Részlet Hészükhaszta József:
Az Isten megismeréséről, 34. levél, 151-152.oldal
„Most érzed, hogy a kegyelem újra eljött. Vigyázz, mert később ismét elhagy! Ha pedig távozott, akkor bátorság, türelem, tökéletes engedelmesség, és újra visszatér! Mondtam, hogy karácsonykor készül, hogy eljöjjön. Eljött hozzád, de nem tartott ki, mert nem talált benned buzgóságot. Most eljött, de ismét elhagy, hogy megtisztítson a szenvedélyektől. Ez addig megy így, amíg olyan nem leszel, amilyennek az Úr akar látni, hogy az ő kegyelmének legyen helye és módja benned lakozni. Erőltesd meg magad a küzdelemben! Ne légy rest,ne vesztegesd az időt, mert azt az időt, amit céltalanul és hasztalanul töltesz el, soha nem fogod visszakapni, s egyszer majd számot kell adnod életednek minden napjáról, percéről és pillanatáról. Az embernek nemcsak futnia, hanem számolnia is kell a mérföldeket, és nem szabad lemaradnia, s átadnia magát a hanyagságnak.
Tudd meg, hogy a
Krisztus és a Szentséges Szűz iránti szeretettel könnyebben
elérheted a józanságot (népszisz) s a szemlélődést, mint
bármely más küzdelemmel. Minden más dolog hasznos, ha megfelelő
módon végzik, de a szeretet mindenekelőtt való. Amikor
hódolsz az ikon előtt, könnyeiddel áztatva úgy csókold meg,
mintha élő volna!
„Drága anyám – így
kiálts -, Szentséges Szűzanyám, ments meg, mert elveszek, ha
magamra hagysz! Uram, Istenem, legtisztább Anyád s minden szentjeid
közbenjárására, irgalmazz nekem!”
Amikor mindezeket
kimondod, és lángoló szeretetet érzel úgy, hogy legszívesebben
folyton csak az ikont csókolnád, ez azt jelenti, hogy a Szentséges
Szűz viszonozza a csókodat.”
12 1Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. 2Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes. 3A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyikteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. 4Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, 5sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, 6s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, 7aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, 8aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest. 9Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. 10A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. 11A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. 12A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. 13Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. 14Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. 15Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok. 16Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve. 17Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. 18Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. 19Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr. 20Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. 21Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.
„Fiam, mindennap csak annyi
munkát végezz, amit fekvő testhelyzetben meg tudsz tenni, így a
munkád apránként halad előre, és te nem csüggedsz el.”
Amikor a fiatal hallotta ezt a tanácsot, megfogadta, és rövid idő
alatt megtisztította és művelésre alkalmassá tette a mezőt.
„Tégy így testvérem, tedd apránként a munkádat, és soha nem
kedvetlenedsz el.”
Részlet Marco La Loggia -Émilie Pécheul: Ezek ám a terapeuták! A sivatagi atyák lelkivezetése című könyvből
Azon
időben történt, hogy amikor az imádságra mentünk, egy jósoló
szellemtől megszállott leánnyal találkoztunk, aki jövendöléseivel
nagy hasznot hajtott gazdáinak. Ez nyomon követte Pált és
minket és így kiáltozott: »Ezek az emberek a magasságbeli
Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.« És
ezt tette több napon át. Pált bántotta ez, azért hátrafordult s
azt mondta a léleknek: »Jézus Krisztus nevében parancsolom,
menj ki belőle.« Ki is ment belőle abban az órában. Mikor
azonban a gazdái látták, hogy oda van reményük a bevételre,
megragadták Pált és Szilást, s elvitték a piacra az
elöljárókhoz. A bírák elé állították őket és azt mondták:
»Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban, és olyan
életmódot hirdetnek, amelyet nekünk nem szabad elfogadnunk, sem
cselekedetben követnünk, mivel rómaiak vagyunk.« A nép is
összecsődült ellenük, a bírák pedig letépették a ruháikat és
megvesszőztették őket. Sok ütést mértek rájuk, aztán börtönbe
vetették őket. Az őrnek pedig megparancsolták, hogy szigorúan
őrizze őket. Miután ilyen parancsot kapott, a belső tömlöcbe
vitte őket s lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és
Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták
őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, s a börtön alapjai
meginogtak. Egyszerre minden ajtó kinyílt és mindnyájuk bilincsei
leoldódtak. Amikor a börtönőr felriadt és azt látta, hogy a
börtön ajtajai nyitva vannak, kirántotta a kardját s meg akarta
magát ölni abban a hitben, hogy a foglyok megszöktek. Pál azonban
fennhangon így kiáltott: »Ne tégy magadban semmi kárt, mert
mindannyian itt vagyunk.« Az erre világosságot kért, beljebb ment
és remegve borult Pál és Szilás lábához. Azután kivezette őket
és így szólt: »Uraim, mit kell tennem, hogy üdvösséget
nyerjek?« Azok azt felelték: »Higgy az Úr Jézusban és üdvözülni
fogsz, te és házad népe.« S hirdették neki az Úr igéjét, és
mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig még abban az éjjeli
órában elvitte őket, megmosta sebeiket, és mindjárt
megkeresztelkedett ő és övéi mindnyájan. Aztán bevezette őket
otthonába, asztalt terített nekik és örvendezett házanépével
együtt, hogy híve lett az Istennek.
Jn 9,1-38
Abban
az időben Jézus útközben látott egy születésétől vak
embert. Tanítványai pedig megkérdezték tőle: „Rabbi, ki
vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus
így válaszolt: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem az
Isten tetteinek kell nyilvánvalóvá válniuk benne. Nekem addig
kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van.
Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg e világban
vagyok, világossága vagyok a világnak.” Ezt mondva a
földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat pedig a vak
szemére kente, és azt mondta neki: „Menj el, mosakodj meg a Siloe
tavában”, ami annyit jelent: „küldött”. Elment tehát,
megmosdott, és amikor visszatért, már látott. A szomszédok
tehát, és akik azelőtt, mint vakot látták őt, megkérdezték:
„Nem ez-e az, aki itt ült és koldult?” Némelyek azt
állították, hogy ő az, mások pedig, hogy „hasonló hozzá.”
Ő pedig azt mondta, hogy „Én vagyok”. Erre megkérdezték tőle:
„Hogyan nyílt meg a szemed?” Elmondta nekik: „Az az ember,
akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szememet, és azt
mondta nekem: Menj a Siloe tavához, és mosakodj meg! Elmentem
tehát, megmosdottam, és látok.” Erre megkérdezték tőle: „Hol
van ő?” Azt felelte: „Nem tudom.” Elvitték a farizeusokhoz
azt, aki egykor vak volt. Szombat volt pedig, amikor a sarat csinálta
Jézus, és megnyitotta a szemét. Ismét megkérdezték tehát tőle
a farizeusok, hogyan nyerte vissza a látását. Ő pedig elmondta
nekik: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és látok.” Azt
mondták erre a farizeusok közül némelyek: „Ez az ember nem
Istentől való, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azt
mondták: „Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodajelet?” Így
szakadás támadt közöttük. Azért hát tovább faggatták a
vakot: „Mit tartasz arról, aki megnyitotta a szemedet?” Ő pedig
azt felelte, hogy próféta. De a zsidók sehogy se hitték el róla,
hogy vak volt, és hogy visszanyerte a szeme világát, amíg oda nem
hívták az újra látó ember szüleit, és megkérdezték őket:
„Ez-e a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született?
