November 8. Szent Mihály és Gábor Főangyalok ünnepe

Részlet a II. Méneából

(November és december hónapokra). Roháy Ferenc kéziratos fordításának átdolgozott kiadásából, Nyíregyháza, 1998, 70-75.oldal

Szent Mihály főangyal és a többi égi Erő tisztelete. (Végzése nov.7 előestéjén!)

Az alkonyati zsolozsmán

Uram, tehozzád… után hat előverset veszünk, és elénekeljük Mihály arkangyal mintadallamra szóló sztihiráit.

4. hang. Minta: Mint a vértanúk…

A hármasfényű Istenségnek * legfényesebb trónállója vagy, * Szent Mihály fővezér, * és a mennyei erőkkel hangoztatod örömmel: * Szent vagy, ó Atya, * szent vagy, kezdet nélkül való Ige, * és szent vagy, Szentlélek, * Egy dicsőség, egy uralom és egy természet, * egy istenség és egy hatalom!

Alakod lángoló, * és jóságod csodálatos, Mihály főangyal, * mert szellemi lényeddel * bejárod a föld határait, * teljesítve, amit a mindenség Teremtője parancsolt. * Erődben hatalmasnak ismerünk, * és a te szent nevedet viselő templomot * gyógyulások forrásává teszed.

Urunk, ki angyalaidat, * mint írva van, szélvésszé, * és szolgáidat égető tűzzé teszed, * arkangyalaid rendjében * Mihály főangyalt tetted meg legfőbbnek. * Ő pedig, Ige, * a te kézintésednek engedelmeskedik, * és a háromszorszent éneket félelemmel énekli * a te dicsőségedre.

Továbbá Gábornak a következőket:

4. hang. Minta: Jelül rendelted…

A minden időt megelőző Értelem * második fényforrásként tűntetett ki téged, Gábor arkangyal, * ki isteni beavatottsággal * megvilágosítod az egész világot, * föltárva nekünk az örök, isteni nagy titkot * a Szűz méhében megtestesült Ige felől, * ki testnélküli lévén * emberi testet öltött, * hogy üdvözítse az emberiséget.

A hármasfényű Istenség * trónja mellett állva * és Isten tündöklésétől beragyogva, * szabadítsd meg a szenvedélyek hevétől * azokat, akik e földön magasztalnak és dicsőítenek téged, * és értelmünket könyörgéseiddel * világosítsd meg, Gábor arkangyal, * ki lelkünkért imádkozol!

Törd meg Hágár fiainak vadságát, * mellyel nyájadat egyre támadják, * szüntesd meg az Egyház szakadásait, * óvd meg híveidet a túl nagy kísértéstől, * mentsd ki a bajokból és nyomorúságokból mindazokat, * kik téged tisztelnek, és oltalmad alá menekülnek, * Szent Gábor fővezér, * ki lelkünkért imádkozol!

Dicsőség… 6. hang. (Mihály arkangyalnak) Bizánci Leó császártól.

Örvendezzetek velünk, * minden angyali rendek, * mert a ti főnökötök és a mi oltalmunk, * a nagy fővezér, * a mai napon csodálatosan megjelenik szent hajlékában, * nekünk pedig megszentelést hoz. * Azért őt illő módon magasztalva felkiáltunk: * Födözz be minket szárnyaid árnyékával, * ó dicsőséges Mihály arkangyal!

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek). Ugyanarra a dallamra.

Örvendezzetek velünk, * szüzek minden karai, * mert a mi pártfogónk és közbenjárónk, * a mi oltalmunk és menedékünk, * a mai napon csodálatosan megjelenik szent templomában, * megszentelést nyújtva. * Azért őt illő módon magasztalva felkiáltunk: * Födözz be minket hathatós oltalmaddal, * tisztaságos Istenszülő, Nagyasszony!

Körmenet. Enyhe világossága. A nap prokimenje.

Olvasmányok:

1. Olvasmány: Józsue, Nun fia könyvének olvasása (5,13-15):

Történt, hogy amikor Józsue Jerikónál volt, fölemelvén szemeit látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal kezében. Odament hozzá Józsue, és megkérdezte tőle: „Hozzánk tartozol-e vagy az ellenfélhez?” Az pedig így felelt: „Én az Úr seregének fővezére vagyok, épp most érkeztem.” Józsue erre földre borult, és ezt mondta neki: „Uram, mit parancsolsz a te szolgádnak?” Az Úr fővezére pedig így szólt Józsuéhoz: „Oldozd le saruidat a lábaidról, mert szent az a hely, amelyen állsz!” Józsue úgy is cselekedett.

