“Ügyelj önmagadra, vagyis lelkedre!” -Szent Bazileosz (i.sz.330-379) emléknapja (Január 1.)

Mindenkinek áldott űj évet kívánunk!

Mtörv 15,9

9Ügyelj, nehogy gonosz gondolat támadjon szívedben. Itt a hetedik esztendő, a haladék éve! S nehogy barátságtalanul nézz szegény testvéredre, s ne adj neki semmit. Különben az Úrhoz kiált ellened és súlyos bűn nehezedik rád.”

Részlet Nagy Szent Baszileiosz: Homília arról, hogy „Ügyelj önmagadra!”

  1. Ügyelj tehát magadra, vagyis ne a te dolgaidra, se a körülötted levő dolgokra figyelj, hanem egyedül csak önmagadra! Más az, amik vagyunk, más, ami a miénk, és más, ami körülöttünk van. Mi lélek és szellem vagyunk, mert a Teremtő képére vagyunk alkotva, miénk a test és az általa történő érzékelések, körülöttünk van pedig a vagyon, a művészetek és az élethez szükséges többi kellék. Mit mond tehát a mondás? Ne a testre ügyelj, ne ennek a javát kutasd mindenféleképp: egészséget, szépséget, gyönyörök élvezetét és hosszú életet; ne vagyont, dicsőséget és hatalmat csodálj; ne azokat tartsd nagyra, amik a jelen élet szolgálatában állnak, hogy az ezekkel való szorgos törődés következtében teljesen elhanyagold elsődleges életedet, hanem ügyelj önmagadra, vagyis lelkedre! Ezt ékesítsd és ezt gondozd, hogy a gonoszság következtében rajta esett összes foltot eltávolítsd a figyelem által, a gonoszság által előidézett minden becstelenségtől megtisztítsd, és az erényből származó minden szépséggel felékesítsd és ragyogóvá tedd. Vizsgáld meg alaposan önmagadat: ki vagy, ismerd meg önmagad természetét, hogy bár tested halandó, de lelked halhatatlan, és hogy életünk kettős: az egyik a testé, mely gyorsan elmúlik, a másik viszont a lélekkel rokon, melynek nincsenek határai. Ügyelj tehát önmagadra, nehogy úgy maradj a halandó dolgokban, mint amik örökkévalók, és nehogy lenézd az örökkévalókat, mintha mulandók lennének. Vesd meg a testet, hiszen elmúlik, gondozd a lelket, mert halhatatlan! Szigorú pontossággal figyelj önmagadra, hogy szét tudd osztani mindkettőnek azt, ami hozzá kapcsolódik: a testnek a táplálékot és a takarókat, a léleknek pedig a vallás tanait, kulturált viselkedést, erénygyakorlatot, a szenvedélyek megjavítását. Se ne hízlald mértéktelenül a testet, se ne gondoskodj buzgón róla! Mert „a test a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen, ellentétben állnak egymással” (Gal 5,17), óvakodj tehát attól, hogy a testet növelve teljes hatalmat adj az alacsonyabb rendűnek. Amint ugyanis a mérleg súlyai esetében ha az egyik serpenyőt jobban megterheled, természetszerűleg könnyebbé teszed az elllenkezőt, így a test és a lélek esetében is az egyik gyarapodása szükségszerűen maga után vonja a másik csökkenését. Amikor ugyanis a test jótáplált és túlzottan kövér, a szellem szükségszerűen gyenge és laza saját ténykedéseiben, amikor azonban a lélek erős és a jókkal való foglalkozás által felemelkedik saját nagyságához, ennek következménye az, hogy a test állapota megsápad.
  2. Ugyanez a parancs a gyengélkedőknek is hasznos, és az erősekhez is nagyon illik. A betegségek esetében az orvosok előírják a betegeknek, hogy ügyeljenek önmagukra, és semmit se hanyagoljanak el, ami a gyógyulásukra szolgál. Hasonlóképpen a lelkünket orvosló mondás is ilyenfajta kis gyógymódnak a segítségével gyóyítja meg a bűn által kárt vallott leket. Ügyelj tehát önmagadra, hogy a vétek arányában a gyógyításból eredő segítséget is megkapd! Ha nagy és súlyos a bűn, sok bűnbevallásra, keserves könnyekre, állhatatos virrasztásra, szüntelen böjtölésre van szükséged. Ha könnyű és türhető a vétek, ennek a bűnbánat is megfelel. Csak ügyelj