Hogyan lát tehát most?” A szülei ezt válaszolták: „Azt
tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. Azt viszont,
hogy most miképpen lát, nem tudjuk. Vagy, hogy ki nyitotta meg a
szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek meg őt, hisz megvan a kora,
beszéljen ő magáról!” A szülők azért beszéltek így, mert
féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis már elhatározták, hogy ha
valaki Őt Krisztusnak vallja, ki kell zárni a zsinagógából.
Ezért mondták a szülei: „Megvan a kora, őt kérdezzétek.”
Másodszor is hívatták tehát azt az embert, aki vak volt, és azt
mondták neki: „Adj dicsőséget az Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az
ember bűnös.” Ő ezt felelte tehát nekik: „Hogy bűnös-e, nem
tudom. Egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok.” Erre újra
faggatni kezdték: „Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a
szemed?” Ezt válaszolta nekik: „Mondottam már nektek, de nem
hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok
ti is az ő tanítványai lenni?” Erre becsmérelték, és azt
mondták neki: „Te vagy az ő tanítványa! Mi viszont Mózes
tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de
hogy ez honnét való, nem tudjuk.” Az ember így felelt nekik:
„Éppen az a csodálatos, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis
megnyitotta a szememet. Tudjuk viszont, hogy Isten nem hallgatja
meg a bűnösöket, hanem aki istenfélő és teljesíti akaratát,
azt meghallgatja. A világ kezdetétől sem lehetett hallani, hogy
valaki megnyitotta volna egy vakon születettnek a szemét. Ha ő nem
Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.” Azt felelték
neki: „Mindenestül bűnökben születtél, és te oktatsz ki
minket?” És kitaszították őt. Jézus meghallotta, hogy
kitaszították, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle:
„Hiszel-e az Isten Fiában?” Ő így felelt: „Ki az, Uram, hogy
higgyek benne?” Ezt mondta neki Jézus: „Hiszen láttad is őt,
és aki beszél veled, ő az.” Ő pedig így szólt: „Hiszek,
Uram!”, és leborult előtte.
A vakonszületett ember nem rendelkezett a látással, ugyanígy mi sem rendelkezünk születésünkkor ezzel a két “látással” (a figyelemmel és a lelki látással sem), amiről Szent Porfíriosz beszél a következő részletekben!
Részlet: Áthoszi
Porfíriosz atya tanításai című könyből, a A
lelki harcról szóló fejezetből. 94-96.oldal)
Az éberség Isten
szenvedélyes szeretete
Mindig gondoljatok Istenre! Így elmétek hajlékonnyá válik. Az elme hajlékonysága az éberségből fakad. Az éberség Isten szenvedélyes szeretete. Azt jelenti, hogy mindig az elmédben és a szívedben tartod Krisztust, még akkor is, ha más dolgokkal foglalkozol. Ehhez Krisztus iránti szerelemre, vágyakozásra van szükség. Az Istenre való szakadatlan emlékezésre a Jézus-ima révén tehetünk szert: „Uram, Jézus Krisztus…”, valamint az egyház imái és himnuszai által, illetve azzal, ha felidézzük Isten műveit és a Szentírás vagy más lelki könyvek különböző helyeit. Természetesen ehhez jó szándék kell; kényszerítéssel nem lehetséges, csakis az isteni kegyelem által. Az isteni kegyelem elnyeréséhez azonban szeretet és alázat szükséges.
Amikor az isteni
kegyelemben éltek, nem támad rátok a rossz. Ha nem élitek át az
istenit, a rossz bekerít benneteket, eluralkodik rajtatok a
hanyagság, és szenvedni fogtok. Ha azt látod, hogy valaki
hanyagul él, annak nem egészséges a lelke. Amikor nyugodt,
megfontolt és körültekintő embert látunk, sokszor ezt mondjuk:
„Nagyon jó ember, szent ember.” De még az ilyen is lehet
hanyag. A hanyagok, restek és lusták nem kedvesek Isten előtt. A
lustaság nagyon rossz dolog. A hanyagság betegség, a hanyagság
bűn. Isten nem akarja, hogy hanyagok legyünk. Naplopóként
akartok élni? „Elfelejtettem elvégezni ezt a feladatot, például,
hogy becsukjam az ajtót, amikor kijövök a szobából.” Mit
jelent az, hogy „elfelejtettem”? Emlékezz! Figyelj! Az
erőfeszítés, mozgás, fáradozás és cselekvés viszont erényt
jelent. A testi erőfeszítés küzdelem, lelki küzdelem. Minél
könnyelműbbek vagytok, annál inkább kinlódtok. Ámde minél
istenfélőbbek és figyelmesebbek vagytok, annál boldogabbak
lesztek.
A Szent Hegyen a
cellámban, az ajtómon volt egy régi kilincs. Ahhoz, hogy valaki
kinyissa, le kellett nyomnia, s akkor a zár hangosan csikorgott.
Minden alkalommal, amikor valaki odajött és lenyomta, a kilincs
„kraak” hangot hallatott. Száz méterre is elhallattszott. Senki
sem tudta kinyitni anélkül, hogy az ajtó ne ezt a hangot hallatta
volna. Holott könnyű volt csendben kinyitni, meg is mutattam nekik,
de amikor legközelebb megpróbálták, az ajtó újra csak
nyikorgott.
Ezek a dolgok egyszerűnek
tűnnek, mégis egész életünkre kihatással vannak. Minél
közelebb vagytok Istenhez, annál figyelmesebbek lesztek mindenben,
különösen a lelkiekben, anélkül hogy törekednétek rá.
Miközben a lelketekre figyeltek, az isteni kegyelem által egyre
éberebbek lesztek. Dolgoztatok valaha szétszórt gondolatok
nélkül? Akkor nem hibáztok. Isten kegyelme oltalmaz benneteket.
A keresztény ember nem
lehet hanyag, nem aludhat. Bárhová megy, az imádságával és
a képzeletével szárnyalnia kell. Valóban, az istenszerető
keresztény ember képes szárnyalni a képzeletével. Képes arra,
hogy a csillagokban, a végtelenben, a misztériumban, az öröklétben,
Istenben szárnyaljon. Hogy „magasröptű” legyen, imádkozzon, s
érezze: maga is Istenné válik a kegyelem által.Szárnnyá lesz,
és gondolatban repül. S ez a gondolat nem képzelgés. Ha azt
mondjuk:”szárnyal”, az nem pusztán kép, hanem maga a valóság,
nem pedig álmodozás. A keresztény ember nem a fellegekben jár,
ahogy azt mondani szokás. A valóságot ragadja meg, s azt éli meg.