2. Olvasmány: Bírák könyvének olvasása (6,11-24):

Történt azon a napon, hogy Midiám erőt vett Izrael fiain, és ők Istenhez kiáltottak. Íme eljött az Úr angyala, és leült a tölgyfa alá, mely Efratában volt, Joásznak, Ezdri atyjának földjén. Fia, Gedeon pedig éppen búzát csépelt a szőlőprésnél, hogy megmentse azt Midiám elől. Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: Az Úr van veled, aki hatalmas az erőben! Gedeon pedig így felelt: Ugyan, uram! Ha velünk van az Úr, akkor miért érnek bennünket mindezek a bajok? Hol vannak ama csodái, melyekről atyáink beszéltek, mikor azt mondották: Nemde az Úr kihozott minket Egyiptomból? Most ugyanis elhagyott minket az Úr, és Midián kezébe adott. Ekkor az Úr rátekintett és ezt mondta: Menj el ezzel az erőddel, és szabadítsd meg Izraelt Midián kezéből! Vedd tudomásul, hogy én küldtelek! Ő azonban így felelt: Ugyan, Uram, mivel szabadítsam meg Izraelt? Íme, nemzetségem a leggyöngébb Manasszéban, és én a legkisebb vagyok atyám házában. Mondá erre neki az Úr angyala: Az Úr lesz veled, és te úgy megvered Midiánt, mintha csak egyetlen egy embert vernél meg. Erre ő így szólt: Ha csakugyan kegyelmet találtam előtted, adj nekem valami jelet, hogy te szólsz hozzám: ne menj el innen, míg vissza nem térek hozzád, s ki nem hozom áldozatomat és föl nem ajánlom neked. Az így felelt: Itt vagyok és leülök, míg vissza nem jössz. Erre Gedeon bement, megfőzött egy gödölyét, egy véka lisztből kovásztalan kenyeret készített, aztán a húst egy kosárba tette, a hús levét pedig egy fazékba öntötte, s kivitte mindezt a tölgy alá, s felajánlotta neki. Mondá neki erre az Úr angyala: Vedd a húst meg a kovásztalan kenyeret, s tedd erre a sziklára, a levét pedig öntsd ki rá! Mikor ő ezt megtette, az Úr angyala odanyújtotta a kezében lévő botot, s megérintette végével a húst és a kovásztalan kenyeret. Erre az Úr angyala eltűnt a szemei elől. Mikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt az, így szólt: Jaj nekem, Uram, Isten, mert színről színre láttam az Úr angyalát! Ám az Úr azt mondta neki: Béke veled! Ne félj, nem halsz meg! Erre Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, s elnevezte azt az Úr békéjének. Így is hívják azt mind a mai napig.

3. olvasmány: Dániel próféta jövendölésének olvasása (10,1-21)

Kürosznak, a perzsák királyának harmadik esztendejében Dániel, kit Baltazárnak neveztek el, kinyilatkoztatásban részesült, mely igaz volt és hatalmas erővel járt. Ő pedig megkapta azt, hogy megértse a látomást. Azokban a napokban én, Dániel, teljes háromhétig gyászoltam: jóízű kenyeret nem ettem, húst és bort számba sem vettem, és olajjal nem kentem meg magamat, míg teljes három hét el nem telt. A harmadik évben, az első hónap huszonnegyedik napján, mikor a nagy folyam, vagyis a Tigris mellett voltam, fölemeltem a tekintetemet, és íme egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte, teste olyan volt, mint a drágakő, arca mint a villám fénye, tekintete, mint a lobogó tűz, karja és a lába, mint a ragyogó érc, és szavának hangja, akárcsak egy tömeg moraja. Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást. Azok a férfiak, akik velem voltak, semmit sem láttak, de akkora félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek. Mikor magamra maradtam és ezt a nagy látomást láttam, erő nem maradt bennem, arcom elváltozott, elbágyadtam, és minden erőm oda lett. Mikor pedig szavának hangját hallottam, annak hallatára rémülten arcra estem, és arcom a földhöz tapadt. És íme egy kéz megérintett, térdemre állított, és ezt mondotta nekem: Dániel, te kedvelt férfiú, értsd meg az igéket, melyeket hozzád intézek, és állj talpra, mert most hozzád szól az én küldetésem! Mikor ezeket a szavakat elmondta nekem, én remegve felálltam. Ekkor így szólt hozzám: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, amikor szívedet rászántad, hogy értelmet nyerj és ezért Isten színe előtt sanyargasd magadat, szavaid meghallgatásra találtak, és én éppen a te szavaid miatt jöttem.

