Hónap: 2020 április

„Engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”

április 10, 2020

Bibliai gondolatok (2020.04.10. Nagypéntek)

Pál apostol levele a filippiekhez 2,1-11

Krisztus példája: engedelmessége a kereszthalálig

2 1Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, 2akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. 3Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; 4és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. 5Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: 6aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; 8megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; 11és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Részletek Áthoszi Porfíriosz atya élete című könyvből, 56-59.oldal

„A lelki élet titka: az engedelmesség

„A Szent Hegyen sokan éltek titkos elvonultságban. Anélkül haltak meg, hogy bárki ismerte volna őket. Én is így, titokban akartam élni. Nem akartam igehirdető vagy ehhez hasonló lenni. Az sem fordult meg soha a fejemben, hogy elhagyjam a Szent Hegyet. Egy kisgyermek a valódi pusztaságban! Azért, hogy átéljem a pusztai életet és a teljes magányt, fölmentem a hegyre, és hosszú órákra ott maradtam, mivel úgy akartam élni, mint egy remete. Vadon termő növényeket gyűjtöttem, és ez volt a táplálékom. Ezzel is az aszkézist gyakoroltam. Teljes magányban akartam élni, mint Kunyhós Szent János, az a Szent, akit már kiskoromban megszerettem. Ő volt a legkedvesebb szentem. Ő volt az, akit követtem. Mély benyomást tett rám, hogy ott tudott élni a szülei közelében, a kunyhóját is mellettük építette föl anélkül, hogy fölfedte volna magát előttük, és közben szüntelenül erősítette őket: „Kunyhódat szüleid kapuja elé emelted,”

„A lelkiatyámnak mindent elmondtam. Igen, mindent, amit a fejemben megfordult, ő pedig valahányszor azt látta, hogy valamit túlzásba viszek, csak ennyit mondott:

  • llúzió, gyermekem.

Az életem maga volt a Paradicsom. Ima, istentiszteletek, kézműves munka és engedelmesség az atyáknak. Ám az engedelmességem nem kényszerűségből, hanem szeretetből fakad. Ez az áldott engedelmesség nagy lelki hasznomra vált. Megváltoztatott. Éber lettem, gyors, testileg-lelkileg erősebb. Hozzásegített ahhoz, hogy mindent megismerjek. Éjjel-nappal dicsőítenem kell Istent, mivel arra méltatott, hogy így élhessek itt a földön.

Az engedelmességet tanulmányoztam, az engedelmességben merültem el.Minden más magától jött, amelyben Isten az életem során részesített. A lelki éleslátás karizmáját is az engedelmesség miatt kaptam. Az engedelmesség a Krisztus iránti szeretetről árulkodik. Krisztus pedig külnösen szereti az engedelmes szívűeket. Ezért mondja az írás: „Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak” (Péld 8,17). A Szentírásban minden meg van írva, csak rejtett módon.

Nagy buzgóság volt bennem a lelki dolgok iránt

Az atyák sohasem írták elő, hogy mit tegyek. Kezembe adták az imafüzért, és csak ennyit mondtak:

  • Végezd az imát!

Semmi többet. Látták, mennyire fanatikus vagyok, ezért nem beszéltek sokat, azt sem mondták meg, mit olvassak. A nagy egyházatyáktól, akik szigorúságukról voltak híresek, semmit sem engedtek olvasni. Így nem volt szabad olvasnom Szent Efrémet, Szent Ízsákot, Létrás Szent Jánost, Új Teológus Szent Simeont, az Evergetinoszt és így tovább. Ezeket mind megtiltották. Így történt, hogy engedelmességből csak A szentek életét, a zsoltároskönyvet, a könyörgő kánonokat, az Oktoihoszt és a Minea szövegeit olvastam, és ezekből tanultam meg olvasni. Korábban ugyanis nem tudtam. De nagy buzgóság volt bennem a lelki dolgok iránt. Időnként bementem a Szent György-templomba, amelynek az építésében magam is részt vettem, és sok mindent énekeltem az énekes részekből. Legjobban a Szentháromság kánonjait szerettem, s minden olyan éneket, amelyet átjár az Isten utáni forró vágy, a szeretet. Ezek siratóénekek voltak, szerelmes dalok, nem is tudom, minek nevezzem őket. Közben patkokban folytak a könnyeim, ámde nem a bánat, hanem az öröm, az isteni öröm könnyei voltak. Meg voltam hatva. Mindent szépen énekeltem! Ez volt az életem! Az Úr kegyelme, nem a saját erőm éltetett. Mindez az Úr kegyelmének, nem pedig az én okosságomnak vagy tanulmányomnak volt köszönhető, hiszen nekem semmi ilyesmim nem volt. Az égvilágon semmim sem. Minden Isten kegyelmének ajándéka volt.

Ámde olykor-olykor letértem az útról. Bizonyos dolgokba az atyák megkérdezése nélkül fogtam bele. Képzeljétek el, azért, hogy az értelmem megtisztuljon, nekiálltam kívülről megtanulni a Szentírást. Az elején kezdtem, Szent Máté evangéliumával. Egyik nap alkalom nyílt arra, hogy elmondjam fejből János evangéliumának első fejezetét az atyáknak. Amikor befejeztem, leszidtak, mivel anélkül tanultam meg, hogy áldást kértem volna rá.”