Mindazt, amit az evangéliumban és az atyáknál olvas, a szívébe
zárja, megéli, mélyére hatol és elmélyül benne, életének
részévé teszi. Finom érzékelője lesz Isten jeleinek.”
Részlet:
Áthoszi Porfíriosz atya tanításai című könyből,a lelki éleslátás
kegyelméről. 236-238.oldal)
„A
Szentírás megvilágosít bennünket, és képesek leszünk a lelkek
megkülönböztetésére
Napjainkban sokszor látunk szent embereket, de megtévedt embereket is.Elmész egy remetéhez, egy aszkétához, s amikor meglát, azt mondja: „Isten hozott, fiam! Miért nem voltál óvatosabb, hogyan keveredtél bele ebbe a dologba?” Neveden szólított anélkül, hogy ismert volna, és felfedte egy titkodat. Így szólsz: „Ez egy szent ember! Nevemen szólított, megmondta a titkomat.” Ha azonban egy médiumhoz mégy – tudnotok kell, hogy a világ tele van médiumokkal, szélhámosokkal, akik rajtatok akarnak meggazdagodni-, a médium is megmondja, honnan jössz és hová mégy. Akkor habozni kezdesz, nem tudod, mitévő legyél. Azt kérdezed magadtól: „Mi történik itt? Hol az igazság? Az a szent is igazat mondott, és a médium is. A nevemen szólított…. Hát ez az ember is szent?” Sokan vannak, akik így esnek tévedésbe.
A Szentírás megvilágosít bennünket, és képesek leszünk a lelkek megkülönböztetésére. Ezért kell ismernünk a Szentírást, s ezért kell alaposan elmélyednünk benne. Mást jelent az apostolok isteni kegyelemtől és Szentlélektől származó ihletettsége, más a Korübaszok örjöngése, akiken félreérthetetlenül kiütközik a Sátán lelke. Ami a médiummal történik: az illúzió, lelki hiba. Az ellenség úgy jelenik meg, mint a „világosság angyala” (2Kor 11,14). Ha nem ismered mesterkedéseit, nem tudod megmondani, hogy nem a Szentlélektől származik, és talán félre is vezet, s azt gondolod, ez a lelkesedés jó. Sokan estek már ebbe a csapdába.
Az ilyen helyzetekben két dolog létezik: a jó meg a rossz. A jó és a rossz angyal, vagyis a démon, a gonosz lélek. Ugyanígy bennünk is megtalálható a jó meg a rossz, vagyis az óember és a Krisztus szerint való ember. Az óember az, aki enged régi önmagának. A gonosz lélek befolyása alatt áll, és maga is gonosszá válik. Az egész világot rossz szemmel nézi, mindenkinek rosszat akar, s folyton átkozódik. Olyan, mint Papadiamándisz művében Haduló anyó, aki rengeteg szenvedésen ment keresztül életében, és lelke ezer sebet szerzett.
Ugyanígy, ha valaki a gonosz lélek befolyása alatt áll, például egy médium, folyton káromkodik. Lehet, hogy jövendől, megmondja a jövőt, de mindent csak gonoszságból tesz. Lefelé tart, gonoszul régi énje alantas cselekedeteit teszi. Démoni állapotba, nem pedig a felemelkedés állapotába kerül. S abban az állapotban nincs Isten. Ő mégis azt hangoztatja, hogy Krisztusé. Látszólag talán még az egyházhoz is tartozik, meg van keresztelve, ismeri az evangéliumot. Ámde a gonosz tartja megszállva, s megbetegítette gondolatait, képzeletét, lelkét. Az ilyen ember másokat is illúzióba vezet. Ezt mondja: „Láttam Krisztust, láttam a Szűzanyát. Azt mondta nekem: háború, öldöklés vagy ehhez hasonló történik majd…” És valóban úgy lesz. Úgy lesz, mert az ördög így tervelte ki, éppen ezért tud erről az ilyen ember. Értitek már? Az ilyesmi azonban mindig zavaros. Azt mondja ugyan, hogy látta a Szűzanyát vagy a Szentháromságot, vagy Szent Szerafimot, aki azt mondta neki, hogy így meg úgy lesz, valójában pedig lehet, hogy médium. Értitek már? Földre rogy, eszméletét veszti, habzik a szája és sír. Akkor kiderül, hogy az ilyen ember nem Krisztusé. Lehet, hogy azt gondolja: Krisztus sugalmazza ezeket neki, vagy a Szűzanya, vagy a szentek, csakhogy nem igaz.
Ha egyszer valaki olyan embert keres fel, akit a gonosz lélek tart megszállva, s ezt mondja neki: „Csaló vagy!”, akkor az talán pofon is üti, szidni kezdi, és káromolja az isteni dolgokat. Ördögi állapotban van, amely szép lassan az őrületbe kergeti. Más szóval az olyan állapotok, mint a spiritizmus és más effélék – betegségek.”
Az
Ötvened hatodik, vakonszületettről elnevezett vasárnapja. szombat
– 2020. május 16.
Sarti-Masnikov: Örvendjetek emberek –
húsvéti motetta (Efrém)
Szokásos kezdet
Áldott a mi Istenünk, öröktől fogva,
most és mindenkor és örökkön-örökké!
Amen.
Tropár. 5. hang. Saját dallamon.
Pap: Föltámadt Krisztus halottaiból,
/ legyőzte halállal a halát, / és a sírban levőknek / életet
ajándékozott.
A nép ugyanezt kétszer megismétli.
Magyar-görög-ószláv
válasz (Efrém)
Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan
irgalmazz nekünk! (Háromszor)
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és
Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.
Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk,
tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket!
Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és
Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg
a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi
kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy
minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert tied az ország, a hatalom és a
dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és
örökkön-örökké!
A mennyei békéért és lelkünk
üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Az egész világ békességéért, Isten
szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért
könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Ezen szent hajlékért s mindazokért, kik
ide hittel, buzgósággal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk
az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Szentséges főpásztorunk, Ferenc pápáért,
istenszerető Atanáz és Ábel püspökeinkért, a tisztes
áldozópapságért, a Krisztus-szerinti segédlő papságért, az
egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Ezen városért, minden városért,
községért és vidékért, s az azokban lakó hívekért
könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Szeretett magyar hazánkért, országunk
vezetőiért és népünkért könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
A levegőnek kedvező mérsékletéért, a
föld terményeinek bőségéért és békességes időkért
könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
A hajózókért, utazókért, betegekért,
fáradozókért, foglyokért s ezek szabadulásáért könyörögjünk
az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Hogy mentsen meg minket minden aggódástól,
haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz
meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!