A perzsák országának fejedelme pedig huszonegy napon át ellenem állt, de íme Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött, és én őt hagytam ott, hogy küzdjön a perzsa birodalom királyával. Magam pedig eljöttem, hogy tudtodra adjam, mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás azokra a napokra vonatkozik. Mikor ő ezeket a szavakat elmondta nekem, én a földre sütöttem a tekintetemet, és hallgattam. Ekkor íme egy emberfiához hasonló alak érintette meg ajkamat, és én megnyitottam számat és beszélni kezdtem, és így szóltam ahhoz, aki előttem állt: Uram, amikor téged láttalak, inaim elernyedtek, és semmi erő nem maradt bennem. Hogyan beszélhetne tehát Uram szolgája veled, én, Uram, mikor semmi erő nem maradt bennem, és még a lélegzetem is elállt? Erre ismét megérintett az, aki emberhez hasonlónak látszott, és megerősített, és így szólt: Ne félj, te kedvelt férfi! Béke veled! Légy erős és légy bátor! Mikor ezt mondotta nekem, én erőre kaptam, és így szóltam: Beszélj, Uram, mert megerősítettél! Ekkor így szólt: Vajon tudod-e, miért jöttem hozzád? Íme, most visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével, mihelyt pedig onnét kivonultam, a görögök fejedelme következett; de tudtodra adom azt, ami föl van jegyezve az igazság könyvében, és mindezekkel szemben nincs más segítőm, mint Mihály (angyal), a ti fejedelmetek.

Litiai sztihirák (saját dallamon):

1. hang (bolgár dallam). Ciprián szerzetestől.

Szellemi erők fővezérei, * kik szüntelenül az Úr trónja előtt álltok, * imádkozzatok Urunkhoz, * hogy ajándékozzon a világnak békét * és a mi lelkünknek * a nagy irgalmat!

Ugyanarra. Arszeniosztól.

A magasságbeli erők fővezére, * az isteni seregek elöljárója, Szent Mihály, * ki külön-külön mindegyikünkkel együtt jár * és a sátán minden támadásától megőriz bennünket, * ma a saját ünnepére gyűjtött össze minket. * Jertek tehát szívesen, ünneplők és Krisztust kedvelők, * kössük meg az erények koszorúját, * és tartsuk meg tiszta lélekkel és vidám lelkülettel a főangyal ünnepét, * mert ő szüntelenül az Isten előtt áll, * és a háromszorszent éneket zengve * könyörög a mi lelkünk üdvösségéért.

2. hang. Sztudita Tivadar szerzetestől.

Fővezérek, kik az anyagtalan lények szellemi erőinek élén álltok * és az egész földkerekséget a hármasnapú dicsőség fénysugaraival elárasztjátok, * szüntelenül a háromszorszent himnuszt hangoztatva, * esedezzetek a mi lelkünk üdvösségéért!

Ugyanarra. Arszeniosztól.

Szellemi lények, Istenhez tartozó testnélküliek, * kik a szellemi trónt környezitek, * tüzes ajkatokkal a kormányzó Istennek a háromszorszent himnuszt zengitek: * Szent az Isten, a kezdetnélküli Atya, * szent Erős, a vele együtt kezdetnélküli Fiú, * szent Halhatatlan, a velük egylényegű Lélek, * kit az Atyával és Fiúval együtt dicsőítünk.

Ugyanarra. Anatoliosztól.

Az angyali seregek test nélküli ajkakkal * és szellemi szájjal * a szüntelen himnuszt zengik * a te megközelíthetetlen istenségednek, Uram! * Tiszta szellemek és a te dicsőséged szolgálattevői * dicsérnek téged, ó Uralkodó! * Velük együtt a test nélküli Mihály, * a magasságbeli erők fejedelme, * az angyalok fővezére vendéglátónkká lett, * s arra buzdít minket, * hogy az énekek énekét zengjük * a te megközelíthetetlen dicsőségednek, Emberszerető, * és ő szüntelenül könyörög a mi lelkünkért.

4. hang. Káriai Efrémtől.

Ti, az isteni világosság napsugaraiban tündöklő fővezérek, * elárasztjátok világossággal a szellemiek seregeit, * s a magasságban fényességbe öltözködve * a világban a megközelíthetetlen istenség tüzét sugározzátok. * Lángoló ajkatokkal szüntelenül zengitek a háromszorszent himnuszt: * szent, szent, szent vagy, Istenünk, dicsőség néked!