Részlet Beáta nővér OCD: Avilai Szent Terézzel a bensőnkbe vezető úton című kiskönyvéből, 39.oldal

„Teréz tanácsa a harmadik lakás végén: a készséges engedelmesség, lelki vezető választása:

„Azt hiszem, nagy hasznára lenne azoknak, akik az Úr jóságánál fogva ebben az állapotban vannak (ami – mint modntam – nem kis irgalom, mert igen közel vannak ahhoz, hogy magasabbra jussanak), ha sokat fejlődnének az engedelmességre való készségben. És, még ha nem is lennének szerzetesek, nagyszerű dolog lenne, ha volna, akihez fordulhatnának – ahogy sokan teszik -, hogy semmiben se a maguk akaratát kövessék, mert rendszerint ez az, amivel kárt okoznak maguknak. De nem egy másik magunkfajtához, ahogy mondani szokás, aki mindenben csak tapogatózik, hanem olyanhoz, aki már nagyon elszakadt a világ dolgaitól, mert nagymérttékben segít az olyannal való érintkezés, aki már ismeri ezeket, hogy megismerhessük magunkat. Mivel bizonyos dolgok, amelyeket lehetetlennek tartunk, másnál látva lehetségesnek tűnnek, és az egyszerűség, amellyel teszik azokat, nagyon lelkesítő, s az ő repülésük mindket is repülésre bátorít, ahogy a madarak fiókái teszik, amikor tanulnak, mert ha nem is azonnal indulnak nagy repülésre, de fokról fokra utánozzák szüleiket”.

Mt 28,16-20 „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”

Az apostolok kiküldése

16A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. 17És amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek. 18Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. 19Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, 20tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

János evangéliuma 16,23-33

Jézus az imádság meghallgatását ígéri

23Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. 25Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, 27mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem. 28Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba, de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek. 29Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz. 30Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy Istentől jöttél. 31Jézus így válaszolt: Most hiszitek? 32Íme, eljön az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.

PRÁGAI SZENT ÁGNES +1282.

április 8, 2020

PRÁGAI SZENT ÁGNES

Június 8.
* Prága, 1205. + Prága, 1282. március 2.

Apja I. Ottokár cseh király, anyja Konstancia, III. Béla királyunk unokája volt. Hatalomra törő apja, aki minden eszközt megengedettnek tartott arra, hogy a német birodalomtól minél függetlenebbé tegye országát, a kis Ágnest afféle sakkfiguraként ide-oda mozgatta jellemtelen politikai játékainak sakktábláján. Először eljegyezte a gyermeket a sziléziai herceg, Henrik egyik fiával. Nagy szerencse és kegyelem volt ez Ágnes számára, mert így elkerülhetett a prágai udvarból. Ágnest jövendő férje édesanyjának, a későbbi Szent Hedvignek gondjaira bízták, aki a trebnitzi cisztercita nővérek kolostorában helyezte el őt. Ez a kolostor volt Hedvig legkedvesebb alapítása, s az a három év, amit Ágnes ezeknél a magasan művelt nővéreknél töltött, döntő hatással volt egész életére.

Amikor Ágnes jegyese egy vadászaton szerencsétlenül járt, a kislányt hazavitték Prágába, és egy időre a premontrei nővérekre bízták Doksonyban. Közben a becsvágyó apa új, politikailag még előnyösebb kapcsolatot keresett. Elígérte Ágnest II. Frigyes császár trónörökösének, a későbbi VII. Henrik királynak, és nevelésének befejezésére Ausztriába küldte a Babenbergek udvarába. Hamarosan azonban ürügyet keresett és talált ennek az eljegyzésnek a fölbontására is, hiszen lányáért most már a hatalmas angol király, III. Henrik, valamint maga — az időközben megözvegyült — II. Frigyes császár versengett. Mit sem törődve immár felnőtt leánya ellenkezésével, aki mindenáron szerzetesnő akart lenni, eljegyezte őt a császárral. Mielőtt azonban az esküvőre sor kerülhetett volna, 1230- ban váratlanul meghalt Ágnes apja, Ottokár, s ekkor a pápa, IX. Gergely segítségével Ágnesnek sikerült rávennie Frigyest, hogy adja vissza szabadságát.

A huszonöt éves hercegnő egy pillanatot sem késlekedett: királyi öltözetét durva darócra cserélte föl, s Prága város peremén, a nyomornegyedben keresett magának egy kis házat. Bizonyára Boldog Hedvig példája nyitotta föl szemét az elkényeztetett királyi gyermeknek, hogy már korán észrevette azt a minden képzeletet fölülmúló társadalmi igazságtalanságot, ami a különböző osztályokat elválasztotta egymástól, s ami arra késztette Assisi Szent Ferencet és Klárát is, hogy elhagyják szüleik előkelő városi otthonát. Őket követte a cseh hercegkisasszony is.

Atyja halála után hamarosan minoriták érkeztek Prágába. Ágnes rávette testvérét, Vencel királyt, hogy építtessen nekik kolostort (és Szent Jakab tiszteletére templomot) közvetlenül a kis ház közelében, ahol lakott. A minorita testvérek között két német is volt. Az egyik Wormsból származott, nevét nem tudjuk, a másik Kuttenbergi Theoderick volt. Ők tanították Ágnest, és beajánlották Szent Klárának, aki csakhamar olyan szívélyes viszonyba került vele, hogy a ,,lelke felének” mondta. Négy, szeretettől sugárzó levél maradt ránk, melyeket Ágneshez intézett. Egy klarissza kolostor alapításáról és megerősítéséről van bennük szó. Szent Jakab temploma mellett létesült a kolostor, s Klára öt nővért küldött közvetlenül maga mellől. 1234- ben Ágnes átvette a kolostor irányítását.