Uram, irgalmazz!
Legszentebb, legtisztább, legáldottabb
dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát
minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész
életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!
Néked Uram!
Mert téged illet minden dicsőség,
tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és
mindenkor és örökkön-örökké.
Uram, tehozzád kiáltok, / hallgass meg engem;
/ figyelmezz imádságom hangjára, / midőn tehozzád kiáltok; /’
hallgass meg engem, Uram!
Igazodjék fel az én imádságom, / mint a
tömjénfüst a te színed elé; / kezeimnek fölemelése / esti
áldozat gyanánt. /’ Hallgass meg engem, Uram!
A
te drága kereszteddel
Krisztus, / az ördögöt megszégyenítetted,
/ és feltámadásoddal a vétek fullánkját megtompítottad,
/ és megmentettél bennünket a halál kapuitól,
/’ azért dicsőítünk
téged, Egyszülött.
Ki
az emberi nemnek feltámadást ajándékozott,
/ mint a bárány leöletésére
vitetik. / Megrémülének a pokol fejedelmei,
/ s elfoglaltattak tőlük a siralom kapui,
/ mert azokon Krisztus, a dicsőség királya
vonult be / a bilincsekben levőknek mondván: Távozzatok;
/ és a sötétségben lévőknek
pedig: /’ Vetkezzetek ki az
örök homályból!
Nagyszerű
csoda! / A láthatatlan dolgok
teremtője / emberszeretetből testileg szenvedett,
/ és mint halhatatlan föltámadt.
/ Jertek minden nemzetek szülöttei és
imádjuk őt, / mert az ő kegyessége
által / a sátán incselkedéseitől megszabadulván,
/’ három személyben dicsérünk
egy
Istent.
Esti
imádást hozunk
néked, / soha le nem alkonyodó
világosság! / Ki az idők teljében a világnak testileg
felragyogtál
/ és egész a pokolig leszálltál,
/ és az ottan található sötétséget
szétoszlattad, / és a nemzeteknek a feltámadás fényét
megmutattad,
/’ kegyelmes Uram,
dicsőség
néked.
Krisztust,
üdvösségünk szerzőjét dicsőítjük,
/ mert az ő feltámadása
által / a világ megszabadult a csalárdságtól.
/ Örvend az angyali
sereg, / fut a démonok incselkedése,
/ az elesett Ádám
fölkelt, /’ az ördög
megsemmisült.
Az
őrséghez tartozókat a törvényszegők így oktatták
ki: / Titkoljátok el Krisztus feltámadását,
/ vegyétek az erszényeket és mondjátok,
/ hogy „amíg mi aludtunk, ellopták a sírból a halottat!”.
/ Ki látott, ki
hallott olyat, / hogy halottat loptak volna valamikor,
/ főként bebalzsamozva és meztelenül,
/ a sírban hagyva halotti
ruháit? / Ne ámítsátok magatokat, ti
zsidók, / vizsgáljátok a próféták szózatait,
/ s értsétek meg,
hogy valóban /’ a világ megváltója ő,
a mindenható!
Uram,
ki a poklot leigáztad,
/ és
a halált
megtörted, / drága kereszteddel megvilágosítván a világot,
/’ édes Üdvözítőm,
könyörüljrajtunk!
2.
hang.
A vakon született
ember
/ elmélkedvén, magában
mondja: / Én talán szüleim vétkei miatt születtem világtalanul,
/ vagy a nemzetek hitetlensége miatt az ő megfeddésükre?
/ Nem vágyom tudni, mikor van éjszaka és mikor
nappal, / lábaim a kövekbe
botlanak, / és nem láthatom a sugárzó
Napot,
/ sem pedig drága Teremtőmet az ő ábrázatjában,
/ azért hozzád fohászkodom, Krisztus
Istenem, /’ tekints reám, és könyörülj
rajtam.
2.
hang.
A vakon született
ember
/ elmélkedvén, magában
mondja: / Én talán szüleim vétkei miatt születtem világtalanul,
/ vagy a nemzetek hitetlensége miatt az ő megfeddésükre?
/ Nem vágyom tudni, mikor van éjszaka és mikor
nappal, / lábaim a kövekbe
botlanak, / és nem láthatom a sugárzó
Napot,
/ sem pedig drága Teremtőmet az ő ábrázatjában,
/ azért hozzád fohászkodom, Krisztus
Istenem, /’ tekints reám, és könyörülj
rajtam.
2.
hang.
Kijövén a templomból
Jézus
/ látott egy vakon született
embert, / és könyörülvén
rajta / sarat kent annak szemeire, és mondá
neki:
/ Eredj és mosdjál meg Siloe
tavában, / és megmosdván láss, és dicsőítsd
az Istent! / Szomszédjai pedig kérdezték
őt: / Miképpen nyíltak meg a te
szemeid, / mikor téged a halandók közül senki sem gyógyíthatott
meg? / Ő pedig felkiáltott:
/ Az az ember, ki Jézusnak
mondatik, / ő mondá nekem: Menj és mosdjál meg a Siloe
tavában, / és
most látok.
/ Ő az valóban, kit Mózes a törvényben Krisztus Megváltónak
nevez, /’ ő a mi lelkeink üdvözítője.
Dicsőség… 5.
hang
Átmenvén
az
úton / vakon született embert találtál
Uram, / és kérdezének téged tanítványaid
mondván: / Mester, ki vétkezett,
/ ez-e vagy az ő szülei, hogy vakon
született? / Te pedig Üdvözítőm feleléd
nekik: / Sem ez nem vétkezett, sem az ő szülei,
/ hanem hogy kijelentessenek az Isten cselekedetei
őbenne! / Nekem szükség annak cselekedeteit munkálnom,
/ aki engem
küldött, / minőket más senki
sem tehet. / Miután ezeket mondotta,
/ a földre köpvén, sarat csinála a
nyálból / és a sarat annak szemeire kené, és
mondá neki: / Eredj és mosdjál meg Siloe tavában!
/ Ő pedig megmosdván, mint látó tére
vissza, / és hozzád kiáltott:
/ Hiszek Uram és imádlak
téged! / Kivel együtt mi is
mondjuk: /’ Uram,
könyörülj
rajtunk.
Most és… 5.
hang
Nagy
dogmatikon.
A Vörös-tenger hajdan a szeplőtelen ara képét ábrázolta,
/ ottan Mózes a víz kettéválasztója,
/ itt Gábor arkangyal a csoda végrehajtója.
/ Akkor a mélységen száraz lábbal kelt át Izrael,
/ mostan mag nélkül szülé
Krisztust a Szűz, / a tenger Izrael átkelése után járhatatlanná
lett, / a Szeplőtelen Szűz Emánuel megszületése után is
sértetlen
maradt. / A létező és az öröktől fogva
létezett Úr, / mint ember jelent
meg, /’ ki könyörüljön
rajtunk.
