“Mielőtt az ember nyíltan bűnt követne el, titokban erjed, forrong benne a bűn vagy valamilyen szenvedély”

Részlet Kronstadti Szent János (1829-1908): Életem Krisztusban című könyvéből, 49-50.oldal

Mielőtt az ember nyíltan bűnt követne el, titokban erjed, forrong benne a bűn vagy valamilyen szenvedély: ellenszenv, paráznaság, irigység, engedetlenség; és annak érdekében, hogy ne vétkezzen nyíltan, küzdenie kell titokban a bűnök ellen, s imával és Isten segítségével kell legyőznie őket. Ha mindig legyőznénk a szenvedélyeinket már a kialakulásuk pillanatában, nem volna lehetőségük a nyilvános megjelenésre, nem nyugtalanítanák és nem zavarnák a többi embert, s béke uralkodna a földön.

„Kelletlenül, kishitűen, lázongva, az Úr ellen szitkozódva – így tűrjük szívünk gyötrő fájdalmait, és nem látjuk meg bennük a hasznot, amelynek a lelki nyugalommal és alázatossággal történő elviseléséből kellene származnia. Nem akarjuk észrevenni, hogy a szívünk elnehezült és megfertőződött a különféle szenvedélyektől, ez a szív gőgös, házasságtörő, haragos és rossz; szenvedélyek fűzik a földi dolgokhoz, s nem lehet megtisztítani, alázatossá, jóságossá és Isten iránt engedelmessé tenni másként, mint a gyötrő, égető fájdalmak, a nagy szorongattatás által.”