A kolostor körül csakhamar kórházak és árvaházak, menhelyek és lepratelepek egész koszorúja létesült. A gazdagok közül is sok harmadrendi csatlakozott hozzájuk vagyonukkal és munkaerejükkel. Különleges jelentőségű lett egy kórház-alapítása, melyben az ápolói munkát volt keresztes vitézek vették át. Ezek ,,Keresztes Lovagok a Vörös Kereszttel” néven szervezetbe tömörültek, s Ágnes gazdag alapítvánnyal látta el őket. A hercegnő szerény otthonából hamarosan egész városnegyed lett, melyben Ágnes három templomot is építtetett: Szent Ferenc, Mária Magdolna és Borbála tiszteletére.

Ágnes kolostora olyan vonzerőt jelentett, hogy II. Ottokár legidősebb leánya, valamint a legelőkelőbb nemesi családokból 12 leány kérte a fölvételét. Hamarosan újabb és újabb kolostorokat tudtak alapítani. Ezekben a kolostorokban úgy tartották a szegénységet, mint az Assisi melletti San Damianóban Szent Klára körül. A nővérek, akik gyermekkorukat többnyire fényűzésben és bőségben töltötték, új életet kezdtek: kemény vezeklésben és a legteljesebb szegénységben táplálták, ápolták és gondozták a szegényeket, Krisztus legdrágább testvéreit.

Ágnes a családja iránt is megőrizte nagy szeretetét. Ha a szükség úgy kívánta, erélyesen és okosan közbe tudott lépni ügyeiket támogatva. Halála előtt nem sokkal békét szerzett Vencel király és lázadó fia, Ottokár között.

Hetvenhét éves korában, 1282. március 2-án halt meg. 1930-ban a régi Jakab-templomban megtalálták a sírját. Boldoggáavatási perét 1936-ban újrakezdték, miután XI. Pius még könyvtáros korában a milánói Ambrosiana könyvtárban megtalálta az ügyre vonatkozó legfontosabb okmányokat. De mint egykor a huszita háborúk, most a II. világháború akadályozta meg az eljárás befejezését. Ágnes kolostorai egészen 1782- ig, II. József szekularizációs rendeletéig megmaradtak. Szentté avatását II. János Pál pápa végezte el 1989. november 12-én.

Forrás: https://archiv.katolikus.hu/szentek/0608.html

“Az Úristennek van humora!”

április 8, 2020

Részlet Alexander Schmemann – Oliver Clement: A nagyböjt és a húsvéti titok című könyvéből, 229-230.oldal

„Íme a Vőlegény jön éjfélkor, és boldog a szolga, kit virrasztva,

ámde méltatlan, akit lustálkodva talál.

Vigyázz, ó, lelkem, nehogy elnyomjon az álom, nehogy a halálnak átadatva

az Országból is kivettessél, hanem serkenj föl kiáltva:

Szent, szent, szent vagy, Istenünk!

Az Istenszülő kedvéért irgalmazz nekünk!

Éjfél az a pillanat, amikor a régi nap befejeződik, hogy átadja helyét egy új napnak.Így ez az óra a keresztény ember számára annak az időnek a jelképe, amelyben él. Bár az Egyház még ebben a világban van, osztozik gyengeségeiben és tragédiáiban, de igazi léte nem ebből a világból való, mert Krisztus Jegyese, és azt a küldetést kapta, hogy hirdesse és nyílvánítsa ki az Ország eljövetelét és az új napot. Élete állandó virrasztás és várakozás, olyan virrasztás, amelyik ennek az új Napnak a hajnala felé fordul…Tudjuk azonban, hogy milyen makacsul ragaszkodunk a „régi naphoz”, a szenvedélyeivel és bűneivel teli világhoz. Tudjuk, milyen mélységesen „ehhez a világhoz” tartozunk még. Láttuk a világosságot, ismerjük Krisztust, hallottuk beszélni a benne megvalósuló új élet békéjéről és öröméről, mégis szolgaságban tart a világ.”

“Többször elmondtam: jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?” – Olofsson Placid

Placid atya – Aki megjárta a Gulágot

(Filmajánló nehéz időkben!)

“Közhelyszerű igazság, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, és ez mutatkozik meg Placid atya tanúságtevő életében, sőt, elődeinek a sorsában is. Több mint háromszáz évvel ezelőtt XII. Károly svéd király csatát vesztett Bendernél a törökökkel szemben, de sikerült elmenekülnie. 1714-ben legendássá vált hosszú lovaglással – Erdélyen és Magyarországon keresztül – tért vissza országába. Több beszámoló és emlékmű is bizonyítja, hogy Pesten a Váci utca 64-ben szállt meg. Kíséretének egyik katonája, Albert Olofsson belázasodott, nem tudott tovább menni. Végleg Magyarországon ragadt, itt nősült meg. Placid atya édesapja, Olofsson Gusztáv evangélikus vallású volt, de felnőttként katolicizált. A budapesti műegyetem építész karán tanított, életét a tudománynak szentelte, nem gondolt nősülésre. Ám egy súlyos szembetegség miatt csak középiskolában vállalhatott munkát, s ekkor mégis úgy döntött, hogy megházasodik. Harminckilenc éves volt már, amikor nőül vette Reihardt Jusztinát, egy tolnai sváb család leányát. Két gyermekük született, mindketten egyházi pályára léptek: a lány, akit a filmben Placid atya csak „Nővérkém”-nek emleget, Ausztriában lett apáca, a Sacra Coeur rend tagja.

