy ember, térdre hullott előtte, s kérte: „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.” Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!” Jézus ráparancsolt, s a gonosz lélek kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult. Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen. Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.” Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják. Megölik, de harmadnap feltámad.”

„A hétköznap megismerésében, ha egyszer az ember megismert valamilyen tárgyat, többnyire egész életére jól ismeri, anélkül hogy ez az ismeret elhomályosulna. A hit dolgában azonban másképpen történik. Egyszer megismertél valamit, érzékelted, érezted, és azt gondolod, mindig ilyen világos, érzékelhető, kedves lesz a lelked számára a hit tárgya. De mégsem…Ezerszer is elhomályosul számodra, eltávolodik, sőt mintha eltünne előled, s amint azelőtt szerettél, amiért éltél-haltál, az iránt időnként teljes közönyt érzel csak; olykor sóhajtásokkal, könnyekkel kell megtisztítanunk az utat a magunk számára, hogy megpillanthassuk, és szívünkkel átöleljük, befogadjuk. Ennek a bűn az oka.

Részlet Kronstadti Szent János: Életem Krisztusban, 81-82.o.



„Úgy kell keresni, kutatni, mint valami teljesen újat”

„Jézus nem ígér sem „boldogulást”, sem „gondtalanságot” emberi értelemben. Hirdeti és megismerteti a „boldogságokat” (Mt 5,3). Ez a szó héberben és görögben magában hordozza az isteni áldás, a természetfölötti öröm fogalmát. Az öröm, amelyről Jézus beszél: a szegényeknek, a tisztáknak, a szomorúaknak ígért öröm. Ez az öröm ellentétes a szokásos emberi örömökkel, és minden megszokott érték fordítottján alapszik. A boldogságok olyan síkon helyezkednek el, amely meghaladja az embert. Ránk vonatkozóan tehát valami egészen „más”; úgy kell keresni, kutatni, mint valami teljesen újat.

Ezek a boldogságok elérhetőek számunkra. Létezik -e láthatóbb, sugárzóbb öröm annál, mint azok nyugodt öröme, akikben ott lakik Jézus?

„..azért, hogy az én örömöm bennetek legyen, és a ti örömötök teljes legyen.” (Jn 15,11) Az én örömöm, a ti örömötök: a két öröm között fontos árnyalati különbség van. Jézus öröme azonos az isteni élettel, tehát abszolút. Mindig létezik és teljes tökéletességben. Nem ismeri a növekedés fogalmát (legalábbis, ami Jézus isteni természetét illeti; emberi természetével más a helyzet.) A tanítvány örömének azonban gyarapodnia, fejlődnie kell. A tanítvány öröme tökéletessé „válik.”

Helyes egyszerűen azt mondani, hogy Jézus beszél? Helyesebb volna azt mondani, hogy amikor beszél, Jézus megmutatkozik. Az Ő szavai túlmennek a szavakon. Mindegyikük feltárja előttünk felülmúlhatatlan és szeretett személyiségét. A szeretett személytől kapott szavakban elsősorban Őt magát kapjuk meg.”

Részlet Egy szerzetes a keleti egyházból: Jézus, az Üdvözítő, egyszerűen nézz Rá!, 52-53.o.

„Az, aki megdicsőül a kegyelem által…”

Az, aki megdicsőül a kegyelem által, mindent megszerez, amit Isten birtokol, anélkül, hogy Vele lényegében azonosulna.” Palamasz Szent Gergely, (Egy éjszaka a Szent Hegy sivatagában című könyvéből, 42.oldal)

Ha a szívben jelen van az alázat, akkor velünk az Isten”. Szárovi Szent Szerafim

“Mit tegyünk, ha eluralkodik rajtunk a szorongás, bánat és a csüggedés?”

Mit tegyünk, ha eluralkodik rajtunk a szorongás, bánat és a csüggedés?

Ez a fajta betegség imádsággal, és a szószátyárságtól való tartózkodással gyógyítható, erőteljes kétkezi munkával, Isten Szavának olvasásával és türelemmel, azért, mert ezt a betegséget a kishitűség, üresség és a locsogás szüli”. (Szárovi Szent Szerafim)

Azokról, akik lusták imádkozni

„Azok az emberek, akik lusták imádkozni, nem ritka, hogy az otthon végzett imáik után fáradtságra panaszkodnak, és ugyanígy a templomi szertartások után is. “Jaj, – mondják ők, – úgy elfáradtam ma, nagy tömeg volt a templomban. Mire jók ezek a hosszú szertartások? Egyszerűen nincs erőm kibírni!”. Így beszélnek ők, és úgy tűnik az ő szemszögükből, hogy ahhoz, hogy eleget tegyünk napi imakötelezettségünknek, bőségesen elég az, ha néhányszor keresztet vetünk, és ezzel a dolognak vége.