BubnóT. feld: Enyhe világossága,
magyarul (Efrém)
Bölcsesség igazhívők!
Enyhe világossága, / a szent és boldog, / és
halhatatlan / mennyei Atya isteni dicsőségének, / Jézus Krisztus!
/ Eljövén a Napnak lenyugvásához / és látván az esteli fényt;
/ áldjuk az Atyát / s a Fiút, és a Szentlélek Istent! / Mert te
méltó vagy, / hogy minden időben, / szent hangon énekeljünk
tenéked, / Isten fia, / ki éltet adsz a világnak; /’ miért is
ez a világ dicsőít téged.
Könyörögjünk még szentséges
főpásztorunk, Ferenc pápánkért, istenszerető Atanáz és Ábel
püspökeinkért), lelkiatyáinkért s Krisztusban minden
atyánkfiáért!
Könyörögjünk még
Isten szolgái, e szentegyház kötelékébe tartozó testvéreink
számára irgalomért, életükért, békességükért,
egészségükért, üdvösségükért, megsegíté-sükért, s
bűneiknek elengedéséért és bocsánatáért!
Könyörögjünk még e
szentegyház boldog és örökemlékű alapítóiért, összes eddig
elnyugodott atyáinkért, testvéreinkért, s az itt és bárhol
nyugvó igazhitű keresztényekért!
Könyörögjünk még
azokért, kik e fölötte tiszteletreméltó szent hajlékba
ajánlatokat hoznak, vele jótékonyságot gyakorolnak, az itt
éneklőkért és szolgálatokat teljesítőkért!
Emlékezzél
meg, Urunk, hogy test vagyunk, elenyésző és vissza nem térő
lehelet. Esengve kérünk, szüntesd meg a betegséget. Csillapítsd
le a gyorsan terjedő járványt, mert nem a holtak dicsérnek téged,
Urunk, sem azok, kik a föld alá szállanak, hanem mi, élők
dicsőítünk és szívünk keservében sóhajtozva kérünk téged,
hallgass meg minket és könyörülj.
Mindenkinél
többet vétkeztünk ellened és gonoszul cselekedtünk, urunk, és
ha valódi bűnbánatra el nem jutottunk, szándékunkat bűnbánat
gyanánt fogadd tőlünk. Légy irgalmas és szabadítsd meg
szolgáidat a halálhozó betegségtől és gyötrő fájdalmaktól.
Siránkozva kérünk téged, Mindenható, gyorsan hallgass meg minket
és könyörülj.
Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy,
és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és
mindenkor s örökkön-örökké.
Amen.
Bubnó T. feld. magyarul, Add Urunk
(Efrém)
4. hang; dallama: Elcsodálkozott József.
Add Urunk, hogy ez estén / minden bűntől
megőrizzük magunkat. / Áldott vagy te, Urunk, atyáinknak Istene;
/ dicséretes és dicsőséges a te neved mindörökké. Amen. /
Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, / amint tebenned bíztunk. /
Áldott vagy te, Urunk, / taníts meg minket a te igazságaidra. /
Áldott vagy te, Uralkodó, / oktass bennünket a te igazságaidra. /
Áldott vagy te, Szent, / világosíts meg minket a te igazságaiddal.
/ Uram, a te kegyelmed örökké, / kezeid munkáit meg ne vesd. /
Téged illet a dicséret, / téged illet az ének. / Téged illet a
dicsőség, / Atya és Fiú és Szentlélek, / most és mindenkor /’
és örökkön-örökké. Amen.
Teljesítsük esti könyörgésünket az
Úrhoz!
Uram, irgalmazz!
Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz
meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!
Uram, irgalmazz!
Hogy ezen egész estét tökéletesen,
szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az
Úrtól!
Add meg, Uram!
A békesség angyalát, a hűséges vezetőt,
lelkünk és testünk őrzőjét kérjük az Úrtól!
Add meg, Uram!
Bűneink és vétségeink bocsánatát és
elengedését kérjük az Úrtól!
Add meg, Uram!
Jókat és hasznosakat lelkünknek és a
világnak békességet kérjünk az Úrtól!
Add meg, Uram!
Hogy életünknek hátralevő részét
békében és bűnbánatban töltsük, kérjük az Úrtól!
Add meg, Uram!
Hogy életünket keresztény módon,
gyötrelem és szégyen nélkül végezzük be, s hogy Krisztus
félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az
Úrtól!
Add meg, Uram!
Legszentebb, legtisztább, legáldottabb
dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát
minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész
életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!
Néked, Uram!
Mert jóságos és emberszerető Isten vagy
és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és
mindenkor s örökkön-örökké.
Amen.
Békesség mindnyájatoknak!
És a te lelkednek!
Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak!
Néked, Uram!
Legyen áldott és dicsőített a Te
országod hatalma, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor
és örökkön-örökké!
Amen.
Előverses sztihirák
5. hang
Téged,
megtestesült, / és a
mennytől külön nem vált Üdvözítő
Krisztust / az ének hangjain magasztalunk,
/ mert emberi nemünkért a keresztet és a halált elfogadtad,
/ mint emberszerető
Urunk, / ledöntvén a pokol kapuit,
/ harmadnapon föltámadtál,
/’ üdvözítve a mi
lelkünket.
Húsvéti
sztihirák
5.
hang. Saját dallam.
Elővers:
Keljen fel az Isten, /
és széledjenek el az ő ellenségei,
/ és fussanak orcája
elől, kik őt
gyűlölik!
Szentséges
Pászka lőn ma nekünk
kinyilvánítva, / az új és szent
Pászka, / titokteljes, legtiszteltebb
Pászka, / Pászka a megváltó
Krisztus, / szeplőtelen
Pászka, / nagy Pászka, a hívők
Pászkája, / a Paradicsom ajtaját megnyitó
Pászka /’ és minden hívőt megszentelő
Pászka.
Elővers:
Mint elenyészik a füst, enyésszenek
el, / mint elolvad a
viasz a tűz színe
előtt.
Jöjjetek,
/ ti, a dicső látványt hirdető
asszonyok, / és Sionnak
mondjátok: / Halld tőlünk Krisztus föltámadásának örvendetes
hírét, / gyönyörködjél, vigadozz és örvendj, Jeruzsálem,
/ látván Krisztus
királyt, /’ mint ékes vőlegényt, kiszállni
a sírból!
Elővers:
Úgy vesszenek el a bűnösök Isten színe
elől, / és az igazak
vigadjanak!
A
kenethozó asszonyok /
korán reggel az Életadó sírjához
érkezvén, / angyalt találtak a sírkövön
ülve, / ki szólván hozzájuk,
mondá: / Mit keresitek az élőt a holtak
között, / mit siratjátok az enyészhetetlent
az enyészetben? / Menvén, ezt hirdessétek
/’ az ő tanítványainak!