A dokumentumfilm elején és végén Placid atya beszél egy, a Gulágon raboskodókra emlékező ünnepségen, hangsúlyozva, hogy a közös szenvedés által különleges szeretetkapcsolat fűzte össze őket. Arra pedig egyetlen pillanatra sem szabad gondolni, hogy a földi életüket befejezők megszűntek létezni. Ők nem semmisültek meg, csak átléptek az örökkévalóságba. Egy másik képen zsúfolt templombelsőt látunk, a Placid atya századik születésnapján bemutatott szentmisén rendi elöljárója, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát úgy jellemzi az ünnepeltet, mint aki különlegesen erős a hitben, és olyan isteni kegyelem működik benne, amire mindannyian vágyakozunk.

A csaknem kétórás film többi részében Placid atya mesél. Mintha egy monodrámát látnánk, amelynek minden pillanatát áthatja a derű, a hit, a remény és a szeretet, még olyankor is, amikor szörnyűséges dolgokról van szó. Ez nem jelenti a rettenet bagatellizálását, Placid atyát a hite segítette át a leggyötrelmesebb, legkilátástalanabb helyzetekben is, mindenkor azt kereste, hogy mi Isten üdvözítő akarata, amelyet teljesítenie kell. Már egészen fiatalon úgy érezte, Isten üdvözítő akarata az, hogy ő bencés szerzetes legyen. Amikor 1946-ban a kommunisták letartóztatták, a legrosszabb az volt számára, hogy nem a főapátja tartóztatta le, aki Szent Benedek regulája alapján közvetítette a rendtársak felé az Úr üdvözítő akaratát. A budapesti bencés gimnáziumban tanított, az egyik elsős osztály osztályfőnöke volt. Diákjai szerették, felnéztek rá. Ekkor már doktori címmel rendelkezett, tanárként és tudósként is szép jövő előtt állt. A megbecsültség állapotából zuhant ki a társadalom legszélső perifériájára, oda, ahol az emberi élet a nullánál is kevesebbet ért, fogvatartói nem tekintették embernek, kegyetlenül bántak vele, kiszolgáltatottsága totális volt.

Placid atya azonban úgy emlékezik vissza, hogy a Jóisten ekkor is megmutatta, kifogyhatatlan az ötletekből. Miközben a folyosót mosta fel, magyar nóták dallamára énekelve tudatta a halálkamrákban kivégzésükre váró rabtársaival, hogy tartsanak bűnbánatot, ő pedig megadja nekik a feloldozást: „Ego te absolvo a pecatis tuis – És én téged feloldalak bűneid alól, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” – énekelte. Amikor egy halálraítélt fiatalember, akinek büntetését kegyelemből huszonöt év rabságra ítélték, közölte vele, hogy szavai hatására a halálkamrában raboskodók megbékéltek Istennel, Placid atya rádöbbent: nem a szovjet büntetőtörvénykönyv alapján ítélték őt el és vitték a Gulágra, hanem maga a Jóisten küldte őt oda. Küldetése nem az lesz, hogy bencés diákokat tanítson, hanem hogy erősítse lelkileg a fogolytársait, ne hagyja, hogy eluralkodjon rajtuk a reményvesztettség. Lelki szakmunkás lettem – jellemezte akkori szerepét. A Gulágon töltött tíz esztendő alatt mindvégig ezt tartotta szem előtt, és ennek szellemében fogalmazta meg a túlélés négy szabályát: A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember! Az öröm szükséges a túléléshez, ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat. Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi, hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket. Ez pedig hatalmas erőforrás volt ott, abban az életben – mondta Placid atya, boldog mosollyal az arcán, s ez a szívből fakadó öröm még sokáig megmarad az emlékezetünkben, a film megnézését követően is. S nem csodálkozunk azon, hogy a Gulág-tábor egyik parancsnoka, aki 1952 karácsonyán, amikor Placid atya és fogolytársai a szomorú és kilátástalannak látszó körülmények ellenére is boldogan ünnepelték a karácsonyt, azt mondta nekik: őt ateistának nevelték, de az, hogy ők ilyen siralmas helyzetben is így tudnak örülni, a legnagyobb istenérv számára.

Placid atya nemcsak rabtársainak volt lelki támasza, de a fogságból hazatérve még további hatvan évig hirdette az örömhírt, és adta vissza sokaknak a hitét, reményét. Ha valaki találkozott vele, biztos, hogy jobb emberré vált. Széll Péter dokumentumfilmjében szinte végig Placid atya beszél, Várszegi Asztrik főapát említett szavait leszámítva nincsenek értékelések, méltatások. Nincs is erre szükség, Placid atya visszaemlékezéseihez semmit nem kell hozzáfűzni. Legfeljebb idézni tíz évvel ezelőtt mondott szavait: „Jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?”

Placid atya – Aki megjárta a Gulágot
(Magyar dokumentumfilm, 113 perc, 2005).
Rendező: Széll Péter
Kiadta és forgalmazza: Etalon Film Kft. 

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír” Forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/placid-atya-aki-megjarta-gulagot

“A száraz tönk kihajt” -Virágvasárnap (április 5.)

április 6, 2020

Bibliai gondolatok – Virágvasárnap

Apostoli szakasz (Fil 4,4-9)

4Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. 5Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. 6Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. 7Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban. 8Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. 9Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene.