Azonban ők nagyon tévednek. Az imára való restség, az ima után érzett fáradtság egyáltalán nem azért jelentkezik náluk, mert az ima vagy a templomi szolgálat nagyon hosszú, hanem azért, mert a lusta emberekben nincs meg az Isten iránti erős szeretet. Nincs bennük ima, nincs velük Isten kegyelme. És ha nincs jelen a kegyelem, akkor nincs alázat sem, és hiányzik az imára való készség is. Ha ezekben az emberekben lenne lángoló szeretet Isten iránt, akkor társulna bennük hozzá az Isten kegyelme, és ezzel együtt megjelenne bennük az alázat és az imádságra való készség is.” (Szárovi Szent Szerafim)

Forrás:https://hodigitria.wordpress.com/category/szarovi-szent-szerafim/page/2/

„Az ördögnek semmi ereje és hatalma nincs a hívő, templomba járó, bűnbánatot tartó és a Szent Adományokhoz járuló ember felett.”

Boldog emlékű Paisziosz sztarec (†1994)

Bűneinkkel jogot adunk az ördögnek, hogy rendelkezzék velünk

“Ma a világban nagyon nagy a megszállottság. Az ördög napjainkban komolyan elszabadult, mert a mai emberek nagyon sok jogot adtak neki önmaguk felett. Számos ember komoly démoni támadásokat szenved el. Egy ember nagyon pontosan elmagyarázta ezt. „Korábban, – mondta, – az ördög foglalkozott az emberekkel, most nem foglalkozik velük. Elvezeti őket a saját útjára és így szól hozzájuk: sok sikert!

Az emberek pedig maguk engedélyt kértek Krisztustól, hogy a disznókba mehessenek, mert a disznók nem adtak jogot az ördögnek maguk felett és neki nincs joga beleegyezésük nélkül megszállni őket. Krisztus engedte ezt meg neki.

Atya, egyesek azt mondják, hogy nincs ördög.

– Igen, nekem is egy ember azt tanácsolta, hogy hagyjam ki „Szentéletű Kappadókiai Arszéniosz”-ról szóló könyv francia fordításából azokat a helyeket, ahol a megszállottakról van szó. Azt mondta: „Az európaiak ezt nem értik meg. Ők nem hisznek abban, hogy létezik az ördög.” Látod? Ők mindent pszichológiával magyaráznak. Ha az evangéliumi megszállottak pszichiáterek kezébe kerültek volna, akkor őket elektrosokkos kezelésnek vetették volna alá. Krisztus megfosztotta az ördögöt attól a jogától, hogy rosszat cselekedjen. Csak akkor teheti ezt meg, ha maga az ember jogosítja fel erre. Ha az ember nem vesz részt az Egyház szentségeiben, ezzel jogod ad a gonosznak önmaga felett és sebezhetővé válik a démoni támadásoktól.

Atya, hogyan adhat még az ember ilyen jogokat az ördögnek?

Logika*, ellenkezés, makacsság, konokság, önfejűség, gőg, akaratosság, engedetlenség, szégyentelenség – mindezek az ördög ismertető jegyei. Az ember olyan mértékben válik sebezhetővé a démoni támadások során, amilyen mértékben személyisége ezeket a vonásokat magán viseli. Azonban amikor az ember lelke megtisztul, akkor belé költözik a Szent Lélek és az ember eltelik Kegyelemmel. Ha az ember halálos bűnökkel szennyezte be magát, akkor tisztátlan lélek költözik belé. Ha azok a bűnök, amelyekkel az ember bepiszkolódott, nem halálos bűnök, akkor a gonosz lelkek kívülről hatnak az emberre.

Sajnos korunkban az emberek nem akarnak megszabadulni szenvedélyeiktől, nem akarják visszafogni akaratukat. Ezután szégyentelenül kezdenek beszélni és eltaszítják maguktól Isten Kegyelmét. Majd pedig az ember, bárhogy erőlködjék is, egy lépést sem tud tenni, mert a démoni hatások fogva tartják őt. Az ember ekkor már kifordul önmagából, és kint az ördög parancsol neki. Az ördög nem őbenne van, Isten ments! De még kívülről is tudja irányítani az embert.

A Kegyelem által elhagyott ember rosszabb lesz az ördögnél is. Mert az ördög nem mindent maga tesz, hanem az embereket igyekszik rávenni a rosszra. Például, nem követ el bűncselekményeket, hanem erre készteti az embereket. Ettől válnak az emberek démoniakká.

*A „logika” alatt az atya az élethez való elméleti viszonyulást érti. A bűnbánat megfosztja az ördögöt az ember feletti jogától.

Ha az emberek legalább elmennének a lelkiatyjukhoz és elmondanák bűneiket, akkor eltűnne a démoni hatás az életükből és újra képesek lennének gondolkodni. Hiszen jelenleg a démoni hatás következtében nem képesek gondolkodni a fejükkel. A bűnbánat, a gyónás megfosztja az ördögöt az ember feletti jogtól…

Az ördögnek semmi ereje és hatalma nincs a hívő, templomba járó, bűnbánatot tartó és a Szent Adományokhoz járuló ember felett. Az ördög csak ugathat az ilyen emberre, mint egy fogatlan kutya. Azonban nagy hatalma van a nem hívő ember felett, aki jogot ad neki önmaga felett. Az ilyen embert az ördög meg is haraphatja – és ebben az esetben éles fogai vannak, amelyek keserves kínokat okozhatnak az illető számára. Az ördög azzal összhangban kap hatalmat az ember lelke felett, amilyen jogokat ad neki az ember.

