„Senki sem fog gonosszá válni a jó miatt.”

A másokkal folytatott gondolati háborúskodásról

Senki sem fog gonosszá válni a jó miatt.”

„Egy asszony jött hozzám panaszkodni, hogy a férje iszákos lett, ideges, én pedig azt mondtam neki: „Biztos nem a zsíros gombóc miatt kezdett inni”. Nem, hanem azért, mert valami nagyon megszomorította, és hogy ezt a szomorúságot kivesse magából, egy kicsit ivott, és azt hitte, hogy ezzel a fájdalmat egy kissé megölte. De később ez szokássá válik és az ember már nem tud megszabadulni az ivástól. „Biztos valamivel megszomorítottad: életeddel, tetteiddel, viselkedéseddel, vagy ha nem ezzel, akkor a gondolataiddal. Nem voltál valamivel elégedett, vagy ki tudja, mire gondoltál, amikor házasságra léptél vele, de a házasság az szentség”. A házasság békéjét nem szabad megzavarni, nemcsak a tetteinkkel, szavainkkal, de még gondolatainkkal sem, mert a szavak kimondott gondolatok.

Tádé atya meg van győződve arról, hogy nehézségeink legnagyobb része, saját rendezetlen bensőnkből ered. Szinte provokáljuk a problémáinkat, a konfliktusainkat.

Minden felebarátunkhoz egyenlőképpen kell viszonyulnunk. Nem szabad válogatnunk köztük oly módon, hogy nekem ez szinpatikus, amaz meg nem szinpatikus. Mert így, ennek a másik személynek, aki nem szimpatikus, hadat üzenünk. És nem fog minket tűrni. Bár külsőleg semmi okot nem adtatok rá, sem szóval, sem gesztussal, de belül, igenis ezt gondoltátok.

Vannak emberek, akik kimutatják rosszallásukat a felebarátjukkal szemben, vannak, akik csak bensőjükben fortyognak, de az eredmény ugyanaz. A másik ember vagy konkrétan meghallja a rossz szót, vagy akár tudatosan, akár tudatlanul megérzi az ellene irányuló rosszakaratot. Nem elég csak erőt venni magunkon és hallgatni, a szívünk gondolatait is meg kell változtatni. És nekünk magunknak kell elkezdenünk egy helyzet javításán dolgozni.

Sokan jönnek ide az otthoni háborúság miatt. Ma reggel is jött egy anya fiával. Ez az asszony már többször jött és panaszkodott, hogy milyen nehéz neki, és hogy nem szereti a menyét. Azt mondtam neki „A menyed fiatal, nem tudja még felfogni, hogy úgy kell szeretnie az anyósát, mint a saját anyját, de te már elég idős vagy, neked kell elgondolkodnod mindezen”. Ezen a földön természetes lett, hogy az édesanyát, amikor megházasítja a fiát, akármilyen angyali természetű is legyen, a menye lassan nem bírja elviselni. Kívülről minden szép, semmi sem látszik, de belül ott van az elégedetlenség. A meny nem tud erről a titokról, hogy neki kérni kell az Urat, hogy küldje el az Ő gyengéd angyalát az anyósának, és saját magának is, hogy legyen ereje úgy szeretni az anyósát, mint a saját anyját, hanem ellenkezőleg, ő is kezdi befogadni ezt a belső háborút az anyósa ellen. Látjátok, az igazi háború is, előzőleg gondolatban valósul meg. Először az emberek gondolatban nem tudják elviselni egymást, azután kezdik egymást megsemmisíteni. Mindaz, ami történik, a gondolatokon alapszik… De ez az anya sehogy sem tudja megérteni, miről is beszélek neki. Látom, hogy nagyok a sebei, hogy nagyon szomorú, így sokáig kellett tegnap vele beszélnem. Így mondtam: „Értsd meg és fogd fel, vagy legalább próbáld ki! Amikor a menyed nem rendes, kérd az Urat, hogy küldje el neki az Ő gyengéd angyalát, de téged se felejtsen el, és kérd Őt, hogy ezt a terhet, amelyet magadban hordasz a menyed ellen, vegye le a szívedről. De nem csak a menyed ellen, hanem mindenki ellen, aki megsértett, és hogy adjon neked erőt, hogy szeretni tudjad őket. Amikor mindenkihez csendes, nyugodt, szeretetteljes és jó gondolatokat irányítassz, rövid idő alatt meg fogod látni, hogy megváltozik körülötted a világ. A menyed is meg fog változni. Tudod-e azt, hogy ő tőled veréseket szenved, méghozzá állandóan? Nem kell ehhez, hogy fizikailag nyúlj hozzá. Azért mert a gondolataidban nem bírod ki, neki sincs se nyugalma, se békéje a házban. Se neki, se a férjének, a te fiadnak. Igyekezz megszeretni őt. Igen, tudom, ez nehéz…De tudod-e, hogy miért nem szereted a menyedet? „Nem tudom”, mondja. „Hát, mert elvette tőled a fiadat. A fiad már nem az apjáé és az anyjáé, mint mikor kicsi volt. És természetes, hogy az ember a felesége felé fordul. Egy édesanya szeretné megnősíteni a fiát, és örül, hogy megnősült. De később ő szenved a legjobban. Mert most a fiú inkább a feleségéhez fordul, nem kérdi az anyjától, éhes-e vagy szomjas – és ekkor elkezdődik az édesanya gondolati háborúja. Ezt vég nélkül tudod csinálni, és meg fogod látni, nem jutsz ezzel semmire. Próbáld ki ezt, amit mondtam neked, és rövid időn belül észre fogod venni, hogy minden megváltozik.

Látjátok, a családunkban mi magunk hozzuk létre az összhangot vagy a diszharmóniát a vágyainktól és gondolatainktól függően. Ha a családfő sok nyűgöt és terhet hordoz és szellemileg meg van terhelve bajokkal, ezekkel a gondolataival nyugtalanságot hoz létre, nemcsak saját magában, hanem mindenkiben maga körül. Mi ilyen gondolati szerkezetek vagyunk. Én annak idején nem tudtam, hogy az embernek nem szabad megsértenie a szüleit, se a lelki, se a testi szüleit. Nem szabad még gondolatban sem.

Az égi hatalmasságok is mellettünk vannak, együtt éreznek velünk és mindent megtesznek, hogy segítsenek rajtunk, hogy közelebb vigyenek Istenhez.

A Szent Atyák azt mondják, hogy az angyalok részt vállalnak a mi szenvedéseinkben. Ők is szomorkodnak azon, hogy sehogy sem tudunk magunkhoz térni, hogy az Úrhoz forduljunk, hogy levessük a gondjaink és idegeskedéseink terhét, hogy mindezt az Úrnak adjuk, mert Ő gondoskodik rólunk. Amióta megteremtett, Ő gondoskodik rólunk, gondja van arra, hogy mi lesz velünk. „

Részlet Kovács Márta OCD: A lelki harc áldása, Vitovnicai Tádé atya tanításai alapján, 78-83.oldal