Evangéliumi szakasz (Jn 12, 1-18)

A betániai vacsora.

12 1Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. 2Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. 3Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. 4Az egyik tanítvány, az iskarióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: 5„Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” 6De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. 7Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. 8Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” 9Amikor megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. 10Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, 11mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban.

Bevonulás Jeruzsálembe.

12Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. 13Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” 14Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja: 15„Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján.” 16Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. 17S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. 18Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.

Részletek Alexander Schmemann -Oliver Clement: A nagyböjt és a húsvéti titok című könyvéből,

A Nagyhét

A Kereszt előjátéka (Lázár szombatja)

„A lelkileg hasznos negyven napot eltöltve kérünk Téged…, hogy szenvedésed szent hetét is megérhessük.

Ezekkel a szavakal fejeződik be a nagyböjt, amit a virágvasárnapot megelőző hét péntek alkonyati istentiszteletén éneklünk, és hozzálátunk, hogy – mint minden évben – megemlékezzünk Krisztus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. Ez pedig Lázár szombatjával kezdődik. Lázár feltámasztásának ünnepét, mely az Úr Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepéhez kapcsolódik, a liturgikus szövegek „a Kereszt előjátéká”-nak nevezik. A nagyhét összefüggésében nagyszerűen kitűnik, hogy mit is jelent ez a kettős ünnep. A két ünnep közös tropárionja így szól: „Az általános feltámadást…bebizonyítva a halottak közül fölkeltetted Lázárt, Krisztus”. Nagyon fontos, hogy így vezet be minket a Kereszt homályába az Egyház tizenkét legnagyobb ünnepének egyike. A fény és az öröm nemcsak ennek a nagyhétnek a végén ragyog fel, hanem már az elején megvilágítja, átragyogja az éjszakai sötétséget, hogy legigazibb jelentését nyilatkoztassa ki.” 215-216.oldal

Hozsanna (Virágvasárnap)

„Lázár szombatja liturgikus szempontból virágvasárnap előünnepének tűnik, annak a napnak az előünnepe, amelyen az Úr Jeruzsálembe való bevonulását ünnepeljük. Ennek a két ünnepnek közös a tárgya: a diadal és a győzelem. A szombat megmutatta az Ellenséget, aki a halál, a vasárnap hírül adja a győzelmet, Isten Országának diadalát és azt, hogy a világ Jézus Krisztust fogadja el egyedüli Urának. A szent városba való ünnepélyes bevonulás volt az egyedüli látható diadal Jézus életében. Mindeddig szándékosan visszautasított minden dicsőítést, és csak hat nappal húsvét előtt történt meg, hogy nemcsak szívesen elfogadta, hanem ki is provokálta ezt az eseményt. Amikor betű szerint betöltötte azt, amit Zakariás próféta jövendőlt: „Nézd, közeleg királyod, szamárcsikó hátán” (Zak 9,9) nyilvánvalóan azt akarta, hogy ismerjék el Izrael Messiásának, Királyának és Üdvözítőjének, s ekként is köszöntsék.” 220-221.oldal

A száraz tönk kihajt

Részlet Teresio Bosco: Don Bosco új életrajza című könyvéből, 156-157.oldal

Ebben a pillanatban nem egy angyal jött vigasztalni, hanem egy apró, dadogó ember. Pancrazio Soave. Mosószódát és tisztítószereket gyártott.

  • Igaz, hogy Ön egy laboratóriumnak keres helyet?
  • Nem laboratórium az, hanem Oratórium.
  • Nem tudom, mi különbség van közöttük, de van rá hely. Jöjjön velem és nézze meg! Francesco Pinardi a tulajdonos, aki egy nagyon becsületes ember.

Még mindig Valdocco területén, alig kétszáz méternyi távolságra „egy alig háznak nevezhető emeletes épületet talált, szúette lépcsővel és balkonnal, kert és mező vette körül.” A közelben volt az a „bizonyos ház” is, amit álmában látott. „Föl akartam menni a lépcsőn, de Pinardi úr és Soave is rám szóltak: -Ide ne, az Önnek szánt hely itt hátul van. Az csak egy fészer volt.”

Amikor a zarándokok napjainkban is elhaladnak a Segítő Szűz Mária-bazilika mellett, ott látják a háttérben azt a szerény, sötét kis épületet, amelyből kinőtt Don Bosco óriási műve. Csupa nagybetűkkel írták rá: „Pinardi-kápolna”. Az épületet 1929-ben a szaléziak kápolnává építették át.

Amikor Don Bosco 1846. április 5-én megérkezett oda, akkor még a Pinardi-ház északi részéhez csatolt sötét, alacsony fészer volt, úgy nézett ki, mint egy barakk. Egy kalaposmester műhelye volt, és mosónők használták raktárnak. A használható felület nem volt nagyobb, mint 15*6 m. Két kis tároló is tartozott hozzá.

Don Bosco nem is akarta elfogadni.

-Túl alacsony, nem tudom használni.

  • Átalakítom tetszése szerint – mondta Pinardi úr. – Lépcsőt csináltatok és kicserélem a padlózatot, de nagyon szeretném, ha itt lenne a laboratórium.
  • Nem laboratórium, hanem Oratórium – ismételte meg Don Bosco -, egy kis templom, ahol a gyerekek imádkoznak.