Elővers:
Ez a nap, melyet az Úr szerzett;
/ örvendezzünk és
vigadjunk azon!
Szépséges
Pászka, / az Úr Pászkája,
/ Pászka! /
Legtisztesebb Pászka
/ tűnt föl ma
nekünk; / Pászka, örömmel egymást
öleljük; / ó Pászka, a szomorúság váltsága!
/ Mert ma a sírból, mint palotából, felragyogott
Krisztus, / és az asszonyokat örömmel eltölté,
mondván nekik: /’ Ezt hirdessétek az
apostoloknak!
Dicsőség…
8. hang. Az igazság lelki napja,
Krisztus Isten, / a
vakon született
embert / legtisztább érintésed által kétszeresen fölvilágosítván
/ nyisd meg a mi lelki szemeinket
is, / tégy bennünket a világosság
fiaivá, / hogy hittel kiáltsuk
néked: /’
Emberszerető,
dicsőség néked!
Elővers:
Most és mindenkor és
örökkön-örökké.
Amen.
Feltámadás
napja van, / világosodjunk fel ezen
ünnepéllyel, / és egymást, mint testvérek,
öleljük! / A feltámadás
által / gyűlölőinknek
is / bocsássunk meg,
/ és így énekeljünk:
Föltámadt
Krisztus halottaiból,
/ legyőzte halállal
a halát, / és a
sírban lévőknek /’
életet ajándékozott.
Háromszor.
Bubnó László feld.: Most bocsásd el
Uram (Efrém)
Most bocsásd el, Uram, / a te szolgádat / a
te igéd szerint békességben, / mert látták szemeim / a tőled
küldött Üdvözítőt, / kit rendeltél minden népek színe elé,
/ világosságul a pogányoknak / megvilágosítására, /’ és
dicsőségül a te népednek, Izraelnek.
Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan
irgalmazz nekünk! (Háromszor)
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és
Szentléleknek most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.
Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk,
tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket!
Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és
Szentléleknek most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg
a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi
kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy
minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert tied az ország, a hatalom és a
dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és
örökkön-örökké!
Amen.
Tropárok
Tropár
5. hang
Az
Atyával és a Szentlélekkel egy kezdetnélküli
Igét,
/ ki a Szűztől a mi üdvözítésünkre
született,
/ énekeljük és imádjuk,
ó hívek,
/ mert önként kegyeskedett a keresztre fölemelkedni,
/ hol a halált elszenvedte,
/’ és a holtakat az ő dicsőséges feltámadása által
föltámasztotta!
Dicsőség…
most és…
5.
hang.
Üdvözlégy, Urunknak szeplőtelen
Szülője!
/ Üdvözlégy a hozzád menekülők védfala és
oltalma!
/ Üdvözlégy a tengeren hajózók biztos
révpartja!
/ Üdvözlégy Tisztaságos, ki szülted testileg Teremtődet és
Istenedet!
/ Ne szűnjél meg könyörögni mindazokért,
/’ kik dicsőítik és imádják a te szülöttedet.
Elbocsátó
Bölcsesség!
Adj áldást!
Krisztus, a mi Istenünk ki áldott és
dicsőített öröktől fogva.
Tedd erőssé, Isten, az igaz katolikus hitet
örökkön örökké!
Legszentebb Istenszülő üdvözíts minket!
Tündökölj,
tündökölj, mennyei Jeruzsálem, / mert az Úr dicsfénye fölötted
fölvirradt! / Örvendj mostan és vigadozz, új Sion-hegy, / és te
gyönyörködjél, tiszta Istenszülő, /’ Fiad föltámadásán!
Dicsőség néked, Krisztus Istenünk, a mi
reménységünk, dicsőség néked!
Föltámadt Krisztus halottaiból, / legyőzte
halállal a halát, / és a sírban levőknek / életet ajándékozott.
Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Adj áldást,
uram!
(A pap az elbocsátó imádságot mondja.)
Amen.
Az Úr áldása reátok az ő kegyelmével
és emberszeretetével mindig, most és mindenkor és örökkön
örökké!
Amen.
Simera Christos anesti – görög húsvéti ujjongó népének (Efrém)
Részlet
Cleopa Atya szól hozzánk című könyvből, 65-71.oldal
„Egyetlen
szót kiáltott, de szívből mondta, amíg le nem győzte Isten
jóságát; ahogy Krisztus is megjegyezte: Ó, asszony, nagy a te
hited!” (V.ö.: Mt 15,22-28)
Leszállván
az elme a szív felé, ő találkozik az első vámmal, a
képzelettel. Észrevetted, hogy néha imádkozol, és elcsodálkozol
azon, hogy mi minden meg nem jelenik elmédben? Egy képzelet,
vagy az, aki megbántott téged, vagy az aki elbolondított egy
szenvedéllyel. És akkor a képzelet, az imádság idején a szív
felé haladva, megállítja elménket.
Ez az első
állomás. Aszkéta Szent Níl, ezt mondja a Filokáliában: Boldog
az az elme, amely eljutott oda, hogy Krisztushoz imádkozzon képzelet
nélkül! Az Üdvözítő elméjének nem volt képzelete, mondják a
szent teológusok. Mert Ő volt az Új Ádám, és azért jött, hogy
helyreállítsa a régi Ádámot, ahogyan az, a paradicsomban volt.
Mert Ádám
is, amikor Isten megalkotta a mennyben, nem volt képzelete, nem volt
elképzelése. A sátán beképzeltsége miatt esett el, mert
Istenhez akart hasonló lenni, ahogyan Ézsaiás Próféta mondja:
„Azt vetted a fejedbe, hogy: Felmegyek a felhők fölé, az egekben
lévő északi hegyek fölé, az ég csillagai fölé teszem
trónusomat és a Magasságoshoz leszek hasonló.” (Iz 14,13-15).
Lucifer ezt
éppen csak hogy elképzelte, Isten máris levetette az égből, mert
azt képzelte el, hogy hasonló lesz hozzá, nem gondolva arra, hogy
ő csak teremtmény. Mert Isten csak gondolatával teremtette meg
Lucifert, és egy pillanat alatt romba tudja dönteni.
Úgy Ádám
is, mikor elesett, gondolat által esett el. Mit mondott neki a
sátán? Nem fogsz meghalni, hanem olyan leszel, mint az Isten,
ismervén a jót és a rosszat. (Ter 3,4-5) És ahogyan elképzelte
Ádám, hogy olyan lesz, mint az Isten, a képzelete által elesett
Isten ajándékaitól, és kiűzetett a menyből. Ezért az isteni
atyák a képzeletet a démonok hídjának nevezik. Egy bűn sem jut
át az elmétől az érzelmekhez (a szívbe), ha először nem
képzeli azt el az ember elméjével.