6. hang.

Angyalaid, Krisztusom, * fönséged trónusa előtt félelemmel állva * és a te kisugárzásod által szüntelenül beragyogva * a magasságban a te éneklőid * és a te akaratod szolgái, * kik teáltalad küldetve * fölvilágosulást ajándékoznak * a mi lelkünknek.

Dicsőség… 4. hang.

Tüzes ajkakkal magasztalnak téged * a kerubok, Krisztus Isten, * és test nélküli szájjal szüntelenül dicsőít * a főangyalok kara. * Szent Mihály, a magasságbeli erők fővezére, * győzelmi himnuszt ajánl fel állandóan a te dicsőségedre. * Ő ma minket is eláraszt világossággal, * hogy földi ajkakkal is méltóképpen hangoztassák * fényes ünnepségen, zsoltárszerűen, a háromszorszent éneket, * mert minden telve van a te dicsőítéseddel, * ki általa megadod a világnak a nagy irgalmat.

Most és… Theotokion (az Istenszülőnek). Ugyanarra.

Ma az Istent befogadó templom, az Istenszülő, * az Úr templomába bevezettetik, * és Zakariás átveszi őt. * Ma a szentek Szentje örömmel telik be, * s az angyalok kara titokzatos ünnepet ül. * Velük együtt mi is ünnepeljünk ma * és kiáltsuk Gábor főangyallal: * Üdvözlégy, Malaszttalteljes, * az Úr van teveled, * akinél ott van a nagy irgalom.

Előverses sztihirák:

A mintadallamra szóló sztihirák.

1. hang. Minta: A mennyei rendeknek…

E földön angyali módon ünnepelvén * a dicsőség királyi székén trónoló Istennek * dicsérő éneket énekeljünk: * Szent vagy, mennyei Atya, * szent vagy, vele együtt örökkévaló Ige, * szent vagy, ó te, legszentebb Lélek!

Elővers: Angyalait szélvésszé teszi, és szolgáit égető tűzzé.

A sok mennyei lakó között bizalomban elsőséget élvezel, * és szabadon járulhatsz az Úr elé, * és ott állsz az elviselhetetlen dicsőségű királyi szék előtt, * és az isteni titkot szemléled, Mihály főangyal, * ments meg minket közbenjárásoddal a bajoktól, * veszélyektől és kísértésektől, kérünk!

Elővers: Dicsérjétek őt minden angyalai, dicsérjétek őt minden seregei!

Első vagy a test nélküli angyalok között, * és szolgája az isteni fényáradásnak, * egyúttal szemlélője és bizalmasa az Úrnak. * Védelmezz minket, Mihály arkangyal, * kik téged tisztelünk * és a Szentháromságot híven énekeljük!

Dicsőség… most és… 8. hang. (Damaszkuszi) János szerzetestől.

Mint a mennyei rendek főnöke és élharcosa * és az angyalok vezetője és fővezére, * minden szükségtől és aggodalomtól, * betegségtől és szörnyű vétektől * szabadítsd meg a téged őszintén éneklőket * és hozzád folyamodókat, ó dicső! * Mert mint anyagtalan, látod a szellemi Lényt, * és a megközelíthetetlen fényben az Úr dicsőségének fénye áraszt el, * ki az emberszerető módon érettünk a Szűztől testbe öltözködött, * üdvözíteni akarván az emberi nemet.

Tropár. 4. hang.

Ó, mennyei seregek fővezérei, * kérünk titeket, mi méltatlanok, * hogy imáitok által vegyetek minket körül * mennyei dicsőségetek szárnyai árnyékával, * és oltalmazzatok meg bennünket, * kik előttetek alázattal borulunk le, és kiáltjuk: * A veszedelmektől óvjatok meg minket, ti, * vezérei a felsőbb erőknek!

Dicsőség… most és… Theotokion (az Istenszülőnek). 4. hang.

Az örök idők óta elrejtett * s még az angyalok előtt is ismeretlen mély titok, * teáltalad, Istenszülő, lett a földön nyilvánvalóvá: * az összevegyülés nélkül változatlanul megtestesült * és érettünk önként keresztre emelkedett Isten, * ki ezáltal föltámasztotta ősatyánkat, * és megmentette a haláltól a mi lelkünket.

Elbocsátó.

A teljes alkonyati zsolozsma szövege letölthető az egyházmegye honlapjáról: https://hd.gorogkatolikus.hu/A-zsolozsma-az-egyhaz-imadsaga—2019-november-4-10-2019-november-04.