Pinardi úr félreértését az okozta, hogy abban az időben a környéken tényleg sok laboratórium épült. Csodálkozott egy kicsit, de rögtön folytatta:

  • Az még jobb. Kántor vagyok és tudok segíteni is egy kicsit. Két széket hozok: egyet a feleségemnek és egyet magamnak.

Don Bosco még mindig bizonytalan volt. Később mégis így válaszolt:

  • Ha megígéri, hogy az épületből 50 cm vastagságban kihordja a földet, elfogadom.

Nem akart többé havonta helyet változtatni. A bérleti díj évente háromszáz líra volt, csaknem a fizetésének a fele. Használhatta a fészert és a mellette lévő keskeny kis területet, ahol a gyerekek játszattak.

Visszatért a fiúkhoz és vitte nekik az örömhírt:

  • Hurrá, fiúk! Találtunk Oratóriumot. Lesz templomunk, iskolánk, és udvarunk is, ahol játszani lehet. Vasárnap már ott is leszünk. Ott van! A Pinardi-ház!

Virágvasárnap volt. Egy hét múlva Húsvét lesz, a Feltámadás ünnepe!

Amikor zúgtak a harangok

Francesco Pinardi állta a szavát. A kőművesek megerősítették a falakat és kijavították a tetőzetet. Az asztalosok felújították a padlózatot. Hihetetlen gyorsan dolgoztak, még akkor is, amikor napi tizenkét óra volt a munkaidő. Szombat estére mindennel elkészültek.

Az oltárra Don Bosco gyertyatartókat állított, melléjük egy örökmécsest és egy Szalézi Szent Ferenc-képet helyezett még el.

Április 12. nagy nap volt. Húsvét reggelén a város összes temploma díszbe öltözött és a harangok a nagy ünnepet, a Feltámadást hírdették. A Pinardi-háznak nem volt még harangja. Egyedül Don Bosco atyai hangja hivogatta a fiatalokat.

Sokan jöttek, nem is fért be mindenki a templomba. Százával voltak ott. Don Bosco megáldotta a kápolnát, és utána bemutatta az első szentmisét. Mise végeztével szinte a levegőben kapták el a reggelire kapott puha zsömlét, és utána ellepték a ház körüli mezőt. Örömük határtalan volt, végre lett egy ház, amely „egészen az övék” volt.

„Bosco Szent János, könyörögj érettünk!”

Április 4.

április 4, 2020

Részlet Lakatos László:Szentek virágoskertje, 291.oldal

Himnuszköltő József atya

József Sziciliában született istenfélő és erényes szülőktől. A gyermeket jó erkölcsben a könyvek ismeretében nevelték. Már gyermekkorában észre lehetett venni, hogy erényekben tökéletes ember válik belőle. Szelíd volt, csendes és alázatos. A szent könyveket sikeresen tanulta. Amikor Sziciliára rátörtek a barbárok, szüleivel Görögországba menekült. Ott a szaloniki kolostorba lépett és szigorú életet kezdett. Amikor kitört a szentképek elleni harc, József a legbuzgóbb védelmezői közé tartozott a szent képeknek. Ezért nemegyszer számkivetésbe küldték. Amikor utoljára visszatért a száműzetésből Konstantinápolyba, Ignác pátriarka pedig az egész konstaninápolyi papság gyóntatójává nevezte ki. Isten emberének és az atyák atyjának nevezte. Isten a lélekbelátás ajándékával tisztelte meg. Látta azokat a bűnöket, amiket az emberek el akartak előle titkolni. József atya csendesen hunyt el 883-ban az április 3-ról, 4-re virradó éjjel. Istentiszteleteink számára közel 300 kánont írt, ezért kapta a „himnuszköltő” címet.

Tanítás: A szentképek a mennyországot juttatják eszünkbe.

Fohász: Szent arcod szemlélése ébresszen bennem vágyat Utánad, Jézusom.

Szent György atya

A hallgatag György atya a malei hegyen Peloponézoszon élte szerzetesi életét. Ezért kapta a „malei” nevet. Tiszta szívvel élt, alázatossággal ékesítette életét, hittől és kegyelemtől ragyogott. A IV. században élt.

Szent Zoszima atya

Zoszima már gyerekkorától érezte magában a vágyat, hogy Istennek szolgáljon. Palesztina földjén, Tíruszban lett szerzetes, tapasztalt szerzetes lett, imádsággal és kézimunkával töltötte el életét. Egyszer olyan gondolatai támadtak, hogy volna-e valahol tökéletesebb ember. Valaki egy kolostorba irányította a Jordán mellé. A kolostori szokás szerint ő is kiment a pusztába a nagybőjtre. Ott a pusztában találkozott a bűnbánó Máriával, akiről 1-jén emlékeztünk meg. További életét a kolostorban töltötte el, meghalt 523-ban, majdnem 100 éves korában.

Szent Ferbuta vértanúnő és társai

Ferbuta szűz testvérével és szolgálójával –Perzsiában szenvedtek vértanúságot 341-ben, vagy 343-ban. A királyi udvarnál szolgálva azzal vádolták meg őket, hogy a királynét meg akarják mérgezni. A varázslók elhitették Szápor királlyal, hogy felesége úgy fog meggyógyulni, ha a keresztény nők szétvagdalt testrészei között mégyen át. Ezért vértanúi halálra ítélték őket.

Tanítás: A babonaság sok embertelenségre képes. Kerüljem.