önmagadra, hogy felismerd a lelki egészséget és betegséget! Sokan vannak ugyanis, akik az ismételt figyelmetlenség miatt súlyos és gyógyíthatatlan betegségekben szenvednek, és azt sem tudják, hogy betegek. De nagy hasznuk származik a parancsból a cselekedeteikhez az erőseknek is, mert az a betegeket meggyógyítja és az egészségeseket tökéletesíti. Mindegyikünk, akik az Ige tanítványai vagyunk, egy bizonyos cselekvésnek vagyunk a végrehajtói, amint az evangélium előírta nekünk. A nagy házban, az egyházban nemcsak mindenféle edény van: arany, ezüst, fa és cserép (2Tim 2,20), hanem mindenféle mesterség is. Isten házának, mely az élő Isten egyháza (1Tim 3,15), vannak vadászai, vándorai, építőmesterei, kőművesei, földművesei, pásztorai, versenyzői, katonái. Mindezekkel összhangban van ez a rövid mondás, mely mindegyiknek előírja, hogy pontosan végezze a munkáját és lelkes legyen az elhatározásban. Ha vadász vagy, az Úr e szavakkal küld: „ Íme én sok vadászt küldök, és felhajtják őket minden hegyen” (Jer 16,16). Szorgosan figyelj tehát, nehogy elinaljon előled a zsákmány, hogy az igazság Igéjének a segítségével a gonoszság által elvadultakat az Üdvözítőhöz vezesd. Ha vándor vagy, hasonlítasz ahhoz, aki így imádkozik: „Igazgsd lépteimet!” (Zsolt 118,133). Ügyelj önmagadra, ne térj le az útról, ne hajolj jobbra vagy balra, királyi úton járj! Ha építőmester vagy, szilárdan vesd meg a hit alapját, amely Jézus Krisztus! Ha kőműves, nézd meg, hogyan építesz: ne fából, ne szénából, ne szalmából, hanem aranyból, ezüstből, drágakövekből (1 Kor3,11-12). Ha pásztor vagy, ügyelj rá, nehogy elmaradjon valami azok közül, amik a pásztori feladathoz tartoznak! Melyek ezek? A megtévedtet térítsd vissza, a sérültet kösd be, a beteget gyógyítsd meg! Ha földműves vagy, ásd körül a terméketlen fügefát, és tedd meg vele azt, ami a gyümölcshozáshoz szükséges (Lk 13,8)! Ha katona vagy (2 Tim1,8), harcold meg a jó harcot (1Tim1,18) a gonoszság szellemeivel szemben (Ef 6,12), a test szenvedélyeivel szemben, öltsd magadra Isten teljes fegyverzetét (Ef 6,13), ne bonyolódj bele az élet mindennapi dolgaiba, nehogy áthágd a versenyszabályokat! Senki sem nyeri el ugyanis a babérkoszorút, ha nem küzd szabályszerűen (2Tim 2,5). Utánozd Pált, aki futottis, harcolt is meg öklözött is (1Kor9,25); te is mint jó öklöző, mindig figyelj lelki tekinteteddel! Előrenyújtott kézzel védd legnemesebb részeidet, szemedet mindig szegezd az ellenfélre! Lendülj neki annak, ami előtted van (Fil3,13)! Úgy fuss, hogy elnyerd a díjat (1kor9,24)! Szállj harcba a láthatatlanokkal! A mondás azt akarja, hogy ilyen légy, amíg csak élsz, ne letört, sem alvó, hanem éberen és virrasztva állj ki!
  3. Az egész nap sem lenne elég nekem rá, hogy elbeszéljem a Krisztus evangélimával foglalkozók feladatait és a parancs erejét, hogy mennyire összhangban van mindegyik. Ügyelj önmagadra, légy józan, megfontolt, őrizd a jelenvalókat, gondoskodj az eljövendőről! Gondatlanságból ne szalaszd el azt, ami már itt van, ami pedig még nincs, se nem lesz, annak ne örülj úgy, mintha a kezdeben volna! Vagy nem természetszerüleg az ifjak betegsége ez, hogy könnyelmű észjárással úgy vélik, már birtokolják a remélt dolgokat? Amikor aztán egyszer csak lecsendesednek vagy éjszakai nyugovóra térnek, nem létező képzeletképeket agyalnak ki maguknak, mivel könnyű ésszel mindenhová eljutnak; ragyogó életeket, fényes házasságokat, virágzó utódokat, hosszú-hosszú öregkort, mindenkitől áradó megbecsülést képzelnek el. Mivel semmi sem tud megálljt parancsolni reményeiknek, az emberek számára lehetséges legnagyobb dolgokat képzelik el maguknak.