„Szent ember volt, imája a kősziklát is megtörte.”

Részlet Athoszi Jerondasz Paisziosz: Kappadokiai Szent Arszeniosz (1840-1924) , 45-48.oldal

„Éjszaka, a kántor Prodromosszal titokban küldött a szerencsétlen családoknak proszfórákat. Lustának sose adott. Egy napon, egy lusta és részeges ember ment Árszeniosz Atyához proszfórát kérni. Az Atya a kellijében volt és egy árpa lepényt adott neki:

− Én ilyet eszek.

A lusta nem fogadta el, hanem proszfórát követelt. Akkor az Atya szigorúan így szólt:

− Nem szégyelled magad, negyvenöt éves, jó erőben lévő legény vagy, ülsz egész nap, ördögien gondolkozol, berúgsz és kéregetsz?

Utána szólt a kántor Prodromosznak:

− Menj a Templomba, fogjál három−négy proszfórát és vidd el a folyóhoz, és ha odamegy a naplopó, add neki azokat!

A lustának pedig, − hogy rozsdás gépezetét beindítsa − azt mondta:

− Menjél a folyóhoz és ott vedd át a kenyereket, de fogjál halakat is, amik bőven vannak!

Sajnos a naplopó lusta volt elmenni, de ami még rosszabb, hogy a faluban járkálva mondogatta:

− Ez a Hádzefendisz nagyon fukar, nem ad proszfórát, pedig nem is eszi meg. Hagyja megkukacosodni és utána zsákszám dobáltatja a Prodromosszal a folyóba, ahelyett, hogy szétosztaná.

Persze, az Atya még örült is, ha igazságtalanul vádolták. Ez nagyon segítette őt, mivel szándékosan is különcködött, hogy elkerülje az emberek dicséretét.

Annak ellenére, hogy ilyeneket is tett, az Eparchia (egyházkerület) összes lakója, Keresztények és még törökök is, Szentnek tartották.

D. Lukopulosz, „A Fárászaiak hitélete“ című tanulmányának 54. oldalán a következőket írja, Elizabet Koszkeridu előadását idézve:

„ Volt a falunkban egy legény, aki tanár lett és aztán pap….. Mindig virrasztott, imádkozott és sokat böjtölt…. Szent ember volt, imája a kősziklát is megtörte. Ha valaki megbetegedett, ő állt melléje és leborulva kérlelte az Istent….. A neve Hadzi Efendisz.“

Nagy emberbarát volt az Atya, magával azonban igen szigorú. Nagy szeretettel esdekelt és böjtölt azokért is, akik erre nem voltak képesek.

Lelki Atyaként, általában nem büntetést szabott ki az embereknek, inkább rávezette őket, hogy a maguk jószántából kérjenek valamilyen aszkétikus feladatot.

Néha arra indította őket, hogy adakozzanak vagy más jócselekedet tegyenek. Ha látott egy megszállott vagy béna gyermeket és rájött, hogy a szülők az okozói, akkor miután meggyógyította a gyermeküket, figyelmeztetésül, megfelelő lelki gyakorlatot szabott ki számukra.

Egyszer vittek a Hádzefendiszhez egy béna gyermeket. Először olvasott neki és amint meggyógyította, kiszabta a lelki gyakorlatot szüleinek. Karizmájából kifolyólag ugyanis megállapította, hogy ők voltak az okozói, annak, hogy bénán született.

Máskor egy megszállottat hoztak elé Szinaszószból. Az Atya, amint meglátta, mondta a szülőknek, hogy azonnal oldják el. Ők azonban féltek eloldozni, ezért az Atya ismét rájuk szól:

− Oldjátok el gyorsan!

Ekkor a megkínzott gyermek rokonai mondták:

− Áldásod legyen rajtunk, Hádzefendisz, de a fiú bolond és bánt majd bennünket. Mindnyájan rettegünk tőle, azért láncoltuk meg.

Ő azonban mondta nekik:

− Oldjátok el és ne féljetek!

Ahogy kioldozták, azonnal eltávozott a démon, a fiú jól lett és leült Árszeniosz Atya elé, mint egy kezes bárány. Az Atya a szülőknek kiszabta, hogy negyven napig böjtöljenek, úgy mint a Nagyböjtben, mivel megállapította, hogy ők voltak az okozói, hogy a gyermek meggszállottan született és ráadásul szándékosan hagyták éhezni, hogy kimerülten könnyebben tudják féken tartani, így igazságtalanul gyötörték az ártatlan teremtést.

A proszfóra felajánlást jelent. Így nevezik a hívek által hozott kenyeret, melyből a pap részecskéket vesz ki a Szent Áldozáshoz. A maradékot megáldja és a Szent Liturgia (Istentisztelet) végén szétosztja.

Az aszkézis lelki gyakorlat. Lehet böjtölés, virrasztás, leborulások és imádságok

Karizma, görögül harizma. Jelentése, kegyelmi ajándékként kapott, különleges képesség.

A teljes könyv itt olvasható: http://docplayer.hu/4568169-Kappadokiai-szent-arszeniosz.html