Fohász: Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy. (Zsoltár 103,1)

“Jézus Krisztus, Isten fia”

április 3, 2020

Hészükhiosz a Batosz-kolostorból (7 – 8. század)

Hészükhiosz a Tüskebokor-kolostor apátja volt a Sinai félszigeten. Többet nem tudunk róla. Kétszáz bölcs tanítást írt “A lélek józanságáról és az imádságról”.

Részlet a Kis Filokália: A szívbéli imádság könyvéből, 93-97.oldal

A lélek józanságáról és az imádságról

A lelki józanság a lelkiélet művészete, mely Isten és a világosan átgondolt életvitel segítségével megszabadít bennünket a szenvedélyes gondolatoktól, szavaktól és cselekedetektől. Megadja nekünk a megragadhatatlan Isten biztos ismeretét, és megfoghatatlan módon feltárja az elrejtett isteni titkokat. Elvezet bennünket az Ó- és Újszövetség parancsainak teljesítéséhez, és hozzásegít az eljövendő élet javaihoz. Elsősorban a lélek tisztaságát jelenti, ez a legfőbb értéke. Sajnos a mai szerzetesek figyelmetlenségük és hanyagságuk miatt ritkán jutnak el idáig. Pedig Krisztus szerint “Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt 5, 2). Magas jutalmat jelent számunkra ez a boldogság. A lelki józanság a helyes, és Istentől elfogadott útra vezeti azt, aki kitartóan gyakorolja. Megnyitja az Istenben való elmerülés útját. A lélek hármas törekvése szerint megtanít bennünket arra, hogy hogyan cselekedjünk, hogyan őrködjünk érzékeinken, és hogyan gyarapodjunk naponta a négy főerényben.

“Ügyelj, nehogy gonosz gondolat támadjon szívedben.” (Mt 15, 9). Mózes, a nagy tör­vényhozó, vagy még inkább a Szentlélek, nem olyan bűnös gondolatot ért ez alatt, mely gyűlöletes Isten előtt, s amelyet az Atyák gonosz sugallatnak neveznek. Ha az ördög fülünkbe súgja vagy értelmünkbe oltja, gondolataink követik, s egyesülnek a szenvedéllyel.

A lelki józanság minden erény és minden isteni parancs teljesítésének útja. Az érzelemvilág szenvedélymentes hallgatásban, a minden csalódás ellen felvértezett lélek érzésében áll.

A vakon született nem láthatja a nap fényét. Aki nem él lelki józanságban, az nem tapasztalhatja a leereszkedő kegyelem dicsőséges ragyogását. Aki nem tartja magát távol a bűnös cselekedettől, melyet Isten gyűlöl, a bűnös szavaktól és gondolatoktól, az soha nem szabadul meg az Alvilág fejedelmétől.

A figyelmesség az érzelmek tartós nyugalma, amely nem ismer más gondolatot, mint hogy mindig azt mondja: “Jézus Krisztus, Isten fia”, és ahhoz kiáltson, aki bátran harcol oldalán, s megvallja azt, akinek hatalma van a bűnök megbocsátására. Arra kell törekednie, hogy örömeit és belső harcait egészen eltitkolja az emberek elől. Így az ördög nem talál ajtót, amelyen át gonoszságát a lélekbe csempészhetné, hogy e minden másnál tökéletesebb művet megsemmisítse.

A lelki józanság a lélek őrszeme, rendíthetetlenül és kitartóan áll az érzelmek kapujában, s minden érkezőt élesen szemügyre vesz, kihallgatja mesterkedéseiket, szavukat. A gonosz lelkeknek ugyanis egyetlen szándéka az, hogy becsapják, s ezáltal összezavarják lelkünket. Ha az éberséget gyakoroljuk, akkor az, amikor csak akarjuk, igen pontos tapasztalatban részesít bennünket a belső harc javára.

A kettős félelem – ti. a belső elhagyatottság és a megpróbáltatás félelme –, melyet Isten nevelő célzattal bocsát ránk, természetesen állandó és alapos éberséget szül lelkünkben, amikor a lélek arra törekszik, hogy a rossz gondolatok és cselekedetek forrását betömje. Az elhagyatottság és az Istentől küldött próbatétel alapja az, hogy megzavart életrendünket helyre akarja állítani, mivel az üdítő béke élvezetében éberségünk hanyaggá vált. A kitartó erőfeszítés szokássá válik, a szokás pedig állandó éberség, amely közvetlen bepillantást enged a belső harcba. Ha a szakadatlan Jézus-ima lépést tart vele, akkor ez megadja nekünk a lélek nyugalmát, mely az önhittségtől mentes, és Jézusnál talál otthonra. A lélek, mely folyvást Jézushoz kiált, és ellenségeitől Hozzá menekül, még ha úgy veszik is körül ellenfelei, mint vadászatkor a kutyák falkája a vadat, mégis férfias bátorsággal áll ellen, hisz erős a fegyverzete. Lesújtja ellenfeleit, mert aljas támadásukat jó előre felismeri. Fegyverzete: kitartó imádság a békét hozó Jézushoz. Így marad sértetlen az ellenségeivel folytatott harcban.

“Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram. Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7, 21). Isten akarata pedig – a 7. zsoltár 11. verse szerint – a gonoszság gyűlölete. A Jézus-imában gyűlöljük a gonosz gondolatokat és teljesítjük Isten akaratát.