Tehát, az
imádság idején semmit sem szabad elképzelned. Sem szent
elképzeléseket, sem Krisztus a Szent Kereszten, sem az Ítélő
széken. Semmit. Mert minden képzelet a szíven kívül van és ha
te ezeknél maradsz, hogy hódolj nekik, akkor nem Krisztushoz fogsz
hódolni.
Az elmének
a szívbe kell leszállnia, mert a szív az elme szobája. Ez a
szoba, amiről azt modja Krisztus: Te, amikor imádkozol, menj be
szobádba, és zárd be az ajtót és imádkozz titokban Atyádhoz,
és Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet majd neked. (Mt 6,6) Ti
azt hiszitek, hogy a szoba, az, ami fából van, az a ház? Ha így
értitek, akkor betű szerint veszitek.
Az isteni Atyák ez alatt teljesen mást értenek: Három ajtót kell bezárnod, amikor imádkozol! A fajtót, az emberek miatt; az ajkak ajtaját, a szavak miatt, hogy ne beszélj senkivel csak Istennel; és a szív ajtaját, a lelkek miatt, hogy leereszkedj elméddel a szív kamrájába. Mert a szív az elme kamrája.
Hallgasd,
mit mond az isteni Szíriai Izsák Atya: Ember, ereszkedj le elméddel
szíved kamrájába, és akkor eljutsz az égbe. Mert az is az ég
kamrája, a Mennyek Országáé. De ki mondta nekünk, hogy a Mennyek
Országa szívünkben van? Krisztus. Nem megmondta-e, hogy A Mennyek
Országa szívünkben tibennetek van? (Lk17,21) Íme tehát, a
Mennyek Országa, a szívünkben van. És amikor eljutunk elménkkel
a szívünkbe, a Mennyek Országába érkeztünk meg.
Tehát,
midőn leszáll az elme a szív felé az imádság ideje alatt, két
vámmal találkozik: először a képzelet vámjával, majd
az értelem vámjával a szív kapujában. A bölcs ember, egy
szempillantás alatt átjut rajtuk.
Az imádság
legrövidebb törvénye az, hogy ne képzelj el semmit, amikor
imádkozol. Háromféle képzelgés van: rossz, jó és szent.
Ne fogadj el semmilyen képzeletet. Mert ha megállsz a képzeletnél,
akkor az elméd nem tud a szívedbe hatolni, az imádság ideje
alatt. Viszont itt, az értelem vámjánál, ami a szív kapujánál
van, más, rossz lelkekkel találkozol. Mondok egy példát, hogy
megértsétek.
Az értelem vámjánál lelkünket, a sötétség teológusai és a pokol filozófusai fogadják, és lelki gondolatokat adnak elménknek. Elménknek, Szent Vazul vallomása szerint, megvan az a sajátossága, hogy örökké, jó vagy rossz gondolatokat fakaszon. Az elmének pedig nem hibája, hogy belőle jó és rossz gondolatok fakadnak. Mert azt őrli meg a malom, amit beleöntünk. Mi határozzuk el, hogy engedünk-e utat a gondolatoknak.
Néha
megállsz imádkozni, térdepelve vagy állva, székre vagy lócára
ülve, de tudsz imádkozni fekve is, amikor beteg vagy öreg vagy,
ahogyan Sínai Szent gergely mondja: „Az öreg és a beteg, le
is feküdhet fejét egy párnára téve, ha nem tud megállni a
lábán, csak imádkozzon.” Isten nem a testhelyzetedet nézi,
hanem az elmédet és a szívedet. Amikor imádkozol, egyszer csak
azt veszed észre, hogy a Szent Írás szavai jelennek meg előtted –
tehát nem rossz szavak – ahogyan az Üdvözítő is megkisértetett
Karantán hegyén. Nem a Szent Írásból lett megkisértetve? Vesd
le magad, mert meg van írva: Az Ő angyalainak parancsol Teérted,
és kezükkel felemelnek téged, hogy kőbe ne üsd lábadat. (Mt
4,6)
Láttad,
hogy az a feladatunk, hogy a Szent Írás által megkísértsenek? Ez
történik a mi elménkkel is, amikor az le akar szállni a szívbe
az imádság közben. És az értelem vámjánál, amely a szív
kapujánál van, például ezek a szavak jutnak eszedbe: Elvetted
a tengertől a Te lovaid, sok vizet felkavarva. Vagy: Hiányoztak az
eledeltől a juhok, amikor nem lesznek az ökrök a jászol mellett.
Mi ez,
hiszen az Írásból való, vagy nem? Kik az ökrök, kik a juhok? Mi
ennek az értelme? És elméddel egyből Szent maximosz
magyarázataihoz mész: Az értelmi ökrök – mert az ökrök
nagyobbak, mint a juhok – az apostolok, püspökök, és papok, a
vezető Egyház, vagyis a hierarchia. Mik a juhok? Az engedelmes
Egyház, vagyis a vezetett nép. Milyen sokszor nevezte Krisztus a
vezetett népet juhoknak? Beszélő juhoknak!
Mi a jelentése a jászolnak, amiből az ökrök is és a juhok is esznek? Krisztus Egyháza. Mert a vezető és az engedelmeskedő Egyház is Legtisztább Titkokkal táplálkoznak, a Szent Atyák tanaival, a Szent Atyák régi és új írásaival, minden dogmával, az Evangéliumoknak a magyarázataival. Mindez honnan van? Ebből a jászolból, ami az Egyház.
De
mit mond itt a Szent Lélek? Hiányoztak az eledeltől a juhok,
amikor nem lesznek az ökrök a jászol mellett. Azaz, hiányozni
fog Krisztus népe az Egyházból, amikor nem lesznek a pásztorok az
Egyház mellett, mivel az ökrök jelképezik az Egyház
pásztorait. Íme, milyen igaz és magas értelmű gondolat háborgat
az imádság idején! De az ellenség ezért nem haragszik meg,
amikor azt látja, hogy gondolkodsz. Sőt, örül annak, hogy
teologizálgatsz, amikor imádkozol!
Testvéreim,
ezeknek nincs mit keresniük az imádság ideje alatt. Aranyszájú
Szent János mondja: „Te, amikor imádkozol, ne teologizálj, mert
kicsúfolnak a démonok!” Amikor imádkozol, szíved legyen
töredelmes és alázatos, ez a szív fájdalma a bűnökért és az
alázatért. Ez Isten titka, az értelmes elme forrása az égből és
a földön.
Tehát,
nem szabad teologizálgatnod az ima ideje alatt. Mivel, ha szóba
állunk az ima ideje alatt valamely lelki gondolattal – legyen az
akár a Szent Írásból is – nem imádkozunk, hanem
teologizálgatunk.Ez azt jelenti, hogy a Szent Írás
szavaira gondolunk. Mivel az értelem ezen vámja a szív
kapujánál van, nem szabad egy szót sem szólni imádság közben a
Szent Írásból. Hanem, az imádság alatt ereszkedj le szívedbe
egyetlen gondolattal; azaz csak a mi Urunk, Jézus Krisztus nevére
gondolj.
