Hónap: 2019 október

Bibliai gondolatok – Szent Pál apostol gondolatai

október 23, 2019

Efezusiakhoz írt levél 6,1-4; 10-20

Szülők és gyermekek intése

6 1Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. 2„Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, 3mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”. 4Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.

Isten fegyverzetének felöltése

10Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. 11Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. 12Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. 14Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, 15sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. 16Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. 17Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. 18Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; 19és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, 20amelynek követe vagyok bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell.

Gondolatok a kis filokáliából A Keleti Egyház szerzetesatyáinak tanításai az imádságról

október 22, 2019

Photikei Diadokhosz

(Az 5. sz. közepén)

Merüljetek el a hit széles tengerében, amikor zúgnak a hullámai, de elmélkedjetek róla a teljes szélcsend idején is. A hit mélysége olyan, mint a feledés folyója, amelyben elfelejti az ember bűneit, és semmiféle helytelen gondolat nem zavarja.

Ha megtisztítjuk magunkat a buzgó imádság által, akkor elérünk a célba, ahová töre­kedtünk, és az Isten kegyelmével tökéletesen megtapasztaljuk a célt.

A léleknek minden időben ki kell tartania az Isten parancsainak gyakorlásában és dicsőséges Urának élő jelenlétében.

Ha égő fájdalommal fogadja a szív a sátán nyilait, de Isten harcosa érzi, hogyan találták el, akkor nehéz a léleknek megvetni a szenvedélyeket, mert még a tisztulás kezdetén áll. Aki megtapasztalta a bűn csúfságát, az túláradó örömmel tudja értékelni az isteni megbocsátás kincsét.

Ha valaki a szív tisztaságára törekszik, azt Isten jelenlétének állandó gyakorlásával kell megszereznie. Ez legyen egyetlen gyakorlata, és szakadatlan törekvése. Ha az ember meg akar menekülni a kárhozattól, minden pillanatban imádkoznia kell. Állandóan imádkoznia kell, a lelket összeszedettségben kell tartani az imádság idején kívül is.

Aki aranyércet akar olvasztani, annak nem szabad hagynia, hogy egy pillanatra is kialudjék a tűz az olvasztókemencében, mert különben az érc megtartja keménységét. Hasonlóképp történik azzal is, aki hol gondol az Istenre, hol nem, mert a megszakítással elveszti mindazt, amit az imádsággal megszerzett.

Az erényeket szerető ember az, aki az Istenre való gondolással szakadatlanul eltávolítja szívének földi salakját, hogy a gonosz lassan elemésztődjék a jóra való gondolás által, és a lélek eljusson a tökéletes természetes és természetfölötti ragyogására.

Gondolatok a kis filokáliából

október 12, 2019

A lélek józanságáról és az imádságról

A Keleti Egyház szerzetesatyáinak tanításai az imádságról

Hészükhiosz a Batosz-kolostorból (7 – 8. század)

A lelki józanság minden erény és minden isteni parancs teljesítésének útja. Az érzelemvilág szenvedélymentes hallgatásban, a minden csalódás ellen felvértezett lélek érzéséében áll.

A vakon született nem láthatja a nap fényét. Aki nem él lelki józanságban, az nem tapasztalhatja a leereszkedő kegyelem dicsőséges ragyogását. Aki nem tartja magát távol a bűnös cselekedettől, melyet Isten gyűlöl, a bűnös szavaktól és gondolatoktól, az soha nem szabadul meg az Alvilág fejedelmétől.

A figyelmesség az érzelmek tartós nyugalma, amely nem ismer más gondolatot, mint hogy mindig azt mondja: “Jézus Krisztus, Isten fia”, és ahhoz kiáltson, aki bátran harcol oldalán, s megvallja azt, akinek hatalma van a bűnök megbocsátására. Arra kell törekednie, hogy örömeit és belső harcait egészen eltitkolja az emberek elől. Így az ördög nem talál ajtót, amelyen át gonoszságát a lélekbe csempészhetné, hogy e minden másnál tökéletesebb művet megsemmisítse.

A lelki józanság a lélek őrszeme, rendíthetetlenül és kitartóan áll az érzelmek kapujában, s minden érkezőt élesen szemügyre vesz, kihallgatja mesterkedéseiket, szavukat. A gonosz lelkeknek ugyanis egyetlen szándéka az, hogy becsapják, s ezáltal összezavarják lelkünket. Ha az éberséget gyakoroljuk, akkor az, amikor csak akarjuk, igen pontos tapasztalatban részesít bennünket a belső harc javára.

A kettős félelem – ti. a belső elhagyatottság és a megpróbáltatás félelme –, melyet Isten nevelő célzattal bocsát ránk, természetesen állandó és alapos éberséget szül lelkünkben, amikor a lélek arra törekszik, hogy a rossz gondolatok és cselekedetek forrását betömje. Az elhagyatottság és az Istentől küldött próbatétel alapja az, hogy megzavart életrendünket helyre akarja állítani, mivel az üdítő béke élvezetében éberségünk hanyaggá vált. A kitartó erőfeszítés szokássá válik, a szokás pedig állandó éberség, amely közvetlen bepillantást enged a belső harcba. Ha a szakadatlan Jézus-ima lépést tart vele, akkor ez megadja nekünk a lélek nyugalmát, mely az önhittségtől mentes, és Jézusnál talál otthonra. A lélek, mely folyvást Jézushoz kiált, és ellenségeitől Hozzá menekül, még ha úgy veszik is körül ellenfelei, mint vadászatkor a kutyák falkája a vadat, mégis férfias bátor­ság­gal áll ellen, hisz erős a fegyverzete. Lesújtja ellenfeleit, mert aljas támadásukat jó előre felismeri. Fegyverzete: kitartó imádság a békét hozó Jézushoz. Így marad sértetlen az ellenségeivel folytatott harcban.

“Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram. Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7, 21). Isten akarata pedig – a 7. zsoltár 11. verse szerint – a gonoszság gyűlölete. A Jézus-imában gyűlöljük a gonosz gondolatokat és teljesítjük Isten akaratát.

Amint a tenger végtelen víztömeget ölel magába, úgy tölti el a lelki józanság a szívet mély és mérhetetlen hallgatással. Csodálatos, ugyanakkor kimondhatatlan örömöt hoz a léleknek, igazságot és szeretetet Jézus Krisztusban. A tiszta és áhítatos Jézus-imát ajándékozza a léleknek. Bár nagy erőfeszítést követel, mégsem ismeri a csüggedést és a csömört.

Bibliai gondolatok szent Pál apostoltól- A keresztény éberségről

október 12, 2019

1 Tessz 5,1-11

„5 1Ami az időt és órát illeti, testvérek, arról szükségtelen írnom. 2Hiszen magatok is pontosan tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 3Amikor azt hangoztatják: béke és biztonság, akkor éri őket hirtelen a pusztulás, akárcsak várandós asszonyt a fájdalom, és meg nem menekülnek. 4De ti testvérek, nem jártok sötétben, hogy az a nap tolvaj módjára lephessen meg. 5Hiszen mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. 6Ne is aludjunk hát mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. 7Az alvók éjjel alszanak, és a részegek éjjel ittasodnak meg. 8Mi azonban, kik a nappalé vagyunk, legyünk józanok és öltsük föl a hit és a szeretet páncélját, sisakként pedig az üdvösség reményét. 9Hiszen Isten nem a haragra szánt, hanem az üdvösség elnyerésére Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, 10hogy akár ébren vagyunk, akár szunnyadunk, vele éljünk. 11Ezért vigasztaljátok egymást, s legyetek egymás épülésére, mint ahogy meg is teszitek.”

KÉSZ előadás KÖRMENDEN

október 12, 2019

„A szolgálat gyümölcse a béke.” (Teréz anya)

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége
Körmendi Csoportja

Szeretettel meghívja Önt és kedves családját


Kocsis Fülöp


görögkatolikus érsek, metropolita

Az imában termékenyül a csend,
a csendben születik az ima


című előadására,

2019. október 15-én, kedden 18.00 órára

KÖRMENDRE

a Polgármesteri Hivatal nagytermébe.

(Körmend, Szabadság tér 7.)

A Szent Atyák gondolatai a fájdalomról és szenvedésről

október 9, 2019

Arra a kérdésre: „Vajon miért engedi Isten, hogy igaz és erényes emberek szörnyű betegségektől szenvedjenek?”, Epifániosz atya (1930-1989) így válaszolt: „Azért, hogy szenvedélyeik utolsó nyomaitól is megtisztuljanak, s a mennyben nagyobb koronát kapjanak. Ezenkívül ha egyszer Isten megengedte, hogy szeretett Fia szenvedjen és meghaljon a kereszten, mit mondjunk akkor az emberekről, akik – bármilyen szentek legyenek is – a vétkek foltjaival és piszkával szennyezettek?”

Az atya még hozzátett néhány, mindenki számára fontos dolgot: „A szenvedés megtisztít bennünket. Az ember valóban önmaga a szenvedésben; az öröm idején megváltozik, más lesz. A szenvedésben azzá lesz, aki igazán ő maga. Különös módon közelebb kerül Istenhez. Megérzi gyöngeségét.

Sokszor a siker és az öröm idején a -világ köldökének-, vagy ha úgy tetszik, a -mindenség közepének- hiszi magát. „Én vagyok, és senki más!”

A fájdalomban és a szenvedésben viszont jelentéktelen kis porszemnek érzi magát a mindenségben, aki abszolút módon függésben van, és Isten segítségét és támogatását kéri. Mindnyájan, akik akár lelki, akár testi fájdalmakat éltünk át, jól tudjuk: soha nem imádkozunk annyit és olyan jól, mint amikor a szenvedések közepette az ágyon fekszünk, vagy kemény lelki megpróbáltatásban van részünk.

Megfordítva, ha minden jól megy, elfelejtjük az imádságot, a bőjtöt és sok egyebet. Ezért engedi meg Isten a szenvedést.

Jeróniusz atya (1883-1966) mondta a fájdalomról: „Hálát adok Krisztusnak, ha alkalmat ad a fájdalomra. Akkor emlékezetembe idézem kínszevedését, és megfeledkezem a saját fájdalmamról. A fájdalom és a szenvedés szép és gyülölcsöző. A fájdalmat Isten ajándékának tekintem. Sokan voltak, akik Istent az átélt szenvedése által ismerték meg.