Amint a tenger végtelen víztömeget ölel magába, úgy tölti el a lelki józanság a szívet mély és mérhetetlen hallgatással. Csodálatos, ugyanakkor kimondhatatlan örömöt hoz a léleknek, igazságot és szeretetet Jézus Krisztusban. A tiszta és áhítatos Jézus-imát ajándékozza a léleknek. Bár nagy erőfeszítést követel, mégsem ismeri a csüggedést és a csömört.

Árpád-házi Szent Margit szűz

április 2, 2020

Forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/arpad-hazi-szent-margit-szuz-2020

Szent Margitra, a nagy engesztelőre, IV. Béla király leányára emlékezünk ünnepén, égi születésnapjának 750. évfordulóján. Az Árpád-házi királylány 1270. január 18-án, huszonnyolc éves korában halt meg.

Margit 1242-ben született Spalatóban, Klissza várában (a mai Horvátország területén). Nevét Antióchiai Szent Margit, a középkor egyik legtiszteltebb női szentje után kapta, akinek ereklyéit Margit nagyatyja, II. András a Szentföldről hozta magával. Margit apja IV. Béla király, Szent Erzsébet testvére, anyja Laszkarisz Mária bizánci hercegnő volt. Édesanyja még a szíve alatt hordozta, amikor a tatárok Batu kán vezetésével 1241-ben betörtek Magyarországra. Béla király megkísérelte föltartóztatni őket a Sajónál, de súlyos vereséget szenvedett, és Dalmáciába kellett menekülnie. A szülők a születendő gyermeket Istennek ajánlották, és megtörtént a lehetetlen: messze Belső-Ázsiában meghalt a nagykán, s Batu a Duna–Tisza köze táján meghódított hatalmas területeket hátrahagyva összegyűjtötte lovasait, és sietve távozott kelet felé, hogy le ne maradjon az osztozkodásról.

Béla és Mária nem vonakodott fogadalmát teljesíteni: amikor Margit hároméves lett, a veszprémi domonkos nővérek gondjaira bízták.

A domonkosok rendi családja, amelyben Margit felnövekedett, akkor még csak néhány évtizede létezett. Béla király leánya részére új kolostort építtetett a Duna egyik szigetén (Nyulak szigete, ma Margit-sziget), Buda közelében. Itt tett fogadalmat Margit 1254-ben.

Atyja kétszer is fölkereste Margitot a kolostorban házassági ajánlattal, mindkét alkalommal biztosítva őt arról, hogy a fölmentést Róma minden bizonnyal meg fogja adni, hiszen a kilátásba helyezett házasságok igen nagy politikai előnyökkel járnának. Margit mindkettőt határozottan visszautasította, atyját pedig emlékeztette arra, hogy ő ajánlotta föl egykor Istennek.

A fennmaradt szenttéavatási akták Margit nővér- és kortársainak, élete tanúinak sok értékes és hitelt érdemlő vallomását is tartalmazzák. Ezekből kiderül, hogy Margit számára magától értetődő volt a szabályok szigorú megtartása, a kemény önsanyargatás, s a legnyomorúságosabb, utálatot gerjesztő betegek szolgálatában való hősies kitartás. Nagyon gyorsan és erélyesen leszoktatta nővértársait arról, hogy benne bármi módon is a királylányt tiszteljék. Egy szolgáló, akit csodával határos módon mentett meg a megfulladástól, a szenttéavatási akták szerint így tanúskodott: „Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok.”

Amikor megkérdezte Margittól egy nővér, hogyan kell imádkozni, ő csak elmosolyodott.

A szent királylány életének alapszabálya egészen egyszerűen hangzik, de a négy egyszerű tétel az evangélium egész tökéletességét magában foglalja: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.

Margit 1270. január 18-án, huszonnyolc éves korában halt meg, szeretettől és vezekléstől elemésztve. Halála óráját derűs arccal előre megmondta László király leánya, Szent Piroska ünnepére. Nemzetünk és rendje már kezdettől fogva boldogként tisztelte, sírjához zarándokok érkeztek, és hamarosan csodákat emlegettek. Különös tiszteletben részesült véluma (apácafátyla), mely meggyógyította IV. (Kun) László királyt.

V. István (Margit bátyja) leányának, Magyarországi Máriának (1258 körül – 1323) köszönhetően, aki nápolyi királyné volt, Margit tisztelete gyorsan elterjedt Itáliában. Első ábrázolásai itt születtek. Védőszentje elsősorban a magyar ifjúságnak, a nevelő- és gyógyintézményeknek, és békességszerzőként is tiszteljük.

Boldoggáavatási perét sohasem fejezték be, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték. 1943-ban avatta szentté XII. Piusz pápa.

A magyar nyelvű Margit-legenda forrása egy 1300 körül készült és Marcellusnak, Szent Margit lelkiatyjának tulajdonított latin nyelvű legendaváltozat volt. A fordításra 1300 és 1320 között kerülhetett sor, majd a nehezen érthető szöveget 1360 és 1409 között átdolgozták. A legenda Ráskai Lea 1510-ben készült másolatában maradt fenn.

Istenünk, szüzesség kedvelője és védelmezője, Árpád-házi Szent Margit a te kegyelmedből fonta egybe a szűzi élet szépségét a jó cselekedetek érdemével. Engedd, kérünk, hogy az üdvösséges bűnbánattal visszaszerezzük lelkünk tisztaságát! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen. 

Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon
Mezey László: Árpádházi Szent Margit lelkiségének forrásai (Vigilia, 1971. május)
Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000–1530)

Magyar Kurír
(bh)

Árpád-házi szent Margit szűz, könyörögj érettünk!