Tehát
ezzel a gondolattal ereszkedjünk le szívünkbe, mondván: „Uram,
Jézus Krisztus, Isten Fia, irgalmazz nekem bűnösnek”. Más
gondolattal ne foglalkozzál. Ahogyan fentebb már mondottam, a
képzelet vámjánál, egyetlen egy képzelet sem – legyen az
bármilyen szent is – nem a szívben, hanem a szíven kívül van,
és az elmét kihúzza a szívből. Így ezek a gondolatok is.
Mert
az ördögnek, akit a sötétség teológusának és a
pokol filozófusának neveznek, az a célja, hogy elménknek
teológizálgatnivalót adjon. És ő, ha akarod, az egész Szent
Írást elhozza neked, imád közben – mivel ő régi teológus –
és kívülről ismeri az egész Szent Írást, csak azért, hogy ne
imádkozzál! Tudja az ördög, hogy égeti őt az imádság.
Ezért
hoz neked szövegeket -imádság közben – az Apostolból, az
Evangéliumból, sőt, még a templomban halott prédikációkból
is. Te imádkozol és az ördög nagy dolgokat tár eléd,
racionális értelemben vett lelki dolgokat. Akkor te, a lelki
kevélység éllapotába kerülsz: „Azért jutnak eszembe ilyen
magasztos szavak, mert most Istenhez imádkozok”. És az ördög
fülig érő szájjal röhög rajtad! Te akkor nem imádkozol,
hanem teologizálgatsz. Üdvözítőnk tanítása szerint, így kell
imádkoznunk: Ti, amikor imádkoztok, ne beszéljetek sokat, mint
a képmutatók, akiknek az az érzésük, hogy sok szó által
hallgatja meg őket Isten! (Mt 6,5-7)
Krisztus
egyszerű imádságot kér tőlünk, vagyis egy szóval, egy
gondolattal imádkozzunk. Ismered a kánaáni asszony
történetét? (Mt 15,22-28) Krisztus után ment és csak néhány
szót kiáltozott: Jézus, Dávid Fia, irgalmazz! Szívből kiáltott.
Nem imádkozott sokat, egyetlen szót kiáltott, de szívből
mondta, amíg le nem győzte Isten jóságát; ahogy Krisztus is
megjegyezte: Ó, asszony, nagy a te hited!
Így
mi is, amikor imádkozunk, főleg a szív imájánál, amikor
elménkkel le akarunk ereszkedni szívünkbe, így imádkozzunk,
egyetlen egy gondolattal. Mert ha elhagyod a teologizálgatást
az imádság idején, Isten segítségével, az elme azonnal a szívbe
jut.
Az
elme kamrája a szív. Amikor azt hallod az Evangéliumban, hogy te,
amikor imádkozol, menj be a te szobádba, tudjad, hogy az elme,
szívbe való bejutásáról van szó. Mert ott van Krisztus,
megkeresztelésedtől fogva, ott áll és ott egyesül a menyasszony
a Vőlegénnyel, azaz szívünkben eggyé válik lelkünkkel
Krisztus.
Tehát,
mihelyt belépett az elme a szívbe, megjelenik annak természetes
jele. Úgy kezdődik, mintha egy tűz felmelegítené a szívet
a közepétől fogva. Majd átmelegíti egész szívedet, majd a
mellet, a vállakat, a gerinccsigolyákat, az egész testet és nagy
erővel verejtékezni kezd, és a szemek, nagy tűzzel, meleg,
bűnbánó könnyekket kezdenek önteni. Ezt nevezzük a tűz
imájának.
Mi történt ott? Találkozott a Vőlegény a
menyasszonnyal. Krisztus a mi lelkünkkel. Ez a lelki egyesülés
egy lélekké teszi az embert Istennel. Erről beszél az
Apostol: Aki a paráznákhoz ragaszkodik, az egy test vele… és aki
az Úrhoz ragaszkodik, az egy lélek vele. (1Kor 6,16-17) Ez a
szívbéli egyesülés és Istenhez való ragaszkodás, Jézus
Krisztus által, nagy lelki édességet és melegséget okoz.
Azonban, a munkálkodásnak nem alapja, sem az
édesség, sem a szívbéli melegség.A munkálkodás alapja
a szív megpuhítása, a bánat, a szív fájdalmával a bűn miatt,
és a bűnbánat kiontott könnyeivel. Lelkünknek ebben az
állapotában olyan nagy a boldogsága, olyannyira megkönnyebbül,
annyi lelki melegség és édesség önti el, hogy miután magához
tér szívének Jézus Krisztussal való egyesülésének
állapotából, három szót sem képes mondani.
Milyen boldog pillanatok, milyen édesség, és milyen
öröm volt az ő szívében! És ha ebben az állapotban maradna
az imádkozó ember, egy vagy két óráig – a szívbe
leereszkedett elmével, tehát szívvel egyesült elmével – amikor
magához térne, egy vagy két hétig, egyetlen evilági dolog se
jutna be szívébe!Szívének égboltja annyira kitisztulna,
hogy szíve légterét teljesen kitöltené a Szent Lélek
munkálkodása. Egy boldog szív, mely a bűnbánat könnyeivel
táplálkozott és azzal a nagy szeretettel, amely a Jézus
Krisztussal való egyesülésből ered. Ez a lelki szeretet, melyet
nem lehet szavakkal körülírni!
Tehát ez a szív imája, amiről már beszéltem,
amely olyan magas foka az imának, hogy tízezerből alig lesz rá
méltó egy ember! Viszont a lelki imádságra, amiről
legelőször beszéltem, alig lesz méltóvá egy ember, egy
nemzedéken keresztül.
De lehet, hogy megkérdezitek: „De Atyám, mi,
világiak, akik nem ismerjük ezt a módszert, és az imádságnak
ezt a számunkra magas bölcsességét, mi mit tehetünk?
Talán elveszünk?” Nem, de mivel az imádságról beszélünk, meg
akartam mutatni, hogy milyen az igazi imádság. Vagyis nem arról
van szó, hogy ha én az imának ezt a módját nem gyakorlom, akkor
ne is beszéljek róla másnak. Én se imádkoztam még így,
mióta az eszemet tudom! Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is
tudunk róla, mert a tudatlanság a lélek vaksága.
De tudod, hogy mit mond a gőg és az érzéketlenség
ördöge,ha csak egy csepp könnyet is ejtünk imádkozás
közben? „Íme, milyen remekül imádkoztál!” Pedig onnan,
még milyen hosszú az út a tiszta imáig! Olyan messze van, mint a
föld az égtől! Mondtam már, hogy az imának, a maga
növekedésében, nincsen határa. Mivel az ima egyesül Istennel,
ezért nincsen határa.