Amikor a rendezett lelkiismeretű ember meghal, akkor a Mennybe távozó lelke robogó vonathoz hasonlít. Az ugató kutyák a vonat után rohannak, fulladozva igyekszenek megelőzni a vonatot, de a vonat csak robog és robog tovább – még el is üt egy pár merészebb ebet. Ha olyan ember hal meg, akinek lelkiismerete lehetett volna jobb állapotban is, akkor lelke olyan vicinálishoz hasonlít, amely alig vánszorog. Nem tud gyorsabban menni, mert rosszak a kerekek. A kutyák beugranak az ajtókon, ablakokon, megharapják az embereket.

Abban az esetben, ha az ördög nagy jogokhoz jutott az ember felett, akkor meg kell keresni a történtek okát, hogy az ördögöt sikerüljön megfosztani ezektől a jogoktól. Ellenkező esetben bármennyit is imádkozzanak ezért az emberért mások, az ellenség nem hagyja el. Megnyomorítja az embert. A papok olvashatják felette a megtisztító imákat*, de végső soron a szerencsétlen még rosszabbul fogja érezni magát, mert az ördög még inkább kínozni fogja, mint eddig. Az embernek bűnbánatot kell tartania, meg kell gyónnia bűneit, meg kell fosztania az ördögöt azoktól a jogoktól, amelyeket felette nyert, amelyeket maga adott neki.

Csak ezután fog az ördög eltávozni, különben az ember tovább kínlódik. Akár napokig, hetekig, hónapokig, évekig is olvashatják felette a megtisztító imákat – az ördög addig nem távozik a szerencsétlentől, amíg az saját maga vissza nem veszi a neki adott jogokat.

Amikor az ember rabjává válik a szenvedélyeinek, akkor jogot ad önmaga fölött az ördögnek. Vágd szenvedélyeidet az ördög szarvai közé. Ezt akarja Isten is, ez a te érdeked is. A haragot, a konokságot és a többi szenvedélyt fordítsd az ellenség ellen. Vagy másképp mondva: add el a szenvedélyeidet az ördögnek, és a kapott pénzen vegyél macskaköveket és azzal dobáld meg az ördögöt, hogy ne közelítsen feléd. Általában mi emberek figyelmetlenségből vagy gőgös gondolatok miatt engedjük meg az ördögnek, hogy rosszat tegyen nekünk. Az ördög fel tud használni akár egy gondolatot vagy szót is. Emlékszem, volt egyszer egy nagyon barátságos család. Egyszer a férj viccből azt mondta a feleségnek: „eh, elválok tőled!”, a feleség pedig viccből így felelt: „Nem, én bontom fel veled a házasságot!”. Csak úgy mondták, nem komolyan, viccből, de addig vicceltek, míg felhasználta ezt az ördög. Kis nehézségeik támadtak, hirtelen komolyra fordult a helyzet, készek voltak valóban elválni. Nem gondoltak sem a gyerekekre, sem egymásra. Szerencsére találkoztak egy lelkiatyával, és beszéltek vele: „Csak nem ilyen butaság miatt akartok elválni?” – mondta nekik.

Ha az ember elfordul Isten parancsaitól, akkor a szenvedélyek kezdik gyötörni. Ha az ember lehetővé teszi a szenvedélyeknek, hogy gyötörjék őt, ehhez még az ördögre sincs szüksége. A démonoknak is meg van a maga „specializációjuk”. Végigtapogatják az embert, megkeresik a fájó pontokat, és támadást indítanak a beteg helyek ellen. Nagyon oda kell figyelni, az ablakokat és az ajtókat – vagyis érzékeinket – zárva kell tartani. Nem szabad a repedéseket nyitva hagyni a gonosz előtt, nehogy azokon keresztül behatoljon. Ezek a repedések és lyukak a mi gyenge pontjaink. Ha csak egy kis repedést nyitva hagyunk az ellenség előtt, akkor befurakodhat és kárt okozhat a lélekben. Az ördög abba az emberbe hatol be, akinek szíve tisztátlan. A tiszta teremtményhez nem fér hozzá az ördög. Ha az ember szíve megtisztul a szennytől, akkor az ellenség elmenekül és újra visszatér Krisztus. Ahogy a disznó, ha nem talál moslékot, röfög és odébbáll, úgy az ördög sem közelit az olyan szívhez, amely tiszta.

Milyen táplálékot találhatna a tiszta és alázatos szívben? Tehát, ha észrevesszük, hogy házunk, vagyis szívünk, az ellenség táborhelyévé vált, akkor azonnal le kell azt rombolnunk, hogy az ördög, e gonosz bérlő, eltávozzék. Hiszen ha a bűn sokáig él az emberben, akkor természetesen, az ördög egyre nagyobb jogokat szerez felette”.

Forrás: https://adoc.tips/boldog-emlek-paisziosz-sztarec-bneinkkel-jogot-adunk-az-rdgn.html